Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-23 / 147. szám

1976. június 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Jó vagy rossz? Néhány szó a zöldségellátásról 9 Kovács József né a MEZOTER. MEk 10. számú kecskeméti boltjának helyettes vezetője pultra rakja a frissen érkezett sárgarépát és petrezselymet. (Tóth Sándor felvétele.) Hogy Bács-Kiskun megyében jó, vagy rossz a korai zöldségel­látás, az attól függ, mihez viszo­nyítjuk. Hál az elmúlt esztendő ha­sonló időszakát vesszük figyelem­be, akkor most gyengébb. Ilyen egyértelműen azonban nem lehet levonni a következtetést. A ME- ZÖTÉRMÉK Vállalat ugyanis ta­valy alig 330 vagon zöldséget bo­csátott áruba május végéig, az idén pedig több, mint 370-et, ami annak az eredménye, hogy egyes terni'ékekből többet tudtak fel­vásárolni, mint egy évvel koráb­bam Azóta viszont nőtt a fo­gyasztás, a termelési kedv pedig nem emelkedett kellő mértékben. Így ,a, községek egy részében is hozzá kell járulni a vállalatnak az ellátáshoz, ahol azelőtt a la­kosság saját maga termelte meg a zöldség- és gyümölcsszükségle­tét. Részben ez is oka, hogy egyes primőrökből hiány van. aminek egyenes velejárója a ma­gasabb fogyasztói ár. Ifa a frisszöldség-ellátást rész­leteiben nézzük, akkor korai ká­posztafélékből 43, zöldborsóból 12, karalábéból 11, retekből 170, sa­látából 30, sóskából 17, parajból 15, egyéb zöldségfélékből 32 cseresz­nyéből 20, szamócából 23 vagon­nal került.a MEZÖTERMÉK Vál­lalat üzleteibe. A gazdaságokban és a háztáji­ban megkezdték a meggy szedé­sét, s a termelők kínálják már az újburgonyát, amiből naponta csaknem 1 vagonnal vásárol fel a MEZÖTERMÉK. Lehet, hogy a féléves vásárlási tervét nem tud­ja teljesíteni a vállalat, de veze­tői mindent megtesznek, hogy a hiány ne okozzon ellátási nehéz­ségeket. Még a tavalyi burgonyából is mintegy 10 vagonnal tartanak rak­táron, amelynek 3.80-ért adják kilóját. Igaz, a piacon ennél jó­val magasabb a burgonya ára el­éri a 10—12 forintot is, és ez spe­kulációra ad alkalmat. Ennek el­kerülésére a fogyasztók csak kor­látozott mennyiségű krumplit vá­sárolhatnak. A korábbi időszakkal ellentétben javult a sárgarépa, a petrezselyem- és a zöldhagyma- felhozatal. Összességében ha nem is gond­talan, de megoldott a koraizöld- ség-ellátás a mégyében, amiben nagy szerepe van a MEZÖTER- mék Vállalatnak. Tévés fórum az Olimpiáról Akárcsak korábban, a mexikói és a müncheni olimpia előtt, az idei montreáli verseny előtt is fórum-adást rendez a televízió. Pénteken 21.30 órakor a magyar sport és a világ sportjának isme­rői foglalnak helyet a kamerák előtt, hogy választ adjanak a telefonon beérkezett kérdésekre, illetve a korábban címükre érke­zett levelekre. A televízió 2-es stúdiójában jelen lesz Páder Já­nos, az olimpiai bizottság titká­ra, valamint számos olimpiai sportág vezetője. Közöttük talál­juk Papp Lászlót, Széchy Ta­mást, HorvátíT Istvánt, Gyarmati Dezsőt, Fejes Zoltánt és máso­kat. Ugyancsak az érdeklődők rendelkezésére áll dr. Árky Nán­dor főorvos, a Sportkórház igaz­gatója is, aki többek között jó ismerője az olimpikonok táplál­kozási szabályainak, az akklima­tizálódás feltételeinek, nem utol­sósorban pedig a dopping-vizs­gálatoknak. Természetesen fele­letet kapnak azok is, akik azután érdeklődnek: mit, mikor közve­tít Montreálból a televízió. A tévé-fórum egyik újdonsága, hogy a 2-es stúdióban párhuza­mosan kapcsolják a tatai edző­tábort is, ahol az olimpiai sport­ágak éppen ott tartózkodó veze­tői, sportolói állnak a közönség rendelkezésére. Többek között Kaludi Mihály, Gurics György, dr. Nagy Jenőné, Orvos András nyilatkozik arról, mi várható fér­fi kézilabdában, birkózásban, női tornában, súlyemelésben. A pénteki olimpiai fórum tele­fonszámait az aznapi tévé-híradó első kiadása előtt közlik. (MTI) Védekezzünk a borsót MEGGYSZÜRET szennyező kártevők ellen A megye jelentősebb termesztési körzeteiben 10—12 napos késede- deiemmel kezdődött a zödborsó betakarítása. A termés zökkenőmen­tes konzervipari átvételének egyik feltétele a szabványban előírt ide- genan.vag-mentesség. Bizonyára hosszú ideig emlékezetes marad a szakemberek előtt az 1975-ben betakarított borsó bagolylepke-lárva szennyezettsége miatt előállott helyzet. Hogy az idén ne kelljen ha­sonló gonddal szembenézni, a növényvédelmi szolgálat termelőüze­mekkel és a konzerviparral szorosan együttműködve egy sor intéz­kedést tett a borsótáblák bagolylepke-lárva fertőzöttségének időbeni felismerésére, a kártevők elleni védekezés előkészítésére. ."[A termőterületek teljes és' ál­landó jelegű megfigyelése, az elő­rejelzési lehetőségek teljes körű kihasználása az előző évinél lé­nyegesen több információt adott a termést szennyező hernyókról. A bagolylepkék rajzásának ada­taiból és a borsótáblák szemléi­nek eredményeiből az a követ­keztetés vonható le, hogy a ta­valyihoz csaknem azonos számú hernvó jelenlétével kell számol­ni. A hernvók jelenleg 1—2 centi nagyságúak, a védekezés haté­konysága szempontjából ez a leg­jobb. Ez a hernyónagyság álta­lában betakarítási szezon közép­sőd harmadában aratásra kerülő táblákon fordulhat elő. A véde­kezés szükségességének eldöntése és időpontjának meghatározása a zöldborsó-vetöterület vizsgálati eredményeire* támaszkodva az üzemi szakemberek fontos fel­adata. A hernyókártevők elleni véde­kezésre a borsó betakarításának időpontjától függően többféle nö­vényvédőszer is felhasználható. Van az Ultracid 40 WP (0,1 %, 28 nap várakozási idő), a Dimec- ron (0,1 %, 21 nap várakozási idő), a Wofatox Sp 30 (0,4 %, 14 nap várakozási idő), valamint a Phosdrin (0.2 %, 5 nap várako­zási idő). E készítmények közül a hernyók megjelenésének ide­jétől nagyságától és a borsó be­takarításának időpontjától füg­gően szükséges választani. A * földi gépes védekezésnél hektá­ronként 500 liter víz használata ajánlatos. A fenti készítmények a Phosdrin kivételével helikop­terrel is kijuttathatok. A hérnyókártevők ellen felhasz­nálható szerek erősen mérgezőek. Alkalmazásuk során messzeme­nően be kell tartani az óvórend­szabályokat, különösen a várako­zási időket. Külön felhívjuk a szakemberek figyelmét a virág­zó növények kezelésének szabá­lyaira. Bács-Kiskun megyei Növényvédő Állomás, Tass Befejeződött az 1526-os tömegsírok feltárása a mohácsi csatatéren 9 Szedés után közvetlenül a Bajai Hütőházba szállítják a meggyet a Hosszúhegyi Állami Gazdaságból, ahol a gazdaság dolgozói mellett az ifjúsági táborba érkezett budapesti fiatalok is segédkeznek. (Szabó Ferenc felvétele.) 9 Politika és tudomány kap­csolatáról írva könnyen, áldoza­tai lehetünk annak a tévedésnek, mintha a közvélemény szemében két magasztosnak tűnő dolgot kapcsolnánk össze, amelyek az­tán így egymás fölerősített fé­nyében ragyognak. Azt még in­kább képesek vagyunk elfogad­ni, hogy minden politikai lépés logikus okfejtéssel is igazolható. De ez már határozottan új je­lenség — és ezért erre érdemes figyelni —, hogy a tudományba vetett hit korántsem rendíthe­tetlen a közvélemény szemében. Az atombombától a DDT-ig a tudomány már igen sok olyan eredményt mutatott föl, amelyek konkrét politikai fölhasználása nemcsak a fölhasználás miként­jét, hanem egyesek szemében a tudomány világmegváltó meg­ítélését is kérdésessé tették. Az ügy azonban annál szövevénye­sebb. A politika általánosságán belül az ágazati politikák intéz­ményesen különböznek, ami a tudományos kutatással való együttműködésben is differenci­áltabb szemléletet igényel. 9 Nagy összefüggésekben biz­tonsággal állíthatjuk, hogy a po­litika nem azonos a tudomány­nyal (bár ugyanakkor van poli­tikai tudomány is), de a politika és a tudomány között szükség- szerű valamilyen együttműködés, ami aztán kölcsönös felelősséget is föltételez. A politikai és a ku­tató munka eltérő minőségű és felelősségű munkák, de az elté­rések a közös egymásrautaltsá­gon belül értendőik. Tovább szí­nezi e kapcsolatrendszert az ossz. politika és az ágazati politikák összetettsége. Az úgynevezett összpolitika fogalma ebben az összefüggésben a szintetizáló és vezérlő, általá­nos állampolitikára vonatkozik. Ez az a szint, ahol valamely ideológiai koncepció kereteiben, azok által meghatározottan a stratégiai súlyú céltételezések ki­alakulnak. A mi esetünkben ez a magyar szocialista társadalom fejlesztése. Ehhez viszonyítva az úgynevezett ágazati politikák vi. szonylagos különállásukban — többnyire miniszteriális szerve­zetekben —s államigazgatási ér­telmű munkamegosztást jelente­nek, és éppen ezeknek a sajátos politikai folyamatoknak az ösz- szefüggéseiben testesül meg az a bizonyos összpolitika. Ilyen ága­zati politikák, mint ismeretes, az iparpolitika, vagy az oktatás- politika, az agrárpolitika, vagy a szociálpolitika. Az összpolitika egyik feladata éppen a politikai és a tudomá­nyos alternatívák egymásra ta­lálásának biztosítása, nem utolsó, sorban az ágazati politikák konk­rét ügyeiben hasznosítható opti­mális döntések érdekében. Ehhez természetesen már eleve „a tu­dományosságra nyitott” szemlé­letre van szükség. Az összpoli- tikai folyamatok irányítói saját tevékenységükben így, mint a tudományos kutatások megren­delői lépnek fel. Azon kívül per­sze, hogy fölkészültségüknek el­engedhetetlen része a politikai •tudományokban való jártasság. 9 Az általános politika szint­jén főként a különböző társada­lomtudományok eredményei ér­tékesíthetők, amelyeket politiká­ra összpontosított szemlélettel, a marxista—leninista politikai tu­domány képes leginkább közve­títeni. A társadalomtudományok közvetlenül politikára irányuló elméleti alternatívái közül, a po­litikai vezetés szükségszerű meg­kötöttségeinek és elméleti fölké­szültségének függvényében vá­laszthat valamilyen elképzelést a politikai tervezés segítségéül. Ilyen esetként fogható föl példá­ul, amikor a politikai vezetés az ipari és agrárgazdaság arányosí­tásának kérdésében, annak min­den társadalompolitikai követ­kezményével együtf elkötelezi magát a leghelyesebbnek tartott variáció mellett. Mivel az „ab­szolút” igazságra a tudomány is legfeljebb csak törekszik, köny- nyen elképzelhető, hogy mily nagy fölkészültség kívántatik meg a politikustól magának a döntés tárgyának szövevényessé­ge miatt, és milyen nagy a fele­lőssége, a döntés általános tár­sadalmi hatásait illetően. 9 Az összpolitikához képest az ágazati politikai döntések hatása és a felelősség súlya viszonylag kisebb. Bár helyesebb talán azt mondani, hogy más fajta. Mert igaz az, hogy az ágazati politikai folyamatok az összpolitika által megszabott kereteken belül csak egy részterületre vonatkoznak, de előre fölmérendő hatásuk nem kevésbé szövevényes. Valamely oktatáspolitikai döntés hosszú távon a társadalom szinte min­den területén befolyásoló jelen­tőségűvé válhat. Mindenesetre a tudománnyal való itt más jelle­gű: sokkal speciálisabb elméleti alternatívák mérlegelésére van szükség. Az országos település- fejlesztési politika — mint tud­juk —, önmagában is sokágú kérdéscsoport, de a döntéseknél mégis elegendő néhány szaktu­dományra korlátozni az érdeklő­dést. A sajátos kérdések miatt viszont jóval mélyebb, részlete­sebb áttekintés igényeltetik a vonatkozó szaktudományokban az ágazati politikát folytatóktól. 9 De mitől marad politika a bankügy, vagy a lakásügy? Miért nem tudományos értelemben vett szakemberek irányítják csak a nehézipart, vagy a kereskedel­met? Egy elvont ésszerűség szem­pontjából ez indokoltnak tűnne. De ha személyükben a közleke­dés kérdéseinek tudósai egyben közlekedésügyi politikánk irányi, tói is, elsődlegesen mégis politi­kusok. Alapvető feladatuk nem a különböző elméleti javaslatok igazságának eldöntése, ami azok­nak a demokratikus megbízások­nak tesz eleget, amelyektől az általános politikai programok meghatározódnak. A toronyházak gazdaságossági, statikai, esztétikai és életmódbeli problematikája például tudomá­nyos kutatások tárgya, de ettől nem függetleníthető az építés­ügy. Ugyanakkor, mint ágazati politika, a megbízók-érdekeltek társadalmi és regionális érdekei­ből fakadó kiegyenlítő kielégíté­se értelmében, az építésügy lé­nyegében politikai természetű folyamat. 9 Ha ideális lenne is min­den ágazati politika és a vonat­kozó tudományok együttműkö­dése, az ágazatok viszonylagos elkülönültsége miatt még mindig megoldandó elméleti és politikai föladat az összműködés kérdése. Azaz mindenképpen az összpoli- tikai törekvések a természetes meghatározók. A tudomány és a politika általános összefüggésé­ből ígv a súlypont mindenkor általános politikánk tudományra vonatkozó nyitottsága, ami a mindennapi kényszerűségek kö­zepette megóvhat a voluntarisz- tikus, vagy csak rövid távon praktikus döntésektől. A politika tudományosságát kívánni, vagy eseti jeleggel iga­zolni a könnyebb feladat A szo­cialista fejlődés emberi perspek­tívájában megvalósítani: valódi politikai tett G. Cs. A mohácsi csatatéren, Sátorhely köwíében befejeződött az 1526- os tömegsírok feltárása és a ré­gészeti munka befejeztével — az eredeti tervnek megfelelően — visszahantolták őket. A sírok­ban a török elleni honvédő üt­közet. magyar hősei nyugszanak. A temetkezőhelyre földmunkák so­rán bukkantak a téli-tavaszi hó­napokban. itt épül ugyanis ' a történelmi emlékhely, amelyet a „mohácsi vész” 450. évfordulója alkalmából a hősök tiszteletére emelnek. Maráz Borbála régésznek, a pécsi Janus Pannonius Múzeum osztályvezetőjének irányításával két hónapig, dolgoztak a szakem­berek a tömegsírok feltárásán. A kitakart csonthalmokat — ke­gyeleti okokból — nem bolygat­ták meg. Valamennyit dokumen­tálták: lerajzolták és lefényké­pezték, s rögzítették az adatai­kat. Ezt követően finom sárga Homokkal töltötték fel a gödrö­ket, ily módon jól beágyazták a csontokat és elejét vették a to­vábbi pusztulásuknak. A 3-as és a 4-es számú tömegsír szabály­szerűen megásott — téglalap ala­kú — temetőhely, az 5-ös számú viszont szabálytalan alakú, felte­hetően sáncárok vagy ágyúállás lehetett eredetileg. A három sír­ban együttesen 800—900 hősi ha­lált halt magyar katona pihen. A sátorhelyi tömegsírok , Papp László feltevését támogatják, mi­szerint a magyar sereg szekér- tábora állhatott ezen a helyen s' a tábor védelmében elesett harcosok nyugszanak itt. Bizo­nyos, hogy elkeseredett csata és iszonyú öldöklés folyt, hiszen alig másfél ezer négyzetméternyi te­rületen fekszik az öt tömegsír. A történelmi hagyomány sze­rint az augusztus 29-én lezajlott ütközet magyar, halottait a sik­lósi nagyasszony, Perényiné Ka­nizsai Dorottya temettette el a jobbágyaival. A tömegsírok mind­egyike sietős munka képét mu­tatta. Ennek egyrészt az,'lehetett az oka, hogy a környéken még török martalócok portyáztak, másrészt az, hogy a nyárvégi nagy melegben oszlásnak indul­tak a hullák, és embertelen mun­kát jelentett az összehordásuk, elföldelésük. Egyetlen tetemet sem helyeztek szabályosan a sí­rokba, ezér't alakultak ki a döb­benetes látyányt nyújtó kusza csonthalmok. A sietség miatt nem is ástak mély gödröket, így a te­temek három-hat rétegben fek­szenek egymás felett. A, török fosztogatása következtében igen szegényes a tárgyi lelet, főleg fém ruhakapcsok, övcsatok és veretek kerültek napvilágra. A sátorhelyi tömegsírokét mél­tó módon megjelölik, s ezek áll­nak majd a történelmi emlék­park középpontjában. (MTI) — Nem jár a hal! — Só­hajt föl a - horgász, miköz­ben órák hosszat hiába vár egyetlen kapásra. Ilyenkor, ha még bírja türelemmel, más, jobb helyet kefes, ahol esetleg több szerencséje lesz, mert a ha­lak — jobban járnak ... A haljárás azonban nemcsak a horgásznak okozhat gondot, bosz- szúságot okozhat a háziasszo­nyoknak is. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az üzletekben sem jár a hal... S ha éppen van is áru, kicsi a választék. Ponty, amur, busa még csak akad, de „Hol van a^hal, mely dicső vtplt és remek!” — kérdezzük Vörös- martyval, miközben hiába kere­sünk harcsát, süllőt, netán ke- csegét. Tagadhatatlan tény, hogy a haljárással baj van. Pedig a hal — tudós szakembe­rek véleménye szerint — nem­csak finom, de módfelett ’ egész­séges étel is., Annál figyelemre­méltóbb az a megállapítás, amely a‘ MÉM közelmúltban tartott saj­tótájékoztatóján hangzott el, ami­kor dr. Tóth Sándor főosztályve­zető, a többi közötF'kijelentette, hogy a halhús-fogyasztás európai ranglistáján a magyar nép az utolsó helyen áll. Jobb hal-járást! Mi lehet ennek a magyaráza­ta? Talán nem kedvelnék a halat? Aligha. Igaz. hogy vannak, akik nem kedvelik — ízlés dolga —, de az ok' aligha ebbgn a körül­ményben rejlik. A „vizen Járó” emberek, vagyis a halászok, pákászok, csikászok zsákmá­nya mindig is kelendő por­téka volt. Többségünk ma is jó étvággyal fogyasztaná a töltött csukát, a fogast vajban, esetleg gombával, vagy éppen a tejfeles kecsege-paprikást, netán a roston sült pisztrángot. De nem fogyasztja el. miután ezek a csemegeszámba menő hal­ételek nálunk régen kimentek a divatból. Pisztrángot nem eszünk, mert nem jutunk hozzá. Maradt a ponty, mint például a Rozsda- ■ temetőben Hábetlerék asztalán, az örökös rántott ponty-szelet, és hébe-hóba a halászlé. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a fogyasztók ízlésével, de a halter­meléssel is baj van. Ezért fo­gadtuk örömmel Tóth Sándor to­vábbi bejelentéseit, amelyek sze­rint az ötéves tervben olyany- nyira kívánjuk fokozni a halter­melést, hogy a jelenlegi egy fo­gyasztóra jutó 2,8 kilogrammot 3,6 kilogrammra növelhessük. En­nek érdekében, államunk 200 milliós támogatásával a tógazda­ságokat és a halfeldolgozó ipart is korszerűsítjük. Jelentős beruhá­zással fejlesztik a gyomai, a ta­tái. a fonyódi halfeldolgozó üze­meket, valamint a Hortobágyi Halgazdaságot, így növelve á félkész és konyhakész termékek mennyiségét és arányát. Fokozni kívánják a tógazdaságok terme­lését, öt—hatezer hektárnyi tó­felületet korszerűsítenek, és mint­egy kétezer hektáron új tavakat építenek. A legfontosabb feladat azonban — mondotta a főosztály­vezető —, hogy meglevő tavaink hozamát növelj ük.Tarthatatlan állapot, hogy míg némelv gazda­ságban hektáronként tizenöt má­zsát. más gazdaságokban csupán öt mázsa halat halásznak le ugyanakkora területről. Beszá­molt a főosztályvezető arról is, hogy a borsodi sebes vizű pata­kokba, valamint a mályi és a nyéki tóba egymillió sebes, va­lamint szivárványos pisztrángot telepítene^. Pisztrángot? Jól hatottuk! De ki tudná megmondani, hogy mi­lyen íze is lehet a pisztrángnak! A pisztrángot ugyanis alig is­merjük, viszont egvi'e többen is­merik és kedvelik a norvég ere­detű tengeri halakat és készítmé­nyeket: a Dorsh-filét, a lazac­fiiét, a halkrémlevest.« sőt még — rákot is. Szeretnénk remélni, hegy a Frionor áruk serkentőleg hatnak a hazai halkonzerv-, és mélyhűtőiparra is ... S ha majd a kereskedelem több halat tud kínálni a fogyasztónak, jelentősen csökkenthetjük a drágábo, s az egészségre is ártalmasabb sertés­hús túlzott és egyoldalú fogyasz­tását Az említett tájékoztatóban vé­gül is csupa rokonszenves beje­lentés hangzott el. E jó híreknek azonban majd csak akkor tudunk igazán örvendezni, amikor a megnövekedétt halmennyiséggel és választékkal — netán még a pisztránggal is — majd az üzle­tekben is találkozunk. M. A. ■ • ' • . . '■■fi,--: ' Politika és tudomány

Next

/
Thumbnails
Contents