Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-23 / 147. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1976. Június 23. I Befejezni nem lehet Környezetvédelem Baján Szennyvíz, korom, szemét • Tételezzük lel, csupán nyelv­botlás volt a főmérnök bejelen­tése a vállalati tanácskozáson ar­ról, hogy „végrehajtottuk az üzem- és munkaszervezési hatá­rozatokat”. Ha nyelvbotlás is, bár bujkál bennünk a kétkedés ör­döge, érdemes a meditációra. Mert napjainkban többször hal­lani, bár nem szó szerinti, de ha­sonló vélekedéseket. Hol sóhajjal, ezen is túl vagyunk, hol büszke­séggel, lám, ez is kitelt tőlünk. A helyi elégedettség rózsaszín ködét eloszlatja az a tény, hogy irányí­tó szerveik kötelezték a vállala­tokat: ötödik ötéves tervükkel párhuzamosan dolgozzanak ki in­tézkedési tervet az üzem- és munkaszervezés javítására. Ez arra mutat, korántsem fejezték be a termelőegységek azt, ami — befejezhetetlen. Négy és fél esztendeje, 1971. decemberében hozott határozatot a pórt Központi Bizottsága az üzem- és munkaszervezés korsze­rűsítésének szükségességéről, s ezt az útmutatást követte a Mi­nisztertanács 1003-as határozata. A teendők fontosságát igazolja, hogy azóta a Központi Bizottság is, a kormány is több ízben átte­kintette az elért eredményeket, s a további feladatokat. Természe­tesen, sok minden történt a tár­cák, az iparcsoportok és ipar­ágak, a vállalatok berkein belül ez idő alatt, ám tény: különösebb elégedettségre nincs okunk. A haladás lassúbb a reméltnél, s a lehetségesnél, az eredetileg meg­szabott szerény célokat sem ér­ték el ,sok helyen, s míg általá­ban szervezgetnek, ilyen meg amolyan papír-elképzelésekkel bíbelődnek, a napi valóság keve­set változik. Vannak jó alapokat kínáló szer­vezési irányelvek, ismertek a kor­szerű munkaszervezési rendsze­rek, most már módszertani for­rásokban sincs hiány. Mégis, le­lassul a dolgok futása ott, ahol az érdekeltség és a kényszerűség mezsgyéje húzódik, mert eddig egyiket sem érezték különöseb­ben ösztökélőnek a vállalatok. Olyannyira nem, hogy gyakran azokból al-'-'+nttak szervezési csoportot, akik korábbi beosztá­sukban gyengén dolgoztak; csu­pán esetleges kapcsolatokat te­remtettek a szervezési intézetek­kel; nem sok figyelmet fordítot­tak a követelményrendszerek ki­dolgozására, s ÍP” tovább. Azaz haladtak ugyan előre, de egye­netlenül, átgondoltság nélkül, az összhangot nélkülözve. • Sajnos, nem szabályt erősítő kivétel, hogy a termelőhelyeken divatot, látszatlépésekkel is megelégedő kampányt véltek föl­fedezni a központi törekvések mögött, s úgy gondolkoztak: majd valahogy átvészelik a szervezés időszakát, mivel minden csoda három napig tart. Az okoskodók- ra, ahogy rendszerint, most is alaposán rácáfolt a gyakorlat. Be­bizonyosodott, hog-y az üzeni- és munkaszervezés nem a sok fel­adat egyike, hanem' foglalata minden más további teendőnek. Nélküle vajmi keveset ér a mű­szakilag korszerű, de a szervezet­lenség miatt drágán és késedel­mesen előállított termék, az érté­kesítési terv, melyet betartani az ismétlődő anyag- és szerszámel­látási zavarok miatt nem lehet. • Az ilyen és hasonló figyel­meztető jelek, tények az értőbbe­ket, a kedvező és kedvezőtlen ha­tásokra érzékenyebbeket arra in­dították, hogy ha késve is, de elő­vegyék a szervezés ügyét, képet alkossanak teendőikről. Ennek köszönhetően születtek azután nem lebecsülhető eredmények, óm a „derékhad” keveset mozdult előre. A veszteségidők csökkenté­se, a korszerű berendezések ki­használtságának növelése, a kor­szerű berendezések kihasználtsá­gának növelése, a termelékenység fokozása, beruházások esetén a kivitelezési idő mérséklése, mind­az, gmi a szervezési tennivalók élén áll. a derékhadban levőknél úgy hangzott, mint vándornak a távoli harangszó; éppen csak el­ért a fülükig. Valamit persze csi­náltak ők is, áthelyeztek néhánv gépet, tökéletesítették az üzemré­szek világítását. Munkába állítot­tak öt villástargoncát: hitték, szerveznek. E buzgalmuk köze­pette hibátlanul ismételgették -z idevonatkozó párt- és kormány- határozatokat, csak éonen nem értették, alkalmazták azokat. E kezdeti, s kezdetleges módszerek jellemezte időszakon úgv-ahogy már túljutottunk, de a teendők égetőbbek, mint amilwo gvorsak a továbbvivő vállalati lépések. 9 Le kell számolni azzal a tév­hittel, hogy a szervezés befejez­hető, s az elvégzett feladatok kö­zé sorolható bármikor, a szerve­zés állandóan megújuló teendő, mert tárgya folytonosan válto­zik. Nincs tehát minden esetre al­kalmas — bármilyen helyzetre ráhúzható — szervezés, mert ép­pen a konkrétságban, az egv-eav célra hangoltságban van lénye­ge. A szervezés módszerei, tech­nikái azonban általánosíthatók, megtanulhatók, átvehetők. Az er­re való hajlamot kell most erő­síteni, s persze, nemcsak ösztö­kélő szavakkal, hanem a szigo­rúbb számonkéréssel általában, s a kötelezően készített -intézkedé­si tervek' végrehajtásának tételes ellenőrzésével; Mert igaz, a szer­vezés hogyanja a vállalat önálló­ságának keretein belül maradó feladat. Az azonban, hogy egyál­talán szervez-e egy-egy termelő­hely, s mit ér el vele — eléri-e azt, ami módjában áll — már azok elszámoltatási joga, akikre a társadalom rábízta ide tartozó érdekei képviseletét. M. O. Hazánkban törvényerejű ren­delet írja elő áz ipari vállalatok-, nak, hogy mennyi lehet az a szennyező anyagi, amelyet kifo­lyó vízzel, vagy égéstermékkel a szabadba engedhetnek. Milliókra rúg az a szennyvízbírság, amelyet egy-egy nagyobb vállalat évente fizet. A napokban készült egy jelen­tés a város környezetvédelmének feladatairól, amely amellett, hogy rávilágít a meglevő ártalmaikra, megjelöli azok megszüntetésének, vagy csökkentésének tennivalóit. A környezetvédelem —1 mint a jelentés is hangsúlyozza — nem­csak védekezés, hanem főként megelőző, tervszerű, arányos kőr- nyezetkialakítást jelent. Baján a talajszennyeződés' egyik oka a szennyvizek korszerűtlen el­vezetése. Ezek 3 százalékát köz­üzemi csatornákba, 3 százalékát az elhagyott ásott kutakba, 15 szá­zalékát gödörbe, árokba vezetik, vagy a felszíne kiöntik, míg 75 százalékát többé-kevésbé jó ki­képzésű szikkasztókba irányítják. Mivel azonban ezek házanként igen közel esnek egymáshoz, már ebből a szempontból is rossz­nak minősülnek. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy ✓Baján a szennyvíz fertőzi a talajt és a talajvizet. A városban több helyen, mint például a jó­zsefvárosi templom mögöttiJakő^ telepen, vagy a Bokodi 'ííti lakó­telep egyes részein terül el a ke­letkezett szennyvíz. A városban megoldhatatlan a csapadékvíz el­vezetése is. Sok helyen törmeléket, szeme­tet sodor magával a lezúduló csa­40 millió palack • A Szabad- egyházi Szeszipari Vállalat nagykanizsai üzemében 1976-ban már negyven­millió üveg Coca-Colát fognak palackozni. Az egyre . , .népszerűbb .. üdítő ....italból P est és Komárom megye kivételével az egész Dunántúlt ellátják. (MTI-fotó — Fehér József — KS.) padék, s ez a közutakon terül szét. E meglevő és még tovább sorolható szennyeződési gócok el­lenére az ivóvíz minőségének ja­vítása, a hálózatfejlesztés, a vas- talanító megépítése jó1 úton ha­lad. A levegő szennyeződése — bár sok tennivalót hagy maga után — nem olyan jelentős Baján, mint a talajszennyeződés. Mivel azonban a földgáz Bajára törté­nő bevezetése bizonytalan időre elhúzódott, szükséges néhány olyan intézkedés, amely addig is csökkenti a széntüzelésű gyárak, középületek füst, korom kibocsá­tását, de nem utolsósorban a gép­kocsik káros kipufogógázait. Az új városlrendezési terv az Ipartelepítésnél figyelémbe vette azok várható szennyező hatását, s ezért a városközponttól távolabb jelölte ki azok .helyét n ki­elégítő viszont a váró.-- el­szállítása és a Bokor ét­telep gondozása. A \. ét­tel feLtöltött részeli . ..del való lefödéséről nem gv.idoskod­nak, ami a környék lakóinak jo­gos panaszát váltja ki. összegezve: Baján legnagyobb gond a talajszennyeződés, de sok a tennivaló a szennyvíz elveze­tésével kapcsolatban is. A levegő­szennyeződés főleg a fűtési idény­ben kifogásolható, de az illetékes szakemberek keresik a lehetősé­get és megteszik a szükséges in­tézkedéseket, hogy a környezet- védelem Baján Is a lehető legna­gyobb mértékben szolgálja az élővilágot. Szállítást gyorsító rakodókocsi Rakodó kocsikísérő munkáso­kat a mai munkaerőhiányos vi­lágban lassacskán már igazgatói fizetésért sem kapnak a válla­latok. Kiváltképp, ha reggeltől estig nehéz 35—40 kilogramm gyümölccsel, burgonyával telt ládákat, zsákokat kell kézzel az autókra fel- és lerakni. Amikor már a forintok varázsa sem se­gít — de a munkát mégis el kell végezni —, segítenek az újítók. Kár, hogy sok helyen csak a végszükségben fordulnak hozzá­juk. Ez a képünkön látható fölöt­tébb szellemes rakodógép is így született, valahol a Nyírség­ben, innen a neve is: nyírségi rakodókocsi. Egyetlen ember, méghozzá figyelemreméltó fizikai munka nélkül három-öt perc alatt menetkészre pakol gyümölcsös-, vagy zöldségesládákkal egy te­hergépkocsit, vagy' traktoros vontatót. Ehhez csak annyi szük­séges, hogy a szállítmányokat előzőleg elektromos, vagy Diesel­targoncákkal szabályosan össze­rakják. - , A képen látható rakodókocsit kiselejtezett, régi RS—09-es kis- traktor felhasználásával, a De- rekegyházi Állami Gazdaság gép­műhelyében készítették. A váz- szerkezetre oszlopszerűen négy darab olajműködtetésű, hidrauli­kus munkahengert szerkesztet­tek, amelyekhez a képen látható módon vízszintesen tartókat erő­sítettek. Ezek az olajnyomás ha­tására süllyednek, vagy emelked­nek a kívánt magasságba. A szállítmány alá keresztben méretre szabott vasrudakat tol­nak a rakodólapok résein át. E rudakon és a keresztgerendákon keresztül adja át erejét a trak­tor motorja és emeli fel a jár­mű platójára a szállítmányt. A kisteljesítményű, mindössze 15 lóerős traktor egyszerre 96, al­• A rakodás mozzanatai. mával teli rakott ládát képes ko­csira emelni, amelynek összsú­lya több mint 30 mázsa. Elvileg azonban nagyobb teljesítményű traktorral sokkal nagyobb, ne­hezebb szállítmányok is percek alatt felhelyezhetők a vontatókra, vagy leemelhetők arról. Kezelé­séhez csupán bizonyos gyakor­latra van szükség. Az állami gazdaság nagymágocsi rakodóte­rén a nagy almaszüreti szezon­ban a gépész reggeltől estig egyedül kezelte a gépet, fogadta a gyorsan, egymás után érkező tehergépjárműveket. További értéke az újításnak, hogy segítségével számos rakodó targonca munkája is megtaka­rítható, hiszen azokra már nincs szükség a rakodótéren. Olyan munkahelyeken dolgozhatnak, ahová méreteinél fogva — pél­dául a bozótSűrűségű almafák közé — a rakodógép behajtani nem tud. Cs. J. Kamcsatkai gejzírek Kamcsatka déli részén, a Pau- zsetka folyó völgyében, gejzírek törnek az ég felé, forró víz szö­kell a magasba, vízpára homá- lyosítja el az eget. Óránként kö­zel 3500 tonna forró vizet lövell­nek a források a Pauzsetka fo­lyóba. A talaj hőmérséklete sok helyen még. egy me: eres mélység­ben is eléri a száz fokot. A he­gyekben a kialudt vulkánok kö­zelében. a föld alatti hő hatá­sára óránként 100 tonna vízgőz, keletkezik. A korlátlan mértékben rendel­kezésre álló meleg víz és gőz adta a tudósoknak azt az ötletet, hogy itt létesítsék a Szovjetunió első geotermikus erőművét, melynek teljesítménye ma már eléri az 5000 kilowattot. A tudósok állandó figyelem­mel kísérik a kísérleti ipari erő­művet. Vizsgálják a vízben és a gőzben levő szennyező anyagok hatását a gépegységek alkatré­szein, számbaveszík a hőforrás energiatartalékait, felderítő fú­rásokat folytatnak. (APN—KS) Univerzális jéggyalu A gorkiji Műszaki Egyetemen a jég, a hó és a fagyott talaj megmunkálásának kérdéseivel foglalkozó kísérleti te' inté­zet működik. Az intő ^el­múltban különleges ető gépet indított útnál ki­sark 23 állomására! p né­hány óra alatt sima, egyenletes felületet készít a havas tájon. Egy traktorra olyan berendezést erősítettek, amely képes a hótor­laszok átvágására, a jég megfú­rására, a repedések vízzel való feltöltésére. Ezt a gépet bulldó­zerként és emelődaruként is használhatják a sarkkutatók. (BUDAPRESS—APN) Azóta tisztább ä levegő Számtalanszor megírták már hogy környezetünk védelme mindjárt ott kezdődik, ahol köz­vetlen élettevékenységünk folyik. Tehát, ahol lakunk, amerre já­runk, s ahol időnk igen jeléntős részét töltjük el — legközérde- kűbb cselekvéssel — a munkahe­lyen. Környezetvédelem a gyárudvar tisztán- és rendben tartása, az ott társadalmi munkával kialakí­tott parkok, virágágyások, cserje-, vagy akár fasorok gondozása, megóvása, szépítése. Környezetünk, még közelebbről saját magunk — ember- és mun­katársaink védelme az is, ha a termelési folyamatok során ke­letkező szemetet, értéktelen és Szennyes hulladékot nem úgy gyűjtjük, tartjuk, „tároljuk” az üzem valamelyik szögletében, hogy a bomló-romló anyagok bű­ze rontsa, fertőzze a levegőt. Amit mindaddig vagyunk kény­telenek belélegezni, amíg le nem tesszük a szerszámot, hogy mene­küljünk munkahelyünknek még a környékéről is. Ahol ilyen mér­vű a légszennyezés, aligha lehet elvárni, hogy valaha is megsze­ressék az emberek munkahelyü­ket, illetve annak a szó szoros értelmében vett légkörét. Nem ebben a végletes, szélső­séges formában, de minden esetre hosszú idők óta panasz^ okot adóan kezelték a BOV kiskunha­lasi gyárában a termelés termé­szetével együttjáró szemét, szenny, semmire sem való hulladék «elkü­lönítését, szigetelését. (Pásztor Zoltán felvétele) Ezen a helyzeten változtattak a konténeres szemét — hulladék — tárolás és tartás bevezetésével. Két tartályt rendszeresítettek, melyekbe, „felváltva” . gypmk, töltik, rakják a bomlékony sze­metet, s azt szigetelő ponyvával is lefödik. Mikor az egyik tartály megtelik, szemetestől elszállítják ürítésre, s helyére az üreset te­szik. Ez esetben a környezetvédelem egyenlő a higiéniával. (t) KENDŐZETLENÜL: Helyjegy! Ne becsüljük le a szervezést, ne tegyünk olyan kijelentéseket, hogy csupán szervezés kérdése az egész. Mert kiderülhet, hogy bi­zony a szevezés komoly dolog, hiba lebecsülni jelentőségét, mert alaposan megbosszulhatja magát. A MÁV nemrégiben új gyors­vonatot indított Budapest—Sze­ged „viszonylatában” Napsugár expressz elnevezéssel. A szép ne­vű ■ járműre csakis akkor‘-szállhat fel az utas, ha helyjeggyel' is rendelkezik. A helyjégy tehát kö­telező. Sajnos, azonban ezeknek a jegyeknek az elosztása nem ép­pen a legtökéletesebb a MÁV berkeiben, ahol talán nem tanul­mányozták elég mélyen a szerve­zési kézikönyvet, vagy azzal a számítógéppel lehet valami baj, amely ezéket a jegyeket elosztja. Azon most ne vitatkozzunk, hogy egy ilyen kis országban, ahol ma­ximum egy napot utazik az em­ber — beleértve a várakozásokat, átszállásokat is — szükség van-e ilyen helyjegyesdire? Nyugodjunk bele a MÁV döntésébe, hogy szükség van. De akkor ne így csi­náljuk! Mert például nem az egyetlen eset, amely június 16-án a Nap­sugáron történt. Egy fiatalember Kiskunfélegyházán megváltotta a jegyet az expresszre, s mellé a 9850 számú, II. osztályra szóló 8-as kocsira érvényes és az 56-os ülés elfoglalására jogosító hely­jegyet. Nyugodtan leül, vonat in­dul. Következő állomás Kecske­mét. Itt két nyugdíjas is váltott jegyet és helyjegyet a Napsugár­ra. A nyugdíjas férfi találta meg hamarabb az őt megillető helyet: 8420-as számú, II. osztály 8-as kocsi, 56-os ülés. Ellenben ott a Félegyházán felszállt fiatalember ült. Kölcsönösen megmutatták egymásnak az érvényes jegyeket és jól nevettek. De csak .azért, mert még volt hely a fülkében, 9 az idős ember is leülhetett. Alig halad a vonat néhány száz mé­tert, amikor egy asszony nyit be a fülkébe. Körülnéz és kezében a jeggyel, rászól a fiatalemberre: — Bocsánat, ön az éri helyemen ül. Tessék nézni a helyjegyemet: 5897, II. osztály, 8-as kocsi, 56-os ülés. Még június 11-én váltottam az. IBUSZ-nál Kecskeméten, hogy "Biztosán meglegyéh a hely. mert beteg vagyok, gyógyfürdőre uta­zom. Cegléden kell átszállni, s úgy jutok Hajdúszoboszlóra! — Kérem, bocsánat, de az enyém is ide szól! — hangzott a fiatalember udvarias válasza, majd közbeszólt a korábbi nyug­díjas férfi is. Mindhárman jót nevettek, mert még volt hely a fülkében, s így az idős asszony is le tudott ülni — noha szabály­talanul. Tegyük föl azonban, hogy nincs több hely a fülkében és nem há­rom jóindulatú ember , akad ösz- sze, hanem három makacs, jogai­hoz körömszakadtóig ragaszkodó utas. Akkor ki tesz igazságot és hogyan? S ki fizeti meg a nyug­díjas asszonynak azt1 a tíz forin­tot, amit a kecskeméti IBUSZ- nál joggal felszámoltak telexhasz­nálat címén, mert telexen „bizto­sították” neki a június 16-ra szóló jegy mellé a helyjegyet, ami mel­lesleg önmagában is hat forintba kerül? Szóval bonyolult dolog a szer­vezés, nem szabad lebecsülni, vi­szont csak olyanok csinálják, akik értenek is hozzá. Mert úgy látszik, hogy a MAV-nál - még nem megy símán ez a munka? — dorgál -y TJ Egyszemélyi felelősség FOGALMAK — KÖZELRŐL Gazdaságpolitikai kislexikon Az egyszemé­lyi felelősség vezetési elv. Az egyszemé­lyi felelősség­gel felruházott vezető, igazga­tó egyénileg, belátása szerint dönt — az érvényes rendeletek figyelembevételével —, a reá bí­zott intézmény ügyeiben és rna- ga viseli a felelősséget, amely fegyelmi, anyagi és büntetőjogi. A vezető — noha minden kér­désben egymaga dönt, s dönté­seiért, az általa vezetett intéz­mény működéséért egyedül, sze­mélyében felelős — döntéshoza­tal előtt köteles meghallgatni a jogszabályok és társadalmi nor­mák szerint tanácsadásra jogo­sultakat, helyetteseit, az igaz­gató tanácsot, a társadalmi szer­vezeteket, a dolgozókat. Az egyszerhélyi felelősség elve megköveteli a vezető által adott utasítások fegyelmezett végre­hajtását. Az egyszemélyi felelős vezető egyes feladatait és hatás­köreit átruházhatja a helyétte- seire és az egyes egységek veze­tőire. Az egyszemélyi felelős ve­zető hatáskörének decentralizá­lása nem csorbítja felelősségé­nek terjedelmét, amelyet a jog­szabály tételesen is meghatároz, Az egyszemélyi felelős vezetés elvét nemcsak a gazdaságban, a vállalatoknál alkalmazzuk, ha­nem az államigazgatás intézmé­nyeinél is. Az egyszemélyi, fele­lős vezetőt a vállalat, intézmény felügyeleti főhatósága — a mi­niszterek, miniszterhelyettesek — nevezi ki és menti fel.

Next

/
Thumbnails
Contents