Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-13 / 112. szám
e 4 0 PETŐFI -NÉPE • 1976. május 13. ■Mérce a cselekvés • Megyeszerte folytatódnak a márciusban megkezdett, a tag- I könyvcsere alkalmával minden párttaggal sorra kerülő beszélgetések. Ezek céljáról ismeretes, hogy a párt eszmei, ‘ politikai és cselekvési egységét erősíteni, a párttagság aktivitását fokozni hi- vatottak az előttünk álló nagy és 7ir lelkesítő célok szolgálatára, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására. Pártunk olyan fontos politikai akciójáról van tehát szó, amely korántsem csak a párt belső életével függ össze, hanem kitt hat a szocialista .-építő munkánk < általános lendületére. A megye párttagságának mintegy a felével megtörténtek már a g ■ beszélgetések, amely összegezetten hű képet adnak a pártszervezetek 5(. politikai tevékenységéről, a kommunisták cselekvőkészsége fokáról. Egyúttal azokról a helyi feladatokról konkrét tennivalókéi ról is, amelyeket az esz- ,9 mecseréken a nagyobb követelmények jegyében kölcsönösen megfogalmaztak a beszélgető partnerek. it Érdemes szemügyre venni, mi- * lyen főbb tapasztalatokkal szol- -S gál ez a jelentős politikai akció. Mintegy tizenháromezer párttaggal az eddig lezajlott beszélni. getések legfontosabb tapasztalata, hogy mindenütt a lényegről, a kongresszusi határozatok végre- -* hajtásának helyi tennivalóiról ■* esik szó. Kritikusan és önkritiku- ií san, minden vonatkozásban a -a jobbítás szándékával, a munka javításának, hatékonysága növelésének eltökéltségével. («I „c • A fejlett szocialista társadalom megvalósítására kitűzött cél- se, jaink elérésének alapvető feltételét a munkásosztály, a Párt vezető szerepe, cselekvési egysége erősítésében látják a párt tagjai. Igen jól érzékelik ebben az alapszervezetek felelősségét. Tudatában vannak ugyanis, hogy a vezető szerep elsősorban a határozatok maradéktalan végrehajtásával erősíthető, ez pedig nem li kis mértékben a pártszervezetek w politikai irányító, szervező és el- u lenőrző munkáján múlik. ■li Nem véletlen tehát, hogy a bein szél getések egyik központi témá- ja a gazdasági élet pártirányítása. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemekben dolgozó kommunisták messzemenően „ fgV£Ífrtenek a gazdálkodás feltételeinek, fegyelmének szigorításával, a termelés hatékonyságának fokozásával. Ezekkel együtt reálisnak, megvalósíthatónak tartják gazdaságpolitikai törekvéseinket. Általában ^szükségét érzik azonban, hogy a saját pártszervezetük legyen bátrabb, kezdeményezőbb, öntevékenyebb a gazdasági élettel összefüggő politikai munkában. Sokan és sokféleképpen kinyilvánították ezt az igényt. Azt kérve például, hogy legyen nagyobb gondja a pártszervezetnek az üzemi demokrácia, a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésére, a brigádok, a törzs-' gárda tevékeny megbecsülésére. Mutassanak példát ebben és hassanak oda, hogy a dolgozók észrevételeire, javaslataira az eddigieknél gyorsabban és érdemben reagáljanak. Vagy: ne fogadja el a pártszervezet a mellébeszélést, a magyarázkodást a szakemberektől, vezetőktől; legyen erjesz- tője az olyan közgondolkozáshak, amely nem törődik bele a nehézségekbe, hanem bátran és fáradhatatlanul keresi a megoldás útját, módját. • A pártellenőrzcsről szólva sokan önkritikusan elmondták: érzik, tudják, hogy az ellenőrzésben, a határozatok végrehajtásának számonkérésében nem élnek kellően a szervezeti szabályzatban biztosított jogaikkal. Bátortalanok a vezetőkkel szemben, nem mindig követelik meg tőlük a határozatok szellemében való, egyértelmű intézkedést. Az önkri- rikus felismerés mellé azonban szinte kivétel nélkül hozzátették: a rend és a fegyelem érdekében tett intézkedések támogatásában és végrehajtásában a kommunistákra bizton számíthatnak a pártvezetőségek, a gazdasági vezetők. Ugyanakkor sokan azt is kinyilvánították, hogy nagyobb szerénységet és példamutatást, több figyelmességet várnak el különö- - sen a középvezetőktől. Hasonlóan tanulságosak azok az észrevételek is, amelyek aztl kifogásolják, hogy a vezetők állandóan sietnek, így nem érnek rá az emberekkel foglalkozni. A beszélgetések nyílt, őszinte légköre, munkájuk körültekintő, tárgyilagos értékelése kedvezően, serkentőleg hat a párttagságra. Nagyon kevés kivétellel elfogadják a személyre szabottan magasabb követelmények támasztását. A beszélgetéseket igen hasznosnak tartva, számosán indítványozták a hasonló eszmecsere időszakonkénti megismétlését. A beszélgető csoportok pedig gondosan feljegyzik a kommunisták véleményét, észrevételeit, javaslatait, s amiben szükséges, nyomban intézkednek. Kommunista felelősségérzettel, kritikusan és önkritikusan szólnak munkájukról, gondjaikról, feladataikról a párt tagjai. Akadtak, akik túlterhelésük miatt a pártmegbízatásaik számának csökkentését, mások viszont — . s ezek vannak többen — konkrétabb pártfeladatot kértek. Tény, hogy valamennyi pártszervezetben lemérhető: a beszélgetések jól .szolgálják a párttagság aktivizálódását, erősítik a pártdemokráciát, növelik a pártszervezetek, a vezetőségek tekintélyét. Ismeretes, hogy az eszmecsere arra is alkalmat kínál, hogy a párt azon tagjai, akik különböző okok miatt úgy érzik, hogy nem tudják vállalni a velük szemben támasztott nagyobb követelményeket, jelezhetik kilépési szándékukat. Eddig mintegy százan döntöttek így. Indokolásként a leggyakrabban a megromlott egészségi állapotot, idős kort, olykor a vallásosságot jelölték meg. Többen viszont úgy fogalmaztak, hogy a pártba lépésükkor nem tudták, mire vállalkoztak.' Valamennyien hangoztatták azonban, hogy egyetértenek a párt politikájával, s azt a jövőben is cselekvőén támogatják. A beszélgető csoportok az eddigiek során huszonkét olyan párttag törlésére tettek javaslatot, akik különböző gyarlóságaik, például iszákosság — miatt alkalmatlanná váltak a párttagságra. i A megye nem egy pártalap- szervezetében befejeződtek már a tagkönyv cserét megelőző beszélgetések, s égyre több helyen taggyűlésen összegezi a párttagság az eszmecserék tapasztalatait. A megye kommunistáinak mintegy a felével azonban ezután kerül sor a szótértésre, a politikai cselekvés hatékonyságának további fokozása céljából. Minthogy ennek legfőbb mércéje a párthatározatok gyakorlati megvalósulása, adottak a cselekvés mindennapos feladatai. P. I. Minden nyolcadik tonna Kazahsztán szénkitermelése 1980-ig eléri a száz- - tj millió tonnát Az ötéves tervidőszak végére évente ., 124—127 millió tonna szenet termelnek ki, kétszer többet, mint 1970-ben. Már ma is Kazahsztánból * származik a szovjet széntermelés minden nyolca- ■S ifik tonnája. Az utóbbi években a köztársaságban minden év- ' ben egy 30 millió tonna kapacitású szénkitermelő ' vállalatot létesítettek. Kazahsztán dinamikusan fejlődő széntermelése nemcsak a köztársaság, de Kö- zép-Azsia, a nyugat-szibériai körzetek és a Dél- Ural szükségleteit is kielégíti. (BUDAPRESS — APN) HL.'. Űj gázszűrő berendezés A voronyezsi Műszaki Egyetemen fémkerámiái anyagokból kétréteges gázszűrőt készítettek. Ezek a szűrők igen magas hatásfokkal tisztítják meg a gázokat a portól és más szilárd szennyező anyagoktól. A szűrők előnye, hogy szilárdak, jól bírják a hőt. ezért jól alkalmazhatók a vegyipari, a kohászati és a petrolkémiai üzemekben. Széles kprű alkalmazásuk lehetővé teszi, hogy még hatékonyabban védjék a környezetet az ipari szennyező anyagoktól. Feltételezik, hogy az új szűrőket a gépkocsik kipufogójának tisztításához is felhasználhatják majd. (BUDAPRESS — APN) A Villamosszigetelő és . Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyárában, a szerszámüzem művezetői irodájában szeretnék beszélgetni Csáki Géza művezetővel, az üzemi pártalapszervezel titkárával. A szándék megvalósítása azonban nem is egyszerű, mivel gyakran nyílik-csukódik az ajtó, a művezetőnek, tanácsot keli adnia, vagy éppen ^'.jóváhagynia egy-egy \ szerszám készítésének további műveleteit. — Nálunk ez az élet — mondja Csáki Géza. — Az üzem 113 szakmunkásának irányítása mindig ad tennivalót hiszen 154 termelőgép szerszámainak elkészítése, illetve javítása a feladatunk. Ha mi „lazsálunk”, az üzemben áll' a termelés. Szerencsére, ritkán éri szó a ház elejét, az itt dolgozók egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert, s mindent elkövetnek, hogy a termelés zavartalan legyen. — A gyakorlat és a szaktudás önmagában elegendő az eredményekhez? — Ha nem lenne üzemünkben erős, 25 tagú pártszervezet és lendületes szocialistabrigád- mozgalom, a jó szaktudással még nem biztos, hogy jó eredményeket tudnánk elérni. Viszont fordítva is így van ez, ha nem értenék úgy dolgozóink a szakmájukat, hiába versenyeznének. Nálunk szerencsére mindkét feltétel adott. Tizenkét brigád 106 tagja vesz részt a mozgalomban, s a múlt évi munkájuk'után nemrég kapott egy brigád aranyjelvényt, négy ezüstöt, két bronzot, három brigád pedig a szocialista cím viselésére jogosult. Két brigádunk még fiatal, nem volt módjuk a vállalások teljesítésére. — Ez azt jelenti,- hogy az üzem dolgozói közül heten „kivonják magukat” a kollektívából? — Szó sincs erről, de a bri- gádbakerülést ki kell érdemelni. Az új dolgozóknak is be kell bizonyítaniuk, érdemesek arra, hogy valamelyik brigád tagjai sorába fogadja őket. Előbb-utóbb sor kerül az értékelésükre, illetve a felvételükre. A beszélgetés során Csáki Géza külön elismeréssel. szólt az Ifjúsági brigádról, amely tevékenysége jutalmául az aranykoszorús jelvény birtokosa lett. — Huszita Zoliék megérdemelték ezt a kitüntetést — mondja mély meggyőződéssel. — Ez a legszervezettebb brigád, kötleknyen segíteni a fejlődési; nein jutottunk volna el idáig. Ennek a brigádnak — amelynek vagy tizenkét évvel ezelőtt az első vezetője voltam, — pontosan az öntevékenység,- a rugalmasság, az újra való törekvés a fő érdeme. Szinte nincs is a tizenhárom tag közül olyan, aki még ne törte volna a fejét valamilyen újításon. És nemcsak egyéni újítók vannak! Valaki felvet egy ötletet, ez azután „fejről fejre” jár és végül megérik a megvalósításra. Vajon mit mond Huszka Zoltán brigádvezető? — A Vegyipari Gépgyárban szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt 1969-ben és utána azonnal idejöttem, ahol a szüleim is dolgoztak. Egy évig kellett bizonyítanom, akkor vettek fel a brigádba, éppen a bevonulásom előtt néhány nappal. Két év után leszereltem s ismét ebben a brigádban kezdtem dolgozni. Egy év múlva nagy megtiszteltetés ért, a kollektíva engem választott vezetőnek. Szűcs Gyula, a brigád korábbi irányítója más társadalmi munkát kapott, de tagnak továbbra is itt maradt. Mondanom sem kell, hogy különösen az első időben igen sok segítséget kaptam tőle, illetve kapok napjainkban is. A brigád már akkor a bronzjelvény tulajdonosa volt. s közelebbi' célnak azt tűztük magunk ele hogy ezt megiaitsuk Khben mindenki nagy un sokat segített. Kiss ,M. János, SZtics Gyula tapasztalataikat . adták, áj, segítették a fiatalabbakat, akik ezt örömmel fogadták. Öten vagyunk érettségizettek, Is ketten most fáradoznak a bizonyítvány megszerzésén. Tavaly öten vettek részt a gyár által szervezett 150 órás szakmai tanfolyamon. Sokat járunk moziba, múzeumba, részt vettünk a városi parkerdő rend- behozásánál. óvodákat patronálunk ... Alig győzőm jegyezni a brigádvezető által felsorolt tényeket, a többi között azt is, hogy a IX. KISZ-kongresszusra készülő műanyag emblémák gyártásához szükséges szerszámokat a brigád mintegy 90 órai társadalmi munkával készítette el — munkaidőn túl. O. L. 0 Huszka Zoltán brigádvezető és Losonczi László, aki csak két éve tagja a brigádnak. 9 Szűcs Gyula: Örömmel dolgozom a fiatalok között továbbra is, akikrit mindig lehet számítani... tív szellemük példamutató s nemcsak a termelésben, a társadalmi munkában, a különböző rendezvényeken való. részvételben is élen járnak. Lenn a műhely egyik sarkában néhány szót váltunk Huszka Zoltán brigádvezetővel és mun- katásaival Érdeklődtem tőlük, mivél érdemelték ki az aranykoszorús jelvényt. Kiss M. János csoportvezető, a brigád legidősebb tagja, aki az alapszervezeti pártvezetőségben is tevékenykedik, röviden és találóan határozza meg eredményük forrását. — Ha egy brigád reális vállalásokat tesz és állandóan odafigyel a teljesítésre, biztosítva van a siker. Gyárunkban egyre nagyobb ütemű az automatiznlas és ennek megvalósításában üzemünknek jelentős szerepe van. Mi vagyunk a műszaki elképzelések gyakorlati megvalósítói, , s ha' csak a rajzókra, ^utasításokra várunk, nem tudjuk öntevéke• — Nagyon örülök az aranyjelvénynek — mondja Nagypil László —, de az sem közömbös, hogy ilyen jól összeszokott, egyakaratú társaságban dolgozhatok 1.. (Opauszky László felvételei) „Csöndes vidék ez... >5 KEREKEGYHÁZA, ÁGOSTON DŰLŐ 18. Nádtetős házikó áll az út mentén. Körötte sudár jegenyék merednek az égre; a buckás, száraz talajon csomókban zöldell a fű. Az épület előtt gémeskút magasodik. A motor hangjára megpróbálja elszakítani láncát a r bizonyára harapós házőrző. A kéményből véHorváth Mátyásné nem szokott !' itthon lenni ebben az időben. : Most Kecskeméten járt felülvizs- ! gálaton — táppénzen van — s í emiatt ért hamarabb haza. Három gyermeke van, egyik a fér- I jével a nagyszülőkhöz ment el ' látogatóba. Kati és Zsolt büszkén i mesélik, hogy mennyi helyen jármiak húsvétkor locsolkodni. — Mennyi a fizetése? — kér- I dezem az asszonyt. — A Fodrász Szövetkezetnél ; ahol dolgozom, előleggel és végF elszámolással együtt a családi segélyt is beleszámítva kétezer- | négyszáz forintot kapok. Ügy ' kell beosztani, hogy jusson is. i maradjon is. Mint másutt. Ru- . házkod unk, eszünk. Élünk. , A konyhában beszélgetünk. Rádióból hangjáték hallatszik, ^telepes készülék. A falon petró- leumlámpa függ. Időnként felugat a kutya — Darázs — feltehetőleg a két névnélküli macska borzolta fel a kedélyét. Horváthné megigazítja a tüzet, hogy a kávéfőzéshez nagyobb lánggal égjen. — A férje hol dolgozik? ■ — Hetvenhárom óta sehol. Beteg! I — Hány éves?. I — Huszonkilenc. Kértünk se- fgélyt a tanácstól, remélem megadják.’ Miközben a kávét isszuk, kikerekedik a napi f időbeosztás. Reggel négykor fölkel, reggelit készít a családnak, megeteti a jószágot, s várja az öt óra öt perces buszt. Fél kettőig dolgozik, a tizenhárom-ötvenessel hazajön, ebédelt főz, majd a ház körüli munka következik, vacsora. Nyockor lefekszik, s reggel ismét csörög a vekker. — Mit szoktatok hallgatni a korty csíkokban száll a füst. Kerekegyháza, Ágoston dűlő tizennyolc; Izsák felé robogva nemegyszer felfigyeltem már erre a házikóra, amely, mint valami titokőrző építmény, búslakodik az út mentén, rejtélyesen. Vagy csak képzelem? rádióban? i— fordulok a két gyerekhez. — Az esti magazint — mondják egyszerre. — A mesét is, de azt ritkábban — egészíti ki a választ Horváthné. — Jobban tudják mi hol Van a világban, mint sok más ilyenkorú. Én szeretem a tánczenét, meg a magyar nótát. — Mély az udvarban a gémeskút? — Mély-e? Hát tízméteres biztos van. Jó vizet ad, az a fontos. Ásott. — Régen laknak itt? — Két éve. Ügy ajánlották. A térjem kijött, megnézte, aztán ideköltöztünk. Százötvenet fize- I iink havonta. — Jó itt kint élni? Az asszony vár egy percig a válasszal, az udvarra néz; az ablakon át fény kúszik a konyhába, végigtapogatja a tárgyaikat. — Nagyon szeretek itt lenni, nincs aki háborgasson. Ehhez vagyok hozzászokva. Télen nagy hidegek voltak. Csendes környék ez... Jók a szomszédok is. Onnan szemből*— mutátja az irányt — hozzuk a tejet. Közel vannak az apósomék. Apámék ritkán jönnek el, mindketten dolgoznak. — Szerettek itt lakni? — nézek a két gyerekre. — Jo itt — bólint Kati, s meglibbennek makrariicos fürtjei. — Van három labdánk is. Anyuval gyakran fógócskázunk, labdázunk, bújócskázunk. Meg az ünnepek... — Milyen ünnepek? — Húsvét, karácsony, újév, névnapok. Olyankor vidám ez a ház. Zsolt türelmetlenül- fészkelődik a széken, különös mormogást ‘hallatva, fintorokat vág. — Buszvezető akarok lenni — mondja halkan, mintha titkot árulna el. — Vagy esetleg kalauz. A legkisebb. Mátyás, még csak hároméves. A két nagyobb a füiöpházi II. kerületi iskolába jár A „köncsögibe” — ahogy mondják. Kati elsőben* szín jeles volt, rengeteg dicséretét hozott haza. Zsolt „még nem alakult ki”. Olyan osztatlan iskolában tanulnak, ahol egy teremben három elsős, négy másodikos, három harmadikos és három ne- . gyedikes diák van. — Meddig akarnak itt lakni? Az asszony megint az udvart veszi szemügyre. — Még vagy két-három évig,, aztán OTP-kölcsönt veszek fel, s keresünk egy kis lakást, vagy házat. Ami a mienk lenne, teljesen. Ahol valamicske föld is van. Már dübörög a motor, amikor Kati elkiáltja magát. — Én fodrász leszek... Fodrász akarok lenni! — de távolodva a hangja egyre gyengébb. Végül már csak a kislány látható — színes ruhában integet. A nádtetős ház, a jegenyék némán, mindenféle titok nélkül állnak helyükön. Ahogy három éve álitak, s ahogy bizonyára évek múltán is állni fognak. Az út- rór persze mindez csupán egy kép, egy villanás. Ballai József Szerkesztői üzenetek Dobos József né, Kecskemét: Fanaszát — miszerint az' aprópénzének visszautasítása miatt hiúsult meg tervezett vásárlása a megyeszékhely piaci ÁBC-áruhá- zában — kivizsgálták az UN1VER Szövetkezet illetékesei, s megállapították, hogy a sajnálatos eset valóban megtörtént. De elkerülhető lett volna, ha ön nem maréknyi aprót ad át a pénztárosnőnek, áki viszont minderre korántsem sértő módon reagált. A tanulság: vevőknek és kereskedőknek kölcsönösen kell segítőkészeknek, udvariasaiknak lenniük. Laczkó József, Kiskunfélegyháza: Az érvényben levő KRESZ a gyalogosokra is vonatkozik, akik csak a kijelölt átkelőhelyen, más szóval a zebrán mehetnek át az úttesten. Ha a közelben nincs átkelőhely. akkor igénybe vehetik — például a lakott területi főútvonalon az útkereszteződést, valamint a njenetrend szerint közlekedő jármű megállója és az úttest túlsó oldala közötti legrövidebb szakaszt. Egyéb úton a leggyorsabb áthaladási irányt kell választaniuk. Fontos tudniuk, az úttestre csak akkor léphetnek, ha meggyőződtek annak veszélytelenségéről, s hogy a kijelölt területen elsőbbséget élveznek a járművekkel szemben — kivétel a rendőrséghez, tűzoltósághoz stb. tartozó gépkocsik —,. másutt azonban aidtor mehetnek át az úttesten, ha nem zavarják a járműforgalmat, s -nem veszélyeztetik saját testi épségüket.
