Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám

M • PETŐFI NÉPE • 1S16. április 14.

Általában egy 20 éves embernek már kialakult személyisége van, s hogy milyen irányban változik, abban szűkebb környezetének is jelentős a szerepe. Ilyen értelemben közösségformáló erő munkál egy szocialista brigádban. iE kisebb közösség tagjai nap mint nap kapcsolatban vannak egymással. A kölcsönös ráhatás, akár az igyekezettel tanúsított példa, akár a gondolkodás révén, kiformál bizonyos, az adott brigádra sajátosan jellemző munkahelyi magatartást, íratlan .^szabályokat, viselkedési normát.

A brigádtagok egymás közt . kicserélik véleményüket a politikai, társadalmi, gazdasági élet kérdéseiről. Ennélfogva — tulajdonképpen egyfajta csoportideológia is kialakul. Megnyilvánul ez például abban, hogy fontos kérdésekben egységes az álláspontjuk. Mondjuk, amikor a munkájuk iránti igényességről, vagy szolidaritási akcióról van szó. A szocialista brigádok alapvető céljaival elválaszthatatla* nul összefügg a munkahelyi presztízs, vagy másképp kifejezve a mundér nemes értelemben vett ’ becsülete.

Bercsényi Zoltán, a megyei pártbizottság GPO munkatársa fejtegette ezeket a gondolatokat a szocialistabrigád-vezetők megyei tanácskozásán, E gondolatai jópár felszólalás gyakorlati példáinak tükröződéseként hatottak.

A szocialista brigádok közösségformáló erejét jól szemléltette a Nagyalföldi Kőolaj és Földgázkitermelő Vállalat szanki üzemét képviselő Szakács József. < Községükben ipari munka csak a 1 szénhidrogén feltárása óta folyik. A munkásság 80 százaléka a mezőgazdaságból jött, a többi más ipari területekről tért haza. A ' brigádalakulások kezdeti problémái ebből adódtak. Az első időkben bizony sokaknak nehéz volt a beilleszkedés. „Mint földművesek, maguknak dolgoztak, itt már viszont egymásért is helyt kellett állni” — jellemezte diákköri helyzetet a szocíalista- brigád-vezető.- Aztán már a mai viszonyokról beszélt. Hogy 24 szocialista brigádjuk van, s közülük kettő aranyjelvényes, hat az ezüst fokozat birtokosa, nyolc a bronzé,

— kettőnek oklevele, hatnak jutalom-zászlaja van. „Ma már ott tartunk, hogy brigádunk 90 százalékban szakmunkásokból áll és még a korengedményesek is elvégezték a nyolc általánost. Ez többi brigádunkra (s elmondható”.

Politikai oktatás, sajtóelőfizetés, brigádkönyvtár is jelzi a tudatformálás útjait Az eredményességet pedig a munka verseny- vállalások igényességén és teljesítésén szintén lemérhetjük. „A tőkés világban lejátszódott gazdasági események országunkat, de vállalatunkat is jelentősen érintették — adta elő Szakács József —, ezért törekednünk kellett minden vödör olaj megtakarítására, s hogy minden köbméter földgáz távvezetékre jusson. A tmk-munkák gyors, pontos, batáridő előtti befejezésével sokat tettek ezért a brigádok.”

Kölcsönös szerződések szavatolták, hogy a más üzemegységeknél működő szocialista brigádok egymás számára mindig biztosították a munkaterületet.

S hogy tudnak szocialista módon élni ezek az emberek, akik nem is olyan rég csak „maguknak dolgoztak”?

„Ezt a pontot volt mindig a legkönnyebb teljesíteni” — bizonyított ugyancsak tényekkel a brigádvezető. Az üzem fejlődésével együtt haladt a község is. Megnőtt az építkezők száma. A brigádtagok összefogtak és közösen több mint 40 családi házat építettek fel. Jóformán egy teljes falut.

Még egy motívum a szocialista brigádmozgalom átformáló hatásáról. „1976. évi felajánlásainkat egyéni vállalások alapján állítottuk össze. Ezáltal olyanokat is jobban bevonhattunk a kollektív munkába, akik a korábbi években nem vettek részt olyan aktivitással, mint ahogy azt elvártuk volna. Az egyéni feladat- vállalás mindenképpen kötelez.”

Varga Imréné, a Kecskeméti, Konzervgyár brigádvezetője az ingázók példáján is bemutatta a szocialista munkássá válás folyamatát Egyre több dolgozó jár be vidékről a konzervgyárba is. Az üzem szállítja őket. Hogy jelenleg már bronzkoszorús brigádokba tartoznak, ehhez a már megvolt szocialista brigádok is ■egyengették útjukat. (Ezek száma napjainkban 13Ő.) A vállalások egyik fontos pontja az újonnan alakult brigádok segítésére vonatkozott Nemcsak amolyan rutin módszerekkel, hanem újszerűén is. A gyárban meghatározott időközönként sor kerül szocialista brigádvezetők és újítók tanácskozására, ahol értékelik egy időszak munkáját, ugyanakkor ötletekkel, javaslatokkal is előállnak. Ezekre az alkalmakra meghívják a vidékről bejárókat is, — mindig mást-mást így járulnak hozzá szemléletük kitágulásához, hogy saját brigádjukon túl áttekintésük, tájékozottságuk legyen a többi brigád, sőt az egész üzem célkitűzéseiről, gondjairól, az átfogóbb elképzelésekről.

Erre viszont egy szintén eredeti, modern és a gyakorlatban bevált brigádforma — a komplex brigád-tevékenység nevelte rá az új iránt érzékeny szocialista brigádokat. „Sokszor hallom — magyarázta Varga Imréné —, hogy ideális szocialista brigád az, amelynek tagjai egy vonal, egy szalag mellett dolgoznak. Az én szocialista brigádom pont ennek

A

pintyek „belső naptára

Érdekes kísérletet hajtott végre a nyugatnémet Max-Planck Társaság egyik kutatóintézetének munkacsoportja. Vándormadarak — pintyek — fejbúbját fekete színű kollodium-oldattal vonták

be, a pintyek egy másik csoportját pedig színezék nélküli, áttetsző koliodiumból való „sapkával” látták el.

Meglepetten tapasztalták, hogy a „feketesapkások” teljesen éraz ellenkezője, mivel tízenket- tőnk között segédmunkástól az üzemmérnökig — szakmunkás, technikus egyaránt megtalálható benne. A vegyes összetételnek húzóereje van.”

A konzervgyári szocialista- brigád-vezető olyan gyakorlati tapasztalatot vázolt fel, amely az ember és a munkája közti viszony minőségi változásának új lehetőségeit hozta már eddig is közeliinkbe. Mostanában — az Élet és Irodalom c. irodalmi és politikai hetilapban — széles körű vita folyik „jobb közérzet termelésére” való buzdítással a munkáról és sok minden más jelentős kérdésről, ami végeredményben azzal függ össze — hogyan dolgozunk.

Elgondolkoztatóan szóltak például arról, hogy napjainkban a munka örömteli funkciója mindinkább elvész — a társadalmi munkamegosztás szükségszerűen fokozódó túlspecializálódása miatt. Munkájuk eredményének, mint egésznek, olyan teljes alkotásnak, amelyen végig ott van kezük, tehetségük nyoma, kevesen örülhetnek. (Automaták, gyártószalagok, ugyanaz a néhány mozdulat egész műszak alatt, száz hektárokon térül-for- dul. szánt, vet, arat oda-vissza a traktoros, kombájnos stb.)

Az SZMT vezető titkára — a munkáról, munkafegyelemről szólva így beszélt a szocialista- brigád-vezetők megyei találkozóján : „A jó munka általában mindenki részéről fegyelmet, erőkifejtést, intenzitást követel, amit sok esetben nem kedvtelésből végez az ember, hanem tudja, hogy ez kötelesség, s el kell végezni.” Másként fogalmazva, e gondolatban az is benne van. hogy sok olyan munka van még, amelynek fontosságáról mélységesen meg vagyunk győződve, ám örömet nem mindig találunk benne. Lehet, hogy éppen a dolog monotóniája, egyhangúsága miatt. Vagy éppen, mert még mindig nehéz, sok energiánkat veszi el, kifáraszt, és ráadásul .csupán .íéázletmuhka.

A munkának eme nemszeretem oldalait tekintve, éppen a szo- cialistabrigád-mozgalom „termel ki" olyan lehetőségeket, tevékenységi formákat, amelyek között nemcsak a hasznos cselekvés fölötti örömben van része az öntudatos munkásnak, hanem egy értelmes, teljes tevékenység- folyamatban talál kielégülést. Egy cselekvéssor tölti el örömmel —• a szimpla részfeladattal szemben.

Gondoljunk ismét a Varga Im- réné — s mások — által kifejtett új módszerekre, változatos, szí- nes lehetőségekre, amelyekkel például a szocialista brigádmozgalom olyarj formái is kecsegtetnek, mint.a komplex brigádok. De a „hagyományos” szocialista brigádok is, amelyekben a forradalmi módon dolgozás, tanulás, élés ezernyi . sanszot — esélyt, kilátást, lehetőséget — teremt ahhoz, hogy a dolgozni muszály mellett a munka öröme nyerjen egyre nagyobb teret.

Tóth István

zéketlenné váltak azokkal a hatásokkal szemben, amelyek a nappali órák tartamának fokozatos meghosszabbodásával állnak kapcsolatban. A színtelen sapkás madarak ivarmirigyeinek működése a világos napszak meghosszabo- dásával egyre fokozódott, s ei>v- , fajta vonulási nyugtalanság is erőt vett rajtuk. A „feketesapkásokon” viszont sem a szexuális „felébredés”, sem a vonulásra való készülődés jelei nem mutatkoztak, még 16 órás világosság mellett sem.

Mindebből arra következtettek a kutatók, hogy lennie kell a madár koponyái részén ew olyan fényérzékeny szervnek, amely a naphosszúság alakulásáról valamiféle jelzést továbbít az agyba. A további kísérletek arra irányulnak, hogy a fekete festékréteg különböző helyeken való kilyuggatásával megtalálják azt a „fényablakot'’, amely a fényérzékelő elhelyezkedésére utalhat.

Az mindenesetre máris bebizonyosodott, hogy a pinty — és valószínűleg a többi vándormadár — „belső naptárát” nem azok az információk irányítják, amelyeket a szemükön át nyernek.

Szövetkezeti

szőlőiskola

A tiszakécskei Tiszagyöngye Termelőszövetkezet 28 hektáron létesített szőlőiskolát. Gálfi István az ágazat vezetője elmondja, hogy a Szőlő-Gyiimölcs Ültetvénytervfiző és Kivitelező Vállalattal kötöttek megállapodást 3 millió forint értékű gyökeresvessző átadására. A borszőlőkön kívül húsz fajta csemege-, szőlő szaporítóanyagát is előállítják. Ez utóbbiakat főként a háztáji gazdaságok, a kiskertek tulajdonosai keresik. A kellemesre fordult tavaszi időjárás lehfttővé tette, hogy a szőlőiskolában is meggyorsuljon a munka, egy hektáron 170 ezer szálvesszöt tud. nak elültetni gyökereztetés céljából. A munka nagyrészt gépekkel történik. A szőlőiskola hatvan asz- szonynak ad elfoglaltságot.

Az idén először géppel végzik az oltást is. A magyar gyártmányú szerkezet segítségével mintegy ötször gyorsabban lehet elkészíteni az oltványokat, mint kézzel.

9 As ültetésre szánt szálvesszőket készítik elő asszonyok.

9 A géppel történő oltás gyorsabb és tökéletesebb* mint a kézi munka.

(Szilágyi Mihály felvételei)

Eredmények, tervek

a Kiskőrösi Vegyes-és Építőipari Szövetkezetben

Negyedszázada annak, hogy néhány kiskőrösi kisiparos megalakította a Vegyes- és Építőipari Szövetkezetét. Sok gond és számos siker fémjelzi az elmúlt 25 esztendőt, miközben a megye egyik legnagyobb ipari szövetVasalják a ruhát a kiskőrösi szövetkezet mosószalonjában.

százalékos emelkedése. A termelési technológia gondos fejlesztésével pedig elérté^, hogy áruik jól megállják a helyüket a nyugati piacokon, s a tőkés országokba . exportált termékeik mennyisége öt év alatt 12-szere- sére Növekedett. Egyedül az építőipari részlegével nem dicsekedhet ezúttal sem a szövetkezet, ennek a fejlesztését elsősorban a munkaerőhiány gátolta.

Különösen sikeres volt a szövetkezeti gazdálkodásban az 1975-ös év, vagyis a IV. ötéves terv utolsó esztendeje. Az egy évvel korábbihoz mérten 8 és fél millió forinttal növekedett a termelés értéke, s elérte a 167 milliót. A mosószalon és az autószerviz szolgáltatás mellett kiemelkedő volt a lakáskarbantartó csoport tevékenységének bővülése. A termelés hatékonysága 11,9 százalékkal növekedett, s ennek eredménye, hogy ezer forinttal nőtt a tavalyihoz viszonyítva az egy főre jutó nyereségrészesedés.

A már következő negyedszázadra készülő kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet tagsága azonban egyáltalán nem szándékozik megpihenni babérjain. . A

közgyűlésen úgy döntött, hogy tovább korszerűsíti szolgáltatód hálózatát, árutermelő üzemeit, s ugyanakkor nem feledkezik meg az emberről, — a munkakörülmények javításáról, a szociális létesítmények fejlesztéséről — sem. Harminchat millió forintot fordítanak beruházásokra. Ebből csupán néhányat említve — 3 milliót költenek az építőipar, 7 milliót a géppark, 9 milliót a gépgyártás, 8 milliót az exporttermelés, 4,6 milliót a szolgáltatóhálózat, 2,1 milliót a szociális létesítmények fejlesztésére, korszerűsítésére.

A termelési értéket öt év alatt évi 200 millió forint fölé szeretnék emelni. Ezt 90 százalék- baN létszámbővítés nélkül, a termelékenység növelésével akarják elérni. A gazdasági célkitűzések megvalósításának fő eszköze ebben az időszakban a technika és a technológia fejlesztése, a termelés jobb megszervezése, a termelési erőforrások hatékonyabb felhasználása lesz. Számítanak tehát a szocialista brigádok, s a szövetkezet valamennyi dolgozójának lendületes munkájára.

N. O.

kezetévé fejlődött a kiskőrösi kisiparosok önkéntes társulása. Említésre méltó eredményeik közé tartozik, hogy egy ízben elnyerték a Minisztertanács vörös vándorzászlaját.

A napokban megtartott mérlegzáró közgyűlésen csak kevés szó esett az eredményekben gazdag múltról, annál több a IV. ötéves terv teljesítésének értékeléséről és az eljövendő feladatokról.

Annyit azonban hadd említsünk meg, hogy a jubileumra készülő, több mint ezer dolgozót foglalkoztató ipari szövetkezet is elévülhetetlen érdemeket szerzett tevékenységével Kiskőrös várossá fejlődésében, elsősorban iparanak kialakításában.

A szövetkezet tagsága az

1971-ben megtartott részközgyűléseken már olyan IV. ötéves tervelőirányzatot fogadott el,

amely számításba vette a várossá fejlődéshez igazodó igények kielégítéséi. Állóeszköz-fejlesztésre 18 és fél millió forintot irányoztak el, ebből 15,2 milliót a szolgáltatások bővítésére, építőipari létesítmények és berendezések korszerűsítésére. A mostani közgyűlésen ezeknek a terveknek túlteljesítéséről számolgatott Ne a vezetőség, hiszen több mint 25 millió forintot, fordítottak fejlesztésre. A beruházások 78 százalékát a szolgáltatások bővítésére költötték. Elkészült a szolgáltatóház, az autószerviz és a textiltisztító szalon, s mindhárom létesítmény valóban városi színvonalon dolgozik.

A termelés szerkezete is a célkitűzéseknek megfelelően alakult, s annyiban még előnyösebben változott, hogy a szolgáltatások mértéke a tervezett 41 helyett 95 százalékkal növekedett Jó eredmények születtek az árutermelésben is. Különösen figyelemre méltó a termelékenység 68