Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. április 11. I píEGFELELÖ FAJTA - KORSZERŰ TECHNOLÓGIA Bevált kísérlet „Eljegyeztük egymást” — mondják tréfásan a közelgő frigyre utalva a HUNGAHIB és az ISV vezetői. (Az előbbi az Állattenyésztési Kutató Intézet Herceghalmi Kísérleti Gazdaságában előállított új magyar hibridsertést és egyúttal a tenyésztési rendszer nevét is jelenti, az ISV pedig Iparszerű Sertéstartó Termelő- szövetkezetek Közös Vállalkozása, ez is szintén rendszer, amelyben elsősorban a telepek technológiai berendezésével foglalkoznak. S még hozzáteszik: „A tények, a körülmények, vagyis az élet már megelőzött bennünket, hiszen spontán is létrejött az egység, az ISV rendszerű sertéstelepeken, ahol a HUNGAHIB által tenyésztett hibridsertéseket tartják.” Két rendszer szoros, — rövidesen hivatalos — együttműködéséről van tehát szó, ami még nem elterjedt gyakorlat hazánkban, ugyanakkor igen sok haszonnal, a szunnyadó tartalékok feltárásával, a sertéstartás hatékonyságának növelésével járhat. Mit tettek eddig a HUNGAHIB és az ISV szakemberei, s milyen kilátások vannak a jövőre nézve? Lehetőségek a sertéstartás hatékonyságának növelésére A HUNGAHIB kiállta a próbát Többször leírtuk már, hogy hazánkban a lehetőségeket, a feltételeket megelőzve — az iparszerű tojáskeltetés és csibe, nevelés után ' — a sertéstartásban nagyléptű előrehaladás történt az utóbbi öt-hat évben. Jórészt kísérletező, új utakat kereső elgondolások, módszerek születtek, amelyek megvalósítói — egy csapásra nagyüzemi keretek között — a téeszek, állami gazdaságok lettek. Mintegy 30 féle rendszerű sertéstelep épült az elmúlt években — nem is szólva az úgynevezett egyedi telepekről —, amelyekben modem eszközök segítségével tartják az állatokat. A zártságot azonban nem mindegyik fajta viseli el, pontosabban nem képes valamennyi ilyen viszonyok között intenzív súlygyarapodásra, megfelelő szaporaságra. Nemcsak a tartástechnológia miatt, hanem a hús iránti kereslet megnövekedésének is köszönhető, hogy megváltozott az állatokkal szemben támasztott követelmény, nevezetesen : kevés szalonnát, sok húst produkáljon, elsősorban nagy sonkái legyenek. Bármilyen jelentősek is voltak az ilyen fajta előállítására tett erőfeszítések, mégis ' azt kell mondani, nem volt eddig olyan, amelyik minden feltételnek meg-, felelne, kielégítené az iparszerű sertéstartás igényét Ma. már világszerte bizonyították, hogy a hibridizációval lehet a nagyüzemeknek — ugyanakkor a fogyasztói követélményeknek is — megfelelőt tenyészteni. Ki kell ugyanis használni azt a genetikai lehetőséget, amely szerint egymástól nagyon eltérő, — ugyanakkor a tenyésztési céloknak megfelelő tulajdonságokat magukban hordozó — fajták keresztezésekor a szülöegyedek domináló tulajdonságai az utódokban még magasabb szinten jelentkeznek. Ez az úgynevezett heterózishatás. Általában többszöri keresztezések után érhető el. A sor például így is alakulhat: nagyszülők, szülők, s ezek utódai lesznek a hibridek, amelyek a már vázolt követélményeknek képesék megfelelni. A kutatók megállapították, hogy az iparszerű sertéstelepeken az elmondottak érdekében kettős munkát kell végezni: tenyészteni — az előbbi példánál maradva, fajtatiszta nagyszülőket, szülőket, valamint a malacokat nevelni, hizlalni. Kétségtelen, ez jóval költségesebb és nagyobb munka, mint amikor nincs tenyésztés, a kocák utánpótlását úgy szervezik meg, hogy a hízók közül veszik ki. Ilyen például a KAHYB-módszere is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy testvéreket pároztatnak, úgynevezett beltenyésztett állomány alakul ki, összes hátulütőjével együtt: csökken az életképes utódok száma és a kocák szaporulata, romlik az állatok szervezeti szilárdsága és takarmány- értékesítése. Választás előtt állnak tehát a sertéstelepek gazdái. Arról kell dönteni: többet költsenek-e a tenyésztési vonal fenntartása végett. vagy vállalják a tel tenyésztett állomány évről évre kedvezőtlenebb termelését? Nagy kérdés, hogy megtérül-e a többletköltség? Például azzal, hogy nem kell gyorsan selejtezni' a kocákat, az épület férőhelyeit az elegendő malac-szaporulattal ki ‘ lehet' "használni,; gyorsabb a növekedésük és jobb a takarmány- értákqsf fésűk;, tehát ,olcsóbban lehet meghizlalni a hibrideket, s amikor a vágóhídakon történő minősítésekkor 90 százalékukat I—III. osztályban sorolják — ez is jellemzője a HUNGAHIB- fajtáknak — több pénzt kapnak a sertésekért. Papír, ceruza, no meg egy jó adag előrelátás szükségeltetik a döntéshez. Elöljáróban is hadd szögezzük le: a HUNG AHIB-sertések eddig kiállták a próbát. A tenyésztés költségei megtérülnek, és jelentős nyereség érhető el. Minderről Rédling Istvánnal, az Állattenyésztési Kutatóintézet herceghalmi kísérleti gazdaságának igazgatóhelyettesével és Gámán Józseffel, a HUNGAHIB-rendszer igazgatójával beszélgettünk. Több és jobb minőségű hús — ötven féle keresztezési 50 számmal jeleztünk, tartjuk á kombinációt vizsgáltunk — mon. legmegfelelőbbnek. Hosszú évek dotta Rédling István —, s ebből munkájának eredménye ez. két hibridet, amelyet 39, illetve Olyan sertéseket tenyésztettünk, amelyek a mai ismereteink szerint legjobban megfelelnek az iparszerű tartásmód követelményeinek. Jellemzőjük az erős szervezeti szilárdság, a kitűnő szaporaság és hízékonyság, valamint az eddigi fajtáknál jobb minőségű és nagyobb mennyiségű hústermelés. Ez utóbbit, vagyis a vágási értékét a pápai vágóhídon vizsgálták. Az országos átlagot csaknem 20 százalékkal múlták felül a HUNGAHIB- sertések, mivel 89 százalékukat az elmúlt évben I—III. osztályba sorolták, «—így -kilójukért átlagosan 30—31 forintot kaptak az állattartók. ,920-0/ B^cgiKiskun megyében a dávodi ’Augusztus 20. Tsz-ben és a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban tartják a HUNGAHIB-faj- tákat — folytatta Gámán József. —• A tapasztalatok kedvezőek. Évente egy kocára 23—24 malacszaporulat jut és több, mint 19 mázsa hús. A kocákat öt-hat el- lés után kell kicserélni. Más fájták csupán egy-három ellést bírnak ki, utána selejtezni kell. Nagy súllyal születnek a malacok, 1,40 kiló körülivel, s ez is hozzájárul az alacsony 6—7 százalékos elhulláshoz. Különböző tápsorok — ÁKI, Agrokomp- lex, Filaxia — etetésével elértük a havi 16 kilogrammos átlagos súlygyarapodást. Különösen figyelemreméltó, hogy a hizlaldába, ahová 32 kilós súlyban kerülnék az állatok, egy kiló súlygyarapodáshoz 3,7 kiló takarmányt. kellett felhasználni. Az elmúlt évben a takarmányozás költsége (a kukoricát mázsánként 257 forinttal számolva, és ÁKI tápsort etetve) egykilós súlygyarapodáshoz átlagosan 22,40 forint volt. A rendszer segítséget nyújt — Az eddigiekből könnyen belátható, hogy a fajta kiemelkedő tulajdonságokkal bir. Ahhoz, hogy ezek ne csökkenjenek, vagyis megtartsák értékeiket, alapos tenyésztői munkát kell végezni. Ez viszont költséges. — Három megoldást ajánlhatunk a gazdaságoknak — válaszolta az igazgató. — Ahol van tisztavérű magyar nagyfehór állomány, és a sertéstelep nagysága legalább 800 koca, és szaporulatának tartását teszi lehetővé, ott gazdaságos, ha saját tenyészetet tartanak, nagyszülő és szülőpárokat. Ahol kicsi a sertéstelep, ott csak szülőpárokat érdemes tartani. Természetesen megoldható úgy is, hogy' a hibrideket megvásárolják, s a telepen csupán hizlalással foglalkoznak.. A gazdaságoknak igyekszünk segíteni. Tenyésztőtelepet alakítunk ki egy-egy körzetben, Bács megyében például a Városföldi Állami Gazdaságban. Akik belépnek a rendszerbe, olcsóbban jutnak tényész- anyaghoz,, emellett szaktanács- adással járulunk hozzá a sertéstelepeken folyó munkájuk eredményesebbé tételéhez. Hogy mi várható az ISV-vél létesítendő együttműködéstől, erről a következő írásunkban szólunk. Csabai István (Folytatjuk.)' A Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának tangazdasága 1973-ban jött létre. A Kecskemét határában levő tanüzem több, mint 280 hektáron segíti az oktatást, a kutatómunkát, valamint a termelés fejlesztését. A cél az, hogy a hallgatók a gyakorlatban is megismerjék a legkorszerűbb technikát. A tangazdaság több, mint harminctagú törzsgárdája mindent megtesz az említett törekvések érdekében, sőt még ennél egy kicsit többet is. Szóljunk talán erről. Dr. Filius István, a főiskolai kar igazgatója húsz esztendeje foglalkozik a fólia alatti hajtatással. Ebből a témából írta doktori disszertációját is. Az ő ötlete volt két évvel ezelőtt, hogy próbálkozzanak az úgynevezett váznélküli, hidegfóliás hajtatással. Maga az elnevezés is bizonyítja, hogy rendkívül olcsó és egyszerű módszerről van szó. Az elmúlt két esztendő kísérleteinek eredményei bebizonyították az ötlet életrevalóságát. A gépműhelyben egy masinát is szerkesztettek, amely több műveletet végez egyszerre, vagyis nemcsak lefekteti, hanem a földbe is erősíti a háromszázad milliméter vékony luggatott fóliát. A gépet az idén tovább tökéletesítették. A kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat az igényeknek megfelelően megkezdi a gyártását is. Gagyi József kertészmérnök, a tangazdaság vezetője így részletezi az új módszert: ' — Ezzel az eljárással legalább egy héttel korábban tudjuk kiül* tetni a palántákat. A fólia megvédi a növényt a kisebb fagyoktól, és a fejlődéshez szükséges mikroklímát biztosítja. . Mintegy 2 hektáron végzünk ilyen hajtatást. Jelenleg karalábéval és káposztafélékkel foglalkozunk, de kiterjesszük ezt a módszert valamennyi kertészeti növényre. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben 2 hektáron alkalmazzuk, hogy a dinnyepalántákat korábban ki lehessen ültetni. Ezt a kísérletet a Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékével együtt végezzük. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság a főiskolai kar . javas* latára egy hektáron a paradicsom helyrevetéses termesztésének korai megoldása céljából kísérletezik ezzel a módszerrel. Ha az idő melegebbre fordul, a fagy veszély elmúlik, közben a palánták is megerősödnek. Akkor egyszerűen csak lehúzzák a fóliatakarót. A gépesítés lehetővé teszi a nagyüzemi alkalmazást. A kertészkedéssel foglalkozó gazdaságok máris érdeklődnek iránta. Szóljunk még arról, hogy a tangazdaságban megvalósították 20 hektáron a vöröshagyma, és ugyanekkora területen a sárgarépa termesztésének teljes gépesítését. Az előbbi termését a MEZŐTERMÉK-nek adják át, az utóbbit pedig a kecskeméti Konzervgyárnak. Mivel a tangazdaság saját bevételeiből tartja fenn magát, ezért nem hanyagolható el az árutermelés. Az említetteken kívül 10 hektáron dinnyét termesztenek, 30 hektár gyümölcsösük van. Ugyancsak 30 hektáron öntözéssel próbálják növelni a hektáronkénti hozamokat. K. S. • Gagyi József üzemvezető: — Íme, ez a fóliatakaró védi a nővényt a fagytól. t A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban a HUNGAHIB és az ISV vezetői ismertették a megye állattenyésztőivel a két rendszergazda . együttműködésének előnyeit, s meglátogatták a gazdaság ISV technológiát alkalmazó sertéstelepét. 9 Képünkön is jól látható, hogy* * a HUNGAHIB sertéseknek vékony a szalonnája é j nagy a húsmennyisége. A sonka súlya az eddig ismert fajtáknál öt kilóval több. (Szilágyi Mihály felvételei.) 9 Tavaszi munka a tangazdaságban. Varga Pál traktoros a sárgarépa vegyszeres gyomirtását .végzi. 18. A legény körülnézetft. — Onnan jöttek ki, abból a kerek erdőből. Igyekeztek volna a révhez, mert úgy látszik, ők azt nem tudták, hogy mink már levágtuk azt a tizenötölt, aki a révet őrizte. Ott aztán összeakaszkodtunk. Kettő mindjárt meghóltt, azóta osztán — nem tudom, mi történt. Mert; kapitány úr Majos engemet azonnal küldötft, menj, fiam Bállá Mihály ... És akkor megpillantottak öt lovast. A kerek erdő felől jöttek. Öltözékükről nem lehetett megállapítani, kifélék. — Te, Bállá Mihály — szólt a fejedelem —, meg tudod ismerni őket? Kik_ azok ott? Bállá Mihály merőn nézte az öt lovast. Rázta a fejét. Nem. Még nem. — Errefelé tartanak — jegyezte meg Bercsényi. — Ha miifelénk, vagyis a ml táborunk felé, akkor nem lehetnek németek. Mért ha németek volnának, akkor a folyóhoz iparkodnának, hogy a révnél átkelhessenek. Nem? — De igen. — Elgondolkozva nézték a közelgő öt lovast. Nem sok idő múltón Bállá Mihály megjegyezte: — Az a ló, az a hókafejű... — No? •— Azt én ismerem. Pető cimborámé. Szájába dugta két koszos ujját, hatalmasan hasított az éles vijjogás, azok ott meghallhatták, mert egyszerre megálltak. Bállá Mihály megint vijjogott nekik, mire mind az öt egyszerre indította a lovát. Mikor a dombhoz értek, kiderült, Majos, a kapitány nincs köztük. . — Hát ti? — kérdezte az öt kuruotól Bercsényi. — Mit végeztetek? Egy kunoskucsmás, lógó baj- szú, sovány szólalt meg, de nem Bercsényihez, hanem a fejedelemhez intézte szavait, — Szabad az út a Tiszáig, nagyságos uram. — S megemelte félrebillent hegyű kucsmáját. — Kit levágtunk, kit vérben hagytunk, kit kézre kerítettünk, ki meg átúsztatott a folyón. Merthogy a folyónak szorítottuk őket. A fejedelem felnevetett: gyönyörködve nézte tépett, ázott, fáradt katonáit, mert ezek most már katonák, igazi katonák. — Hát a kapitány? Majos István? — kérdezte. — Megvan, hálá istennek. Rendezgeti amott, az erdőn túl a holtakat. Siratgatja őket. A mieinket — Sokan vannák? — Sokan, nagyságos uram. Húsznál többen. — A kun lehajtotta fejét, kezefejével az orrát megtörölte. A fejedelem szívét marokra fogta a szorongó érzés, most döbbent belé igazán, hogy itt és most háború kezdődött, igazi háború, holtakkal, örökre megnyomorodó sebesültekkel, öléssel, átszúrt szívekkel, kiomló belekkel, égig csapó tüzekkel,' könnyel, vérrel, uram teremtőm, magyarok vérével, könnyeivel. — Vezessetek oda. — Nem tanácsos, nagy jó uram. — Megrázta a fejét a kun. — Lűnek odaátról. — Kik? — rikkantott Bercsényi. — Kik vannak odaát? — Ez a csapait — magyarázta a kun — azokból való, akik odaát röffentek össze, valamiféle vármegyei nemesek csapata. De legtöbbjük német, a szatmári várból. Német katonák. Azok lűnek odaátról. — Az ám — mondta a gróf —, ahogy mondtam volt. Insurrek- ció. Nemesi felkelés. Ellenünk. Nagyságod ellen. A parancsnokuk pedig nem más, mint az én ördögfattya sógorom. Csáky. — Megint az a csikorgó nevetés. — Hát így állunk. — Megkérdezte a kuntól: — Hát az ittenieknek, akiket kegyelmetek víznek szorítottak, ki a paran- csolója? Ismerik, tudják a nevét? — Tudjuk, nagyságos uram. Bizonyos Kende Mihály. Idevalósi nemes. — Akinek azt a levelet írtam volt — magyarázta a gróf Rákóczinak. — Véle mi lett? Kézre kerítették? Vagy visszaúsztatott? — Viszi a víz lefelé^ nagyságos uram — mondta a kun, és felvetette a fejét. — Az én kardom által. Sebbe esett a lova is, maga is, a ló még bele tudott ugrani a folyóba, de aztán ... s göcögve nevetett. — Elmerültek. Haj j! — Bercsényi felhördült — Mit tett kegyelmed! Hajjjh! — hörgött megint — Micsoda pompás kuruc lett volna belőle! — Nagyon sajnálta a vízbe fulladt Kende kapitányt. A fejedelem úgy döntött, hogy helyes lenne, ha a gróf beülne a batárba, visszamenne, és megnézné, mi van a lemaradt talpasokkal. Vezetné őket fedél alá. Két falu van itt legközelebb. Vári, meg Üjlak, ezek befogadhatnák az ázott, éhes, fáradt ku- rucokat. Menjenek vele a lengyelek is. Éhesek azok is. — Én meg ittmaradok — ővelük. — A kurucokra mutatott. — Aztán majd Váriban találkozunk. Ott éjszakázunk. — Jól van — mondta a gróf —, elmegyek, de ha nem vigyáztok a fejedelmetekre!' — Dühösen forgatta a szemeit, fellépett a batárba, s még onnan is kiszólt: — Micsoda kár... micsoda kár... Micsoda kuruc lett volna * belőle! A fejedelem pedig — hetedmagával mert jött a többi közt a hírhozó-legény is — elindult a folyó felé. Az eső végképp elált, a felhők oszladoztak. Az öreg kun haladt elől, tekintete röpdö- sött, kutatott: hol a biztonságos út. Üt? Fűzfák, rakottyabokrok oltalmában vezette a kisded csapatot, szittyós, vízzel öntött réten csapták a lópaták a Vizet, olykor hasig gázoltak, de ez volt a legjobb, mert a mély hajlatokban — tavaszonként a Tisza árja ellepi — nem lehetett odaátról észrevenni a lovasokat. A fejedelem fülelt, figyelt, de nem hallott puskapukkanásokat, bizonyára csak akkor lőnek, ha mozgó alakot látnak. De még — gondolta — nem is hord idáig a puska. öreg fűzfák között, a tisztásokon lovak legelésztek, a nyereg a hátukon, a zabla az álluk alatt csörög, hogy zavartalanul ehessenek. „Közel vannak már” — mondta a kun, s csakugyan: alighogy megkerültek égy kis kerek tölgyest, s íme, ott he- verészett, üldögélt a mezőben egy csapat kuruc. Jöftükre az egyik felkiáltott: „Héjjj, itt a fejedelem!” Mire mind felugrált, kiabálva, ordítozva tódultak unik köré, Rákóczi nevetett, a katonák a levegőbe dobták süvegüket, kardjukkal hadonásztak. (Folytatjuk)
