Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-07 / 83. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1916. április 1. légihíd Budapest—tyumeny között • Budapest és a szovjetunlóbeli Tyumeny között légihidat létesítet­tek, hogy az AEROFLOT AN—12 típusú ériás gépei a Tyumeny környéki olajmezőkre szállítsák a magyar szivattyúállomások ve­zérlőberendezéseit. A hatalmas gép egy-egy útján 10—12 tonna ter­het visz magával. (MTI-fotó — Bara István felv. — KB.) Páratlan északi-sarki kísérlet 1978: BÁCSKAI HÚSKOMBINÁT Lesz-e elegendő szakmunkás? A Szovjetunióban a napokban páratlan kísértét vette kezdetét az Északi-sarkon. A tengerhajó­zás történetében első ízben nem nyáron, mint szokásos, hanem három hónappal korábban törik meg a Kara-tenger különlegesen tartós jegét. A hajók útvonala Murmanszktól a Jamal-félszigetig tart, ahol hamarosan óriási föld­gázlelőhelyeket fognak kiaknázni. A kísérlet lényegét ismertetve az Izvesztyija a következőket ír­ja: „Hogyan lehet a félszigetre a műszaki felszerelések hatalmas mennyiségét elszállítani? Vasút nincs, levegőben pedig képtelen­ség mindent odavinni. Egyetlen megoldás marad: a flotta felhasz­nálása.” Már jóval a hajózási idény kez­dete előtt expedíciót indítanak Jamalra, és a partmenti szilárd jégre kirakják a gépeket és a munkálatokhoz szükséges anya­gokat. A hajókat odafenn mindvégig repülőgépek kísérik, ezek kere­sik meg a hajók számára a leg­kedvezőbb útvonalat. Két jégtö­rő előtt mintegy 350 mérföldnyi út áll a jégmezőn keresztül, 4—5 méter magas jégtorlaszok között. Előreláthatólag 1978 elején kezd termelni a Duna—Tisza köze legnagyobb, legmoder­nebb — évente 200 ezer ser­tést feldolgozó — húskombi­nátja Baján. Az építkezés és minden más dologi előkészü­let már javában folyik, de vajon milyen összetételű és nagyságú munkásgárdával rajtolhat majd a nagyüzem? Egyáltalán: megtörténtek-e a kellő intézkedések a közis­merten munkaerőgondokkal küszködő húsipar újabb — nem kicsi — szakember­szükségletének kielégítésére? A kérdés kulcsfontosságú Olyannyira, hogy — figyelem­be véve a hároméves oktatási időt — napirendre tűzése majd­nem el is késett. Őszintén szól­va: a vizsgálódáshoz abban a reményben fogtunk hozzá, hogy eloszlatjuk a kételyeket, s meg­nyugtatjuk a borúlátókat. Úgy tű­nik, ez sikerül is. örömmel je­lenthetjük: nincs ok különösebb aggodalomra. A kiskunfélegyházi Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Szakmun­kásképző Intézet Bács-Kiskun megye egyetlen, „húsos” szakem­bereket is kibocsátó iskolája. Az 1976—77-es tanévre való jelent­kezés — mint máshol — itt is márciusban zárult le. A hónap utolsó napján készített összesítő­ben 151 leendő elsős nevét tartják nyilván. Közülük 23-an a szarvas- marha-, 29-en a baromfitenyész­tő, 99-en pedig a húsipari szak­mát választották. Az intézetben eddig évfolyamonként két osz­tályban mintegy 60—70 hentesfiú tett sikeres vizsgát. Ám a többit mondja el maga az igazgató: Ju- dik Menyhért. Négyszázezer forint ösztönzésre •— Ebben a témában — már­mint a létszámemelés ügyében — október óta hajtjuk a szelet. Tud­tuk, hogy itt elsősorban nekünk kell lépni, nem vártuk hát a nó­gatást. Megkerestük levélben a megyei tanács munkaügyi osztá­lyát, mivel egy másik csoport in­dításához pedagógusra, béralapra volt szükségünk, sőt hiányzott a diákotthoni férőhely és egyéb felszerelés is. Az illetékesek ösz- szejövetelére, s a beterjesztés megtárgyalására végül is elég ké­sőn, március 29-én került sor Hozzánk ezalatt folyamatosan érkeztek a felvételi kérelmek. Az értekezleten aztán tisztázó­dott: megvan az anyagi fedezete további 30—35 gyerek beiskolá­zásának. Ok a jövőben — amed­dig csak szükség lesz rá — tu­datosan a bajai vágóhíd ellátása érdekében szerveződnek, termé­szetesen a megye déli részén lakó diákokból. Tüstént hozzá kell tennem, hpgy a Húsipari Tröszt, a társ­gazdaságok, s az új létesítmény decemberben kinevezett igazgató­ja, Horváth István sem tétlenke­dett. Januárban felkerestek ben­nünket egy nagyon életrevaló ja­vaslattal és 400 ezer forinttal. Hogy már a kezdet kezdetén le­gyen dolgozójuk, méghozzá olyan, aki érti a mesterség csínját-bín- ját, társadalmi ösztöndíj-szerző­dést ajánlottak fel a jelenlegi el­ső és második évfolyam Baján elhelyezkedni szándékozó hallga­tóinak. Eme vissza nem térítendő a rendes iskolai ösztöndíjtól füg­getlen juttatás fejében a végzős tanuló köteles majd annyi időt a húskombinátban tölteni, ameddig élvezte a haVonta folyósított 250 és 500 forint közötti összeget. Nem kevesebb, mint 30 fiatal élt a lehetőséggel, s vállalta a maj­dani kötöttséget. Elkelne egy munkásszálló Megtudtuk továbbá, hogy a? idén ősszel beiratkozók 1978—79- ben lesznek harmadévesek és az elképzelések szerint 1979 február, jától az utolsó félévet- már kint az üzemben, a gyakorlati isme­retek elsajátításával, tehát ter­melőmunkával töltik el. A har­madik osztály létrehozására a kollégiumi elhelyezést és a neve­lői létszámbővítést is tartalmazó költségvetési tervezet jóváhagyás­ra vár. Bízunk benne: nem olyan sokáig, mint - a fentebb említett októberi, kérvény. Kisebb átala­kításokkal valószínűleg a tante­rem- és szertárgondok is megol­dódnak a nyár végére. Utoljára egy szintén fontos mo­mentumra szeretnénk még ideje­korán felhívni a figyelmet. Mi­vel a húsgyár ifjú mestereinek többsége a környező községekből kerül ki, megfontolandó egy kul­turált munkásszálló építése is, mert feltétlenül megtérülő beru­házás lenne. Gondoljunk annak marasztaló, csábító erejére... K. F. KÖRNYEZETVÉDELEM Az élet oázisainak térképe Az élet szárazföldi és vízi oázi­sai világosan ■ megmutatkoznak azon a térképen, amelyet a moszkvai egyetem geográfusai ál­lítottak össze. Ez a szokatlan tér­kép, amely az élőlények megosz­lását mutatja a földgolyón, a nö­vény- és állatvilágot veszi figye­lembe. Egységnek az egy négy- zetrhéterre jutó egy kiló élő anya­got vették. A térkép szerint 200-szor any- nyi élő anyag Van a szárazföldön, mint az óceánokban. A szovjet tudósok számításai szerint az élet alapvetően a kontinentális talapzaton összpontosul (59 száza­lék). A leggazdagabbak az Afri­kától, Indonéziától, Ausztriától, Közép-Amerikától nyugatra elte­rülő tengerparti övezetek. A tu­dósok ezt azzal magyarázzák, hogy itt különösen , intenzíven keverednek a víztömegek, A kutatók megfigyelték azokat az általános törvényszerűségeket, amelyek a növények és állatok szárazföldi és óceáni megoszlásá­ban érvényesülnek. Kiderült pél­dául, hogy a trópusi övezet váló­jában életben szegény. A víz és a szárazföld benépesí­tésére nemcsak a nedvesség és a hőmérséklet gyakorol nagy hatást, hanem az alaptalajok összetétele,, az áramlatok iránya, és az is, hogy mennyire sajátította ki az ember az illető térséget. A világ óceánjának is megvan­nak a maga sivatagai és sztyep­péi. A szakemberek úgy vélik, ez á térkép lehetővé teszi, hogy pon­tosabban igazodhassunk el az iparágak szempontjából persjpek- tivikus térségek kiválasztásában. A környezetvédelem terveinek összeállításában is jó szolgálatot tesz a tudósoknak. Add a Baja' — napsütéses délelőtt — közelebb az ebédidőhöz. Mit csinál ilyenkor — átlag hétköznapon — a „népfront”? A városi népfront-székházban. — Földvári elvtárs a művelő­dési házban vám A május else­jei előkészületekről tárgyalnak. Odamegyek. Nemsokára vége a megbeszéléseknek, megvárom hát a népfronttitkárt. Dolga végeztével jön is. Moz­gásán, arcán látszik, hogy már­is sietne következő programjá­ra. Azért reménykedve megkér­dezem. — Volna-e egy kis időd? — Annyi mindig van... Szent- istvánra készülök kimenni. Leg­feljebb kések egy kicsit. De a székházig is kihasználhatjuk az időt. Riport menet közben. Annál érdekesebb. Szükségszerűen tö­mörebb a szöveg is. A körzeti népfrontbizottságok újjáválasz- tásával kezdjük. Szinte csak egy- egy mondat mindegyikről, de ami legjobban jellemző rá. I. körzet — Belváros. Jobbá­ra értelmiségiekből, nyugdíja­sokból tevődik össze a tagság. Legjobban a tömegpolitikai munkával tűnnek ki. Gyűlésü­kön kérték, hogy új városrészü­ket kapcsolják be a buszháló­zatba. II. körzet — Józsefváros. Igen jó a kapcsolatuk a szocialista brigádokkal. Ok meg bizonyára azért segítenek készségesen, mert a körzeti népfrontelnök, dr. Idei István főorvos is mindenütt ott van, ahol a lakosságért tenni lehet. V. körzet — Kiscsávoly. Itt különösen a nőbizottság tesz ld magáért. Példájukkal jól tud­ják mozgatni a lakosságot — társadalmi munkára. Ilyen volt az iskola — napközi felújítása kívül, belül. Besegített az Ipa­ritanuló Intézet és a KIOSZ is. — A választógyűlésen többen szóvátették a vasúti felüljáró híd ügyét. Egy éve, hogy.bele­fogtak, s még most sincs kész... Nem tudom, dolgozik-e rajta ma is valaki? Tegnap senkit se lát­tam. A népfronttitkár szeretné, ha megkérdeznénk erről Pálmai' Jó­zsefet, a körzeti népfronttit­kárt is. — Van autónk, bárhová elju­tunk.. Vili. körzet — Alsóváros. Itt működik a megyeszerte hírnevet szerzett Népfrontkör. Magyarok, délszlávok eleven kulturális éle­téről, testvéri együttműködésé­ről számos rendezvényen tanúbi­zonyságot adtak. Szebbnél szebb felvételeket mutathat bárkinek Földvári Imre, a> nemzetiségi tánccsoportok színpompás sze­repléséről. téglát, elvtárs! J"‘X. ‘köriét Bájstózéntistván. Nemzetiségi körzet ez is. Dr. Szarvas Mária, a népfrontelnök. Fiatal jogász. Szívügye a nemze­tiségi hagyományok, ápolása. Körzetükben is szeretnének az alvégiekhez hasonló népfront- klubot Akkor méginkább össze lehetne fogni délszlávokat, ma­gyarokat, fiatalokat közös meg­mozdulásokra, s lenne hely nivós szórakozásra is. Észre se vettük, úgy eltelt az idő a székházig. Egy-két szóra még ide is benézünk. A városi titkárnak észében van a vasúti híd. Érdeklődik, munkahelyén találjuk-e Pálmai József körzeti titkárt Sajnos, beteg. — Pető Józsi bácsit, az elnö­köt biztosan otthon érjük, a Diófa utcában. Most már „nyeregben” — gép­kocsin — vagyunk. Gyorsan el­érünk. akárhová. Velünk tart Földvári Imre is. Nézzük az óránkat Nem akar ebédelni — Szentistván előtt? — Nem érdekes. — Szélesen mosolyog, legyint Közéleti em­bereknél „megszoktuk” ezt. A Diófa utcába menet útba ejtjük a HlD-at. Képeinken is ellenőrizhető, hogy valóban át­hághatatlan hézagok vannak még rajta — és senki sincs, aki azokat „betöltögetné”. • Árva a még jó pár helyen lyu­kas felüljáró. ... Vajon mi-' kor dolgoznak rajta ismét? öt-hat perc múlva már id. Pető József tájékoztat a kilátá­sokról... Nem is kilátásokról; csak a status quo-ról tud mit mondani. — Mióta az eszemet tudom, ez a felüljáró megvan. Egy éve zárták le, s még mindig nem járható. Legalább kétezer em­bert érint, akik most nagy ke­rülővel jutnak át a város ^else­jébe. Az iskolás gyerekeknek fél órával előbb kell elindulniok, hogy a nagy forgalmú sorompó­nál átjöhessenek. Ez sem ve­szélytelen, hát még amikor át­szaladgálnak a sínekén, hogy út­jukat lerövidítsék.. . Kőműves a szakmám — most már nyugdíj­ban vagyok —, de restellem, hogy ennyi munkát, meg sajnos, máshol is jó néhányat, így képe­sek elnyújtani. — Miért állnak vele? — A Lakbér arra hivatkozott, hogy nincs faanyaga. De hát ak­kor nem lett volna szabad ad­dig elkezdeni a javítást. Beszél­tem ma MÁV illetékeseivel: ne­kik is kellemetlen így... Reméljük, mire első ülésére — áprilisban — összejön az új, friss erőkből is feltöltött körzeti népfrontbizottság, ezt az ügyet már nem- a város V. ötéves ter­vével együtt tárgyalhatják. Vissza a városközpontba. A Bácska Áruházzal átellenben egy romos kapualjra mutat Földvári Imre. — Kerüljetek beljebb. Mielőtt a katonásan összera­kott bontási anyagok, téglaosz­lopok, gerendahalmok, törmelé­kek fölött kérdőjellé válnának — kit is keresünk itt? —, két 6 Ez a bontási anyag költözik el g VHL körzeti Népfrontkörbe. • — Add a téglát, elvtársi — Kovács János, Tényt Gábor. (Szilágyi Mihály felvételei) • Földvári Imre: — Mikor já­runk újra a hídon, Józsi bá­csi? Id. Pető József: — Gon­dolom, a küldöttértekezleten már megmondhatom.­vakolatporos férfi közeledésére figyelünk fel. Kézfogás előtt le­tapsolják a nagyja port. Kovács. János és Tényi Gábor — mond­ják a nevüket. , „Melyik vállalattól?” — kíván­kozna számra a kérdés, de ek­korra már három felől is felvi­lágosítanak. A VIII. körzeti nép­frontkor titkárával, s a kör egyik tagjával állunk szemben. — Hárman még hiányoznak, közülünk. Póth Mihály elnök, Pecz István körzeti párttitkár és Kasza György alelnök... Ebéd­idő van — int körül Kovács János. — No de, hogy kerültek ezek­re a romokra? — Mi is bontjuk ezt a házat. A többivel együtt útjába áll az 51-es új főútvonalnak. — Szóval társadalmi munka. — Az — de nem egészen „grá­tisz”. A városi titkár elvtárs — villant a szemével Földvári Im­rére — kijárta, hogy mienk le­gyen a szép mennyiségű tégla meg faanyag. Ebből bővítjük az alsóvárosi Népfrontkört. A je­lenlegi egy terem kevés már a kétszáz tagnak. Ebből a bontás­ból megtoldjuk, így lesz könyv­tár, nemzetiségi szoba, tv-sarok — minden. — Kétszáz tag — és csak ma­guk öten csinálják? — A többiek majd az építés­be. szállnak be. Eddjg is segített nekünk itt a Galambos- és a Ja- szenovics-brigád a Kismotorból, illetve a MAV-tól. — Mennyi ideig tart a munka? — A bontás cirka három hó­napig, a felépítés ugyanaddig. — Nana, annyi idő alatt ba­josan sikerül — kételkedik Föld­vári Imre. — Márpedig a nyakam te­szem rá, hogy meglesz. ... Ök nyilván jobban tudják. Mindenesetre szép gesztus lesz ez az új akció a népfrontkong­resszus fogadására is. Tóth István \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents