Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

i • PETŐFI NÉPE • 1976. április 1 A legrégibb háziállat Agrártörténé­szek és a régé­szek véleménye szerint a juh az a háziállat, amelyet az em­ber a vadon élő állatok közül először szelídí­tett meg, és tör­ténelme során a legjobban hasz­nosított. Időn­ként azonban megbecsülés te­kintetében a ló, a szarvasmarha, a sertés, a ba­romfi mögé ke­rült, talán éppen az igénytelensége miatt A juh a legsoványabb le­gelőn is megél.. A legtöbb or­szágban még ma sem építenek számára istál­lót, ólat, széljárta szálláson, vagy legföljebb akolban bújhat csak össze a nyáj, az időjárás viszon­tagságaival dacolva. Közismert, hogy mikor a mű­szál divatba jött, textilipari szak­emberek és közgazdászok a juh­tenyésztés elsorvadását jövendöl­ték. Mint tudjuk, nem így tör­tént. A gyapjút, mint ruhaanya­got nem tudta kiszorítani a szin­tetikus textília, sőt a gyapjúter­mékek iránti kereslet egyre nő. Időközben persze a juhtenyészté- si szakemberek sem tétlenkedtek. Sokféle juhfajtát tenyésztettek ki részint a hústermelés, részint a gyapjúhozam növelése érdekében. A juhok szaporaságát mestersé­ges megtermékenyítéssel igyek­szenek növelni. Ma már az olyan anyajuh sem ritkaság, amelyik kétévenként háromszor ellik, s a báránya húszhetes korára túl­haladja a 30 kilogrammos súlyt. Az új fajták nagytestűek, szívó­sak, erősek és ellenállóak a be­tegségekkel szemben .Gyapjúho­zamuk évi 5—6 kilogrammot tesz ki, de nem mennek ritkaság- számba az ennél jóval több gyap­jút adó fajták sem. Az sem lényegtelen szempont, hogy a nemesített juhfajták bundája hat centiméteresnél hosszabb finom elemi szálakból áll. A holland mesterséges hold Hollandia a kisebb európai or­szágok közé tartozik, de mijh- dent elkövej, hogy elektronikai és repülőgépipara a világ él­vonalába tartozzék. Ezért támo­gatja a közös nyugat-európai ELDO, majd ESA szervezetek tevékenységét és saját űrkutatási programot is folytat. Hollandia anyagi lehetőségei és a műsza­kilag rendelkezésre álló bázíjs miatt nem fejleszt saját hordozó­rakétát, csak műszereket és mű­holdakat épít, valamint a földi állomások és a közös ESA Euró­pa—III. hordozórakéta egyes al­katrészeit gyártja. Körpálya helyett ellipszis A genti) egyetem CouArai- ban létrehozta a Kozmikus Geo­lógiai Bemérő Központ nevű föl­di állomást, amely 20 fővel mű­ködik. Főleg optikai méréseket végeznek egy álló típusú, 20 cm átmérőjű kettős fotókamerával, amelyet IBM—360 típusú készü­lék köt össze egy bérelt számí­tógéppel. Az 1975. év folyamiul közvetlenül a meglevő építmé­nyek mellett ^felépítenek egy lé­zer-mérőállomást is. Itt plusz- mínusz 15 cm pontossággal tud- dák meghatározni egyes műhol­dak távolságát. A megfigyelőál­lomás klímája elég rossz, viszont az optikai műszereik jók. 1974. agusztus 30-án az Egye­sült Államok Vanderberg AFB kísérleti telepéről egy módosított négy fokozatú Scout—D típusú, szilárd hajtóanyagú hordozóra­kétával sikeresen felbocsátották Hollandia első saját építésű mes­terséges holdját, az ANS—1-et. Jelzése az Astronomical Nether­lands Satellite (Holland Csilla­gászati Satellita) rövidítése és ez Is utal rá, hogy fő feladata a csillagászati adatok gyűjtése. A tervezett röppálya 510—500 km körpálya volt, amely már kívül húzódik a Föld árnyékkúpján, így a napelemek állandó meg­világítást kapnak. A hordozó­rakéta Algol—III. fokozatának a tervezettől eltérő működése miatt, a röppálya eltért a számítottól és 254—1164 km-es ellipszis lett. Ez azonban nem befolyásolja mérési programját, csak a megfi­gyelőállomások munkáját teszi nehezebbé, mert nagy szögsebes­séggel mozgó objektumot kell követniök. Nemzetközi együttműködéssel A mesterséges hold 129,3 kp-os összsúlya a következőképpen oszlik meg a főegységek között. Az ultraibolya sugárzást mérő berendezés 19,5 kp, a lágy rönt­gensugárzást detektáló berende­zés 15,7 kp, a kemény röntgen- sugárzást regisztráló berendezés 7,7 kp. Az áramforrás kétoldalt kinyíló napelemlapátjai mint­egy 1 négyzetméter felülettel rendelkeznek, a beépített telep súlya 11,3 kp. A Philips gyártmányú fedél­zeti számítógép mindössze kp súlyú, energiaigénye 8 W, komplett óraműves, nagy memó­riaegységes programszabályozó vezérmű szerepét tölti be, ada­tai 12 órás megfigyelési időszak után lehívhatók. A mesterséges hold kétoldalt kinyíló napelemlapáttal működik, amelyek 8 W energiát termelnek. Homloklapján két Cassegrain rendszerű távcső van. A beren­dezés majdnem teljes egészében holland gyártmány, egyetemek és kutatóintézetek fejlesztették ki különféle részeit. Megfigyelését az ESRO (azóta ESA) hálózata végzi a darmstadti központ irá­nyításával, belga, holland állo­mások bevonásával. Szükség esetén a NASA mérőállomásai is bekapcsolódnak a munkába. A fekete lyukak nyomában Fő feladata a kozmikus tér­ségből érkező sugárzások helyé­nek és minőségének mérése, hogy a divatossá váló ún. feke- telyuk-elmélethez tényleges ada- tokát gyűjtsön. A műhold viszonylag gyorsan készülj el, a koncepcióját 1970 elején, általános tervezését és fej­lesztését 1970 júniusában, a re­pülő példány gyártását 1972 vé­gén kezdték meg. • A* ANS—1 fantáziaképp abból az időből, amikor a berendezés még csak a tervezőasztalon létezett. CSAK AZ IGAZÁN BETEGEK... A megye táppénzes helyzetéről Olvasóinkat a Petőfi Népe március 13-i számában röviden informáltuk arról a jelentésről, amelyet dr. Zonda László, a megyei rendelőintézet igazgatója es dr. Mándoki Antal SZOT ell. főorvos terjesztett az SZMT elnöksége elé — a megye táppénzes helyzetének alakulásáról, az egészségügyi és szakszervezeti szervek tevékenységéről és a további fel­adatokról. A megyei rendelőintézet igazgatójának beszámolója rész­letesen elemezte a megye táppénzes helyzetét, foglalkozott a megbetegedések alakulását befolyásoló tényezőkkel és is­mertette az egészségügyi szervek eddig tett, illetve távlati­lag tervezett intézkedéseit a táppénzes helyzet megjavítása céljából. Lássunk most néhány summás megállapítást az igen pre­cíz, sokoldalú, statisztikai adatokkal, beszédes mutatókkal gazdagon alátámasztott beszámolóból. Megyei adatok szerint az el­múlt 3 évben táppénzes állomá­nyúak aránya 0,9 százalékkal romlott és ebből csak 0,3 száza­lék írható a népesedéspolitikai rendelkezések következményeire (terhesek táppénze, gyermekápo­lási táppénz), 0,2 százalék az évenként ismétlődő influenzajár­ványok okózta létszámnövekedés­re. A megyei kórház költségének egyharmada A legkedvezőbb, 1972—73-as évet figyelembe véve, — 1972-höz képest például mintegy 9600-zal volt nagyobb a táppénzre jogosul­tak száma 1975-ben. Ugyanakkor az ún. kiutalt napok száma 2 262 000 napról évi 2 851 000 nap­ra emelkedett, ami 20,6 százalé­kos növekedési arány. Ezzel volt arányos a táppénzes betegek átlagos napi létszámának emelkedése is. Az 1972-es napi átlag 7 300 voltv míg a múlt év­ben már 9187-re nőtt ez a szám. Ugyancsak, e két dátum vi­szonylatában, növekedett áz egy biztosítottra jutó táppénzes na­pok száma is — 13,7 napról 16,3 napra. Mindezek következtében a táppénzköltség 129 200 000 fo­rintról 190 millió forintra emel­kedett. Természetesen — ebben a növekedésben jelentős szerepe van a bérek lényeges emlkedésé- nek is; 1972-ben egy táppénzes napra átlagosan 57,12 forint ju­tott, míg 1975-ben már 66,60 fo­rint. Ez a kiadás mégis igen ma­gas. Hogy némi viszonyításunk legyen: a megyénkben múlt év­ben kifizetett táppénz összegé­nek három és félszeresébe fog kerülni új megyei kórházunk. Külön figyelmet érdemel, mi­ként hatottak a táppénzes helyzet alakulására a népesedéspolitikai rendelkezések. 1974 májusában kezdték a felméréseket, s azok, szerint az évben az összes táp­pénzes nap 14,6 százalékát, 1975- ben pedig már 15,2 százalékát ter­hesek, illetve gyermekápolási táppénzen levők vették igénybe. A 2 éves tapasztalat szerint e kedvezményekkel fokozatosan kezdett élni megyénk lakossága: Először is a városokban — ezen belül is Kecskeméten — vették igénybe a dolgozók, s csak foko­zatosan terjedt és ma is emelke­dőben van vidéken, főleg a fal­vakban és főként a gyermekápo­lási táppénzt illetően. Több gyermek születik Ezzel összefüggésben is fneg- vizsgálták a születések számá­nak alakulását az elmúlt 3 év során. örvendetesen — 2,043 gyermekkel több született 1974- ben, mint az előző esztendőben, de 1975-ben már csak 1,392-vel volt több a szülések száma A visszaesés nem volt nagyfokú pl. Kecskeméten, de a terheseknek kiutalt táppénz jóval magasabb lett. A kiskunhalasi területen ha­sonló volt a helyzet. Kiskőrösön az utóbbi 2 évben lényegesen emelkedett az összes táppénzes napok száma, de ezt nem befolyá­solta jelentősen a terhesek táp­pénze, mivel a járásban csak kis­mérvűén emelkedett a szülések száma, sőt Kiskőrös városában — 1973-hoz • képest csökkent. E te­rületen tehát a táppénzállomány emelkedésének más okai voltak. Nem nőtt a szülések száma Kalo­csa városában és a Kiskunfélegy­házához csatolt községekben sem. Mindezen jelenségek azt igazol­ják. állapítja meg a beszámoló, hogy nem megfelelő ezen csopor­tú betegek elbírálása. A városi körzeti orvosok táp­pénzes állományát sem a keresö­0 A kiskunfélegyházi rendelőintézet központi kartonozója. képtelen terhesek, sem a gyer­mekápolás címén keresőképtele­nek nem befolyásolják, /mivel ezek — városokban a terhes­gondozók, illetve gyermekkörze­tek létszámába tartoznak. Ennek figyelembe vétele mellett vizsgál­va a városi felnőtt körzetek táp­pénzes állományának alakulását, meglepő képefs kapunk: 1973-hoz képest a kiutalt napok száma ta­valy több helyen csökkent, vagy csak minimálisan emelkedett. Ez is igazolja a keresőképtelen ter­hesek és gyermekápolási táppén­zen levők létszámának jelentős befolyásoló szerepét a táppénzes állományra. Legnagyobb emelkedés a falvakban Legnagyobb mérvű emelkedés e tekintetben a járások falvaiban következett be a mögöttünk levő 2 évben. Ennek itt csak részbeni oka ' a keresőképtelen térhesek létszám-emelkedése; a gyermek- ápolási táppénz e területeken nem jelentős. A táppénzes állomány növeke­désének fő oka a falvakban a he­ti felülvizsgálatok rendszerte­lensége. A szakorvosi kiszállások is elmaradnak időnként. A szak­orvosi ellenőrzés hiánya is ne­hézségeket okoz, ezért fontos fel­adat itt a 4 hetes felülvizsgálatok rendszerének maradéktalan bizto­sítása. A beszámoló s a SZOT ell. fő­orvos jelentése, valamint a meg­vitatásuk során kialakult állás­pont szerint sok tényezője van a táppénzes helyzet kedvezőbb ala­kításának. Ezek közül: az egész­ségügy döntő feladata a jobb be­tegellátás, az üzemeké pedig a jobb munkakörülmények biztosí­tása, s mindkét részről együttes erőfeszítéseket kell tenni a beteg­ségek megelőzésére. A tennivalók sikeres elvégzéséhez elengedhe­tetlenül szükséges a többi tömeg­szervezet — tanácsi szervek, szakszervezetek. Vöröskereszt, KISZ stb — tervszerű együtt­működése. E törekvések — erőt, s újabb tartalmat nyerve az új táppénz-rendelkezésekkel — re­méljük, még hatékonyabban szol­gálják a táppénzhelyzet javulását. Hogy valóban csak azok legyenek táppénzen, akik igazán betegek. T. I. KI MINEK MESTERE — A KÖZLEKEDÉSBEN Az országos vetélkedő győztese Szélest József, á 9. számú Vo­lán kecskeméti üzemegységének, fiatal autóbuszvezetője nyerte meg a KISZ KB . és a KPM kö­zösen meghirdetett „Ki minek mestere” szakmai-politikai ve­télkedősorozat országon döntő­jét. Mint erről lapunk olvasóit a közelmúltban tudósítottuk, a 22 éves fiatalember a vállalati ve­télkedő első helyezettjeként ke­rült tovább á Volán Tröszt dön­tőjére, ahol hetedikként végezte, „épp csak” továbbjutott. A szak­mabeliek nem kis meglepetésére azonban végül mindenkit maga mögé utasított az egyáltalán nem könnyű országos döntő verse­nyén. A Kecskemét—Ballószög útvo­nalon közlekedő járat vezetője készségesen mesélt a hosszú és nem könnyű elméleti-gyakorlati vezetés tapasztalatairól. — A vetélkedőn elért sikert nem adták ingyen, az első helyet több hónapos, szívós munka előz­te meg — magyarázta a fiatalem­ber. — A felkészülésben igen sok segítséget kaptam a vállalattól. A KISZ-vezetőség tagjai a politikai és gazdasági fogalmak világában segítettek tájékozódni, a forga­lombiztonsági és műszaki kollé­gák pedig szakterületüknek meg­felelő „oktatásban” részesítettek. A vállalati döntőig csoportosan készültünk azokkal közösen, akik még versenyben voltak. A kecs­keméti döntő után — egyénileg készültem. — Milyen könyveket, segédesz­közöket lapozott át a vetélke­dőkre? — Eredeti szakmám esztergá­lyos, jelenleg pedig a gépészeti szakközépiskolába járok. Ezért úgy éreztem, hogy a szakmai kér­dések többségét ismerem, viszont annál több időt kellett szentel­• „Csak az juthatott tovább, aki komolyan vette a felké­szülést.” nem politikai tájékozottságom bő­vítésére. Átolvastam az alkot­mány XI. pártkongresszus, az if­júsági törvény, a KISZ KB ha- tározatainak anyagát Hazánk népgazdasági életének elemzését pedig a negyedik ötéves terv végrehajtásáról írott újságcikkek­ből merítettem. A Volán vállala­tok közötti veres^nyen, Budapes­ten, nem valami fényesen vála­szoltam a politikai kérdésekre. Ezért elsősorban ezen a terüle­ten kellett pótolnom hiányossá­gaimat az országos döntőre. — fis a gyakorlati vetélkedő? — A kétnapos versenyen KRESZ, műszaki ismeretek, hiba­elhárítás, forgalmi vezetés és úgy­nevezett rutin, azaz ügyességi fel­adatok megoldása követte egy­mást. A gyakorlaton Ikarusz 255 típusú autóbuszt kellett vezetni, én viszont naponta a kétajtós, 266 típusú kocsit vezetem. Ez kö­rülbelül egy tonnával könnyebb jármű, s eltérő a súlyelosztása is. Nem volt könnyű dolog átszokni a másikra, hiszen az országos döntő előtt gyakorlásra nem. igen maradt idő. A legnehezebb rutin- feladat a sok fordulás, kanyaro­dás, tolatás között az volt, ami­kor fék és gáz használata nélkül, csupán a lendület érzékélésével kellett megállni a kijelölt helyen. Boldog is voltam, amikor sike­rült. — Hasznosnak ítéli a vetélke­dősorozatot? — Mindenképpen. Fordulóról fordulóra csak az juthatott to­vább, aki. komolyan vette a fel­készülést. fin igen sokat tanul­tam, s nem kevés elméleti és gya­korlati tapasztalatra, rutinra tet­tem szert. Ennek köszönhető, hogy ma már sokkal többet tu­dok hazánkról és a népgazdaság­ról, mint eddig. Elmélyült mű­szaki érzékem, és fejlődtek veze­tési reflexeim is. Ez utóbbit a szűk kecskeméti utcákon jól hasz­nosíthatom. Azt hiszem, hogy minden résztvevő hasonlóképpen nyilatkozna a helyemben. Szélesi József, aki a kecskeméti Volánnál szerzett D kategóriás jo­gosítványt tavaly májusban, alig tíz hónap „gyakorlást” követőén nyerte el az ország legjobb fiatal autóbuszvezetője címet tanúsító oklevelet. Sikerében bizonyára az is közrejátszott, hogy jövőjét á szakmában kívánja eltölteni. A középiskolai érettségi vizsgát kö­vetően olyan irányban szeretne továbbtanulni, hogy ismereteit továbbra is a közlekedésben hasz­nosíthassa. P. M. Hogyan értse János bácsi?... Tanácskozás folyik, a la­kosság legszélesebb rétegei­nek bevonásával, amely­nek keretében ismertetik: mire jutott a falu az eltelt öt évben, s mire készül a következő ötben. Röpködnek az összegek, a százalékok a levegőben. De ugyan mit is monda­nak, amikor, ntn cs őket mihez viszonyítanunk? Ez a „részarány" kevesebb a tervezettnél, amaz pedig ennyi, meg ennyi százalék­kal haladta meg az elő­irányzatot. És áradnak to­vább a számok, de mire a hallgatóság megemésztené őket, mire eldöntenék, jó ez a közösségnek, vagy rossz, már azt sem tudja, miről is van szó tulajdonképp. János bácsi a terem kö­zepén tágranyilt szemmel figyel, majd egy lemondó, beletörődő mozdulattal meg- podri a bajszát. Hogyan is értené ezt a színtelen, íz­telen közigazgatási nyel­vet, amikor még nála jó­val iskolázottabbaknak is hegyezniük kell a fülüket, hogy a beszámolóból vala­mit kihüvelyezzenek. Hosszú percek múltán elhangzik egy mondat, amelybe ez is el van búj­tatva: 'x^Községünk lénye­gében teljesítette ötéves tervét.” — No, éz végre magya­rul van! — sóhajt fel mellettem elkinzottan Já­nos bácsi. Nem csak a magyar nyelv most ünepelt heté­re, hanem minden állam­polgárrá is tekintettel: nem lehetne az ilyesfajta beszámolókat egyszer, s mindenkorra „emberközel­be hozni"? —a —r

Next

/
Thumbnails
Contents