Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-30 / 102. szám

1976. április 30. 9 PETŐFI NÉPE 9 3 Májusra várva Ilyenkor tavasszal szinte egymást érik a pirosbetűs dátumok. Alig néhány napja, hogy felszabadulásunkról megemlékeztünk, s máris itt van május elseje, a világ munkásainak, dolgozó embereinek nagy ünnepe. Ismét készülődünk. Transzparenseket barkácsolunk, s jel­szavakat írunk rájuk, melyekkel éltetjük a munkások nemzetközi ünnepét, a békét, a szolidaritást. Gondoskodunk róla, hogy utcákon, tereken, mindenütt zászlók lobogjanak majd május első reggelén. Díszemelvényeket ácsolunk, ételes-italos pavilonokat állítunk fel, egész napos vidám ünneplésre teszünk előkészületeket. Immár a harminc- kettedik tavaszon felszabadulásunk óta. Ezekkel a gondolatokkal elfoglalva léptem át a kecskeméti 607. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet küszöbét, amikor a napokban ott jártam, hogy fiukkal és lányokkal, leendő munkásokkal beszélges­sek: milyen gondolatokkal várják a májusi ünnepet. A kerekegyházi Forgó Mária, harmadéves cipőfelsőrész-készítő tanuló egy emlékének felidézé­sével kezdte „feleletét”: — Ha azt hallom, hogy május elseje, mindig felelevenedik ben­nem egy régi kép. Kicsi vagyok, édesanyám cipel a karjában. Kö­rülöttünk rengeteg bácsi, néni és gyerek a fejek felett lobogó zászlók, feliratokat mutogató táb­lák. A gyerekek kezében zász­lócskák és léggömbök. Én is szo­rongatom egy léggömb madzag­ját. A fejem felett, amerre a pi­ros léggömböm repülni szeretne, ragyog a nap. És én rettentően élvezem az egészet. Minden évben várom május /elsejét, nagyon kedves ünnepem. Különösen azóta, hogy eldőlt: én is munkás leszek. Tanultuk, hogy régen a gyárak és üzemek dolgo­zói a második Internacionálé ha­tározatára ezen a napon világ­szerte tüntettek a nyolcórás mun­kanap bevezetésért és a -jogaikért. Harcos nap volt régen május el­seje. A felvonuló munkásokra na­gyon sokszor rátámadt a rend­őrség és a csendőrség. Nemegy­szer vér is folyt, sőt halottak ma­radtak az utcán. A tőkés országok közt ma is vannak még olyanok, ahol má­jus elsején nem vonulhatnak fel békésen a munkások. A rádióban hallottam, hogy például Spanyol- országban letartóztattak a na­pokban néhány munkást, mert erre a napra tüntetést akartak szervezni. * Gergely József utolsó éves gép­szerelő tanuló a ZIM kecskeméti gyárában:-r Nekünk már nem kell har­colni ezen a napon, csak tiszte­lettel meg kell emlékeznünk azokról, akiknek a vidám, békés május elsejéket köszönhetjük. Persze az ünnepléskor nem fe­ledkezhetünk meg azokról a más országokbeli munkásokról, akik még mindig ki vannak téve a gyárosok önkényének. Akiket bármikor elbocsáthatnak a mun­kából, és a családjuk kereset nél­kül marad. Én május elsején szolgálatban leszek, ugyanis ifjúgárdista va­gyök. A legszebb május elsejei élményem az első ilyen szolgá­latomhoz fűződik. Ott álltunk a díszemelvény mellett, köze) a szó­nokokhoz, és a rendre ügyeltünk. Büszke voltam, hogy ilyen ko­moly feladatot bíztak, rám és tár­saimra. • Kis Irén Forgó Mária osztály­társa, együtt tanulnak Kecske­méten az Alföld Cipőgyárban: — Az osztályunk egyforma ru­hában vonul majd fel a nagy­gyűlésre, úgy mint tavaly. Igaz, ha nagyon meleg van, akkor egy kicsit fárasztó a menetelés, de én jól érzem magam a sorban. Egyébként mi. az osztálytár­saimmal nemcsak a felvonulás és a majális miatt várjuk a, mun­kások ünnepét, hanem másért is. Akkor értékelik majd a munka­helyünkön a múlt évi teljesítmé­nyünket. 'Tavaly mindkét brigá­dunk, a Szorgalom és-- az Ifjúság megkapta az Ifjúsági szocialista brigád címet. Azt. reméljük, hajr­áz .idén sem minősítenek bennün­ket. rosszabbul. * Dezső Miklós, a kecskeméti Autó- és Gépjavító Szövetkezet harmadik éves autószerelő ta­nulója: t _ — Számunkra május elseje az ünnep volta mellett közeli napot jelent .a szakmunkásvizsgához, életünk’eddigi legnagyobb próba­tételéhez. Itt az iskolában már a vizsgakérdésekkel foglalkozunk. Jól fel kell készülnünk a vizs­gákra. Elsősorban nem a jó osz­tályzatokért, hanem azért, hogy igazán értsünk a munkánkhoz. Látjuk, tapasztaljuk, hogy a ter­melés korszerűsödése egyre na­gyobb követelményeket támaszt a szakmunkásokkal szemben. És várható, hogy a jövőben még többet kell tudnia annak, aki megbecsülésre számít. Én úgy gondolom, hogy mi, leendő szakmunkások azzal tu­dunk igazán méltóak lenni elő­deinkhez, ha jól, magas színvo­nalon végezzük a feladatunkat. Erre' van most szüksége a közös­ségnek, az országnak. A. T. S. A KIOSZ országos választmányának ülése Csütörtökön ülést tartott a Í üsiparosoík Országos Választmá- ya. Megvitatta a szervezet hat hónapos munkáját, továbbá -a küldöttgyűléseken ‘előterjesztett Javaslatokról szóló számadást. Az országos vezetőség beszá­molóját Molnár József elnök terjesztette elő. Ebből kitűnt, hogy a kisiparosság létszáma to­vább csökkent; az év elejére 84 588-ra fogyatkozott. A tanács­kozás előterében a javító-szol­gáltató tevékenység továbbfej­lesztése állt. (MTI) KONGRESSZUSI KÜLDÖTT KALOCSÁRÓL Czár Ágnes A kalocsaiaknak nem kell be­mutatni Czár Ágnest. Úgy tűnik, mindenki ismeri. „A munkás­őr?” kérdezik egyhelyütt. „Az a szép fekete lány?” bólogat egy járókelő. „Az Agika?” mosolyo- dik el a Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat kalocsai gyárának por­tása. ' Ha feltételezzük, hogy- bizo­nyára azért ismerik, mert sok dicsőséget szerzett már a váro­sának, aikkor sem tévedünk. 1973 szeptemberében Aranyko­szorús KISZ-jelvényt kapott, két hónapra rá Kiváló dolgozó, 74 áprilisában a Nehézipar kiváló dolgozója, 75 januárban Kiváló munkásőr, ez év április 4-én a KISZ-érdeméremmel tüntették ki. A gyárban mindenütt moso­lyogva köszönnek rá. A portá­tól a sorjázóig régi ismerősként köszöntik. De ez sem valamifé­le csoda — tény, vagy még in­kább : következmény. Czár Ág­nes lassan tíz éve, hogy először lépte át a műanyagfeldolgozó kapujiát. Mikor 1969-ben mC- anyagf eldolgozó szakmunkásbi­zonyítványt kapott, fröccsöntő­ként dolgozott, a múlt évig. Az­óta csoportvezető a sorjázóban. A fiatalok úgy is fordulhatnak hozzá, mint az egyik alapszerve­zet vezetőségi tagjához, a városi KISZ-bizottság pedig a gyári bi­zottság tagjaként is hívhatja: de a pártalapszervezet is számíthat munkájára: múlt évben vették fel tagjaik közé. Ha a munkás­őrök gyülekeznek, ő is indul kö­zéjük — három éve ölti magá­ra a kék egyenruhát. — Először mindenkinek meg kell tanulni élni, hogy másokat is megtaníthasson, de ez csak akkor megy, ha szeretjük, az em­bereket, ezen keresztül sok min­dent el lehet érni — mondja mély meggyőződéssel. — Az úgy van, hogy az úttö­rőket fel kell készíteni a KISZ- életre, a KISZ-tagokat a párt­tagságra. Minden kezdet a csa­ládban dől el. Ha a szülők olya­nok, akkor könnyebb a KISZ- szervezetnek. Jó dolog foglalkoz­ni az emberekkel, de csak egy­féleképp érdemes: ha é n is úgy csinálok mindig mindent, ahogy szeretném, ha mások is csinálnák. Csak akkor vehetek az asztalról, ha tettem is oda valamit... — Fekete haja ide- oda libben, szeméből, egész lé­nyéből sugárzik a hit, a lelkese­dés. — Helyt kell állni előbb ma­gunkért, aztán másokért. Ma már nem elég az, ha megcsinálom a normát és eltűnök valamerre. Mit csinálok többet? Ilyenkor jön ki az, hogy csak dumálok-e a levegőbe, vagy tényleg azt csi­nálom, amit hirdetek. Én kive­szem a szabadságomat, de egy pár nap múlva hiányoznak a többiek. Akkor aztán fogom ma­gam és benézek ide az üzembe, megnézem mi újság a munkás­őröknél. ‘ Mindig vonzódtam a mozgalomhoz... Az üzem kapuján kilépve, a csepergő esőben négy fiú kap­kodja lábait. Köszönnek Czár Ágnesnek, aki a kalocsai fiata­lokat képviseli majd a KISZ IX. kongresszusán. Aztán fogadom, még Zalában, meg Szabolcsban is mondogatják: „Hanem az a Czár Ági, az egy olyan KISZ- es...” Pedig csak szívvel csi­nálja azt. amit úgy érez. hogy kell csinálni. Csak ... ? Meggyő­ződés nélkül persze semmit sem lehet tenni, Ágnesről mindent lehet mondani, csak -azt nem, hogy unaloműzésből dolgozik a mozgalomért, az emberekért. Il­letve, egész egyszerűen: értünk. B. J. A termelés hatékonysága érdekében A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Te­rületi Szövetségének kezdeményezésére fontos és jelentős témáról — a szövetkezetek munkaerő­gazdálkodásáról — tanácskoztak Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában. A megbeszélésen a mezőgazdasági üzemek mun­kaügyi vezetői vettek részt. Központi téma a mun­kaügyi rendeletek egységes értelmezése volt. Az el­hangzott előadásokból és a vitákból kitűnt, hogy a szövetkezeteknek többet kell törődniök a szakmai utánpótlással. A tervidőszak végére tovább csök­ken a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ez kü­lönösen az állattenyésztésben okoz gondot, ahol je­lenleg .osztott..munkaidő van* ezt célszerűbb len­ne váltott műszakkal felcserélni. A tanácskozáson felhívták a szövetkezetek figyelmét, hogy a -dolgo­zók bésörűlását ‘a foglalkozások egységes osztályo­zási rendszere szerint végezzék. Szó volt munka­erő-átcsoportosításról a kooperációról. A korszerű termelési eljárások terjedésével fo­kozottabban jelentkeznek a gondok. A gazdasá­gokat jobban érinti a munkaerő-vándorlás, mint korábban. A foglalkozások egységes osztályozási rendszeré­ről májusban több helyen tanfolyamot rendez a területi szövetség, a munkaügyi vezetők és a bér­elszámolók részére. A vitában résztvevők számos javaslatot tettek a munkaügyi kérdések rendezésére. Ezek hozzájá­rulhatnak ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemekben is tervszerűbbé váljék a munkaerő-gazdálkodás, ami elősegíti a termelés hatékonyabbá tételét. KOMMUNISTA SZOMBAT 9 Munkaszüneti napjukon fejezték be ennek a vil­lanymozdonynak a javítását a moszkvai rendező­pályaudvar dolgozói, akik a 30-as években kez­deményezői voltak a ma már hagyományos kom­munista szombat mozgalomnak. A szovjet dolgo­zók keresetüket az egészségügy és az iskolahá­lózat fejlesztésére ajánlották föl. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) ÉPÍTŐ ESZMECSERE A magyar újságolvasónak bi­zonyára feltűnt néhány héttel ezelőtt, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kong­resszusa elé terjesztett gazdasági javaslatban külön kiemelték: „A Magyar Népköztársasággal együttműködésben folytatni kell a Dunai Vízi Erőmű építése előkészítését”, s hogy konkrétan körvonalazták a Garam, az. Ipoly, a Sajó térségében a közös fo­lyamszabályozás feladatait. Való­ban, ritka dolog, amikor egy or­szág gazdaságfejlesztési koncep­ciójában külön szóvá teszi vala­mely más országgal való koope­rációját bizonyos területeken. Most mégis ez történt. Nem titok, minden mérnök, közgazdász, sőt bevásárló házi­asszony -tudja: Prágában és Bu­dapesten, Brnóban és Pécsett, Pozsonyban és Miskolcon, vagy Ceské Budejovice-ban és Győrött, hogy Magyarország és Csehszlo­vákia. mily harmonikusan kiegé­szíti egymást az ipari termelés és a közellátás területén. Soroljunk példákat? Mi itt, Magyarorszá­gon nagyon jól ismerjük a cseh­szlovák gépkocsikat, motorkerék­párokat, hétvégi faházakat, bú­tort, textíliát, kényelmi cikke­ket, amint a cseh és á szlovák vásárlók is örülnek annak, ami­kor kitűnő magyar élelmiszert/ húst, húskészítményt, friss gyü­mölcsöt és zöldséget, zamatos bort, elegáns konfekcióruhát kap­nak az üzletben. A gazdasági szakemberek ismerik az adato­kat is: hazánk külkereskedelme a hetvenes évek első felében ép­pen Csehszlovákiával nőtt a leg­nagyobb mértékben: a forgalom 1970 és 1975 között északi szom­szédainkkal 76 százalékkal emel­kedett. Ennek a páratlan fellendülés­nek újabb állomása volt e hét elején Lubomir) Strougal cseh­szlovák miniszterelnök hivatalos, baráti látogatása Budapesten. A Lázár György miniszterelnökkel folytatott tárgyaláson kölcsönö­sen rámutattak, hogy a két or­szág még magasabb nívójú együttműködéséhez jó alapot kí­nál az MSZMP és a CSKP kong­resszusán elfogadott program/ amely egyaránt a fejlett szocia­lista társadalom építésére irá­nyul. Különösen hangsúlyt adtak annak, hogy a magyar—cseh­szlovák szakosítás, és^ kooperáció a feldolgozóiparban, a gép- és t vegyiparban, a • komplex mező- “ gazdasági együttműködés és a közlekedés közös fejlesztése a KGST-örszágok szocialista gaz­dasági integrációja Komlex Prog­ramját erősíti. A teljes nézetazo­nosságot tükröző tárgyaláson, a nagy nemzetközi problémák a nemzetiségi kérdésekig vala­mennyi, bennünket kölcsönösen érintő kérdés- napirendre került. Lubomir Strougal budapesti tárgyalása, s majdan Lázár György következő prágai láto­gatása ezt a politikát erősítette és erősíti meg a magyar, a cseh és a szlovák nép javára. Mesélnek a sárguló lapok Évtizedek múltak el azután, hogy Marx és Engels leírta: „Kí­sértet járta be Európát, a kom­munizmus kísértete”. Sok nehéz és küzdelmes esztendő telt el a „Világ proletárjai egyesüljetek” jelszó elterjedése óta, míg a nem­zetközi munkásmozgalom irányí­tói elhatározhatták, hogy évente megünneplik szerte mindenfelé a munkások, a munka és a harc napját: május elsejét. Régi, már ugyancsak megsárgult újságlapo­kon azt kutattuk, hogy Kecske­méten miként zajlottak le a nemzetközi munkásosztály ün­nepnapjai. Fokozódó érdeklődés­sel olvassuk ma is az egykori híradásokat. * 1889-ben ülésezett a II. Inter- nacionálé; akkor hozta neveze­tes határozatát május 1. meg­ünnepléséről. S a következő év­ben sok ország még több váro­sában vert visszhangot a gyűlé- sező, felvonuló, ünneplő embe­rek tömegeiben a forradalmi esz­me. A Kecskeméti Függetlenségi és 48-as Párt politikai és köz- művelődési közlönye, a Kecske­mét című újság vezércikket je­lentetett meg a nagy eseménnyel kapcsolatban. A munkások ün­nepe című írásban többek kö­zött ez áll: „Kevés a munkás bére. A munkaidő túl van csi- gázva. A munkás nincsen agg napjaira biztosítva.” S a lap he­lyesli a nyolcórás munkanapért folytatott küzdelmet. A másik orgánum, a Kecske­méti Lapok 1890. május 4-i számában így seámol be a három nappal előbbi eseményekről: ,/A május 1-én megtartott munkás­ünnep ... higgadt komolysággal folyt le.” S miután ezt nem győ­zi dicsérni, azt hangoztatja, hogy „nálunk a munkásnép jóléte, fá­radságának jutalmazása nem oly aránytalan társadalmunk más osztályainak javadalmazásaival, mint más iparállamokban." Ki­jelentette a cikkíró azt is, hogy szerinte a nyolcórás munkaidő követelése „nem mOtányos”. Vajon hány munkásemoer hitte el ezeket a félrevezető szava­kat? * Egy évvel később arról számol be a Kecskemét, hogy „május elsején __ megörvendeztette lá­t ogatásával az előkelő, úri háza- kat” egy helybeli zenekar. Ami ugyanez a lap rá egy esztendőre a Május elseje című cikkét így kezdi: „Ki hitte volna még né­hány év előtt is, hogy a költők által oly sokszor dicsőített leg­szebb tavaszi hónapnak, május­nak elseje ily rövid idő múlva kínos aggodalommal fogjá el­tölteni a ,népek szeretetétől kör­nyezett’ felséges uralkodókat és hatalmas minisztereiket?” A szerző ezután ekképpen bí­rálja a városi rendőrkapitányt: |A mi főkapitányunk éppen úgy járt el május elsején a múlt év­ben, s úgy fog eljárni most is, mintha a legnagyobb veszélytől kellene tartani. Az' összes lo­vas- és gyalog-rendőrök készen­létben lesznek most is egész nap...” Míg c Kecskemét ilyen gunyo- ros szavakkal szólott olvasóihoz, a Kecskeméti Lapok apró kéz­legyintéssel intézte el a dolgot. Hírrovatában csupán ennyit ol­vashatlak' az érdeklődők: Május elsején „tiszta fényes volt az ég, s szép reményekkel kecsegteté a kirándulni szándékozókat”. * Az idő haladt továbbra szo­cialista eszmék • terjedését egyre nehezebb lett feltartóztatni. így­történhetett, hogy a Kecskemét című lap egyik cikkírója' 1903. május 3-án megjelenő számában gunyoros hangú írást tett közzé. Ebben az alábbi sorokat olvas­hatták a lap előfizetői és Vásár­lói: ,A szocialistáknak sok mon­danivalójuk lehet, minden va­sárnapra jelentenek be népgyű­lést,” Igaz, egyre több monda­nivalójuk volt a szocialistáknak. Szerencsére. * Ugyancsak ez a lap négy év­vel később, 1907-ben május 5- én közölte a Vörös május című cikket. Idézünk belőle: „Minden május elsején félredobják szer­számaikat a munkapad rabszol­gái, és ünnepelnek egy jobb jö­vő boldog reményében.” S az­után: „Kecskeméten is impozán­san ünnepelték meg május else­jét a szociáldemokrata munká­sok. Délután népgyülést tartot­tak a Széchenyi téren, ahol Hor­váth Ambrus fejtegette a' nap jelentőségét." Megtudjuk a cikk­ből azt is, hogy aznap mutatko­zott be a közönség. előtt először a Kecskeméti Általános Munkás­dalárda. * Gyakori volt, hogy. a munká­sok mozgalmát, a szocialista jel­legű szervezkedéseket félreis­merték a városban a haladó esz- mékkbl nem rokonszenvezők. Az Alföldi Híradó című lap 1909. május 1-i számának vezércik­kében például (a címe: Passzív szocializmus) azt a cseppet sem rokonszenves állítást olvashat­juk, hogy az uralkodó hatalmak erejével szemben „a meghódolt tömeg,.. öntudatlansága és terv­szerűtlen működése miatt gyen­ge és leigázható.” * A fenti véleményre aztán ala­posan rácáfoltak a néhány évvel — pontosabban fél évtizeddel. — később bekövetkezett események, melyekről a Kecskeméti Lapok 1914. május 3-i száma számolt be részletesen. Ebből a tudósításból idézünk: „A kecskeméti szerve­zett munkásság impozáns fény- nyél ülte meg pénteken a mun­ka ünnepét.” Nézzük tovább a számunkra kedves beszámolót: A Munkás Otthontól indult el a menet, és „szocialista dalok éneklésével vonult a piactérre.” S az írás vége: „A munkásság ma már ismét robotol... s «ár­ja az igazi vörös május, a fel­szabadító május eljövetelét.” * Erre az igazi májusra, az ál­dást hozó vörös májusra már nem kellett sókáig várniuk azok­nak, akik megszenvedtek érte. A viszontagságos világháborús esztendők egyszer mégis csak vé­get értek; ki virágozhattak a re­mények. Az azóta sokat emle­getett Magyar Alföld című ha­ladó lap 1919.- május 1-i vezér­cikkét a későbbi világhírű sakk­szakember, a nyomdaigazgató és lapszprkesztő, a népszerű iroda­lomszervező és közéleti ember írta. A címe: Proletárok ünnep­napján volt. Már a cikk kezdő szava) is felemelőek, lelkesítő- ek: „Május első hajnalán ün­nepre ébrednek proletármilliók, szerte a szenvedő világon.” És miután a szerző a világháborús szenvedéseket felsorolja, kijelen­ti büszkén és elégedetten, hogy „a szocializmus a mi hitünk.” A további éveiben rangossá vált ki­tűnő Tóth László így fejezi be a cikkét: „Május hajol ránk, s vele virágzás és reménység.” Varga Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents