Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-30 / 102. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. április 30. V $> Talpra állt a gazdaság A megyében még jó egy évvel ezelőtt is „eszem-iszom gazdaságnak” titulálták a kun- szentmiklósi Szabadság Termelőszövetkeze­tet. Nem is alaptalanul. Az előző vezetőség ugyanis többet törődött a külsőségekkel, mint tényleges feladatukkal: a gazdálkodással. En­nek az lett a vége, hogy az 1974-es eszten­dőt több mint 6 millió forintos alaphiánnyal zárták. A téesz fizetésképtelenné vált, sza­nálni kellett. • Az elöregedett anyajuh- állományt a szövetkezet saját nevelésű bárányai váltják fel. Komáromi István, akit a régi vezetőség távozása után válasz­tottak elnökhelyettesnek így em­lékezik a történtekre. — A szanáláskor nem kapott állami támogatást a szövetkezet. Ä tagoknak sem tudtunk fizetni rendszeresen, a külső számlákat pedig szinte lehetetlen volt ki­egyenlíteni. Csak az, adóhivatal­nak majdnem 2 millió forinttal tartoztunk. Gyorsan kellett in­tézkedni és ehhez erőskezű, a tagság által is elismert emberre volt szükség. Így a gazdaság első számú vezetését a szomszédos Egyetértés Termelőszövetkezet el­nökére bízták. Selyem Zsigmond a közgyűlésen ismertette a teen­dőkét, a csődből kivezető utat a tagsággal, amit helyesléssel és megértéssel fogadtak az embe­rek, nekiláttak a munkának. A gazdálkodás helyreállítását. az alig tpbb mint 300 ezer forintos saját erőből, a csaknem másfél millió szanálási hitelből és a 4 millió 395 ezer forintos — löt év alatt visszatérítendő — állami hitelből kezdtük meg. I— Az eredmény? — Egy éve fizetőképes a ter­melőszövetkezet. A tavaly felvett 9 millió 100 ezer fórint rövidle­járatú hitelt időben visszafizet­tük és az év végén 10 millió 852 ezer forint mérleg szerinti nye­reséget könyvelhettünk el. A bankszámlákon a gépvásárlások és egyéb beruházások után még most is több mint' félmillió fo­rintunk van, és körülbelül eny- nyivel tartoznak a velünk kap­csolatban álló vállalatok. — Mindez egy év alatt...? — Az eredmény elsősorban a tagság odaadó munkájának és a jó szervezésnek köszönhető. Azok­kal az emberekkel értük el az eredményt, akik a "szanálás előtt is itt dolgoztak.Egy, - sem, távn?, zott 'el közülük, csak a vezetet- váltották le. A gazdák megérteik, ték, ha élni akarnak, akkor nem tekinthetik csáki szalmájának a közöst. Dolgoztak hajnaltól .ké­ső estig, napi 14—16 órát is. Mindenki alkalmazkodott az új követelményekhez. Az éred- ményt látva, a szövetkezetben levő ötven alkalmazott is kérte felvételét a tagság közé. A ter­melési eredmények a búzát ki­véve jók voltak, a gabona is csak azért termett gyengébben, mert a vetésével megkéstek és a vegyszerezést is elhanyagolta az előző vezetés. 1974 őszén több mint ezer hektáron a mélyszán­tást sem végezték el, így á. ta­vaszi szántásba kellett í elvetni a kukoricát, mégis 57 mázsás termésátlagot értünk i el hektá­ronként. A szőlő, arr|inek szin­tén elhanyagolták- a metszését 98 mázsát adott. Reméljük az idén sem lesz rosszabb a termés. A 70 hektáros szőlőültetvényünk metszését befejeztük, a bükköny, a mustár, a lucernamagot elve­tettük és a kukorica egyharma- da is a földben van már. — És az állattenyésztés? —: A birkaállomány kiörege­dett, pótlásukról gondoskodnunk kellett. A 2400 anyajuhot fokoza­tosan lecseréljük. Eddig 800 jer­két neveltünk fel, amiből 300 már le is. ellett. Tervezzük, hogy, a . hely,i Pgy^tértés Teremlőszö- vet kezet tel kooperálva létreho­zunk egy bárányhizlaló társulást is. A csaknem 120 -=- tehénnek egyelőre a minőségi cseréjét tartjuk fő célunknak. De mint­egy 100 darab hízómarhát is ér­tékesítünk az idén. — A termelőeszközök milyen állapotban vannak? — A gazdálkodás fellendítésé­hez több mint 3 millió forintért vásároltunk új eszközöket. Vet­tünk öt MTZ traktort, kettő E— 512-es gabonakombájnt, öt szer- vestrágyaszóró kocsit, szénabeta- karítót, ekéket. Befejeztük a si­rokkó típusú szárító építését is, amit még az elmúlt esztendő­ben mintegy félmillió forint beruházási költség terhelt. Az idén tovább növeljük a géppar­kunkat, másfél millió forintért újabb gépeket veszünk. A taka­rékosság elvét szem előtt tartva a kisebb gépjavításokat az üzem­egységekben körzeti szerelőkkel végeztetjük, így a traktorosok­nak nem kell sokszor tíz kilo­méterről is bejönni a központi gépműhelybe. A téli gépjavítá­sokat a kombájnok- kivételével befejeztük, most a külső meg­rendelők részére végeznek bér­munkát a szerelők. A- szövetkezet korábban „egy külön szigeten élt”. Az emberi kapcsolatokat a régi vezetés sem-' mibe vette, amit az újnak nem kis áldozatába került helyrehoz­ni! . Az eredmények láttán azori'-v. ban" megváltozott á tagság han­gulata és ez ösztönözte' őkét' - a" még jobb munkára. Bebizonyo­sodott, hogy szervezéssel, oda­adással a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet is lehet nye­reséges. Béna ‘Zoltán Találkozásom az erdők gazdájával Ha „csak” azért akarnám be­mutatni az olvasónak, mert ne­mes hivatásának megszállottja, közvetlen természeti, környeze­tünknek, a fáknak mentora-gyá- molítója, máris -több mint elegen­dő okom van, hogy írjak róla. Az igazság persze az, hogy mindez az irodájában eltöltött röpke óra' alatt derült ki. Valójában egy áp­rilis 4-i újsághír kínálkozott ap­ropóul: Ván Lászlót, a Kiskun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gaz7 daság erdőművelési és fásítási osztályának vezetőjét a mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter Eötvös Lóránd-dijjal tün­tette ki. Az emlékplakettet ta­valy alapították a mezőgazdasági termelésben Huzamosabb ideje élenjárók elismerésére. Életpályája főbb állomásairól ennyit tart érdekesnek: — Kiskunhalas: ott gyökerezik csalódom, a városhoz kötődnek diákíveim. A Szilády Áron Gim­názium tudós biológia-természet­rajz tanárai, de főként édesapám — aki kertész volt — nevelték belém , az élővilág iránti alázatot, tiszteletet és ragaszkodást. Az er­dőmérnöki oklevelet Sopronban szereztem meg 1949-ben. Szülő­földeiben, a halasi erdőgondnok­ságon kezdődött pályafutásom, majd egy» rövid zalai kirándulás után 1954-ben ugyanott folytató­dott, művelési előadói beosztás­ban. 1957 óta jelenlegi munka-: helyemen — eleinte, a csoport, később az osztály élén — kere­sem kenyerem. A kitüntetés — félreértés ne essék — elsősorban ennek a nagyszerű kollektívának szól. Osztálya Ladánybenétől Kele- biáig, 60 ezer hektáron szétszór­va, nyolc erdészetet' irányít. Te­vékenységi körük igen széles: kezdve a csemeteneveléstől, a te­lepítésen, gondozáson, fakiter­melésen keresztül, egészen a le­vágott erdők felújításáig, Jósz:- rével: végigkísérik a növényt a magtól a fűrészgépig. Ván László szerencsés, elégedett embernek vallja magát: életében eddig azt csinálhatta, amiért rajong, ami a szerelme, mindene. Fákat ülte­tett, ápolt, óvott és — a sorba nehezen illő szóval — termelt. Abból kell kiindulni, bogy a fák az embert szolgálják. Gon­doljunk hármas funkciójukra: ^védelmet nyújtanak, például a múltban vagy manapság a sze­lek, hóviharok ellen: szociális rendeltetésük van, lásd parker­dők, üdülőközpontok; s végül ipari nyersanyagok, elegendő, ha csak a papírgyártásra utalok. Óriási hasznot hoz, tehát köte­lességünk — mert érdekünk — a kivágás is. Akár a megóvás, a folytonos, szakszerű utánpótlás. Ami az ő érdeme is, | amire még feltétlenül büszke lehet — nem igy fejezte ki magát, ezt én írom le —, az az, hogy az alföldi, viszonylag kopár,, kietlen tájon eljutottak az 50-es években lé­tező erdőterületek megduplázó­dásához. Bács-Kiskun megye fá­sított térségeinek aránya 16 szá­zalék, megegyezik az országos át­laggal. 1947 óla 41 ezer hektá­ron végeztek erdősítést : ebből 15 ezer visszapótlás. 26 ezer új te­lepítés volt.. 1 Ülök vele szemben az asztal­nál, s áhogv hallgatom, szerény tartózkodó lényéből — számomra megfoghatatlan elővel — őszin­te-tiszta szenvedély, az j ügyért való tudatos elszántság, harcosság sugárzik. | Nem tudom, milyen az igazi erdész, rde érzem: ő ízig- vérig az. Beszélgetésünk aktuális témá­ra, a környezetvédelem sürgető feladataira terelődik. Szeméből az aggodalom és a bizakodás fényei tükröződnek Vissza. Eltűnődik, az ablakon át biztos pontot, talán egy fát keres tekintete. — Mindennél fontosabh most, hogy felfedezzük és végre na­gyon \ komolyan vegyük adottsá­gunkat: természeti kincseinket. Mondjak példát? Kértem. A kun­fehértói őstölgyesben található virginiai holdrutát vagy a buga­ci, kunbaracsi ősborókást, ezeket a pártalan botanikai értékeket, állítom, a külföldiek jobban is­merik és értékelik, mint mi, hely­beliek. Miért? Mert közel vannak és olyan könnyen elérhetők? És mit gondol, mennyire becsüljük meg a közelünkben megbújó ve­getációt? Elszomorító, de sem­mivel sem ’jobban, mint önma­gunkat, hétköznapi dolgainkat. És itt van a megoldás kulcsa... Vál­tozást legfeljebb akkor remélhe­tünk! ha majd senki sem akarja kihurcolni a szabadba mindazt, ami elől menekül- rádiót, ben­zingőzt, szemetet. Otthon-^ Kell éreznünk magunkat a természet­ben, ám sokkal gondosabban ügyelve . ajándékaira, melyeket csak ott és sajnos egyre ritkáb­ban lelhetünk meg. K. F. Levegöhajtotfa autó Qlaszországban olyan jármű­vet dolgoztak ki, amely nemigen károsítja a környezetet. A fojtó­szelepes légmotorral hajtott mo­dell 9 sűrített levegős palackkal szerelték fel. A gépkocsik hogyományos haj­tóművével szemben a sűrített le­vegős ijendszernek több előnye van, például a kisebb tömeg, a sebességszabályozás egyszerűsé­ge, valamint a palackoknak sű­rített levegővel való gyors feltöl- léáfer' 1 »-»»»•‘»iit, yfoggut « Az olasz cég közlése szerint először könnyű -szállítókocsikat készítenek ebből a típusból. Gon­dolnak e járművek bevezetésére a városi forgalomban és az iDari üzemekben is. Jelenleg a meg­hajtórendszeri tökéletesítésén dol- doznak. Nem csak a húszéveseké a világ I £&sr«?? I • Margetin Pista bácsi legújabb történetét meséli el a hallgatóság­nak — és a magnónak . - (Opauszky László felvétele) Szükség van a helységek névtábláira! Lapunk egyik korábbi számá­ban glosszát közöltünk arról, mennyire célszerűtlen, s a tájé­koztatást adó jelzőtáblákra vo­natkozó közúti szabályokkal is összeegyeztethetetlen intézkedés a helységnevek „Lakott terület” feliratra történő kicserélése. Megírtuk, a közlekedők tájékoz­tatását aligha szolgálja e mód­szer, hiszen ha épületsort, utcá­kat, iskolákat és sűrűn egymás után bicikliző, gyalogoló embe­reket lát a járművezető, már ha­tározottan tudja, lakott területen halad, s annak megfelelően mó­dosítja a sebességet. Az új, egy­ségesített (?) „névtáblát” meg­pillantván azonban — ha csak nem ismerős a környéken — fo­galma sincs, merre lehet. És a külföldi kapkodhatja csak a fe­jét igazán, aki a magával hozott térképen hiába keresi e két szót. Sorainkra nem érkezett hivata­los reagálás. De olvasóink közül igen sokan fejezték ki egyetér­tésüket. Gráner Gyula Kiskőrös, Petőfi u. 17. szám alatti lakos például azt írja, a KRESZ alap­vető tudnivalóinak egyike épp a járművek kötelezően betartandó sebességi előírásait taglalja. E szabállyal minden sofőr tisztá­ban van. Nem indokolt hát az említett tábla rendszeresítése. Szükség van viszont a helységne­vek közlésére. Hiszen ha a szű- kebb környezetét elhagyja az ember jelenleg csak találgathat­ja, melyik községben vagy egyéb településen jár. Nevetséges, hogy egy magyarnak a saját hazájá­ban is kérdezősködnie kell, ne­hogy eltévedjen. Olvasónk végezetül tesz egy megfontolandó javaslatot, misze­rint ha a „Lakott terület” felira­tot érintetlenül is hagyják, de ugyanott függesszék ki a hely­ségnév tábláját is. Nyugalomra vágynak ... Tóth Sándorné kecskeméti olvasónk arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a helyi Egyesült Szakszövetke­zet Bethlen körút ‘ menti géptelepe nagyon sok bosszúságot okoz a kö­zelben. lakóknak, akiket már kora reg­gel felriaszt álmukból a traktorok és tehergépkocsik zaja. A műhelyekben végzett munkák hangja is messzire h'allik. Hétköznapokon tehát szinte^ nincs nyugalmuk az arra lakóknak, meg a közeli tüdőkórház betegeinek, (illetve a csecsemőotthon neveltjeinek. A_ gyakori hegesztés pedig a tv- műsorok vételét teszi csaknem lehe­tetlenné. „Tudomásom szerint, hatósági en­gedély nélkül működik — s a jelen­legi építkezéseiből következtetve nyil­vánvalóan hosszabb időre rendezke­dik ott be — a géptelep. Szerepe kétségkívül fontos lehet a gazdaság termelőmunkájában. Csakhogy e közérdekű tevékenységnek nem lehet ára a csendrendelet szabályainak módszeres semmibevétele, a környé­ki lakók nyugalmának elűzése __” — f ejezi be olvasónk a sokak nevében írott levelét, amelynek tartalmával egyetértünk. Reméljük, hogy a meg­oldás — pl. a gépek zajának mér­séklése, legvégsői esetbe% pedig a te­lep lakott területen túlra történő el- költöztetése — nem várat sokáig ma­gára ! Koromfelhő a cipőgyár környékén is... Amióta az országgyűlés leutób- bi ülésszakán törvényt alkottak a környezet védelméről, á megye- székhely központjában és annak közelében lakók közül egyre töb­ben fordulnak szerkesztőségünk­höz, megjelölve, hol, s milyen létesítmény kéményei szennyezik leggyakrabban, legintenzívebben a levegőt. A napokban is ilyen tartalmú levelet kaptunk, amit Dudás Tiborné és még sok más írt alá. A közérdekű sorokból megtud­juk, hogy az Alföldi Cipőgyár kecskeméti üzemének kéménye is vigasztalanul ontja nap mint nap a füstöt. A korom beszeny- nyezi a lakóházak udvarait, er­kélyeit, loggiáit, sőt a nyitott ab­lakon, ajtón át a szobákba is be­hatol. Hogy mindez mennyi kel­lemetlenséget okoz az emberek­nek — köztük zömmel a kisgyer­mekes családoknak —, arról ol­dalakat lehetne írni. Olvasóink e nyilvánosság révén szeretnék felhívni az illetékesek figyelmét az áldatlan állapotra, melynek» megszüntetéséről mielőbb kíván­nak tájékozódni. SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Munkás” jelige, Kecskemét: Vál­lalati felmondás esetén a | kollektív szerződésben meghatározott időtar­tamra mentesíthető a munkavégzés alól a dolgozó, akit ilyenkor az át­lagkereset illeti meg. Fontos tudni, hogy a munkában töltött utolsó nap­ján kell Mkifizetni bérét, egyéb já­randóságára valamint átadni részé­re munkakönyvét a hozzátartozó ok­mányokkal együtt. Ezek birtokában akár a következő napon is elhelyez­kedhet másutt, függetlenül attól, hogy ugyanazon időre már folyósí­tott neki bért a korábbi vállalata. Így történik meg. áz, amikor a dolgozó több napra, hétre, esetleg egy hó­napra is törvényesen vehet fel. lé­nyegében kétszeres fizetést. Ha ezzel kapcsolatban önt sérelem érte, for­duljon jogorvoslatért a vállalati mun­kaügyi döntőbizottsághoz, s< ameny- nyiben annak határozatát is kedvezőt­lennek tartja, íellebezhet a megyei munkaügyi bírósághoz. „Szövetkezeti tag” jelige, Baja: A munkások és alkalmazottak alapbér­besorolását szabályozza a munkaügyi miniszter 7/1971-es számú rendelete. amelyben foglaltakat egészíti ki, te­szi konkrétabbá az úgynevezett ár. nyéktarifa-rendszer, vagyis az Orszá­gos szakmai Bértáblázat. Ez érvényes az ipari szövetkezetekre is. Ahol szin­tén kategorizálni kell a különböző fi­zikai munkaköröket, mégpedig az említett jogszabályban előirt c szak- képzettség és szakmai gyakorlat sze­rint. Ha ön nem tartja megfelelőnek jelenlegi besorolását, az' ügyet a szövetkezet munkaügyesei tisztázhat­ják, rendezhetik. Amennyiben elége- S detlen az intézkedésükkel, javasol­juk, kezdeményezzen munkaügyi vi­tát a Városi Közös Munkaügyi Dön­tőbizottságon. Végezetül arról tájé­koztatjuk, hogy á munkaköri beso­rolás megváltoztatásával járó béreme­lés hatálya visszamenőleg csak a dolgozói panasz hivatalba való be­nyújtását megelőző hat hónapra ter­jed ki. Tóvíz! László, Kiskunhalas: Az építésügyi és városfejlesztési, vala­mint a pénzügyminiszteri 1974. július 1-én életbelépett együttes rendelete értelmében csak akkor értékesíthetők az állami támogatással épült, de sze­mélyi tulajdonban levő szövetkezeti, illetve munkáslakások, ha azok do­tációját előzőleg visszafizették. Az adásvételt némileg korlátozó intézke­désekre azért volt szükség, hogy megszüntessék az olcsón szerzett mo­dern otthonok drága áron, tehát bu­sásan jövedelmező módon történő szabad forgalmazását. A jogszabály végrehajtásának jelenlegi gyakorlata szerint az említett lakások elajándé­kozását, vagy eladását taglaló szer­ződések mindaddig érvénytelenek, s a telekkönyvi átírásra sem kerülhet sor, amíg az iratokhoz nincs csatol­va az Illetékes pénzügyi hatóság iga­zolása az állami támogatás összegé­nek visszafizetéséről, esetleg-* az az alóli mentesítésről. Lényeges tudnivaló,' hogy a fizeté­si kötelezettség az olyan lakásokra vonatkozik, amelyekét az OTP-től való vásárlástól" számított 15 éven belül először ajándékoznak, vagy ad­nak el — akár életjáradéki szerző­déssel Is. A szövetkezeti — másnéven tanácsi értékesftésü — lakásnál az évenként egy százalékkal csökken­tett eredeti eladási ár 40 százalékát, munkáslakásoknál pedig a nagyságá. tói fjlggően kb 40—90 ezer forint kö­zötti összeget kell visszafizetni. Aján­dékozásnál a megajándékozottnak, adásvételnél az eladónál^ az életjára­dék esetében pedig az eltartásra köte­lezettnek kell a tartozást kiegyenlíte­ni. A rendelkezés természetesen tar­talmazza mindazon feltételeket Is, melyek megléte esetén nem kell a pénzt megtéríteni. Ha önt az utób­biak részlete is érdekli, javasoljuk, kérjen tájékoztatást a helyi tanács pénzügyi hatóságától. U. L.-né, Kunszentmiklós: Az ér­vényben levő pénzügyminiszteri ren­delet előírja, hogy illetékfizetésre kö­telezett az a személy, aki 100 ezer forintnál nagyobb értékű ingóságot örököl. E forgalmi érték megállapí­tásánál figyelmen kívül kell hagyni az örökhagyó ruházatát, a személyes használatú vagyontárgyait, de a gép­járművet is, amelyért külön számí­tanak fel úgynevezett okirati ille- ket. önkéntelenül is a régi sláger jut eszembe, amikor belépek La- josmizsén az öregek napközi ott­honába. Látszólag egyszerűi, sa­rokra épült családi házban tölti idejét reggel nyolctól délután négyig harminc idős férfi és nő. — Van amikor többen vá­gyunk, van amikor kevesebben — mondja Szabó Márkné, az idős emberek „Manyika nénije”- (Il­lemből nem kérdeztem meg ,;Manyika néni” életkorát,. de biztos vagyok abbán, hogy az otthon nem egy látogatójának unokája is lehetne.) Vasárnap és ünnepnapon zárva az otthon s többen elmondták már, — kü­lönösen a teljesen egyedül élők, hogy ezek a napok a „legborzal­masabbak.” Az otthon ízlésesen berende­zett legnagyobb szobájában be­szélgetünk. Kényelmes bútorok, rádió, televízió, könyvek, újsá­gok, az asztalodon friss virág. —I Ez a legújabb kincsünk — mutatja büszkén az otthon ve­zetője az új magnetofont. — A napokban .kaptuk a megyei Gel- ka-szervizek szocialista brigád­jaitól amelyek a " kommunista szombatok béréből vásárolták nekünk ajándékba. Már előrte tudtuk, hogy látogatókat ka­punk s azt kellett volna látni, hogy a nénik, sőt még a bácsik közül is többen milyen szorgal­masan sürgölődtek a konyhában. Almás- és túröslepényt sütöttünk a vendégek tiszteletére s bizony, nagyon örültünk annak, hogy mennyire ízlett nekik... Bognár Lajosné, a Hazafias Népfront kecskeméti bizottságának mun­katársa és Mészáros Ferenp a Gelka-kirendeltség vezetője jöt­tek ki munkatargpikkal hozzánk. Kedves szavak kíséretében ad­ták át a magnót, amit mindjárt ki is próbáltunk. Volt nagy cso­dálkozás, amikor ki-ki vissza­hallotta a hangját. — Nem is akartam elhinni, hogy én beszélek — mondja özv. Paska Imréné, aki néhány ott­honlakóval kíváncsian hallgatja a beszélgetésünket. — A többiek mondták, hogy bizony ez az én hangom... — Nagyon érdekes szerken­tyű, az biztos — teszi hozzá a 78 éves Margetin Pista bácsi, aki már öt éve tölti itt napjait. — Valamikor nem is hittem volna, hogy ilyen szép napokat élhetek meg idős koromban. Azelőtt pél­dául sosem jutott időm arra, hogy világot lássak. Most meg minden évben „elcsavargunk” valamerre^ — Nagyon sok segítséget ka­punk a nagyközségi tanácstól — morjdja Manyika néni, — Havas elvtárs, a tanácselnök sokszor el­látogat hozzánk, legutóbb a kö­zösen tartott névnapon feleségé­vel együtt ünnepelte itt a Julian­nákat. A tanács sportkörének az autóbuszát szoktuk megkapni, azzal járjuk az ország legszebb tájait. Voltunk már Budapesten az Állatkertben, Szarvason, Gyu­lán, Esztergomban is szinte fel sem tudnánk sorolni, hogy hol nem. — Én már nagyon szeretném megkóstolni a híres egri bort — szól közbe Margetin Pista bácsi — Ugye, Manyika néni, eljutunk az idén Egerbe is? — Szeretnénk csák, Pista bácsi. Sajnos —, fordul hozzám Szabó- né, — nagyon nehéz járműhöz jutni. A sportköri busz a hétvé­geken foglalt, de hétközben is van szaladgálnivalója.- Nagyon örülnénk, ha valamelyik tsz, üzem vagy vállalat néha segíte­ni tudna rajtunk s bármelyik hétköznapon „kölcsönadná” az autóbuszát. Űjabb és úflabb otthonlakók érkeznek, nagyot köszönnek s leülnek a megterített asztalhoz, ahol hatalmas bögre tej várja őket- Az egyik sarokban a rádiót hallgatják néhányan s előkerül a magnó mikrofonja is. — Majd elfelejtettem — nnond- ja az otthon vezetője büszkén — néhány nap múlva vadonatúj varrógépünk is lesz, már meg­kaptuk rá a pénzt. A nénik kö­zül többen értik a kezelését sv itt majd jó alkalmunk lesz a ki­sebb munkák elvégzésére — ez­zel is gyorsabban telik majd az idő... m O. L.

Next

/
Thumbnails
Contents