Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-16 / 91. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. április 16. ERŐGÉPEK FELKÉSZÍTÉSE, PALÁNTANEVELÉS, MÜTRÁGYA-GONDOK Dologidőben a félegyházi határban Ember legyen a talpán Tavaszlesen jártunk a határ­ban. Riportunk színhelye tulaj­donképpen lehetne bármelyik közös gazdaság. De mihelyst úgy beszélek a dohánytermesztésről, mint az egyik legfőbb árbevételi forrásról, máris lényeges azono­sítási jegyet árultam el. Kiskun­félegyháza talán. legritkábban emlegeti termelőszövetkezetében, a Kiskunságban is szép, derűs dologidő ígérkezett arra a nap­ra .. . A Halasra vezető út mentén, 300 méterre a központi majortól ismerős kép fogad. A hatalmas udvar külső szélén szabálytalan kört rajzol a kombájnok, vonta­tók, vető-, erdőművelő, szaliha- rakó- és silózógépek, permetező berendezések stb. változatos re­gimentje. Októberig talpon Az épület előtt a tűzpiros MTZ-t egy fiatalember belezi. Odébb ormótlan vasszerkezet: ketten vakargatják, vizsgálják -eresztékeit, csavarjait. Akár egy repülőgépet, felszállás előtt. — Ha látná, mi mindenre ké­pes ez a masina? — egyenesedik fel egyikük: Vékony Gyula kom- bájnos. — Kanadából vettük, több mint félmillióért, igaz, nem a múlt héten. A palántakiültetés- től az aratásig mindent megcsi­nál a dohányföldön. Univerzális. Ha nem lenne, nem is tudom mi volna velünk. Kevesen vagyunk, meg erővel sem bírnánk á hétrét görnyedést, a locsolást, kapálást, permetezést, s a többit... Elő­vettük, letisztogatjuk, mert ha­marosan szükség lesz rá. Ha’ ér­dekli, ott hátul, a szín alatt meg­találja a tartozékait, van egy pár... Bent a műhelyben hárman szorgoskodnak. A szürke terep­járó — úgy látom — motorcse­rének néz elébe, fenn a „műtő­asztalon” az egyik permetező szivattyúját reparálja Szabó Jó­zsef villanyszerelő és Pallagi István traktoros. — Hirtelen tört ránk ez a ku- tyameleg, így aztán egyszerre lett sürgős minden — bosszankodik Pallagi István. — Itt van a per­metezés... A napközbeni szél miatt éjszaka kell szórnunk az őszi- és kajszibarackra, ilyenkor viszont — alvás helyett — ja­vítgatjuk az elromlott készüléke­ket. Ez most már így fog menni októberig... A palánták fölött Az irodaház mögött, irdatlan hosszúságban tejfehér fóliafél* hengerek. összesen öt, darabja 1000 négyzetméter. Belsejükben hőség, pára, valóságos pálmaházi trópus. Seres Józsefné és Tóth Erzsébet gyomlálnak. Csendes egyetértésben. . — Elég hamar megfájul a fe­jünk, olyankor kimegyünk kicsit szellőzködni — igazítja meg ken­dőjét Seresné. — Tudja, ennek a melegágynak mi ketten viseljük gondját. Amint megszárad a ho­mok teteje, rögtön hozzuk a sla­got, utána pedig kicsipkedjük a gazt. Hogy mi lesz, ha megnőnek a növények? Hááát... jön a gép és visszük őket ültetni. Utána kapálgatjuk és végül leszedjük, úgy, hogy egészen a szárítóig el­kísérjük. — Nehéz a dohánytermesztés? — Az volt. De mióta van ez a gép...! Én már vagy .harminc éve csinálom, hát elhiheti, hogy ismerem. A derekunkat azért néha még most is megviseli. A kapálás, az például egészen más lett. Előbb megekézik, utána már csak végigsétálunk a sorokon. Vagy a szedés... Ülünk a kom­bájnon. de az semmiség... — Nyugdíj? — Az idén lenne, esedékes. Nem akarok menni. Majd beszé­lek az elnökkel. Tudja, megszok­tam már, hogy minden reggel jönni kell, várnak az asszonyok, eltelik a nap ... Otthon meg, dolog nélkül...? „Vissza kéne küldeni.. A sátrak végében férfibrigád. Léckereteket eszkábálnak, fóliát szögeznek rájuk: készülnek a szellőztető „berendezések”. A tehénistállók, előtt három dühös ember. Növénytermesztők. Vas­kos dorongokkal püfölik a nit­rogén-műtrágyával telt nylon- zsákokat: nesze neked Borsodi Vegyi Kombinát. — Hallja, istentelen munka ez — liheg a gumicsizmás Kovács András. — Olyan, mint az a le­ves. amelyikben összeáll a gyúrt tészta. Hiába van ledarálva, néz­ze meg, összeolvadnak a szem­csék. Biztosan forrón töltötték a zsákokba. Vissza kéne küldenj a gyárnak. Nem hiszi el, de úgy sajog már a hasunk, alig érez­zük. — Hova kerül a műtrágya? — Megy a legelőre — szól köz­be Borsodi Sándor. — Ettől nő csak1 kövér, dús fű! A párttitkár, Szálkái István ér­kezik. Azt mondja, már rekla­málták a nitrogén minőségét, most várják a választ. — Sovány vigasz — nevet Ko­vács András —, addig talán ül­jünk le napozni? Eltávozóban A párttitkártól értesülök, mek­kora hagyományai vannak erre­felé a virginiai és a kerti do­hánynak. 1972—73-ig részes­műveléssel termelték, majd át­tértek a táblásításra, a teljes gé­pesítésre, Tavaly 55 hektáron a belvíz miatt csupán másfél mil­liót hozott, az idén 64 hektáron három és fél milliót várnak tő­le. A szövetkezet 120 aktív dolgo­zója közül akikkel nem talál­kozhattam, csak szántanak — előkészítik a dohány és a takar­mánynövények területét —| illet­ve a tsz 20 hektárnyi gyümöl­csösét szállták meg. Kutasi Ferenc # Juhász István és Vékony Gyula a dohány­kombájn szerelése közben. 0 „Nesze neked Borsodi Vegyi Kombinát...!” (Szilágyi Mihály felvételei) Soha nem volt könnyű jó vezetőnek bizonyulni, de most még nehezebb, mint eddig. Megsokszorozódott a felelősség, nagyobb a tét. A bonyolultabb gazdasági környezetben nem­csak a termelési feladatok összetettebbek, hanem az emberi viszonylatok is. A gazdálkodási döntések szinte kivétel nél­kül emberekre is vonatkoznak; a vezetőknek ennek tudatá­ban kell mérlegelniük lépéseiket, így kell dönteniük, koc­kázatot vállalniuk a közös cél érdekében. I Ez a cél nem több és nem kevesebb, mint hogy helyi és or­szágos méretekben egyaránt, mi­nőségi Változást érjünk el gaz­dálkodásunkban. A kényszerítő tényezőket most úgy fordíthatjuk a saját javunkra, hogy a nehéz­ségekkel megbirkózva, megerő­södve kerüljünk ki a mai hely­zetből. Egyszerre kell szembe­néznünk a nehezebb világpiaci körülményekkel és saját lazasá­gainkkal. Mozgósítanunk kell tár- ' gyi és szellemi tartalékainkat, meg kell tanulnunk erőink legcél. szerűbb csoportosítását, hogy ter­veink betűjét valósággá változ­tathassuk. • Tudjuk, mit akarunk, s azt is, hogy jóval többet kell ten­nünk, mint eddig. De hogyan? Soha nem beszéltünk annyit gaz­daságosságról, hatékonyságról, mint manapság, tisztában va­gyunk vele, hogy ezek fokozása az általános módszer. Egyetér­tünk vele, törekszünk is rá, tel­jes egyetértéssel — mindaddig, amíg nem tesz szükségessé fájó, sebészi beavatkozást. Ilyenkor felszisszenünk. Mert egyszerű he. lyeselni, amíg a szomszéd — a másik vállalat, a másik részleg — átszervezéséről, átcsoportosí­tásáról, esetleg megszüntetéséről van szó- Mennyivel fájdalma­sabb, ha mi kerülünk sorra! Mennyi ellenérvet találunk, mennyi okot a halasztásra, hogy amit máshol helyeslünk, az ránk ne legyen érvényes... Vezető le­gyen a talpán, aki jól dönt az érvek és ellenérvek között. Pedig nincs más út — jól kell dönte­niük, és bár nem elhamarkodot­tan, de nem is késve. Még akkor is, ha ez átmenetileg gondot okoz. Egyébként is megsokszorozó­dott a vezetői gond. Mi a saját, közvetlen környe­zetünk dolgait ismerjük, annak az összefüggéseiben gondolko­zunk, az ott szerzett tapasztala­tokból következtetünk. Nekik az összefüggések láncolatát kell lát­niuk, a műhelytől a gyárig, az iparágig, a népgazdaságig. Egy­szerre kell megfelelniük az or­szág és saját területük elvárása­inak. Egyeztetniük kell a nép- gazdasági és a helyi érdekeket, hosszabb és rövidebb távú intéz­kedéseiknél egyaránt a kettő egységét kell szem előtt tarta­muk. Mindenütt helyileg — és min­den helyzetben. A vezetők ké­pességeinek próbája és egyben bizortyítéka, hogy ez mennyire, milyen eredménnyel sikerül. Nap­ról napra lényeges kérdésekben kell dönteniük, nem hagyatkoz­hatnak a rutinra, nem „kapcsol­hatnak ki” az állandó készen­létből. Támaszkodhatnak, szá­míthatnak a szakemberek gár­dájára, az üzemi demokrácia fó­rumaira, de a vélemények isme­rete, figyelembevétele mégsem veszi le vállukról a felelősséget. A döntés joga az ő kezükben van, következményei is rájuk há­rulnak a kisebb és a nagyobb közösség előtt. • Tévedünk, ha azt hisszük, csupán gazdasági értelemben ter­heli őket a felelősség súlya. Egy- egy döntésnek, intézkedésnek mindenkor politikai tartalma van, még akkor is, ha látszólag a leg­szárazabb műszaki tényeket tar­talmazza. Gazdaság és politika egységét, elválaszthatatl-anságát a XI. kongresszus határozatai fe­jezték ki legszemléletesebben az utóbbi időben. Ami igaz országos méretekben’, az kisebb körben sincs másként. A politikai sike­rekhez a gazdasági eredmények adják a fedezetet, mint ahogyan a gazdasági siker is politikai tett társadalmunkban. A vezetők’ te­hát a maguk területén lényegé­ben azért / felelősek, hogyan va­lósulnak meg a kongresszus gaz­daságpolitikai határozatai. Azt a megértést és bizalmat, melyet az emberek a párt politikája iránt tanúsítottak, nekik kell cselek­vésre váltaniuk döntéseikben. (V. E.) A sablon mellett ketten szor­goskodnak: egy középkorú, töré­keny asszony és egy fiatal, erő­teljes lány. A kékköpenyes mun­kásnők autóbuszablakokat sze­relnek. Az alumínium alkatrészek útja a munkapad melletti tároló­helyről a sablonba: fehér ciká- zás. A közösen folytatott szere­lés: mozdulatok tökéletes össz­hangja. A műszak végére • leg­alább nyolcvan kész Ikarusz- autóbuszablak várakozik majd elszállításra a két munkásnő sze­relőpadja mellett. Az asszonyt Varga Lajosnénak, a lányt Já­romi Annának hívják. A Mező- gazdasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalat kerekegyházi gyár­egységében dolgoznak. A Kerekegyházán élő Járomi családból hatan keresik kenyerü­ket a MEZŐGÉP-üzemben: a családfő, Katalin, Gizella, Imre, Sándor és Anna. Járomi Anna öt esztendeje jött ide, azelőtt ter­melőszövetkezetben dolgozott. — Eleinte furcsa volt itt — meséli a munkáslány, pár perc­re magára hagyva Vargánét. — A mezőgazdaságban szabadabb az ember. Az újfajta munkát sem volt könnyű megszokni. Ide­gen volt számomra az ameriká- ner, a pergő csavarhúzó, a csípő­gép, meg a vasfűrész. De egy pár hónap múlva meg­szoktam őket. Beletanultam az autóbuszablakok szerelésébe. i Járomi Annáék műhelyében teljesítményben, csoportnormára dolgoznak. A lány havonta 2200—2300 forintot keres. Az ab­lakokat készítő munkások több­nyire igyekvő emberek, de Anna még közülük is kitűnik szorgal­mával, ügyességével és pontos­ságával. Ezeket az erényeit már régebben felismerték a gyáregy­ség vezetői, és javaslatukra 1972- ben kitüntették a vállalat ki­váló dolgozója címmel. Az idei tavasz nem várt örö­met hozott. — Április negyediké előtt egy pár nappal közölték velem, hogy felszabadulásunk évfordulója alkalmából miniszteri kitüntetést kapok — meséli Anna. — Meg­lepett a hír, és így talán még nagyobb volt az örömem. Április 3-án, Kecskeméten a MEZŐGÉP központjában adta át a kitünte­tést Rigó Sándor, a vállalati szakszervezeti tanács titkára. A mezőgazdaság kiváló dolgozója címet kaptam meg, s vele két- ezer-nyolcszáz forintot és hat nap jutalomszabadságot. — Mire költi a pénzt? — kér­dezem. Bútorra gyűjtök, arra tet­tem félre a jutalmat is — vála­szolja Anna, s enyhe pír futja be az arcát. Aztán elmondja, hogy már nem sokáig lakik otthon a szüleinél. Férjhez megyt má-í jusban lesz az esküvője. A juta­lomszabadságot is akkor veszi majd ki, lehet, hogy nászútra. Annának szép tavasza ígérke­zik — gondolom magamban, és sok boldogságot kívánok neki. Aztán elköszönök, s ő visszaáll a szerelőpad mellé. A. T. S. HERENDI JUBILEUM • A Herendi Porcelángyár 150. évfor- ulóját ünnepli az idén. A ma már 1350 dolgozót foglalkoztató gyár a világ 45 országába exportálja termékeit. Képünk az új korongozó- csarnokban készült. (MTI-fotó — Rózsás Sándor Szolgáltatás előítélettel? Köztudott, hogy a televízió- készülék úgynevezett tartós fo­gyasztási cikk, ami annyit je­lent: élettartama hosszú időre, évekre tervezett. És ha elrom­lik, ott a GELKA, amely —mint ahogyan hirdeti is —, gyorsan, pontosan javít. Lengyel Géza nyugdíjas, Baja, Szamuely u, 96. szám alatti lakos is bizalommal fordult hát a helyi szervizhez, s kérte a Kékes típusú készüléke megjavítását. Ott azonban ha­mar elkeseredett, mert közölték vele, a régi gyártmányú tv-ért már nem mehetnek ki a lakásra, hiszen erre rendelkezés van, meg aztán nem is biztos, hogy a helyszínen működésképessé tehe­tő. Mindezt hallván, hivatkozott arra, hogy jármű hiányában nem tudja beszállítani, egy idegen autós meg nem szívesen vállal ilyen megbízást. De hiába érvelt, könyörgött, a gelkások hajt­hatatlanok maradtak. Ezután for­dult az ismerős műszerészhez, aki a helyszínen hozta rendbe a készüléket alig fél óra alatt, s azóta is hibátlan. Olvasóink sorai végén bírálja — s tegyük hozzá, jogosan — -a szervizt, amely a régi készülé­kekkel szemben olyan előítélettel viseltetik, hogy a lakáson való javításukat teljesen reményte­lennek, fölöslegesnek tartja. Majd megkérdeni: a csupán az új tv-k hibáinak helyrehozására speciali­zálódott GELKA-szolgálat va­jon megfelelhet-e eredeti rendel­tetésének? A félmegoldás nem elég! Bajáról érkezett hozzánk a le­vél. Kiderül belőle, hogy a tele­pülésrendezés során egy igen sa­játos és sokak számára nagyon kellemetlen intézkedést tett a helyi tanács. íme a részletek: A város kiscsávolyi kerületé­ben található a Borz utca, amely földes és keskeny. Az arra köz­lekedő motorok, gépkocsik stb., csapadékos időben sárral-vízzel, máskor pedig porral szennyezik be a házak falát, tetőzetét. Emi­att a lakók nemegyszer panasz­kodtak, s kérelmezték az úttest burkolását. Az illetékesek sokáig halogatták a döntést, ami végül is az lett, hogy megszüntették az. ottani járműforgalmat. Mégpedig oly módon, hogy az utca végén oszlopokat helyeztek el. Két éve történt mindez, s azóta a kör­nyékiek csak üggyel-bajjal fu­varozhatják lakásukra a tüzelőt, s egyebet. A szállítók járműve­ikkel mindig a Jelky András út azon szakaszáig hajtanak be, ahon­nan a Borz utca nyílik, s oda már gyalogosan cipelik az árut. De a forgalmat jelentősen növeli akö- zelben működő házi borkimérő is. Mert vendégei szintén az em­lített sarki területen parkírozzák le a közlekedési eszközeiket, és gyakorta tapossák le az utcai virágoskertet, s az oda ültetett facsemetéket. Az ilyen esetekből aztán sok perpatvar származik. Olvasónk, aki többek nevében ragadott tollat, úgy véli, a Borz utca ügye nem tekinthető ren­dezettnek a jelenlegi félmegol­dással. Véleményük is ez, s mer­jük remélni, hogy a Bajai Vá­rosi Tanácsnál sem látják rózsá- sabban a dolgokat. Sőt nem kés­lekednek egy olyan intézkedéssel, amely az érintett lakók érdekeit figyelembe véve, de a városfej­lesztési tervvel is összhangban szünteti meg az áldatlan állapo­tot! VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Intézkedtek a Volán vezetői A közelmúltban többször is foglalkoztunk a Volán helyi és távolsági személyszállítása körüli visszásságokkal, melyekről olva- sóinj^ó^ értesültünk. Szóvá' tettük; hogy a kiskorpái ta.ríácsháza. mögé., .röviddel .ezélő.tt. helyezett buszmegállóban nincs kifüggesztve a menetrend, így az ott várakozók csak találgathat­ják, hogy mikor érkeznek, indul­nak a járatok. Aztán közöltük, hogy a kecs­keméti MÁVAUT-pályaudvarról induló távolsági autóbuszokra nem a jegyek kilométer-adatai alapján szállhatnak fel az uta­sok, akik sorából rendszerint a közeli településekre tartó fiata­lok és a fürgébbek foglalják el hamar az ülőhelyeket, míg a lassúbbaknak, vagyis a betegek­nek és az öregeknek, kik nem­egyszer messzire utaznak, gya­korta muszáj állniuk. És beszámoltunk egy sajnála­tosan kezdődött, de végül is sze­rencsésen végződött esetről, ami­kor a Bajáról induló és Jászbe­rényig közlekedő autóbusz két idős utasa soron kívül akart le- szállni a keceli határban —, hogy a nagyközség központjában levő hivatalos megállóból ne kelljen hosszan visszagyalogolniuk a ta­nyai lakásukig —, de a kalauz fennhangon megtagadta a kéré­sük teljesítését. A kínos jelenetet halló, látó egyik katonafiú ek­kor szólt a sofőrnek, aki ígérete szerint megállt a kívánt helyen. Cikkeinkre az alábbi tartalmú válaszok érkeztek: A Volán 9-fis számú Vállalat ^személyforgalmi és kereskedelmi osztályvezetője, dr.^Toma László arról értesített, hogy‘a hiányzó menétréndet eljuttatták . a Kfiskő- rősí’ Városi Tanácshoz,' mely már gondoskodott annak kifüggeszté­séről. A felszállással kapcsolatban pe­dig a Gépjármű Fuvarozási Sza­bályzat 22. paragrafusának kivo­natát kaptuk meg. Eszerint a fel­szállás általában az utasok érke­zési sorrendjében történik, de el­sőbbséget élveznek az elővétel­ben váltott, a hely- és átszálló­jeggyel, valamint az utazási iga­zolvánnyal rendelkezők. Külön­ben a fuvarozó a férőhely mint­egy felét tarthatja fenn a na­gyobb távolságra utazóknak. A keceli esetre a járatot köz­lekedtető, szolnoki központú Vo­lán 7-e$ számú Vállalat igazga­tója, Kerekes Ferenc reagált. Le­vele szerint a vizsgálat megálla­pította, hogy a kalauz először azért zárkózott el a kérés teljesí­tésétől, mert a soronkívüli meg­állásról csak a sofőrrel egyetér­tésben akart dönteni. De a véle való beszélgetésre már nem ke­rült sor, hiszen közben az emlí­tett honvéd szólt az idős embe­rek érdekében. Hogy ilyen kelle­metlenség a jövőben ne fordul­jon elő, a jegyvizsgálót figyel­meztették az utasokkal szembeni megértőbb, udvariasabb magatar­tásra. SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK Almási Károly, Kalocsa: Vélemé­nyét, miszerint a járművek kifogásol­ható műszaki állapota miatt, nagyon könnyen történhet közúti baleset, nemcsak egyetértéssel fogadjuk, de azt akár meg is erősíthetnénk statisz­tikai adatokkal. Sőt, ama kijelentésé­vel sem szállunk vitába, hogy a vo­lánnál ülők között még sajnos szép számmal lehetnek olyanok, akik el­indulásuk előtt csak futólag, vagy egyáltalán nem ellenőrizték gépkocsi­jaikat. Pedig az ebből adódó veszély kiszámíthatatlan. On a helyzet meg­változását egy, a jelenleginél szigo­rúbb rendelkezés kiadásától várja. Nos, ez utóbbi álláspontjában már nem osztozunk. Ugyanis az idén ja­nuár elsejétől érvényes új KRESZ 5. paragrafusa megfelelően tartalmazza mindazon előírásokat, amelyek mara­déktalan betartása a minimálisra csökkenti, vagy teljesen kizárja az előzőleg is felfedezhető műszaki hi­ba okozta balesetek lehetőségét. A ba­jok kútforrása sokkal inkább az, hogy a gépjárművel közlekedők egy része nem tartja be a szabályokat, vagy azokkal nincs is tisztában. Ezért most röviden ismertetjük a vonatkozó tud­nivalókat. A leglényegesebb, hogy a vezető, mielőtt a járművel a saját ga­rázsból, vagy a telephelyről kigördül a közútra, köteles a kormány- és fékberendezés, a gumiabroncsok, va­lamint a világító- és fényjelző beren­dezések állapotát, működését ellen­őrizni. Ha rendellenességet észlel, azt fel­tétlen szükséges helyrehozni, s csak utána indulhat el. Amennyiben — fő­leg a közületeknél fordulhat ilyen elő — a kijavítás elmaradása ellenére is olyan döntés születik, hogy használ­ni kell a jármüvet, annak vezetője köteles megtagadni a törvénysértő utasítás végrehajtását. „Bérlakásom van” jelige, Kecske­mét: A vonatkozó jogszabály értel­mében az állami lakás bérlője köte­les gondoskodni a helyiségek burko­latainak, ajtóinak, ablakainak és be­rendezéseinek karbantartásáról, az elektromos vezeték fogyasztásmérő­től kezdődő szakaszán oekövetkezett' hibák kijavításáról, a kapcsolók és csaltakozó aljak cseréjéről, a nem a rendeltetésszerű használat okozta károk helyreállításáról, az ezzel kap­csolatos költségek fedezéséről, vala­mint. a bérlemény tisztán tartásáról. Nem áll fenn ez a kötelezettség, ha a hibák elemi csapásból, vagy a bér­beadó mulasztásából származnak. Még annyit: tájékozódásunk szerint a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat ■ a lakásbérletet érintő kötelességekről, jogokról tételes jegyzetet sokszorosí­tott, melyeket nemrégen juttatott el a házfelügyelőkhöz. Tőlük lehet tehát bővebb felvilágosítást kérni egyedi ügyekben is. Ha a válaszuk nem ki­elégítő, akkor kell csak felkeresni az IKV központját. „Kismama’»' jelige, Kiskunfélegyhá­za: Ha ön a szülését megelőző két éven belül 180 napon át volt biztosí­tott, s ennek tartama alatt, vagy a megszűnését követő 42 napon belül adott életet gyermekének, jogosult a terhességi-gyermekágyi segélyre, melynek összege a napi átlagkereset 65 százalékával egyenlő. Összeállította: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Sza­badság tér l/a. Telefon: 12-516 Anna szép tavasza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents