Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-28 / 75. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. március 28. EGY NAGYKÖZSÉG A SZÁMOK TÜKRÉBEN 1 Taktika, stratégia nélkül? Kiskunmajsa Bács-Kiskun megye legnagyobb nagyközsége. Területe meghaladja a 22 ezer hektárt, lakosainak száma több mint 14 ezer. Közigazgatási irányítása alá tartozik 8—10 kilométeres körzet; Tájé, Bodoglár, Belső- és Külső-Kígyós és a környező tanyák, tanyabokrok. Külterületén három kisebb falu népessége, több mint hat és félezren élnek — az összlakosság 44 százaléka. Maga a község városiasán fejlődik. E kettős ellentmondás eredményeként is vélekednek úgy Kiskunmajsa lakói, hogy településük amolyan „besorolás nélküli’’. Se nem falu, se nem város. Az egyik cipőt már kinőtték — mondják, a másikat meg még nem tudták felölteni... 0 A nagyközségi tanács és az ÁFÉSZ közös beruházása a korszerű áruház és a felette épült lakások sora. A nagyközségi tanács vezetői a KISZ-bizottsággal és a Hazafias Népfront elnökségével közösen a közelmúltban összehívták a tanácstagokat, hogy megvitassák a település IV. ötéves tervének teljesítését és határozzanak az új tervciklus feladatairól. A végrehajtó bizottság egy vaskos kötetet állított össze a tanácsülés részvevői számára, amelyben a szöveges beszámolót hosszú számoszlopokkal teleírt lapok egészítették ki. Az adatok a település utóbbi öt évének fejlődését tartalmazták a statisztika száraz, tényközlő módján. Százalékos összehasonlítások, bevételi-kiadási összegek, jövedelmek és kifizetések követték egymást. A kimutatások látszólag csupán a gazdálkodás számszerű eredményességét tükrözik. Valójában azonban a település szorgalmas népe életmódjának fél évtizedes változásáról, a mindennapok örömeiről ' és gondjairól tanúskodnak. Munka és jövedelem Köztudott tény, hogy csak annyit költhetünk el, amennyit megkerestünk — jövedelmünk pedig munkánkkal áll szoros kapcsolatban. Kiskunmajsán öt év alatt 332 lakást építettek fel — túlnyomó többségüket családi házakban. A gépkocsik száma két és félszeresére nőtt. Az OTP- ben elhelyezett takarékbetétek összege 36 millióról 84 millió forintra emelkedett. A nagyközségi tanács bevételei is a gazdasági élet megerősödését tanúsítják. A végrehajtó bizottság a tervezett 49 millió forint helyett összesen 83 millió forinttal gazdálkodhatott az ötéves tervben. A tanács évi bevételei öt év alatt tízmillió forinttal gyarapodtak — a megerősödött ipari, mezőgazdasági termelés következtében. A község lakóinak szorgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint az az adat, hogy öt év alatt 57 ezer sertést, valamint két és fél ezer szarvasmarhát értékesítettek a háztáji gazdaságokból. A tanácsi beszámoló arról rajzolt világos képet, hogy a szövetkezetek, vállalatok és magánosok által befizetett adók miként szolgálják a település lakosságának közös érdekeit. A bel- és külterületi családok életkörülményeinek megjavítását, a városias fejlődés ügyét. A fejlődő település A számok múltat és jelent egyaránt jellemeznek. Kiskunmajsa utcáinak csupán ötödét fedi szilárd burkolat, járda viszont átlagosan csak minden tizedik ház előtt húzódik. A nagyközségben kiépített vízhálózat alig ötven százalékos arányú, és elenyészően ; csekély, a csatornázás mértéke. Állandó a belvízveszély. Csupán a belterületi villanyhálózat mondható teljesnek. A fejlesztési feladatok tehát nagyok. Mire is költött el a tanács öt év alatt 50 millió forintot?... A /fejlesztésre fordítható pénzeszközök felét a kommunális, másik felét pedig a kulturális, szociális és egészségügyi beruházások emésztették fel. Az életmód és a tudati változások tervezése tehát körülbelül azonos jogokat élvezett. Fejlődött a közvilágítás, a 1 víz- és a városias gázhálózat, a tanács diákotthont, sportpályát, tornatermet és 30 lakást építtetett. A beszámoló külön fejezetben összegezte a tanyán élő emberek életkörülményeinek megváltoztatására tett gyakorlati intézkedéseket. A település vezető testületének szándékai és a lakosság elképzeléseinek azonossága azon mérhető leginkább; miként támogatják 0 Jól érzik magukat a gyerekek a hétközi otthonban. A kertet 1 Gábor Magda térplasztikája és ivókútja díszíti. (Pásztor Zoltán felvételei.) az emberek a végrehajtó bizottság terveinek megvalósítását. Kiskunmajsán öt év alatt 21 millió forint értékű társadalmi munkát „könyveltek el”. Jó, mondhatják egyesek, saját, közvetlen érdekeiért mindenki hajlandó megfogni az ásó és a lapát nyelét. Ebben a nagyközségben azonban a számadatok az emberek közösségi látásmódjára utalnak. A legtöbb társadalmi munkát a sportpálya, illetve . a községi tornacsarnok felépítésére áldozták. Sorrendben csak ezt követi az útjavításban való részvétel. A gázhálózat bővítése sokakat megmozgatott, de nem kevesen vettek részt a felszabadulási emlékpark megteremtésében és a tanyai diákotthon felépítésében sem. Az egyéni érdekek túlzott érvényesítésének vádja nem érheti Kiskunmajsa lakosait. A jelen és a jövő nemzedékekért A tanácsülés részvevői előtt Csupity István, a nagyközségi tanács elnöke írásos és szóbeli előterjesztésében is kihangsúlyozta a vezető testület áldozatkész törődését a felnövekvő nemzedékek elhelyezésének és oktatásának gondjaival. Ezt tények is bizonyítják. Kiskunmajsán az utóbbi öt évben hétről tizenhatra növekedett az óvodai csoportok létszáma. Az iskolás napközis ellátottak száma is megkétszereződött. A környező, tanyás települések tanulóinak szakrendszerű oktatását szolgálja az 1973-ban elkészült általános iskolai hétközi kollégium, amelyben 216 gyerek talál korszerű otthonra. Négy külterületi általános iskolába vezették be á villanyt, a központi intézményben pedig négy műhelytermet létesítettek a gyakorlati .foglalkozások céljára. A nagyközség művelődési központjának anyagi támogatása az ötéves tervben megnégyszereződött. Jelentősen bővült — a tanyaközpontokban és a belterületen is — az orvosi hálózat, az egészségügyi és szociális ellátás. — Az üzemek, szövetkezetek, illetve a lakosság támogatása nélkül nem tudtuk volna ezt, a számokkal is jól jellemezhető fejlődést megvalósítani — magyarázta beszélgetésünk alkalmával Kalmár Pál, a községi pártszervezet titkára. — A szocialista brigádokat az üzemi párt- szervezetek segítségével nyertük meg, a lakosságot pedig a tanácstagok és a népfront aktivistái mozgatják meg egy-egy közös terv megvalósítására. A kis- kunmajsai emberek szorgosak, áldozatkészek és érdekeiket családi házukon kívül a „nagy közösben” is megtalálják. Számunkra ez a legnagyobb biztosíték arra, hogy az V. ötéves terv kimutatásainak összegzésekor hasonló eredményekkel büszkélkedhessünk majd. Pavlovits Miklós • Megtörtént, változtatni már nem lehet rajta, de tanulni illik belőle. A vállalat nagy mennyiségű import alkatrészt adott el a legutóbbi készletbörzén, persze, a beszerzési árhoz mérten veszteséggel. Amikor vásárolták a holmit, azt hitték, jó taktikai húzást csinálnak. Az ár az utóbbi évek legalacsonyabb szintjén állt — szakemberek úgy mondják: tartósan nyomott volt — tehát ha sokat vesznek a portékából, szép summát nyernek az ügyleten, hiszen később az ár bizonyára ismét emelkedni fog. Három évre ' elegendő alkatrészt halmoztak fel, .s elégedetten dörzsölték a tenyerüket. Pusztán egy valamivel nem számoltak. Azzal, hogy rövid tíz hónap múltán a termék iránt rohamosan csökkent mind Idehaza, mind külföldön a kereslet, majd teljesen megszűnt. Derült égből a villámcsapás? Prózaibb okok, adnak magyarázatot. Elsőként az hogy a vállalat üzletpolitikáját — s vele párhuzamosan természetesen termékfejlesztő tevékenységét is — mindenfajta stratégia nélkül folytatta. Nem tekintett hosszabb távra előre, tartós állapotként fogta fel azt, ami folytonos változás. Emiatt elsiklott afölött, hogy az alkatrészek nyomott ára lényegében egy csendes kiárusítás következménye, mert a gyártók „megszagolták” a kereslet új irányba fordulását, korszerűbb végtermék megjelenését. • Ha egyetlen vállalatot — s még inkább: ha egyetlen terméket sodorna ingoványos talajra a stratégia nélküli taktika, nyugodt lelkiismerettel rámondhatnánk, hogy olyan kivétel, mely erősíti a szabályt. Csakhogy a tapasztalatok arra intenek, általánosabb jelenséggel van dolgunk. A vállalati tevékenység gyakran a taktikai lépések lazán összefüggő vagy éppen ellentmondásos sorozatából épül fel, anélkül, hogy lenne egy központi, vezérlő mag, amely meghatározná a célokat és a főbb irányokat, azaz logikát adna a részletek összeillesztéséhez. Emiatt sok minden kedvezőnek tűnik pillanatnyilag, ami végső soron hátrányos, s miközben a vállalat úgy érzi, hogy előre halad, valójában gondjai, megoldandó feladatai, ismétlődő önértékelése- elől menekül. Lép, s mi tagadás, halad is, csak azt nem tudni, milyen irányban, milyen célok felé. A taktikai lépésekből persze kialakulhat — s a gyakorlat tanúsítja, ki is alakul' — bizonyos rendszer, ami a szervezettség, céltudatosság látszatát kelti, a felületes szemlélőre megnyugtatóan hat, ténylegesen azonban a vállalat hajója sodródik, újra meg újra váratlan áramlatok, szelek .viharok érik, homokpadok, sziklák veszélyeztetik. Kárhoztathatjuk-e mindezekért kizárólag a' vállalatot? Hiszen végül is a vállalat dolga saját stratégiájának kimunkálása, ha tehát ez elmarad, akkor a vállalat mulasztott. Igaz, de azért nem ilyen egyszerű. Ahhoz ugyanis, hogy á vállalat használható — azaz ne pusztán a papír meglétéért kidolgozott — stratégiával rendelkézzék, nem elegendő saját határozottsága. A gazdasági környezet, viszonylagos stabilitása — ami korántsem egyenlő a, merev állandósággal! — éppúgy szükségeltetik hozzá, mint a vállalattal kapcsolatban álló szervek nyújtotta információ s így tovább. Ha most ennek ismeretében vizsgáljuk a helyzetet, akkor könnyen felfedezhetjük, hogy a taktikai elemek túlsúlya a gazdálkodásban nem más, mint tükörképe a középirányítás és a vállalati irányítás átlagos színvonalának. Korántsem 'arról van szó tehát, hogy néhány intézkedéssel, rendelkezéssel egycSapásra megváltoztathatóak a mai jellemzők. Ennél jóval bonyolultabb a ]teen- dő. Amint arra a párt XI. kongresszusa megkülönböztetett hangsúllyal rámutatott, a tervezés tudományos megalapozottságának elmélyítése, a tervezési módszerek korszerűsítése legfőbb feladataink között áll, értve ezen a gazdaság makro- és makroszintjét egyaránt. Az ebben elért eredmények alkotják a szilárd lépcsőfokot ahhoz, hogy a vállalati stratégia megléte ne puszta kívánalom, hanem rendszeresen szánkónkért követelmény lehessen. • Ezek szerint' amellett törnénk lándzsát, hogy addig a gazdálkodó egységek érjék be a taktikai lépések hol vigasztaló, hol lehangoló következményeivel, s ne törekedjenek többre, szélesebb látóhatárra? Erről szó sincsen. Számonkémi azonban csak azt lehet, amihez a feltételek adottak. Ezt szem előtt, tartva kell tehát ■‘mérlegelni. Kétségtelen ugyanis, hogy a népgazdaság jói léhány területén már ma kialakultak a feltételek a hosszú távú célok megjelöléséhez, s hasonló a helyzet a vállalatok bizonyos csoportjainál is. Ha ilyen esetben beérik a csupasz taktika kínálta kétes üdvösséggel, akkor valóban mulasztanak,. “.s,. elmar rasztalhatók. Másutt azonban áz az első lépés, hogy fokozatosan megteremtsék stratégia és taktika közös folyammedrét, amihez bizony e medret mélyíteni is* tisztítani is kell. Nemcsak vállalati erőkkel! M. O. Tiszta égbolt Tarnów fölött A tarnówi nitrogénüzem hatékony akció keretében megoldotta az általa kibocsátott szennyeződés teljes semlegesítését, és ezzel nagy szolgálatot tett a lengyel környezetvédelemnek. Az üzem valamikor nagy mennyiségű kénsavat, nitrooxidot és mészamon- saltérom porokat juttatott a levegőbe. A szennyezettség leküzdése érdekében az új eljárás során megfelelő demisztereket alkalmaznak, amelyek különleges anyagból készültek. A nitrooxidoktól való mentesítést pedig Venturi fúvókkal biztosítják. Az elektrpszűrők modernizálása nagymértékben csökkentette az üzemi erőmű által kibocsátott pormennyiséget. A vinikloridot, amely egyéb gázokkal együtt jutott eddig a levegőbe, sikerült most megfelelő berendezéssel elvonni és visszajuttatni a terrrte- lési folyamatba. A szennyezettségtől sok éven át szürke égbolt má újra tisztán kéklik Tarnów fölött. J. Az aó-k, az ié-k, az elnyújtott iii-k, ahogy lebegtettélo-nyújto. gatták a beszéd dallamát, ahogy ismeretlen szavak szövődnek a magyar beszédbe — mit jelenthet az vajon: vetrece? — az ilyesmire nagyon oda kellett figyelni. Kik ezek az emberek, honnan jöttek, milyen szándékok mozgatják tetteiket, mit érez. nek; mit gondolnak? — ezt szerette volna kitudni a fejedelem. Lekuporodott egy zabszalmából rakott tavalyi boglya tövébe, fülelt. A másik oldalon öt-hat kuruc már elheveredve, fejüket a boglya tövébe fúrva álmosan beszélgetett. Zab e, szabszalmá, iédes komám, hogy miért nem főve vettétek el a magját, mán rágja ki a belemet a toklásza... Hát! Azt is beleőrlik ezek a po- lyákok, a toklászt... Mennénk mán ki ezekbül a hegyekből, itten csak a zab, a zab... a zab... Hő, iédes komám, majd odalenn^ ahun a búza nő ... Meg azt a jaó laktataó lepiényt sütik... De nem ám zabbul, nem ám zabbul... Hú, iédes egy komám, az osztán az igazi... Zabkenyiér... zabkenyiér... még kiéppel se fordulok felié... — Ezek éhesek, evésről beszélnek. így hallgatózott, figyelmesen a fejedelem. Egy csűr végénél befordulva — kiállhafatlanul szúrós, szinte köhögtető kecskebűz facsarta az orrát —, majdnem beleütközött egy sötét alakba, aki láthatólag a ruházatát igazította, miután szükségét elvégezte. — Hét, te pólyák — kiáltott —, hát te mit tébolyogsz itten? He? Érted, amit mondok, te pólyák? He? Mér nem vagy a fejedelem mellett? Mér nem őrződ, mit tekeregsz? — S el- haladtában hátba *yágta a fejedelmet. — Siket éz, nem érti... s elment. A fejedelemnek igen jól esett ez a hátbadübbentés. — Haój, ides jó istenem... — egy faház tornácáról hallatszott ez a keserves^ hosszú sóhajtás. Aztán egy vékony, szinte sápadt hang mintha jkántálná, úgy be, szélt bele a sötétségbe. — Iédes teremtő j jó Istenem.... nem ■ bánnám, ha akkorka, mint egy Szamár... Szamaracska... Csak! egy lovacskám lenne... Lovacskám, mit bánnám én, ha pej, ha deres... Csak egy lovacskám ... Többen feküdhettek a tornác padlóján, mert messzebbről egy dörmögő hang közbeszólt: — Pofázik... mindig csak a lóról pofázik ez a Tálnok Gyuri... Lovacska! Aj... — ez is sóhajtott egy nagyot, aztán újabb hang: — Majd lesz odale, ha kiérünk a Tiszahátra... majd szakíthatsz magadnak... a grófod méneséből ... Tálnok Gyuri tovább szövögette álmait: — Nyereg nem is kéne... Pokrócot dobnék a hátára, kengyelt is fonnék én . neki hajiós fűzfavesszőből, jó kényelmen set... Felülnék rá... Megint újabb hang: — Károlyi.... az a te grófod, Tálnoki Gyuri... Ismered ottan a járást? — Dühös dünnyögés a válasz. — Nahát akkor! Majd lesz neked lovad ottan.. 1 Most már osztány csendesség legyen ... Tegyük el reggelig magunkat ... Elhaladtában is hallotta még Tálnok Gyuri álmos dünnyögé- sét. — Felülnék rá, nem kéne any- nyit gyalogolni... annyit, de annyit, ahhoz fogalom nincs... így telt el az éjszaka Klimó- con, így ismerkedett meg a fejedelem a leendő . katonáival. Éjfél felé ment be a sztoroszta házába, hogy nagyon eltörődött tes. tét megpihenhesse. Különös szag ütötte meg az orrát, amikor a pokróc alá be akart bújni. Mi ez? Felhajtotta az ágyneműt: finomra tört szarvasbőr a lepedője, a hercegnőre gondolt, az ő figyelmességének jele ez a vadbőr: tábori élethez ez való. S a szarvasbőr alatt haragoszöld növény, 'megdörzsölte, megszagolta: ráismert: Vadkender. Erről meg már új katonái, ezek a gyakorlott kinnhálók, a tábori életben sokat tapasztalt kurucok, hegyilakók, pusztában élők gondoskodtak; a vadkender szagától irtóznak a bolhák. Jó ezt tudni,' ez is kell a tábori élethez. Nagyon hamar elaludt, nagyon hosszú és fárasztó volt az a nap. És az az éjszaka ott, Klimóson. Másnap aztán — még nem érte el a ’ delelőpontot a nap — megérkezett odaátról. Magyar- ország felől egy ' különös, és ' a fejedelem érzelmeiben, lelkében megint új hullámokat gerjesztő áradat. Először csak az eleje. Ahogy Esze Tamás hírvivői átértek a hegyeken, szétszaladt az üzenet: Klimócon ' van a fejedelem. Ott várja a hozzá indulókat. Jöttek bandástul a hegyi! akók, az erdőkben csapatostul lappangók, a, dolhai csetepatéban szétugrasztott kuruc lézer gők — ám nemcsak ők, személyesen. Asszonyok, gyerekek rajai csimpaszkodtak beléjük. Hátukon batyu, egyikben zablepény, másikban frissen elejtett szarvas húsa, a harmadikban füstölt kecskehús, a negyedikben síró poronty — ezek voltak a ruszin hegyilakók. Magyar kurucok hoztak húst, kölest, apróra vagdalt, napon szárított húst, csak belelöksz egy marékkai a tűzön fortyogó cserépüstbe, nemsokára elleted is. A jövevények batyujukat a sztaroszta háza előtt lelökték, a ruszinok térdre esve szünet nélkül hányták a keresztet magukra, ahogy papjaik tanították, orosz módra. Szanaszét, ahol helyet találtak, házak végénél, kinn a hegyoldalban, borókabokrok alatt letanyáztak, megebédeltek, aztán sí- ró-rívó asszonyaikat, gyerekeiket útnak eresztették, ők pedig csoportosan, a legöregebb, legsza- kállasabb hegyi martalóc vezetésével a fejedelem elé járultak, megint térdre hulltak és megesküdtek, vele akarnak élni, halni — a fejedelem nem bírta köny- nyeit visszatartani: mi van ezekkel, mi van ezekben ott belül, mi az a láz, ami ezt a lassú vérű, szolgaalázatban megöregedett embereket felfűti, hogy tet- vek marta sebekkel borítva, kecskeganéj bűzétől büdösén idetóduljanak, alázatban és állandó' gyötörtetésben telt életüket a hátuk mögé hajítsák, és ^boruljanak egy fiatal magyar fejedelem előtt: nincs többé életük a maguk számára — mindenüket néki ajánlják fel. Harcolni akarnak mindhalálig. Miért? Kiért? S főképpen — mivel? , Vasvillával, kiegyenesített kaszákkal, bunkókkal? Ezeknek még puskájuk sincs. (Folytatjuk.) Kiskunmajsa ma és holnap
