Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

IM Ü V I<; L <) I) Í S * Í R () I) A I, o M • M t V M S Z E T • I R () 1) A I, () M • M l V ß S Z I I / A Rákóczi-nótáról - az évfordulón II. Rákóczi Ferenc alakjával, szerepével újabb történetírói, irodalmi és dokumentumjellegfi művek foglalkoznak születé­sének 300. évfordulója alkalmából. Az évszázadok távolából egyre világosabban magasodik föl az 1703—1711. esztendei kuruc, szabadságharc vezetőjének személyisége. A születés- napi tisztelgések természetesen felidézik a XVII. század­végi, XVIII. század eleji korszakot is. Ebből az időből a kuruckori költészet emlékei,. illetve a hű­séges író-kísérő Mikes Kelemen levelei szólnak legérzékleteseb­ben a vezérlő, majd a száműzött feiedelemről az önvallomások és emlékiratok mellett. A szegény- legények több versben is a feje­delemhez fordultak, s „még a szabadságharc bukása után, a teljes elnyomatás évtizedeiben is keletkeztek Rákóczi emlékét idé­ző énekek, köztük az úgyneve­zett Rákóczi-nóta, mely egészen az 1848-as forradalomig a ma­gyarság függetlenségi törekvé­seit kifejező, üldözött és tiltott, de titokén annál jobban kedvelt éneke lett” — mint Klaniczay Tibor írja egyik tanulmányában. A kuruc költészetből a Rákóczi- nóta jelent meg először nyom­tatásban. 1849-ben látott napvi­lágot Erdélyi Jánosnak a Szabad hangok című forradalmi verses­kötete függelékében. Thaly Kál­mán , nem kevesebb, mint húsz változatát ismerte, s egyet ő is közrebocsátott az Adalékok II. kötetében. A különböző példá­nyok — a - Szádeczky Miscella- niában, Pálóczy Horváth Adám Ötödfélszaz énekeiben, az Ada­lékokban, Mészöly Gedeon: Köl­csey Hymnusza és a Hymnusz Kölcseyje című tanulmányában, A kuruokor költészete című" kétkötetes erdélyi kiadványban — csak' stilisztikai eltéréseket mutatnak, szóhelyettesítések for­dulnak elő. A mondatalkotások, fogalmi viszonyok egységes szö­vegre utalnak. Az első forráshely, az Erdélyi énekeskönyv szövegé­hez képest némi javítással és a hatodik strófa hozzátoldásával tette közzé a Rákóczi-nótát Esze Tamás a Magyar költészet Bocs- kaytól Rákócziig című, 1953-as kiadású, könyvben. Pálóczy Horváth Adám így írt róla az Otödfélszáz énekek egyik jegyzetében: „Ezt a régi szomo­rú verset a magyarok többen is írják le maguknak, hogy ez a bús nóta sokak közt elterjedgyen”. Századunkban Illés Béla pedig a legnagyobb elismeréssel „csodá­latos erejű harci dalnak” nevezi a Kárpáti rapszódiában. Valóban, Rákóczi neve és a szabadság, függetlenség fogalma elválaszthatatlan kapcsolatba ke­rült. Ezt fejezi ki például Petőfi: Respublica című versében a kö­vetkező sor: „Ki (a szabadság) bujdosol, mint a Rákócziak”. Bródy Sándor regényének, A nap lovagjának egyik részlete pedig arról tanúskodik, hogy "Rákóczi neve — Petőfi és Kos­suth mellett — gyújtó hatásúvá vált az ellenzéki beszédekben. A Rákóczi-nóta a „nemesi ba­rokk líra” emlékeként vonult be a magyar irodalomba. Ha most mégis néhány népies vonást hangsúlyozunk, ez korántsem vonja kétségbe a „besorolás” jogosságát, csak épp arra hívja # Valkó -László plakettje. fel a figyelmet, hogy a művet a szabadságharc bukásának iga­zi vesztese, a nép is alakította,' formálta. Az elnépiesedéssel függ össze egyebek között a ballada! hang­ütés. A negyedik versszakot az ilyen súlyos, tagoló ütemek és a műfajra jellemző stilizálás hatja át: özvegyek panaszolkodnak. Árvák zokognak; Magoknak Siralommal ártatlanok Halált okoznak” Feltűnik a régi balladák elbe­szélő stílusára utáló, felező nyolcas sorképlet is. Népkölté­szeti ihletettségre vall a gölicze vagy a gyenge szavak használata és a vissza-visszatérő choriam- bikus ritmus, amely — Fogarasi János megállapítása szerint — uralkodó mérték a folklór vers­termésében. Ugyancsak népi kö­zelséget mutat, hogy a művet nó­taként tartották számon. „A nép egy szóban nótának nevezte da­lait” — írja Erdélyi János. A kései kuruc költészetnek ez a gyöngyszeme művészi fokozás­ban tárja elő mindazokat a pa­naszokat, vádakat, amelyeket a szabadságharc bukása váltott ki a magyarságban. Mégis sokkal többet fejez ki, mint amire a siraloménekek képesek voltak. Ebben az „első nemzeti dalunk­ban” több rejlik a kesergésnél. A „jaj” indulatszóval kezdődő vers a maga-s irat ásón át eljut az utolsó strófa fohászát lezáró „dicsőség” visszaidézéséig. Igaz, ez a dicsőség már régen nem lé­tezett az 1730-as években. Az emiszti, közinkbe alakú tájszavak az i-ző nyelvjárásra utalnak. Ugyancsak a keleti területeket Jellemezték az o-hangváltozatú kifejezések, mint amilyen példá­ul a magoknak, vagy a bánatjok. Talán nem túlzott a következte­tés. hogy a Rákóczi-nóta igen- népszerű lehetett épp a Tiszán­túlon, ahol ebben az időszakban fellángoltak a Rákóczi nevével indított felkelések. „Kuruc' versek születtek később is, amelyek közül néhány újra megidézte a fejedelem alakját. Sőt, Thaly Kálmán, aki az Ada­lékok és a Tanulmányok című köteteiben közreadta a gyűjtését, hozzá is tett több mint egy tu­catra valót a saját, múlt század­végi. „kuruckodóan hazafias” lí­rájából. A hamisításokra fényt derítettek a szótani, jelentéstani, hadtörténeti, összehasonlító iro­dalomtörténeti és mondattani vizsgálatok. A nép igazi érzését sohasem lehet meghamisítani. Akkor teszünk a legtöbbet, ha minél jobban ismerjük, azonosu­lunk vele. Halász Ferenc Rákóczi versei (A kuruckor költészete című kötetből.) » 1. Ezerhétszázharmadik évbe’ Első Lipót királ zsarnok idejébe’ Szögén magyar nemzet úgy le vót igázva, Midőn előkelő gondolt háborúra. *IOiLfíS ,l*ííSSi?220v -S?q£?.i Ih'M.ÍJ3ÍSJ A • o-wi 2. Rákóczi Ferencöt mög is választották, ' Hogy a franciát segítségül hijják. De az áruló föltámadt hirtelen Es így Rákóczi lőtt szöröncsétlen. 3. Rákóczit mögfogták mindönütt hurcolták, És Némöt újhelybe’ börtönbe bézárták, Innen kimönekült, Magyarországra gyütt, Mindön igaz magyart a fegyverre fölhitt. 4. Itt a bátor magyar rögtön fegyvert ragadt, Egész nyolc évig a csatában haladt,, De a gyáva némöt békéjé’ sóvárgott, Melyet nemsokára Szatmáron mögkapott. 5. Rákóczi a békét durván félre vette, Mer'ü a hazáját forróan szerette, Néhány hü emberrel számkivetésbe lőtt, Nagy Törökországba Rostokoltan* elmönt. 6. így vesztött az magyar, de nem azér, hogy gyáva, Hanem az árulók becstelen szándéka Nincsen a magyarnak soha pártfogója Hanem hogy a helyött van sok árulója. * Szövegrontás: Rodostóba. A fejedelem lengyel támogatója Varsóban találkoztak először, 1701 karácsonyának fagyos éjszakáján. A férfi: Rákóczi Ferenc, fejedelmi vérből származó főúr, magyar politikai menekült, 25 éves, aki egy hónappal korábban csodával határos módon kerülte el a biztos halált: veszélyes és kalandos módon sikerült megszöknie a bécsújhelyi börtönből, két év múlva pedig a Habsburgok elleni szabadságharc vezetője. Az asszony: Elizbieta Sieniawska, lánynevén Lubomirska, szépségéről, intelligen­ciájáról és gazdagságáról híres asszony, felesége a későbbi királyi het- mannak, belzeci vajdának, Adam Sieniawskinak. Sieniaws­ka asszony volt a' II. „Erős” Ágost szász király uralkodása idején a Lengyelországban ki­alakult franciapárti csoport tény.' leges vezető alakja. Ennek a rendkívüli politikai érzékikel megáldott asszonynak diplomá­ciai küldöttei folytonosan jóttek- mentek Versaillestől Konstanti- nápolyig, Pétervártól Drezdáig. Kortársai Sieniawskát gyakran koronázatlan királynőként, Len­gyelország első számú 1 dámája­ként emlegették. Őhozzá fordult XIV. Lajos király követe is, hogy nyújtson segítséget a csá­szári poroszlóktól üldözött Rá­kóczinak. Maga a fejedelem írja visszaemlékezéseiben: „Erős % Ágost király és a főurak legna­gyobb része az osztrák császár . pártján volt,' ami mindeJÍn&mű veszedelemmel fenyegetett. E helyzetben a francia követ a bel. zeci palatinusnén kívül nem lá­tott senki mást, akire a szemé­lyem felőli gondoskodást bízhat­ná ... Ez asszony lelki ereje, férfias bátorsága és nagylelkű­sége túllépett a nemére jellemző tulajdonságokon”. De Bonnac márki, francia dip­lomata visszaemlékezéseiben pe­dig a következőket olvashatjuk: „Du Héron úr Sieniawska her­cegnőt beavatta Rákóczi feje­delem minden titkába és szemé­lyéről oly képet rajzolt, amely nagyon alkalmas volt rá, hogy e nagylelkű és cseppet sem hi­deg hölgyet a szerencsétlen fe­jedelem megsegítésére bírja”. (Du Héron volt a varsói francia követ.) így kezdődött a történet. Sieniawska hercegnő nemcsak közel két éven át nyújtott bir­tokán menedéket Rákóczinak és híveinek, hanem — a Rákóczi vezette felkelés első pillanatától a vállalkozás lelke lett, több ízben részesítette a felkelőket pénzbeli és katonai segítségben, több száz tisztet és közkatonát verbuvált számukra, s közvetítő szerepet játszott a felkelők Fran­ciaországgal folytatott diplomá­ciai levélváltásában. Ez a magyarázata, hogy a bé­csi udvar, és II. Ágost szász ki­rály közötti levelezésben szün­telenül felbukkant a vállalkozó kedvű és felettébb veszélyes hercegnő neve, aki kimeríthetet­len energiát tanúsított. Rákóczi és a felkelés támogatása érde­kében. ' Sieniawska hercegnő személyes varázsának, energiájának és in­telligenciájának hatása alá ke­rült a kor sok kiemelkedő ál- lamférfia, többek között Nagy Péter cár és II. „Erős” Ágost ki- rály.TVálaméhhyi hódolója jkö-, zül azonban a, hercegnő az ifjú csinos magyar fejedelmet része­sítette elsőobségben. Kettejük politikai együttműködését hosz- szú éveken át az őszinte, köl­csönös szerelem érzése kísérte. Amikor 1711-ben a szabadság- harcot véglegesen leverték, mint­egy. háromezer magyar felkelő talált menedéket Lengyelor­szágban. Először maga Rákóczi fejedelem is Lengyelországba menekült, Sieniawska hercegnő­höz. Útjaik rövidesen elváltak, de még a törökországi emigrá­cióban sem szűnt meg a levél­váltás Rákóczi és Sieniawska között. 1727-ben például azt ter­vezték, hqgy összeházasítják Rá­kóczi Györgyöt, a fejedelem fiát Sieniawska időközben elözve- gyült leányával, Zofia Denhof- fal. Az osztrák kormány részé­ről támasztott akadályok és Elizbieta Sieniawska 1728-ban bekövetkezett halála azonban lehetetlenné tették a terv kivi! telezését. Jerzy Robert Nowak (P. A. Interpress) Apám tárgyai fiái van, márciusi napsü- U tés. Friss szél fúj, ka­varja a port, a pöszmét. A fészerben mindenfelé tár­gyak a falakon, a[ tető kicsi gerendái alá b edugdosva, meg a földön mindenütt, asztalo­kon és polcokon, padokon és nagy kosarakban, s szabadon össze-vissza, hogy mozdulni se lehet tőlük. Apám csak né­zi, hogy mi csodálni való van ezen az egészen, mit lehet itt még kis irkába beírni, tán amit látok? „Nézd meg in­kább a darálót!’’ Tintásüveg, tejeskanna fede­le; vasvilla, bicska berozsdá­sodva; („sose nyílik ki ez' már!”); vasúti sín darabja, legalább jó félméteres; kicsi­ke rézgomb, óralánc („sose használtam ilyet’’); kőműves kanál, „boltból való’’; rosta „legalább ötven éves”, ke­rékpárküllők, cserépdarabok, téglák „a régi házból valókf’; kis lámpa, nagy fűrész, kerek kő... I Egy csizmahúzó kutya. „Té­len jó; le se tudnám vetni másképp”. Mutatja, hogyan kell• használni: „próbáld csak!” ' Hidegvágó, vasat lehet metszeni vele; kaptafa, colos­tok. „Ezt a papucsot én csi­náltam valamikor. Nézd, mi­lyen erős még most is!” Keresgélek a kacatok közt. A kicsi, félénk, fura és ko­pott tárgyak ijedősek és szé- gyellősek. Nem adják oda magukat egykörlnyen mélyre rejtik a lényüket előttem. De Apámnak kinyílnak, vele szóba állnak, számomra ért­hetetlen, különös szavakat suttognak neki. Vagy csak úgy egyszerűen rákacsintanak. S aki évtizedeken’át gyűjtötte és vigyázta őket, aki az eső, szél, jég elől óvta őket, az megértené a szavukat? Húsdaráló, „disznóvágáskor jó volt"; ráspoly, „vasat re­szelt vele az ember”; ez bal­ta, ez meg szekerce, „saját gyártmányom”. És most belé bújik a kisördög: „Tudnál-e ilyet csinálni?" Huzat a bi­cikliülésre, műbőrből, „szük­ség lehet még rá, sose lehet tudni”; kasza kalapáláshoz I üllő „ezt is én fabrikáltam"; vályogvető, „még a háború után is használtuk"; tésztare­szelő, gömölyét reszeltünk ve­id, tehéntúróból”; , elhasznált sapkák, kalapok, kabátok; meg furdancs, „hajtani kell és fúrja a vasat, a fát”; egy ke­rek bádogdarab, „a kályhacső végére tettük”; 'légycsapó, „de már van nekünk is rovarir­tónk”; cirokseprű, kerékpár­pumpa. Láda,’ „Jani sógor csi­nálta"; tokmány, „benne van a kaszakő, az tudod-e, mi?’’. És később: „Most kombájn árat”. Hozzájuk érek, megfogom a tárgyakat. Hull, száll a por, rámragad a pókháló, dohos szag terjed. Képráma, „emlék Anyád­nak, mittudomén mi”; sarló, „tudod, nem szeretek eldobni semmit”; sótartó, virágcserép, lapát, ásó, gereblye; száraz dió, belül már régen üres, súrolókefe, női cipő; kötelek, bádogdobozok, olajosüvegek. Kacs, „a kaszányélen volt, ezt fogtuk, ha vágtunk vele”; fo­gó, „disznódrótozáshoz; ceru­za, „hátha fel kell írni egy­szer majd valamit”; zokni, „a másik párja elveszett biz­tosan”; és „ez meg itt pemzli, smirdlipapír, parittya, neked is volt ilyen kicsi korodban”; libatoll, zippzár, virágkosár, cipőfűző, inggomb, csavarhú­zó, „bizony, kicsit elkopott, nem használható”. A tárgyak kezdenek velem megbarátkozni. Egyszer-két- szer a bátrabbak elmosolyod­nak. Közülük többen rámis­mernek. Emlékeznek velem együtt zsiroskenyér-izű alko­nyokra és görbeillatú esték­re, amikor még egyformán erősek voltunk. Csavarhúzók, „ne gondold, hogy ezek ócskaságok!”; lánc, „a háború előtt Bíró földjén találtam”; parafadugó, „régen volt bor ez alatt is!”; cipőke­fe, képráma, beszáradt par­kettpaszta, „hol volt nekünk parkettánk!”; rossz rongyok, rugók, csavarok, üszög, vas­kapocs, dróthuzal, szögletes és korhadt fadarabok, vödrök, bőrzacskó, zsanér, patkányfo­gó („elromlott a háború alatt’\ gyógyszeres ,dobozok („egyre több kell ilyen”), szénvonó kemencéhez, ár, pú­deres doboz, üveglapocska, véső, kicsi lakat, laposfogó, csizmaszár-olajozó, dohány­zacskó, gombolyag spárga, használt villanyégő, és desz­kák, lécek, pálcikák, rudak, vasfűrész-lemez... És Apám bíztat: „néznéd már meg a darálómat, vil­lannyal megy. Gyere, szét­bontom neked, van benne mo­tor, lehet látni, hogy műkö­dik, gyere! Ezek a kis kala­pácsok összetörik a kukorica­szemeket, és alul kihull a da-* ra, gyere, nézd csak! \ Okos kicsi jószág, gyere, beindí­tom! Na, hogy szól?!” És felcsillan a szeme, könnybelábad: „Látod, 6 dolgozik, én meg csak nézem!” VARGA MIHÁLY TÁRNÁI LÁSZLÓ: Nézlek rajzos földgömb — Bodri Ferenc grafikái alá Kezek mellek merednek lehajtott asszonyi fej ökölbe szorított kezekkel Rád zuhantam cipőtalpastul Ne árulj el engem kérlek jaj ne árulj el engem íme a tükör Gyertyát égetek élek lásd élek élek élek Fölém rakj napot kezeim takarását rakhatsz elmebajt nyugtalan öregséget Lásd fölfelé röptömben kispadon ülök megjegesedik az arcom nem bánom hogy elalszol fölöttem Nézlek rajzos földgömb te jutottál • Bodri Ferenc: Illusztráció. MI. Rákóczi Ferenc Márvány-tengerre néző ebédlőháza (középütt) Tekirdagban — Rodostóban. 0 Elizbieta Sieniawska portréja. (Foto — reprodukció Interpress — KS.)

Next

/
Thumbnails
Contents