Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-10 / 59. szám

1976. március ló. • PETŐFI NEPE • 3

KILÁTÁSBAN: TÖBB MINT 10 MILLIÓ NYERESÉG

Év elején, számadás után Úszódon

Márciust írunk, olykor már tavaszt érzünk, s a mezőgazdaság is újabb erőfeszítések előtt áll. Elcsendesedtek a számológépek, fellélegezhetnek a túlóra-dömping után a könyvelők, vég^t értek a zárszámadó közgyűlések. A szövetkezetek vezetői ismét számításokat végeznek, egyeztetnek, tanakodnak, terveket kovácsolnak, hogy egy év múlva elégedetten számolhassanak be a tagságnak a közös fáradtság, verejték értelméről, eredményéről.

Úszódon, az Egyetértés Tsz egyik irodájában hármasban — Török Árpád főkönyvelővel és Baka Lajos főállattenyésztővel — beszélgetünk. Számokat jegyzek föl;, s hiszem — legalábbis akkor és ott — hogy hű mutatói lesznek a szövetkezetre váró fejlődésnek. Alaposabban belegondolni azonban már csak a szerkesztőségben, írás közben van időm. Azokba az elejtett szavakba például, melyek a hatékonyabb üzemszervezésre, szakmai irányításra, a jobb munkafegyelemre és gépkihasználásra vonatkoztak, s amelyek — a főkönyvelő szerint — leginkább hordozzák az előrelépés feltételeit. Meg eszembe jut az időjárás, a rengeteg objektív körülmény, melyek egyik napról a másikra felboríthatják a legóvatosabb

termelési prognózist is.

A főállattenyésztő biztos a dolgában. Mint a jó gazda, aki bízik a lovaiban, mert tisztában van vele, mindenre képesek. Igaz, nem ígér sokat. Mértéktartó.

■ — Tavaly 13 és fél millió forint volt az ágazat árbevétele, ezt mindenféleképp szeretnénk az idén is elérni. Köztudomású, hogy a Duna mentét tejtermelő körzetté nyilvánították, fő célunk tehát a tejhozam növelése. A szarvasmarha-állományt 750-ről 800-ra,

KIÁLLÍTÁS VARSÓBAN

A könyvtárak 30 éve

Március 12-e és április 4-e között Varsóban rendezik meg az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtudományi és Módszertani Központja a „Magyar könyvtárak 30 éve” című kiállítást.

A több száz éves lengyel—magyar kapcsolatok illusztrálására bemutatják a Széchényi Könyv- - .tár féltve i őrzött régi -magyar nyomtatványának, a Puerilium a Colloqüiorum.' Formulae-nak néhány lapját. A könyv latin, lengyel, magyar és német nyelvű beszédgyakorlatokat tartalmaz, és egyetlen ismert példánya a krakkói 1531-es kiadásnak.

Permettrágya - három változatban

A Peremartoni Vegyipari Vállalatnál három új permettrágya gyártására készülnek. A három variáns abban különbözik egymástól, hogy az egyikben a nitrogén, a másikban a foszfor, a harmadikban pedig a kálium szerepel túlsúlyban. Az elmúlt évek kísérletei során a pere- martoni új termék jól „szerepelt” a szőlőben, a gyümölcsösben, a búza. és a cukorrépa- termesztésben egyaránt. Külön értéke, hogy a szőlőnél és a cukorrépánál nemcsak a- hozamot növelte, hanem a cukortartalmat is emelte.

a tehenek számát 286-ról 360-ra kívánjuk emelni. Hozzáfogunk — mintegy 160 jószágnál — a hol- steih-friz keresztezéshez. Beruházásaink közül figyelemre méltó a 30 férőhelyes elletőistálló, egybeépítve a 70 állatot befogadó vemhes előkészítővel. Kétmillióba kerül, s decemberig átadjuk.

Sertéssel, birkákkal és baromfival is foglalkozunk. A jelenlegi 60—70-es kocalétszámot 120-ra növeljük majd és a régi szerfás istállókat saját erőből fiaztatóvá, süldőszállássá alakítjuk át. 600-as juhászatunkban egyetlen feladat marad 1976-ra: a nyáj fiatalítása, felfrissítése. Ami a csirkéket illeti, a múlt évben 50 ezer pecsenye- baromfit produkáltunk. Az idén ezzel szemben 60 I ezerre vállalkozunk.

Török Árpád ’ gondterheltebb- nek látszik mint kollégája. Ugyanakkor optimistább - is. Nincs ebben semmi ellentmondás: ő ösz- szetettségében, egészében látja a gazdaságot. A nehézségeket, s a jövedelmezőbb tevékenységet együtt mérlegeli.

— A múlt esztendő kétmillió? nyereségével nem volt éppen kedvező számunkra. Meg kell hagyni persze, hogy építőrészlegünk rengeteg áthúzódó munkával zárt. ami késztermékként csak

az idén fog jelentkezni. Nem túlzás hát, ha most 10,6 milliót tűzünk -ki, s a . tavalyi 93 milliós termelési összértéket is megtoldják 7 millióval.

Ennyit általánosságban. A majdnem 3000 hektáros vetésterületünkről jóformán csak a kukorica és a fűszerpaprika érdemel szót. Egy éve, hogy beléptünk a Bajai Kukoricatermesztési Rendszerbe, s 1976-ban remélhetőleg a teljes gépesítést megoldjuk. A rendszeren belül vásárolunk négy traktort, két , NDK-gyártmányú kombájnt, s hozzájuk felszereléseket. tartozékokat. A paprikát ezután —, mert hamarosan belép az új szárító — félkész állapotban adjuk le, amivel eddigi évi 5' milliós bevételünket csaknem megduplázzuk.

. Van egy igen jelentős és hasznos üzemágunk, a sóderkitermelés és -szállítás. 1975-ben 128

ezer köbméternyit bányásztunk a Dunából — 80 százalékát fuvaroztuk is —, amiért több mint 9 milliót fizettek megrendelőink, összesen 1,7 milliót áldozunk itt fejlesztésre: egy'nagyobb teljesítményű kotróberendezést és 3 új billenőkocsit szerzünk be. 60 fős éDítőbrigádunkról már. szóltam: 18-at húznak fel őszig —. mintegy hétmillió forint értékben — a kalocsai láncházakból.

Ezernyolcszáz hektárral vagyunk érdekeltek a több mint 100 ezer hektárt érintő Duna menti új öntözőfürtben, mely 1978-ban már minden bizonnyal működésbe lép. Nos, az idén befejeződik a melioráció, amit szövetkezetürm négy-négy és fél millió forintja bánja. Ezt persze tréfának szántam. hisz nem vitás, nagyon hamar meg fog térülni a befektetett igen tekintélyes összeg

__

K. F.

LASKAGOMBA BOROTÁRÓL

• Borótán, a Borota Tsz 1500 négyzetméter alapterületen termeszti az országban még újdonságnak számító laska- . gombát. Az ízletes, fehérjékben gazdag laskagombából az 'idén 850 mázsát termesztenek. (MTI-fotó — Kozák Albert — KS.)

DOKUMENTUMFILM

A capuai fiúk Amerikája

Ma, szerdán mutatják be a Magyar Televízió új, egyórás dokumentumfilmjét, „A capuai fiúk Amerikája” címmel. Mint a rendező, Kígyós Sándor elmondta az MTI munkatársának, ezzel a produkciójukkal az 1974-ben bemutatott „Capuai fiúk” című, emlékezetes riportjukat folytatják. A téma megtalálásaihoz a véletlen vezette el a film készítőit, akik tavaly szeptemberben Amerikában az ottani magyarok, ról készítettek tudósítást, de közben módjuk nyílt arra is, hogy a korábban bemutatott fiatalok sorsát tovább követhessék. Lényegében Molnár Jóska után indultak el, sorsokat és utakat feltérképezni, sok olyan ötletet, tanácsot, észrevételt hasznosítva, amelyeket az előző film után kapták. „A capuai fiúk Amerikája” nem általában a disszi- densekről, az emigránsokról kíván portrét rajzolni, hanem a volt „táborlakókról”, akik rokonok, nyelvtudás, nem utolsósorban pedig szakma nélkül próbálják megtalálni helyüket. A régebbi „szereplők” mellett jó néhány új arccal is megismerkedhetünk : magányos fiatalokkal és családokkal, akik ott szeretnék megtalálni számításaikat.

— Dokumentumfilmünk, amelyben gazdag anyagot dolgozunk fel, nekünk, az alkotóknak is megrázó élmény volt — mondta Kígyós Sándor. — Mi most elsősorban elgondolkodtatni kívánjuk nézőinket. Éppen ezért az előző produkcióhoz képest más hangvételt használunk és más a megközelítési módunk is. Letisztultabban, nem elsősorban az érzelmekre apellálva, kívánjuk megmutatni, hogy minden frázis, tetszetős „odamondás” ellenére, mégis mihdenki szeretettel beszél az óhazáról. „A capuai fiúk Amerikája” sok, ki nem mondott gondolat megfogalmazására vállalkozik — remélhetőleg sikerrel.

A tv új dokumeptumfilmjét Lukács Lóránt fényképezte, szerkesztője pedig Radványj Dezső volt. (MTI)

Jó forgalom, jó árak mz állatpiacokon ^

A március eleji állatpiaci forgalmat a szakemberek azért kísérik különös figyelemmel, mert fontos következtetéseket lehet levonni belőle a következő hetek, hónapok háztáji. tenyésztői tevékenységére.

A márciusi állatpiacon egy hét alatt, a megfigyelt mintegy 70— 80 helyen 17 ezer malacot kínáltak eladásra, s az állatok kétharmada vevőre talált. A 12 kilogrammnál kisebb súlyú malacokat átlagosan kilónként 57 forintért vették meg, míg tavaly 40 forint alatti áron értékesítették, ami az idei igen előnyös értékesítési árat jelzi. A 12—25 kilogramm közötti malacok kilónként 52 forintért találtak gazdára, az elmúlt év azonos időszakában csak 40 forintért, tehát a különbözét itt is számottevő és a tenyésztői munka fellendítő, sére ösztönzi a kistermelőket. A süldők kétharmada kelt el a piacokon, ez az arány igen jó állatpiaci forgalomnak számit, az ár ugyancsak meghaladja az elmúlt évit.

Gépjavítás

Közeleg a ta. vasz, sürget a munka a gépjavítóknál. A tavaszi, nyári és őszi nagy mezőgazdasági munkák idején használt gépeknek ilyenkor van a javítási ideje. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság szántópusztai üzemegységénél a gépek nagy

többségét már kijavították. Felvételünkön az egyik SZT—3-as tárcsa javítását végzi Valkai Vendel és Takács Lajos,

Az együttműködés haszna

• A közelmúltban tájékoztattuk olvasóinkat a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának üléséről, amelynek keretében értékelték a Hazafias Né- front városi bizottsága és a városi tanács által még 1971 decemberében megkötött együttműködési megállapodásban foglaltak végrehajtását is.

A megállapodás célja a szocialista demokrácia fejlesztése, a párthatározatokban kifejtett célok és elvek megvalósítása volt. Ezt a mindenkori időszerűség teljesíti ki, tölti meg széles tartalommal, irányt mutatva a gyakorlati megvalósításhoz.

Kimondja a megállapodás egyik pontja, hogy a két fél választási ciklusonként egy alkalommal közösen értékeli az elvégzetteket, egyúttal meghatározza a feladatokat, számba véve a továbbfejlesztés lehetőségeit.

• Legutóbbi testületi tanácskozáson;' ,Tri£^ájíap>tottáb>,'. hogy. ar. kapcsolatok - jók, .a- tanács. képvi- l selői tevékenyen részt vesznek a népfront bizottságaiban, szervezeti életében. Á népfront viszont elősegíti a tömegkapcsolatok állandó növelését, kiterjesztését a tanácsi munkában. A népfront lakóterületi és várospolitikai munkájának hatása abból is lemérhető, hogy a lakóterületeken, üzemekben, tsz-ekben évről évre több millió forint értékű a város fejlődése érdekében végzett társadalmi munka.

Évenként ismétlődően felhívják a Jakosság figyelmét a mintegy négy éve indítóik „Tiszta, virágos Kecskemétért” mozgalomban való részvételre. Ennek hatása mindnyájunk által közvetlenül lepnérhető. Számos vállalat, üzem csinos, vonzó, virágos környéke tanúskodik arról, hogy a mozgalom él és hat. Lépten-nyo- mon sokasodik azoknak a szocialista szerződéseknek a száma is, amelyeket a termelő egységek, vállalatok a mozgalom javára a kommunális költségvetési üzemmel kötnek (1974-ben 33, tavaly már 55).

Előadások, fórumok és kötetlen személyes beszélgetések igyekeznek tudatosítani a népfront és a tanács célkitűzéseit, szándékait. A HNF városi' bizottsága részt vesz a tanácsi rendeletek, határozatok ismertetésében a lakosság körében, mozgósít a tervek teljesítésére. Másrészt a lakóterületi gyűléseken összegyűjtött észrevételeket, javaslatokat továbbítja az illetékes tanácsi osztályokhoz.

• A legszorosabb az együttműködés az alkotmányjogi feladatok ellátásában is, ami különösen az országgyűlési képviselőválasztás sikeres lebonyolításában mutatkozott meg' jó eredménnyel. A jogi ismeretek terjesztését szolgálják egyebek közt a jelölőgyűlések, rétegtalálkozók, s egyéb beszélgetések is. A külterületen, s a város számos munkahelyi KISZ-szervezeténél rendeztek ilyeneket. Igen hasznosnak bizo- nyyltak azok a -több csoportos beszélgetések, amelyeket az elmúlt

:,.éV' őszén- a---tanácstagokkal. .;az együttműködési megállapodásban foglaltak jobb elvégzése szolgálatában folytattak.

Közös, együttes feladat a lakó- bizottságok irányítása, figyelemmel kísérése. E tekintetben még akadnak hiányosságok, holott ezek tevékenysége sokat segíthet -a társadalmi vagyon védelmében, a szocialista együttélés normáinak megtartásában stb.

• Végeredményben as együttműködési megállapodás a várakozásnak megfelelően szolgálta a városfejlesztés tennivalóinak megvalósítását, a demokratizmus hatékonyabb kibontakozását; segített a közéleti munka tartalmasabbá tételében, az* általános közhangulat kedvező alakulásában. S a „kölcsönös segítségnyújtás” előttünk álló időszaka bizonyára az elmondottaknál is szebb eredményeket hoz majd.

J. T.

Hétfőtől

hétfőig...

U a az asztalterítéket, meg azt néznék Kovács Jáno- séknál, hogy a vendégszobát is feldíszítették, s már két napja fűtötték, azt hinnék, lakodalom van a háznál.

*

Még harangszó előtt megérkeztek azok, akiknek a fogadtatás szól: Jancsi, az egyik fehérvári kollégium tanára és Karcsi, aki művezető. Az öreg szívélyesen üdvözli őket, majd az Aranka néninek átadott virág az asztal közepére kerül, aztán bemutatja őket az ismerőseinek:

— .Ez a két legény valamikor nagy fába vágta a fejszéjét. Az én „beszervezésemre” jöttek hozzánk. Jól titkolták a nyavalyások, mert ha én akkor tudom, talán be sem eresztem őket. De mire kiderült, hogy kicsodák, megkedveltem őket. Na, üljetek asztalhoz! Jancsikám, te jól megőszültél. Karcsi, te az utóbbi években t>ocakosodsz.

Sokáig nem tudtam megérteni,

hogyan sikerült édesapámat meggyőzni másnak arról, amit tőlem hallani sem akart. Két éve felavatott tiszt voltam, a pártbizottság hazairányított, hogy segítsem őt, mert egy éve makacska- dik, a falu egy részének szeme meg csak rajta van. „Ha Kovács János nem lép, akkor annak oka van” — mondogatták: Amikor próbáltam érvekkel meggyőzni, a nagyüzem jövőjéről mondott szavaimra gorombán válaszolt.

A végén fejszét ragadott egyik reggel, aztán azt mondta, hogy ha el nem megyek a házából, hát nem jó vége lesz. Szeméből láttam, komolyan .gondolja. Ügy álltunk akkor szemben, mintha nem i? egy család két nemzedéke, hanem két ellenfél lennénk.

Szavai akkor nagyon fájtak. Évekig néni jöttem haza. Miért zúdultak rám akkor apám kemény, vissza nem fordítható szavai? Miért tart engem a paraszti sorból kivetkőzöttnek, miért mondja, hogy hátat fordítottam a falumnak, az ő keserves munkája értelmének?

János lehajtott fejjel elmondott szavai után apjára néz, aztán várja, hogy Valaki - megszólaljon.

— Nem volt az akkor mindegy — szól közbe János bácsi —, tudtad te is jól. Nősülni készültél, Jolán kollégiumban volt, csak arra lehetett támaszkodni, ami a

kamrában, meg az istállóban volt. A földhöz is ketten maradtunk anyáddal. Amink volt, ahhoz ragaszkodtunk. A faluban mindenki ismert. Tudták, dolgos emberek vagyunk, nem mentünk hitelért, kölcsönért senkihez. Ha volt, megosztottuk veletek, ha rossz esztendő jött, első az állatoké volt, meg a földé. Azután jöttünk mi. Nehéz volt ettől elszokni, hozzászoktatni a gondolatomat ahhoz, hogy mások adják a munkát. mások gondolkodjanak arról, hogyan lesz?! Aztán, ha rosszul számítják ki a tennivalókat, mihez nyúlunk, mi lesz velünk? — így gondolkodtam én is, meg mások is. Igaz emberek? — fordult mosolyogva a mellette ülőkhöz.

— Többen ki is léptek, mert azt mondták, nem lesz itt nagyüzemi gazdálkodás, nem tudja a szövetkezet eltartani a falut. A tizenöt, tizennyolc forintos munkaegységérték az első két évben bizony nem volt meggyőző a kétkedőknek. Minden munkát részért akartak vállalni, sokáig nem lehetett meggyőzni az embereket arról, hogy ne osszunk ki mindent. Szerencsére voltak néhá- nyan olyan gondolkodásúak is, mint János bácsi, akinek a szakértelmét, józan megfontoltságát nem lehetett nélkülözni.

— Az ötödik, hatodik évtől

kezdve aztán érezhetően és gyor-, san megerősödtünk. Ha idejük vén, körülnézhetünk- a szövetkezetben — veszi át á szó fonalát Feri bácsi.

— Ismerjük a szövetkezetét — szól közbe Karcsi —. János bácsival végigjártuk a nyáron | a gépműhelyeket, istállóikat, jártunk a kertészetükben js. Nagyon szép minden. Még a tanyaközponthoz az utat kellene megjavítani, hogy sáros időben is lehessen szállítani.

— Szóval ott hagytam abba, hogy sok minden megváltozott. Ennek nyomán sokan jöttek visz- sza a városból dolgozni, nőtt a falu. Azt hiszem, látták azt a két sor új házat, amikor a faluba jöttek. Nem azt mondom, hogy most már nincs mit csinálni, de igazuk volt azoknak, akik hatvanegyben azt mondták az alakuló közgyűlésen, hogy tíz év múlva szét sém lehetne zavarni minket. Egyeí azért hadd kétjeK, ha már itt vannak! Meséljék el, mivel tudták meggyőzni János komámat a belépésre, mert arról igencsak hallgatott mindig.

— Hát nem mondtuk mi János bácsinak tulajdonképpen semmi különöset — mosolyog Jancsi. — Ügy volt, hogy 1961 januárjában kerültünk a szervezőkkel a faluba, aztán a párttitkár elvtárs János bácsihoz osztott be

Karcsival együtt. Az volt a feladatunk, hogy beszélgessünk vele, de körültekintően, mert még a fiát is elzavarta, amikor a szövetkezetét szóba hozta. János bácsira szükség van, mert szorgalmas, tekintélyes gazda, belépése esetén az egész utca a szövetkezést választja. Hát mi fiatalok is voltunk, a paraszti élethez nem sokat értettünk. Eljöttünk János bácsihoz. Aranka nénihez, beszélgetni. Nem a szövetkezetről, hanem bármiről. Egy kissé tartózkodó volt a fogadtatás. Ez úgy hétfői napra esett, aztán a másik hétfőig tartott. Itt laktunk ebben a szobában. Akkor még nem volt benne kályha, ugyancsak hideg volt. Az évben, emlékszem, elég nagy tél volt. A konyhában voltunk napközben. János bácsi kezdetben nehéz beszélgető partner volt, később aztán megjött a beszédes kedve.

Ahogyan teltek a napok, egyre komprabb is, türelmetlenebb is lett János bácsi. Szombat este sonkát sütött Aranka néni, arra hárman megittunk vagy 4—5 liter vörösbort. Nekünk egy kicsit meg is ártott. János bácsi teljesen szótlan lett. Egyszer kiment az istállóba és azzal jött vissza, hogy megöli a lovait. Láttuk, milyen felindult, csitítani igyekeztünk. Összetörte az asztalon a tányérokat, a boros kancsót földhöz vágta, leborult az asztalra, aztán csak sírt, könny nélkül, el- csukló hangon. Egy idő múlva abbahagyta, és kérte tőlünk a belépési nyilatkozatot, hogy aláírja. Egy kissé meglepődtünk, mert nálunk nem volt üres nyilatkozat. Mondtuk is neki. Karcsi azt tanácsolta, hogy most feküdjön le; aztán másnap — vasárnap — be-' megy János bácsi a tanácsházára. Vasárnap aztán korán elmeit, mi már reggeliztünk, amikor visz- szajött. Ünneplőben volt. Szép fehér inge, kalapja, fekete félkabátja, csizmája valami különös keretet adott határozott arcvonásainak. Mikor visszajött, csak ennyit mondott:

— Megtörtént! — Aztán letette kalapját, kabátját, mellénk ült a» asztalhoz. Nem evett. Aranka nénivel bort hozatott: Az üveget a szájára vette, egy cseppig kiitta. Egy ideig szótlanul nézett ránk, aztán Karcsi fejét megsimítva beszélni kezdett:

— Ti rendes emberek vagytok! Velem gondolkodtatok, türelmetek volt napokig hallgatni engem. Igazatok is van! Hanem tavaly, akik itt voltak két napig, azokhoz nem volt szavam!

•

Sötét este vet véget a beszélgetésnek. Búcsúzáskor átölelik egymást búcsúzók és búcsúztatók.

Körmendi icAim&n