Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-27 / 74. szám

ins. március 27. • PETŐFI NÉPÉ • 3 ék Másfél százezer fiatal búcsúzik az alma matertől az idén. Szak­munkásként, friss érettségi bi­zonyítvánnyal vagy más közép­fokú képesítéssel. egyetemi, fő­iskolai diplomával. Mi tagadás, ezt az idei startot a megszokott­nál jóval nagyobb figyelem és izgalom előzi meg. Persze, nem. elsősorban az iskolától veendő búcsú miatt. Az érdeklődés most a folyta­tás, az elhelyezkedés lehetőségeit teszi a vizsgálódás tárgyasztalá­ra: hová mehet, mit csinálhat a gyerek? Túl az évente megszo­kott egyetemi felvételi napokon ezúttal nem kisebb a szorongás azért, hogy lesz-e megfelelő munkahely? És ha lesz. belép­het-e a pályakezdő? Milyen in­tézkedések várhatók azért, hogy a fiatalemberek azt folytassák a gyakorlatban, amiért tanultak > — hosszabb-rövidebb ideig, s amiért ők, családjuk és a tár­sadalom nem kis anyagi és más természetű erőfeszítést hozott? A kérdés teljesen jogos. Ezt a Minisztertanács legutóbbi, már­cius 25. ülésén megfogalmazottak is aláhúzzák, A kormány előtt alapos jelentést ismertettek, amely a y pályakezdők elhelyez­kedési lehetőségeit vizsgálta meg az adminisztratív létszám­zárlat szemszögéből, felsorolván azokat az intézkedéseket isi amelyek feltétlenül szükségesek a megoldáshoz. Legelőbb — s talán ez mondja a legtöbbet is —, érdemes meg­említeni, hogy a kormány társa­dalmi-politikai kérdésként kezel­te, kezeli az ügyet. Nevezetesen azt. hogy a létszámzárlat meg­sértése nélkül a lehető legjob­ban oldják meg az érintettek ezt a feladatot, egyeztessék össze a népgazdaság és az egyének — a végzősök — érdekeit.' Ennek érdekében alaposan felmérték — szám szerint meghatározták —, i hogy kiknek az elhelyezéséhez uJkell külön intézkedés. Kiderült például,.hogy az 55 ezer új szak­munkás,.! továbbá a 19 ezer kü- - lönféle szakközépiskolás, felső-> ■ fokú ' végzettségű pályakezdő (ipari, mezőgazdasági, közleke­dési, építőipari, egészségügyi, pe­dagógiai és jogi képzettségűek) elhelyezkedésének nincs akadá­lya, ám a közgazdasági jellegű végzettséggel rendelkezők mun- kábaállításához megfelelő lépé­seket kell tenni. A létszámzárlat elsősorban azokat érinti, akik alkalmazott­ként kívánnak majd dolgozni és a pénzügyi számviteli, vendég­látóipari, külkereskedelmi főis­kolán, illetve a közgazdaság- tudományi egyetemen végeznek. Megnyugtató azonban. hogy ép­pen érdekükben úgy foglalt ál- ,lást a kormány: a felsőfokú szakképesítetteknek munkába- allitását végzettségüknek megfe­lelőéit kell biztosítani, elsősorban a munkaerőhiányos területeken. Rendező elvek is vannak erre: az illetékes intézményeknek pá­lyázati felhívásokat szükséges meghirdetni. a zárlattal érintett területeken a pótlásra elsősorban a pályakezdőket kell figyelembe venni. A még időben született döntés minden bizonnyal renge­teg aggodalmat oszlat el. Jogo­san. Feltehetően elcsendesedik az a vita is, amely a létszám­stop kihirdetése óta tart leendő alkalmazottak és alkalmazók kö­rében. És ezzel ki is pipálhatjuk mindezt elintézendőink' listájá­ról? Aligha. A mostani elhatá­rozás nélkül nehéz lenne megol­dást találni az új szakemberek elhelyezésére. Ám az sem vi­tatható, hogy e fontos döntés olyan kereteket határoz meg, amelyeket a gyakorlatban kell tartálorhmál kitölteni, olyan aka­ratot testesít meg, amit csak jó 1 végrehajtással lehet teljesítenil Például a késedelem nélküli, szabatosan kiirt pályázatokkal, egyes munkakörökben érdemi, gyors — tehát bürokráciamentes —, engedélyezési eljárással, amellyel el kell bírálni: felve- hető-e alkalmazottként a pálya­kezdd vagy sem. Nem feledkez­hetünk meg azokról sem, akik esetleg „nem fértek be” az intéz- \ kedés valamelyik sorába, hiszen az életet még a legkörültekin­tőbb fogalmazás . sem foghalja tt. Róluk is szól a határozat. Szellemével, amikor kimondja — érdemes még egyszer idézni- —, a pályakezdők elhelyezése társa­dalmi, politikai kérdés. Nem kétséges, mindez tetemes felelősséget ró a hivatalokra, vállalatokra. És plusz ügyinté­zési munkát. Hiszen nem' kisebb dologról van szó, mint az után­pótlásról. M. I. KISZ-alapszervezeti vezetőségválasztás után a soltvadkerti MEDICOR üzemben Kongresszusra készülődnek az ifjúkom­munisták. A társadalmi érdeklődés előterébe került KISZ-fiatalságról, életükről, munká­jukról, akcióikról a szokásosnál többször esik szó mostanában. • Köpe László és Valenda Pál az inkubátor­szekrény szerelése közben. SKBnam • Vízi Erzsébet és Kaszás Erzsébet a bukósisakok szegecselését végzik. • Ezt a mozgalmi évet még közösen töltjük el — mondja Mészáros József. (Szilágyi Mihály felvételei) 9 Ezért dolgoztak a KISZ-esek? A talajvíz senkinek sem jutott eszébe? A KISZ-alapszer vezet, amelyet felkerestünk, a soltvadkerti Sző­lőskert Szákszövetkezetben te­vékenykedett. Lehoczki András párttitkár, első pillantásra KISZ. ^korúnak tűnő fiatalember, men­ten a tárgyra tért, amikor az ifjúsági alapszervezetről kérdez­tük. — KlSZ-isták? Nálunk most nemigen vannak. A múlt évben azonban húsz-huszonöt tagú alapszervezet működött itt, fő- ként a melléküzemágban. A szakszövetkezetnek ezt a rész­legét január elsején átvette a MEDICOR. Ennélfogva megcsap­pant a KISZ-szervezet létszáma. Tavalyi munkájukról elisme­réssel szólhatok, akár a minden­napi termelő tevékenységüket,' akár a társadalmi megmozdulá­saikat nézem. Ez utóbbiak közül hadd soroljak fel néhányat. A KISZ-titkár — amilyen szerény­nek ismerem — biztosan elhall­gatná. Az alma. és a szőlőszüret­ben szombaton és vasárnap szin­te a végkimerülésig segédkeztek a fiatalok. Ott voltak a felsza­badulás emlékpark létesítésénél, s az Ifjúság utca rendbetételénél. Lelkesen kivették részüket a nagycsaládosok házépítéséből, a különböző ünnepi események, rendezvények lebonyolításából. Utoljára hagytam a soltvadker­ti ifjúsági pinceklub létesítésé­nél kifejtett erőfeszítéseiket. Ja­vasolom, tekintsük meg. Azt hi. szem egy fotót is megérne. Élőbb mégis az inkubátorüze­met kerestük fel, ahol Mészáros József KISZ-titkár, nemrég még a nagyközségi KISZ-bizottság titkára is, „civilben”, műszaki el­lenőr. Egy-kettőre előkerült, s mindjárt a tagságról faggatjuk. — Jelenleg tizenheten vagyunk — válaszolja —, a szakszövetke­zetét csupán hárman képviselik. Az átszervezéstől függetlenül ezt a mozgalmi évet még közö­sen töltjük el, jövőre azután el­válnak útjaink. Addig is> a leg­fontosabb feladatunknak tartom a szakszövetkezetben dolgozó száz-százhúsz fiatal erkölcsi-po­litikai nevelését, az ifjúsági moz. galomba szervezését, s ezáltal ott is -egy erős, életrevaló alapszer­vezet megalakítását. Ehhez ter­mészetesen a kiskőrösi járási KISZ-bizottság támogatását is igényeljük. Ami a szervezettsé­get, a közösségi élet kibontako­zását illeti, bőven akad még ne­künk régieknek is tennivalónk. — A beszámoló taggyűléseken szóbakerültek-e ezek a kérdé­sek? — Hogyne. Nagyon is önkriti­kusan vizsgáltuk elmúlt évi te­vékenységünket. Kiderült, hogy egyesek nem eléggé aktívak. Fe­lületesek vóltak a KlSZ-feladat- vállalások, s bizony a politikai ismereteink is eléggé hiányosak. A vége az lett, hogy a tartal- ,masabb KISZ-munka és a gárda ütőképesebbé tétele érdekében új vezetőséget választottunk. Ak­cióprogramunk összeállításához a pártszervezettől kértünk javasla­tokat. Különben a legsürgősebb tennivaló a KISZ-taggá nevelés és mozgósítás, az ifjúsági szocia­lista brigád létrehozása,' hozzá­járulás a nagyközség rendelőin­tézetének felszereléséhez, az üzem parkosítása és a vasgyűj­tés, amibe még csak ezután kap­csolódunk bele. — A szocialista brigád szerve­zéséről jut eszembe. Tanulmá- nyoztátok-e már a KISZ Köz­ponti Bizottság kongresszusi le­velét? .— Igen. A felhívás első feje­zetét szóról szóra felolvastuk, a többit kivonatosan ismertet­tük. A kettős program találko­zott a tetszésükkel, egyetértésük­kel. Az ifjúsági szövetség tag­jai előtt áll az a feladat, hogy megismerjék a párt gazdaság- politikáját, minden fiatalt meg­nyerjenek, buzdítsanak a nép- gazdasági célok megvalósítására. A KISZ-titkárral folytatott be­szélgetésünk után Lehoczki And­rás elkísért bennünket a solt­vadkerti ifjúság pinceklubjába. Az ott látottakról árulkodik fényképfelvételünk. A pinceklub helyiségei, amint azt a kísérőnk­től megtudtam, 1975 tavasza óta víz alatt állnak. Pedig a fiata­lok, akik alig várták, hogy végre birtokukba vehessék, mintegy negyedmillió* forint értékű mun­kát öltek bele. Szigetelni kelle­ne az épület alapját. Kétszáz­ezer forintba kerülne az anyag, s ugyanennyibe a megcsináltatás. A kivitelezést az ifjú szakmun­kások — a klubterem elsősor­ban nekik hiányzik nagyon —■ ismét felajánlották. Szeretnénk velük együtt hinni, hogy nem hiába. K. F. Színházi világnap - 1976 Világot jelentő deszkának mondták Valaha a színpadot. de a gondolat mélyebb, igazubb an­nál, ahogyan gyakran értik. „A színház a haladó eszmék hirde­tésének .eszköze, a rossz ellen, az igazság és az igazságosság el­lenségei elfen vívott harc fegy­vere” — mondta Schiller, a nagy német drámaíró. Békés fegyver a színház: életet teremt, de nem olt ki életet. Irtja a rosszat, de nem pusztít értékei, a rosszat jóval. rútat széppel győzi meg.” „A színház soha nem lehet kö­zömbös, a színház vállalta teg­nap, és ma, és mindenkor hogy kimondja:. mi az igaz és mi a hamis.”' — Így kezdődik a ^szín­ház üdvözlete. Illés Endre szép és igaz köszöntője, amelyet ma, a színházi világnapon minden előadás kezdetén - elmondanak. A színház ábrázolja, megeleve­níti, élményként fölkínálja, hogy átéljük, mi u rossz és mi a jó, mi az igaz és mi a hamis. A reformkorban élt Kótsi Patkó János írta a színészről: ..i. „a színjátszó sokkal fontosabb em­ber, mint amilyennek sokan képzelik. Az ő kezében vágynak a lélek munkáját ébresztő, sze­rek...” . „Mostanában sok szó esik a színház válságáról.” — folytatja a gondolatok sorát Illés Endre ünnepi köszöntőjében. — „A szárny a madár szárnya soha­sem kerülhet válságba, — azzal mindig repülni fognak. A szín­háznak is ilyen megronthaíatlan szárnya van, a színpadon szüle­Rangos zenei Kecskeméten A héten rangos és színvonalas előadásoknak tapsolhatott Kecs­kemét zeneszerető közönsége. A megyei művelődési központ szín­házitermének megtelt széksorai nemcsak arról tanúskodtak, hogy a megyeszékhely lakosai egyre nagyobb számban igénylik a ko­moly. zene különböző műfajú rendezvényeit. A hétfői koncert arra is bizonyságul szolgált, hogy -a közönség elvárásait a jó ké­pességű helyi együttes egyre ma­gasabb művészi színvonalon tud­ja kielégíteni. Mozart-hangverseny Március 22-én hétfőn este Mo­zart négy remekművével lépeltt közönség dé- a Kecskeméti Szim­fonikus zenekar Kemény Endre vezényletével. Á megyei művelő­dési központban rendezett hang­verseny iránti érdeklődést fokoz­ta és az est rángját emelte a két neves szólista Bücher Mihály zongora- és ifjabb Hara László fagottművész vendégszereplése és az az örvendetes dolog, hogy a te­remben a rádió mikrofonjait is álhelyezték. A 'koncertet ugyanis — egyenes adásban — a III. mű­soron közvetítették. A műsor C-dúr (Linzi) és D-dúr (Haffner) szimfóniájából különö­sen a lassú és a záró tételek si­kerültek szépen, virtuózán. Az A-dúr zongoraversenyből Bacher Mihály, illetve a zenekar a közép­ső tétel- gyönyörű ás egyben fáj­dalmas líraiságát tudta legjobban kifejezni. Az est egészen kivéte­les élményét jelentette ifjabb Ha­ra László faggotozása. Előadásá­ban a B-dúr fagottverseny min­den' szépsége, játékossága, ötle­tessége maradéktalanul megvaló­sult. A koncért sikere és a közönség örvendetesen nagy száma meg­győzően bizonyítja az Országos Filharmónia azon döntésének he- 'lyességét amely szerint az 1976/77-es kecskeméti bérleti so­rozatban a helyi szimfonikus ze­nekar már három alkalommal fog fellépni. tő jtték ís tud és száll is, mint a madár. Mint a költészet, mint az emberi képzelet...” A magyar színházművészet az évek során a szárnyaló képzelet és a lelkek munkáját, szárnyalását ébresztő költészet szószéke lett. Váro­sainkban és falvaink nagy részé­ben sorra-rendre megszólal- a színpadokon a költői, szó. hogy életet, igazságot, emberséget fa­kasszon bennünk. A színház világnapja nemcsak a köszöntés alkalma, hanem az elismerésé is: köszönet a szín­ház művészeinek, akik újra és újra megidézik az. embert és a költészetet. Idén a színházi világnap egy­beesik a magyar nyelv ünneplé­sének napjaival is. >rA színház leghatásosabb eszköze a nyelv mívelésének, tisztulásának és terjesztésének” — mondta a XIX. század fordulóján élt Aranka, György. S ez nemcsak a magyar színház megszületése korában, a vándorszínészet, az első magyar dráma születése idején volt igaz; ma is a nyelv mívelésének hatá­sos eszköze a színház. A szóé, a tiszta gondolaté. A színházi világnapon köszönt­jük a kecskeméti Katona József Színház társulatának művészeit, tagjait, a megyénkben is rend­szeres tájelöadásokat tartó Dé­ryné Színház együttesét és az élő szó megjelenítésében elkötele­zett valamennyi alkotót, aki fe-- lelősséget vállal a színházmű­vészet iránt. rendezvények Puccini-opera Á századforduló nagy olasz operakomponistájának, Giacomo Puccininak első, valóban mara­dandó értékű alkotása, a Prévost abbé regénye nyomán készült Manón Leseaut csütörtökön ke­rült színre. A darab legfőbb ér­tékei — a sokszínű zenei anyag, az őszinte, szenvedélyesen kitá­rulkozó dallamosság és a drá- maiság — jól érvényesüllek Vaszy Viktor kiváló művész irá­nyítása alatt. Karmesteri mun­kája, céltudatos zenei építkezése különösen a nagy csúcspontok kibontakoztatásában késztette a ' jól felkészült szólistagárdát ér­tékes teljesítményre. Zenekara kényszerűen nélkülözte a na­gyobb vonóskart, így a mozgal­masabb,; ritmikus részek, a nagy együttesjelenetek biztos alapja sajnos, hiányzott. Talán ez is- hozzájárult a kórus olykor bi­zonytalan belépéseihez. A cím­szerepben Tombor Ágnes illú­zióit. keltő alakítással és általá­ban jó énekes megoldásokkal lé­pett fel. Ritmusban olykor kissé .iskolás” volt, ■ viszont határo­zott melodikus érzéket tanúsított, partnere a szép hangú — bár ez­úttal az első felvonásban néha kissé rekedtesnek« tűnő Szabady József volt. Des Grieux alakját mértéktartó eszközökkel muziká­lisan állította elénk. Lescaut- Icént Gyimesi Kálmán alkatának megfelelő szerepben bizonyíthatta művészete értékeit. Geronte-ot, a most is_ kitűnő Gregor József énekelte Edmund első felvonás­beli . kulcsfontosságú szerepét és a Lámpagyújtó epizódját Rét Csa­ba valósította meg színvonala­san. ­A kisebb szerepekben Vargha Róbert, ifj. Rácz Imre, Gort»a Irén, Herczegh Ferenc, Huszár Ferenc, illdtve Szabó József és Réti Attila lépett fel. A díszlete­ket Sándor Lajos, a jelmezeket Vág völgyi Ilona, a koreográfiát dr. Baróthy Zoltánná tervezte. A .karigazgató Dékány Endre volt. A zenéhez és tartalomhoz igazodó rendezés Kertész Gyula hozzá­értését dicséri. P. J. — I. M. A jobb betegellátásért Szakszervezeti tanácskozás az egészségügy V. ötéves tervéről A, gyógyulást kereső és a gyó­gyulást . adó ember, a betegek és az egészségügyi dolgozók élet- körülményeinek, az állampolgá­rok egészségügyi gondozásának és az alapellátás további javí­tása volt előtérben az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezete központi vezetőségének tegnapi ülésén. Dr. Aczél-György miniszterhelyettes) az egészség­ügy ötéves tervét és annak leg­fontosabb szakmapolitikai fel­adatait taglaló előadásában a siker összetevőit a tárca beruhá­zásainak jó ütemű, végrehajtásá­ban, továbbá a költségvetés biz­tosította összegek, valamint a munkaerő maximális kihaszná­lásában jelölte meg. A meglevő, rendelkezésre álló anyagiak mellett — éppen a be­tegek^ ellátásának jobbítása, az orvoSokba és ápolókba vetett bi­zalmuk megszilárdítása érdeké­ben — döntő jelentőségű az egészségügyi dolgozók szociális helyzetének, munkakörülményei­nek javítását célzó intézkedé­sek maradéktalan végrehajtása, a csorbítatlan vezetési demok­ratizmus érvényesülése, kibon­takozása, (MTI) KÖZHEL Y-^ZÓTÁR ÉS SZONETTKOSZORÚ, SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK A Gondolat új nyelvtudományi kiadványai öt olyan nyelvtudományi ki­advány megjelentetését tervezi az idén a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat kiadója, a Gondolat, amely rendkívül nép­szerű kérdéseket elemez olvas­mányos mindenki számára hoz­záférhető módon. Napvilágot lát Loltz János: „Szonettkoszorú a nyelvről” című kötete amelyben a közelmúltban elhunyt nyelvész — aki a Columbia majd a New York egyetemének professzora volt — általános nyelvészeti, ma­gyar nyelvészeti és verstani, írá­sait bocsátja közre. Második kiadásban kerül a könyvesboltokba O. Nagy Gábor: „Magyar szólások és közmondá­sok” című gyűjteménye. Hernádi Miklós: ,;A közhely természetrajza” című kötet szer­zője, mintegy szórakoztató és hasznos kiegészítésül könyvé­hez, a mindennapi élet közhe­lyeinek szótárát adja az oivasó kezébe a „Közhely-szótár” cím­mel, a Gondolatnál megjelenő munkájában. Több mint fél ezer címszó köré csoportosítva betű­rendben közli a nyelvünkben legsűrűbben előforduló több ezer közhelyeit Az első olyan magyar nyelvű munka, amely átfogó képet ad a mesterséges nyelvekről, nyelv­tervezetekről, keveréknyelvek­ről és más, a nyelvközi forga­lomban használt jelrendszerről, Szerdahelyi István: „Bábeltől az eszperantóig” című kötete lesz. A szerző nemcsak nyelveket, min­taszövegeket mutat be, hanem érdekes epizódok, történetek, ku­riózumok felvonultatásával biz­tosítja az olvasmányosságot. Tompa József „Anyanyelvi ol­vasókönyve” ugyancsak még ez évben megjelenik a Gondolatnál. Szemelvényeket ad az író ma­gyar nyelvtörténet-kutatásaiból,' stilisztikai témájú írásokat gyűjt egybe és nyelvművelési kérdése­ket tűz napirendre. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents