Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-27 / 74. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 197«. március 27. O Van annak már ötven éve is, hogy Joe Wills, vagy, hogy . régi nevén nevezzem: Bognár József elszegődött egy tengerjáróra, s nehéz, kalandos utazás után kikötött az Újvilágban, honnan aztán nem is jött vissza. Ahogy mondják,, az első időkben ő is ugyanúgy csóró volt, mint mindenki, aki akkortájt keresett hazát Amerikában. Eleinte tányért is mosogatott és nem átallott a 45. és a 46. utca sarkán cipőt pucolni. Ment is ez egy darabig, de sehol a szerencse, amit olyan jól tudtak megírni a filléres ponyva- regényekben; hogy tudniillik táléi egy gyémánt brosstűt, esetleg élfoglal egy darab földet, mely olajjal lesz megáldva. „Nem jött be” a szerencse Joe Willsnek. Ám teltek az évek, s 6 betársult egy autómosó „garázshoz”; elfelejtette itthon hagyott menyasszonyát, viszont „felfedezte” a tulaj dromedár lányát A tulaj csak bólogatott és áldását adta a frigyre, mondván: dolgos gyerek ez a Joe, sokra viheti még. Ha előre ugrunk az időben, megállapíthatjuk, hogy Joe nem divatból vette el a tulaj bőbájú lányát mit egyesek szeretnének elhitetni, hanem bölcs gondolkodásból. Mind az öt utóda fiú lett Joe Wills mind az ötöt önállósította, és mindből „szakkénzett” autómosót nevelt. Most már hat Wills nevű autómosót kereshettek fel az ügyfelek, az üzlet fei- virágzott De Joe nem volt megelégedve a keeresettel, különféle reklámokhoz fólyamodott, hirdetéseket adott fel az újságokban, és nagy kék meg vörös színű neonokat biggyesztett a rozzant autómosó fölé. Sőt: csináltatott reklám-golyóstollat is, amin rajta van a neve, meg a címe, meg az, hogy ő autómosó „mester”, és a sokcsillagos amerikai zászló. Na, egy ilyen tollat kapott valahonnan az ismerősöm, s a név, Önmutogatók dm alapján nem volt nehéz kibogozni Joe Wills eddigi pályafutását Azt, hogy mossa-e még a port á sztrádák cirkálóiról, már nem tudni. A golyóstoll megvan. A reklám-gololyóstoll. Nem ér többet öt forintnál. O Van annak már három éve is, hogy időről időre levél- jön a szerkesztőséghez az Együttestől. A fiatalok úgyis rájuk ismernek, az öregebbeknek pedig elég annyi, hogy beategyüttes, eleddig két (sikeres) nagylemezzel — „elpével” — álltak ki a könnyűzene csúszós porondjára. Írják ám a levélben, hogy nagyon örülnek ennek. A sikernek, meg aztán annak is, hogy ebben és ebben a magazinban a szenzációs negyedik (!) helyet szerezték meg egyik dalukkal. A másikban meg — micsoda sikert — az ötödikek lettek egy másik számmal. Hát ez már döfié Írják továbbá, hogy nagysikerű turnén vettek részt. Itt is. Ött is. Hatal- 1 más siker volt — számolnak be a hakniról. Tombolt a közönség. Együtt üvöltötték, hogy Vivát! meg Éljen, meg Hogyvót! Sőt! Volt, aki azt ordította, hogy „Let’ s again!” (Újra!) S ők — mint büszkén említik — igenis újráztak. Mindent beladtak. Bőgött mind a száz va'tt, amivel játszottak. A gitáros eltépte a húrt. A dobos beverte a dobját. Az énekes elharapta a mikrofont. Írják továbbá hogy megváltozott a felállásuk, mert már nem X. a szólós, hanem Y. Amivel sikerült megnövelni a színvonalat. Meg, hogy a hatás kedvéért ezután három dobbal játszanak. Három dobos, három dobón — ugyanazt a ritmust veri; Ez igen! Meg, hogy bevettek egy új énekest aki megtévesztő hasonlósággal tud női hangon is énekelni. Azt is írják, hogy még nagyobb sikereket fognak, elérni. Minden eddiginél nagyobbat. Lehetséges, hogy megcélozzák a slágerlista harmadik helyét. Az is benne ván ám a levélben, hogy ők azért írnak, mert rájuk sok mindenki kiváncsi. Hogy már nem győzik a levélírást — bár ha válaszbélyeggel eláltott boríték érkezik postafiókszámukra küldenek dedikált fényképet — és kérik, hogy közöjük le a levelüket. Amely — mint írják — tárgyilagos módon összegezi „eddig megtett útjukat”. Hogy el ne felejtsem: küldtek fényképet is. Úgy néznek bele a lencsébe, mint akik már túl vannak mindenen. Ahogy a hasonló együttesek a nemzetközi magazinokban évekkel ezelőtt közölt fotóikon mosolyogtak. Könnyen fel lehet, fedezni, bizonyos hasonlóságot Y., a szólóénekes és N ., a külföldi csillag beállása között. © Vannak már ki tudja hány éve, hogy valaki valami szürkekalapos azit írta a messzességben lakó rokonnak, hogy ő egy nagy ember. Hogy ő forgatja á Földet. Hogy ha őnem lenne akkor már a cég sem lenne. Az első ilyen levelet elhitték. Mint ahogy nem gyanakodtak a második, a harmadik, sőt, tartok attól, hogy a negyedik levél olvastán se. Mert: biztos igaz. Csak nem ír valaki is valótlant? Onmutogatás. Valami olyan ez, mint a retusált foto. Amelyen a csupaszképűnek harcsabajszot pingál a honoráriumra éhes mester. Szóval olyat: ami nincs. De: lehetne. Mégsincs. Ballal József Kertünk szépségei?... Teraszos gazdálkodás Azokban az országokban, ahol a hegyvidék arányosan váltakozik a jól megművelhető sík területekkel, nincsenek rákényszerülve az emberek arra, hogy a képen látható módon teremtsék meg maguknak a' gazdálkodás feltételeit. Az égbe nyúló hegyek meredek lejtőit csak úgy tudja művelésre fogni a világ sok millió lakója, ha mérhetetlen fáradsággal teraszokat képez ki, ahonnan a lefutó víz nem tudja magával ragadni a vékony termőföldréteget. Jóval ritkábban az is előfordul, hogy nem kény- szerűségből térnek rá az emberek a teraszos ' földművelési módra, hímem azért, hogy a helyi adottságokban rejlő különleges lehetőségeket aknázzák ki.’ A teraszos gazdálkodásnak az az egyik legnagyobb hátránya, hogy gépek használatára nem kerülhet sor. Közép-Ázsia és Dél- Amerika, valamint Afrika egyes vidékein gyakori az ilyen föld- művelési mód. Dr. Szalva Péter kandidátus sajátos összeállítású kiállítását nyitották még a közelmúltban Kecskeméten, a megyei művelődési központ emeleti előcsarnokában. A „Kertünk szépségei” címet viselő bemutatón színes és fekete-fehér fényképfelvételeket, diaképeket és a zöldségtermesztés eredményeinek „tárgyi bizonyítékait” vehetik szemügyre a látogatók. Bevallom, a nem kevés anyagi erővel megrendezett kiállítás megtekintésekor zavarba jöttem a teremben. látható meglehetősen vegyes szemléltető anyag láttán. És a katalógus által meghirdetett törekvés „arccal a zöldségter- • mesztés felé” sem nagyon lelkesített át. Az alkotó céljának megfogalmazására a tájékoztató füzetet idézem: „A kiállítás bemutatásával és ezzel a kis munkával sze- szeretnék hozzájárulni a szakmai ismeretterjesztés és a fotóművészet ilyen jellegű fejlesztéséhez és kertészeti eredményeink további kibontakozásának elősegítéséhez. Annál is inkább, mivel a gyönyörködtetésen túl színes fotóink, diáink közelebbi. szakmai támpontot is nyújtanak a kertészeknek és érdeklődőknek. Bőséges választékot adnak a már bevált, ismertebb, vagy kevésbé ismert zöldségnövényekből, né- mesített vetőmagból és más kutatási, kertészeti eredményekből, kertünk szépségeiből... De nemcsak . fotókon,, diákon láthattuk ezeket, kézzel is 1 tapinthatjuk kertünk szépségeinek jelentős számát életben, .yagy élethű másukban a képek mellett. Ily módon összehasonlíthatjuk a kétsí- kú felvételek és á háromsíkú növényanyag művészi és gyakorlati értékét.” Félreértés ne essék, nincs szándékomba:} dr. Szalva Péter kandidátus bizonyára vitathatatlan érdemeit kétségbe vonni a Vetőmag Vállalat szentesi kutatóállomásának eredményeiben. De más a kutatómunka, más a szakmai propaganda és megint más szakértelmet igényel a fotóművészet. A kiállítás két dolgot kérdőjelezett meg bennem. Ha a bemutató a kiskerti gazdák zöld- ségtérmesztési kedvét óhajtja fo- Kozni, akkor a szemléltető fotók mellett — amelyek szép számú, és „esztétikus” kelkáposztát, karalábét, paprikát és egyebet mutatnak be — miért nem tüntették fel a rendezők a fajta újszerűségének, előnyeinek, célszerűségének indokait? A dinnyék* vöröskáposzták és póréhagymák színes felvételeinek látványa önmagában még igen kevés "embert késztet arra a felismerésre, hogy a vetőmagboltba siessen és mielőbb bevesse kiskertjét. ’ A másik dolog, amelyről szólnom kell, a fényképanyag esetenkénti ízlésromboló hatása. A fóliasátorban „ugráló” asszonyok, az amatőrbeállítású, reklámmoso- lyú munkaképek, vagy az a kedves lány, akit a szerző „vöröspaprika bikinibe” öltöztetett a termesztési kedv propagálása cél-i jából, véleményem szerint szöges ellentétben áll azzal a szándékkal, amit a katalógus be* vezetőjében megfogalmazott: „Kertünk szépségei, a kiskert, a nagykert színpompás növényei lenyűgöznek bennünket, érzelmi világunkat gazdagítják, kulturális és emberbaráti felfogásunkat emelik.” Ez a megállapítás igaz ugyan a természeti valóságra, de, sajnos, torzultan érvényesül a kiállítási helyiségben. Pavlovits Miklós Aranybánya a víz alatt Az arany "bányászata kezdetben inkább a .felszínre törő telérek felkutatására szorítkozott, illetve az aranytartalmú kőzetek egyszerű összeszedésében merült ki. Ugyancsak a legkorábbi Időkből maradt emlékek igazolják, hogy az aranymosás is a legősibb foglalkozások közé tartozik. A folyók, patakok hordalékából egykor kezdetleges eszközökkel, szinte szemenként szűrték ki az aranyat. Ilyen lelőhelyekben ma sincs hiány, a kitermelés módja azonban jelentősen megváltozott. Vízen úszó kotróműveket telepítenek azokra a- helyekre, ahol aranytartalmú hordalék található. A kotróserlegekkel kiemelt zagyszerű anyagból egy jól ismert ércdúsító eljárással, flotálással választják külön a nemesfémet. Az igen nagy fajsúlyú aranyszemcsék fokozatosan leülepednek, a zagy könnyebb fajsúlyú alkotói pedig tovább haladnak és azokat az „úszó aranygyár” szállítószalagja már is elteríti a part mentén. Az ülepítésáel különválasztott műgyantákkal nyerik ki a termésaranyat. A nyers fémet később higannyal vagy cinkáliummal „tárják fel” (tisztítják) és finomítják a végleges minőségnek megfelelően. A hordalékból való aranykitermelésnek ez a módja különösen a Szovjetunióban dívik, ahol még sok lelőhely vár' az automatikus aranymosó berendezéssel való „átfé- sülésre”, feltárásra. A barkácsolókat is segítik A Kecskeméti Épületkárban- tartó és Szolgáltatóipari Szövetkezet tervei között igen fontos helyet foglal el a lakossági szolgáltatások fejlesztése. A város fejlődésével;- egyre fiövekvő köz- épSeviaíarozásí’.1. szükségletek mellett a 'lakáskarbantartási' igények is gyarapodnak. Ezért a szövetkezet már évekkel ezelőtt megkezdte építőipari kapacitásá- sának átállítását erre a munka- területre. Nusser Elemér elnök a következő tájékoztatást adta a lakáskarbantartás és a többi javító-szolgáltatás fejlesztését célzó terveikről: A lakásokban szükséges javítanivalók általában kisebb munkák. Elvégzésükhöz a hagyó, mányos módon mégis komoly apparátus szükséges. A megrendeléseket felvenni, a munkákat megszervezni, s közben a megrendelők napi elfoglaltságához is igazodni — szinte lehetetlen. Ezeket a feladatokat egy építőipart szervezet hibák, bosszúságok nélkül aligha tudja ellátni. S a javítások költsége is annál meredekebben emelkedik, minél „simábban”, szervezik meg a munkaidőt. Sokszor maga a tulajdonos is meg tudná javítani a vízcsapot, összeállítani a kisbútort, kicserélni a törött ablaküveget, ha lenne szerszáma, alkatrésze, vagy gyorsan, többszöri utánjárás nélkül be tudná szerezni azokat. Ennek megoldása a „csináld magad” mozgalom kibóntákozta- 'tás'a ' lentié,1 amí egyszerre köriy- riyíti'^íné'g 'a barkácsoló hajlamú megrendelők és a szövetkezet dolgát. Kecskeméten a szolgáltatások bővítése, színvonaluk emelése érdekében sok támogatóra talált ez az elgondolás a tanácsi és szövetkezeti szervek vezetői körében. A hasznos mozgalom szakmai, anyagi segítése — és egyben a „hagyományos” javító-szolgáltatások fejlesztése érdekében — a város több pontján szükség van’ kisebb egységekre. Ezek sokféle ház körül adódó javítást végeznének. - Az Épületkarbantartó és Szolgáltatóipari Szövetkezet tervbe vette, hogy kiépíti ezt a gyorsszolgáltató hálózatot. Ennek első tagját a Bethlen körúti kétszintes üzemépületben nyitjuk — mondta az elnök. Ez viszonylag kis költséggel átalakítható, s már a nyáron fogadhatja az első megrendelőket és barkácsolókat. A szövetkezet a karbantartó feladatok ellátására kisgépeket is szerzett, illetve szerez be. amelyeket majd ki is kölcsönzőnk. Terveink között számolunk a környező községekben jelentkező szolgáltatási igényekkel is. Ezekben rendszeres műhelyko-. esi járatok látnák el a javítási feladatokat, s azok vennék fel a helyszínen nem teljesíthető megrendeléseket. A város több pontján szolgáltató Egységeket igyekszünk midnél hamarabb létrehozni. és a lakosság előtt megnyitni.' Högy mikor, s milyen színvonalon, az még függ attól, hogy milyen besorolást és mennyi támogatást kap erre a célra a szövetkezet. Ha minden terveink szerint alakul, három év alatt kialakítjuk a városban a javító-karbantartó szolgáltatás korszerű hálózatát. Jelenlegi építőipari bérszabályozásunk azonban még nehezíti a feladatok ellátásához indokolt létszámnövelést. A feltételek alakulásától függően tudják tehát megvalósítani a szövetkezetiek azt a tervüket, hogy 1978-oan már csaknem 10 millió forint értékű szolgáltatást végeznek. A gyors fejlődést érzékelteti, hogy, tavaly az ilyen jellegű tevékenységük' árbevétele mindössze 3 millió forint volt... A számok nagynak tűnnek, de a szövetkezet vezetői, a tanácsok és ,<j KISZÖV szakemberei tudják, hogy a városban a lakosság részéről megvannak és tovább növekednek a szolgáltatások iránti igények. Zsí. A. 6. Felfedezték szerelmi búvóhelyét, most már minden ellensége tudni fogja, akár orgyilkosok is, bogy itt kell keresni, az ő bre- záni kastélyában a gyűlölt Habs, fturgok legveszedelmesebb ellenségét. A küldöttek nem tudtak szóhoz jutni, mert nem hagyták egymást szóhoz jutni. Szakadozott, összefüggéstelen hangzavarrá torzult beszédükből voltaképpen csak annyit lehetett kivenni, hogy az erdőkben bújdo- só kurucok nem bírnak magukkal. S egymással. Végül is Papp Mihály a többit elcsitította, felállt, térdén a nadrágot leporolta, holott nadrágja piszkosabb volt,' mint a szőnyeg, melyen az imént térdepelt. — Egy baltát. .. kisbaltᣠ1.. nagyságos fejedelem, ha baltát kaphatnánk... Rákóczi meglepődött. — Baltát? Minek az... — Ennek a botnak... s Papp Mihály kiragadott a pópa kezéből egy nagy buríkójú, vastag botot — ...' a bunkóját... ezt kéne széthasítani. A bot bunkójában összetekert papiros: a hazahívó üzenet. Ez volt. az első személyes találkozás a hazai- követekkel. Aztán még két küldöttség vágett át a hegyeken, mind sürgetőbb üzenettel: a nép hívja, várja a sza- badítóját. Ahány küldöttség, annyi felkavaró érzelemhullám. Az első hívásra Bercsényi gróf, a maga szokott gúnyoros, csap- kodó-szurkáló módján azt mondotta: márciusi szél hozta őket, áz áprilisi a talpuk alatt fog elfújni. Arra célozván, hogy erdei csavargók ezek, kiknek a szavára nem szabad felülni. A második hívás április elején, érkezett: a föld népe kész, csak feje legyen. Azt is mondták, sürgetve a tétovázó fejedelmet: most, és éppen most a legalkalmasabb az idő, mert a francia háború miatt alig van német katonaság az országban, sőt a Munkácson székelő Montecuccoltezred is megkapta az indulási parancsot. „Megbírunk velük, most aztán reá, mert megbírunk velük” — ezt hajtogatta Papp Miklós és azt is, hogy a nép nagyon, de nagyon türelmetlen. Akkor már Bercsényi is elgondolkozott és azt mondotta: van nekem egy bi- zodalmas jó emberem, Barvin- szky Gál, jó a szeme, jó a füle, küldjük őt be Magyarországra, lásson, halljon, hátha van Valami igazság abban, amit ezek híreinek. Harmadszorra, Barvinszky visszatérésekor, jött Esze Tamás is. Barvinszky órákon át mesélte hallatlanul izgalmas és bőséges élményeit, melyekből kiderült: minden úgy igaz, ahogy ezek az ájtatos, folyton térdre eső küldöttek mesélték, a nép elkeseredése mérhetetlen, Rákóczi nevét, kiáltozva állnak ki a hegyek ormaira és nézik,_ figyelik, várják, óhajtva lesik, jön-e már Lengyelország felől a szabadító. Erre már Bercsényi is. azt mondta: ha csakugyan csinálni akarunk valamit, márpedig akarunk, akkor itt az idő, el kell kezdeni. ... A különös hadinép a Latorca völgyében ereszkedett mindig délnek, mindig délnek, kifelé a hegyekből. Az emlékekkel bajlódó fejedelem egyedül. zötykölő- dött a bőrfedelű határban, legszívesebben lóra ült volna — de ez is milyen különös — tegnap óta szaporán, szigorú kitartással, mintha ősz volna, esik az ’ eső. Még ez is! Áznak odakint ezek a szerencsétlenek, de mintha fel se vennék: szokva vannak hozzá, ég alatt élők ezek, nem palotalakók. A fejedelem vágyva gondolt fekete heréit lovára, a Páva nevezetűre — egy lengyel lovas mellett lépked most Páva, * mint vezetett ló — de hát arra jó ez a határbell magányos üldögélés, hogy mindenfélékre gondoljon az utazó. Elgondolta, s az ujjúin számolgatta: most július van, július közepe. Ám március óta— mintha a friss lehelletű tavasz is belebújt volna a bekövetkezett dolgokba — minden hónapra jutott valami fontos esemény. Március: az első követek. A bothasítók. Április: a második deputáció — immár zászlókat kérvén Május: a harmadik, amelyik végképp kiimádkozta őt a lengyel hercegnő szerelmes öleléséből és a végső döntést megérlelte. Így igaz — töprengett a fejedelem —, nem kell ezek fölött sokat tusakodni. Nem kell feltenni a kérdést: voltaképpen mit keres ő ftt, ebben I a furcsa, tépett, gyülevész, ám megmagyarázhatatlan módon még az esőben is lelkesen lihegő, törtető hadme- netben, hiszen minden előzmény, szándék' és döntés, fordulat — egy-egy fokkal megemelve az érzelmek hevét —, mint kilőtt nyíl, iöé mutatott, ide, a Latorca völgyébe, erre a i szerepre, erre a menetelő seregre, épp ilyen se-- reg vezérségére, s- még továbbá a nemsokára kitáruló síkságra, a jövéndő csaták színhelyére, az idők homályában várakozó sorsra, ahogy a Gondviselés az emberek útját és nemzetek sorsát élőre megszabja. Kitekintett a bőrfedél apró nyílásán: megint csak ott lohol Tál- nok Gyuri, nem törődve a szálazó esővel, apró fekete szeme ide-ide- villog. Tálnok Gyuriról eszébe jutott az a klimóci éjszaka, júniusban — íme, az újabb hónap és az újabb, és mindent eldöntő izgalom — amikor is Tálnok Gyurival megismerkedett. ... Midőn beesteledett — abban a szűk völgyben,, magas hegyek mögött hamar lebukott a nap —, elkérte a lengyel tizedes bő köpönyegét, hegyes süvegét, s egyedül, önmagát elrejtőz- telve elindult, hogy a falut, szétszórt házakat, csűröket, szénaboglyákat körülbarangolva, ismerkedjék ezzel az első pillantásra elrettentő módon vad, kócos és számára teljesen ismeretlen népséggel. Leendő vitézeivel. Kurucaival. A lengyel ruhás katona téblá- bolása sem szúrt szemet a lefekvéshez, alváshoz készülődő, álmos, törődött táborbeliek között. Meg-megállt egy emberkupac közelében, hallgatta beszélgetésüket. Az idő — hála istennek — alkalmas lett a kinnhélásra, a tegnapi eső ma reggelre elállt, lehetett a csillagokkal takarózni,, tornácokon, boglyák * tövében, he-j gyi hosszú szekérben, sőt bokrok) alján, elnyúlni — s míg megjön az álom, beszélgetni. Eleinte szoktatni kellett a fülét a beszédek megértéséhez. Némelyik zenéjére, lejtésére nagyon oda kellett figyelni: mintha nem magyarul szólna. (Folytatjuk.) «fi Tervek a lakossági szolgáltatások fejlesztésére
