Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-20 / 68. szám

1976. március 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A kohó- és gépipari tárca felkészült a tervfeladatok megoldására ......... N emeslaki Tivadar beszámolója A gépiparnak az V. ötéves terv szerint is jelentős szerepe van népgazdaságunk fejlődésében. Mind a termelés-, mind az ex­portnövekedésben a népgazdasá­gi átlagnál lényegesen többet kell elérni. A szelektív fejlesztés meggyorsításáért A végrehajtás legcélravezetőbb módszereinek megválasztása jó­részt attól függ, milyen körülmé­nyek között kell e jelentős fel­adatoknak eleget tenni — hang­súlyozta Nemeslaki Tivadar, majd rámutatott: — A vállalatoknál és a mi­nisztériumban ma már minden­ki tudja — és úgy is számol, tervez —, hogy a rendelkezésre álló beruházási és fejlesztési pénzügyi források elég szűkösek, hogy nem sokkal több anyaggal és kevesebb munkaerővel kell megoldani feladatainkat, és hogy továbbra is rendkívül nehéz pi­aci viszonyok között kell ter­mékeinket értékesíteni. — A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium ebből kiindulva úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az előttünk álló nagy feladatokaira korábbinál fegyelmezettebb és hatékonyabb munkával, a tarta­lékok megfelelő hasznosításával eredményesen végre lehet hajta­ni. — A hatékonyabb gazdálko­dás érdekében a gépiparban alap­vető feladatnak tekintjük a sze­lektív fejlesztés meggyorsítását, a termékszerkezet korszerűsíté­sét. E követelményeknek megfele­lően felmértük melyek a szin­ten tartandó, illetve az átlag alatt fejlesztendő és végül, me­lyek a visszafejlesztendő terüle­tek. — A szelektív fejlesztési kon­cepciónak megfelelően az V. öt­éves tervben előirányzott mint­egy 40 százalékos gépipari ter­melésnövekedés mellett a dina­mikusan fejlesztendő termékek, termékcsoportok gyártása átlago­san 90 százalékkal növekszik. A dinamikusan fejlesztendő terüle­tek, illetve termékek meghatáro­zásánál a következő főbb szem­pontokat tartottuk szem előtt: a tennék vagy termékcsoport sok, magasan kvalifikált munkát tar­talmazzon, amit az árban is rea­lizálni lehet. A gyártásban lehetőleg tradí­ciókkal, megfelelő szakmai .kul­túrával rendelkezzünk és azt fej­lesszük tovább. A termék gyártható legyen a külföldön is szokásos sorozat- nagyságban. — A gyártás döntően hazai és szocialista importból származó anyagbázisra épüljön, s lehető­leg kevés anyagot, energiát igé­nyeljen. — A gyártmány- és gyártás­fejlesztés tartós nemzetközi meg­állapodásokra, ' termelési. koope­rációkra és hosszú lejáratú ke­reskedelmi szerződésekre legyen alapozható. — A szűkös fejlesztési forrá­sok miatt zömmel rekonstruk­ciókkal legyen megoldható a ter­melésfejlesztés. — A termékszerkezet átalakí­tásának meggyorsítása elsődle­gesen vállalati feladat. A módo­sított közgazdasági szabályozók is erre orientálják a vállalato­kat. Ezt a feladatot azonban nem lehet csak a szabályozók* ra vagy csak a vállalatokra bíz­ni, ezt elmúlt évek tapaszta­latai is igazolták. Bizonyítja- ezt a közúti járműfejlesztési prog­ram amely eredetileg a gyártmá­nyok szélesebb körének — az autóbuszok mellett tehergépko­csik, dömperek, traktorok és kü­lönféle gépjármű-főegységek ki­emelt fejlesztését irányozta elő. Időközben a piaci igények vál­tozása miatt módosítani kellett céljainkat; erőforrásainkat — a kibontakozó szocialista gazdasá­gi integrációra támaszkodva — a piaci igényeknek megfelelően az autóbusz, a főegységek gyár­tására koncentráltuk. Ezzel egy­idősen leállítottuk a gazdaságta­lan dömper- és traktorgyártást, csökkentettük a „Csepel” típusú tehergépkocsik és Diesel-motorok gyártását. (Ez utóbbiak termelé­sét az V. ötéves terv esztendei­ben végleg megszüntetjük.) így autóiparunk belső szerkezete je­lentősen átalakult, és az érintett munkaerőt a korábbinál sokkal hatékonyabban tudjuk foglalkoz­tatni. Mindez természetesen szer­vezeti változtatásokat és egyéb központi intézkedéseket is szük­ségessé tett. — A pozitív és negatív szelek­ció egyidejű megvalósítása ér­dekében elkészítettük a szelek­tív fejlesztés és a termékszerke­zet-átalakítás meggyorsítását szolgáló konkrét programot, ame­lyet a vállalatok vezetőinek nagy többsége örömmel fogadott. A szelektív fejlesztés, a ter­mékszerkezet átalakításának meggyorsítása magasabb követel­ményeket támaszt nemzetközi — ■mindenekelőtt a Szovjetunióhoz és a többi KGST-országhoz fű­ződő — tudományos, műszaki, termelési kapcsolataink szerve­zésében. -?.A szelektív fejlesz­tés ugyanis jelenleg és a jövő­ben is elsősorban" a szocialista gazdasági integrációba való erő­teljes bekapcsolódásunkkal le­hetséges. Ehhez tartozik. hogy mindazt a terméket, amit az in­tegráció keretében gazdaságosab­ban tudunk közösen fejleszteni és gyártani, illetve importálni, nem kell itthon előállítani. A szelektív fejlesztést, a gép­ipari termékek versenyképessé­gének fokozását csak a vállala­tok és a minisztérium összehan­golt együttműködésével lehet megoldani. Nagy gondot fordítunk a tech­nológia korszerűsítésére, különö­sen a kis termelékenységű, kézi jellegű technológiák, elsősorban a szerelés és az anyagmozgatás gépesítésére. Itt ugyanis rend­kívül nagyok a tartalékok. A gépiparban a munkáslétszám 23 százalékát az alig gépesített sze­relés, 12 százalékát pedig az anyagmozgatás köti le. A tech­nológia korszerűsítésének gyors és olcsó módja a kiegészítő auto­matizálás. Ennek lehetőségét fel­mérve megállapítottuk, hogy a gépiparban mintegy 10 égerre te­hető az olyan gépék száma, ame­lyek hatékonysága az V. ötéves tervidőszakban kiegészítő auto­matizálással lényegesen - növel­hető. A hatékonyabb gazdálkodás­nak, a termékszerkezet átalakítá­sának fontos feltétele a gazda­ságtalanul előállított termékek gyártásának korlátozása, illetve megszüntetése — amennyiben a gazdaságosság feltételei nem biz­tosíthatók. Felméréseink szerint a gépiparban a gyártás fokoza­tos leállítása, illetve visszafej­lesztése következtében az érin­tett gyártmányok termelése mint­egy 16 milliárd forinttal csök­ken. Ezeknek az intézkedések­nek az előkészítése és végrehaj­tása rendkívül nagy figyelmet, körültekintést kíván minden szervtől. Gondoskodni kell arról, hogy még átmenetileg se legye­nek ellátási zavarok. A gazdasági, politikai és tár­sadalmi szerveknek ugyanis a lakosság zavartalan ellátásával is törődniük kell. Ismeretes, hogy a IV. ötéves terv időszakában az elért fejlődés ellenére néhány termékből, mint például fürdő­kádból, automata mosógépből, villamos szerelési cikkekből , és forróvíztárolókból a hazai gyár­tás nem tudta az igényeket ki­elégíteni. Most a meghozott in­tézkedésekkel, a termelőkapaci­tások bővítésével, licencek és gyártási eljárásúk megvásárlá­sával mód lesz arra, hogy forró­víztárolóból, villamos szerelési cikkekből már az V. ötéves terv­időszak első éveiben kielégíthes­sük az igényeket. Jobb lesz az automatamosógép-ellátás is. Az új beruházás befejezése után, várhatóan 1978-tól a licenc alap­ján gyártott automata mosógépek kereslete és kínálata egyensúly­ban lesz. Az öntöttvas-fürdőkád- gyártás rekonstrukciója viszont csak a tervidőszak végén való­sul meg, így az ellátás javulása csak azután várhatói Továbbra sem lesz elegendő az úgyneve­zett kötőelemekből és kábelek­ből. Természetesen intézkedtünk — például a Csavargyár egyes telepeit vidékre költöztetjük, a melegüzemet felújítjuk — mind­ez azonban kevés. Újabb megol­dásokat kell keresnünk és továb­bi intézkedéseket kell tennünk, hogy az igényeket maradéktala­nul kielégíthessük. A hatékonyság növelésé, a nagy sorozatú gazdaságos gyár­tás megvalósítása érdekében fel­mértük a párhuzamos gyártáso­kat is — mondotta a miniszter. Megállapítottuk, hogy a gépipar több területén is van párhuza­mos gyártás. Ahol lehetséges, a párhuzamos gyártást megszüntet­jük. A kiemelt feladatok közé tar­tozik a mezőgazdasági és élelmi- szeripari gépgyártás dinamikus fejlesztése. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdészet ter­vezett fejlesztéséhez több mint 34 milliárd forint értékű gépet és berendezést a hazai gépgyár­tásnak kell biztosítania, emellett még teljesítenie kell a szocialis­ta exportkötelezettségeket és fo­koznia kell a tőkésexportot is. E feladatok hatékony és eredmé­nyes megvalósítására a kormány a MEZŐGÉP Tröszt feletti fel­ügyeleti hatáskört a Kohó- és Gépipari Minisztériumra ruház­ta. A felügyelet átvételével lehe­tővé válik, a termelési párhuza­mosságok felszámolása, a kapa­citások jobb kihasználása, a gaz­daságosabb termékszerkezet ki­alakítása, valamint a nemzetközi szakosodással és kooperációval a konvertálható árualapok bővíté­se. Javítani kell a munkaerő-gazdálkodást * A szelektív fejlesztésnek, ter­melési és exportfeladataink tel­jesítésének, a hatékonyság növe­lésének foptos feltétele a mun­kaerő-gazdálkodás javítása. E té­ren elhatározott legfontosabb in­tézkedéseink az átlagosnál na­gyobb ütemben fejlesztendő terü­leteken biztosítanunk kell a szükséges létszámot. Ennek egyik eszköze a nem kellő hatékony­sággal dolgozó telepek, üzemek, gyáregységek átcsoportosítása. — Számottevőek a tartaléka­ink a korszerű technika hatéko­nyabb kihasználásában is: a gépiparban a műszakszám alig éri el a 1,2-et, ugyanakkor a nullára leírt gépek és berende­zések értéke mintegy 22 száza­lék. Fontos feladat tehát 'a kor­szerűtlen gépek nagyobb mérté­kű selejtezése és az így felsza­baduló munkaerő átcsoportosí­tása — a műszakszám növelésé­vel — a korszerű, nagy haté­konyságú gépekre. Terveink sze­rint vállalatainknak a műszak­számot 1,2-ről 1,8-ra kell emel­niük a nagy termelékenységű gépeknél és berendezéseknél. A rendelkezésre álló mun­kaidő kihasználásában, a telje­sítménybérben dolgozók arányá­nak növelésében szintén jelentős tartalékaink vannak. A normá­ban dolgozók aránya 1970-ben 41,8 százalék volt; azóta ez az arány 39,7 százalékra csökkent. — Tapasztalataink szerint igen sok helyen csökkentek a telje­sítménykövetelmények és lazul­tak a normák. Ezeket nemcsak a teljesítményszázalékok növekedé­se, hanem a magas állásidők is bizonyítják. Éppen ezért fontos feladat a normák és a teljesít­ménykövetelmények felülvizs­gálata és folyamatos „karban­tartása”. Ezenkívül legalább 50 százalékra kell növelni a telje­sítménykövetelmények alapján dolgozók arányát. Az elmúlt években non ala­kult megfelelően a ' vállalatok belső foglalkoztatási struktúrá­ja sem. Számos vállalatnál a munkáslétszám stagnálása, illet­ve csökkenése mellett jelentős mértékben növekedett az alkal­mazotti, különösen az admi­nisztratív létszám. A felvételi zárlat mellett cé­lul tűztük ki az adminisztratív munka racionalizálásával a mun­kás-alkalmazotti létszámarány 2 százalékos javulását már 1976- ban. A vállalatoknál túl- szervezettség is tapasztalható, en­nek következtében indokolatla­nul és jelentősen nőtt a vezetők száma. Sok esetben csoport-, vagy osztályszinten elvégezhető feladatokat főosztályi szervezet­ben látnak el; egyes vállalatok­nál és intézményeknél non rit­ka a 3—4 beosztottal dolgozó fő­osztály sem. Ezek a példák mind azt igazolják, hogy jelentős tar­talékunk az eredményes munka­erő-gazdálkodás. Energia­és anyagtakarékosság — Intézkedéseink között fon­tos helyet foglal el az energia­takarékosság, az energia-raciona­lizálási program végrehajtása. Az elmúlt évben a minisztérium fel­ügyelete alá tartozó vállalatok 391 millió forint megtakarítást értek el. A megtakarítás 41 szá­zaléka szervezési intézkedések, 38 százaléka pedig a szocialista munkaverseny és brigádmozga­lom eredményeként valósult meg. Az idén és a következő években a nagy energiaigényű technológiákra energiafelhasz­nálási normákat dolgoztatunk ki és vezettetünk be. Számításaink szerint a tervezett intézkedések­kel évente átlagosan 2,5 százalé­kos fajlagos energia költségmeg­takarítás érhető el. Folyamato­san feladatunk az anyagtakaré­kosság is. Ma már megállapítha­tó, hogy az elmúlt esztendő In­tézkedései megközelítően 1,9 mil­liárd forint értékű anyagmeg­takarítást eredményeztek. — So­katmondó tény, hogy ez a meg­takarítás szinte valamennyi vál­lalatnál szorosan kapcsolódott a konstrukciók és a technológiák módosításához, a hulladékanya­gok hasznosításához, a tőkés im­port csökkentéséhez. Ez már szemléleti változást is jelez, hi­szen a takarékosság és a gyárt­mány- és gyártásfejlesztés már nem különül el egymástól. Most, a vállalati V. ötéves tervek ké­szítésének időszakában és a vég­rehajtás menetében a feladatok ilyen megközelítésére van szük­ség Jórészt ezen múlik annak a jogos népgazdasági követelmény­nek a teljesítése is, hogy gyor* süljön a készletek forgási sebes­sége. Ez ugyanis az utóbbi évek­ben kedvezőtlenül alakult. Az V. ötéves tervben megha­tározott feladatok sikeres megol­dásában jelentős szerepe van a Vezetési színvonal erősítésének, a kádermunka fejlesztésének, a kezdeményező készségnek, a po­litikai, szakmai felkészültségnek. — Ma már a szemléleti egység csak úgy általában kevés. Most olyan cselekvési egység kell —és nem általában, hanem konkrét munkahelyen,' konkrét vállalati kérdéseikben —, amely ered­ményt, a népgazdaságnak is kí­vánatos teljesítményt hoz — mondotta. A minisztériumi ve­zetés ezt a mércét állította a fel­ügyelete alá tartozó vállalati ve­zetők elé. AZ eredményes munka elen­gedhetetlen feltétele a vállala­toknál — és a minisztériumban is —, a vezetés színvonalának emelése, az egyszemélyi felelős­ség következetes / érvényesítése, hiszen a vezetésnek minden szin­ten döntő szerepe van a gazda­ságpolitikai célok megvalósításá­ban. A vezetőknek érteniük kell — és meggyőződésem szerint értik is —, hogy a tervben meghatáro­zott feladatok teljesítése nemcsak gazdasági, hanem politikai fel­adat is. Ezzel a munkával ala­pozzuk meg az életszínvonal sze­rény, de biztos emelésének lehe­tőségét, a népgazdasági egyen­súly javítását. Ebben a gépipar hozzájárulása nagyon is jelentős. Éppen a feladatok nagyság­rendjéből és természetéből kö­vetkezik, hogy csak, ott lesz meg­alapozott e vállalkozás sikere, ahol a vállalati pártszervezet, szakszervezet és a KISZ, vala­mint a vállalatok gazdasági ve­zetése közösen elhatározott, konkrét cselekvési program alap­ján együtt dolgozik. Ezt a támo­gatást ma egyetlen vállalati ve­zető sem nélkülözheti. Nem nél­külözhetik a munkások észrevé­teleinek, javaslatainak szervezett felhasználását sem a tervek ki­dolgozásánál, sem azok végre­hajtásánál. A vállalatok vezetőinek nagy többsége tisztában van azzal, hogy az üzemi demokrácia ki- szélesítése, színvonalának javí-, tása nem öncél, hanem minden­napi munkájának leghatéko­nyabb segítő eszköze. Ebben kü­lönösen nagy segítséget . nyújt­hat az egyre erősödő szocialista brigádmozgalom, amellyel a dol­gozók széles köre vonható be a vezetés feladatainak megoldásá­ba, s ugyanakkor elősegíti a szo­cialista ember formálását is. A határozottabb irányítás és az öntevékenyebb vállalati veze­tés — ezek a ma és a közeljö­vő legfontosabb rendező elvei, s , hasonlóan elengedhetetlen. a tö­megek támogatása, aktív részvé­tele a vállalati és a népgazda­sági feladatok teljesítésében. Ezekben a kérdésekben ma a minisztériumban és a vállalatok­nál egyetértés van és van jól át­gondolt cselekvési programunk. Meggyőződésem, hogy a kohó-és gépiparban dolgozó kollektívák teljesítik az ágazatra háruló fel­adatokat — mondotta befejezé­sül a miniszter. (MTI) 9 Az üzemrész gépei az új termék, a tisztítókendő alapanyagát állít­ják elő. (Szilágyi Mihály felvétele) AZ IDÉN TÉRÜL MEG A BERUHÁZÁS Üj termék a TEMAFORG kunszentmiklósi üzeméből Május l-én lesz öt esztendeje, hogy a TEMAFORG Tex­tilhasznosító Vállalat újonnan épült kunszentmiklósi üzeme megnyitotta kapuját a nagyközség és környéke munkát ke­reső lakosai előtt. A jelenlegi átlaglétszám már 460—470, aminek körülbelül kétharmadát nődolgozók alkotják. A hely­belieken kívül tassi, kunadacsi, szabadszállási és fülöpszállási dolgozókat foglalkoztatnak. Kóta György igazgató elmon­dotta, hogy a TEMAFORG-üzem mintegy 65 millió forintos beru­házása 1976-ban. tehát fennállá­sának 5. évében megtérül. Ez a tény érzékelteti, hogy az üzem el­fogadható hatékonysággal műkö­dik. Fő tevékenységük a géptisztító rongyok előállítása, amivel egye­dül a TEMAFORG kunszentmik­lósi üzeme foglalkozik az ország­ban. A MÉH-telepeken felvásá­rolt háztartási rongyhulladékot szétválogatják. A még használha­tó ruhadarabokat és egyéb textil­neműket Budapestre, _ a vállalat központi gyárába szállítják, ahon­nan kitisztítva a Bizományi Áru­ház Vállalathoz kerülnek eladás­ra. A többi rongyot mosás után géptisztításra teszik alkalmassá, feldarabolással, valamint a gom­bok, csatok és egyéb kellékek el­távolításával. ' 1975-ben, 3 százalékkal túltel­jesítették'a dolgozók a 7500 ton­nás tervet, s 20,8 millió forintos üzemi eredményt értek el. (Nye­reségrészesedésük kétheti munka­bérnek megfelelő pénzösszeg.) A Kunszentmiklóson előállított gép­tisztító rongyot felhasználó hazai vállalatok száma túlhaladja a két­ezret. A TEMAFORG-üzemben kisebb mennyiségben lenből felmosóron­gyot is gyártanak. Az egyik, fej­lesztés alatt álló új üzemrészben pedig széles felhasználási körű tisztítókendőket állítanak elő, gyári textilhulladékból. Az új cikket egyelőre nem nagy tétel­ben, nyugatnémet exportra gyárt­ják. A különféle karakterű tisztí­tókendőket a jövő termékeinek tekintik a kunszentmiklósi textil­hasznosító üzemben. Az idén újabb gépeket szerelnek be ennek az árunak a gyártására, s folytat­ják a leendő kezelőszemélyzet ok­tatását. Várható ugyanis, hogy a következő években megnő a ke­reslet a jó minőségű, többféle rendeltetésű tisztítókendőkre. A kunszentmiklósi üzem kom­munistái legutóbbi taggyűlésükön az új üzemrész jövőjéről beszél­tek. Feladatul tűzték maguk elé, hogy 1977-re már jelentős , lerr mékmennyfség előállítására ké­szítik elő. Megvitatták a takaré­kossági és az önköltség csökken­tésére irányuló tennivalókat is. Valamennyien példamutató mun­kával akarják előmozdítani az előirányzatok teljesülését, többek közt a termelékenység fokozását. Az egy dolgozóra jutó egy órai termékmennyiséget a múlt évi 36,8 kilogramríiról 40-re emelik 1976-ban. A. T. S. A süppedő homokon gyorsab­ban lépkedve az elsők között ér­keztünk az orgoványi dombhoz. Ismerős ez a táj, a domb körüli kiserdő, túlsó oldalán a szőlő- ültetvény, a kanyargós homok- út, amely Orgoványról ide vezet. Március 21-e colt., A tavaszi napsütésben zászlókkal, transz­parensekkel, virágokkal a ke­zükben több ezer fiatal közele­dett a mártírok dombjához. Az élen fáklyalángot szállító teher­gépkocsi haladt, mögötte ifjú­gárdisták vitték a KISZ-esek 1919-es emlékzászlaját. A domb oldaláról körülnézve felejthetet­len élmény ez az évenként is­métlődő felvonulás. A nagyszabású seregszemle nagy élmény azoknak a kecs­keméti, kiskunfélegyházi, kiskő­rösi, szabadszállási, kunszent­miklósi, orgoványi fiataloknak, akik a Magyar Tanácsköztársa­ságra emlékezve az 1919-es már­tírok emlékművénél elhelyezik a kegyelet koszorúit, virágait. Hajma Andrásra, Budai Dezső­re, az orgoványi és kecskeméti direktórium elnökeire, Berkes Ferencre, Hegedűs Rezsőre, Szűcs Pálnéra és még nagyon sok kommunistára emlékeznek, aki­ket az ellenforradalmi terroris­táié kegyetlen módon meggyil­koltak. Mint minden évben, bizonyára a most vasárnapi seregszemlén is ott lesz az az idős bácsi is, akit a fiatalok mindig nagy sze­retettél vesznek körül. Födi Já­nos bácsi egykori harcostársai emléke előtt tiszteleg az orgo­ványi emlékműnél. Huszonhá­rom éves volt, amikor 1919. már­cius 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, a munkás­hatalom első napjaira egyebek között egyenruhás fényképei is emlékeztetik. Harminckét hónap után a frontról hazatérne a kecskeméti 30-as vörösdandár 1-es zászlóaljának géppuskásai között harcolt. A dicsőséges 133 nap után Zalaegerszegre inter­nálták, s itt értesült az orgo­ványi tömeggyilkosságról. Őrzök egy levelet, Hajma Andrásáé irta. Az idős asszony néhány éves kislány volt, ami­kor édesapját Orgovány határá­ban kivégezték. A hősök, forra­dalmárok emléke előtt tisztelgő fiataloknak szól a levél: „Tisz­telettel emlékezzetek azokra az 1919-es mártírokra, akik meg­haltak az eszméikért, gondolja­tok arra, hogy ezeknek a sze­gény, agyonkinzott ■ embereknek is volt feleségük^ gyermekeik, akik éppen olyan boldogok sze­rettek volna: lenni, mint ami­lyen boldogok lehettek ma. Arra törekedjetek, hogy méltók legye­tek elődeitekhez, a Tanácsköz­társaság hőseihez.” ■Nemrég a forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitója alkal­mából Kiskunhalasod; az Építők Klubjában a fiatalok éppen ar­ról beszélgettek, hogyan lehet­nek méltók elődeikhez, példaké­peikhez. A középiskolások, szak­munkástanulók, munkásfiatalok körében a hazafiságról, interna­cionalizmusról, forradalmiságről volt szó. Hosszú beszélgetésük, vitájuk során azt fogalmazták meg, hogy . a szocialista társadal­munkban ma, milyen tettek le­hetnek hazafias, internacionalis­ta, forradalmi cselekedetek. Vé­leményük megegyezett abban, hogy a forradalmár elődök pél­dája ösztönzően hat a minden­napi munkában, tanulásban. A fiatalok ^gazdasági építőmun­kánkat segítő akciói, a szocialis­ta munkaversenyekben való ak­tív részvételük, összefogásuk, társadalmi munkájuk a bizonyí­ték arra, hogy helyesen érzik, értik a forradalmiság, hazafiság jelentését, s eszerint dolgoznak, tanulnak, élnek. Tanul László

Next

/
Thumbnails
Contents