Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-20 / 68. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. március 20.

A társadalmi tudat és közhelyeink

0 Az utóbbi években elég gyakran foglalkozunk a társadalmi tudat kérdésével. Ez .természetes, hiszen szocialista' fejlődésünk a társadalom egyetemes, tehát anyagi és szellemi gyarapodását és változását egyaránt f" : igényli 'és eredményezi. Csakhogy jobbára társadalmunk anyagi gazdálkodásának eredményeit szoktuk behatóbban vizsgálni, anyagi sikereinkkel szok- tunk előszeretettel foglalkozni — például a mérlegkészítések idején —, miközben társadalmunk tudati változásait többnyire elnagyoljuk, esetleg lebecsüljük, vagy megelégszünk egy-egy társadalmi tudatunkról alkotott általánosítással. Ennek következtében az olvasóban vagy a szemlélőben az a benyomás alakulhat ki, hogy szocialista társadalmunk összetevője egyfelől a dinamikusan és eredményesen fejlődő anyagi lét, másfelől viszont a visszahúzó, fejlődésében gátolt, „elmaradott” társadalmi tudat. Mindezt sokan magától értetődőnek tartják, s a „tudat elmarad a léttől” megállapítással nyugtázzák. Ez viszont már korántsem természetes, hiszen azt a látszatot kelti; hogy társadalmunk tudata valamiféle homogén tudatforma, amelynek leg, főbb . jellemzője az anyagi léttől Való törvényszerű- „elmaradás”.

Pedig ha csak egy kicsit tekintünk mélyebbre, okvetlenül látnunk kell, hogy a társadalmi tudat legalább annyira sokszínű, mint az anyagi lét, vagy maga a társadalom. A társadalmi tudat a társadalmi lét bonyolult áttételeken keresztüli tükröződése, azaz az anyagi termelés áltál létrehozott és meghatározott tudatformák összessége, amelybe nézetek és hiedelmek, eszmék és téveszmék, képzetek, szokások, politikai, jogi elméletek, esztétikai és etikai felfogások, az emberi gondolkodás hihetetlenül gazdag és szokszínű produktumai „tartoznak. A társadalmi tudat tehát meglehetősen heterogén, a legkülönbözőbb, egymással menőben ellentétes tudatformákat foglalja, illetve foglalhatja magába.- • Szocialista társadalmunk ^osztályokra és különféle társadalmi rétegekre tagozódik. : Állíthatjuk-e, hogy társadalmi -fejlődésünk jelenlegi szakaszában a társadalom tagozódása már nem befolyásolja a társadalmi tudat változását és formáit? S ebben a kérdésben nemcsak arról van szó, hogy társadalmunk alapvető érdekazonossága ellenére ma még eltér egvmástól a munkásság és parasztság társadalmi tevékenysége, munkája, életmódja — és mindennek megfelelően gondolkodásmódja is —, -hanem arról, hogy az alapvető osztályokon belül is az eltérő életmódok, tevékenységek és tudatformák sokaságát találjuk. Bármennyire is egységes — vagy legalábbis jól körülhatárolható — -a munkásosztály tudata, jól tudjuk, hogy a munkásosztályon beiül mennyire más és más életmódot, kötődést és gondolkodást jelent például Csepelen dolgozni. Vagy bányásznak lenni Borsodban, mint kisüzemben termelni, vagy a „fekete vonatokkal” nap mint nap ingázni az üzem és egy nagyon távoli munkahely között. ,A munkássághoz hasonlóan sokszínű és heterogén a parasztság tevékenysége, életmódja és gondolkodása. A paraszti tárgyú szociográfiákból jól tudjuk, hoey milyen nagy különbség van -óidéul a tanyai parasztok és a falvakban, kisebb városokban élő parasztok között, és hogy a különféle tájegységek (a Viharsarok, Somogy, Szabolcs vagy a Kisalföld) parasztjait mennyire más termelési kultúra, gondol- kodási forma és mentalitás jellemzi. Mindezt természetesen társadalmunk egészéről — többek közt az értelmiségről is — elmondhatjuk.

Az alapvető érdekazonosság -ellenére tehát az egyes ember tudatát eltérő tényezők motiválják. Az osztályhelyzeten kívül a konkrét tevékenység köre, munkája, munkahelyi közössége, származása, iskolai végzettsége, lakóhelyi környezete, társadalmi tevékenysége, családi állapota, családjának tradíciói mindtmind olyan tényezők, amelyek jelentős mértékben motiválják az egyes ember tudatát.

• Nyilvánvaló tehát, hogy a társadalmi tudatban egyidejűleg lehetnek' jelen progresszív és retrográd tudatformák, tendenciák. A kifejlődésben és erősödésben levő új, szocialista, kommunista tudatformák, szokások és emberi kapcsolatok mellett természetszerűleg léteznek a legkülönfélébb nem szocialista, polgári — nagy- és kispolgári —, esetenként dzsentroia tudatformák, magatartásmódok és allűrök, a tudomány, a szocialista műveltség és kultúra mellett pedig babonák, tévhitek és ostoba előítéletek. Ezek mindegyike eltérő módon és mértékben, de mégiscsak része a társadalmi tudatnak. Kockázatos dolog tehát társadalmi tudatunkról sommás ítéletet alkotni, s benne csakis

a retrográd, a nem szocialista vonásokat látni, s annak alapján a társadalmi tudat egészét minősíteni. Sőt a társadalmi tudat mérlegelésénél, megítélésénél az sem elegendő, ha az emberek jelenlegi tudatállapotának az átlagára hivatkoznunk. Feltéve, ha ki lehetne „számítani” társadalmunk jelenlegi tudatállapotának „átlagát”, az átlag ismerete sem vezetne megfelelő eredményre, hiszen kiküszöbölné azokat a jellegzetességeket, amelyek a tudatformák változásának tendenciáira utalnak. Tehát mindazoknak, akik a társadalmi tudat kérdésével behatóbban foglalkoznak nemcsak arra kell választ keresniük, hogy mi és milyen a tudat. hanem arra is. hogy milyen tendenciák jellemzők a tudatformák változására, melyek a gyengülő s melyek az erősödő tudatformák, és hogy milyen eszközökkel lehet a tudatformák változását szocialista fejlődésünk követélményeinek megfelelően elősegíteni. Ha ezzel az igénnyel közelítjük a társadalmi tudat kérdéseit, akkor feltétlenül pontosabb és differenciáltabb — tehát valós — kénét kanunk a társadalmi tudatról. Enélkiil viszont marad a leeevszerűsítés és az üres általánosítás.

Egv-egv jellegzetes tudatforma jelentkezési tüneteinek, köriil- ménveinek a megismo-Sco elvezet bennünket az adott jelenség kialakulásának okaihoz, s ily módon elősegíti azt. hoi»v a társadalmi tudatról alkotott felszínes deklarációk helvett eev felismert és megismert tudatformának a megváltoztatásához, befn- lvásolásához keressünk megfelelő társadalmi eszközöket..

• Természetesen a tudat befolyásolása és megváltoztatása nemcsak a társadalom közvetlenül arra hivatott intézményeinek a feladata, hiszen végső soron az ember anyagi és érintkezési viszonyaival együtt termeli és változtatja meg gondolkodását és gondolkodásának termékeit. A hangsúlyt a tudatformálásban is az anyagi és tudati tevékenység együttes változására és megváltoztatására kell helyezni. Sem az anyagi lét., sem a társadalmi tudat változásai nem következnek be automatikusan vagy nem oldhatók meg kampányszerűen, hanem csakis a tudatos gazdasági és társadalmi építőmunka együttes eredményei lehetnek.

B. A.

FEKETE RIBISZKE <

0 ötszáztíz vagon szörpöt készít a drégely- palánki Szondi Termelő- szövetkezet A bogyós- gyümölcstermesztéséről híres

szövetkezét

az elmúlt

évben

140 vagon

gyümölcsszörpöt

exportált

Képünkön)

a fekete

ribiszkét

palackozzák.

(MTI-fotó

— Fehérváry

Ferenc — KS)

A fejedelem elindul

Mocsár Gábor új könyvét közöljük folytatásokban

Mocsár Gábor új könyvön dolgozik: II. Rákóczi Ferencnek állít irodalmi emléket. 1976 — Rákóczi-év. Március 27-én ünnepeljük a fejedelem születésének háromszázadik évfordulóját. Lapunk friss, most születő mű részletével tiszteleg a' magyar nemzeti függetlenség kimagasló harcosának: holnaptól a szegedi író könyvének egy részletét közöljük folytatásokban.

A szerző a következő ajánló sorokkal bocsátja az olvasók elé írását:

A fejedelemre emlékezünk, kinek emlékére — Petőfivel szólván — „lángolunk és sírva fakadunk". Jó néhány éve foglalkoztat már a „Rákóczi-téma”, s minél mélyebbre ástam-fúrtam bele a korba, annál inkább lenyűgöz történelmünk eme héroszának emberi-erkölcsi-államfér- fiúi nagysága. Tisztasága. Könyvemet még nem fejeztem be, de szívesen a nyilvánosság elé bocsátom egy elkészült fejezetét, s éppen azt, amely a szabadság- harc megkezdésének kétségbeej- tőén magasztos 'napjait 'foglalja össze. A fejedelem elindul Lengyelországból, gyülevész „serege” élén betör Magyarországra, átkel a Tiszán. Ennyi az egész. Ügy érzem, minden mondat igaz. Még az olyan mellékszereplők is, mint a lovat áhitó Tálnok Gyuri, meg a szökött német trombitás — majd találkozunk velük — élő, valóságos személyek voltak: ez utóbbiról, a trombitás furcsa szerepéről a fejedelem maga is megemlékezik. Emlékirataiban. A legfőbb szereplők azonban: a fejedelem és a nép. A nép, amely kirimánkodta-kiimádkozta fejedelmét Lengyelországból, és egymásra találásukkal elkezdődhetett a tfagikusan-tanulságo- san máig fénylő, örök emlékezetű kuruc háború.

IGAZODIK A TANÁCSI ÜGYFÉLSZOLGÁLAT

Úttörő példa Kalocsán

Nagyon sokan vannak, akik tapasztalásból tudják, milyen kényelmetlen a munkából eltávozást kérni ilyen, vagy olyan hivatalos elintéznivaló céljából. S a kényelmetlenség mellett milyen bosszúság a fizetéskor érzékelni a teljesítménykiesést. Nem is szólva arról, mekkora munkaidő-, következésképpen termelés- kieséssé összegeződik egy-egy üzemben, vállalatnál a dolgozók munkaidőben való eltávozása.

Csak egyetlen példa: a megye egyik, pár száz személyt foglalkoztató tanácsi vállalatánál tavaly egy hónap alatt mintegy 800 órát tett ki az az idő, amelyet különböző hivatalos intéznivalójuk miatt töltöttek a dolgozók a munkahelytől távol. Ez önmagában is kínálja a következtetést, hogy időszerű korszerűsíteni, a dolgozókhoz, s ezzel együtt a közérdekhez igazítani a tanácsi ügyfélszolgálatot.

Erről beszélgettünk a minap dr. Szokoli Gyulával, a megyei tanács igazgatási osztályvezetőjével. Előrebocsátottuk, hogy két idevágó, figyelemre méltó példát ismerünk a megyében. Az egyik a Kiskunfélegyháza Városi Tanácsnak a közelmúltban hozott döntése, amellyel szakigazgatási apparátusának feladatául szabta: vizsgálja meg, milyen intézkedések szükségesek hozzá, hogy a termelő üzemek dolgozói lehetőleg ne, vagy csak a legindokoltabb esetekben kényszerüljenek munkaidőben eljárni a tanácsnál ügyes-bajos dolgaik intézésére.

A másik a Kalocsa Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén született határozat, amely szerint ezentúl minden szerdán és csütörtökön a tanács valamennyi szakigazgatási osztályán 17.30 óráig tartanak ügyfélszolgálatot

— Hogyan ítéli meg Szokoli, elvtárs az iménti példákat, illetve akad-e esetleg több, hasonló kezdeményezés a megyében?

— Mert úttörő a megyében, különöseit a kalocsai példát tartom dicséretesnek. Bizonyos, hogy a hetenként kétszer, délután fél hatig meghosszabbított ügyfél- szolgálat a lakosság általános megelégedésével találkozik. Reméljük, hogy a kezdeményezés egyre több helyen követésre talál, s általános gyakorlattá válik.

Élve az alkalommal, megemlítem, hogy a hatósági munkának a lakosság oldaláról történő vizsgálatát, így az ügyfélszolgálat korszerűsítését tartjuk az egyik nagyon fontos napirendi feladat tunknak. A tanácsok hatósági ügyiratforgalma ugyanis jelentős. A megye lakosságszámát alapul véve, egy személyre évente három ügy jut. Ezek jelentős részét az állampolgári joggal, vagy kötelezettséggel kapcsolatos igazolások, okmányok, családjogi kérdések, anyagi jellegű juttatások, stb. képezik. És sajnos, az ügyek nagy többségében személyes megjelenést várunk el az állampolgároktól, ami gyakran jelentős munkaidő-kieséssel jár.

A hatáskörök decentralizálása azt célozta és eredményezte, hogy az * ügyeket ott intézik, ahol az állampolgárok élnek. Most az a további cél, hogy a lehetőség szerint ahol dolgoznak, ott történjen az ügyek intézése.

Közismertek a városok töb- ségében működő információs irodák. Ezek rendeltetése elsősorban a felvilágosítás, ami önmagában is meggyorsitja az ügyintézést. De az információs irodák azzal is megkönnyítik az állampolgárok dolgát, hogy az ott dolgozók különböző igazolásokat adnak, bejelentéseket, kérelmeket foglalnak jegyzőkönyvbe.

Ezt a szolgálatot kívánjuk továbbfejleszteni. A nagyobb üzemekben például úgynevezett ügy- félfogadási napok bevezetését, rendszeresítését tervezzük. Hasonló elképzelés a többségében nőket foglalkoztató üzemekben a gyermek- és ifjúságvédelmi, vagy éppen gyámügyi kérdések-7 ben jogi tanácsadásai egybekötött ügyfélszolgálat. Ugyanígy említhetem a Kalocsán beveze- tetthez, illetve Kiskunfélegyházán tervezetthez hasonlóan a dolgozók munkaidejéhez való alkalmazkodást; nevezetesen,1 hogy a tanácsi információs irodákat olyan időpontban is fel lehessen keresni, amikor már egyébként megszűnt a hivatalos munkaidő.

^Megítélésem szerint e korszerűsítésekhez mindenekelőtt az ügyfélszolgálati irodák működési feltételeit — ide értve a szemé-j lyi föltételeket is — szükséges' megteremteni. Nem utolsósorban pedig némi szemléletváltozásra is szükség van. Olyan szemlélet általánossá válására, amely a településfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekhez hasonló figyelemben részesíti a hatósági munkával összefüggő feladatokat. Annál is inkább lényeges ez, mert az utóbbiaknak nincs anyagi von- zata, viszont igen nagy a jelentősége a tanácsok és a lakosság kapcsolatának szempontjából — mondotta végül dr. Szokoli Gyula osztályvezető.

P. I.

Meddig nőhetnek a tartályhajók?

A második világháború kezdetéig a legnagyobb tartályhajók mérete nem háladta meg a 20—25 ezer tonnát és még 1957-ben is csak 70 ezer conna volt a rekord. Ettől kezdve azonban rohamos fejlődés következett. Szédítő gyorsasággal dőltek meg á riagyságrekordok, és egymás után tűntek fel a tengereken a 100, 200, 400, majd a közel 500 ezer tonnás tartályhajók. A méretek, a befogadóképesség növelése ma is tovább tart — még a Szuezi- csatorna megnyitása után sem torpant .meg — s bizonyára nem kell sokáig várni rá, hogy megépüljön az első egymillió tonnás szupertanker.

Mi indokolja ezt a' szédületes versengést? Természetesen gazdaságossági szempontok. Mindenekelőtt az, hogy a nagyobb hajók építési költsége nem növekszik egyenes arányban nagyságukkal. Általában, ha g hajó nagysága megháromszorozódik, a költségek csali kétszeresnek növekszenek. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a nagy, korszerű hajók gyakorlatilag ugyanolyan létszámú személyzetet igényelnek, mint a kisebbek. A nagy'tártály- hajóknál a szállítás üzemanyagköltsége is igen kedvezően alakul.

Két dolog azért mégis határt szab a méretnövekedésnek. Az egyik az, hogy lassan már a konstruktőrök végére érnek az acélszerkezetek szilárdsági tartalékaiban rejlő lehetőségek kihasználásának. A másik szempont, hogy a legnagyobb hajókat már ma is csak a világ kevés kikötője tudja fogadni, az újahb kikötők építése pedig gigászi ősz- szegeket emésztene fel.

Történetek a várakozásról

Senkitől sem hallottam még, hogy lelkendezett volna, amiért várakoznia kellett valamire, valakire. Ügy érzi az ember a várakozáskor, hogy, az idejét rabolják, s mivel az idő pénz, hát ezt is. Ki-ki vérmérséklete szerint tűri.

Az bizonyos, különbségek vannak várakozások között, attól függően, 'hogy valaki' miatt, annak hanyagságából kell-e várakoznia, vagy úgynevezett „objektív” okok következtében. Talán az ország legjobb száz festőművésze se• tudná kikeverni azokat az árnyalatokat, amelyek a várakozás közben keletkeznek az emlber hangulatában. Persze, vitán felüli, a fekete nem hiányozhat közülük.

A történetek sorát mégis kezdjük egy ritka, csaknem kellemes esettel.

□ Q □

Zimankós idő volt, előszele a márciusi télnek. Az estéli kilencet elhaladta a kecskeméti Nagytemplom órájának mutatója. A Szabadság téren á központi gyógyszertár ajtaja mégsem volt zárva. Szokatlan eset, hiszen mádkor nyolc óra -után az egyetlen ügyeletes gyógyszerész az utcára nyíló kis ablakon adja ki a sürgős gyógyszereket. Március 1-én tízen várakoztunk — legtöbben nem is életmentőén fontos — orvosságért. A gyógyszerész keze tele volt receptekkel. „Mindenkinek odaadom a

gyógyszert, várjanak türelemmel, tudom, hogy fontos...” — mondogatta. Volt egy-két kedves szava az ottlevőkhöz, s arról sem' feledkezett még; hogy hely- lyel kínálja a várakozókat, de mivel kevés volt a szék, az irodából is behozott néhányat. A pult mögött rohant egyik szekrénytől a másikig. A laboratóriumi részben megkeverte a kanalas orvosságokat.

Várakoztunk. Mindenki tudta, elhamarkodottan, gyorsan nem lehet az orvosságokat készíteni, kiadni, hiszen egy tévedés nagy bajjal is járhat. Azt is, a gyógyszerészen nem múlik, i mindent megtesz azért, hogy mielőbb megkapjuk a gyógyszert, de hát ehhez idő kell. Az embersége mindenkit nyugalomra és türelemre intett. Le lehetett olvasni az> emberek arcáról, hogy ez a mostani várakozás egy cseppet sem keserű, rosszízű.

Az ajtó, mintha csak délután lenne, állandóan nyílt, jöttek idősek, fiatalok a gyógyszerekért. Hálásak voltak, hogy nem kell a hidegben kint ácsorogni, s megkapják az orvosságokat.

Hadd jegyezzük ide a gyógyszerész nevét is: Szirbik Miklós.

□ □ □

Többször írunk lapunkban közérdekű témákról, olyanokról, amelyeknek megoldását várjuk, reméljük az -illetékesektől. A nyáron tettük szóvá, hogy a Széchenyi tér 7. szám előtt levő gyalogátkelőhely — ahol naponta több ezren mennek a Hock János utcai buszmegállóhoz —, esős időben szinte használhatatlan, ugyanis az egyik oldalon bokáig érő víz van, ami nem tud lefolyni. Idestova fél éve várunk, hogy a megjegyzés nyomán az illetékes végre odafigyeljen és tegyen is valamit. Ne csak egy méteres deszkát a pocsolya fölé, hanem a víz elvezetéséről is gondoskodjanak. Szóval, várunk, várunk. S közben télik az idő, sok ember bosszankodik — s a világon semmi sem történik.

□ □ □

Szóvá tettük számtalanszor, hogy ideje lénne Kecskeméten a jobb zöldség- és gyümölcsellátást mégoldani, például úgy is, hogy a strandokon, az uszodában, valamint Kecskemét központjában pavilonokat nyitni és ezekben — a hobbykertekből hétvégen felvásárolt árut is —, vasárnaponként eladni. Legutóbb a február 20-i lapunkban tettük ezt szóvá. Azóta is várjuk, mit szólnak ehhez a javaslathoz, kéréshez az illetékesek, elsősorban a MEZÖ- termék és az UNIVER Szövetkezet. Ügy hisszük, most kell erről véleményt cserélni és megtenni az intézkedéseket, ■ hogy amikor kopogtat a gyümölcs- és zöldségszézon, olajozottan működhessen a gépezet.

□ □ □ \

Arról, hogy hogyan születik egy újságcikk, az olvasók legtöbbjének van valamilyen elképzelése. Azt azonban kevesen tudják, hogy egy-egy információ megszerzése milyen akadályokba ütközik, mennyit kell érte vár.- ni. Mert mit is csinál az újságíró? Veszi a telefont, hívja az illetékest, megbeszéli a témát, s azt az időpontot, amikor személyesen megkeresi. Legtöbb esetben így is van, azonban néhány állami gazdaságnál kacskaringós utat kell végigjárni. Az utóbbi három hónapban az izsáki és a Kalocsai Állami Gazdaságban szinte szó szerint történt meg a következő eset:

— A főágazatvezetővel szeretnék beszélni.

— Igen, én vagyok, sajnálom, én nem adhatok információt, csak akkor, ha az igazgató élvtárs, vagy a helyettesek hozzájárulnak.

Üjabb telefonkapcsolások. Az igazgató nincs bent, a helyettesei a „területen tartózkodnak”. Vagyis senki sincs, aki áldását adná az anyagfelvételhez. Köziben telik az idő, várakozással, bosszankodással. Az ördög sem érti, hogy egy gazdaság felelős beosztású vezetőjének — aki mellesleg a felvetett témában a legjobban tájékozott — miért kell főnöki engedély a nyilatkozathoz, néhány adat közléséhez. Pontosabban, "a főnökök miért ragaszkodnak az ilyenfajta en- gedélyezésdihez. Ügy tűnik, megfeledkeznek az irányitó páft- szervek véleményéről, amelyet Övári Miklós a KB titkára fogalmazott meg az 1971-es aktívaülésen: „Az információ nem magántulajdon. Aki az információt adja, nem szívességet' tesz, hanem kötelességét teljesíti...” Csabai István