Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

4 9 PETŐFI KEPE • Mii fltbraár I*. NEGYEDÉVVEL A MEGNYITÁS UTÁN Kiskunmajsa áruházában ■FF" 3 m\ IA földszinten a modern áruház, az emeleteken huszonegy lakás. Az épület előtti parkolóhely néha szűknek bizonyul. (Opauszky László felvételei.) Milyen kis kézikocsik segítségé, vei könnyítik az élelmiszer, osztály dolgozóinak fizikai munkáját. Nyerges Benjamin, né és Sipos Zoltánná gyönyö­rű narancsokat hozott be a raktárból. I Az áruház dolgozói elhatározták, hogy három brigádba tömörülve, vállalásaikat teljesítve meg­szerzik a szocialista címet. A divatáru osztályon, az egykori bolt aranykoszorús kitüntetéssel ren­delkező Barátság brigádja dolgozik. Biztosan so­kat segítenek majd a fiatalabb kollektíváknak. Lódri Jánosné brigádvezető (balról) és Fülöp Sándorné munka közben. Közel hét évig tartott az építkezés, majd a múlt év no­vember 12-én délután 3 óra­kor elérkezett az ünnepélyes pillanat: Ispá­novi ts Márton, a MÉSZÖV eL nöke megnyi­totta Kiskun- majsán az új ÁFESZ-áruhá- zat. Az Impozáns, iháromemeletes épület bármely városban helyet kaphatna. Az áruval telt ki­rakatok előtt a nap minden szakában akad nézelődő. Szá­mosán betér­nek, menjünk be mi Is. A tágas el­adótérben gaz. dagon megra­kott polcok, az állványokon rengeteg . ruha és kabátféle. Osztályonként különböző szí­nű köpenyben, udvariasan sü­rögnek-forog- nak az eladók. Nem volt megbeszélve a találkozó, így talán a szeren­cse is segített abban, hogy két ismerős is akadt, aki ala­pos tájékozta­tást tudott ad­ni a múltról, jelenről, s vá­zolták a jövőt is. — Nagyon sűrűn .elláto­gatunk ide —■ mondja Ran. ner Nándor, a Kiskunmajsa és Vidéke ÁFÉSZ áruforgalmi főosztályának veze­tője, aki helyettesével, Nyerges Benjáminnál tett sétát a rep­rezentatív áruházban. — Szö­vetkezetünk egyik régi vágya teljesült, de azt hiszem, a la­kosságnak is sok örömet szerez az új létesítmény. Korábban kilenc kisebb boltunk látta el ennek az áruháznak a feladatát. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy már korszerűtlen körül­mények között. — Az első negyedév tapaszta­latai? jg. — Nagyon kedvezőek — ve­szi át a szót Nyerges Benjamin — Már az első napon, pedig csak délután 3-kor nyitottunk, 186 ezer forint értékű áru fo­gyott el. Persze — teszi hozzá —, akkor és azóta is volt miből válogatni. A megnyitás napján mintegy 10 millió forint értékű áruval vártuk a vásárlókat. A decemberi, tehát a megnyitás utáni első teljes hónap forgalma már bebizonyította az áruház je­lentőségét. Ebben a hónapban 5 millió 531 ezer forint volt a forgalom, 15 százalékkal több, mint a korábbi kilenc kis bolt­ban. Már éppen azt kérdezném, hogy milyen a mostani árleszál­lítás sikere, amikor -.vékony fia­talember lép hozzánk. — Valentovícs Lajos, az áru­ház vezetője —- mutatják be in­formátoraim. — Külön büszkék vagyunk arra, hogy 44 dolgozónk átlagéletkora mindössze har­mincöt év. Az áruház vezetője különben huszonöt éves, de „ré­gi róka”, megbecsült szakember. Valentovícs Lajos másra tereli a szót, s ki nem mondott kérdé­semre válaszol. — A vártnál is nagyobb si­kere van a téli vásárnak —- mondja. — Kereken 900 ezer fo­rintot érő áruval vártuk a ve­vőket, s már a vásár első napján 280 ezer forint értékűt eladtunk. Különösen nagy sikere yolt a leértékelt női műbőr csizmák­nak, több mint 150 pár talált gazdára. — És mikor nincs vásár? — örömmel mondhatom, hogy kezd kialakulni a törzsvásárlók gárdája. A környező községekből is sokan járnak hozzánk rendsze­resen s elmondják ^ejptt Halasra, vagy Felegy.házara kel­lett utazótok-azért, amit most itt is megkapnak. — Hogyan akarják megtartani a vásárlókat? — Természetesen elsősorban úgy, hogy állandóan gazdag áru- választékot tartunk a polcokon. Szeretnénk néhány új szolgál­tatással is kedveskedni vásárló­inknak. Az itt vásárolt ruhákat méretre igazítjuk szakemberünk­kel. Elelmiszerosztályunkon egy­re megszokottabb az előrendelés, naponta legalább tizen adják le reggel a megrendelést, s délután készen csomagolva vehetik át az árut. Vállalunk gombbehúzást, kézimunka-előnyomást is Vásá­roltunk egy szemfelszedő gépet, s ha találunk rá embert, akkor szemfelszedést is vállalunk. O. L. Együttműködés a termelőkkel Növeli forgalmát a HUNGAROFRUCT Bács-Kiskun megyében tavaly 33,9 ezer hektáron, a megye mezőgazdasági területé­nek 5,2 százalékán termesztettek gyümölcsöt és zöldségfélét. A két kertészeti ágazat jelentősége ennél a százalékos aránynál sok­kal nagyobb a lakosság élelmiszerellátásá­ban, a tartósítóipar, valamint a mezőgazda- sági termék-export feladatainak teljesítésé­ben. Ezt támasztja alá a friss zöldség ét gyümölcs külkereskedelmi forgalma is. A HUNGAROFRUCT külkereskedelmi vállalatnak a szocialista és a tőkés országok­ba irányuló összes forgalmából 27 százalékot tesz ki a Bács-Kiskunban termett, itt ex­portra előkészített zöldség és gyümölcs. A kiskőrösi járásban, Kecelen Pár esztendővel ezelőtt a vá- és környékén szedik le annak a sárlók gyakran kifogásolták a meggynek 60 százalékát, amelyet megyéből exportált meggy mi­évente hazánkból külföldre szál- nőségét, fertőzöttségét. Amióta a lítanak. ' HUNGAROFRUCT a keceli és A vállalat megyei kirendelt, környékbeli csonthéjas ültetvé­sége a IV. ötéves terv idősza- nyék repülőgépes növényvédel­kában 345 367 tonna zöldséget és mérői gondoskodik, megszűntek gyümölcsöt szállított külföldre, a panaszok. Eb.ből több, mint 246 ezer tonnát Két esztendővel ezelőtt a kül- a szocialista, 98 ezer tonnát pe- kereskedelmi vállalat a MEZO­dig a tőkés országokba. A Bács- TERMÉK-kel közösen építtetett Kiskun megyében termett friss Jánoshalmán jéggyárat, amely­zöldáru és gyümölcs legnagyobb nek teljesítőképessége a forga­vásárlója a Szovjetunió és a Né- lom növekedése miatt kevés lett. met Demokratikus Köztársaság, 1975-ben a HUNGAROFRUCT a tőkés államok közül az NSZK. anyagi hozzájárulásával növelték Az elmúlt években legnagyobb a jéggyár kapacitását Másfél volt a kereslet a meggy, a cse- millió forinttal járult hozzá a resznye, az őszibarack és a spár- külkereskedelmi vállalat a Kecs­ga iránt, de igen jelentős meny- kemét-szikrai Állami Gazdaság nyiségű pritaminpaprikát kaptak faiskolájának a bővítéséhez, hogy Bács-Kiskun megyéből a határon a leginkább keresett csonthéja­túli vásárlók. A külkereskedel- sok telepítésére legyen elegen­mi vállalat a megyében tíz ál- dó szaporítóanyag, lami gazdasággal, négy mező- a hazánkban kis mértékben gazdasági és fogyasztási szövet- fogyasztott, magas tápértékű fé­kezettel, valamint a MEZÖTER- hér spárga telepítésében a bu­MÉK Szövetkezeti Közös Válla- gaci és a lajosmizsei AFESZ­lattal van szerződéses kapcsolat- nek nyújtott közvetett anyagi ban. A IV. ötéves terv idősza- segítséget, hogy minél több to­kában a korábbinál szorosabb gyen az exportra alkalmas spár­együttműködésre lépett partne- ga. Szó van arról, hogy a Hosz­reivel. A HUNGAROFRUCT, a szúhegyi Állami Gazdaság bő­Hosszúhegyi Állami Gazdaság, víti almatárolóját, s az alma kül­valamint a Kecskeméti Konzerv- kereskedelmi forgalmának növe­gyár a csemegekukorica-termesz, lésére a HUNGAROFRUCT hoz. téséreí, feldolgozására és érté- zájárul a beruházás költségeihez, kesítésére társult. Ezt a tartósi- A IV. ötéves terv időszakában tott terméket korlátlan mennyi- vezette be a vállalat, hogy az ségben lehet a nyugati országok- egyesi, keresett termékek ^ ban, sőt a tengeren, túlon is ér- portja után visszatérítést fizet a tékesíteni. Ezért érdemes a tér- termesztőknek. így kapott töb­mesztését, feldolgozását, forgal- bek között a vételáron felül ér­mát növelni. tőkésítési térítést a kelebiai Rá­• Fűszer, és csemegepaprikát, káposztaféléket, paradicsomot 85 hek. táron termesztenek a kalocsai szövetkezetben. Jelentős mennyisé­get szállít az Iszkra Tsz a MEZÖTERMÉK-nek, közvetve a külke­reskedelemnek. (Pásztor Zoltán felvételek) 9 Tápkocka-gyártó gépet és több kertészeti kisgépet vásárol! • kalocsai Iszkra Tsz. Korszerű­síti és bővíti városellátó kér. tészetét. Képűnkön tápkockák, ba helyezik a paprikapalán, tát, amelynek termését áprl. lisban szedik. kóczi Csillaga Termelőszövetke­zet a kiváló minőségű spárgáért más közös gazdaság a csemege­paprikáért, sárgabarackért. Ezzel a módszerrel sikerült azt elérni, hogy a vállalat,szerződéses kiál­lítói nemcsak H - frfsá átüli va­gonba, hűtőkocsibá rákod ásálg, hanem az értáresííés®roft,arM®á- nak végéig legyenek anyagijai! érdekelve. Az' V. ötéves tervben az ed­diginél több zöldség és gyü­mölcs exportja ' vár a HUNGA. ROFUCT-ra. Ezt mutatják 31 állami, gazdaságokkal, a szövet­kezetekkel és a MEZÖTERMEK- kel az 1976—1980-as évekre meg­kötött szerződések. Az új terv­időszakban 412 ezer tonna zöld­ség és gyümölcs forgalmára lehet számítani a Bács-Kiskun megye exportra küldött termékeiből. A kertészeti termékek listáját úgy állították össze, hogy azok külkereskedelmi forgalma, ha­tárokon túli értékesítése a hazai lakosság zavartalan ellátását, ne befolyásolja. K. A. <73.) — Én... Hát mit tehetek én teérted? Raboljalak el? Mázol­jam át az apu Skodáját tigris­foltosra, hogy ijesztő legyen, és álljam el a kocsid útját ott nálatok az utcasarkon, ugorjak ki álarcosán és térítselek el, mint egy repülőgépet, vagy hurcolja­lak magammái megkötözve, mint egy nagytőkést az uráguayi, tu- pamarók? • Nem roppant össze a szöve­gemtől. Oda se figyelt talán. Vagy nem értette meg az esz­mei mondanivalómat. Talán te- hetetségtelenül adtam elő. Elfordultam tőle, kinéztem a kocsi ablaikán. — Légy szíves, takarítsd el innen a házunk elől ezt a jár-, művet, nem akarom, hogy veled lássanak. Tessék, indulj, akár­merre. Felém kapta a fejét. Azt hit­te, ki akarok szállni. Előre in­tettem. — Vigyél valamerre. e A repülőtér felé hajtott, s a gyorsforgalmi úton. Amíg el- értük a gyorsforgalmi utat, meg­nyugodott valamennyire. Léleg­zethez jutott. Figyeltem, Nekem jól jött, hogy megnyugodott. Még nem fejeztem be, amit akar­tam. Kicsit kihajtottam a fejem a kocsi ablakán. A szél kelleme. sen lobogtatta a hajamat. 0 né­ha rámpillantott, hajlandó va> gyok-e ügyet vetni rá. Nagyobb­ra nyitottam a szemem, hogy jelezzem: nem kíváncsian, de udvariasan várom a közlemé­nyét. Megrándult a szája. Gúnyosan. — Amikor hozzátok men­tem ... Nem is néztem a sebes­séget. Egyszercsak már száz fölött ugrált a mutató. A Kör­úton. Kora délelőtti forgalom, ban. Megkísértett az ötlet, hegy csak egy kicsit kell balra húz. nőm a kormányt, neki a villa­mosnak . -. Én is megrándítottam a szája­mat. Gúnyosan. — De nem tetted meg. Sajnál­tad a kocsit. Kár is lett volna érte... ! Megint gyűlölet volt a szemé­ben. — Aljas vagy. Sóhajtottam. — Bocsáss meg. Valóban aljas vagyok. Hiszen nem is a kocsit féltetted. A józan eszedre hall­gattál. Okos homlokod mögött a kompjuter a pillanat tört része alatt kiszámította, hogy a ka­rambol egyáltalán nem biztos megoldás. Arra is van esélyed, hogy nem nyiffansz ki, csak nyomorék leszel, nyomoréknak lenni pedig kényelmetlen élet­stílus. Meg akart előzni egy fekete Volgát. Aztán mégse előzte meg. Nagyon csendesen, majdnem súgva kérdezte meg: Élvezed, hogy kinzol? — Nem tudtam nevetni, pedig akartam. •— Attól tartok, nem téged kí­nozlak. hanem magamat. Azzal, hogy itt ülök melletted és ettől a helyzettől indíttatva kénytelen va. gyök megérdeklődni magamtól, hogy mit is szerettem benned... Mit? A szépfiúságodat? Ilyen os­toba tyúk vagyok én is? Itt ülök melletted. Minek? Mit akarok? Rámvillant a szeme. Nagy léleg. zetet vett. — Azt hitted, hogy csak úgy könnyedén lerázhatsz magadról mindent, mint a kutya a vizet? Éveket lerázni? Hányszor volt az, hogy azt sem tudtuk, melyik az én testem és melyik a tiéd? Ügy éreztem, hogy egy pillanat alatt piros tott a szemem, mint Riki-tiki-tévié. a monguzé, a Dzsungel könyvében. Bele tudtam volna kaparni az arcába, amibe egyszerre visszatért a szín. Még mindig hitte, hogy hatni tud rém. — Az iménti mondatot a ked­venc íródnál olvastad. Klassz mondat, de abban a könyvben egy igazi nagy szerelem közben gondolják. Egy igazi nagy szere, lemben. A te szájadból mézesen, érzelgősen csurog. Végigmért. — Cinikus vagy. Ráharaptam a szóra. — Kösz, hogy feladtad a zic­cert. Napok óta meg van fogat- mazva bennem a folytatás. Most végre kimondhatom. A szemedbe. Cinikus vagyok. De ez nekem megerőltetésembe kerül. Te viszont érzelgős vagy, hazug érzelgős, ne. ked az lenne a megerőlhető, ha kísérletet tennél, hogy ne légy ha. zug. — Előre mutattam a repülő­tér felé. — Légy szives, állj meg, szomjas vagyok, lszok egy colát. Ha akarsz, megvársz és visszavi­szel a városba, ha nem akarsz visszavinni, hazamegyek busszal. Nem felelt. Bekanyarodott a re­pülőtér főépülete felé. A parkoló­helyen egy tízest adott a jegysze­dőnek. A félkarú ember a mara­dék kezét odatette a tányérsapkájá. hoz és meghajolt, mint a színház­ban a főlakájok. — Nagyon köszönöm, uram. — Aztán teljesen feleslegesen a fő­épület felé mutatott a félkezével. —- Erre tessék, uram. Viszontlá­tásra. uram. Látszott rajta, hogy neki minden tíz forinttól újra eljön a szocializ­mus. Nekem is jutott egy alázatos kezét csókolom kisasszony. A gyomrom megint felliftezett a torkomig. o Kisétáltam a teraszra, kezem­ben a hosszú pohárral, benne a citr mos Colával. A citromot kü­lön -értem a pincértől. A cola hi­de. volt, de megnyugtatta a tor. komat is, a gyomromat is. Tud­tam. hogy Tamás ott ül az esz­presszó üvegablakán belül, onnan néz engem. Azt is tudtam, hogy klassz vagyok, karcsú vagyok, és' mások js utánam fordultak, ami­kor kimentem előttük a teraszra. A teraszon fújt a szél, lobog, tatta a hajamat. A betonon két óriási Jet állt és egy IL—18-as, mindegyik szemben velem, mint­ha engem bámultak volna, hogy mit keresek én a rpülőtéren .., Egy autóbusz, tele utasokkal, el­kanyarodott a tranzit elől. Az 1L—18-as mellől egy ember el­kormányozta a lépcsőt. Az 1L— 18-as hasán lámpa villogott. Már forogtak a gép légcsavarjai. Rá­könyököltem a korlátra. Már nem akartam tovább csinálni a mon- guz-játékot. Arra gondoltam, hogy ha belemondom a szemébe, hogy hazudott: nem igaz, hogy megszö­kött az anyjától, nem igaz. hogy végigcsavarogta az éjszakát, ha­nem Alizzal együtt jött fel az este a Balatonról és esze ágában se volt csavarogni, legfeljebb elment Alizzal valamelyik lokálba.., Itt megálltam a könyvelésben. Az automatában leesett az érihe. Be tudom bizonyítani! Ha csörög­ni volt Alizzal, cáfolhatatlanul be tudom bizonyítani.. Lassan kikortyoltam a colát a hosszú pohárból és visszasétáltam a teraszról. Mögöttem nagy robaj, jal éppen indulni készült egy 1L—18-as. Bent az eszpresszóban a hangszóró a milánói gép utasait szólította útlevél, és vámvizsgá­lathoz. Megálltam Tamás asztala mel­lett. — Nos, visszaszállítasz a vá­rosba? Felmosolygott rám, megmutatta a szép fogsorát. — Visszaviszlek. — kiitta a whiskyt a pohara fenekéről. — Még csak azt sem kérem, hogy ne gyötörj útközben. Amíg kint voltál a teraszon, néztelek és arra kondicionáltam magam, hogy el­viseljem a leggyilkosabb szemre­hányásaidat is.­Gúnyosan kedves akartam vol­na lenni, de nem telt tőlem. — Nem érdekel, mit tápláltál be magadba. Egyébként nem kell tartanod tőlem, már leállítottam magam. Amíg átmentünk a várócsarno­kon, ahol rengeteg ember ücsör­gött a bőrfotelokban, átfogta a vállam. Nem ráztam le a kezét. A vékony blúzon át éreztem, hogy forró az öt ujja és ideges. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents