Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
/• 197«. február 15. •. PETŐFI KEPE • « Krím a kongresszus előtt Nyilatkozik N. K. Kiricsenko, a krimi területi pártbizottság első titkára Frissen, jó erőben Az idén már másfél évtizedes múltra tekintenek vissza a Szovjetunió krími területe és a magyarországi Bács-Kiskun megye közötti szoros kapcsolatok, amelyek keretében erősödő együttműködés és testvéri tapasztalatcsere folyik a két fél között. Az APN tudósítója felkérte Nyikolaj Karpovics Kiricsenkót, a krími terület pártbizottságának első titkárát, hogy mondja el: milyen eredményeket mutathatnak fel a fekete-tengeri félsziget dolgozói az SZKP megkezdődő XXV. kongresszusa előtt.' Területünkön az elmúlt ötéves terv legnagyobb eseménye az ' észak-krími csatorna első szakaszának elkészülte volt — kezdte tájékoztatóját N, K. Kiricsenko elvtárs. — A 400 kilométeres csatornán a Dnyepper vize eljutott egészen Kercsig, átalakította a fél. sziget sztyeppes vidékeit. Ennek köszönhető, hogy 1975-ben hektó, ronkénti 60 mázsás rekordtermést takarítottunk be rizsből. Emelkedett a szőlő, a gyümölcs és a zöld. ségfélék hozama is. A szakemberek számításai azt mutatják, hogy a csatorna három, szór annyi vizet tudna adni, mint most. Ezért tervbe vettük a főág szélesítését, számos mellékág építését és a gazdaságok közti elosz. tó csatornák néhány száz kilomé. tér hosszúságban történg létrehozását. A Krímben jelenleg a földek 20 százalékát öntözik. A csatorna második szakaszának befejezése után ez az arány két és félszeresére emelkedik. Testvérmegyei tapasztalatok A most lezárult középtávú időszak a mezőgazdaság további szakosodása, koncentrációja, az ipari alapokra való átmenet jegyében zajlott le. Ez lehetővé tette a tér. melés számottevő mértékű növelését. A hústermelés például 52 százalékkal emelkedett. A szárnyashús aránya 30 százalékkal nőtt. jobban ki tudtuk elégíteni az üdülővendégek és a helyi lakosság diétás koszt iránti igényeit. A „Népek Barátsága” kolhozban, amelyet igen jól ismernek magyar barátaink, Ukrajna legnagyobb szárnyasfeldolgozó üzeme kezdte cl a működését. Széles körben alkalmazzuk a l^testvérmeavej^»tapasztalatokat a Marnyasíenye&tésben. a ' gyü- &noölc^, i és ^zöldségtermesztésben, ; Sietve "más mezőgazdasági terufe- teken. 1974-ben egy delegáció tagjaként személyesen is ellátogathat, tam Magyarországra, ahol mégis, merkedtünk a lúdtenyésztés Bács. Kiskunban alkalmazott módszerével. Hazatérésünk után javaslatot tettünk az értékes tapasztalatok hasznosítására, s azóta már ngm kevés eredményt könyvelhetünk cl. Magyar szakemberekkel együtt egymillió fából álló gyümölcsöst is létrehozunk a Krímben. még próbaúton van. Épp a kongresszus előtti napokban kezdték meg a keresi hajóépítők a harmadik ilyen óriás tankhajó összeszerelését. Jelentős eredményeket értek el az utóbbi években a szevasztopo- li úszódaru-építők — több tucat 100 tonnás „Csernomorec” és 300 tonnás „Bogatir” hagyta el az üzemet. Mindkét típus elnyerte az .Állami Minőségi Jel” kitüntetést, ott láthatók számos szovjet és külföldi kikötőben. A szevasztopo. li Tengeri Gyár dolgozóinak egy csoportja állami díjban részesült 1974-ben a kiváló szovjet nehéz úszódaruk építéséért. A szevaszto. poliak azzal is hozzájárultak-a -9. ötéves terv sikeréhez, hogy a Ka. müsovaja öböl partján befejezték égy halászati kikötő- és település építését, amely a napokban vált a „hős város” negyedik kerületévé. A 79 ezer lakosú „városrész" Gagarin nevét viseli. A krími terület ipara egészében véve határidő előtt. 1975. november 20-ra teljesítette a 9. ötéves tervét. Kiemelkedő tervidőszak % N. K, Kiricsenko, i Bác»- Kiskun megyei látogatás alkalmával —, kecskeméti tanulók kösStt. Elmondhatjuk, hogy a 9. ötéves terv volt Krím legkiemelkedőbb középtávú—tervidőszaka. Nagy lépést ' tettünk előrg, gazdagabbak lettünk. A lakosság,reáljövedelme mintegy*2Ő"százalékkal' emelkedett. Gyümölcsöző együttműködés Minőségi változások következtek be a magyar elvtársakhoz fűződő kapcsolatainkban is. Az internacionalista együttműködés áthatotta csaknem valamennyi területet. • Elkészült az észak-krími csatorna első szakasza. Úton az óriáshajók Az SZKP XXIV. és XXV. kong. resszusa közötti időszakban foha. mosan fejlődött a Szívás öböl környékén a vegyipar. Átadták ren. deltetésének a kalcinált szódát előállító gyárat, amelynek felszerelése eléri a hasonló, legjobb külföldi vállalatok színvonalát. Üjabb műhelyekkel bővült a ti- tándioxid gyár. ahol a titáníehér festék alapanyagát készítik. A keresi hajóépítők ..keze alól” került ki az elmúlt öt év két legnagyobb szovjet hajója — a 182 ezer tonnás „Krím” és a „Kubany” szupertartálvhajó. A „Krím” eddig már háromszor kerülte 'meg Afrikát. A „Kubany.” egyelőre A tudományos élet és az oktatás fejlődését érzékelteti, hogy a krími kutatók elkészítették a Nap különböző képződményeinek szín. képei katalógusát. Fontos esemény volt Szimferopol életében, hogy megnyílt a'város állami egyeteme. Akárcsak korábban, most is elő. térben állt a terület egészségügyi és üdülőkomplexumainak a fejlesztése. Számos .új üdülő és szanatórium nyitotta meg a kapuit. Az „Ifjú leninista” elnevezésű út. törőtábor az elmúlt nyár óta fogadja a szovjet gyerekeket és magyar barátaikat. Az ötéves terv alatt 13 ezer új befogadóhellyel gyarapodtak a krimi üdülők, úttö. rőtáborok és szanatóriumok, a megerősitett tengerparti szakaszok strandokkal gazdagodtak. Figyelmesen tanulmányozzuk egymás párt. és ideológiai tevékenységét: megvitatjuk ,pz állami és társadalmi szervek működésének tapasztalatait; az ipar, a mezőgazdaság. a tudományos élet és az oktatásügy helyzetét. A gyárak közötti kapcsolatok, az eredmények személyes megismerése, a delegációk televíziós, rádiós és sajtóbeli szereplése, dokumentum- filmek együttes készítése és a baráti levelezés — mindez a két testvérterület: Krím és Bács-Kis- kun megye hatékony gyümölcsöző együttműködését szolgálja — mondotta az Ukrán Kommunista Párt krími területi bizottságának első titkára. APN „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell” — buzdít frissítő gimnasztikára esténként — sőt olykor már a délelőtti órákban is — a tévéitorna slágere. A biztatásban azonban sokkal több rejtezik, mint a vacsora utáni kollektív testnevelés, a jókora lihegést-pihegést kiváltó attrakciók népszerűsítése. Mégpedig: nagyobb figyelmet kell szentelnünk általában — tehát napközben, a műhelyben és irodában is a helyes életmódnak, kondiciónknak, szervezetünk, idegrendszerünk teherbíróképességének. A SZOT elnöksége 1910-ben foglalta határozatba a munkahelyi testnevelés célját, fontosságát, az elterjesztésével kapcsolatos feladatokat. E szerint az üzemi testedzés •— mint a szakszervezeti érdekvédelem szervet része, s mint az aktív pihenés egyik formája — a dolgozók munkabírásának védelmét, egészségének megőrzését, a balesetek megelőzését szolgálja, s kedvezően befolyásolja az általános közérzetet. Hangsúlyozták: elsősorban a kevés mozgással, az egyoldalú fizikai megterheléssel és jelentős idegi igénybevétellel járó műveleteknél, a szalagszerű termelésben előnyös, ám a hivatali asztaloknál ülő tisztviselőknek is ajánlatos az alkalmankénti S—i perces felfrissülés. Tagadhatatlan, a kezdeményezést annak idején nem fogadta egyöntetű szimpátia. A tiltakozók ilyeneket mondtak: van nekünk elég munkánk, nem érünk rá még tornázni is a gépek mellett. Aztán: az az igazi pihenés, ki- kapcsolódás, ha leülhetünk és nem kell csinálni semmit. Akadtak gazdasági vezetők, akik éképp dohogtak: ha a tornát munkaidőben kell lebonyolítani, az csakis a teljesítmény rovására mehet. Aztán lassanként elkoptak az előítéletek, s a munkahelyi testnevelést meghonosító vállalatok, intézmények dolgozói egy emberként szegődtek a rendszeres gyakorlás hívei mellé. De a főnököket is meggyőzték az üzemorvosok, pszichológusok tudományos vizsgálatai, hogy tudniillik a tornára fordított idő igenis megtérül, sőt, - esetenként — a munkaintenzitás fokozódásával — busásan kamatozik. Bács-Kiskun megye kezdettől fogva élen jár a munkahelyi testnevelés széles körű terjesztésében. Míg 1972-ben két helyen — a bácsalmási ruháüzemben és a bajai fehérneműgyárban — összesen négyszázan kapcsolódtak be e nemes mozgalomba, addig jelenleg tizenkilenc vállalat ötven üzemrészében négyezerszáz alkalmazott végzi nap mint nap ,a légző-, illetve átmozgató torna- gyakorlatokat. Az SZMT feultuJ ralis és sportbizottságának kimutatásában változatlanul a már említett „úttörők” viszik el a pálmát 760, valamint 440 résztvevővel. Okét követi a BRG kecskeméti gyára, ahol 400-ra tehető a rendszeresen gimnaszti- kázók száma. Maradjunk még egy kicsit a statisztikáknál. Az adatok arról is árulkodnak, hogy az üzemi testedzés jóformán csak — 95 százalékban — a nők sportja”, s hogy a ruházati iparban a legelterjedtebb, majd a finommechanikai és a textilipar következik, utánuk sorakoznak a helyi* ipar vállalatai, s más szakmák. Az SZMT-nél változatlanul kutatják azokat a területeket, ahol feltétlenül szükséges a munka- közbeni tornák bevezetése. A legújabb jelentkező a kiskunhalasi kötöttárugyár, de folynak az előkészületek az IGV kecskeméti gyáregységében, a kiskunfélegyházi Ruhaipari és a halasi Papíripari Vállalatnál, a Kecskeméti Konzervgyárban, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál, fe bajai Kismotor- és Gépgyárban stb. Nem lehet vitás: a munkahelyi testnevelésnek létjogosultsága van, törekedni kell tehát fejlesztésének gyorsítására, Számottevő ipari létesítményeinkben a modern technológia alkalmazása növeli a lehetőségeket, ugyanakkor parancsolóan követeli a megvalósítást is: a korszerű, egészségesebb életmód elengedhetetlen tartozéka ez. Természetesen senkit sem lehet kötelezni arra, hogy okosan használja ki a felüdülésre, regenerálódásra szánt perceket. Éppen ezért — mint minden újításnál — ez esetben is rendkívül nagy szerepjut a szakszerű felvilágosítással szolgáló, s a szervezésekkel megbízott szakszervezeti aktivistáknak. K. F. Senki nem akadályozhatja a sertéstartást! A disznóvágások évadját éljük — a téli falu hagyományos képéhez tartozik a hajnali pör- zsölések, rokonthivogató disznótorok szokása. Nagy az úgynevezett „önfogyasztási” szerepe a ház-’ körüli sertéstartásnak, de ennél is nagyobb az országos ellátásban, felvásárlásbánt Hiszen amíg a III. ötéves terv idején 51 — a IV. ötéves tervidőszakban már 57 százalék volt a kisüzemek részesedése a vágósertés-termelésben. 1971—1975-ben évi átlagban kétmillió sertést vásároltak föl a háztáji és kisegítő gazdaságokból az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt megyei vállalatai. A tröszt folyamatosan növelhette előirányzatait: 13,5 millió, 15,3 millió, illetve 27,5 millió — íme, ez a három adat tükrözi három, egymást követő ötéves terv felvásárlási és földolgozási fejlődését. A számokkal bőven eljátszadozhatnánk, ehelyett álljon még itt egyetlen adalék: 1974-ben minden magyar állampolgárra jutott egy — sertés! E kissé tán meghökkentő adat egyszersmind minden idők rekordjának felel meg, ami azonban már akkortájt sem fedhette el az aggályokat: nem követi újabb ciklus aXtetőzést? Megalapozott volt a komor prognózis, hiszen pusztán 1974 második felében 417 ezerről 289 ezerre csökkent a kisgazdaságokban a kocák száma. E folyamat következményeként 1975 közepére már több mint egymillióval apadt — az egy évvel korábbihoz viszonyítva — sertésállományunk. Miért vágtak ki hozzávetőleg 125 ezer kocát — a jövendő kulcsát, fedezetét — a háztájiban? Az okok összetetté^: átvételi, ta-^ karmán yozási. adózási dilemihák egyformán——-- és -szerencsétlen módon — közrejátszottak a visz- szaesésben. Már 1974 végefelé sokhelyütt panaszolták az állattartók: nem viszik el időben, késleltetik az átvételt a forgalmazó tröszt emberei, mégpedig az elégtelen feldolgozókapacitásra hivatkozván. Közrejátszottak az apadásban a viszonylag magas takarmányárak is, a kukorica szabadpiaci ára például egy év alatt 100—150 forintot is ugrott, amit mérsékelnie kellett volna a takarmányboltok kínálatának. Sajnos, ez sem volt mindig megfelelő, másfelől ezzel ellentétes irányban mozgott a malacok, süldők . és hízott sertések ára, vagyis az állattól való szabadulás jelei mutatkoztak. A tárca és a tröszt vezetése természetesen nem nézte tétlenül e fejleményeket. Még tavaly meghirdették a kocakihelyezési akciót, amit meg is hosz- szabbítottak, vagyis sikere volt. A reprezentatív állatszámlálás azt tükrözi, hogy a kocaállomány túljutott már a mélyponton, remélhető, hogy 1977-ben ismét növekszik a felvásárlás, jóllehet az 174—75-ös tetőzés megismétlődését nem várják a szakemberek. Mi a teendő? Elmondható, hogy bizonyos átmeneti szemléleti zavarok után egységes a gazdaságpolitika formálóinak akarata: sehol senki nem akadályozhatja a háztáji termelést, ezen belül elsősorban — ha ugyan lehet rangsorolni! — a sertéstartást. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok karolják föl jobban a tenyésztést: adjanak takarrfiányt, egyszersmind intézzék-sze evezzék a közös értékesítést. S ne csak a tagét, hanem a kívülállókét is! Ma már van rá példa — egyebek közt Nádudvaré —■, hogy az állatforgalmi vállalat emberei be sem teszik lábukat a községbe, mindent a termelőszövetkezet végez. De éppen a nádudvari elnök, Szabó István nyilatkozta, hogy nem is az adózás hátráltatja elsősorban a háztájit, hanem az új- szokások, építkezések — amelyek már nem ismerik az istállót! —, egyáltalán: az urbanizálódás. megállíthatatlan folyamata. Az érdekek harmóniájának megte= remtésével azonban sokat tehetünk: nyilvánvaló cél természetesen, hogy a- nagyüzem aránya jobbéin és gyorsabban növekedjék. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a minap adta ki irányelveit a rekonstrukciók meggyorsítására — dotációk szolgálják az elaggott telepek föl- frissítését. A MÉM tavaly rendszergazdasági szerepkört adott az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozásának, amelynek battériás szisztémája sokat javított a jövedelmezőségen. Háztáji és közös — együttes erőfeszítések szükségeltetnek tehát. K.f N. Jubilál a telefon Sokszáz millió ember telefonál naponta a világon. Ezrek, milliók öröme és bosszúsága nálunk 1» a telefon. Öröm, ha van, bosz- szúság, ha nincs — mondhatná valaki. Hiszen köztudott, _ hogy százezrek várnak az országban, gyakran évek óta, telefonra. És akinek van, az sem leli benne maradéktalanul örömét. Node inkább járjuk kicsit körbe a te-1 lefont: kinek is köszönhetjük? SZÁZ EVE TÖRTÉNT... 1876.«február 15-én reggel fél 9-kor Alexander Graham Bell siketnéma-oktató az amerikai Bostonban megjelenik a szabadalmi hivatalban, hogy benyújtsa találmányát! A készülék ugyan még nem „szól”, de aZ elv biztos. A feltaláló így rögziti be- , adványában: „A hang vékony vaslemezt rezzent meg, miáltal egy közel levő mágnes segítségével a vezető drótban áram keletkezik, melyben erősiti vagy gyengíti, hogy ez a sarka mellett levő másik vékony vaslemezben ugyanolyan rezgéseket idéz elő, mint amilyen a hangoktól megrezgetett lemez rezgései voltak. A dolog érdekessége, hogy ugyanezen a napon délelőtt 11 órakor nyújtja be az amerikai Salem városában Elisha Gray szabadalmát „ a hang elektromos úton történő továbbítására”. A szabadalmi szervek hamarosan megállapítják, hogy a két találmány elve azonos, de mivel Bell néhány órával előbb jelentkezett, 1076. március 7-én ő kapja meg a szabadalmi jogosítványt. Ez tehát már megvan, de a telefon még nem szól. Végre, három nappal a szabadalmi irat kelte után, 1876. március 10-én elhangzik Bell lakásán a két szoba között a világ első telefonbeszélgetése: — Mr. Watson, come here, I want you — (Mr. Watson, jöjjön ide, beszélni szeretnék önnel.) Kiabálja a készülékbe- segítőtársának Bell, és boldogan hallgatja Watson válaszát:— Yes, I understand you perfectly... (Igen, jól értem önt) SAROKBA SZORÍTVA 1876-ban ünnepli az Egyesült Államok a függetlenségi nyilatkozat centenáriumát. Ebből az alkalomból nagyszabású kiállítást rendeznek Philadelphia egyik hatalmas parkjában az amerikai technika legkiválóbb alkotásaiból; az Egyesült Államok minden feltalálója helyet bérel a kiállításon, hogy megismertesse a világgal alkotásait. Bell csak később jelentkezett, hiszen találmánya még. alig készült el, s így bizony a kiállítási teremből kiszorult. Végül nagy protekcióval — az egyik mellékterem végében sikerül egy Ids sárkot szereznie. A kiállítás látogatóinak csupán töredéke jut el ide, s közülük is csak néhányan állnak meg a készüléke előtt. A „messzeszóló”, a telefon így, a sarokba szorítva — nem kelt feltűnést. A feltaláló egyetlen reménye, hogy a szakértő bizottság, amelynek feladata a kiállított valamennyi tanulmányt felülvizsgálni, értékeli majd munkáját. „VRAM ISTEN, EZ BESZEU” De hősünknek, úgy látszik, ismét pechje van. A bizottság kora reggel óta tevékenykedik. Már rég megvolt a látogatási záróra, de még nem végeztek minden találmánnyal. A rengeteg új látnivalótól elfáradt bizottsági tagok már alig állnak a lábukon, amikor az eldugott kis mellékterembe érnek. Bell feláll, előzékenyen a pultja felé invitálja a tudós társaságot. — Ez mi? — kérdezi fáradtan tőle az egyik úr. — Messzeszóló — mondja izgatottan Bell, és már nyújtaná is a kagylót. — Ahá, szóval olyan gyermek- játék. No, ez kedves! —- intézi el könnyedén a bizottsági tag, 5 társaival együtt lép a következő pulthoz; legtöbbjük pillantásra sem méltatja Bell találmányát. A bizottság már a terem végében jár, amikor egy magas, elegáns férfi áll meg a bánatos Belinél. 'A felszólításra füléhez szorítja a kagylót, a feltaláló pedig néhány lépéssel odébb felemeli a másikat, és beleszól a készülékbe. — Uram isten, ez beszél! — kiáltja a férfi, és hangja betölti az egész helyiséget. A szakértő bizottság tagjai a kiáltásra visz- szafordulnak, majd ketten is odasietnek Bell pultja elé: — Parancsol, felség? — kérdi az egyik. S Don Pedro, Brazília császára, az elegáns látogató odanyújtja a kagylót a szakértő bizottság tagjainak. — Kolosszális, ez tényleg beszél! Uraim, jöjjenek csak viszszaf — kiáltják távozó társaik után. Azok is visszafordulnak. Néhány perc múlva Sir Henry villamossági szakértő bejelenti: a találmány a kiállítás szenzációja! HÓDÍTÓ ÜT — MAGYAR SEGÉDLETTEL A telefon elindul diadalútjára. Tegyük rögtön hozzá: magyar segítséggel. Bell ugyanis a.telefonnak csak fizikai alapjait találta feL ' Továbbfejlesztésében nagy szerepet játszott Edison, aki telepáram alkalmazásával fokozta a hangerőt és szénmikrofonjával már torzításmentes beszéd közvetítésére is alkalmassá tette. A telefon azonban ebben áz időben mégsem volt több, mint beszédes távíró, két pont közötti, beszéd továbbítására alkalmas készülék. Általánosan használhatóvá a magyar Puskás Tivadar találmánya tette. 1877-ben ő vetette fel Edisonnak a telefonközpont ötletét, s ez elválaszthatatlan lett a telefon fogalmától.
