Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-12 / 36. szám

1976. február 12. • PETŐFI NEPE • 3

Gazdaságosabban is lehetne

Sertéstenyésztési tapasztalatok tizenhét telepről

A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége keretei között működik egy úgynevezett sertés- Tenyésztési szakbizottság. A bizottság nemrég értékelte Baja város és járás sertéstenyésztését. Ennek az ágazatnak hagyományai vannak a körzetben, éppen ezért figyelemre méltók azok a megállapítások, tapasztalatok, amelyeket a szakember rek összegyűjtöttek. A testület tagjai nagyobbrészt sertéstelep-vezetők, a termelőszövetkezetükben az ágazat irányítói.

Ebben a körzetben egyik legfontosabb tennivaló — ehhez a szükséges feltételek megvannak— a hőtermelés fejlesztése. Tizenhét telepet tanulmányoztak, ebből hét hagyományos, ugyanennyi közepe, sen korszerű és három korszerű. A telepeken összesen 54 ezer sertés helyezhető el. Megállapították, ljogy legjobb eredményeket a közepesen korszerű hizlaldákban ér. fék, el. ezek már több év óta működnek. kellően kihasználják őket. A korszerű telepeket viszont még mindig nem töltötték fel.

».Általában rendkívül különböző., á. kihasználás. Ennek alapvető a ' korszerű' "télepék kivételével — a ‘tervezés 'és' ätt építés során nem vették figyelembe a tenyésztés és a hizlalás nagyüzemi összhangjának megteremtését. vagy ahogy szaknyelven mondják, a rotáció kialakításának szükségességét. Elhanyagolták a korszerű munkaszervezést, nem vették számba az esetleges gépesítési lehetőségeket. A vizsgált 17 termelőszövetkezetből csak hatban van rotációs terv, a három korszerű és három középmodern telepen. A többi telepen általában kevésbé törődnek a programszerű kihasználással, pedig ez lényegében a hatékonyság és a gazdaságosság alapja. Jellemző, hogy a fiaztatók kihasználása általában csak 66 százalékos.

Az V. ötéves ferv ideje alatt egyetlen új telepet sem építenek,

csak a tervezett egy-két fiaztatot és hizlaldát) valamint a meglevőket kissé korszerűsítik és'rotációs terv szerint törekszenek a kihasználásra. A tenyésztési és a hizlalás! színvonal javításával a 17 termelőszövetkezetben 120 ezer malac születhetne évente, amelyből 100—105 ezer hízottsertés állítható elő. Ez egyharmaddal több. mint az 1975. évi hústermelés. A cél ér. dekében indokolt a tenyésztési rendszeri illetve a technológia korszerűsítése. A bizottság megállapítása szerint ilyen van hazánkban, sőt a környéken is, csak meg -kell--ismerni—és-e «lehetőség sze- > ríni. átvenni. alkalmazni,

~~ Érdekes" a tnüfífe termelékenységére vonatkozó néhány megállapítás. Ez természetesen a telepek jobb kihasználásával, korszerűsítésével sokat javulhat. A tizenhét sertéstelep átlagában például az egy dolgozóra jutó árbevétel 1974- ben 351 ezer forint volt. Ha a dávodi sertéstelep — amely olasz technológia alapján épült — teljesen üzembe áll. akkor egy dolgozóra 1 millió 285 ezer forint árbevétel juthat évente. Hasonló eredményt lehetne elérni más hizlaldában is. Természetesen ehhez alapos, körültekintő, megfontolt intézkedésekre van szükség és a kiaknázatlan tartalékok felhasználására.

A sertéstartás végső célja a hízóértékesítés, megfelelő mennyiségű és minőségű hús előállítása a

• A dávodi Augusztus 20 Ter«

melőszövetkezet sertéstelepe.

népgazdasági igények kielégítésér re. A bácskai termelőszövetkezetek jelentős mértékben növelték a termelést az elmúlt években, 1965-től 1975-ig mennyiséget tekintve csaknem 60 százalékban. Legjobb eredményeket a IV. ötéves terv Időszaka alatt értek el.

A fejlesztés annál is inkább fontos, mert a népgazdaság Ígér nyei nőnek, és ebben a körzetben, is csökkent a háztáji kacaállo- mány. Az említett tizenhét gazdaságból hat tervezi az anyaállomány növelését csaknem 500 darabbal, öt közös gazdaság állománycserére készül, korszerűbb fajtákat akarnak tenyészteni, építenek fiaztatot. hizlaldát, koca- szállást, szociális épületeket. Az értékesítésben az egyöntetű minőség elérésére törekednek, a háztáji gazdaságok sertéshizlalásának elősegítése érdekében kocákat helyeznek ki és takarmánnyal segítik a kisüzemeket.

Sokat várnak a január 1-től be. vezetésre került úgynevezett objektív minősítéstől, amely szerint a hasított sertéshús és fehérje aránya alapján állapítják meg az osztályba sorolást, illetve az árakat. Sok még a tennivaló. A sertéstenyésztést az eddiginél sokkal gazdaságosabbá lehetne tenni. Ehhez egy sor intézkedést szükséges megvalósítani. A bizottság megállapításaiból csak néhány tennivalóra utalhattunk.

A körzet sertéstenyésztésének fejlesztését az is indokolja, hogy épül a bácskai vágó- és húsfeldolgozó a mezőgazdasági nagyüzemek és a húsipar összefogásával. A megnagyobbodott területi szövetség az ágazat fejlesztését elősegítendő, a bizottság működését ki szeretné terjeszteni a Duna m,el_ léki termelőszövetkezetekre is.

K. S.

A VÁROSBAN HUSZONHÁROM

Politikai vitakörök Kalocsán

Négy esztendővel ezelőtt, 1972- ben az MSZMP Politikai Bizottsága úgy határozott, hogy létre kell hozni az üzemekben, vállalatoknál, különböző munkahelyeken az úgynevezett politikai vitaköröket. A határozatnak az volt a célja, hogy a párttagok, de a pártonkívüliek is naprakészen tájékozottak legyenek bel- és külpolitikai kérdésekben, „maguk között” — természetesen jól képzett előadó vezetésével — megbeszélhessék a gazdaságpolitika, életszínvonal, a várospolitika és a művelődés időszerű problémáit, eredményeit és gondjait, a pártélet kérdéseit.

Hány ilyen vitakör működik Kalocsán, hogyan töltik be funkciójukat, s milyen érdeklődést tanúsítanak a vitakörök iránt a különféle munkahelyeken dolgozó emberek? Ezzel a kérdéssel kerestük fel a közelmúltban Juhász Lászlónét, az MSZMP Kalocsai Városi Bizottságának titkárát.

— A városi pártbizottság a múlt év novemberében tárgyalta azt a jelentést, amelyet az agi- tációs és propagandabizottság a politikai vitakörök munkájának vizsgálatáról készített. Már elöljáróban elmondhatom, hogy jő, kedvező tapasztalatokat szereztek az elvtársak —- kezdi a beszélgetést a városi párttitkár, majd elmondja, hogy az első vitakör Kalocsán 1972 őszén alakult meg a kórház alapszervezeténél, s azóta folyamatosan és jól működik. Eredményesen betölti funkcióit, igazolta létjogosultságát, helyét és szerepét a szóbeli agitáció formái között.

— A kórházi vitakör résztvevői kezdetben főleg középvezetőkből, társadalmi aktivistákból álltak, összesen húszán voltak. Jelenleg azonban már a kórházi dolgozók minden kategóriájából vannak a vitakör tagjai között, s az átlagos létszám 15—17 személyből áll, akiknek ötven százaléka törzstag, vagyis négy év óta rendszeresen részt vesz a munkában. A kör tagjai elismeréssel szólnak dr. Tóth Jánosnak, a kör vezetőjének munkájáról, hangsúlyozzák érdemeit abban, hogy a vitakor sokak

által .kedvelt fórummá vált — mondja Juhász Lászlóné, majd arról tájékoztat, hogy a kórházi politikai vitakör 1972 óta összesen 23 témát tárgyalt meg. Ebből öt a külpolitikával, hat gazdaság- politikával, három az életszínvonallal volt kapcsolatos.

— Kérjük, válaszoljon arra a kérdésre, hogy jelenleg Kalocsán hány politikai vitakör működik, melyek a legeredményesebbek, s milyen általános tapasztalatot lehet levonni a körök működéséből.

— Igen. Tulajdonképpen ez volt

az első kérdés. De mielőtt konkrét számot mondanék, engedje meg, hogy emlékeztessem a múlt év februárban megtartott városi pártértekezlet feladatai között megfogalmazott arra a feladatra, amely kimondja: „Bővíteni kell a politikai vitakörök számát. Fejleszteni és szélesíteni kell a tájékoztatást, különös tekintettel a várospolitikai és munkahelyi kérdésekre

__”

— Azért tartottam ezt fontosnak, mert véleményem szerint a pártértekezlet által megszabott feladatnak mi eleget tettünk ebben a vonatkozásban. Természetesen ez nem jelenti, hogy nincs több munkánk. Az elmúlt év novemberében, a már említett jelentés így fogalmazza meg a politikai vitakörökkel kapcsolatos teendőinket: „...törekedni kell arra, hogy- a politikai vitakörök száma 1976-ban 20-ra emelkedjen ... Nos, ami az eredményt illeti, jelenleg 23 működik a városban. Azt már nehezebb volna megmondani, hogy közülük melyik a legeredményesebb. Mindenesetre néhányat említek a legjobbak közül, ami nem jelenti, hogy a többi rosszul működik. Példásan dolgozik a paprikaipari vállalat, az I. számú általános iskola, az ÉKA kalocsai gyára, a Textilfeldolgozó Vállalat, a már említett kórház és á KIOSZ második körzetének politikai vitaköre. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a néhány példa egyáltalán nem kiemelés, hiszen a többiekkel is elégedettek lehetünk, ha nem is minden tekintetben.

— Ezeknek a politikái vitaköröknek a haszna szinte felbecsülhetetlen. Néhány helyen ugyan még nem elég aktívak a résztvevők, de ez — ha szabad így kifejezni magam — gyermekbetegség. Hozzá kell szokni a „szerepléshez”. Viszont legtöbb körben már egészséges a vitaszellem, aktívak az emberek. A paprikaipari vállalatnál például élénk vita kerekedett a gyermekintézmények elmaradottságának okairól, az üzemen belüli tartalékok feltárásáról. Az EKÁ-nál viszont a kispolgári életfelfogásról, a munkásosztály vezető szerepének az üzemekben való érvér^esülésé- ről volt hasznos, alapos eszmecsere. Elmondták a résztvevők, hogy a vitakörök működése óta világosabban látják a népgazdaság és a vállalati érdek kölcsönhatását, jobban értik a gazdaságpolitikai összefüggéseket, a politika és a gazdaság kapcsolatát — sorolja a vitakörök „hasznát” Juhász Lászlóné.

Az általános tapasztalat azonban az, hogy a termelő üzemekben, intézményekben érezhetően növekedett az önzetlen munkavállalásra való hajlam, javult a munkafegyelem, kitapinthatóbb a közösségi szemlélet.

— Milyen további feladatai vannak a városi pártbizottságnak a politikai vitakörökkel kapcsolatban?

— Szeretnénk elérni, hogy a vitakörök foglalkozásain nagyobb létszámban jelenjenek meg az emberek. Jelenleg a részvétel 70 —75 százalékos, az általános iskoláknál 85—90 százalékos. Célunk ugyanakkor, hogy több asz- szonyt, lányt és fiatalt lássunk a vitákon. A körvezetők pedig azt igénylik, hogy évenként egyszer városi szinten tartsunk egy módszertani, tapasztalatcsere jellegű' összejövetelt, ahol esetenként várospolitikai tájékoztatót kapnának. Ügy érzem reális igények, érthető kívánságok ezek, s igyekezni fogunk eleget tenni azoknak — fejezte be Juhász Lászlóné, a városi pártbizottság titkára.

G. S.

FIATAL, SZOCIALISTA ÍRÓK ELSŐ NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓJA

Az írószövetség nemzetközi tevékenysége

Rendszeresek és egyenletesen fejlődnek a Magyar Írószövetség és a szocialista országok írószövetségei közötti kapcsolatok. A közös munka során például időről időre tájékoztatják egymást az országaikban, megjelent értékes művekről, az irodalmi élet legfrissebb eseményeiről, a vitákról, az időszerű kérdésekről.

Egymás irodalmának megismerését szolgálják a közös rendezvények, ezen belül is elsősorban az alkotói találkozók. ,Az általános jellegű eszmecserék után mindinkább a műfajilag, vagy tematikailag szakosodott, egy-egy időszerű kérdésre irányuló találkozók megrendezése kerül előtérbe. Az idei év egyik

ilyen fontos találkozója lesz — magyar és szovjet írók részvétélével — az az eszmecsere, ahol a publicisztikának és az irodalmi riportnak a valóság megismerésében betöltött szerepét vizsgálják.

Magyarország és a többi szocialista ország íróinak találkozói között évről évre rangos esemény az ünnepi könyvhét: 1976- ban 20-nál több írót várnak az európai szocialista országokból a magyar könyv legnagyobb ünnepére.

A hazai irodalmi élet fontos eseményének ígérkezik az európai szocialista országok fiatal íróinak szeptemberben megrendezendő első nemzetközi találkozója.

A Magyar írók Szövetsége már most megkezdte a készülődést az európai költők IV., 1977-ben rendezendő budapesti találkozójára, amelyet Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából rendeznek. Az elkötelezett poézis mai európai nagyságainak találkozóján az áll majd a középpontban, hogy Ady költészetének tükrében mi századunk költészetének, alkotóinak a feladata. (MTI)

Intézkedési tervek

Újabb öt évre meghosszabbították az SZTB-kooperációt

Űj vetőgépek a tavaszi munkákhoz

A szövödék korszerűsítésének újabb jelentős állomásaként további öt évre meghosszabbították az SZTB-szövógépek kooperációs gyártásáról szóló egyezményt. Az ezzel kapcsolatos moszkvai tárgyalásairól nemrégiben hazatért Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyettes a következőkben tájékoztatta az MTI munkatársát.

*— Az előzményekről annyit, hogy első alkalommal 1971-ben írtuk alá a szövőgépgyártási kooperációs egyezményt, az 1971— "76. évekre. Ebben az együttműködésben öt KGST-ország — a .Szovjetunió, Lengyelország,

Csehszlovákia-, Bulgária és Magyarország — vesz részt. Az alkatrészeket a Csuvas Köztársaságban, a csebokszári gépgyárban szerelik össze.

: — 1975. december 31-ig a könnyűipari gépgyártó vállalat összesen 8019 alkatrészegységet szállított kooperáló partnereinek, s ezekért cserébe összesen ”749 két- és négyszinváltós szövőgépet küld a Szovjetunió Magyarországnak. Eddig már több mint 500 SZTB-szövögép érkezett, és további 240-et várunk még az idén — az első ízben aláírt, 5 évre szóló egyezmény alapján. A rendkívül korszerű berendezéseket a pamut-, a gyapjú-, len-, és újabban már a

selyemiparban is üzemeltetjük. Nagy jelentőségű kooperáció ez, különösen, ha figyelembe vesz- szük a textiliparra jellemző, évek óta nyomasztó! és várhatóan a jövőben sem csökkenő munkaerőgondokat.

A ruházati ipar' az V. ötéves tervidőszakra megnövelt feladatokat kapott. Ezeket nem is volna képes teljesíteni a hagyományos gépekkel, és ezért feltétlenül szükséges további sokszoros termelékenységű szövőgépek beszerzése. A kooperáció hiányában ezeket tőkés országokból kellene importálnunk többszörös áron. Mivel a szövödék további korszerűsítését is jórészt ezekre a berendezésekre alapozzuk, különös jelentősége van annak, hogy 1976. február 5-én újabb ötévi időtartamra meghoszabbítottuk a magyar—szovjet szövőgépgyártási egyezményt.

Szovjet partnereinkkel megegyeztünk abban is, hogy folytatjuk a kutatási-fejlesztési együttműködést, hogy minél korszerűbb, minél nagyobb teljesítményű szövőgépek gyártásával járulhassunk hozzá a KGST- integrácló, a komplex program mielőbbi megvalósításhoz — fejezte be nyilatkozatát Dobrotka László könnyűipari miniszterhe- helyettes.

• Kétszeresére növelte az Idén a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár a vetőgép gyártását. Ebben az évben 2000 vetőgépet készít. Most kezdték meg a legújabb típus, a Lajta—Akord 96 soros ve. tőgép gyártásit, amelyből idén 170-et adnak át a nagy mezőgazda- sági üzemeknek. (MTI fotó: Matuss Károly felvétele—KS.)

az állami gazdasági dolgozók lakáshelyzetének javítására

A SZOT, illetve a MEDOSZ kongresszusa a múlt év végén foglalkozott az állami gazdasági dolgozók lakáshelyzetének alakulásával ; mindkét fórumon sürgették az építési,' felújítási programok meggyorsítását.

Az állami gazdaságok azóta — a MÉM és a MEDOSZ közreműködésével — felülvizsgálták a programokat, amelyek során ugyan komoly eredményeket ér7 tek el — 1967 óta 6800 család jutott új otthonhoz, mintegy 254 millió forintos vállalati köl- csöntámogatással — esetenként azonban nem sikerült teljesíteni az előirányzatot. Különösen ott, ahoL 80—100 éves majorok lakásait csak nagy összegű beruházással lehet átalakítani.

Az építkezések során az állami gazdaságok körzetében kisebb- nagyobb lakótelepek alakultak ki, például Bábolnán, Agárdon, Mezőfalván, Herceghalomban, Csákváron és viszonylag jól haladt a kislakásépítési akció is. Ennek keretében például a Bajai Állami Gazdaság körzetében 67 családi ház épült fel, további 37 dolgozónak adtak kölcsönt és 32 család számára biztosították a KISZ-lakásépitési akcióhoz való csatlakozás anyagi feltételeinek egy részét.

Az Igények fokozottabb kielégítését segíti, hogy 1976-tól a gazdaságok dolgozóik lakásépítési akcióját az általános vállalati

támogatási rendszer keretében karolhatják fel. Olyan új, korszerű, csoportos családiház-épité- si módszer bevezetését tervezik, amelyben az építtetők az egyedi társasházak építőivel azonos mértékű kedvezményes kölcsönt kapnak.

Az elkövetkező időszakban minden gazdaságnak tíz évre szóló intézkedési tervet kell készítenie a lakáshelyzet rendezésére. Ez az intézkedési terv a gazdaság középtávú tervének szerves'része lesz. A kialakult álláspont szerint az ötödik ötéves terv végére el kell érni, hogy egyetlen állami gazdasági dolgozó se lakjon hidegpadlós épületben, hogy a dolgozók komfortos vagy legalább félkomfortos lakással rendelkezzenek.

Éveken át gondot jelentett egy rendeleti tilalom, amelynek értelmében azokat a lakóépületeket, amelyekben 13-nál kevesebb lakás van, vállalati bérlakás céljára sem megvásárolni, sem átépíteni nem szabad. Ezt a tilalmat a MÉM hatályon kívül helyézte azzal a ‘ megkötéssel, hogy az ilyen lakásokat 12 éven át elidegenítésre kijelölni nem szabad. A jövőbpn tehát a gazdaságok szélesebb körben építhetnek át vállalati bérlakásokat, ilyen célra épületeket vásárolhatnak meg, főleg szakembereik elhelyezésére. (MTI)