Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

* • PETŐFI NEPE • írre. február 10. Bővítik a kapcsolatokat Jól sikerült a januári terv A megye több szövetkezeti gazdasága már évek éta ered­ményes baráti kapcsolatot alakított ki valamelyik szomszé­dos szocialista ország hasonló mezőgazdasági üzemével. A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet jT'Német Demokratikus Köztársaság erfurti kerületében levő eckstedti Neuer Weg nevű közös gazdasággal két évvel ezelőtt kötött barátsági szerződést. Tavaly már mind a két gazdaság tagjai kölcsönösen meg­látogatták egymás üzemét. Ennek során tanulmányozták a munkaszervezést, a gazdálkodásban alkalmazott korszerű módszereket. Korszerű módszerekkel A kapcsolatokat tovább akar­ják v bővíteni, ezért nemrég Pesir István, a kiskunfélegyházi1 Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnö­ke, aki egyúttal a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Terüleü Szövetségének elnöke is, valamint Magony Imre, a szövetség titkára, ellátogattak az eckstedti szövet­kezethez. Útjukra meghívták e sorok íróját is. Jelen voltunk az eckstedti szövetkezet zárszámadá- , si közgyűlésén, ahol a vezetőség hevében Joachim Augner elnök ismertette az elmúlt esztendő eredményeit és a további elkép­zeléseket. A gazdaság csak ser­téstenyésztéssel foglalkozik, éven­te több mint 10 ezer mázsa húst szállítanak a feldolgozó üzembe. A legkorszerűbb módszerekkel dolgoznak. A nagyobb helykihasz­nálás érdekében a nálunk is is­meretes ketreces tartási módot — más szóval a batériás módszert — alkalmazzák. A kocákat száz napig elkülö­nítve tartják. Az úgynevezett le- kötéses módszerrel szigetelik el őket egymástól. Így nem zavarják egymást, nyugodtabbak. Fial ás előtt két héttel kerülnek a fiazta- tóba. A malacok meghatározott rotáció szerint jutnak az emele­tes batériákba. Itt 35 napig tart­ják a jószágokat, innen kerülnek át a hizlalókba. Egy ember száz kocát gondoz, négyezer süldőt pedig három. A termelési mutatók jók. A telepen mintegy 25 ezer márka értéket ál­lít elő évente egy dolgozó. A ter­melőszövetkezet az elmúlt esz­tendőben egymillió márka nyere­séget ért el. A gazdaság vezetőivel megte­kintettük a korszerű telepet, s megállapítottuk, hogy rendkívül szervezett, fegyelmezett munka folyik. Ilka Bürknerről érdemes még annyit megjegyezni, hogy sok munkája mellett hetenként beutazik Erfurtba, hogy magyar nyelvórákat vegyen. # Az eckstedti termelőszövetkezet kocaszállása. Saját keverőüzemmel rendel­keznek, amelyben a vágóhídról kapott melléktermékeket takar­mánynak dolgozzák fel. Hasznos módszer, mert ily módon olcsó fehérjéhez jutnak.. A teljesen automatizált telep vezetője, Ilka Bürkner agrármér­nök részletesen elmagyarázta ne­künk, milyen új módszerekkel igyekeznek a tenyésztési színvo­nalat növelni. Egyik ilyen érde­kes kezdeményezés: hormonkeze­léssel segítik elő a kocák egy­ezerre történő megtermékenyíté­sét. A termékenyítés természete­sen mesterségesen történik. A fogamzási arány 90 százalékos, a fialási átlag pedig kilenc' malac kocánként. Szakosítási törekvések A látogatás során alkalmunk volt több termelőszövetkezeti ve­zetővel beszélgetni. Információn kát kaptunk a Német Szocialista Egységpárt azon törekvéseiről is, amelyek a szakosítás fejlesztésé­re vonatkoznak. A Német De­mokratikus Köztársaság mező- gazdaságában ugyanis szintén egyik legfőbb cél a spepializálás útján történő fejlesztés. Ez az egyik módja annak, hogy az eddiginél gyorsabban emelkedjen a termelékenység, javuljon a munka szervezettsége, növeked­jenek a hozamok. Az eddigi kí­sérletek eredményeit még ezután összegezik. Az a gyakorlat kezd kialakulni, hogy ágazatok szerinti együttműködési formákat hoznak létre: Az eckstedti termelőszövet­kezet eredetileg öt község hatá­rában helyezkedett el. Az egy közös gazdaságból a szakosodás során három alakult. Egy csak növénytermesztéssel, egy szarvas- marha-, egy pedig sertéstenyész­téssel foglalkozik. Ez utóbbinál tettünk üzemlátogatást. A német szakemberek hangsúlyozzák, hogy ez még csak kísérlet. Az NDK- ban egyelőre három körzetben, köztük az erfurtiban kezdemé­nyezték az ágazati egyesüléseket. Az eckstedti szövetkezet elnöke egyúttal a körzet sertéstenyész­tő termelőszövetkezeteinek szö­vetségi elnöke is. Ez egy laza kooperáció. Joachim Augner el­mondta, hogy a járási pártbizott­ságtól nemrég kapott megbízást az együttműködés részleteinek kidolgozására. A kooperáció ter­vezetét megvitatják majd az LPG-elnökök. Nagy figyelemmel kísérik a mi szakosítási kísérleteinket is. Ta­nulmányozzák a magyar termelé­si rendszerekről érkező informá­ciókat. — Az együttműködés során ke­ressük a sertéstenyésztés legkor­szerűbb módszereit. Törjük a fe­jünket, miként lehetne növelni a termelékenységet és a hozamokat, hogyan lehetne a tudomány és a technika eredményeit gyorsan al­kalmazni, — hangoztatta az el­nök. Sokat tanultunk A német szakemberek arról is szóltak, hogy a magyar szövetke­zetek sikereit elismerik az NDK- ban. Az eddigi tapasztalatcserék kölcsönösen elősegítették a ter­melési eredmények növekedését. — A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet jó eredményeket ért el a nagyüze­mi libatenyésztésben. Sokat ta­nultunk az ottani szakemberek­től — újságolta Max Sorg, a XX. Jahrestag nevű LPG elnöke. A tárgyalások során megálla­podtak abban, hogy a Kiskun­sági Termelőszövetkezetek Terü­leti szövetségének közreműködé­sével tovább erősítik a kapcsola­tokat. Más termelőszövetkezetek­kel is kötnek barátsági szerződést a körzetből. Szó volt arról, hogy ‘a teráfiöíésf1 tapasztalatokon kívül ‘ ■ az uduíesé3ceíf''lsci;!i¥íegsze?üéaik,r nemcsak a felnőttekét, hanem a gyermekekét is. A Német Szocialista Egység­párt IX. kongresszusára történő előkészületek során az NDK-ban élénkebbé vált a politikai élet. Munkasikerekkel készülnek . a nagy eseményre. Kidolgozták az idén kezdődött új ötév.es terv irányelveit is, amelyek töb­bek között a tudomány, 'eredmé­nyeinek és a legkorszerűbb tech­nika alkalmazásának^ fontosságát hangsúlyozzák. A nemzetközi tapasztalatcserék bizonyára' elősegítik a következő évek termelési céljainak elérését. végrehajtása Az Alföldi Cipőgyár igazgató­ját, Hegedűs Menyhértet kérdez­tük a napokban, hogyan sikerült teljesíteni az év első hónapjának tervét; — Tatai és kiskunfélegyházi gyárunkban igen jól zárfák a ja­nuárt, az előírt program szerinti mennyiséget termelték. Igaz, a kecskeméti gyár teljesítménye is a terv szerint alakult, de részük­re mást is hozott az első hónap. Kecskeméten ugyanis január első napjaiban szerelték fel a fűződé­ben az új futószalagot, ezért itt a termelés csak 5-én kezdődött. Az emberek hamar megszokták ezt az új rendszert, a kötetlen ütemű szalagot, és január végére már a terveknek megfelelő mennyiségű cipőt gyártottak. Három gyárunk­ban összesen 248 ezer 663 pár ci­pő készült. Ebből 90 ezret szoci­alista, 10 ezret pedig tőkés ex­portra szállítottunk. Dolgozóink dicséretére legyen mondva, az el­ső havi termelés 93 százaléka el­ső osztályú minőségű volt. — Bízunk abban, hogy decem­ber végéig 2 millió 850 ezer pár cipőt tudunk a fogyasztók ren: delkezésére bocsátani. Ebből á mennyiségből 1 millió pár kerül szocialista országokba, 100 ezer párat pedig tőkés megrendelők­nek szállítunk. Szeretnénk tovább javítani a minőséget. Már elkészültek a má­sodik félévi modellek, a napok­ban tartottuk a házi zsűrizést Ügy döntöttünk, hogy március 4-én és 5-én Martfűn, a nagy ta­vaszi . börzén 130 modellt muta­tunk be a kereskedelem képvi­selőinek. A IV. ötéves tervben 53 millió forintot fordítottunk a kiskun­félegyházi gyár nagyszabású re­konstrukciójára. Minden jel arra mutat, hogy a szorgalmas félegy­háziak ebben az ötéves tervben megkezdik a „törlesztést”. Tatai és kecskeméti gyárunk rekonst­rukciójához — az előzetes szá­mítások szerint — mintegy 40—45 millió forintra lenne szükségünk, szeretnénk ebben az ötéves terv­ben ezt a két munkahelyet is kor­szerűsíteni, — mondotta Hegedűs Menyhért igazgató. O. L. • A kecskeméti gyárban Molnár Lajosné egy korszerű talpra­gasztó . géppel dolgozik. (Opauszky László felvétele) Kanosszajárás - a térdem körül! Azám! De mielőtt netán túl­zásba esnék a cím 'miatt, nézzük csak meg, mit is jelent vajon? A kanosszajárás, tudnillik. Canos- ■ sa észak-itáliai vár volt az Appe- nin-hegységben — írja a többi közt az Üj Magyar Lexikon —, ahol 1077-ben a kiközösített IV. Henrik német császár megalázó fórmák Ifözött vezekelve kért fel. oldozást ellenfelétől VII. Gergely pápától. Nos... én viszont nem vagyok kiközösített, s így nincs is. miért vezekelnem, megalázó formák között! Miért ítéltettem akkor mégis kanosszajárásra, mint a kiközösített Henrik csá­szár — egy híján kilencszáz esz­tendővel ezelőtt? Ez itt a kérdés, hiszen én csak egy szomorú, ke- zesbárány beteg vagyok. Mint bárki lenne az én helyemben. Valamitől megdagadt a bal térdem. Lehet, hogy a hatvan­nyolcadik évemtől. Csak gyaní­tom, persze. Estére mindig átlőtt- vizes borogatást rakunk rá, hogy ne fájjon. . Legalább. Ha már olyan intenziven dagadozik. Ki­tűnő körzeti orvosom megpró. bálta gyógyítani, ám hiába: a térdem megmakacsolta magát. Kutyába sem vette a gyógysie- reket. Kezelőorvosom a szakren­delésre utalt kivizsgálás végett. S akkor elkezdődött... Először is röntgen. Fél napi várakozás, míg sorrU kerülhet, tem. Sebaj! A fogászaton olykor még ennél is többet kell várni, így vígasztalgattam magamat. A röntgenezés viszont öt perc. A vizsgálat eredménye, a rönt­genlelet a fontos, hogy tovább­mehessek. Vele. „Még egy rövid­ke fél óra!” — biztat jóságosán az asszisztensnő és kedvesen mo­solyog: „Türelem rózsát terem!" Csakugyan, itt a kezemben a le­let. Olvasom: A bal tibia emí- nentnia intercondyloideai feil. hegyezettek. Mindegy, ezt el kell vinnem a reumatológiára. Elviszem. De... szent Haba- kukk! ötven beteg már fél nap­pal előbb ért oda, mint én. ötven reumás, csúzos, isiászos — meg miegyéb mozgásszervi betegség­ben szenvedő embertársam. Igen! Ott szoronganak egy akkora vá­rószobában, ahol pontosan hu­szonhét — hatvan kilónál egy dekával sem súlyosabb — pá­ciensnek szorítható ülőhely az U-alakú pádon, meg középen az V-alak átlójában( Megszámoltam háromszor is. Engem nem lehet becsapni!) Azt mondja valaki — amolyan joi’iális álarccal a képén — hogy már akár mehetek is haza. Telt ház. Nem látom? Valószínűleg nagyon bambpn nézhettem rá, mert még hozzátette: „Tényleg nem látja? Hát akkor gyorsan cserélje ki a szemeit, emberi S egyáltalán, hol él maga?" „Hogy­hogy hol élek? S egyáltalán! Nem kell a szemeimet sem kicserél­nem, hála istennek, azok még nem reumásakl" Nevetnek, kaca- túsznak. Rajtam. Vagy amit és ahogyan mondtam? — „Három 'napja járok ide — mondja egy fejkendős fiatalasszony —, ma végre bevették a papíromat. Most már remélhetem, hogy öt óráig rám is sor kerül.” öt is- nevetik. Milyen jó itt a hangulat. Hirtelen kinyílik a rendelő ajtaja, s egy őszhajú asszisztensnő az mond­ja: „Itt nem. lehet ücsörögni. Aki nem ül le, az nem mehet bel" Azt hiszem, hogy viccel. Most már ugyanis velem együtt ötven­egyen vagyunk, s el sem férnénk huszonhét ülőhelyen. Talán . csak egymás ölében. No, de ki látott már olyat, hogy egy orvosi rende­lő várószobájában egymás ölébe ülnek a betegek? Ilyen és hasonló furcsa gondo­latokat forgattam a fejemben. Egészen öt óráig. S akkorra ép­pen le is telt a rendelési idő. In­dulhattam haza. Még kétszer mentem el oda, mindkét alkalommal megint az ötvenegyedik voltcím. Micsoda pech! Ám nem hagytam magám. S harmadszorra sikerült. Igenám, de közben elmúlt öt nap! Most már mindegy — gondoltam. —, lényeg a lényeg. A kedves doktornő megvizsgál­ta a kövér térdem. S megvizsgál­ta a másikat is, a soványát, aztán írta a papírokat. Egyiket a me­gyei kórház laboratóriumába, a másikat ide az első emeletre. „A két lelettel majd visszajön hoz­zánk. Vérvétel mindkét laborban. Éhgyomorral Nem felejti el a bácsi?" — „Ugyan, kedves dok­tornő! Hát el lehet az ilyesmit felejteni?" Másnap reggel kórházi labora­tórium. Éhgyomorra. Zsúfolt busz. Az egyes. Csak egy lábon lehet benne állni. Nekem éppen a fájós lábamon, mert a mási­kon, a nemfájósoné más állt. A kórházi laborban gyorsan végeztek velem: megnézték a két beutalópapírt, vettek a karomból két üvegcsőbe és igen előzéke­nyen azt mondták: megcsinálják mindkét vizsgálatot, bár... Sem­mi, semmi! Másnap délután jö­hetek a leletekért. '' Mentem. Még zsúfoltabb busz. Oda-vissza. Vagyis: retur. Sebaj! De megvan két lelet! Irány hát az esztéká! Ismét ötven beteg előzött meg és ismét fél nappal. Ezúttal azonban szerencsém volt, mert. éppen szedték a papírokat, a leleteket befelé, s csak rövidke kilencven percet kellett várnom, hogy szólítsák a nevemét. Ettől kezdve azonban ment minden, mint a karikacsapás: fizikotherá- pia, vagyis: „. ..p Histamin 5xQ Onin." örültem neki, s örülök ma is, mert szépen gyógyul az én be­teg térdem... gyógyulgat! Igen, így: gyógyulgat. Mert amikor ötödször is visszakaptam a KEZE- LÖLAP-ömat, a kedves asszisz­tensnő azt mohdta: „Ha valami panasza lenne ezután, 'hát majd kezdünk mindent elölről.” Olyan szeretettel mondta és olyan bátorítóan, hogy nem volt szivem tiltakozni. Mármint a megismételhető kanosszajárás el­len — a térdem körül. Hiszen egyikünk sem tehet róla. Vasi Imre AZ ÜG YÉSZ TOLL ÁBÓL Meg kell tanulni közlekedni Az új KRESZ hatályba lépése óta alig több, mint egy hó­nap telt el. Bár az eltelt idő megalapozott értékeléshez rövid, annyi mégis megállapítható, hogy az új szabályozás a közúti balesetek alakulásában lényeges mennyiségi változást nem hozott. Ez feltétlenül pozitív eredmény. Sajnos azonban — legalábbis a járművezetők egy részénél — minőségi változást sem eredményezett a közúti közlekedési szabályok betartása vonatkozásában. Ismeretes, hogy az 1968. évi bécsi, s azt kiegészítő 1971. évi genfi nemzetközi egyezmények aláírásával Magyarország lénye­gében csatlakozott az Egységes Európai KRESZ-hez. Ezzel döntő fordulat állott be a jogi szabá­lyozás területén. Az új KRESZ szakít bizonyos hagyományos megítélésekkel, a merev jogi sza­bályozás módszerével. Abból a helyes álláspontból indul ki, hogy eleve reménytelen "minden forgalmi helyzetre kész receptet adni. Szabályozni csak bizonyos szintig szabad, a valóraváltást rá kell bízni a szocialista erkölccsel rendelkező közlekedő emberre. Nem elegendő tehát, hogy tu­dunk járművet vezetni, közleked­ni is meg kell tanulnunk, még­pedig társadalmi méretekben, tö­meges körülmények között. Fel kell ismerni az egymásrautaltság valóságát, a türelmet, segítőkész­séget, a megértést a közúti for­galomban részt vevő embertár­saink iránt. Az „átállás”^ nem megy máról holnapra. Bűnüldö­ző, bűnmegelőző szerveinknek még hosszú, szívós munkát kell folytatni az új közlekedési sza­bályok betartásáért. A rendőr­ségnek az elmúlt hetekben vég­zett közúti ellenőrzései ilyen té­ren még sok kívánnivalót talál- tdk kirívó példaként kell említeni a Szabó Imre által 1976. január 23-án okozott halálos közúti bal­esetet, amely már nemcsak az új KRESZ nagyobb humánumot igénylő rendelkezéseivel, hanem a korábbi szabályozással is szö­ges ellentétben áll. Szabó Imre az említett.. napon motorkerékpárjával Kunszállásról Hódmezővásárhelyre, illetve Ma­kóra ment, s a nap folyamán az este 22 órakor bekövetkezett balesetig 240 kilométer utat tett meg. Ebben az időben már ha­zafelé tartott kunszállási tanyai lakására, tompított világítással 35—40 kilométer körüli sebesség-- gél. A hosszú úttól kimerültén,, s nem az adott látási viszonyok­nak megfelelő sebességgel közle­kedve csak néhány méterről lát­ta meg az úttest jobb szélén gya­logosan haladó F. Tóth Ferenc sértettet, akinek nekiütközött. A sértett földre esett, súlyos kopo­nyasérülést, szenvedett, s néhány percen belül meghalt. A vádlott észlelte a balesetet, hallotta a sértett hörgését, ennek ellenére segítség nélkül hagyta, a baleset helyétől körülbelül 600 méterre levő tanyai lakására távozott. A balesetről a rendőrséget nem ér­tesítette, lefeküdt, s elaludt. Másnap reggel érkezett lakásá­ra a rendőrség, amely a helyszí-- nen talált motorkerékpár hajtó­lánc és láncvédőtok alapján ta­lált rá az ismeretlen gázolóra. A vádlott tettét beismerte, a rend­őrség őrizetbe vette. A kecskeméti közlekedési bíró­ság a vádlottat előállításos eljá­rás keretében vonta felelősségre. A vádlott bűnösségét halálos köz­úti baleset gondatlan okozásának bűntettében, továbbá segítség- nyújtás elmulasztásának bűntet­tében állapította meg, és két évi börtönre ítélte, s további 3 évre valamennyi jármű ' vezetésétől el­tiltotta. Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője enyhítésért fellebez- tek. Az eset arra mutat, hogy még távoli az az idő. amikor nemcsak 'a szocialista emberséget, de a korszerű, új KRESZ rendelkezé­seit is valóban magukénak érző járművezetők fognak közutain- kon közlekedni. Dr. Tasnádi Elek megyei közi. ügyész „Vitaminok” a szibériai földnek A Szovjetunió legészakibb köz­társasága, a hatalmas területet felölelő Jakut Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság a föld mé. hének kincseiről ismeretes. A kü­szöbön álló új ötéves tervidőszak­ban ez a terület Szibéria legna­gyobb foszfátnyersanyag-szállf- tója lesz. Aldan várostól 30 kilo­méterre, a Szeligdar felső folyá­sa mehtén új apatit-lelőhelyet tártak fel. A lelőhely készleteit mintegy három milliárd tonnára becsülik. Az apatit jelentős részét olcsó külszíni fejtéssel lehet ki­termelni. A Szovjetuniónak már koráb­ban megvoltak a szükséges agro­kémiai nyersanyagkészletei. Ele­gendő, ha a világ legjelentősebb apatit-lelőhelyét említjük: a Kó­la-félszigeten fekvő Hibini hegy­ségben, vagy a kazahsztáni Kara- lau bánya foszforit-medencéjét. A szeligdari lelőhely azonban a szi­bériai mezőgazdaság távlati fejlő­dése szempontjából tűnik igen hasznosnak. Az üzemi vizsgálatok előzetes adatai arról tanúskodnak, hogy a jakutföldi ércek dúsításával olyan apatit-koncentrátumot lehet nyer­ni, amely 35 százalékos foszforsav- anhidridet tartalmaz. Ennek ha­tékony felhasználási módszereit most dolgozzák ki. A Bányászati-Vegyészeti Nyers­anyagok Állami Intézetében meg­kezdték a szeligdari érc dúsítási technológiájának a kidolgozását is. A moszkvai „Goszgorhimpro- jekt” intézet szakembereinek vé­leménye szerint az aldani terüle­ten évi 60 millió tonna foszfátéro feldolgozására alkalmas kombi­nátot lehet építeni. Ügy tervezik, hogy égy 50 000 lakosú város épül a Jakut ASZSZK déli területén, amelynek vasúti szárnyvonala a Bajkál—Amúr vasúti fővonalhoz csatlakozik majd. Így a Jakutföld „vitaminjai” —• az agrokémiai ásványokból nyert termékek — Szibéria és a Távol- Kelet (sok vidékeire eljutnak majd. (BUDAPRESS—APN) Jurij Szemjonov Tízezer lakás Varsónak • A Lengyel Népköztársaság nagyarányú lakásépítési programjának teljesítését segítik a házgyárak. A képen: a varsói „Sluzewiec” Házgyár, amely az Idén mintegy tízezer lakást ad a lengyel fővárosé nak. (Telefoto — CAF — MTI — K3.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents