Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-10 / 34. szám
7 1976. február 10. 6 PETŐFI NÉPE Versmondó munkásfiatalok Évtizedek óta járok irodalmi estekre, a vers. ■és prózamondó versenyekre. Sok irodalmi színpadot ismerek, közvetve-közvetlenül részt vettem több műsor kialakításában. Hallgattam szilveszterkor Petőfi verseit hósipkás tanyán. Tudom, hogyan hangsúlyoz Weöres Sándor, Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Juhász Ferenc, tapsoltam Ascher Oszkárnak Jancsó Adriennek, Latínovits Zoltánnak, csodáltam Bessenyeit, Tímárt. A versek keltette áhítatot ritkán érezem oly erősen, min a munkásfiatalok ézavalóversenyén, az ezt megelőző próbákon. Fiúk a Fémmunkásból Órákig figyeltem a Fémmunkás Vállalat Izsáki úti klubjában, hogy milyen szenvedélyes érdeklődéssel, szeretettel próbálják a gyári fiatalok meghódítani választott költeményeiket Orsós Lacinak kevés szabad ideje volt akkoriban,, mert valamilyen határidős munka miatt túlórázott, de inkább az éjszaka dolgozta le a verseny előkészületeire fordított órákat. Szabad idejében meg fiatal költők köteteit forgatta, hogy kedvére való költeményt találjon. Bartal János autószerelő jól megtermett, izmos fiatalember. Nyílt arc, érdeklődő tekintet. Sas László csendesebb, visszahúzó- dóbb egyéniség, de egyformán kinyíltak, amikor versekről beszélgettünk. A többiek is! A klub másik helyiségében harsogott a beat, itt csendesen lapoztuk az antológiákat, zizzentek az innen—onnan kimásolt költeményeket tartalmazó papírlapok. Okosan minősítették egymás teljesítményét, keresték egy-egy sor mondandóját olyan hittel, mintha életük boldogsága függne teljesítményüktől. Érezték, hogy az igazi verseket belső zene, a szó. ban kifejezhetőt meghaladó szépségek, igazságok éltetik. Ezt keresték konok következetességgel, míg az ablakon beszűrődött a gyári nagykalapács zuhogása, zör- renő fémek kísérőzenéje muzsikált. Házgyári lányok Hazai Teréz, Csikós Zsuzsanna, Balogh. Judit életét is az irodalom fényesíti. A Bács megyei Építőipari Vállalat munkásai, vidéki lányok. Messziről jöttek, .többféle értelemben is. Odahaza többnyire BÁB-KALEVALA • Judit, Zsuzsa, Teri • BÁCSÉP-töL olvasatlanul szomorkodott a csekélyke családi könyvtár. A falusi, tanyai iskolában csupán a tananyagban szereplő írókkal kerültek felszínes ismeretségbe, az adatokon. tartalmi összefoglalókon kívül aránylag ritkán hallottak a betűk emberformáló hatalmáról. A házgyárban Balogh Judit és Csikós Zsuzsa gépek mellett tölti napját, részese új lakónegyedeket teremtő közösségeknek. Tisztességgel végzik dolgukat. Szegényebbnek éreznék magukat, ha időnként nem mutathatnának meg egymásnak egy-egy szép költeményt, saját érzéseiket, gondolataikat töményen, sugárzóan kifejező, helyettük elmondó verset. Egy fillért sem kaptak eddig szerepléseikért. Eszükbe sem jutott, hogy a tapson, önnön gyönyörűségükön kívül más ellenszolgáltatást is várjanak. Még tán fizetnének is az élményért. Hazai Teréz a vállalati konyhán dolgozik és barátnői kedveltet. ték meg vele a magyar költőket. Hit a költészetben ízlésük, ítélőképességük még bizonytalan. A kiabólós, az életigazságokat kijelentésekben, pla- kátszerűen harsogó költeményekre jobban odafigyelnek, s hamar eljutnak' hozzájuk a romantikus, érzelmes versek, a csattanókra alapozott művek, különösen, ha ezek tevékenyebb életet, tisztább • A pécsi Bóbita Együttes bábssínpadra. viszi. a Kalevalát. A Bóbita ezzel a darabbal készül az őszi nemzetközi bábfesztiválra. (MTI Fotó — Bajkor József felv — KS.) morált is követelnek. Az elmondott költeménnyel meg akarják változtatni magukat, környezetüket. Innen az áhitat, a varázserejű szó tisztelete. Fellépéseikkel ki akarják venni részüket a társadalom fejlesztéséből, a mondjuk ki — oly sokszor megfogalmazott — szocialista embertípus formálásából. Szenvedélyes együttérzéssel mondják Váci Mihály sorait: „Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, —• az életedből hiányzik vaami.” Hitük, akaratuk párosuljon —■ találkozni fog — a mívesség, a megformálás, a költői szó iránti nagyobb érzékenységgel, hogy mindnyájan eljussanak legna- gyobbjainkhoz, akik még elmélyültebb azonosulás után tárják fel csúcsaikat, értékeiket. Tartós szövetség „A tömeggel együtt majd fel- száilsz”, biztatta magát a csügge- dések szomorú óráiban József Attila. Sok költeménye népszerűvé vált azóta a munkás versmondók körében. Mindez élteti a reményt: tartós szövetség alakul ki a legnagyobbak és a kétkeziek között. Hogyan is írta több mint félszázada a Magyar Alföld? „öltsenek testet a dolgozó emberek előtt a föld örömei... öntudatos és értelmes munkásokkal bearanyozhatjuk az égész emberiség életét”. Heltai Nándor Siskin-múzeum- v' • *-« ... ' .• .1* , a régi házban A Káma-parti Jelabuga városban hemrég felavatták Iván Siskin, a kiváló orosz tájképfestő emlékmúzeumát. Az egykor a Siskin-család tulajdonában levő, egyemeletes viL Iában töltötte gyermek és ifjúéveit a nagy festőművész. A házat — dokumentumok, fényképek, levelek és visszaemlékezések alapján — most eredeti formájában állították vissza. Az emlékmúzeumban a művész 23 korai vászna, valamint különféle korszakaiból származó tanulmányok és képek láthatók. Külön teremben kaptak helyet rajzai és rézkarcai. „Kedvet kaptam a gyűjtéshez” Marosi Teréz negyedikes gim-. nazista Kiskőrösön. Valósággal szenvedélyévé vált az ott élő szlovákok körében a népdalok gyűjtése. A népi szokások, viseletek s a néprajzi tárgyak világa -egyre inkább érdekli mostanában, amióta elhatározta, hogy „ha törik, ha szakad” néprajzos lesz. □ □ □ — Hogyan és mikor kezdődött? — Egyszer a megyei népdalversenyen indultam. Népviseleti ruhába öltöztem, nagyon tetszett. Sikerem lett, oklevelet kaptam. Amikor azt láttam, hogy egy-egy néni, bácsi tíz, húsz éneket is tud, kedvet kaptam a gyűjtéshez és a további énekléshez. Van egy barátnőm a könyvtárban, Ambrus Andrásné. Az ő ötlete volt, hogy gyűjtsék helybéli szlovák dalokat. Felkerestem az idősebb rokonokat, ismerősöket —* így kezdődött. — Nehéz rálelni a még meglévő, régebben született énekekre? — Néha igen, máskor pedig nem. Sok mindentől függ. Mindenesetre idő kell hozzá. S fontos, hogy megtaláljuk az emberekhez vezető utat; el kell érnünk, hogy bízzanak bennünk, szeretettel fogadjanak, megnyíljanak előttünk. □ □ □ Marosi Teréz az utóbbi időben egyre inkább érdeklődik más vidékek, más helységek szlovák lakossága iránt is. Hogy többet megtudjon róluk, felvette a kapcsolatot több gyűjtővel, folkloristával. Például a miskei Tegzes házaspárral. Az a vágya, hogy minél jobban belelásson a nemzetiségi falvak életébe. A nyáron elment a Pilisbe, ahol több szlovák község található. Énekeltette a néniket, bácsikat, „Nagy élmény volt, elhihetik!” — ezt mondja így utólag. Mit gondol mennyire élnek a hagyományok napjainkban Kiskőrösön? — Fellelhetők, ha akad aki' csinálja. Többféle lakodalmi szokást találni még. Ismerek olyan idősebb bácsikat, akik tudják a szellemes régi lakodalmi szöveget. Ezeket össze kell gyűjtenünk, amíg nem késő. □ □ □ Megtud tamJ Tesézröl.-hegy igyák— \ A ran ;sfcMásss^3^pgre4b:^3¥gl5ÍJt -tanyai kőzetbe; az erdőteleki küU területi iskolába. Erről ezt mond- ja: — Ott nagyrészt tot szülők gyermekei élnek. A KlSZ-alap- szervezetünk patronálja őket. Jó velük lenni; verseket mondunk együtt, s énekelgetünk. — Igaz, hogy a fővárosba is elelutazik a kedvtelése végett? — Tagja vagyok a Népművelési Intézetben működő fiatal népművészek stúdiójának; oda szoktam menni foglalkozásokra. Sokat lehet tanulni. — Hisz abban, hogy az érettségi után egyetemre kerülhet, s igazi néprajzos lesz azután? — Bízom benne, hogy sikerül. Ám ha nem úgy lenne, a gyűjtést akkor sem hagynám abba. Varga Mihály A magyar „kocsi" a nagyvilágban Az elmúlt őszön a fordulat előtti időben Spanyolországban jártunk. A nagyobb állomásokon mindig kellemes bizsergésfélét éreztem a szívem táján, amikor a hálókocsi, étkezőkocsi spanyol feliratait olvas tart»: coche carna, coche comedor. A coche (kocse) felismerhetően azonos a magyar kocsival. Elgondolkodtam: a spanyol nyelvet Amerikában 18 országban kb. 150 millió ember beszéli.' De a magyar kocsi szó mint nagy elterjedtségű nemzetközi szó megvan az angolban: coach, a franciában: coche, a németben: Kutsche, a svédben: kusk. az olaszban: cocchio, a néi románban: coche, a szerb-hor- vátban: Kocija, a szlovákban: koc, a lengyelben: kocz. Az angol, a francia és a spanyol révén mind az öt földrészen ismeretes. a Föld körülbelül egymil- liárd lakosa ismeri ezt a magyar szót. De kocsikázzunk haza honi tájakra és nézzük meg e szó eredetét: A kocsi mágyar fejlemény, Kocs községből valót jelent. A szófejtő szótár szerint először 1494-ben jegyezték fel. Az ismeretlen eredetű Kocs helynévből alakult -i melléknévképzővel. Jelentését tapadással nyerhette a kocsi szekér kapcsolatból. Kocs község Mátyás király korában a Buda és Bécs között létesített kocsijárat egyik fontos állomása volt, és feltételezhetjük, hogy szekérgyártásáról és szekereiről lett híres. A 15—16. századi hazai és külföldi adatok egybehangzóan bizonyítják, hogy a kerekeken gürdülő lóvontatású járművek személyszállításra legalkalmasabb fajtája hazánkban alakult ki és innen terjedt el nyugatra. „A magyar kocsi a középkor végén könnyű, gyors járású, vékony favázánál vagy felfüggesztéses szerkezeténél fögva kényelmes, esetleg párnázott, fedett személy- szállító jármű volt, két hátsó kereke nagyobb volt az elsőknél, szekrényrésze hátul magasodott, s rendszerint három Tó húzta.” íme a gyorsszekér vagy postakocsi leírása. A vasút létesítéséig a leggyakoribb személyszállító- jármű. Váltott lovakkal működtették, és így viszonylag gyorsan lehetett vele közlekedni. Petőfi, három nap alatt ért el 1845-ben gyorsszekéren Kassára. Régi korokat megelevenítő filmek és regények hősei postakocsin utaztak. Az újabb és újabb vasútvonalak létesítése szorította háttérbe a kocsikat, a vasúti utazás általánossá tétele pedig ezeket meg if szüntette. De nézzük a szó történetét, hogy a kocsi szó hogyan alkalmazkodott a változó körülményekhez. 1847-ben már a síneken gördülő járművet jelentette- (idegen szóval vagon, jó magyarnévvel továbbra is kocsi). Amint tudjuk, az első vasútvonal hazánkban 1847-től bonyolította le a forgalmat Pest és Vác között. 1924-től a kocsi autót is jelent. A gépkocsi összetételről már jóval korábbról, 1900-bdl vannak feljegyzéseink. 1961-től a szófejtő szótár adata alapján valamely gépnek gördítve mozdítható alkatrészeit is jelenti. (Ez az adat nyilván tévedés: az írógép „ko- • csiját” már a 30-as években ismertem.) A kocsi tehát nemcsak a nagyvilágban járt be nagy utat, a magyar nyelvben is nyomon követte a technika fejlődését. így jelentette a kocsi először a lóval vontatott járművet, amikor még. kocsisok hajtották a lovakat. Azután a vasúti kocsi jelentését is felvette, sőt újabban az autó- szót is gyakran kiszorítja a köz- használatból. Ma már a kocsi társadalmi fogalom. A kocsi vezetése csak vezetői engedéllyel lehetséges. De a szó a hajtással való kapcsolatát sem vesztette el, hiszen ha valaki az autót nem az útviszonyoknak megfelelő sebességei vezeti, gyorshajtásért büntetik meg. Ha pedig idegenek hazánkba jönnek, szállásukra hajtatnak. Kiss István 0 A Kirgiz Állami Könyvtár 86. külföldi ügyfele a prágai Társadalomegészségügyi és Szervezési Intézet lett. A könyvtár 26 ország különböző intézményeivel — például a Brazil Nemzeti Könyvtárral, az Egyesült Államok Kongresszusának Könyvtárával, a Cambridgei Egyetemmel, az Iráni Történelmi és Kultúrtörténeti Intézettel, a párizsi Keleti Nyelvek Intézetével, a Nemzetközi Újságíró Szövetséggel — cserél szerződéses alapon köny. veket. Az októberi forradalom előtt nem létezett kirgiz írásbeliség. Az első három könyvet, közöttük az abc-t, 1925-ben nyomtatták ki. Ma a kiadók nehezen győzik a munkát; évente sok száz könyvet és füzetet, közel hat millió példányKir^ssMjjwvek a világbanban jelentetnek meg. Minden ezer kirgiziai lakosra évente átlag 1175* példány újság és folyóirat jut. Az állami könyvtár sok országba megküldi Kirgizia tudósainak — orvosoknak, biológusoknak, történészeknek, filológusoknak —- műveit A kirgiz szépirodalmi és művészeti könyvek iránt is nagy az érdeklődés. A könyvtárban megtalálhatók Csingiz Ajtmatov Angliában, Bulgáriában, Magyar- országon, az NDK-ban, Romániában, Csehszlovákiában, Fran- ciaországban kiadott művei is. Bulgáriában megjelent a Kirgiz népmesék, Franciaországban az Er-Tostyuk eposz és az NDK-baa a Manasz hősi eposz. (BUDAPRESS—APN) Arkagyij Pál mmmmmmmmmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmmmMmmmmmMMMZZmí (68.) Majdnem mellé tettem a kagylót. Nagy csörömpölés lett volna. A fiatalúr most ért haza Aliz kisasszonnyal a Balatonról Most pakolnak ki a kocsiból. De hát akkor honnan telefonált? Vagy Imre tévedett volna? Senki se szólt bele, ő pedig azt hitte, hogy csakis Tamás lehet. Most ért haza a Balatonról Aliz kisasszonnyal... Anna néni és Artúr bácsi mindig hétfőn reggel indul vissza. Csak ők ketten jöttek meg most este. A menyasszony és a vőlegény. Kár, hogy letettem a kagylót. Meg kellett volna várnom, hogy a,kis öregasszony odahívja Tamást a telefonhoz. Most készen van bennem a szöveg, túleshettem volna a szituáción. Mindegy. Bemegyek az apuhoz. Talán el is aludt a sötétben. Imre pedig elhúzta valahova a csíkot. Ha itthon lenne, nem tett volna be cédulát. A fiatalúr most ért haza a Balatonról Aliz kisasszonnyal. A kis vékony öreglány úgy tiszteli a telefont, mint egy élő személyt. Azonnal jelentést tesz, mert ha cseng a telefon, akkor csakis egy fontos személy keresheti Anna nénit, Artúr bácsit, vagy Tamást. Én pedig letettem a' kagylót, és ezzel biztosan zavart keltettem a kis öregasz- szony lelkivilágában. Senki se volt kíváncsi a jelentésére, pedig ő annyira igyekezett... Van valahol egy új fogkefém, azt viszem magammal a klinikára. Be is készítem a többi cucchoz, csak aztán megyek be az apuhoz. Treff megdöbbentő nyilatkozatot tett. Majd végig kell gondolnom, ha nem lesz ennyire dagadt a belvilágom... De minek gondoljom Végig? Olyan mindegy.., — Egyedül vagy, apu? — Látszólag. — Imre? — Hazavitte Kelemen Bandit. A kocsijával együtt. Bandi nem sokat ivott, de a legkevesebb szesszel se vezet. Reggel pedig kell neki a kocsi, nem akarta volna itthagyni. — Felgyújtsam a villanyt? —* Ha akarod. — Még nem tudom, akarom-e. Ugye, .nincs rossz kedved? — Miért lenne? Jól elbeszélgettem Bandival. Kifújta a fejemből a fáradtságot. Többet kellene diskurálnom vele. — Rajtad is múlik. Apu... Egyszer már akartam érdeklődni... amíg az anyu volt, sok emberrel összejártatok. Az anyu szervezte a társadalmi életet? Amióta ő nincs, lassan mindenki lekopott mellőled. Hogy van ez? Csak az anyu akarta? — Nem ez a helyzet, Bogár. A társadalmi életet én már régebben, már az anyu beleegyezésével elkezdtem leépíteni. Később csak folytattam. — Unod az embereket? Idegesítenek. Nem lep meg. — Nem idegesítenek. Hogy is mondjam?.. Valahogy lassan elvesztette értelmét minden kap! csolatom. Hagyjuk. — Ne hagyjuk. Közlöm veled, hogy nem ők érdekelnek, akik lekoptak, hanem te érdekelsz. Ahogy így egyedül vagy. Magyarázd meg nekem. Ha feltételezed rólam, hogy meg tudom érteni. Vagy ha nem titok. — Nincs benne titok, de elég bonyolult. Vagy nagyon egyszerű? Sajátos elidegenedés, Bogár. A barátaim. Vagy ha annak nevezzük, a társaság... Nos, ősz. szak őket két részre. Az egyik csoport laásan azért lett idegen, mert átállították magukat egy olyan életformára, ami iránt nem elég élénk az érdeklődésem. Balajthyék, Pongorék, Lombosék. Egyszercsak rajtakaptam magam, hogy nincs miről beszélnem velük. Akármivel kezdjük, tíz percen belül oda lyukadunk ki, hogy Pongor Jancsi élősövényt ültetett a telkén, három barackfacsemetéi: is, de nem boldog, mert nem lehet fünyi- rógépet kapni, illetve sohase olyat, amilyent szeretnének. Toj- vábbá a permetezés ... Balajthyék egyetlen témája, hogy menynyi gond és öröm van a kocsijukkal, melyik sampon kiméU legjobban a karosszériát, igazán megbízható lesz-e a riasztó, amit legújabban szereltettek a kocsira. Lombos Miska három alkalommal adta elő, hogy amíg tökéletesen be nem rendezi a ví- kendházat, addig nincs más luxus, a cigarettára se szokik vissza, mennyivel egészségesebb este kint ülni a víkendház verandáján és élvezni a csöndet, a remek levegőt, és van-e valami összeköttetésem, hogy aszfaltozzák fel végre az utcát, ahol nemcsak neki van víkendháza, hanem még három magas beosztású minisztériumi tisztviselőnek is, de azokra nem lehet számítani ... Évekbe telt, amíg beletörődtem, hogy ez lett belőlük, de végül is tudomásul kellett vennem a személyiségváltozásukat. Hát ez az egyik csoport, Bogár. Nincs közös témánk. Beszűkültek. Kitölti az életüket, hogy örülhetnek annak, amit összekapartak. — Beolvastál nekik? — Milyen jogon? Nincs jogom elítélni őket, nem is teszem. Csak éppen nem tudok velük mit kezdeni. — Értem. Unod őket. És a másik műfaj? Tordai Laci bácsiék, Gergelyék... Velük se jársz ösz- sze. Ok mibe szűkültek bele? — Ok beleélték magukat a csalódott forradalmár szerepébe. Keseregnek, hogy elkispolgáriaso- dik az ország. Bezzeg a hőskorban, a felszabadulás után a háborús romokon. ' Bezzeg az első hároméves terv, és amikor fél kiló kenyérrel és egy darab mar- maláddal indultunk szombaton falujárásra és végigénekeltük az utat a teherautó ponyvája alatt, ki nem fogytunk a mozgalmi dalokból... Tetőtől talpig megvannak sértve, hogy az ország nem hajlandó permanensen ünnepelni őket, a fiatal beosztottaik a fejükre akarnak nőni, okosabbak akarnak lenni náluk, akik már negyvenötben és negyvenhatban és a fordulat évében, amikor a hatalom kérdését kellett eldönteni... Sokat törtem a fejem miattuk, aztán abban maradtam magammal, hogy nemcsak együtt berzenkedni nem tudok velük, de még ahhoz sincs türelmem, hogy üljek köztük és hallgassam ahogy sajnálják magukat. Na látod, Bogár, valahogyan így maradtam én egyedül. —, Rossz neked nélkülük? — Nem. Túloznék, ha az mondanám, hogy kényelmetlenül érzem magam ebben az állapotban. Csak akkor lesz majd valamivel rosszabb, ha Imre egyszer csak önállósítja magát, aztán majd te is... — Én nem megyek el tőled sohase. írást adhatok, rólp. De ezentúl .figyelni fogom, hogy milyen szövegeimet unod. Az unalmas témáimtól meg foglak kímélni, nehogy tőlem is elidegenedj. ígérem, hogy az anyagi gyarapodásomról és a hősi múltamról már mától fogva nem szövegelek neked. Mit adjak vacsorára? — Majd keresek .valamit a hűtőben. —: Engedd meg, hogy ma este még kiszolgáljalak. Holnaptól pár napig úgyis kénytelenek, lesztek önellátni magatokat, ■elemen hétfőn pontosan M két órakor fordult be az Üllői útról a Józsefvárosba. Amikor odakanyarodott a bérház elé, onnan a kapu elöl éppen elindult egy sport-sárga Volkswagen és rögtön el is tűnt az első mellékutcában. Mint az a kocsi — gondolta Kelemen —, amelyik tegnap délelőtt ott állt a balatondiósdi plébánia előtt. Ott is, itt is egy sport-sárga Volkswagen. És ha ugyanaz n kocsi? Az Aáorjáp-fiű kocsija ... Nem kellett leállítania a motort: Kati már ki is lépett a kapun. kezében könnyű piros bőrönddel, vékony kék kendövei a fején. — Csókolom ... A lány szeme fáradt volt. A mozdulatai is lassúak. — Rendes vagy — mondta Kelemen. — Pontos voltál. — Elindította a kocsit. — Tehát egy gyors káx'é apádnál a minisztériumban, puszi jobbról-balról, és indulás tovább. Addig is próbáld olyanra maszkírozni magád, mintha ■ igazán nyaralni tódulnál. (Folytatjuk.)
