Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-07 / 32. szám

1976. február 7. 9 PETŐFI NÉPE • 3 • Benedek János igazgatóhelyettes Vörös Erzsébet ötödikes tanulónak segít a matematikai feladat megoldásában. Eshet a hó, fújhat a szél... 9 ízlik a mézesvajas kenyér. — Nekünk már nem kell suli után kilo­métereket gya­logolni hazáig — mondják vi­dáman a kis- kunmajsai álta­lános . iskolai « diákotthon Ügyeletes „por­tásai”.- A szol­gálatban levő két -kislány rendkívül udk. variasan érdek­lődik jövetelem célja felől, s kész­ségesen elvezet az egyik tanuló­szobába, ahol Benedek János igaz­gatóhelyettes éppen az ötödik osz­tályosok másnapi felkészülését se­gíti. — Nagyon jól összerázódott a társaság — vélekedik róluk ké­sőbb, miközben rövid sétát te­szünk a ragyogó tiszta otthonban. — Kezdetben kissé idegenkedtek szülők is, diákok is, de ez már a múlté. Azt hiszem, százhetven diákunk közül nem találnánk olyát, aki nem érzi itt jól magát. Néha beszélgetünk arról, hogy mi­lyen, volt régen amikor még gya­log vagy kerékpáron kellett jár­niuk iskolába, legtöbbjüknek jó néhány kilométerről, hóesésben, hideg szélben.... — Hozzászoktak az itteni napi­rendhez? ■9 Tóth Tivadar a zongorán gya­korol. (Opauszky László felvételei) — Meglepően hamar beillesz­kedtek a közösségi életbe. Az ott­hon fegyelme általában jónak mondható, természetesen a tizen­egy pedagógus is mindent elkövet a napirend betartatásáért Az oivasószobához érünk. Béni­ről zongora hangjai szűrődnek ki. — Tóth Tivadar nyolcadikos gyakorol — jegyzi meg Benedek János, majd elmeséli, hogy ezt az értékes hangszert tavaly kapták egy nyugdíjas nagykőrösi asszony, tói. — Nagyon örültünk neki. Van különben könyvtárunk is — mu­tatja a különböző könyvekkel megrakott szekrényeket. — A kö­tetek száma már eléri a kétezret. A gyerekek nagyon szeretnek ol­vasni. szinte mindegyik megtalálja itt az őt érdeklő művet. A folyosón uzsonnához gyüle­keznek a gyerekek. Mi is beme­gyünk az étterembe. Jókora mé­zesvajas kenyérrel vannak elfog­lalva a tanulók. Benedek János magyarázza: — Igyekszünk1 -a- -legjobb ellátást' nyújtani. Reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorát kapnak a gyerekek. Konyhánkon tizenket­tőn dolgoznak, s nem ritkán van részük elismerésben a diákoktól a jóízű, kedvükre való ételékért. Igaz — teszi hozzá — a mennyi­séggel sincs baj, senki sem kel fel az asztaltól éhesen. Nemsokára ismét .indulnak a fiúk, lányok a tanulószobákba, s hat óráig tanulnak, nevelőik fel­ügyelete mellett. O. L. 217 TERMÉK FORGALOMRA ALKALMATLAN Félszázezer KERMI-vizsgálat az elmúlt félévben A Kereskedelmi Minőségellen­őrző Intézet összeállította az 1975. második felében végzett vizsgálatainak eredményeit. A jelentés szerint műszeres és la­boratóriumi vizsgálatokkal ösz- szesen 48 485 termék áruminta­minőségét ellenőrizték, csaknem 3000-rel többét, mint az előző fél­évben. A legtöbb munkát a for­galomban levő áruk hatósági el­lenőrzése és a vállalatok meg­bízása — köztük sok importszál­lítmány minőségvizsgálata — ad­ta az intézetnek. A forgalomba- hozatalt megelőzően csaknem 1800 terméket vizsgáltak meg,- a szállítók és az átvevők mintegy 800 minőségvitában döntöttek, s az előző félévinél valamivel ke­vesebb, de még így is több mint 13 000 vásárlói’ reklamációt vizs­gáltak meg. Kis- és nagykeres­kedelmi vállalatoknál 962 bolt­ban és raktárban tartottak ellen­őrzést. Ezenkívül 270 olyan ter­mékre adtak szakvéleményt, amelyeket a kiváló áruk fóru­mára neveztek be, közülük 180 gyártmányt tartottak a pályázat­ra alkalmasnak. Az árusítást megelőzően vizs­gált termékek 57 százalékát ta­lálta kifogástalannak a szakvéle­mény, az arány az előző félévi­hez képest javult. A forgalomra szánt új termékek 22 százaléká­nál kisebb hibákra hívták fel a figyelmet, 159 termék forgalom­ba hozatalát különféle feltételek teljesítéséhez kötötték, míg 217 terméket- találtak forgalomra al­kalmatlannak. 'A KERMI elma­rasztaló véleménye ellenére két terméket mégis forgalomba hoz­tak, azok árusítását azonban rögtön megtiltották, a gyártó szövetkezetét, illetve kisiparost pedig feljelentették. Az élelmiszerek és élvezeti cik­kek döntő többsége a vizsgált időszakban is megfelelt a köve­telményeknek, több kifogásra adott azonban okot egyes húské­szítmények minősége, köztük a megengedettnél nagyobb rizstar­talmú sütőhurka és a szabvá­nyosnál zsírosabb főzőkolbász.' Változatlanul rendben találták a tej és tejtermékek minőségét, néhány esetben azonban jogosan panaszkodtak a vásárlók egy- egy tétel, szavatossági időn belül avasodó teavajra. A kenyér mi­nősegére főleg a nyári hónapok­ban voltak indokolt panaszok. A vendéglátóipari szolgáltatá­sokat 370 üzletben ellénőrizték, s a több száz étel- és italminta vizsgálata alapján 318 esetben javasoltak felelősségrevonást el­sősorban súlycsonkítás, vagy az anyagnorma előírásainak meg­szegése miatt. A ruházati cikkek, elsősorban a konfekcionált termékek, első félévi javulása után a vizsgált időszakban ismét romlott a mi­nőség, az ellenőrzött gyártmá­nyok nagy része adott okot jo­gos kifogásra, főleg konfekcio- nálási. több esetben gyenge szín­tartósság miatt. Ezért az érin­tett termékek alacsonyabb osz­tályba sorolására kötelezték az illetékes vállalatokat. A vizsgált lábbelik egynegyede nem felelt meg a gyári minősítésnek, ezen- belül még rosszabbnak találták a gyermekcipők minőségét. A vegyes iparcikkek közül a háztartási gépek, a főző-, fűtő- és vízmelegítő-készülékek meg­feleltek a követelményeknek. A kiskereskedelmi hálózatban vi­szont meglehetősen sok eladás előtt már javított, s mégis hibás híradástechnikai cikket valamint a technológiai fegyelem lazasá­gait mutató gyárihibás televí­ziókészüléket találtak. A bútorok ellenőrzésének ta­pasztalatai az előző időszakénál valamivel kedvezőbbek, az üzle­tekben azonban még mindig sok volt a hibás termék; a megvizs­gált 800 különféle lakószoba-, konyhabútor, gyermékbútor, ülő- és fekvőbútor több mint egyhar- madának eladását minőségi ki­fogás miatt különféle feltételek­hez — javítás, leértékelés — kö­tötték. (MTI) Az idei tennivalókról tárgyalt a KPVDSZ központi vezetősége A ketős érdekvédelmi munká­nak a lakosság zavartalan ellá­tásának, saját dolgozóik* életi ési munkakörülményei nek-' javításá­val kapcsőYafov'ffegfohfósabb fen-' nivalóiről.' tárgyalt tegnap — idei első ülésén — a Kereske­delmi, Pénzügyi és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszérvezeté- nek központi vezetősége. A testület megállapította, hogy a forgalomtervezet 9—10 száza­lékos növekedése mellett az el­múlt évihez képest javítani kell az ellátás színvonalát, csökkente­ni a hiánycikkek körét. Hangsú­lyozta a központi vezetőség, hogy a kereskedélem nehéz körülmé­' nyék között, de nagyobb társa­dalmi elismerés mellett dolgozik. Felhívta a figyelmet arra-"hogy a , lakosság jó ellátása elválasz- hatatlan -az életszínvonal-politi­kától. A vállalatok, a szakszer­vezeti szervek ügyeljenek a vá­sárlók igényeinek zavartalan ki­elégítésére, amit nem szoríthat­nak háttérbe sem egyes gazdál­kodási, sem jövedelmezőségi ér­dekek. A szakszervezeti munka idei egyik kiemeltebb feladata a dolgozók törvényes szabad idejé­nek gyakorlati érvényesítése, amely nagyrészt a jó munka- beosztás, szervezés kérdése. (MTI) AZ SZKP XXV. KONGRESSZUSA ELŐTT Még tovább Keletre (2.) Az új versengés — a szocia­lista gazdaságnak az emberek nö­vekvő igényeinek kielégítéséért vívott küzdelme, a jelek szerint, nem kevésbé izgalmas és fáradsá­gos lesz, mint a szocialista és a tőkés világ vetélkedése, amely természetesen a fejlett szocializ­mus korszakában is folytatódik. A szovjet gazdaságnak néhány olyan problémával is meg kell birkóz­nia, amelyek területi és földrajzi sajátosságaiból, kifolyólag csakis itt jelentkeznek. Az egyik: a me­zőgazdaság által megművelhető területek átlagosan elég rossz mi­nősége, a másik: a közlekedés, amelynek kiépítésénél majdnem azonos lélekszám mellett az Egye­sült Államok területének többszö­rösével kell számolni. Végül a har­madik: sajátosan szovjet problé­ma, az ország háromnegyedét ki­tevő kerületi területek iparosítása és benépesítése. Egyáltalán nem tekinthető vé­letlennek, hogy a kilencedik és részben a tizedik ötéves terv két, legtöbbet emlegetett beruházása a közlekedéssel függ össze. A kámai teherautógyár, amely felépülése után — első üzemegységének ava­tása 1976 első felében esedékes —> évente 150 ezer nehézteherautót gyárt majd, Európa legnagyobb ilyen üzeme lesz, de távlatilag csak részben oldja meg a közúti szállítás gondjait. A Szovjetunió­ban ugyanis többszörös Magyaror- szág nagyságú területek vannak, ahol a közlekedési és szállítás alap­formája a gépkocsi. A gazdag aranybányáiról nevezetes távol-ke­leti magadani területen például egyetlen vasútvonal sincs, a köz­lekedést és szállítást ezen — a hegyvonulatokkal darabokra szag. gatott, zord — vidéken kizárólag gépkocsin és légj úton bonyolít­ják. A jövő: Szibéria A Bajkál—Amúr vasútvonal 1983-ra készül el', s nemcsak a tá­vol-keleti tajgavidék szén-, olaj- és nemesfémkincseit szabadítja majd fel, hanem a Transzszibériai Vasutat is tehermentesíti. E 3200 kilométer hosszú vasút .keleti „végállomásánál” pedig ott sora­koznak a rohamosan bővülő szov­jet csendes-óceáni kikötők — Vlagyivosztok, az Amúr menti Komszomolszk, Vanyino, Haba­rovszk, Nahodka. Ezekből indul­nak a teherhajók még tovább ke­letre, a gazdaságilag még alig-alig felfedezett .Szahalin, Kamcsatka, a Csúkcs-félsziget felé, s természe­tesen Japán és az amerikai nyu­gati partok kikötői felé is. A kilencedik ötéves tervben a szovjet keleti területek „sztárja” | nyugat-szibériai tyumenyi olaj­vidék volt, amely évente 30 millió tonnával bővítette termelését. Vé­gül is Tyumenynek köszönhető, hogy a Szovjetunió öt esztendő le­forgása alatt maga mögé utasítot­ta a világ legnagyobb kőolajter­melőit. Egyben ez a leglátványo­sabb példa arra is, hogyan vál­hatnak Szibéria nagy ígéretei kéz­zelfogható, tonnában mérhető be­teljesüléssé. A leglátványosabb, de nem az egyetlen. A Szovjetunió legfontosabb színesfémkohászati központja nem Európában, ha­nem Közép-Szibériában, a Sark­kör feletti Norilszkban van. Az alumíniumkohászat egyik óriási létesítménye, a bratszki vízi erő­mű közelében épült fel, \a cellu­lózeipar szíve most épül a szo­cialista országok közreműködésé­vel Bratszktól északra — Uszty- llimszkben. Szibéria ■ és a Távol-Kelet a nyolcadik és a kilencedik tervidő­szakban vált világgazdasági té­nyezővé. de ez a hatalmas or­szágrész még mindig csak a szov­jet ipari termelés egynegyedét Szahalini olaj Néhány jelzés a Kelet további lehetőségeiről: a szibériai Aka- gyemgorodókban dolgozó Andrej Trofimuk akadémikus, akinek ne­véhez egyébként a tyumenyi olaj- mezők felfedezése fűződik, úgy véli. hogy Szibéria olajkincsének nagyobbik része nem ott van, ahol jelenleg a kitermelés folyik, ha­nem Kelet-Szibériában. A szén­készletek túlnyomó része a Kaxisz- ko—Acsinszki merencében, Jakut- földön és a Távol-Keleten — az épülő BAM mentén található. Szahalin szigetén negyven éve bá­nyásznak kőolajat, de az igazán nagy készletek kitermeléséhez még hozzá sem kezdtek. A szaha­lini kontinentális talapzatból ugyanis becslések szerint évi hét- venmillió tonna egészen kiváló minőségű kőolajat lehetne felszín­re hozni, s nemrégiben el is ké­szültek az első próbafúrások. Egyelőre a, partról próbálnak rézs- útosan lefúrni á tenger alá. A le­lőhelyek feltárásának gyorsasága itt — a terület vezetői szerint — nagymértékben a külföldi közre­működés mértékétől függ. Külföldi közreműködés. Ez is a kilencedik ötéves terv egyik jel­legzetessége. A nemzetközi mun­kamegosztásba való erőteljesebb bekapcsolódáshoz csak a XXIV. pártkongresszus, a Békeprogram, s a nyomában átalakuló nemzet­közi politikai és kereskedelmi lég­kör viszonyai között lehetett hoz­zákezdeni. A nagy’ gazdaságok egymásrautaltsága leginkább a Távol-Keleten érzékelhető, a Szovjetunió és Japán példáján. A szahalini kontinentális talapzat kiaknázásának üteme kétségkívül függ majd a japán részvétel mér­tékétől. Másfelől azonban a nyers­anyagra éhes japán ipar jövője is függhet majd a szahalini olajtól. Szahalin esetében még kérdés, hogy a japán üzleti élet mennyi­re hajlandó „elkötelezni magát” e meglehetősen költséges és nagyon körülményes vállalkozáshoz: az ,olajfúrást 150—200 méteres vizré- tegen keresztül kell elvégezni, s ilyen mélységű tenger alatti le­lőhely kiaknázására eddig senki nem vállalkozott. A távol-keleti Nahodka kikötő építkezése azon­ban már folyik, méghozzá zöm­mel japán kölcsönökkel és beren­dezésekkel. A tizedik ötéves terv végére Nahodka a Szovjetunió legnagyobb forgalmú kikötője lesz. Moszkva, 1976, február. Bokor Pál (Következik: Gyapotföldek üze­nete.) 9 „Az agitáció és a propaganda fontos feladata a párttagság esz­mei-politikai felvértezése. Adjon folyamatos választ a szocialista építés mindennapi problémáira, nyújtson ismereteket, segítse elő a szocialista tudat erősödését, ily módon járuljon hozzá pártszerve­zeteink befolyásának kiterjeszté séhez.” A párt XI. kongresszusának ha­tározatából vett iménti idézet csu­pán egy részét jelöli meg annak a sokrétű tennivalónak, amit az előttünk álló célok elérése érde­kében. a politikai agitáció terén szükséges elvégezni. A kongresz-. szus általános útmutatását yájap mennyi pártalapszervezetnek a saját adottságaihoz igazítottan kell követnie. A megye számos pártalapszer- vezetében havonta összeül az em­berek egv-egy csoportja, hogy időszerű politikai kérdésekről tá­jékozódjék, vitatkozzék, kicserél­je gondolatait. A politikai vitakör — így nevezik ezeket az eszme­cseréket — a résztvevők tájéko­zottságának bővítését, az összefüg­gések mélyebb megvitatását, s az egységes álláspont kialakítását cé­lozzák. A megyei pártértekezlet felada­tul tűzte, hogy általánossá kell' tenni a megyében a politikai vi­taköröket. Létrejöttük, működésük ma még nem mondható általá­nosnak. számuk azonban folyama­tosan növekszik. A már működő körök sok hasznos tapasztalattal szolgálnak a politikai agitációt il­letően. felszínre hoztak azonban néhány olyan tanulságot is, amely itt-ott még a lényeg félreértésére utal. Például szükséges tisztázni, hogy a vitakör nem pártoktatási forma, amelv nyáron szünetel. A résztvevők célja és feladata itt ugvanis nem a tanulás, az ismere­tek valamilyen rendezett formá­jának elsajátítása. A vitakör a felvilágosításra, az érvelésre, meg­győzésre. tehát a napi politikai agitációra készít fel folyamatosan. Partunk sarkalatos álláspontja, hogy minden párttagnak alapvető kötelezettsége a párt politikájának képviselete, terjesztése, magyará­zata. Tisztségviselőitől elvárják ezt a különböző társadalmi szerveze­tek, mozgalmak, .is., s ugyanez a követelmény az állami élet kü­lönféle vezető posztjait beltöltők- kei szemben. Pártéletünkben, po­litikai életünkben tehát nemcsak egyes személyektől elvárt tevé­kenység a felvilágosító munka, a meggyőzés, hanem minden kom­munistától. minden társadalmi, vagy állami tisztségviselőtől egy­aránt igényeljük és várjuk. 9 Emellett azonban számításba kell venni, hogy az egyes emberek ilyen irányú képessége nem egy­forma. Különböző például a szó­kincse. érvelő készsége, szavainak meggyőző ereje, vagy éppen tájé­kozottsága és áttekintő készsége. Éppen . ezért vannak, akikre a környezetük különösen hallgat: társaik elsősorban őket keresik fel politikai problémájukkal, őket kérdezik, az ő véleményükre kí­váncsiak. Ezek a. személyek fon­tos szerepet töltenek be a politi­kai hangulat formálásában, vagy­is kulcsemberei az agitációnak. Áz ö felkészítésükre — legyenek akár munkahelyi vagy mozgalmi veze­tők. akár funkció nélküli, beosz­tott dolgozók — megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítaniok a pártszervezeteknek. A megyei oktatási igazgatóság az elmúlt két oktatási évben két­hetes tanfolyamon 124 vitakör­vezetőt készített fel. Az alapszer­vezetekbe visszatérve túlnyomó többségük jól teljesíti fontos meg­bízatását. ami a kiválasztás he­lyességét tanúsítja. Néhányan azonban az erre .felkért elvtársak közül nem bizonyultak alkalmas­nak a vitakör vezetésére. Ahol ar vezetőség észrevette ezt — helye­sén — más feladattal látta el aj szóbanforgó elvtársat, és körülte­kintőbb kiválasztással mást bízott meg a vitakör vezetésével. Arra is akad azonban példa, hogy a körvezető ténykedésének megszűn­tével a vitakör is életképtelenné vált; újra kell kezdeni a megszer­vezését. Mint az eddigiekből is kitűnt, a politikai vitakör a napi politikai agitácóira való felkészítés legfon­tosabb fóruma. Ha a körök veze­tői — a központilag, .vagy helyi­leg elkészített segédanyagokra tá­maszkodva — gazdag tény- és- érvanyagot tudnak nyújtani, fel­tétlenül eredményesek az összejö­vetelek. Mód nyílik ugyanis az'el­térő, vagy ellentétes értelmezés­összevetésére. tehát a vitatkozás­ra. Ennek eredményeként pedig tisztázódnak a vitatott kérdések, az észmecsere végére kialakul az egységes álláspont. 9 Ahol létrehozták a politikai vitaköröket.’ mind a résztvevőle, mind a pártszervezetek érzik mű­ködésük hasznosságát. Mert a vi­takörök a tájékoztatás mellett ér­telmezik is az eseményeket, mint­egy- orientálják a résztvevőket, akik megfelelő helyi agitációs ér­vekkel felvértezve sikeresebben vehetnek részt a közvetítésben, a mindennapi agitációs munkában. Hiszen a vitaköri eszmecserék célja, végső értelme az, hagy ami­ről ott szó esett, tovább gyűrűz­zék, hogy az információk és érvek elhangozzanak a további beszél­getésekben. Azt. hogy a vitakörök milyen mértékben segítik a mindennapi politikai munkát, természetesen nem könnyű megmérni. Minden alapszervezet közössége a saját ta­pasztalataiból tudja vagy meg­tudhatja, hogy a vitakör résztve­vői milyen szerepet játszanak a felvilágosító munkában, hallat­ják-e szavukat, érezhető-e tévé-« kenységük hatása a politikai köz­vélemény, közhangulat alakulásá­ban. A pártvezetőségek többfé­le módon elősegítik, hogy a vita­kör minél jobban betöltse rendel­tetését. Mindenek előtt azzal nyújthatnak jó támogatást, ha — ismerve az alapszervezet működé­si területén dolgozók véleményét, nézeteit — méghatározzák, mi­lyen témákat dolgozzon fel a vi­takör, mely- kérdések kerüljenek ott napirendre, A körvezető rendelkezésére bocsátva a politikai hangulatról szerzett tapasztalatai­kat, elérhető, hogy a vitakör részt­vevői célirányosan készüljenek fel az agitációra. IJy módon számí­tásba vehetik ugyanis, mit kell erősíteniük és mivel szükséges vi­tába szállniok. A vitakörvezetők többsége he­lyesen él azzal a lehetőséggel, hogy nem egymaga vezeti az ősz- szes foglalkozást, hanem alkalma­sint az adott témában a legjárta­sabb vezetőt vagy szakembert ké­ri fel az eszmecsere levezetésére. 9 A vitakörök működésének eddigi tapasztalatai tanúsítják, hogy helyes volt a kezdeménye­zés az agitció rendszerének széle­sítésére. Ahol a szervezési és tar­talmi munkára egyaránt kellő fi­gyelmet fordítanak a vezetőségek, tudatosan ügyelnek az agitáció rendszerességére és hatásosságára, s ennek során mindig meghatá­rozzák a vitakör konkrét helyét és tennivalóit, ott a körök sikeres fórumai a politikai döntések ma- gyarázásánák. értelmezésének.^ te­hát az agitációra való felkészítés­nek. Más szóval: ott nemcsak a vitaköri összejövetel eleven, a kérdéseket érdemben tisztázó, ha­nem hatékony maga a mindenna­pi politikai agitáció is. P. I. Cserélik a KRESZ-táblákat 9 Sok ezer KRESZ- táblát kell kicserélniük a Közúti Igazgató­ságoknak. A cserét az elhasználódás és az új KRESZ tette szükségessé. Az új közúti jelzőtáblák alumíniumból készülnek és fényvisszaverő fóliával vannak bevonva. (MTI-fotó — Kálmándy Ferenc felv. — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents