Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-07 / 32. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1976. február 7.

ÉLELMISZER-TERMELÉS ÉS FOGYASZTÁS IV.

A korszerű táplálkozás érdekében

Az állattenyésztés fejlesztésére a tervtörvény évenként három- százalékos növekedési ütemet ír élő, de ez csak úgy lehetséges, ha a nagyüzemekben évi 5—6 -százalék lesz a plusz. Mindezt pedig úgy, hogy korszerű „istálló-városok” építésére a tervidőszakban nem nagyon lesz pénzünk.

Legfontosabb minálunk a sertéshús. Termelését a tervidőszakban kilenc-tíz százalékkal akarjuk a mai igen magas szint fölé emelni. Ez lehetséges akkor, ha jobban kihasználjuk a nagyüzemek korszerű telepeit, továbbra is üzemben tartjuk a régebbi nagyüzemi telepeket és nem mondunk le a kistermelők segítségéről. A közelmúlt hónapokban sajnos ,— igen összetett okok miatt — a kisüzemi sertéstartás-hizlalás csökkent. Eredményesnek ígérkező lépéseket teszünk most, hogy ismét megnyerjük a kisemberek bizalmát, támogassuk munkaidőn túli, otthoni tevékenységüket, miközben a nagyüzemek is megteszik a magukét

A korszerű táplálkozás egyik kulcskérdése a baromfi. Fogyasztásában világméretekben is előkelő helyen vagyunk, és annak is örülhetünk, hogy baromfitenyésztésünk viszonylag korszerű, kiegyensúlyozott.

Marhahúst nem sokat fogyasztunk, viszont ez a mezőgazdaság egyik legfontosabb exportcikke. A szarvasmarha-tenyésztés a közelmúltban nem fejlődött megnyugtatóan, sőt, egyes területeken Visszaesést is tapasztalhat, tunk. Ennek egyik tünete, hogy esetenként külföldről kell vajat és sajtot behoznunk. Nem nyugodhatunk bele, hogy ilyen „határesetet” produkáljon szarvasmarha-tenyésztésünk. Biztonságosan kell előállítani az idehaza -és az exportra szükséges húsmennyiséget, valamint a tej- és tejtermékfogyasztás feltétlenül fontos fokozásának itthoni fedezetét. Nem lesz könnyű. A termelőszövetkezeteknek például az évi fejési átlagot 2300 literről 2900 literre kell növelniök.- Nagyon hosszadalmas és átgondolt tevékenység szükséges a takarmányhelyzet megváltoztatásához. Sajnos ma még nem kevés helyen azt etetnek, ami éppen van és annyit etetnek, amennyi van. Ez minden, csak nem korszerű állattenyésztés. Pedig meglevő lehetőségeink tűrhető kihasználása is sokkal biztosabb takarmány — mindenekelőtt fehérje — bázist jelenthetne. Egyszerűen nem lehet menteni azt a tényt, hogy rétjeink, legelőink ma kisebb hozamot adnak, mint a felszabadulás előtt. Rohammunkával ezen nem lehet segíteni, de ez az ötéves terv rákényszeríti a mezőgazdaságot arra, hogy feltárja a takarmánytermesztés tartalékait és biztonságosabb alapokat építsen ki.

Az élő állat útja hosszú a hentes pultjáig. -Sajnos itt sincs összhang. Húsiparunk nem tudta követni az állattenyésztés fejlődését. A sertéshizlalás felfutása idején például még túlórázással sem bírták az iramot a vágóhidak. A már meglevő húst pedig gyakran azért nem tudjuk do. bozolt sonka, szalámi, vagy csabai kolbász formájában értékesíteni a világpiacon, mert nincs hol elkészíteni ezeket az értékes cikkeket. (Még a hazai piacra sem jut elegendő.) A húsipar rekonstrukcióján dolgoznak, már termel a miskolci, gyorsított ütemben . készül a gyulai húskombinát. Közben még a termelő, szövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek is létesítenek kisebb-na. gyobb vágóhidakat, húsfeldolgozó üzemeket, noha »ez nem mindig egyértelműen jő üzlet. Reméljük. ötödik ötéves tervünk meghozza a feszültségnek, ha nem is a feloldását, de legalább a lényeges enyhülését.

És végül a forgalmazásról. Konzerviparunk 1200 (!) féle cikket gyárt. Az igényekhez képest elmaradott húsiparunk van, de ez az iparág is a közelmúltban negyvenegy új terméket dobott piacra.

A vásárló azonban ezt nem veszi észre, vagy nem mindig

veszi észre. A vertikum további láncszemei ugyanis még gyengébbek. A konzervipar teljes választékának árusításához háromszáz négyzetméteres üzlet kellene. De nálunk az élelmiszerüzletek átlagos alapterülete nem éri el a száz négyzetmétert! Árválkodik tehát a polcon néhány doboz májkrém, talán hozzá még marhapörkölt. Tesjék korszerűen táplálkozni, a munkából hazatérő családnak gyorsan vacsorát készíteni...

örömmel olvassuk a tervtörvényben, hogy a belkereskede. lem 33—34 milliárd forint beruházási kerethez jut. Ennek a pénznek is sok helye van, de bízhatunk abban, hogy jelentős rész jut a korszerűbb üzletek kialakítására, a hűtőtér bővítésére is.

Hazánkban a következő öt esztendőben is fokozódik majd a mezőgazdasági termelés, korszerűsödik és mennyiségileg is magasabb szintre lép a fogyasztás. Közügyét szolgál a termelőszövetkezet és az állami gazdaság, amikor feltárja tartalékait, okosan használja föl a beruházási kereteket és mozgósítja dolgozóit, támogatja a kisüzemeket, a magasabb szint elérése érdekében. Ugyanezt a célt, társadalmi érdeket szolgálja az állam is, amikor megfontolt mértékben támogatja, segíti a mezőgazda- sági termelést, a feldolgozást, valamint a forgalmazást.

Közügy azonban a korszerű táplálkozás is. Tovább kell tehát lépnünk a korszerű táplálkozás propagandájában, nemcsak újságcikkekkel és • üzleti célú plakátokkal, de a szó nemes — nyugodtan mondhatjuk népgazdasági szemléletű — érteimében vett felvilágosító munkával és az ennek érdekében hozott áldozatokkal is.

Mert magasabbra tettük a mércét. Elfogadtuk és sajátunknak érezzük ötödik ötéves tervünket. Szinte mindannyiunknak jut feladat a most tárgyalt fejezetek teljesítéséből.

Földeák! Béla

Kis Icazah művészek

Kazahsztán fővárosában, Alma- Atában mintegy negyven éve működik az Úttörő Palota Képző- művészeti Gyermekrajzstúdiója. A stúdió ifjú művészei rajzokon, festményeken mutatják be a környező világot.

A gyermekek a tanórák után szabad idejükben természet után rajzolnak, csendéleteket festenek, illusztrációkat készítenek irodalmi művekhez. A stúdió tagjainak munkái számos nemzetközi gyer- mekrajz-kiállításon sikerrel szerepeltek. Negyvenéves fennállása alatt a kazah gyermekrajzstú- dió több mint 400 végzett növendéke találta meg hivatását, a festészet, grafika, szobrászat területén.

• A gyermekrajzstúdió rajzóráján.

Bevált-e az ételbár?

Meditációk egy ,,rendhagyó” étteremről

Alig három hónapja, a múlt év november 5-én nyitott kaput vendégeinek Kecskeméten a szalagházban a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat ételbárja. Azóta nem kevés megjegyzés hangzott el az új, a megyében egyedülálló étteremmel kapcsolatban. Vannak, akik már az elnevezést, a' szokatlan szóösszetételt is kifogásolják. Mi tagadás, bár alatt eddig általában italokat kiszolgáló, zenés szórakozóhelyet értett a köztudat. De hát mennyivel lenne érthetőbb és jobb a „snackbar” elnevezés, ami — az idegen szavak szótára szerint — gyorsvagy önkiszolgáló éttermet jelent? Ez utóbbin ugyanis ma már a hagyományos éttermek önkiszolgáló változatát értjük, amelytől az ételbár kínálatában és technológiájában is eltér. Azzal is érvelhetnénk, hogy ha a „tejbár” szóösszetétel senkit sem „üt mellbe”, s már széltében-hosszában használjuk, • miért ne lehetne az „ételbárénak is ugyanennyi lét- jogosultsága!

De hagyjuk az etimológiát, s beszéljünk inkább arról: milyen céllal hívta életre a vállalat ezt a korszerű, esztétikailag is tetszetős, a mai ember életritmusához igazodó étkezőhelyiséget.

Widder Ferenc igazgató véleménye szerint az üzlet feladata a vendégek speciális, tehát nem széles választékú ételekkel-ita- lokkal való ellátása. A kínálatát tekintve 15 naponként változó összetételű étlapon elsősorban a vendég szemeláttára készülő fris- sensültek szerepelnek. Előnye az ételbárnak, hogy kis alapterületen sokak gyors étkeztetését tudja ellátni; napi ötszöri étkezést kínál; a kiszolgálás gyorsasága miatt az „átfutási idő” — a fogyasztás időtartama — is meggyorsul. Ami vállalat szempontjából lényeges: a magasfokú gépesítés bizonyos arányú munkaerő-megtakarítást is lehetővé tesz.

Ha a 255 négyzetmétert kitevő alapterületen hagyományos melegkonyhás üzletet létesítenek, mintegy félszáz vendég részére tudtak volna csupán ebédről és vacsoráról gondoskodni. Így viszont többször és "többen — naponta átlag háromszázan — étkezhetnek.

Akik az ételbár megnyitását fölöslegesnek tartották, létjogosultságát 'kéísegbe^^hfök;' lénye- ™gébea-.az alábbi .ócvekkeí' hoza- Tcodnak-elő:

1. A magyar gyomornak jórészt szokatlan, idegen ételeket kínál.

2 A szeszes italok „választéka” a sörrel kimerül.

3 A helyiségben nem lehet rágyújtani.

Véleményünk szerint, ha mindez egyesek szerint -hibának, negatívumnak minősül, — ugyanezek a „vádpontok” testesítik meg az új ételbár előnyeit is!

A korszerű gépekkel sütött húsok a magas hőfok és ,a mindösz- sze másfél-kétperces sütési idő jóvoltából táplálkozás-élettanilag tartalmasabbak a hagyományosaknál. A " tápanyagtartalom alig csökken, s a sütési súlyvészteség is kisebb. A korszerű egészséges élet velejárója az is, hogy a sü(J

# ... holott Laczkó Józsefné konyhafőnök percről percre gusztusos ínyencségekkel traktálja a vendégeket.

(Szilágyi Mihály felvételei)

téshez egészen csekély mennyiségű zsiradékot használnak.

Sajnos, az évszázadok során megszoktuk már, hogy szinte csak az a jó, ami csöpög a zsírtól, s az agyonfűszerezés a. lélegzetünket is elállítja. Nemzeti ételeinkké váltak a pacal, a bográcsgulyás és társaik. Természetesen az ételbárban közülük'»"egyik ■ sem/, kapható. Jó volna rná? '-mindétről': lemondani, s egészségünk, 'éíe-'1 tünk érdekében fontolóra venni az ételbár kínálatát... Amelyet megemlítve, nem hagyhatjuk szó nélkül a féltucatnyi salátát sem, hiszen ezek is a „kímélő” étkezés velejárói. Közülük a francia-, valamint a háromféle gyümölcsből készült saláta mellett talán a legkapósabb áz olajjal-borssal, salátalével ízesített, uborkát, almát és vegyes zöldséget tartalmazó, ínycsiklandó, egészséges vitamin- saláta. r

Ami az ital- és nikotintilalom- mal kapcsolatos méltatlankodó hangokat illeti, ezekre kár is szót vesztegetni. Épp eleget hallunk- olvasunk mostanában e két élvezeti cikk ártalmairól, s mégis vajmi keveset szívlelünk meg a jótanácsokból!

Az eddigiekből Is kiviláglik^ hogy nem könnyű dolog és nem hálás feladat úttörőnek lenni; még a jót, a hasznosat megkedveltet- ni sem. Arra is panaszkodtak az illetékes vezetők, hogy az ételbár megnyitására meglehetősen rossz időpontban került sor. A téli hónapok a vendéglátásban amolyan hoitidénynek számítanak. ; Épp ezért sóira t. reméjíhej^'* a ” ttíVástt-r> szál kezdődő idegóníorgáltíil? évadtól. amelynek résztvevői bizonyára felfigyelnek majd az üzlet négy nyelvű portáljára, S talán addigra a „bennszülöttek” közül is többen látogatják majd ezt a hangulatos, csöndes ki* éttermet, amelyben az egyetlen- „zene” a finomra sülő grill-éte- lek, a szalamanderben párolódó ínyencfalatok sercegése. S amelyről elmondhatjuk: szükség van- rá, mert a jövő étkezésének igyekszik elébe menni. És ha a szándékokhoz csak néhány lépéssel sikerül is közelebb jutni, a ma még kissé talán szokatlant a jelenbe átplántálni, már nemvoltak hiábavalók a törekvések.J. T.

| Életkor a: 18

SZILVASI

LAJOS:

(66.) — És ha mondtam volna? Adorján Pubival szemben én nem voltam versenyképes. Beláttam, hogy ez a helyzet és bekapcsoltam az önfegyelmemet. Eltűntem a környékedről.

— Elég messze tűntél.

— Ott jó nekem. Erre most jöttém rá, amióta itthon vagyok. Itt ebben a városban folyton te forogsz a fejemben.

— Valami komikus jutott eszedbe, látom a saomedben.

— Jelzést kaptam a helyzetemről. Én téged kezdtetek faggatni, hogy mi baj van veled, de 1 te olyan ügyesen terelted át énrám a szót, hogy észre se vettem.

— Mondok neked valami egyszerűt, Treff. Várj egy kicsit, illedelmesen akarom mondani... Arról van szó, hogy ejtsél engem sürgősen a lelkivilágodból. Nem akarlak bővebben felvilágosítani. Hogy is mondjam röviden? kitaláltál rólam mindenféle szépeket. Én pedig csak olyan vagyok, amilyen vagyok. A kettő nem azonos. Hidd el ezt nekem így, bizonyítás nélkül.

— Nem hiszem el, Bogár. Tudom, hogy le akarsz rázni, lehetőleg minél gyorsabban, de ehhez a játékhoz én nem leszek a partnered.

— Ne bánts...

— Nem bántlak. Csak szembefordítottalak magammal. Alig érek a váltadhoz, érezheted. Nem foglak erőszakkal megcsókolni. De én is akarok mondani neked valami egyszerűt, és ehhez jogom van.

— Érdekes, megittál négy vagy öt whiskyt, és még a szagát se érezni a leheleteden. A szemed is józan.

— Legfeljebb attól, lehetnék maxos, hogy fogom a két vállad, és I szád itt van egy arasznyira a számtól. Dé ahogy mondtam, nincs mitől tartanod.

. — Valami egyszerűt akartál mondani.

— Igen. Te maximálisan azonos vagy azzat, akinek én gondollak. Ezt olyan biztosan tudom, mint azt, hogy most itt állsz előttem, és ez a te vállad, amit a tenyeremben érzek. Nekem te kellesz. Vagy senki. Azt, hogy jövő egy lánnyal, azt én csak veled tudom elképzelni. Bebizonyosodott. Adtál rá időt. Eleget. Minél több idő múlik el, annál biztosabb vagypk benne...

—| Ne... kérlek.,. kér,,,

o

Mégis megcsókolt. Nem akartam. hagyni. Nem akartam, hogy szétnyíljon a szám. Mégis visszacsókoltam. Közben egy pillanatig elfelejtettem, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Hogy lehet, hogy nem volt alkoholszagú a szája? Sokkal erősebb nálam. Magához szorított. Ha ellenkezni akartam volna, akikor se tudtam volna ellenkezni. De valahogy’ nem is akartam. Jó volt, hogy magához szorított. Az is jó volt. hogy a szájától egy pillanatra elfelejtettem mindent, ami rossz bennem. De csak egy pillanatig. Aztán elmúlt a feledkezés.

Lógunk a Józsefvárosban. Lépkedünk egymás mellett. A kockakövek kopogtak a lábunk alatt. A sarkon srácok lábteniszeznek. Treff fogja a. kezem. Hagyom. Becsapom. Áltatom, hogy nekem Is jó. ha a tenyerében a kezem. Hagyom, hogy elhiggye, hogy van perspektívája. Bosszúból? Mert mégis megcsókolt erőszakkal? Nem tudom. Semmit se tudok. Vagyis azt . mégis tudom, hogy holnap kikaparnak. Amikór elfogyott a lélegzetünk, és már tudtam volna szólni, bele akartam sziszegni az arcába valami szörnyűt. Fogalmad sincs, kedves Treff, hogy kit csókoltál meg. Egy kurvát. Nem azért vagyok kurva, ínért az Adorján Tamás szeretője voltam, az Adorján Pubié, ahogy ti neveztétek. Nem, már semmi közöm hozzá. Vagyis nem sok. Felvilágosíthatlak, hogy nem én adtam kj az útját, hanem ő dobott engem, mint egy elhasznált zsebkendőt, hogy ne valami ízléstelenebbet mondjak. Ö dobott engem, kedves Treff. Engem, akiről te mindenféle szépeket ál- mondsz, mert ráérsz álmodni. Visszatérve a minőségemhez, nem is azért vagyok kurva, kedves Treff, mert gyerek van a hasamban. Adorján Tamástól. Holnap kikaparják belőlem, de ez a művi vetélés. aminek alávetem magam, mit sem változtat a pocsék lényegen, kedves Treff. Még csak hóinak kaparnak ki. de én már ma este veled csókolóztam. Ettől kurva egy nő, kedves Treff, ha tudni akarod. De ha nem akarod tudomásul venni, akkor is ilyen szomorú az ábra.

Nem sziszegtem bele a kíváncsi okos szemébe, hogy mi van. Elbőgtem volna magam közben, most már tudom. De nem is a bőgés miatt hallgattam. Hanem gyávaságból. Alattomos gyávaságból. Eddig azt se tudtam, hogy ilyen sunyi lelki réteg is van bennem. Most már tudom.

Megyek Treff mellett kézenfog-, va. A tenyere forró. Vagy az én kezem hideg. Megyek mellette és hallgatok. Gyávaságból. Én nem' akarok jövőt ettől a fiútól, mégis hallgatok. Mintha azért tenném, nehogy egyszer s mindenkorra megutáltassam magam vele. Azt

mondta, hogy én azonos vagyok azzal, akinek 6 gondol engem. Én pedig meghagyom ebben a hitében. Nehogy elkerüljön, akkor már végleg, ha megint hazajön Novoszibirszkből. Jövő egy lánynyal ... ezt ő csak velem tudja elképzelni. Én pedig számítóan hallgatok. Mintha nem akarnám felégetni ezt a hidat, amiről eddig nem is tudtam igazán. Pedig én sohase voltam számító. Én nem akarok jövőt senkivel. Ezzel á fiúval se. Mégis hallgatok, hadd maradjon csak a tűzben ez a vas. Ha egyszer mégis meggqndolnám magam, lássa akkor is ugyanazt bennem, akinek képzel. Mert mit lehet tudni... Hiszen Treff jobb eset, mint az átlag. Fél év múlva, egy év múlva felbukkan megint mellettem, és akkor esetleg olyan hangulatom lesz, hogy miért ne kezdjünk valamit egymással... Bebiztosítom magam, hogy ha komolyan gondolja, amit mondott és tényleg előkerül megint, kezdettől ránk nehezedjen a hazugságom. Itt tartok már.

L Megyünk egymás mellett, kézenfogva. Még két utcasarok, ott befordulunk, és én otthon leszek.

A kapu előtt Treff elköszön majd tőlem. Még egyszer meg akar csókolni. Nem akarom, hogv megcsókoljon. Nem akarok tovább hazudni. A nagy kínai váza Anna. néniéknél... Én neveztem el raj-!• ta a festett képet Hazugság-nak. | Sárga madár kapaszkodik egy faágon. Hideg és gonosz a szeme. Alatta az ágon barackok, fonnyadó barackok, pödörödött, sárguló levelek a gallyak végén. A madár karmos lába úgy kapaszkodik meg az ágon, mintha fojtogatná, és ettől a görcsös szorítástól fulladt meg az ág. ettől a karmos szorítástól fonnyadtak meg a bá- rackok. Az a sárga, merev szemű madár a hazugság. Amire rákapaszkodik. megfojtja. Utáltam azt a vázaképet, sohase akartam nézni, mert lehervadt tőle a hangulatom, mégis mindig magára vonzotta a szemem az a méteres kínai váza.

— Kösz, hogy hazakisértéi. Treff.

— Hagyd még a kezed.

— Oké. Hagyom. De mielőtt - megint meg akarnál csókolni, köteles vagy meghallgatni, amit most közölni fogok veled.

— Ez vészjósló bejelentés volt, Bogár.

— Ne mosolyogj. Mérgesgáz lesz. amit mondok.

— Mondjad. Nekem mondod. Rosszat hallani tőled, az is többet ér, mint levegőnek lenni előtted. Évekig gyakoroltam, hogy levegő- vagyok a szemedben. Pocsék halmazállapot. Idegen életforma, nekem nagyon idegen, mégis elviseltem. Mondd ki, amit akarsz,' essünk túl rajta. Fél a szemed, Bogár. Mitől félsz?

— Nem tudom. Menj el, kérlek ...

(Folytatjuk.)

9 Ma még általában ez a kép jellemző az ételbár látogatottságára.

■m ih m«utí—**” •r -- 11 11 11 nii