Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
8 • .PETŐFI NEPE • 1976. ícbruár 25. KÖZMŰVELŐDÉSI JEGYZETEK Mi újság Tiszakécskén? Derűs alkony . A napokban Tiszakécskén jártunk. A párt, a tanács és a közművelődési intézmények vezetőitől érdeklődtünk: mi újság a nagyközségben, tudnak-e újat, érdekeset mondani la^ punk olvasóinak? Mondtak, méghozzá többet is. Ezekről írunk le néhány mondatot. A 7. Arany János Művelődési Központban Korács Gézáné igazgató tájékoztatta az intézményben folyó változatos tevékenységről. Ez a járási funkciót is ellátó intézmény az elmúlt években sokat hallatott magáról. Erről árul. kodnak az egyik emeleti klubterem falán az oklevelek; s a szekrényben a serlegek, érmek, összesen legalább kétszáz: az énekkar, az irodalmi színpad, a bábcsoport és a szavalok jó munkáját dicsérik többek között. Szólistáik és együtteseik szerte az országban,1 mindenfelé szerepeltek már műsoraikkal. □ c □ A ..Kiváló Együttes'?' címmel kitüntetett citerazenekar tágjai szárjiára két dolog is igazi örömet ''maradandó élményt okozott az utóbbi időben. Az egyik: megjelent a „Magyar elteramuzslka" című hanglemez Budapesten, rajta az ő műsorukkal is. A lemezt hamar elkapkodták; igazi siker „sláger" lett. A másik: miután nagy tetszés mellett szerepeltek a nyáron a Duna menti folklórfeszti válón, meghívást kaptak az II. ukrán népzenei ’ fesztiválra. Szimfaro- polban és másutt — összesen hat helyen — mulatták be műsorukat. Nugvdii. oklevél, szép serleg lett a jutalom. Volt ügy. hogy kétezren tapsoltak nekik a hatalmas nézőtéren. Az ukrán televízió 45 perces, a moszkvai rádió 20 perces műsort sugárzott róluk. ■ Az irodalombarátok köre három esztendő óta működik. Az első két évben Udvaros Béla rendező drámatörténeti . elöádás-sorozatát szervezték meg. Az idén írókat, színészeket és előadóművészeket’ hívtak meg.. Az- irodalmi estekre hatvanan, sőt százan is elmennek a kécskei- ek. Sót. amikor Sinkovits Imre volt a vendégük, csaknem négyszázan tapsollak neki. Hamarosan nálunk szerepel majd Darvas Iván. □ I _] |_| Nagy a cseppet sém titkolt öröm. Azzal kezdték mar a tanácsházán a vezetők, hogy végre, húszévés kihagyás után ismét van néptánccsoportja a nagyközségnek. Soós Júlia tanár és Lovas Mária óvónő vezetésével elkezdte működését a huszonöt tagú együttes. Szeretnének mielőbb közönség elő lépni. Ahol a bábosok, a népzenészek és a szavalok, meg az énekesek oly' sok sikert könyvelhetnek el maguknak, miért he dolgozhatnának ott eredményesen a táncosok is? □ □ □ í ' Kovács Géza iskolaigazgató-helyettes vezetésével hállat már magáról a lilmkub is. Néhány hétté ezelőtt alakült meg, ám máris nyolcvanöt tagja van. Havonta értékes filmet vetítenek, s ezeket ’ később ankétokon megvitatják. Gondoskodnak majd filmesztétikai előadások tartásáról is. □ q... A művelődési központban nagy a zaj. a kopácsolás. Megtudjuk, hogy kétmillió forintos- költséggel felújítják az intézményt, a Moziüzemi Vállalattal közösen. Ezzel az cg.v- évtizede épült ház korszerűbb. esztétikusabb, vonzóbb lesz. mint bármikor is volt. — Naponta .szívdobogva nézzük", miként ■ szépül — mondja Kovács Gézáné igazgató. A. nagyközség' vezetőt- elmondják. hogy . összegyűjtötték a huszonöt éven felüli magánosok névsoréi 'Tiszakécskén ötszáznál többen vannak ilyenek. Azt tervezik, hogy azok részére, akjk társas...életre barátkozásrg. közös szórakozásra vágynak, klubot hoznak létre. Ilyen céllal már a közeli napokban megbeszélésre hívják össze a kécskei magánosokat. ' jgg □ □ □ A nagyközség közművelődési könyvtára az utóbbi években sokat lépett előre. Kristóf Márta Zayzon Ildikó könyvtárosok a legkülönfélébb módszerekkel igyekeznek megkedveltetni az itt élőkkel az olvasást. Vetélkedőket, szavalóversenyeket és szabad- egyetemeket szerveznek. Meg író— olvasó találkozókat. A vendégük volt már többek között Weöres Sándor költő is. Örömmel nyugtázták, ho§y tavaly, az előző évinek kétszeresére emelték a tanács vezetői a beszerzésre szánt összeget. 1975-ben mái- hatvannégyezer forintért vásárolhattak új műveket. Nem cso- . da, ha elérték, hogy a lakosság huszonhat százaléka beiratkozott olvasó. Egy év alatt háromezeregyszáz személy hatvanhatezer kötetet kölcsönzött. Lenyűgöző szamok ezek. □ □ □ Ugrásszerűen megnőtt a nagyközségben az ismeretterjesztő előadások száma. 1974-tíen egy év alatt hetvenet, a rákövetkező esz. tendőben viszont már százhatvan előadást tartottak. Jócskán megemelkedett a természettudományok legújabb eredményeit népszerűsítő foglalkozások száma. Ehhez kapcsolódik szorosan av színházrajongók táborának erősödése. Ma már csaknem háromszázan rendelkeznek saját színházi bérlettel. □ □ □ Nem szóltunk helyszűke miatt a fotó- és barkácsszakkörröl, az énekkarról, a szórakoztató táncos és ŐRI-rendezvényekről, a fúvós zenekarról, és még jó néhány dologról. Am így is jogosan számíthatunk arra,. hogy bárkit meggyőznek arról a fentiek, hogy ebben a gyorsan fejlődő nagyközségben él, virágzik a sokszínű közművelődés- ----- , V. •M.'í J. - s - '» : -s: ,i.. i aJ: f t v O 7 • Jó étvággyal fogyasztják ízletes ebédjüket Szabadszálláson az öregek napközi otthonának lakói. (Szilágyi Mihály felvétele) A hegedülés képessége Évek munka, ját áldozzák rá sokan, hogy művészei legyenek eoy-egy hangszernek, ■' de csak keveseknek sikerüh elérni e kitűzött célt. Ebben nemcsak' zenei adottságuk, szorgal műk és kitartásuk játszik szerepet, hanem testi felépítésük, ahangszer tökéletes kezeléséhez szükséges alkalmasságuk is. Akiknél ez nincs meg, azoknál előbb-utóbb kellemetlenségek jelentkeznek (például zongoristáknál és hegedűsöknél a ma-' kacs ínhüvelygyulladás). A hegedűiéihez nagyon fontos az alsókar megfelelő forgathatósága. Egy nyugatnémet kutató olyan készüléket szerkesztett, amellyel ezt a tulajdonságot meg lehet mérni.. így a tehetséga 4eSV.e^T>thet6’ van-e remény arra, hogy valakiből egyszer majd jó hegedűs legyen. Ezzel meg lehet takarítani a fölösleges kiképzési költségeket, és el lehet kerülni az évekig tartó gyakorlás ellenére bekövetkező kudarc okozta csálódást.- A Max-Planck Intézet munka- fiziológiai laboratóriumában más hangszerekre vonatkozó alkalmassági tesztek összeállításával, a képességet objektív módon megállapító készülékek kifejlesztésével is foglalkoznak, .. KENDŐZETLENÜL: Zárt ajtók „Félek a kopár falaktól" — ezt adta glosszája címéül néhány évvel ezelőtt egyik kollégám. Félek a bezárt ajtóktól — írhatnám ennek analógiájára e cikk élére. Amint őt idegesítették a csúnya, elhanyagolt, minden díszítőelemet nélkülöző közművelődési intézmények, úgy nyugtalanít mostanában egy — sajnos sokszor tapasztalt — jeleqség. Nézzük közelebbről. Legjobb lesz konkrét példák-* kai kezdeni. Egy falusi könyv- - tár bejáratánál négy-öt fiatal ócsorog. A falon levő tábla szerint kölcsönzési idő van. Ám a lakat nem kerül le a vaskos ajtóról; késik a könyvtáros. Eltelik fél óra, egy egész óra: nem jön. S az olvasók élszélednek. Más. A község művélődési háza este hat órakor zárva. A be- _ járatnál a tánccsoport tagjai. Lesik, várják a vehetőt, aki nem jön! Egy idő múlva indulnak hazafelé. És ismét másik példa. Az egyik művelődési ház falán ol-. vasom a nyitvatartási időt. Eszerint már két órával ezelőtt nyitva kellene, hogy legyen., 0e/zúgva van. Ketten-hórman be akarnak menni, míg ott vagyok. Mérgelődve indulnak tovább. Jogosan merül fel a kérdés: ellenőrzik-e rendszeresen a közművelődési ' intézmények munkáját? Törődnek-e mindenütt azzal, hogy pontosan betartsák a nyitvatartási időt, hogy az érdeklődők. a látogatók rendelkezésére álljanak azok, akiket e fontos posztokra állítottak? Sok helyen elhangzik a panasz; kevesen látogatják az intézményeket: nehéz az embereket becsalogatni a művelődési házba, a klubokba. Nos. azokon a helyeken, ahol ennyire eluralkodik a lelketlenség,. ahol a kő- , zönséget (az olvasókat, a szakkö-’ ri tagokat stb.) ennyire lebecsülik, semmibe veszik, ott vajon várhatják-e a helyi művelődés fellendülését? Aligha. Az ilyen helyeken még azokat a jó szándékú, s érdeklődő embereket is elriasztják, akiket előzőleg sikerült megnyerniük a művelődés szép ügyének. Ez pedig senkinek sem állhat érdekében. t Varga Mihály &. tf é sms % > # ú •.<*» é árét 3j 4 «4 . fr, 5» i m Jm m % VASZIL/J SUKSIN Makar Zserepcov A4 akar egész héten a’ házakat járta, és megfontoltan, tudálékosan tanította az embereket A jóra és a türelemre. Tanította, hogyan leéli ,élni — lehetőleg vidáman. de értelmesen. Ö hordta szét a. falubelieknek a leveleket. Tudatában volt munkt.ja fontosságának, nem szégyelltem hogy egészséges, ötvenéves férfi létére a leveleket és az újságokat hordja. No ineg a nyugdijat az öregeknek. Nyugodt, megfontolt léptekkel , járt az utcán. • Valaki megszólította: — Nincsen. Makar? — Láthatod — elmegyek melletted. tehát nincs. — Hogy-hogy nincs? Itt az ideje. Atkozott fajzatok. Makar odameiit a kerítéshez, táskáját felakasztotta egy karóra, rá gyű jtolt. — Mennyi a lakossága a Szovjetuniónak? Az öregasszony nem tudta. — Az ördög tudja. mennyi! Biztosa ti sok. ■— Sok. — Makar sem tudta pontosan, .mennyi. — És mindenkinél: ki kell adni■ a nyugdíjat. — Hogy-hogy mindenkinek? Mindenki fizetést kap. — No. htíl'yleleniil fejeztem ki magam. Annak, aki megszolgálta. Ige n ? — No," mit kezded már megint? —- Nyugalom. Az á.llam egy nappal kesőöh adja ki a nyugdijadat és már felemeled a hangod. Méregbe, jössz, Iwgy rossz rádnézni. Az álfámnak millió flfjén van, mint te. Kérdezem en. van nettek Jel kiisme retet c I: ? Hát nem tudtok várni egy-két napot? Képzeljétek magatokat a másik fél helyébe... . , Az Öregasszonyok ntegserlöd- 'tek. Az öregemberek elküldték Ma kart. IMakar ment tovább. — Sieht jón. voltál a fiadnál? — Voltam... , — Mi van- vele?— Semmi. Iszik.' mint. azelőtt. Megint' elzavarták, a mynkahe-• liléről a napiapót. . — Te meg biztosan lehordtád. Az anyád erre-arra ... ; — Hát mit mondjak neki? Petya. fiacskám, igyál csak kedvedre? ... » — Ugyan már! Ilyen szavakat nem is ismersz. Hozzá szoktál, hogy a szavakkal is törni-zúzni kell. mind a rúddal... Ostoba, léged is husánggal tanítottak gyerekkorodtól, azt 'hiszed, mindig így kell. Most egészen más az élet ... — .Azelőtt úgy ittak, ahogy ö vedel? Más az élet ..., — Képzeld niagad a helyébe. Fiatal, belevetette magát a szabad életbe, egy kis pénze is van. Ha csak egy hétre elmész a, Tárosba, már hazavágyódsz, ö meg már hány éve ott van. Kimegy a moziba, lát egy falut., .és elmegy inni. Mindezt meg kell érteni, V- Csak kritizálni tudsz, te mir haszna. A magad háza előtt sö- . pöij. ne mindig ezt a nótát fjj.)d. Járkálsz a falubaít és össze-visz- szc fecsegsz .., Te szélkelep. — Titeket tanítlak. ostobák. i Utazz el hozzá. Pelykához. ülj le ' vele iszogatni ..., — Olyan a fejed, mint a káptalan. |— Igen. Igyál vele. Utána szépen. finoman a lelkére lehet beszélni: hagyd abba. fiacskám, hagyd abba. lelkem. Hiszen mindannyian iszunk ünnepnapokon.., Ha jön egy ünnep — lehet inni, hu elmúlik — dolgozni kell. nem inni. Igen. Hogyan lehetne másképp?- i El ke.ll véle beszélgetni, meg kell győzni. Meglátod, kedves szóval gyorsabban eléred fl célod. — Nyír fahusánggal kellene a fejébe verni, -nem kedves' szóval. — No lám. Ezért mondom: kosok vágytól:. Szarv nö a homlg’cu. kcp. — és elégedettek: lehet öklelni, vele. | Dp hát te ember vagy, értelmet kaptál, türelmes szót ... — Menj már!... 4 Eh. tif ■ Makar ment tovább. Iván Szolofnin felesége. Nasztya fkát szült. Iván veszekedni kezdett ' Nasztyával. hogyan . nevezzék az újszülöttet, Iván a.t akarta. hogy g fiú is Iván legyen: Irán Ivánovics Szolomin. Násziya azt akarta, hogy Valerik. A há- ’ zustársak komolyán összevesztek. Elekor hozta nekik Makar a levei'elet Nasztya nőt\érától, aki férjével Magadanbari élt, és azt irta a lei-eleiben, hogy nagyon jól élnek, csal: fonásvíz nincs a házukban. de különben minden van, „de megértitek, csak konzervben, meri itt az éghajlat zord". Makar üdvözölte a . szülőket. Azok persze előtte is egymásnak estek — mindkettő fújta a magáét. á — Irán!... Ivánnak már csak téged/ hívnak meg Bolonduska- Ivánuskát a mesében. Ha belehalok. sem lesz Ványka. Magad is Bolondoska-lvanuska vagy ............ ■ — Bolond vagy te! Ebben a dologban most visszatértek a régihez. Nézd meg a városokban ... Makar hegyezni kezdte a fiilét — megérezte a zsákmányig i— Csak nyugalom, Iván —• mondta Ivánnak. — Ne csúfolod}. Mégha törvényes feleséged, akkor sincs jogod bolondnak nevezni. Lehet, hogy azt mondta rád: ■„Bolondoska-lvanuska", te meg mondd neki: „butuskám”. vagy valami mást. Kedvesen. Elsze- cfyelli magát és elhallgat. De hu nem hallgat el — hallgass el te. Légy erős és hallgass. / — Menj innen, te békeangyal. — Engem se kell elküldenéd. Mért küldessz el? Hívjátok a fiacskátokat Mityának — a magadam sógor .tiszteletére. Hiszen csomagokat is küldenek, néha- néha egy kis •pénzt is ... Aztán írd meg neki. hogy hát sógorként, tiszteletedre Mitriinek neveztem el, a fiamat. Bárhogy is — egy csomagot küld. és oda lesz a meghatottságtól. Hát hogyne: rólam nevezte él a fiát., ez nagy megtiszteltetés. a megtiszteltetésért az eptberek szintén megtiszteltetéssel fizetnek. Iván valamitől megvadult. — Takarodj? innen! Minek ütöd az orrod más dolgába?! Makar szelíden, elnézően, ked- i-cskedön neveiéit. Ismerte Iván verekedős természetét. — Ej. mért .jkell lármázni? .. . Éppen most kell ricsajt csap. ni?... Ej, te.iVánya lesz és kész. Iván galléron ragadta a postást. az ajtóhoz vezette, és1’ fenéken rúgta: — A tanácsért! Makar ment tovább az utcán. Megdörzsölte a \ rúgás helyét és mormogott: — Olyan rúgása van az ördfóg- fajzatnal:. mint egy lónak. Mesélni kezdte a szembejövők, nek: — Ez az Iván Szolomin... Bemegyek hozzájuk, óriási perpatvar: nem tudnak a gyereknek nevet gdni. En meg ajánlom nekik: Mitrij. Sógorukat hívják Magadanban Mitrijnek... De Makart nem akarták vé. gighallgatni: nem volt rá ideje senkinek. Meg aztán kevés emberrel lehet találkozni nyáron a faluban, Eljött a vasárnap. Makar nem dolgozott vásár nap. Várta a vasárnapot. Reggel megivott egykét kupicával,’ nem többet,, meg. reggelizett, kiült a kispadra a kapuhoz. Pompás kis pad volt, asztalkával; kényelmesen elhelyezkedett. rágyújtott. Megnedve- sedő szeme csillogott —várta, hogy jöjjön i'alaki. . — Mihejevna... Üdvözöllek, Mihejevna. Kellemes ünnepet! . — Milyen ünnep van, Makar? — V asárnap. — Istenem, az is. ünnep!..,: — Nem ír a fiad? Valahogy rég nem jáftam nálad ... — Biztosan nincs neki ideje írni. Nem\ üdülőben van —| bányában. — Egyiküknek sirtcs idejük, a gazembereknek. Literszámra vedelni a vodkát — arra van idejük. De levelet írni az anyjuknak = arra nincs. Be kell panaszolni a bánya igazgatójának. Ha akarod, én megírom. Ajánlottan elküldjük. . . — Elment az eszed. Makar? Majd a saját fiamat jelentem föl az igazgatónak! — Lehet ezt ravaszabbal esi| nálni. Lehet táviratot 1küldeni: nyugtalankodok, úgymond, hogy nem betegedett-é meg? Mindenképpen előveszik öt... — Pfúj, te ördögfajzat! Itt üldögélsz csak, és aztán unalmadban mindenfélét kitalálsz. — Tanítani kell az aljasokat, tanítani. ,Az öregasszony, megsértődve a fta miatt, haragokon ment az útjára. — Vén potrohos — morogta —, először szüljél gyereket, utána jelentsd fel. Ki emelné föl erre a kezét? — Amíg bele nem verik az emberbe, addig nem érti meg — mondta magának Makar. — Haragszunk a sors-ányácskára. pedig az tanít minket. Tanít bízón y. Más emberek jöttek. Makar mindegyikkel elbeszélgetett — ugyanilyen vasárnapi hangulatban. Tanácsokat adoii, hogyan lehet az anyóst felbosszantani; hogyan kell tekintélyt szerezni a szovhoz vezetősége előtt. Csák bátrabbnak kell lenni. Minden gyűlésen fel kell szólalni, és mindig ellenük. Először majd ráförmednek, és megpróbálnak valahogy kitolni veled, de ezt. is el kell mondani a gyűlésen. Csak meghátrálni nem szabad. Amikor rájönnek, hogy sepimit nem tydnak veted csinálni, akkor tisztelni kezdenek. Még félni is fognak tőled — vannak bűneik. Kinek nincsenek? — Osztán fo’gják magukat és elzavarnak. — Hova zavarnának? Innen el?... Ez nem gyár. Ügy délután két óra tájban Makarhoz odament Kuzma apó. Másnaposon soha nem volt pénze dókára,. — Adsz egy| üvegre valót? Kedden elmegyünk á vöihmel halászni, hozok neked halad. Makár adott neki egy .rubel húszat — gyümölcspálinkára. Aztán megkérte: — Gyere ide inni. Nincs kivel beszélgetnem. Az öreg hozta az üi'eg gyümölcspálinkát. felhajtott egy pohárral.1 — Tegnap jól beittunk a nőmmel. Most fekszik és nyög. — Vigyél neki egy yohárlcá- val. — Majd összeszedi magát -- fiatal. Ez nekem se élég. — Fukar ■ vagy. — Nem — mondta egyszerűen az öreg. — Osztán mégse viszel a nőd. nek? — Van a Nyurkának... Az majd ad neki. Most legalább pihen. Hogy van az asszony? — Rosszul. — Nem, .szoktad titokban el. tángálni? Hogy-hogy állandóan beteg? — Soha egy kisitjjal sem nyúltam hozzá. Ilyen gyenge szervezetű. — Furcsa egy ember vagy te, Makar. Eljött a vasárnap, te üteg itt üldögélsz naphosszat össze-1 tett kézzel.. Az emberek alig várják iezt a vasárnapot., hogy valamit dolgozhassanak a gazdaságukban maguknak, neked meg semmi dolgod nincs. Tényleg néni szégyelled? — Ennyire sem. — Makat a kist).jja végén mutatta. — Aztán például mért beszélsz az egyik embernek így, a másiknak amúgy — teljesen ellentétesen? Mit zavarod őket össze7 Makar egy ideig hallgatott, az utcát nézte, aztán azt mondta: — Nem erre születtem én, öreg... — Hát mire? — Magam sem tudom. Járkál az ember hét közben, beleártja magát mais dolgába... Aztán el jön a vasárnap, pihengetek. Rohadjatok csak tovább, gazemberek — gondolom. Még valami ocsmányságot is hozzáteszek. — Ronda dög vagy! — Bizony isten! Holnap pedig újra járom a házakat,' megint beleavatkozom mások dolgába. És tudom, hogy nem hallgatják meg a tanácsaimat, de nem tudom visszatartani magam. Valami viszkelegségem van a tanácsadásra. Szeretnék tanítani, és kész, ha belehalok is, — Ha mindig ’ ugyanazt tanú tanád, de így... csörögsz, mint szarka a karón. — fjedig azt akarom. De ha ugyanazt mondom is nekik, mindjárt az anyámat szidják. Néha nekem is esnek. Az a Ványka Szolomin is... kidobott a viperafájzat. — Ajaj!... Nehéz természete van. — Pedig neki is jót akartam: nevezd a fiacskádat. mondok, Mityának. a sógor tiszteletére, a sógor egészen odalesz tőle. Mi a különbség neki, az ostobának: Mii ya lesz a gyereke, vagy Vá- nya. Aztán mégiscsak könnyeb. ben élhetnének — a sógornak, ott Északon — nehéz ezresek for. dúlnak meg a kezén. És én mésp- seilf vetem meg az embereket. Ellenkezőleg, sajnálom őket. Az öreg rhegiita a maradék pálinkát és föltápászlcodott. — Mégis ronda dög vagy — mondta harag nélkül. És elment, Makar pedig üldögélt tovább a kispadon, nézte a falut, cigaret. tázott. A házból néha kijött a beteg felesége — a melegre, a map. fényre. Leült melléje. — Lám, mennyi ház!... — mondta elgondolkozva Makar, ném nézve a Jeleségére. — És' mindegyik háznak megvan a maga gondja.'Pedig ez csak egy fa. lu. Mennyi ilyen falu van Oroszországban — ajajaj. de menynyi! ... — Sok — hagyta rá a felesé- ge. . — Sok — sóhajtott Makar. n Sok bizony. Fordította: Fazekas László
