Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

1976. február 25. • PETŐFI NfiPB • * Megkezdődött az SZKP XXV. kongresszusa előtt az országok előtt, amelyek kivívták függetlenségüket Fo­kozódik a dolgozóknak a. mono­póliumok elnyomása, a kizsák­mányoló rendszerek ellen vívott harca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi, demokratikus, imperialistaellenes mozgalom. Mindez összességében a nemzet­közi forradalmi folyamat fejlő­dését jelenti. Az emberiség társadalmi fejlő­désének fő irányát a szocializ­mus országainak fejlődése, ere­jük növekedése, nemzetközi po­litikájuk jótékony hatásának erősödése határozza meg. A kapitalizmus általános vál­sága tovább mélyült az utóbbi években. A termelés szembetűnő csök­kenése és a munkanélküliség növekedése a kapitalista országok többségében összefonódott a ka­pitalista világgazdaság olyan sú­lyos megrázkódtatásaival, mint a valutaválság, az energiaválság, a nyersanyagválság, a válságot élezte az infláció, amelyet foko­zott a békeidőben soha nem lá­tott méretű katonai kiadások ál­landó emelkedése. Erősödött az imperializmuson belüli vetélkedés, a „Közös Pia­con” és NATO-n belüli viszály­kodás. A nemzetközi monopóliu­mok növekvő gazdasági hatalma még kíméletlenebbé tette a konikurrencia-h arcot. .A jelenlegi válság nem a szo­kásos. Mindenki világosan látja: szertefoszlott a burzsoá ideoló­gusok és reformisták egyik fő mítosza, az a mítosz, amely szerint napjaink kapitalizmusa képes a válság kiküszöbölésére. A kapitalizmus ingatag volta mind nyilvánvalóbbá válik. A munkásosztály fokozza har­cát a nagytőke, a társadalmi ba­jok fő okozója ellen. Fokozódott a burzsoá társada­lom eszmei-politikai válsága. Ez a válság kikezdi a hatalom intéz­ményeit, a burzsoá politikai pár­tokat, megingatja a legalapve­tőbb erkölcsi normákat. Mind nyíltabbá válik a korrupció, még az államgépezet legfelsőbb szint­jein _ is. Folytatódik a szellemi kultúra hanyatlása, nő a bűnö­zés. A kommunistáktól távol - áll, hogy a kapitalizmus „automati­kus csődjét” jósolják — folytat­ta beszédét Leonyid Brezsnyev. — A kapitalizmus még nem kis tartalékokkal rendelkezik. Az utóbbi évek eseményei azonban újult erővel bizonyítják, hogy, a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője. Az elmúlt öt év folyamán a nemzetközi reakció néhány bás­tyáját súlyos csapás érte. Ebben az időszakban zajlott le a chilei és a portugáliai forradalom. Pe­ruban jelentős sikereket értek el a forradalmi-felszabadító erők. Görögországban megbukott a ka­tonai fasiszta kormány. Spanyol- országban megingott a franeóista rezsim. A portugáliai helyzetről -szólva az SZKP főtitkára leszö­gezte: A Szovjetunió kategorikusan ellenez a portugál belü'gyekbe való minden beavatkozást. A portugál népnek minden más néphez hasonlóan joga van olyan úton járni, amelyet ő maga ha­tároz meg. Engedjék meg, hogy erről a szónoki emelvényről ki­fejezzem a szovjet kommunis­táknak Portugália forradalmi né­pével, kommunistáival, demok­ratáival való forró szolidaritását. A chilei forradalom világosan kifejezésre juttatta az ország né­pének arra irányuló szenvedé­lyes törekvését, hogy megszaba­duljon a hazai buzsoázia és a külföldi monopóliumok kizsák­mányolásának terhétől. A chilei reakció összeesküvése, amelyet— mint az-már mindenkinek isme­retes — a külföldi imperializ­mus terveit ki és fizetett meg, rajtaütésszerűen csapott le a for­radalomra. Chile tragédiája nem érvény­teleníti a kommunisták követ­keztetéseit a forradalom külön­böző útjainak lehetőségéről, be­leértve a békés forradalmat is, ha megvannak ehhez a szüksé­ges feltételek. Itt, a kongresszusunkon vala­mennyi szovjet ember nevében újból követeljük: „Szabadságot Luis Corvalánnak! Szabadságot a fasiszta junta valamennyi fog- 1 lyának!” A forradalmi mozgalom ta­pasztalata az elmúlt években szemléltetően bizonyította: ami­kor a monopoltőke és politikai uszály hordozói uralmát reális veszély fenyegeti, az imperializ­mus mindent elkövet, minden látszatát leveti mindenféle de­mokráciának. Kész lábbal tipor­ni az államok szuverenitását, minden törvényességet, nem is beszélve a humanitásról. Rága­lom, a közvélemény félrevezeté­se, gazdasági blokád, szabotázs, ínség, és romlás előidézése, meg­vesztegetés és fenyegetés, terror, politikusok meggyilkolta­tása, fasiszta típusú pogromok — ez annak a mai ellenforrada­lomnak a fegyvertára, amely mindig a nemzetközi imperialis­ta reakcióval szövetségben lép fel. Mindez azonban végső soron kudarcra vair kárhoztatva. A sza­badság ügye, a haladás ügye le­győzhetetlen. Az eltelt öt esztendő egyik ne­vezetes jelensége volt a tőkés világ kommunista pártjai befo­lyásának növekedése. A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúskodik az a tény, hogy az I969-es ta­nácskozáson felvázolt antiimpe- rialista akcióprogram legtöbb pontja megvalósult. A kommunisták között időn­ként keletkezhetnek vélemény- különbségek egyes kérdések el­bírálásában. A marxisták—leni­nisták azonban az ilyen kérdése­ket az internacionalizmus állás­pontjáról közelítik meg, az egész mozgalom egységének szilárdí­tását szem előtt tartva, és a ke­letkezett problémákat a valódi elvtársiasság szellemében, min­den egyes párt egyenjogúsága és önállósága tiszteletben tartása kikezdhetetlen normáinak kere­tei között vitatják meg. Termé­szetesen itt nincs és nem is le­het szó az elvi dolgokban való kompromisszumokról, a kommu­nista ideológiának ellentmondó nézetekkel és cselekedetekkel való megbékülésről. A kommunisták küzdelmükben a forradalom fejlődésének, a szo­cializmus és a kommunizmus építésének közös törvényszerűsé­geiből indulnak ki. Ezeket a tör­vényszerűségeket, amelyek a marxizmus—leninizmus elméle­tében tükröződnek, és amelyeket a gyakorlat igazolt, kollektiven és részletesen kifejtve fogalmaz­ták meg a testvérpártok nemzet­közi tanácskozásain. E közös tör­vényszerűségek alapos megérté­se, a rájuk Való támaszkodás az adott ország konkrét feltételei alkotó felmérésének és számba vételének párosításával, továbbra is a marxisták—leninisták elide­geníthetetlen sajátossága. Szeretném külön aláhúzni a proletár internacionalizmus fon­tosságát napjainkban. Ez a marxizmus—leninizmus egyik fő elve. A mi nézőpontunk szerint a proletár internacionalizmus eluta­sítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista pártokat és álta­lában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyvertől fosztjuk meg; Jelentékeny szerepet játszanak a kommunisták regionális konfe­renciái. Az elmúlt, években,.nem kevés ilyen konferencia volt. Külön meg kell említeni Latin- Amerika és a Karib-tenger tér­sége kommunistáinak havannai konferenciáját, amelyen rész vett az Egyesült Államok és Kanada Kommunista Pártja is. Az euró­pai kommunista -pártok szintén készülnek konferenciájukra. Sok párt sürgeti a kommunista és munkáspártok újabb világtalál­kozóját Az SZKP elvileg támo­gatja ezt a gondolatot, hogy mi­kor és hogyan valósítsuk meg, arról természetesen általános egyetértéssel döntünk majd. Szeretném kongresszusunkon felvetni azt a javaslatot, hogy emeljenek Moszkvában emlék­művet a nemzetközi kommunista mozgalom hőseinek, akik önfelál. dozóan küzdöttek a nép boldog­ságáért és életüket az osztályel- lenesség oltotta ki. Jelképezze ez pártunk megingathatatlan hűsé­gét a proletár internacionaliz­mus nagy ügyéhez. A XXV. kongresszus irányel­veinek megfelelően, tovább mé­lyítettük kapcsolatainkat a ha­ladó nem kommunista pártokkal — a forradalmi-demokratikus, valamint a baloldali szocialista pártokkal. Jelentékenyen bővül­tek érintkezéseink számos ország szocialista és szociáldemokrata pártjaival, így például Finnor. szág, Belgium, Japán, Nagy-Bri- tannia, Franciaország ilyen párt­jaival. Értékeljük, amit elértünk ezen a téren és továbbra is eb­ben az irányban munkálkodunk. Kétségtelen, hogy a tudomá­nyos kommunizmus és a szociál­demokraták reformizmusa között szó sem lehet ideológiai közele­désről. Az olyan szociáldemokraták­kal, akik tudatában vannak a béke ügye iránti felelősségük­nek, méginkább a szociáldemok­rata munkásokkal egyesíthet és egyesít is bennünket a népek biztonsága iránti gondoskodás, a fegyverkezési hajsza megfékezé­sére. a fasizmus, a fajgyűlölet és a kolonializmus legyőzésére irá­nyuló törekvés. az, amelyet a beszámolási idő­szakban hajtottunk végre. Az ötéves terv alatt 56 millió ember költözhetett jobb lakásba. 40 százalékkal növekedtek a tár­sadalmi fogyasztási alapokból származó kifizetések és kedvez­mények. Növelték a munkások, az alkalmazottak és a kolhozta­gok nyugdíját és segélyét, a diá­kok ösztöndíját. A másik alapvető probléma, amelynek megoldásában szintén előbbre jutottunk — ez a mező­gazdaság fellendítése, műszaki megújítása, a kolhozok és a szovhozok gazdasági megszilár­dítása. A párt, a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság lankadatlan figyelmet szentelt a mezőgazda­ságnak. A kongresszus küldöttei tudják, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az elmúlt öt évben a természet erőivel vívott rendkívül súlyos küzdelemben zajlott le. öt év 9 Az SZKP XXV. kongresszusán részt vevő külföldi testvérpártok vezetőinek egy csoportja az elnökségben. A képen balról jobbra! Gustáv Husák, Fidel Castro, Erich Honecker, Edward Gierek. Az enyhülés, a békés egymás mellett élés az államközi kap­csolatokra vonatkozik. Az enyhülés semmiképpen sem hatálytalanítja és nem is ha­tálytalaníthatja, vagy változtat­hatja meg az osztályharc törvé­nyeit. Nem titkoljuk, hogy mi az enyhülésben a szocializmus és kommunizmus békés építéséhez szükséges kedvezőbb feltételek megteremtésének útját látjuk. Ami pedig azt a balos színe­zetű állítást illeti hogy a békés egymás mellett élés állítólag majdnem „a kapitalizmus segíté­sét”. „a társadalmi-politikai hely­zet befagyasztását” jelenti, rni azt válaszoljuk: minden forrada­lom elsősorban az adott társa­dalom belső fejlődésének tör­vényszerű eredménye. Maga az élet is cáfolja a „befagyasztás­ról” szóló kiagyalásokat. Elég ha azokra a nagy foradalmi átala­kulásokra gondolunk, amelyek az utóbbi években mentek vég­be a világban. összegezve az elmondottakat, a Központi Bizottság teljes joggal jelentheti a kongresszusnak, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete olyan szilárd, mint amilyen még soha sem volt. Az elért eredményekre tá­maszkodva, most új feladatokat tűzünk ki nemzetközi síkon. A kitűzendő program sikerében va­ló bizakodásunkat arra alapít­juk, hogy az egész szovjet nép támogatja a párt irányvonalát. Ez a politikánk minden nép alap­vető érdekeit szolgálja. Ezé a politikáé a jövő! — fejezte be be­számolójának nemzetközi részét az SZKP KB főtitkára. n. Az ötéves terv eredményei és a párt gazdaságpolitikájának fő feladatai Bőséges anyagot tartalmaz az SZKP Központi Bizottságának a tervezete „A szovjet népgazda­ság-fejlesztés 1976—80-ra szóló fő irányairól” — mondotta ezután az előadó. Ez lehetővé teszi an­nak elbírálását, hogy mit végez­tünk a beszámoló időszakban és milyen feladatok állnak az ország előtt. A kilencedik ötéves terv eredményei Amennyiben a kilencedik öt­éves terv általános eredményeire gondolunk, a legfontosabb abban foglalható össze, hogy a szovjet nép önfeláldozó' munkája, a párt irányító és szervező tevékenysége biztosította a gazdaság szüntelen növekedését. Az ötéves terv alap­vető társadalmi és gazdasági felr adatait megoldottuk. . A kilencedik ötéves terv nem hasonlítható más időszakokhoz. Minden előző ötéves tervidőszak­nál jóval nagyobb növekedést ér­tünk el az ipari termelésben, a beruházásokban, valamint a nép jólétének emelésével kapcsolatos új intézkedések foganatosítására szükséges állami előirányzatok­ban. Még impozánsabb lett azok­nak a fontos termékfajtáknak a listája, amelyek volumenében a Szovjetunió első helyre került a világon. A szénhez, a vasérchez, a cementhez és több más termék­hez az elmúlt években csatlako­zott az acél, a kőolaj, a műtrágya. Az ipari termelés volumene, amint ezt az irányelvek előirá­nyozták, öt év alatt 43 százalék­kal növekedett. Külön szeretném kiemelni a be­ruházások méreteit. Valamennyi gazdasági ágba összesen több mint 500 milliárd rubelt ruház­tunk be, ami lehetővé tette az alapvető termelési alapok más- félszeres növelését. Meg kell említeni a sikereket annak a megoldásában, amit az SZKP XXIV. kongresszusa fő fel­adatként jelölt meg — a nép életszínvonalának emelésében. Az ország történelmében nem volt még eddig példa olyan széles körű szociális programra, mint alatt csupán egyetlen, az 1973-as esztendő volt jó, két évben pedig — 1972-ben és 1975-ben — hal­latlanul nagy aszály sújtotta a mezőgazdaságot. A körülmények ilyen kedvezőtlen egybeesésével falvaink egyetlen ötéves tervidő­szakban sem találkoztak. A párt által foganatosított ha­tározott intézkedések, az a meg­feszített, sőt minden túlzás nélkül hősies munka, amellyel a kolho­zokban és a szovhozokban rea­gáltak a Központi Bizottság fel­hívására, lényegesen enyhítette a helyzetet. A mezőgazdaságban — egészében véve — tovább növe­kedett a termelés. A kilencedik ötéves tervidő­szakban nem csekély erédmétíyé- ket értünk el az olyan mélyre­ható probléma megoldásában, mint a termelés hatékonyságának emelése. A legáltalánosabb mu­tatója ennek a munkatermelé­kenység felgyorsult növekedése. Ennek köszönhető az iparban a termékgyarapodás 84 százaléka, az építkezésben 78 százaléka, a mezőgazdaságban pedig az egész gyarapodás. Ezalatt az idő alatt az iparban a termelési alapok mintegy 40 százalékát, a mező- gazdaságban pedig 56 százalékát újítottuk meg. Még egy fontos probléma, ame­lyet nagy arányokban oldottunk meg a kilencedik ötéves tervidő­szakban — ez az ország tüzelő-, energia-, fém- és nyersanyag- szükségletének biztosítása. Gazdaságfejlesztésünk iránya és jellege tökéletesen megfelelt az SZKP XXIV. kongresszusa el­vi előírásainak és irányelveinek. A kommunista párt irányításá­val a kilencedik ötéves tervidő­szakban újabb hatalmas lépést tettünk a kommunizmus anyagi­műszaki bázisának megteremtésé­ben, a nép életszínvonalának emelésében, az ország biztonságá­nak szavatolásában. Ez a pártái­tól a XXIV. és a XXV. fcongresz- szus közötti időszakban kifejtett gazdasági tevékenység politikai eredménye. Ez a szovjet emberek hősies munkájának fő eredménye. A gazdasági fejlődés problémá­it érintve Leonyid Brezsnyev így folytatta: Az objektív természetű nehéz­ségekről már szóltam. A rossz termést hozó évek hatása szük­ségszerűen tükröződött a mező- gazdasági termelésben és egyes közszükségleti cikkek gyártásá­ban. a nemzeti jövedelem növe­kedésének ütemében. De nemcsak objektív okokról van sző. és ezt nyíltan meg kell mondani. Nem mindig és nem mindenütt dolgoztunk úgy. ahogy . ezt saját határozataink követel­ték. A tervezés tökéletesítése, a gazdasági mechanizmus átalakí­tása. a termelés intenzívebbé té­telét célzó irányvonal a tervezett­nél lassabban valósult meg. A párt gazdasági stratégiája és a tizedik ötéves terv sajátosságai Fő feladatainkat, a gazdasági tevékenység alapvető irányait te­kintve a kilencedik és a tizedik ötéves terv mintegy egységes egészet alkot — hangsúlyozta az előadó. A párt gazdaságpolitikájának hosszú távú orientációjáról van sző. A legfőbb volt és marad a nép anyagi és kulturális életszínvona­lának szakadatlan emelése. A gazdasági stratégia magában fog­lalja azoknak az eszközöknek, utaknak pontos meghatározását is, amelyek a kitűzött célokhoz ve­zetnek. Ez a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztését, hatékonyságának fokozását, a tu­dományos-műszaki haladás meg­gyorsítását, a munka termelé­kenységének növelését, a munka minőségének teljes erőnkből való javítását jelenti a népgazdaság minden láncszemében. Az előző kongresszus határo­zatainak megfelelően a tizedik ötéves terv előkészítése az ország 1990-ig szóló távlati gazdaságfej­lesztési irányvonalainak kidolgo­zásával egyidejűleg folyt. A 15 évre szóló orientáló megállapítá­sok természetesen nem lehetnek és nem is kell, hogy annyirá di- rektíva-jellegűek és részletesek legyenek, mint az ötéves tervek. Rendeltetésük más; az, hogy jó előre meghatározzák az, előttünk álló feladatok jellegét és mérté­két, összpontosítsák az erőket megoldásukra, világosabban _ je­lezzék az esetleges problémákat és nehézségeket, megkönnyítsék az ötéves terv keretein túlnövő programok és tervezetek kidolgo­zását és végrehajtását. A konkrét számokon a távlati feladatokon még sokat kell dolgoznunk. A már elvégzett szá­mításokból azonban kitűnik, hogy" áz 1976—1990-es években az ország körülbelül kétszer ak­kora anyagi és pénzügyi forrá­sokkal rendelkezik majd, mint az elmúlt tizenöt évben. A számos új lehetőség minde­nekelőtt o szovjet emberek anya­gi jólétének további növelésére, munka- és életfeltételeik javítá­sára, az egészségügy, a közműve­lődés, a kultúra jelentős előrelé­pésére vonatkozik, mindarra, ami elősegíti, az új ember formálását, a személyiség sokoldalú fejlődé­sét, a szocialista életmód töké lé­tesítését. A tizedik ötéves tervben a munkások és alkalmazottak átlag­bérét öt év alatt 16—18 százalék­kal, a kolhozparasztoknak a kö­zös gazdálkodásból származó jö­vedelmét pedig 24—27 százalék­kal kívánjuk növelni. A lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások 28—30 százalékkal nö­vekednek. A könnyű- és élelmi­szeripar, valamint a lakossági szolgáltatások szférájának fejlesz­tésére a . tizedik, ötéves , tervben több mint 31 milliárd rubelt-foi> dítunk, fvatmiliiárddal, •• . többet, mint az előző ötéves tervben. A kiskereskedelmi áruforga­lom volumenét 60 milliárd ru­bellel kívánjuk növelni. A Központi Bizottság a fő irá­nyok tervezetének kidolgozása során különleges figyelmet fordí­tott a lakásépítésre. Az ötéves terv előirányzata: 550 millió négy­zetméter. összetett, mindenoldalú formá­ban igyekszünk megoldani a la­káskérdést. Az egészségügy fej­lesztésére a tizedik ötéves terv­ben jelentős anyagi eszközöket fordítunk. Ezeket rendeltetéssze­rűen és teljes mértékben fel kell használni. A párt gazdasági stratégiájának mind a tizedik ötéves terv, mind hosszabb távlatok tekintetében tengelyében áll az ország gazda­sági erejének további növelése, a termelési alapok bővítése és gyö­keres felújítása, a nehéziparnak — a gazdaság alapjának — sza­kadatlan, kiegyensúlyozott növe­lése. Ez hatalmas feladatokat állít azok elé az ágazatok elé, ame­lyeknek ki kell elégíteniük az országnak a fémek, fűtőanyagok, energia, vegyipari termékek, er­dő- és építőanyagok iránt egyre növekvő igényét. Különleges felelősség hárul azokra az ágazatokra, amelyek a népgazdaság minden szféráját modern gépekkel és berendezé­sekkel hivatottak ellátni. Tovább fejlesztjük egyebek közt a nyugat-szibériai komple­xumot, amely távlatjlag az or­szágos ellátáshoz a kőolajnak és földgáznak mintegy felét, a mű­guminak és a műanyag jelentős részét adhatja. Alapvetően új szakaszt terve­zünk a kelet-szibériai termelő­erők kiaknázásában. Egyedül a szajanszkl komplexum, amelynek az energiát a világ legnagyobb kapacitású erőműve, a Szajan- Susenszkaja vízierőmű szolgál­tatja, számos olyan ipari létesít­ményt foglal majd magában, arpelyek fémkohászatra és gép­gyártásra szakosodnak. Nagy jelentősége van a baj­kai—amuri vasútvonal építésének^ Ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg az ország előtt álló szerte­ágazó gazdasági és társadalmi feladatokat, nincs más út, mint a munka termelékenységének gyors növelése a társadalmi ter­melés hatékonyságának nagy­mértékű emelése. A hatékony­ságra való támaszkodás — és er­ről újra és újra szólnunk kell — egész gazdasági stratégiánk leg­fontosabb alkotórésze. A nyolcvanas években nem további munkaerők bevonására kell majd számítanunk, hanem csupán a munka termelékenysé­gének növelésére. Az ország energia- és nyers­anyagszükséglete állandóan női ezek termelése pedig egyre drá­gábbá válik.. Következésképpen annak érdekében, hogy ne kell­jen rendkívüli mértékben növelni a beruházásokat, el kell érni, hogy a forrásokat ésszerűbben használjuk feL A népgazdaság fejlődésének mértékében, a városok és ipari központok növekedésének ará­nyában egyre több anyagi esz­közt igényel majd a környezet­védelem. Az új ötéves terv e téren nagy szerepet játszik, nem hiába ne­vezték el a hatékonyság és mi­nőség ötéves tervének. Természetesen nem feledkezünk meg a mennyiségről sem. így a nemzeti jövedelmet 1980-ban 457,5 milliárd rubelre tervezzük, vagyis 96 milliárddal kívánjuk növelni. Az ipari termelés érté­ke majdnem 197 milliárd rubel­lel nő, és meghaladja majd a 720 milliárdot. Ezzel együtt számos vonatko­zásban a növekedés üteme vala­mivel alacsonyabb lesz, mint a kilencedik ötéves tervben. Bizo­nyos mértékig ebben tükröződ­nek az előző évek nehézségéi. A legfontosabb, hogy ebben az ötéves tervben a népgazdaság fejlesztésének nagyobb kiegyen­súlyozottságot és arányosságot igyekeztünk biztosítani jobb fel­tételeket teremteni a munka minőségi mutatóinak emelésé­hez. A minőség problémáját na­gyon átfogóan értelmezzük. Ez magában fogja a gazdasági te­vékenység minden vonatkozását. A magas szintű minőség a munká­val és az anyagi eszközökkel vadó takarékosságot az exportle­hetőségek növelését, végső fokon pedig a társadalom igényeinek jobb, teljesebb kielégítését jelen­ti. Ezért kell a termelés minő­ségének növelésére ráállítani a a tervezés és irányítás egész mechanizmusát, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egész rendsze­rét, a mérnökök és tervezők erő­feszítéseit, a munkások tudását Erre kell állandóan irányulnia a pártszervezetek, a szakszerveze­ték és a Komszomol figyelmének. A hatékonyságot célzó irány­vonal a 10. ötéves tervben ab­ban jut kifejezésre, hogy a mun­ka .termelékenységének növelé­sével kell biztosítani az ipari termelés növekedésének körül­belül 90 százalékát a mezőgaz­dasági és építőipari termelés egész növekedését. Egészében az ország nemzeti jövedelme növe­kedésének 95—90 százalékát a munka hatékonyságának növe­lésével kell elérni, szemben az elmúlt ötéves terv nyolcvan szá­zalékos arányával. A tizedik ötéves tervben élő­irányzott népgazdaságfejlesztési mutatókat az előző ötéves terv­nél kisebb ütemben növekvő be* ruházásokkal kell elérni. A beru­házások összvolumene rendkívül jelentős lesz — 630 milliárd ru­bel nagyságrendű. A kilencedik ötéves tervben végrehajtott 42 százalékos növekedéssel szemben azonban ez alkalommal 24—26 százalékkal emelkedik majd. Azért tartjuk ezt. célszerűnek; mert fontos, hogy a már meg­levő berendezések, a már létre­hozott kapacitások teljesebb ki­használására helyezzük a hang­súlyt. Ez a népgazdaság inten­zívebbé tételének irányvonalát is is jelenti. A holnap radikális intéz-; kedéseket követel. Meg kell vál­toztatni magához a tervezéshez és a beruházások felhasználásá­hoz való viszonyt, a már meg­levő termelést és az új beruhá­zásokat egységes egészként kell tervezni. A beruházási kereteket a minisztériumok és a vezető szervek számára nem általában« nem is új objektumok létesítésé­re, hanem a termelés tervezett növelésére kell odaítélni. Az anyagi és pénzügyi erőforráso­kat elsősorban a meglevő válla­latok technikai berendezéseinek felújítására és rekonstrukciójá­ra kell irányítani, oda, ahol a termelési kapacitást új beruhá­zások nélkül vagy aránylag ki­sebb beruházással lehet bővíteni. Gyorsan, gazdaságosan és kor­szerű technikával kell építeni — ez a beruházások magas fokú ha­tékonyságának alapfeltétele. A tizedik ötéves terv, akárcsak valamennyi ötéves terv, szocia­lista hazánkat alkotó valamennvi köztársaság, nemzet és nemzeti­ség fejlesztésének programja lesz. Az országos keretek között kiala­kult egységes gazdasági szervezet jelenti a népek barátságának és együttműködésének szilárd anya­gi alapját Az SZKP Központi Bizottsága elégedettséggel állapítja meg, hogy „a Szovjetunió népgazdasá­ga 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai” című tervezetet vala­mennyi területen, határterületen és köztársaságban a politikai ak­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents