Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1976. január 14. I SIKERES SZAKSZERVEZETI TÁRSADALMI ÁRELLENŐRZÉS A fogyasztók érdekvédelmében A jó néhány társadalmi munkabizottság között, amely a Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett működik — van egy új, mindössze egy esztendeje tevékenykedő, a Termelési Árellenőrző Bizottság. Munkálkodásának lényegéről Princz Lászlótól, az SZMT titkárától és Kovács Páltól, a közgazda­sági osztály vezetőjétől kértünk tájékoztatást. Tavaly februárban — tíz tár­sadalmi aktívából alakult az SZMT Termelési Árellenőrző Bi­zottsága Jó szakemberekből, akik széles körben szereztek már ta­pasztalatot a vállalatok, szövet­kezetek ár- és üzletpolitikájáról. Erre mutat, hogy a Bajai Finom­posztó, a Fémmunkás, a cipő­gyár. s több más üzem és keres­kedelmi vállalat árszakemberei dolgoznak ebben a bizottságban. Az eddigiekből is kiviláglik, hogy mennyiben más az ő ellen­őrző munkájuk, mint a szakszer­vezetek régóta és ma is munkál­kodó társadalmi ellenőreié, akik a boltokban, vendéglátóipari egy­ségekben kísérik figyelemmel lá­togatásaik során az árak betartá­sát — a fogyasztók érdekvédel­mében. Éppen e régtől folyó mun­ka alapossága, közhasznúsága késztette arra a SZOT Elnöksé­gét, hogy ezt az ellenőrző társa­dalmi tevékenységet — mint Ko­vács Pál megfogalmazta — a ter­melési oldalra is kitérjesz- sze. Így jöttek létre — SZOT-ha- tározatra — az SZMT-k mellett működd Termelési Árellenőrző Bizottságok. Feladatuk tehát, magyarázta Princz László, hogy a párt élet­színvonal-politikájának megfele­lően, a szakszervezet részéről erő­sítsék a fogyasztók, a szervezett dolgozók érdekvédelmét Azaz működjenek közre a vállalatok és szövetkezetek ár- és üzletpoliti­kájának társadalmi ellenőr­zésében. Az ipari, kereskedelmi és szol­gáltató vállalatok, szövetkezetek árpolitikai magatartásának ellen­őrzése, az árhatósági elő­írások . betartásának vizsgálata mellett magában foglalja az árkalkulálással kapcsolatos té­nyek ellenőrzésére vonatkozó vizs­gálati feladatokat. Mit vizsgál a 2—4 ellenőrből álló bizottság egy-egy adott vál­lalatnál. termelőszövetkezetnél? E munka sokszempontúságát nem lehetne egyetlen cikk keretében részletezni, de néhány vizsgálati terület felsorolása is megérteti az olvasókkal, a fogyasztó kö­zönséggel ennek tartalmát. A szakmailag szükséges dokumentá­ciók gondos áttanulmányozása alapján —. és természetesen a vo­natkozó törvények, jogszabályok, hatósági rendelkezések, bel- és külföldi piacviszonyok alapos is­meretében — megnézik például a következőket. A törvényes elő­írásnak megfelelően készült-e a termelő vállalatnál árvetési költ­ségkalkuláció; történt-e árválto­zás a vizsgált időszakban, ennek mértéke, indoka, s milyen piaci viszonyok között jött létre, tehát pl. monopolhelyzet vagy hiány­cikk-körülmények nem játszot­tak-e közre, összhangban van-e az árkalkuláció és utókalkuláció, nem történtek-e indokolatlan költségfelszámítások. A termékek értékéhez képest nem aránytala­nul magas-e az ár; összhangban van-e a rokon-, ill. helyettesítő cikkek értékével:- használati tu­lajdonságaival. Nem kifogásolha­tó-e az árban elért nyereség; méltányos-e a haszon. És folytat­hatnánk a vizsgálódások témáit. A két megyei szakszervezeti ve­zető előadta, hogy a bizottság el­ső évi munkássága örvendetesen beváltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. Ennek lényeges előfeltétele volt. hogy az SZMT — és szóban- forgó bizottsága — példásan együttműködött a megyei tanács szakigazgatási szervével, az ipa­ri, kereskedelmi osztállyal. Az SZMT és a megyei tanács közö­sen ádja ki aZ ellenőrök megbí­zó leveleit, s a bizottságokban mindkét részről ott vannak az ár­szakemberek. 1975-ben 13 vállalatnál, illetve szövetkezetnél végeztek ellenőr­zést. köztük a Bajai LAKBER- nél, a kiskunmajsai Drótfonat­nál. a kiskunfélegyházi Ruhaipari Vállalatnál, a Kalocsai Textilfel­dolgozónál, a Kiskunhalasi Cipész Ktsz-nél, eT BÉK-nél. MEZÖTER- MÉK-nél. Ebből is kitetszik a szó­ródás —. az a törekvés, hogy mi­nél több szakmánál ellenőrizzék az árképzés törvényszabta előírá­sainak betartását — mindany- nyiunk érdekében. A borárválto- zások elrendelését követően vizs­gálták. helyesen, idejében, s a kiadott rendelkezéseknek megfe­lelően vezették-e át azokat a Ven­déglátónál, Központilag is ki­emelt feladatuknak tekintették a zöldség-, s gyümölcsárak alaku­lásának ellenőrzését. Indokolatlan áremelés miatt mindössze 3 esetben került sor intézkedésre; 2 szabálysértési és 1 fegyelmi eljárást folytattak le. Az ellenőrzések alaposságát te­kintve — egy-egy vizsgálat 5—8 napon át tartott — ez nem rossz arány, s arra vall, hogy a terme­lő vállalatoknál, szövetkezetek­nél általában korrekt az iizlet- és árpolitikai magatartás. 1976-ban sem lesz kevesebb a Termelési Árellenőrző Bizottság munkája, hiszen a legújabban el­rendelt árintézkedések helyes végrehajtásának ellenőrzésében fokozott felelősség hárul a társa- dalmiszakember-aktivákra. Hogy továbbra is az eddigihez hason­lóan álljanak hivatásuk magasla­tán. mind az SZMT, mind a me­gyei tanács a legteljesebb támo­gatást nyújtja feladatuk zavar­talan ellátásához. A program már készen van, s a „kísérleti” év eredményei is garantálják, hogy 1976 — valamivel több ellenőr­zését is sikerrel bonyolítja le a bizottság. Tóth István POLITIKAI SZÓTÁR Napenergiával működő szivattyú Politikai gyakorlat A világ első napenergiával hajtott vízszivattyúja naponta ti­zenöt köbméter vízzel fogja el­látni egy Dakar (Szenegál) mel­letti kis falu lakóit. A szükséges 4000 watt elektromos energiát szoüáris cellák szolgáltatják. A sötétség beálltával elemek mű­ködtetik a szivattyút. KI VEZESSE A SZÖVETKEZETEI? Az elnök és a szakmai vezetés (2.) A szövetkezeti vezetés munká­jának vázlatos meghatározásá­hoz is figyelembe kell vennünk a szövetkezeti gazdaság kettős jellegét. E gazdaságok egyfelől vállalatok, amelyek saját kocká­zatukra termelnek, gazdálkod­nak; másfelől • önkormányzatú emberi közösségek, amelyek for­málják, szocialista irányba ala­kítják tagjaik és családjaik éle­tét. Erdei Ferenc 1969-ben a ter­melőszövetkezetek vezetését ele­mezve a következőkre figyel­meztet; „...a szövetkezeti veze. tőgárdákban, a következő időszak­ban a modern iparszerű vállalati gazdálkodás kibontakozása során növekszik a fejlett technikához •értő és racionális gondolkodás­ban járatos szakemberek szere­pe, ... a fejlődés útja továbbra is fokozatos átalakulás... a kö­vetkező időszakban sem boldo­gulhat a tagságtól elszakadt ve­zetés”. Valóban, a gyakorlat azt mu­tatja, hogy azok a termelőszö­vetkezeti vezetők járulnak hozzá munkájukkal igazán sikeresen a gondjaikra bízott üzem, vagy egy-egy szakterület jó működé­séhez, akik értenek a kollektív vezetés és az egyszemélyi fele­lősség összhangjának megterem­téséhez. A szövetkezeti gazdálkodás fej-: lődése egyre nagyobb követelmé­nyek elé állítja a vezetőket. Már ma is igen széles azoknak a vál­tozásoknak a köre, amelyekben a vezetőknek jól el kell igazodniok. Közülük csak néhányat sorol­junk: a gazdaságok méretének és árutermelésének növekedése, a termelés szakosodása, a munka- megosztás fejlődése, a műszaki haladás, a nagyfokú gépesítés, á gazdasági ösztönzők helyes alkal­mazása, a piaci viszonyok figye­lembe vétele, a szakképzettség állandó fejlesztése. Mindebből következik, hogy a vezetőknek újabb és újabb ismereteket kell elsajálítaniok ahhoz, hogy a gyorsan változó termelési folya­matokat és az egyre képzettebb szakgárda irányítását kellő biz­tonsággal kézben tudják tartani. Változatlanul igaz, hogy a ve­zetésben kiemelkedő szerepe van az elnöknek, ö nemcsak a ter­melőszövetkezetek és a közgyű­lés által választott vezetőségnek az elnöke, hanem egyszemélyben felelős vezetője a szövetkezeti .gazdaságokban is mindjobban kifejlődő különféle képzettségű szakemberekből álló irányítógár­dának. Az elnöknek tehát el kell igazodni megannyi szakmai, ter­melési kérdésben ahhoz, hogy irányítani tudja munkatársait. Ám a szakmai ismereteken kí­vül megfelelő emberi tulajdon­ságok is kellenek a jó vezetés­hez. A tapasztalatokat azt mutat­ják, hogy a szövetkezeti vezetés módszereinek társadalmi megha­tározottsága döntő módon az el­nök életútjával, tapasztalataival, emberi magatartásával, továbbá a szövetkezeti tagság % és a köz­vetlen környezet (a falu) külön­féle társadalmi rétegeihez fű­ződő viszonyával függ össze. Jellemzésül említjük meg, hogy nemrég az egyik termelő- szövetkezetben például a jó ve­zetők iránti igényeket a tagok a következőkben fogalmazták meg: problémáikkal bármikor felkereshessék beosztottaik, a té­vedéseket legyen ereje beismerni, a feladatok végrehajtása során ne avatkozzon be beosztottai munkájába, legyen népszerű, a döntések előtt kérje ki munkatár­sainak véleményét, mulasztás esetén éljen a büntetés eszközé­vel, kísérje figyelemmel beosz­tottai fejlődését és őket eszerint ítélje meg. A vezetők — és mindenekelőtt az elnök — jó munkájának egyik nélkülözhetetlen tényezője a tag­ság körében kivívott tekinté­lyük. Ez azt jelenti, hogy minden munkatársa és a szövetkezeti tagság elismeri, kedvezően érté­keli jellemét, vezetői képességeit. A személyi tekintély alapja tehát mindig a vezetettek bizalma, amihez elengedhetetlenül szüksé­ges az a meggyőződés, hogy a veze­tő őszinte jóakarattal van mun­katársai és az egész szövetkezeti tagság iránt. H. L. A politikával foglalkozó tanulmányokban gyakran fölbuk­kan a politikai gyakprlat,- rp,ii)t kifejezés. Ennek a kifejezés-: . ~ nek meghatározott fogalmi tartalma van és elengedhetetlen £ része a politikára vonatkozó eiemző tudásnak. Míg a termelési gyakorlat, vagy hadgyakorlat stb., fordula­tok szóhasználatunkban a vala­mire való fölkészülésre utalnak; addig a politikai gyakorlat nem az állampolgárok, vagy a poli­tikusok tréningjét jelenti majda­ni elfoglaltságukat célozandó, ha­nem a politikai intézményektől: és a politikai gondolkodástól vi­szonylagosan és elemzően elkü­lönített valóságra vonatkozik. Arról az összefüggésről van itt szó, amit általában úgy szoktunk megfogalmazni, hogy más az el­mélet és más a gyakorlat. Azaz a gyakorlati politika nem telje­sen ugyanaz, mint az elméleti politika. Az elméleti politika ugyanis, miközben a gyakorlat- báni politika képét törekszik rögzíteni, egyúttal magában hor­dozza valamely kívánatos gya­korlat képét is. A politikai gyakorlat azonban, mint elemző tudásunk fogalma, korántsem a gondolkodástól és intézményektől megfosztott abszt­rakt csontváz, hiszen még elmé­letileg sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a politikai gyakorlat mindig valamilyen politikai intéz­ményrendszerben történő politikai tevékenység, ami politikai esz­mék, balhiedelmek, ideológiák ál­tal orientált gondolkodó emberek cselekedeteiben megy végbe. Ah­hoz viszont, hogy megítélhessük egy társadalmi csoport politikai tevékenységét, egy politikai szer­vezet működését, vagy egy esz­me hatását, az elemzés érdeké­ben először elvonatkoztatunk et­től a bizonyos általábani politi­kai gyakorlattól, megvizsgáljuk a jelenség önmagában! összefüggé­seit, majd ezek birtokában mér­legeljük szerepét és jelentőségét a gyakorlat szövevényében. Vagy­is először elrugaszkodunk a gya­korlattól, hogy ahhoz visszatérve jobban megérthessük. A politikai gyakorlat vagy po­litikai praxis tehát a politikai te­vékenységnek, intézményeknek és gondolkodásnak átfogó fogal­ma. Amilyen világosnak tűnik ezek mindenkori együttléte a po­litikai gyakorlat egészére vonat­kozóan, annál kérdésesebb kőnk. rét összefüggésük egyes esetek­ben. Hiszen gyakran tapasztalha­tunk szervezeti formát még nél­külöző, azaz nem intézményesült politikai tevékenységet, ami ide­gen a bevett intézmények szem­pontjából és feszíti az adott ke­reteket. Másrészt vannak olyan politikai szervezetek, kiüresedett intézmények, amelyeket nem él­tet a gyakorlat, mert a szervezet mögött kihalt a mozgalom. Me­gint más összefüggés az, amikor bizonyos politikai tevékenység csak homályos neheztelések, át nem gondolt indulatok által moz­gatott, azaz nélkülözi még a ve­zérlő, célkijelölő eszmerendszert, S ugyancsak más a kihűlt poli­tikai elképzelések kérdése, ami­kor az adott eszmei célok már érdektelenné válnak és csak üres rítusként léteznek. A politikai tevékenységformák, politikai intézményesítettségek és a politikai meggondolások — mint minden más — állandóan módosuló, változó összetevői a politikai gyakorlatnak, amelyek a maguk egyediségében kialakul­nak, léteznek, majd elhalnak. A szocialista társadalom politikai gyakorlatában, ami szándékaink szerint nem csak változik és fej­lődik, hanem tudatos fejlesztés tárgya is, ezekkel az összefüggé­sekkel számolnunk kell. Amikor politizálunk, vagyis ésszerű okoskodással mérlegelünk egy politikai részkérdést, akkor célszerű, ha a politikai gyakorlat ezen belső összefüggéseit is szem előtt tartjuk. Ennek híján ugyan­is a politizálás, ami szintén része a politikai gyakorlatnak, köny- nyen panaszkodássá sekélyesedik. Az ilyen szintű politizálás, mint azt a tapasztalat mutatja több­nyire célt nélkülöző és hatásta­lan. Ami pedig hatástalan az nemcsak egyénileg hiábavaló, ha­nem — és ez a fontos — politi­kailag érdektelen is. T 8 — Katalógus a tájfunokról A szovjet távol-keleti hidro- meteorológiai kutatóintézet mun­katársai tájfunkatalógust állí­tottak össze. A katalógus Csen­des-óceán / trópusi övezetében 1958—1972 »között keletkezett 380 tájfun adatait tartalmazza. A kutatók a hatalmas at­moszférikus viharok sajátos törzslapjait készítették el, a vi­har útjának térképével, meghatá­rozva minden tájfun koordinátá­it, a centrumában levő minimá­lis nyomást. Adatokat gyűjtöttek a szél maximális sebességéről, pályájáról, hatósugaráról. A statisztikai adatok szerint a legtöbb tájfun, összesen har­minchárom, 1967-ben volt. HAJÓK, KOTRÓGÉPEK, ELEVÁTOROK JAVÍTÁSA BAJÁN A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Bajai Hajóépítő tizemében, a sólyatéren egymás után villannak fel a hegesztők fényei. Folyik a teli nagyjavítás. Az időjárás kedvez a hajómunkások­nak. Az elkészült kotrókat, szállító tartályhajókat könnyen kicserélik, mert nem tartja fogságban a jégpáncél. De könnyebb a kint dolgozók helyzete is. Nem látni kucsmás, pufajkás embereket, sem pedig forró teát cipelő lányokat. 0 Szternai István kotrógépek puttonymeritőit hegcszti. kául, hogy a hajóépítők tavaly is jó munkát végeztek. A víz fölött magasan röpködnek a sirályok, néha odakapva a fejüket az alat­tuk felvillanó hegesztők fényére. Talán nekik is feltűnt, hogy né­hány nappal ezelőtt elcsendese­dett a sólyatér, a hajógyáriak is búcsúztatták az óévet. Most újra találkoztak velük. Néha a hang­jukat is hallatják, mintha csak üzennének a magasból; j<5 muri-; kát az új esztendőben. Sz. F. Az üzem előre meghatározott terv alapján dolgozik. Timusz Sándor üzemvezető-helyettes sze­rint tulajdonképpen akkor végez­nek jó munkát, ha kevés a mun­kájuk. Persze a természetes elko­pás, velejárója a felújítás. Ta­valy mintegy 100 különféle mun­kagép, illetve hajó javítását vé­gezték el. Ez a mennyiség az elő­ző évihez képest jóval többet je­lent. Január, február és március a téli nagyjavítások ideje, s így teljes üzemmel siettetik a gépek mielőbbi munkába állását. A ví­zen két hatalmas úszóelevátor 0 Kernya István és Szabod! Imre hajókovácsok egy alumínium­csónak kísérleti példányát ké­szítik. 0 Téli nagyjavításra várnak a kirakodó elevátorok. vár felújításra, amelyek annak idején ennél az üzemnél készül­tek. Itt gyártják azokat az alkat­részeket is, amelyek különösen nagy kopásnak vannak kitéve. Ilyenek például az elevátorok kiemelő kanalai, különböző lapá­tok, tengelyek és még sok egyéb alkatrész. Az Jnnen kikerülő gé­pekkel tavaly mintegy 5,5 millió köbméter kavicsot emeltek ki a Dunából. Saját beruházásban ta­valy egy tankhajó készült az üzemnél. A idén balatoni üzeme­lésre készítenek egy kőszállító 'úszóegységet. A nem éppen könnyű munka mégis megbecsülést jelent. Az üzem dolgozóinak többsége több éves törzsgárdatag. Kevés viszont a hegesztő és villanyszerelő, s úgyszólván megszűnt az utánpót­lás hajókovácsból is. Annak elle­nére, hogy egyes alkatrészek cse­réjénél szinte nyaktörő mutat­ványt kell végezni a magasban, tavaly mégsem volt jelentősebb baleset. Az üzembn 7 szocialista brigád dolgozik, közülük egy aranyjelvényes. A hajóépítő üzemben az idén igen alacsony a vízállás. A sólya­téren nem sok munkagép várako­zik javításra, mintegy bizonyító­nn ' f ' Tmk jr jp* • v 1 * • C7Qfd 7? AlílAfl ip r

Next

/
Thumbnails
Contents