Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

1976. január 14. • PETŐFI NEPE • 5 Emlékezés Janáky Istvánra „Janáky István az első építész, ki nemcsak az Alföldről szár­mazik, hanem akinek munkássá- án eddig is érződött a táj igé- ete. Főként a hódmezővásárhelyi ultúrházra, a budapesti Fő ut­cai minisztériumi épületrek a udai volt királyi palota korábbi lasszicizáló, ott egyébként vita- ott helyességü helyreállítási ter­eire, a zömök, vaskos, vérbő ormákra gondolok. Ezek azon­ban inkább felvillanások, igére- ek. A kecskeméti Aranyhomok zálloda Janákynak első olyan nűve — gondolom —, amin be- eljesedést lehet érezni, ami nem- sak jelentős ■ építészeti alkotás, lanem egy alkotói hang, szerep s rang végleges megtalálása." Ezeket a sorokat írta 1964-ben ranasztói Pál. Két év múlva, 966-ban hatvannégy esztendős órában, rajzasztala mellett, munka közben érte utal a halál Tanáky Istvánt. Tragikus, hogy íz első igazán teljesnek mondha­tó alkotása volt az utolsó, mely­nek megvalósulását még láthatta. (Az uszoda már halála után épült meg.) Halálának igazságtalan ko- aiságát akkor érezzük teljessé- ;ében, ha századunk nagy építész alkotóira, Le Corbusierra, Wrightra, Kahnra gondolunk, akik hatvan-nyolcvan éves ko­rukban alkották életművük ja­vát. Magyarázóan elgondolkodta­tó Janáky István generációjának sorsa, A legjobbak, akik a két világ­háború között az új építészet el­indulásáért, elfogadtatásáért küz? döttek a felszabadulás után az építőmunka újraindítói voltak, ta­nítványokat neveltek, s vállalták a negyvenes és ötvenes évek első felének minden nehézségét, vi­szonylagosan válhattak csak a szakma nagy „öregjeivé”. Molnár Farkas negyvennyolc, Lauber László ötvenegy, Nyíri István öt­venhárom, Rimanóczy Gyula öt­venöt éves korában halt meg. őket követte Janáky István. Rá­juk szó szerint igaz a kijelentés: halálukig dolgoztak, alkottak. Janáky életútját, küzdelmeit munkáinak kommentár nélküli sorolása is jelzi: 1929-ben szerez diplomát. 1936- ig magán tervezőirodákban dol­gozik. Első jelentős műve a mar­gitszigeti Palatínus strand épület- együttese. (1936—37.) Két tüzér­ségi épület (1939—1940), majd -a mai Könnyűipari Minisztérium épületét tervezi (ez utóbbit Szend- rői Jenővel), 1941-ben. Több ki­sebb munka mellett egy sor pá­lyázaton is eredményesen vesz részt. (pl. János hegyi Napszálló — I. díj.) 1948-ban az állami ter­vezővállalati rendszer kialakulá­sakor a mai Középülettervező Vállalat vezető építésze, majd főépítésze lesz. Jelentős munkái­nak többségét ebben az időszak­ban végzi: Petőfi Művelődési Ház szülővárosában, Hódmezővá­sárhelyen (1948), a Műszaki Egye­tem Stoczek utcai új épülete (1949—1950); a veszprémi Nehéz­ipari Műszaki Egyetem elhelye­zési terve (1949—1950), a miskol­ci Nehézipari Műszaki Egyetem elhelyezésének terve (1949—1950). és első épületei (1951—52), a bu­dai várpalota helyreállításának első szakasza (1952—53), az isz­tambuli lakótelep és szálloda ter­ve (1957), a ankarai szálloda ter­ve (1957), a tabáni fürdőszűlló terve (1959), a miskolci egyetem főépülete (1960—1964), a kecske­méti Aranyhomok Szálloda (1962), a Park étterem, vásárcsarnok, piaci ABC-áruház és a fedett uszoda (1963—1964). Sajnos, az említett tervek (a felsorolás nem is teljes) nagyobb része terv maradt; vagy olyan változtatásokkal valósult meg, amelyek még elfogadható kom­promisszumnak sem tekinthetők. Janáky István mégis fáradhatat­lanul dolgozott. Tagja volt az ÉDÍtőművész Szövetség -vezetősé­gének, tanított a Mesteriskolá­ban; egykori tanítványai, mun­katársai ma kiváló mesterek. Kezdeményezője, harcosa a kép­zőművészekkel közös munkának. A szűkebb szakma körén túl képző­I Részlet az uszodából művészekkel, írókkal, költőkkel, zenészekkel barátkozott, érdeklő­dése a művészet egészét átfogta. Különös szerencse, hogy Janáky István utolsó felszabadult mun­kakedvű korszaka Kecskemét nagy lendületű városrekonstruk­ciójának kezdetéhez kapcsolódott. Az Aranyhomok Szálló, az uszo­da, a piactéri ABC-áruház, a Park étterem igényességet hozott Kecskemétre. Sőt, nyugodt lé­lekkel mondhatjuk: a szálló, s az uszoda országunk építészettör­ténetének már ma is kitörölhe­tetlen része. Az „Aranyhomok” országunk­ban a felszabadulás utáni első, új j vidéki szálló. Ez önmagában is - történelmi érték. Időállónak bi­zonyult, alapvető változtatásra, kényszerű átalakításra nem volt szükség. Viszont sajnálatos és szomorú, hogy a kérészéletű di­vathóbort zavartalanul betörhet ebbe az épületbe. A szálló ere­deti hangulatától idegen, gics- cses borozó kialakítása, ■ a kávé­házi rész szüntelenül „megújuló” átalakítása, „szépítése”, a bár ter­vezett falkárpitjának butikízlésű ruhaanyaggal történő „felújítá­sa”, a éttermi fehér asztalterí­tők divatos színesre cserélése igaz, ezek pecsétesek, tisztíthatat- lanok) bántó, semmiféle közön­ségízléssel nem magyarázható íz­léstelen változtatások. Mosolyog­na az ember a volt mosogató szétbontott helyére ültetett zene­karon, ha nem erről az épület­ről volna szó, és nem tenné tönk­re az eredetileg jó akusztikát. Félő, hogy további díszítésekkel, „modernizálással”, az eredetileg sem szegényes belső terek jelle­ge felismerhetetlenül megválto­zik. A Park étteremről már szé­gyenérzet nélkül nem is beszélhe­tünk. Szinte Gábor nagy értékű intarzia faburkolata körül az elhanyagoltság, még a „becsüle­tes” kocsmai állapotokat is sértő helyzet uralkodik. Mindig örülhetünk, szerencsé­re, ' amikor az uszoda felé járha­tunk. Ez a talán legjobb Janáky- épület gondozott környezetében városunk egyik ékessége. A tágas, feltűnés nélküli, jól használható piaci áruház becsülettel teljesíti feladatát. Janáky István korszerű épüle­teket hagyott ránk Kecskeméten. Ezek ma már nemcsak Kecske­mét, a megye — országunk „szá- ^ontart^U^^é^^^^^l^^^P^az ^ ségünk. Megóvásukat egy módon biztosíthatjuk. A szomszédos szo­cialista országokban már törvény védi korunk jelentős építészeti ér­tékeit képviselő épületeit. Kecskeméten (és a megyében) helyénvaló volna, ha tanácsi kez­deményezésre kijelölnénk azokat az értékes új építészeti alkotáso­kat, amelyeknek „műemléki” vé­delme (természetesen korunk kö­vetelményeivel összhangban) szükséges és fontos. Miért ne in­dulhatna el egy ilyen országos jelentőségű kezdeményezés Kecs­kemétről, éppen Janáky István épületeinek védelmében? Minden kiérdemelt és élete során elnyert díjon és kitünteté­sen túl ez volna Janáky István igazi megbecsülése. Valamennyi­ünk érdeke! Herényi József KÖZSÉGFEJLESZTÉS, AZ OKTATÁSÜGY SZEMSZÖGÉBŐL NÉZVE Szükség van-e óvodára Zsanán? Egy ismerősöm ,.súgta a fülem­be” a témát. Menj ki Zsanára — tanácsolta. — Míg egyes települé­seken gyermekek tucatjait kény­telenek elutasítani az óvodai fel­vételek során, addig a drága pén­zen megépített intézmény ott nagyrészt kihasználatlanul áll. Mi­után mástól is hallottam a ..túl­tervezett” óvodáról, elhatároztam, felkeresem a kiskunhalasi járás immár nevezetessé váló kisközsé­gét és meggyőződöm az igazság­ról. Tanyaközpontból kisközség Első utam a tanácsházára ve­zetett, ahol Lajkó Lajos vb-tit- kárral hosszú beszélgetésbe bo­nyolódtunk a község gondjairól. Elmondta, hogy Zsana, az egy­kori tanyaközpont egyenletesen fejlődik az utolsó évtizedben. A külterületről sorra költöznek be a családok, új- házak szaporod­nak egyre-másra az utcákon. Nincsenek elvándorlók, a lakos­ság száma egyenletesen növek­szik. A tanács gondjai súlyosabbak, mint a megye hasonló nagyságú községeiben, a kommunális fej­lesztésre nagyobb szükségük len­ne mint másútt, elsősorban a nagy elmaradottság miatt. Ha mielőbb nem tudják megoldani a vízellátást, a villanyhálózat bő­vítésének problémáit, esetleg ve­szendőbe mehet mindaz, amit ed­dig elértek. Olyan életfeltételeket kell teremteni itt a faluba, hogy a tanyai lakosság szívesen települjön át és cserélje fel élet­módját a fejlettebbre, kulturál­tabbra. De mindez nem csekély anyagi ráfordítást igényel. A község vezetőinek az a vé­leménye, hogy az oktatásügy problémáinak megoldása talán az egyik legfontosabb feladatuk. Ügy tartják, hogy óvoda és ál­talános iskola nélkül a falu to­vábbra is csak tanyaközpont ma­rad, és a tanyákon élő fiatalok inkább más. nagyobb települé­sekre költöznek. Zsana kevés használható in­tézményt örökölt a múltból. A központban egyetlen, két tanter­mes iskola szolgálja a gyermekek oktatását, a külterületen pedig — Alsó- és Felsőzsanán — osztatlan, összevont osztályok rendszeré­ben oktatják a gyermekeket. ^.w-->Avtejb8s?feg!^>j^>Áy3dáyaL. kezd tűk el, a dolgozo asszonyok gyermekeinek elhelyezése fontos községi érdek volt — magyarázta Lajkó Lajos. — Különösen az Egyetértés Tsz vezetői támogat­ták a gondolatot. Az építkezés 1974-ben indult meg. A szövetke­zet tagsága négyszázezer forint­tal és önköltséges kőművesmun-’ kával segítette a tervek megvaló­sítását. A megyei tanácstól csak­nem félmillió forintot kaptunk az építkezésre és a beszerzésekre. A község pedig több mint hatszáz­ezer forinttal egészítette ki a szükséges anyagiakat — ennek az összegnek a fele társadalmi munka volt. Az ötvenszemélyes óvodát november közepén nyitot­tuk meg.1 Egy hónap elteltével, már negyvenöt a beíratott gyer­mekek száma. Biztos vagyok ab­ban, hogy tavasszal, amikor a ki m • Az ötévesek már rajzolási feladatokat is kapnak. mezőgazdasági munkák megkez­dődnek, elérjük a kívánatos ki­használtságot. Összevont osztályok Fekete Péter, az általános is­kola igazgatója elmondta, hogy az új óvoda megindítása nyo­mán anyagi gondjaik jelentkez­tek. A szükséges bért megkap­ták, de az üzembentartáshoz szű­kén van pénzük. Szakmai fogyó­eszközök, játékok vásárlására az idén mindössze csak kétezer fo­rint jut. Az eredeti megállapodás szerint a termelőszövetkezet évente ötvenezer forinttal segíti az intézményt, de nem tudni, hogy az új jogszabályok adnak-e további lehetőséget a támogatás­ra. A község kicsi, a költségve- v tés ezért szűkre méretezett. Az óvoda felemészti a kulturális­egészségügyi ágazaton tervezett anyagiak nagy részét — de úgy vélekednek, hogy az új intéz­ményre ennek ellenére szükség van. — Ha egy területen előbbre lépünk, az eddigieknél jobban szembeötlik a többi elmaradott­sága. így van ez Zsanán is — magyarázta, az igazgató. —' Az óvodából, amely minden igényt kielégítő, korszerű intézmény, jö­vőre már az iskolai tanulmá­nyokra jóL-elökészített, okos-gye­rekek kerülnek. ki .. Ők > érzik meg legelőször az iskola.ro-hátrányos- helyzetét. Tantermenként ugyanis egyszerre két osztály tanulóit va­gyunk kénytelenek foglalkoztatni —, délelőtt és délután is. Ez ki­meríti a pedagógusokat és a ta­nulókat. Szó van a körzetesítés­ről. a kiskunhalasi hétközi diák­otthon talán elkészül jövőre. A szülők azonban szívesebben já­ratnák ide. hozzánk gyermekei­ket — ha lenne legalább még két tantermünk. Erre azonban kevés a remény. A község fej­lesztési alapja alig háromszáz- ezer forint, s mielőbb meg kell oldani a villanyhálózat kibőví­tését és ki kell építeni a vezeté­kes vízhálózatot. Többre viszont nem telik az ötéves tervben'.. ? A kiskunhalasi hétközi diák­otthon elsősorban az alsó- és fel- sőzsanai iskolák felsőtagozatosai számára jelent megoldást. A községben lakó szülők nem szí­vesen küldik el gyermekeiket. A fejlődés hatására feltehetően tovább növekszik a tanulók lét­száma és mód nyílhat az osztá­lyok szétbontására. Ekkor pedig elengedhetetlenné válik a tanin­tézet bővítése. Az „érdekeltek” között A zsanai óvodáról csak az irigykedők beszélhetnek rosszal­lóan, A minden szempontból ideálisan kialakított és berende­zett termekben, a még „optimá­lis” létszámú csoportokkal lelkes, hivatásukban sok örömet találó óvónők foglalkoznak. — Álom ebben az intézmény­ben dolgozni — nyilatkozta a Hajdú megyéből jött Páger Má­ria vezető óvónő, aki húszéves szakmai tapasztalatainak birto­kában a zsanai gyerekek otthonát össze tudja hasonlítani más tele­pülések óvodáival. — Ila másutt dolgozó kollégáinknak mesélünk munkakörülményeinkről, azt hi­szik, nem mondunk igazat. Pedig valóság. A gyermekek pedig kü-1 lönleges élményt nyújtanak szá­munkra. Hogy miért?... Azért, mert érintetlen, naiv, a káros hatásoktól még mentes kis sze­mélyiségek gyűltek össze a meg­nyitáskor. Az első napokban alig- alig mertek hozzányúlni a játé­kokhoz, bútorokhoz, biztatnunk kellett őket; fogd meg, vedd el, játsszál vele; a tied ... Szinte isz- szák magukba a szépet, a külön­féle hatásokat. Rendkívül gyor­san hozzászoktak a rendhez, a közösség szabályaihoz. A kéz. és fogmosás lassan már igényük. Kezdetben aggódtunk, hogy a kiscsoportosok az indulás másfél hónapos késése miatt majd el­maradnak a követelményektől. És mit tapasztaltunk?... Egy hónap alatt behozták hátrányu­kat és gyorsan fejlődnek ... Az óvónők elmondták azt is, hogy a gyermekek közösségi ne­velése, a szép környezet érezhe­tően visszahat a családokra is. Az apróságok hazaviszik a rend- szeretetet. a tisztaság iránti igényt. Nem egy szülő kért en­gedélyt, hogy ismerősöket is ma­gával hozhasson az intézmény megtekintésére, amelyre a község egész lakossága jogosan büszke. Végigsétálunk a helyiségeken. A- berendezés célszerű, esztétikus. .: A .^gyermekek csendesek, szó foga­dók. A színes szőnyegek,-új bú­torok, az ötletes játékok között feloldódik megilletődöttségük.. Önfeledten játszanak, rajzolnak, mesét hallgatnak, énekelnek ... Ismerkednek a közös együttléf. a játékos ismeretszerzés élmé­nyeivel. A zsanai óvoda megelőzte a község valamennyi kulturális in­tézményét. Létrehozása közös! szándékból és összefogásból fa­kadt. Szép példája a településen lakók előrelátásának. Tudják, a foglalkoztató termekben felnö­vekvő gyermekek fogják legjob­ban igényelni az óvodát kiegé­szítő intézményhálózat fejleszté­sét, az oktatásügy hátrányos helyzetének végleges megszünte­tését a községben. Pavlovifs Miklós (45.) Olyan akart lenni, mint Rosz- tova grófné a Háború és béke amerikai filmváltozatában, de Rosztovné volt jobb a filmen. Beszélt hozzánk, közben össze­hajtotta és úgy tette el a zseb­kendőjét, és én csak akkor kezd­tem hallgatni is, amit mondott amikor már a halait mutogatta. — Ez, itt felül, ez a kis há­nyaveti? Pávaszemes pompás­sügér. Pelmatoohromis subocel- latus kribensis. Olyan úr a rend­jeleivel és harcias taréjával, mint egy centurió Julius Caesar sere­géből ... Ez, Pikó hím, flegma párbajhős, most teljes harci díszben a hegyes hátuszonyaival és a vörös hasával.... Akkor már anyám is ott volt mellettünk. Apámmal együtt jött át megszemlélni az eredményt. Apám krákogott és bonbon volt a szájában. Aliz apja még nem ért haza a kórházból. Alizzal leültem a lemezjátszó mellé. Leállította a zenét. Be­kapcsolta a televíziót. Amíg be nem jött a kép^elcsíptem anyám néhány szavát: — Nyugodtan rám bízhatsz mindent, ' Toncsikám. Mindent, kérlek. Még a héten előkészíttet­tem az adásvételi szerződést, be­szereztetem az illetővel az adó­igazolást ... Azóta már előkészítette a szer­ződést. A másolatot tegnap meg­kaptam az ügyvédjétől, lehoztam magammal, de nem néztem bele. Villa az Istenhegyi úton. A ho­zomány döntő tényezője. 'Ha nem venném feleségül Alizt, nem vá­sárolhatnák meg. A Magyar Nép- köztársaság hatályos jogszabályai szerint egy családnak csak egy állandó lakásként szolgáló háza vagy öröklakása és egy nyaralója lehet. Aliz és a szülei egy csalá­dot képeznek. Lakóházuk van, ez a balatöndiósdi, alpesi stílus­ban épített nyaralójuk is van a Dunakanyarban. Több házuk nem lehet, akármennyi is a pénzük. Szintén nem elhanyagolható té­nyező. hogy a jogszabályok sze­rint a fővárosban csak azok vá­sárolhatnak házat vagy lakást, akik ötévi budapesti helybenla- kást vagy budapesti munkavi­szonyt tudnák igazolni. Ezt Aliz nem. csak én tudom igazoltatni. Az a villa, Budán, az Istenhe­gyen. csak abban az esetben meg­vásárolható. ha Aliz és én össze­házasodunk, és a mi nevünkre veszik meg. Mi lehet az ára? Egymillió? Másfélmillió? Talán egymillió, ha igaz, anyám infor­mációja. hogy a tulajdonosnak sürgősen kell a készpénz. Aki szorult helyzetben van. hajlamos engedni az árból Nem érdekes, nem az én ügyem. Aliz itt úszik előttem, tíz mé­ternyire. Fejére szorosan rásímul a fehér gumisapka, gondosan alá- ja tűrte tizián vörösre festett ha­ját. Tavaly még nem volt vörös. Tény, hogy jól áll neki ez az aranyvörös haj. Messziről felhív­ja rá a figyelmet. Lustán úszik, inkább csak lebeg a víz tetején, nem fogyaszt erőt, mert felesle­ges. Kati mindig erővel úszik, haladni akar a vízben, rninden sejtjét mozgatni akarja, és soha­sem húz gumisapkát. Érdekes ha­ja van: kijön a vízből és fél óra múlva száraz a sűrű haja. Száraz és sima. Nem kell tépnie a fé­sűvel, végighúzza benne a fésűt, és máris egyenes minden szál, egyenes és tompa fényű barna zuhatag csaknem ta derékig. Ha meztelen és előre dobja a haját, ez a zuhatag eltakarja a két szemtelenül'kacér mellét. Mindig sejtette, hogy minket el fogpak szakítani egymástól. Előre tudta, hogy anyám fog. elválasz­tani bennünket. Már nem em­lékszem. mikor mondta: —- Te olyan naiv vagy. Azt képzeled, attól minden stabilan oké, hogy iparszerűen őrizzük a látszatot, hogy gyermekkori ba­rátság meg plátói pajtásszere­lem ... Péntek este is nálatok, vacsora közben, kis híján kipuk­kadtam, alig győztem nyelni visz- sza magamba a kacajt, ezért is maradtam éhes... Ülünk a gyö­nyörűen terített asztalnál, az asz­talfőn Anna néni. két oldalán a te apád és az enyém, mellettük mi, egymással szemben, és pereg a szöveg a karriered nagyszerű indulásáról, és közben a szemem sarkából Anna nénit teleszkópo- zom, persze lesállásból, mintha észre se venném a vizsgálódó pillantásait, ahogy minduntalan engem meg téged blikkel, szeret­tem volna belelátni a fejébe, hogy miket gondol... Azt hi­szem, végigrettegte a vacsorát, hogy miután tegnap kereső ál­lampolgár lett belőled, most már itt a történelmi pillanat, hogy összeházasodjunk, mihelyt én le­érettségizem. Ettől cidrizett An­na néni — Kati a torkához bö­kött a mutatóujjával —. ide a rozsdás kést, ha nem igaz! Eddig csak elhittem, hogy minden fiús mama frászban van. ha komoly esetet lát gomolyogni a fia kö­rül. eddig cssik elhittem, de most már láttam is... Tudta, hogy minket el fognak szakítani egymástól. Nevetve mondta: — Ne ábrándozz olyant, hogy engem feleségül veszel. Jegyezd meg, amit most közlök veled, ne­hogy egyszer a szememre vesd, hogy nem figyelmeztettelek ide­jében. Belőlem diplomata lesz, például nagykövetnő, mint Kol- lontáj asszony. Egy nagykövet­nőnek a férje lenni, ez cikis. Képzeld el, hegy mindig a nagy­követnő a fej, a férj meg min­dig árnyékban marad. De ha nem leszek nagykövetnő, akkor se fogok férjhez menni. Más okokból, amiket nem óhajtok nyilvánosságra hozni. Ügy beszélt, oly könnyedén, mintha csak fecsegett volna, dé mindén szót komolyan gondolt. Előre érezte, hogy anyám aka­rata fog közénk állni. — Anna néninek állandóan keze ügyében van a lepkeháló, de nem énrám vadászik vele, ezt jobb, ha tőlem tudod. Játéknak fogtam fel, amit mon­dott. Ellentmondtam: — Az én életemet a saját el­képzeléseim szerint fogom kiala. ki tani. Ha bele akar avatkozni, lelépek a sakktáblájáról. Nevetett. Nem bántóan. — Hagyjuk a lázálmokat. Ido­mítható vagy, Tamás, és Anna néni az idomár. Szép szöveg, kö­vetkezetes dresszírozás, elérhető jutalom. Az oroszlánokkal is így csinálják. Nem akartam, hogy folytassa, tréfára akartam fordítani a szót. — Megtisztélő, hogy nem vala­mi alantasabb állatot mondtál. Megrázta a fejét, röppent a ha­ja a vállán. Komoly vagy szomo­rú volt a szeme. — Mindig te engedtél, sohase tudtad kibekkelni a terveit. — Lényegtelen dolgokban, — Az is lényegtelen volt, hogy irodalomtörténész akartál lenni? Miatta nem lettél, pedig azt na­gyon akartad. Amit összegyűj­töttél Shakespeareről, egy egész könyvtár, még mindig megvan neked. Nem lettél Shakespeare- kutató. Anna néni addig nyomta a szöveget, amíg kilúgozta a fe­jedből az álmaidat. Te csak foly­tasd szépen apád pályáját, az a biztos jövő, másképpen indulsz az életbe, iha vegyészmérnök le­szel, sőt gyógyszervegyész, és olyan gyógyszeripari szaktekin­tély a hátországod, mint Artúr bácsi. Ólmot kötöttél az álma­idra, a nagy elhivatottságod nya­kába, és beledobtad a Dunába. Nagy csobbanás volt. De azon a szép napon, amikor természete­sen akadálytalanul felvettek a vegyészkarra, megkaptad az első Volkswagenedet, jutalmul, hogy taccsra tetted Shgkespearet. Miben bízott, ha mindent így előre tudott? Bennem? Hogy ha semmi másért nem tettem meg, ő lesz az egyetlen, aki miatt vál­lalni fogom, hogy szembefordul­jak anyámmal? Meg kellene ten­nem.- Még most is megtehétném. Vagy elpusztítani magam. Le­bukni a vízbe és nem venni lé­legzetet. őrültség. Megszökni in­kább, bevágni magam a kocsiba, meg sem állni Pestig, odabújni hozzá, hogy elfelejtsünk mindent. De telefonálni is hiába telefo­náltam. Vagy fel sem veszi, vagy nem szól bele, vagy levágja a kagylót... o — Tudom, ez az igazi víz. a Balaton! Mint a selyem. — De a tengér, az mégis más. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents