Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-14 / 11. szám
1976. január 14. • PETŐFI NÉPE 3 unkaprogram öt esztendőre A gazdasági növekedés üteme Az ötödik ötéves terv a nemzeti jövedelem 30—32 száza- ékos növekedését irányozza elő. Ez megegyezik az előző ötéves terv előirányzatával és némileg elmarad a gazdasági övekedés ténylegesen megvalósult ütemétől. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 23—25 százalékkal növekedhet öt esztendő alptt. Másszóval: nem fogyaszthatjuk el mindazt, amit megtermelünk. A termelés és a felhasználás közötti hétszázalékos különbség lehetővé teszi, hogy a külgazdasági veszteségek, a cserearányromlás miatt tavaly és tavaly előtt keletkezett fizetési mérleghiány évről évre csökkenjen s 1980-ban megszűnjön. Így az egyensúlyjavítás ötéves programjának végrehajtását követően 1981-től megkezdődhet a gazdasági egyensúly teljes helyreállítása, az 1974—1979. évi többletfelhasználás miatt felvett hitelek visszafizetése. Az új ötéves terv kapcsán joggal szóba kerülhet: a gazdasági növekedés íj térnének jelentős felgyorsításával nem lehetnénk-e hamarabb úrrá egyensúlyi gondjainkon? A tervező szakemberek elemezték sok más közt ezt a megoldási módozatot is, de el kellett vetniök. a gazdasági növekedés —■ a tervezettől meghaladó — gyorsításának forrásai ugyanis rendkívül korlátozottak. A munkaerőhelyzet például közismert: a bárhol és bármikor igényelhető tartalékok kimerülése következtében a tervezett nemzeti jövedelemnövekedés ■ teljes egészét a termelékenység emelésével kell elérni. (Az iparban — optimistán számítva — a meglevő, a mezőgazdaságban 120—130 ezer dolgozóval kevesebb létszámmal növelik az eddigihez közel azonos ütemben a termelést.) Ugyanakkor termelő beruházásokra — az erőműveket, a bányászatot és a kohászatot kivéve — csupán annyit költhe- tünk. mint az előző öt évben. A növekedési ütem felgyorsítása jelentősen gyarapítaná a beruházási forrásokat, s így a termelékenység még lendületesebb emelésére nyílna lehetőség — hallhatjuk tovább az érvelést. Csakhogy* a többlettermelés nyersanyag- és energiaforrásai is korlátozottak. A baráti országokkal ■kötött ötesztendős megállapodások kétségtelenül nagy biztonságot nyújtanak terveink megalapozásához. A Szovjetunió például saját termelését és felhasználását meghaladó mértékben, 60 százalékkal növeli öt év alatt energiaszállításait. Növekvő szükségleteink kielégítése így is még bizonyos fokú nyugati energia- hordozó- és nyersanyagimportot igényel. Az új ötéves terv az egyensúlyjavítás lehetőségeivel maximálisan számol, s már az előirányzott tőkés kivitel elérése is szokatlanul nehéz feladat, az 1976—1980-as időszak kulcsproblémája. Persze a tervezett gazdasági növekedés elérése sem elsősorban mennyiségi, hanem döntően minőségi feladat. Az egyensúlyi helyzet javítása egyrészt feltételezi a versenyképes, a számunkra fontos piacokon jól értékesíthető termékek arányának növelését. Másrészt ezzel együtt olyan szerkezeti átalakításra, fejlesztési irányváltásra van szükség, amely lehetővé teszi a munkaerő, a nyersanyagok és az energiahordozók jobb hatásfokú IPAR Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez hasznosítását. Tehát olyan intenzív gazdasági növekedés kívánatos, amelyben a termelés érték- gyarapodása nem igényel több munkaerőt, energiát és nyersanyagot. s nem teszi szükségessé az álló- és forgóeszközök lényeges növelését.' Az ésszerű, a takarékos munka tartalékainak feltárásán túl a hatékonyság fokozásának döntő eleme a termelés szerkezeti, átalakítása: a korszerű és értékes termékek arányának növelése.. E minőségi követelmények teljesítése rangsorolják majd az iparágakat, vállalatokat, üzemeket, differenciálják fejlődésüket. Az ipar termelése például átlagosan 33—35 százalékkal növekszik öt év alatt. De bizonyos iparágak és vállalatok — így a közútijármű- és részegységgyártás, a szerszámgépek, a számítástechnikai, valamint az automatikai eszközök termelésének fejlődési üteme mintegy kétszeresen,' az elektronikus alkatrészek és vákuumtechnikai termékek előállításáé pedig csaknem négyszeresen meghaladja az ipari termelés növekedésének átlagát. Egyes termékcsoportok, ágazatok kiugró növekedése másutt az átlagnál szerényebb haladási ütemet, stagnálást, sőt visszafejlődést feltételez. Vagyis a változó, növekvő követelmények esetenként létszámcsoportosítást, profil, változtatást igényelnek. Ha a vál. lalat az új, szigorúbb feltételek közt, nem képes elegendő belső tartalékok mozgósítására, életképességének bizonyítására, akkor termelési erőforrásait a hatékony népgazdasági célok elérésének szolgálatába állítják. K. J. (Következik: Helyünk a világban) Az IGV kecskeméti gyárának párttitkárát, Hetényi Istvánnét keresem a Matkói úti üzem pénzügyi osztályán. . 1 — Szóljatok már Etuskának, a főkönyvelő kartársr.ál van... — intézkedik valaki av irodában dolgozók közül, s az ajtóhoz legközelebbi asztal mellől máris perdül egy fiatalasszony. Talán egy percbe sem telik, s a párttitkárral együtt tér vissza. Milyen érdekes — tűnődöm röpke várakozásom közben — a helyiségben dolgozók segítőkészségéből, közvetlenségéből menynyire kiérezni, hogy • a párttitkár tisztét ellátó kolléganőt őszinte rokonszenv övezi a munkahelyi környezetében. Parányi irodájában, a kimutatásokkal, feljegyzésekkel -borított asztala mellé telepedve erre gondolok: a szakmai munka melleit a felelős párttisztség ellátása bizony erőfeszítést kíván. Fáradozását közelről látják, érzékelik a kollégák. Az pedig, hogy arcáról a derűt sokféle teendőinek gondja sem hervasztja le, nyilván külön tiszteletet ébreszt. — Látom, akad dolga bőven a párttitkámak — jegyzem meg az íróasztalára mutatva, s hozzáteszem, hogy a pártszervezet ezévi törekvései felől tudakozódva ráadásul az újságíró is igénybe veszi az idejét... Hetényi Istvánná azonban nem veszi zokon, készséggel feleli: — A tavaly ilyenkor megválasztott pártvezetőségünk az első számadásra készül; a közeli napokban tartjuk meg á taggyűlést. A beszámolónk elkészült, körvonalazódtak a törekvéseink is. Ha meg van miről,, szívesen beszél az ember. Közben a fiókból nagy füzetet vesz elő, benne a vezetőségi beszámoló piszkozata. Felnyitja, majd összecsukja a füzetet, s inkább a keze ügyében levő számszaki kimutatásért nyúl. Lévén a párltitkár asszony pénzügyi beosztásban dolgozó, már-már attól tartok, hogy adatokkal ismertet meg. Jólesőn csalódom azonban, mert így kezdi: — Az idei törekvésekről nem beszélhetünk a múlt évi konzekvenciák levonása nélkül. Ami a gyárunk termelését illeti: mind az árbevételi, mind a nyereségtervet tisztességgel teljesítettük. És mivel termékeink — a pénztárgépek, amelyek teljes szerelését tavaly kezdtük meg, valamint pénztárgép-alkatrészek és szerelt gépegységek — 96 százalékban szocialista, expojjtrai. .--készülnek, maradéktalanul eleget tettünk a nemzetközi kötelezettségünknek is. Korszerűsödtek, szälagrendsze- rűek a műhelyeink, értékes automata gépekkel rendelkezünk. Immár begyakorlott, tapasztalatokkal bíró, jó törzsgárdánk van, Számvetés előtt Felkészülten a nagyobb feladatokra „A kötelességünket teljesítettük 99 Kiskunmajsán, a Drótfonatgyártó, illetve a MEZŐGÉP Vállalatnál dolgozik az a két munkásőr, akik december 27-én Kiskunhalason az Oncsa-telepen tűzharcban lelőtték Fövényi Géza büntetett előéletű fegyveres banditát, aki lopott géppisztollyal két embert megsebesített, egyet megölt. Molnár Ferenc, a Drótfonatgyártó Vállalat raktárában dolgozik immár ötödik éve. Munkatársai és a munkahelyi vezetők is Szeretik, mert szerény, csendes, rendes ember. Korábban kissé félszeg volt, — így mondják —, de sokat Változott, amióta felvették a munkásőrségbe. Ez éppen három éve történt: Molnár Ferenc odaállt a párttitkár elé és elmondta, bár nem tagja a pártnak, szeretne munkásőr lenni. Nemcsak azért, mert munkatársai közül sokan azok. de azért is, mert odatartozónak érzi magát. Talán az is ösztönözte ebben az elhatározásában, hogy éppen a vállalat segítségével tudott házat építeni a községben, s biztos jövő vár hatéves fiára. — December 26-án reggel 7 A I • Molnár Ferenc, óra után riadóztattak — gombolyította vissza az események fonalát Molnár Ferenc. — Kiskunhalason az egység parancsnoka röviden tájékoztatott bennünket arról, hogy egy bűnöző maga készítette fegyverrel megsebesített egy határőrt és ellopta géppisztolyát. Balotaszállás környékére vezényeltek bennünket, ott Vettünk részt a zárásban. Este 8 óra is elmúlt már, amikor a bűnöző köré vont zárógyűrűt megszüntették. s visszavezényeltek bennünt- ket Kiskunhalasra, a parancsnokságra. A munkásőrök éppenúgy, mint a bűnöző üldözésében részt vevő határőrök, rendőrök elcsigázottak, fáradtak, éhesek voltak, tagjaik meggémberedtek az egész napos terepen való tartózkodástól, a hidegtől, a metsző széltől A parancsnokságon a munkásőrök forró teát ittak, s olyan hír terjedt el, befejezték a munkát, hazamehetnek. Még jóformán el sem fogyasztották a teát, amikor felhangzott: Riadó! A parancs úgy szólt, le kell zárni Kiskunhalas északi részét, s át kell vizsgálni az Oncsa-telep ritkán lakott, ki nem vágott kukoricaszárral, szárkúpokkal tűzdelt területét. Az átvizsgálás akkor nem járt eredménnyel. de a zárásra továbbra is szükség volt. Kitört a hóvihar, a hideg északi szél csontig átfújta a munkásőröket. Alig várták a reggelt. Molnár Ferenc és Ország Sugár Jenő Íz Oncsa-telep szélén, egy út mentén a rogy űr ű két tagjaként várták a parancsot. — Negyed tizenkettő lehetett, amikor egy idős nő jött oda hozzánk, I szinte összefüggéstelen szavakkal, hisztérikusan sikoltot- ta: „0 az, ő az, ott van a ház kertjében!” Jenővel futni kezdtünk a ház felé... * A MEZŐGÉP Vállalat 9. számú gyáregységének lakatosműhelyében úgy ismerik Ország Sugár Jenő lakatost, hogy vasakaratú ember. Ő volt az. aki a gyáregységben létrehozta az első szocialista brigádot, s munkája, társadalmi tevékenysége eredményeképpen kiérdemelte a munkásőrségbe való felvételét. A párt- szervezet titkáránál 1972 novemberében jelentkezett, hogy szeretne részt venni a munkásőr- egység tevékenységében, ahol egyre-másra kiváló eredményeket érnek el. Szolidsága, a másokon való segíteni akarása • és a munkásőrségben szerzett tapasztalatok ösztönözték arra. hogy kérje a pártba való felvételét. Erre még nem került sor, de mint a párt- alapszervezet titkára mondta, rövidesen a taggyűlés elé terjesztik felvételi kérelmét. Nőm, két gyermek apja. A decemberben történtekre így emlékezik: — Huszonhatodikén éjszaka, amikor- Ferivel a hóviharban kutattuk a bűnözőt, nyomában volW':, rr & 0 Ország Sugár Jenő. tunk a rendőrökkel, a határőrökkel. Sájnos, az időjárási körülmények lehetetlenné tették a felkutatását. Visszatértünk hát a zá- rógyűrűbe, s később, engedélyt kaptunk, hogy bemenjünk az állomásra enni valamit. Feri is, meg én is ott nagyon felindultunk. Találkoztunk ugyanis azokkal a hozzátartozókkal, akik Ko- leszár Balázst, az egyik fűtőházi dolgozót gyászolták. Könnyes volt a szemük, mikor ránk szóltak: „Miért nem lövik le?” Ferivel egymásra néztünk, s szinte egyszerre mondtuk, csak kerüljön puskavégre, nem tévesztünk célt. Akkor még nem gondoltam __ * M olnár Ferenc és Ország Sugár Jenő futásnak eredt, s a szomszéd ház mészhomoktégla-keríté- se mögül észrevették a banditát, aki guggolva, lopakodott a szőlőlugas barna vesszői között. Ország Sugár Jenő nem tétovázott, rákiáltott: „Állj! Add meg magad!”, s szinte ezzel egyidejűleg géppisztolyával célba vette a lapulót. Ország Sugár Jenőt nem láthatta a bűnöző, mert addigra az már egv fakerítés mögött foglalt tüzelőállást, de Molnár Ferenc sapkája feltűnt a mészho- moktégla-kerítés felett. Az egérfogóba került gyilkos egy rövid sorozatot eresztett rá. Molnár Ferenc arcába téglapor repült, s jól hallotta a gurulatot kapott lövedék félelmetes pengését. A bűnöző lopott géppisztolyának dörrenése jóformán még el sem hangzott, amikor Ország Sugár Jenő és Molnár Ferenc mún- kásőrök géppisztolyai egyszerre, egy időben megszólaltak. Az elvetemült gyilkos több lövéstől halálosan találva a szőlőtőkék közé bukott. — Feri rohant volna oda — emlékezett Ország Sugár Jenő — de én visszafogtam: — Várj, hátha szimulál... Nem tudom, mennyi idő telt el. de láttuk, vége van, teljesítettük államunknak. népünknek tett ígéretünket. Kötelességünk volt, erre tettünk esküt. Gémes Gábor amellyel mílK jelentős tartalékkal is számolunk. A dolgozók között 40 százalékos a fiatalok aránya; igen jól működik aKISZ- szervezet a szalagoknál a KISZ- es fiatalok gyorsan,' szinte zökkenőmentesen átálltak az új feladatokra, magukévá tudták tenni a gyár érdekeit. Jól összeforrott a műszaki gárdánk is. Tagjai nem fukarkodtak a segítséggel, sem a szalagnál, sem a meó-ban a szakmai prob-, lémák megoldásával jelentékeny részt vállaltak abból, hogy tavaly 12 238 pénztárgép és 50 fénymásoló került ki üzemünkből. Csak érzékeltetésül hadd említsem : tavaly a 9,4 százalékos össz- létszám-emelkedés mellett a termelékenység növekedése gyárunkban megközelítette az 57 százalékot, ami 18 százalékkal több a tervezettnél. — És mindezekben az IGV kommunistáinak, pártalapszerve- zetének szerepe? —Az üzemi pártmunka irányításában kevés tapasztalattal látott munkához vezetőségünk. Erőnk nem kis részét a szervezeti élet rendszeressé és tartalmasabbá tételére fordítottuk. A termelés pártirányítását illetően főként a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatát tartottuk szem előtf; ennek szellemében kerül sor például a riorma- karbanta'rtásra, ‘ létszám-átcsöpor- tosításokra. Az idén mindenek előtt a termelési feladatok elősegítésére fordítunk megkülönböztetett figyelmet. Hiszen ez évben a tavalyi mennyiséget. több mint ötezerrel meghaladó pénztárgép és 100 fénymásoló előállítása a cél. Csak érdekességként: 4400 alkatrészből áll egy pénztárgép. A szalagnál dolgozók jelenleg a szerelés egy- egy mozzanatát ismerik, viszont fontos a munka több fázisának elsajátítása. Ezért az. idén folytatjuk a tavaly megkezdett szakmai továbbképzést. Eddigi munkánk eredményessége talán a legjobban a szervezeti élet rendszeressé válásában mutatkozik meg. A négy pártcsoportunk élén nemcsak jól felkészült, hanem a megbízatásukat nagy ügyszeretettel ellátó bizalmiak állnak, a csoportértekezletek havonta rendszeresek és aktívak, nem egy hasznos észrevétellel, javaslattal, kezdeményezéssel szolgáltak már. Kapásból egyetlen friss példa: Keresztes István pártcsoportjának egyik tagja, Nánási elvtárs a cso- magolóban dolgozik, ö például azt tette szóvá a beszámoló taggyűlést megelőző pártcsoportérte- kezleten, hogy csomagoláskor a pénztárgéppel járó tartozékokért 5—6 helyen kell kilincselni, így szinte óhatatlan, hogy az ember ki ne felejtsen valamit. Ez így nem jó, miért ne lehetne a gépszállítás tartozékait egy helyen raktározni? És hozzátehetem, hogy igazgatónk köszönettel vette Nánási elvtárs jelzését, nyomban intézkedett, s ma már minden tartozék egy helyről vételezhető. A szervezeti életben tehát az elért eredmények megszilárdítására törekszünk. Viszont feltétlenül erősítésre szorul a pártépítő munkánk. Nem azért, mintha az alapszervezetünk taglétszámát kevesellnénk, hanem mert a fizikai munkások, főleg a fiatalok és a nők között sokan vánnak, akik tanújelét adják a párttagságra való alkalmasságuknak. A velük való tudatos törődés, megbízatásokkal való ellátásukat kiemelt feladatként kezeljük ... Itt tartott épperi Hetényi Istvánná a pártszervezet e^évi törekvéseinek felvázolásában, amikor Fehér Béla igazgató is bekapcsolódott a témába, elismerőn nyugtázta a szervezeti életben elért változást. — Ennek hasznát a gazdaspg- vezetői munkám segítésében is érzékelem. A múlt év második felében például a taggyűlés állásfoglalása alapján tértünk visz- sza a korábban abbahagyott úgynevezett programértekezletekre, ahol a középvezetők beszámoltatása történik. Azelőtt havonta tartottuk ezeket a megbeszélése-, két, de ilyen gyakorisággal^ nem váltak be. Ám negyedévenként leülni a középvezetőkkel, jó módszere az ellenőrzésnek és az ön- kontrollnak is. Mert ilyenkor kiki elmondja, mit hogyan hajtott végre, vagy mit nem teljesített, s ezt meg is kell indokolnia... Visszatérve azonban a párt- alapszervezet munkájára: én figyelemre méltónak tartom azt a mozgósító munkát is, amelyet az óvodai helyek, gyarapítása céljából a kommunista szombat szervezésével végzett a pártszervezet. Taggyűléseinkről szólva úgy vélem, hogy a jövőben például ha valaki nem végezte el a rábízott feladatQt, az észrevételezéssel is jobban kell élnie a vezetőségnek, Ennek ugyanis súlya, nevelő ha- < tása van. A dicsérettel már nem. fukarkodunk, ezzel nagyon egyetértek. A magam részéről azt szeretném, hogy legyen termeléscentrikus a pártszervezetünk. Mert a feladat nem kevés: 530 milliós érték körül várható az idei készárukibocsátásunk. S ha e cél érdekében olykor összevitatkozunk , a párttitkárral csak jó származhat — jegyzi meg derűsen az igazgató, majd megtoldja: — Megesett tavaly is, hogy ci- báltuk egymás haját, s lám, egyikünk sem kopaszodott bele! Hasonlóan képzelem a továbbiakban is. Perny Irén I Jövedelmező üzlet Bár az üzleti élet bizonyos területén Anglia szilárdan tartja vezető helyét, az ország gazdasága azonban válságban van. A fémiparban, a repülőgépgyártásban és az autógyártásban is lemarad- legnagyobb európai kon- kurrensei mögött. A lehallgatókészülékek gyártása azonban rohamosan fejlődik Nagy-Britanniában, méghozzá olyan ütemben, hogy az Egyesült Államokat és Japánt is.maga mögé utasította. Angliában számos kisebb vállalat főprofilban és több nagyvállalat mint jövedel-. mező melléküzemággal foglalkozik a „poloskák" (ez a lehallgatókészülékek zsargon elnevezése) előállításával. A fenti következtetésekre jutott az amerikai Ben Jamil, aki a lehallgatókészülékek hatástalanításának legnevezetesebb szakembere. Az említett szakember, aki kiállitásrendezési megbízással érkezett Londonba, meglepetéssel ismerte el, hogy a lehall- gatókészülékek-üzlet 1 igazi központjába érkezett. Nyíltan kijelentette, hogy műszereivel tehetetlen az angol technikai újdonságokkal szemben. Jamil már sokféle, bonyolult szerkezetű „poloskát” tett hatástalanná New York-i bankokban, hivatalokban és magánházakban, de az angol szerkezetekkel szemben kudarcot vallott; ezek a gyártmányok ugyanis elemek és fel töltés nélkül működnek, és gyakorlatilag lehetetlen felfedezni őket. Az Angliában előállított le- hallgatókészülékek túlnyomó többségét exportálják, többek között az USA-ba, írja a Daily Telegraph. Az amerikai bűnügyi szervek évről évre nagyobb mennyiségben vásárolják az angol árukat, hiszen alig akad olyan amerikai állampolgár, aki ne szerepelne a biztosító társaságok, al bankok, a CIA, vagy az FBI titkos dossziéiban. Az amerikai szakértőből ilyen lelkesedést kiváltó termék Angliában hasonló sikert aratott. Az ipari kémek és a rendőrség is igénybe veszi ezeket az eszközöket. Lehallgatókészüléket fedeztek fel a szakszervezet és az Angol Kommunista párt helyiségeiben. Konstrukciójukból ítélve, a „poloskákat” már néhány évvel ezelőtt elhelyezték. Azóta már sokkal modernebb készülékek vannak forgalomban. Vajon nem azzal magyarázható ez a „fejlődés”, hogy megnőtt a kereslet a kémberendezések iránt? (APN)
