Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

1976. január 14. • PETŐFI NÉPE 3 unkaprogram öt esztendőre A gazdasági növekedés üteme Az ötödik ötéves terv a nemzeti jövedelem 30—32 száza- ékos növekedését irányozza elő. Ez megegyezik az előző ötéves terv előirányzatával és némileg elmarad a gazdasági övekedés ténylegesen megvalósult ütemétől. A nemzeti jöve­delem belföldi felhasználása 23—25 százalékkal növekedhet öt esztendő alptt. Másszóval: nem fogyaszthatjuk el mind­azt, amit megtermelünk. A termelés és a felhasználás közötti hétszázalékos különbség lehetővé teszi, hogy a külgazdasági veszteségek, a cserearányromlás miatt tavaly és tavaly előtt keletkezett fizetési mérleghiány évről évre csökkenjen s 1980-ban megszűnjön. Így az egyensúlyjavítás ötéves prog­ramjának végrehajtását követően 1981-től megkezdődhet a gazdasági egyensúly teljes helyreállítása, az 1974—1979. évi többletfelhasználás miatt felvett hitelek visszafizetése. Az új ötéves terv kapcsán jog­gal szóba kerülhet: a gazdasági növekedés íj térnének jelentős fel­gyorsításával nem lehetnénk-e hamarabb úrrá egyensúlyi gond­jainkon? A tervező szakembe­rek elemezték sok más közt ezt a megoldási módozatot is, de el kellett vetniök. a gazdasági nö­vekedés —■ a tervezettől megha­ladó — gyorsításának forrásai ugyanis rendkívül korlátozottak. A munkaerőhelyzet például köz­ismert: a bárhol és bármikor igé­nyelhető tartalékok kimerülése következtében a tervezett nemze­ti jövedelemnövekedés ■ teljes egé­szét a termelékenység emelésé­vel kell elérni. (Az iparban — optimistán számítva — a megle­vő, a mezőgazdaságban 120—130 ezer dolgozóval kevesebb lét­számmal növelik az eddigihez közel azonos ütemben a terme­lést.) Ugyanakkor termelő be­ruházásokra — az erőműveket, a bányászatot és a kohászatot kivéve — csupán annyit költhe- tünk. mint az előző öt évben. A növekedési ütem felgyorsí­tása jelentősen gyarapítaná a be­ruházási forrásokat, s így a ter­melékenység még lendületesebb emelésére nyílna lehetőség — hallhatjuk tovább az érvelést. Csakhogy* a többlettermelés nyers­anyag- és energiaforrásai is kor­látozottak. A baráti országokkal ■kötött ötesztendős megállapodá­sok kétségtelenül nagy biztonsá­got nyújtanak terveink megala­pozásához. A Szovjetunió pél­dául saját termelését és felhasz­nálását meghaladó mértékben, 60 százalékkal növeli öt év alatt energiaszállításait. Növekvő szük­ségleteink kielégítése így is még bizonyos fokú nyugati energia- hordozó- és nyersanyagimportot igényel. Az új ötéves terv az egyen­súlyjavítás lehetőségeivel maxi­málisan számol, s már az elő­irányzott tőkés kivitel elérése is szokatlanul nehéz feladat, az 1976—1980-as időszak kulcsprob­lémája. Persze a tervezett gazdasági növekedés elérése sem elsősorban mennyiségi, hanem döntően mi­nőségi feladat. Az egyensúlyi helyzet javítása egyrészt feltéte­lezi a versenyképes, a számunkra fontos piacokon jól értékesíthető termékek arányának növelését. Másrészt ezzel együtt olyan szerkezeti átalakításra, fejlesz­tési irányváltásra van szükség, amely lehetővé teszi a munka­erő, a nyersanyagok és az ener­giahordozók jobb hatásfokú IPAR Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez hasznosítását. Tehát olyan inten­zív gazdasági növekedés kívána­tos, amelyben a termelés érték- gyarapodása nem igényel több munkaerőt, energiát és nyers­anyagot. s nem teszi szükséges­sé az álló- és forgóeszközök lé­nyeges növelését.' Az ésszerű, a takarékos munka tartalékainak feltárásán túl a hatékonyság fo­kozásának döntő eleme a terme­lés szerkezeti, átalakítása: a kor­szerű és értékes termékek ará­nyának növelése.. E minőségi kö­vetelmények teljesítése rangso­rolják majd az iparágakat, vál­lalatokat, üzemeket, differenciál­ják fejlődésüket. Az ipar termelése például át­lagosan 33—35 százalékkal nö­vekszik öt év alatt. De bizonyos iparágak és vállalatok — így a közútijármű- és részegység­gyártás, a szerszámgépek, a szá­mítástechnikai, valamint az automatikai eszközök termelésé­nek fejlődési üteme mintegy két­szeresen,' az elektronikus alkatré­szek és vákuumtechnikai termé­kek előállításáé pedig csaknem négyszeresen meghaladja az ipari termelés növekedésének átlagát. Egyes termékcsoportok, ágazatok kiugró növekedése másutt az át­lagnál szerényebb haladási üte­met, stagnálást, sőt visszafejlő­dést feltételez. Vagyis a változó, növekvő követelmények eseten­ként létszámcsoportosítást, profil, változtatást igényelnek. Ha a vál. lalat az új, szigorúbb feltételek közt, nem képes elegendő belső tartalékok mozgósítására, életké­pességének bizonyítására, akkor termelési erőforrásait a hatékony népgazdasági célok elérésének szolgálatába állítják. K. J. (Következik: Helyünk a világban) Az IGV kecske­méti gyárának párttitkárát, Heté­nyi Istvánnét ke­resem a Matkói úti üzem pénzügyi osztályán. . 1 — Szóljatok már Etuskának, a fő­könyvelő kartárs­r.ál van... — intézkedik valaki av irodában dolgozók közül, s az ajtóhoz legközelebbi asztal mellől máris perdül egy fiatalasszony. Talán egy percbe sem telik, s a párttitkárral együtt tér vissza. Milyen érdekes — tűnődöm röpke várakozásom közben — a helyiségben dolgozók segítőkész­ségéből, közvetlenségéből meny­nyire kiérezni, hogy • a párttitkár tisztét ellátó kolléganőt őszinte rokonszenv övezi a munkahelyi környezetében. Parányi irodájában, a kimuta­tásokkal, feljegyzésekkel -borított asztala mellé telepedve erre gon­dolok: a szakmai munka melleit a felelős párttisztség ellátása bi­zony erőfeszítést kíván. Fárado­zását közelről látják, érzékelik a kollégák. Az pedig, hogy arcáról a derűt sokféle teendőinek gond­ja sem hervasztja le, nyilván kü­lön tiszteletet ébreszt. — Látom, akad dolga bőven a párttitkámak — jegyzem meg az íróasztalára mutatva, s hozzáte­szem, hogy a pártszervezet ezévi törekvései felől tudakozódva rá­adásul az újságíró is igénybe ve­szi az idejét... Hetényi Istvánná azonban nem veszi zokon, készséggel feleli: — A tavaly ilyenkor megvá­lasztott pártvezetőségünk az első számadásra készül; a közeli na­pokban tartjuk meg á taggyűlést. A beszámolónk elkészült, körvo­nalazódtak a törekvéseink is. Ha meg van miről,, szívesen beszél az ember. Közben a fiókból nagy füzetet vesz elő, benne a vezetőségi be­számoló piszkozata. Felnyitja, majd összecsukja a füzetet, s in­kább a keze ügyében levő szám­szaki kimutatásért nyúl. Lévén a párltitkár asszony pénzügyi be­osztásban dolgozó, már-már attól tartok, hogy adatokkal ismertet meg. Jólesőn csalódom azonban, mert így kezdi: — Az idei törekvésekről nem beszélhetünk a múlt évi konzek­venciák levonása nélkül. Ami a gyárunk termelését illeti: mind az árbevételi, mind a nyereségter­vet tisztességgel teljesítettük. És mivel termékeink — a pénztár­gépek, amelyek teljes szerelését tavaly kezdtük meg, valamint pénztárgép-alkatrészek és szerelt gépegységek — 96 százalékban szocialista, expojjtrai. .--készülnek, maradéktalanul eleget tettünk a nemzetközi kötelezettségünknek is. Korszerűsödtek, szälagrendsze- rűek a műhelyeink, értékes au­tomata gépekkel rendelkezünk. Immár begyakorlott, tapasztala­tokkal bíró, jó törzsgárdánk van, Számvetés előtt Felkészülten a nagyobb feladatokra „A kötelességünket teljesítettük 99 Kiskunmajsán, a Drótfonatgyártó, illetve a MEZŐGÉP Vállalatnál dolgozik az a két munkásőr, akik december 27-én Kiskunhalason az Oncsa-telepen tűzharcban lelőtték Fövényi Géza büntetett előéletű fegyveres banditát, aki lopott géppisztollyal két embert megsebesített, egyet megölt. Molnár Ferenc, a Drótfonat­gyártó Vállalat raktárában dol­gozik immár ötödik éve. Munka­társai és a munkahelyi vezetők is Szeretik, mert szerény, csendes, rendes ember. Korábban kissé félszeg volt, — így mondják —, de sokat Változott, amióta felvet­ték a munkásőrségbe. Ez éppen három éve történt: Molnár Fe­renc odaállt a párttitkár elé és elmondta, bár nem tagja a párt­nak, szeretne munkásőr lenni. Nemcsak azért, mert munkatársai közül sokan azok. de azért is, mert odatartozónak érzi magát. Talán az is ösztönözte ebben az elhatározásában, hogy éppen a vállalat segítségével tudott házat építeni a községben, s biztos jö­vő vár hatéves fiára. — December 26-án reggel 7 A I • Molnár Ferenc, óra után riadóztattak — gombo­lyította vissza az események fo­nalát Molnár Ferenc. — Kiskun­halason az egység parancsnoka röviden tájékoztatott bennünket arról, hogy egy bűnöző maga ké­szítette fegyverrel megsebesített egy határőrt és ellopta géppiszto­lyát. Balotaszállás környékére ve­zényeltek bennünket, ott Vettünk részt a zárásban. Este 8 óra is elmúlt már, amikor a bűnöző kö­ré vont zárógyűrűt megszüntet­ték. s visszavezényeltek bennünt- ket Kiskunhalasra, a parancsnok­ságra. A munkásőrök éppenúgy, mint a bűnöző üldözésében részt vevő határőrök, rendőrök elcsigázottak, fáradtak, éhesek voltak, tagjaik meggémberedtek az egész napos terepen való tartózkodástól, a hi­degtől, a metsző széltől A pa­rancsnokságon a munkásőrök for­ró teát ittak, s olyan hír terjedt el, befejezték a munkát, hazame­hetnek. Még jóformán el sem fo­gyasztották a teát, amikor fel­hangzott: Riadó! A parancs úgy szólt, le kell zárni Kiskunhalas északi részét, s át kell vizsgálni az Oncsa-telep ritkán lakott, ki nem vágott kukoricaszárral, szár­kúpokkal tűzdelt területét. Az át­vizsgálás akkor nem járt ered­ménnyel. de a zárásra továbbra is szükség volt. Kitört a hóvihar, a hideg északi szél csontig átfújta a munkásőröket. Alig várták a reggelt. Molnár Ferenc és Ország Sugár Jenő Íz Oncsa-telep szélén, egy út mentén a rogy űr ű két tagjaként várták a parancsot. — Negyed tizenkettő lehetett, amikor egy idős nő jött oda hoz­zánk, I szinte összefüggéstelen szavakkal, hisztérikusan sikoltot- ta: „0 az, ő az, ott van a ház kertjében!” Jenővel futni kezd­tünk a ház felé... * A MEZŐGÉP Vállalat 9. szá­mú gyáregységének lakatosműhe­lyében úgy ismerik Ország Sugár Jenő lakatost, hogy vasakaratú ember. Ő volt az. aki a gyáregy­ségben létrehozta az első szocia­lista brigádot, s munkája, társa­dalmi tevékenysége eredménye­képpen kiérdemelte a munkás­őrségbe való felvételét. A párt- szervezet titkáránál 1972 novem­berében jelentkezett, hogy sze­retne részt venni a munkásőr- egység tevékenységében, ahol egyre-másra kiváló eredményeket érnek el. Szolidsága, a másokon való segíteni akarása • és a mun­kásőrségben szerzett tapasztala­tok ösztönözték arra. hogy kérje a pártba való felvételét. Erre még nem került sor, de mint a párt- alapszervezet titkára mondta, rö­videsen a taggyűlés elé terjesztik felvételi kérelmét. Nőm, két gyer­mek apja. A decemberben történ­tekre így emlékezik: — Huszonhatodikén éjszaka, amikor- Ferivel a hóviharban ku­tattuk a bűnözőt, nyomában vol­W':, rr & 0 Ország Sugár Jenő. tunk a rendőrökkel, a határőrök­kel. Sájnos, az időjárási körül­mények lehetetlenné tették a fel­kutatását. Visszatértünk hát a zá- rógyűrűbe, s később, engedélyt kaptunk, hogy bemenjünk az ál­lomásra enni valamit. Feri is, meg én is ott nagyon felindul­tunk. Találkoztunk ugyanis azok­kal a hozzátartozókkal, akik Ko- leszár Balázst, az egyik fűtőházi dolgozót gyászolták. Könnyes volt a szemük, mikor ránk szóltak: „Miért nem lövik le?” Ferivel egymásra néztünk, s szinte egy­szerre mondtuk, csak kerüljön puskavégre, nem tévesztünk célt. Akkor még nem gondoltam __ * M olnár Ferenc és Ország Su­gár Jenő futásnak eredt, s a szom­széd ház mészhomoktégla-keríté- se mögül észrevették a banditát, aki guggolva, lopakodott a szőlő­lugas barna vesszői között. Or­szág Sugár Jenő nem tétovázott, rákiáltott: „Állj! Add meg ma­gad!”, s szinte ezzel egyidejűleg géppisztolyával célba vette a la­pulót. Ország Sugár Jenőt nem láthatta a bűnöző, mert addigra az már egv fakerítés mögött fog­lalt tüzelőállást, de Molnár Fe­renc sapkája feltűnt a mészho- moktégla-kerítés felett. Az egér­fogóba került gyilkos egy rövid sorozatot eresztett rá. Molnár Fe­renc arcába téglapor repült, s jól hallotta a gurulatot kapott löve­dék félelmetes pengését. A bűnöző lopott géppisztolyá­nak dörrenése jóformán még el sem hangzott, amikor Ország Su­gár Jenő és Molnár Ferenc mún- kásőrök géppisztolyai egyszerre, egy időben megszólaltak. Az elve­temült gyilkos több lövéstől ha­lálosan találva a szőlőtőkék közé bukott. — Feri rohant volna oda — emlékezett Ország Sugár Jenő — de én visszafogtam: — Várj, hát­ha szimulál... Nem tudom, mennyi idő telt el. de láttuk, vé­ge van, teljesítettük államunk­nak. népünknek tett ígéretünket. Kötelességünk volt, erre tettünk esküt. Gémes Gábor amellyel mílK jelentős tartalék­kal is számolunk. A dolgozók között 40 százalékos a fiatalok aránya; igen jól működik aKISZ- szervezet a szalagoknál a KISZ- es fiatalok gyorsan,' szinte zök­kenőmentesen átálltak az új fel­adatokra, magukévá tudták ten­ni a gyár érdekeit. Jól összeforrott a műszaki gár­dánk is. Tagjai nem fukarkodtak a segítséggel, sem a szalagnál, sem a meó-ban a szakmai prob-, lémák megoldásával jelentékeny részt vállaltak abból, hogy ta­valy 12 238 pénztárgép és 50 fény­másoló került ki üzemünkből. Csak érzékeltetésül hadd említ­sem : tavaly a 9,4 százalékos össz- létszám-emelkedés mellett a ter­melékenység növekedése gyá­runkban megközelítette az 57 százalékot, ami 18 százalékkal több a tervezettnél. — És mindezekben az IGV kommunistáinak, pártalapszerve- zetének szerepe? —Az üzemi pártmunka irá­nyításában kevés tapasztalattal látott munkához vezetőségünk. Erőnk nem kis részét a szerve­zeti élet rendszeressé és tartal­masabbá tételére fordítottuk. A termelés pártirányítását illetően főként a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatát tartot­tuk szem előtf; ennek szellemé­ben kerül sor például a riorma- karbanta'rtásra, ‘ létszám-átcsöpor- tosításokra. Az idén mindenek előtt a ter­melési feladatok elősegítésére for­dítunk megkülönböztetett figyel­met. Hiszen ez évben a tavalyi mennyiséget. több mint ötezerrel meghaladó pénztárgép és 100 fénymásoló előállítása a cél. Csak érdekességként: 4400 alkatrészből áll egy pénztárgép. A szalagnál dolgozók jelenleg a szerelés egy- egy mozzanatát ismerik, viszont fontos a munka több fázisának elsajátítása. Ezért az. idén foly­tatjuk a tavaly megkezdett szak­mai továbbképzést. Eddigi munkánk eredményes­sége talán a legjobban a szerve­zeti élet rendszeressé válásában mutatkozik meg. A négy pártcso­portunk élén nemcsak jól felké­szült, hanem a megbízatásukat nagy ügyszeretettel ellátó bizal­miak állnak, a csoportértekezle­tek havonta rendszeresek és aktí­vak, nem egy hasznos észrevétel­lel, javaslattal, kezdeményezéssel szolgáltak már. Kapásból egyetlen friss példa: Keresztes István pártcsoportjának egyik tagja, Nánási elvtárs a cso- magolóban dolgozik, ö például azt tette szóvá a beszámoló tag­gyűlést megelőző pártcsoportérte- kezleten, hogy csomagoláskor a pénztárgéppel járó tartozékokért 5—6 helyen kell kilincselni, így szinte óhatatlan, hogy az ember ki ne felejtsen valamit. Ez így nem jó, miért ne lehetne a gép­szállítás tartozékait egy helyen raktározni? És hozzátehetem, hogy igazgatónk köszönettel vette Ná­nási elvtárs jelzését, nyomban intézkedett, s ma már minden tar­tozék egy helyről vételezhető. A szervezeti életben tehát az elért eredmények megszilárdítá­sára törekszünk. Viszont feltétle­nül erősítésre szorul a pártépítő munkánk. Nem azért, mintha az alapszervezetünk taglétszámát kevesellnénk, hanem mert a fi­zikai munkások, főleg a fiatalok és a nők között sokan vánnak, akik tanújelét adják a párttag­ságra való alkalmasságuknak. A velük való tudatos törődés, meg­bízatásokkal való ellátásukat ki­emelt feladatként kezeljük ... Itt tartott épperi Hetényi Ist­vánná a pártszervezet e^évi tö­rekvéseinek felvázolásában, ami­kor Fehér Béla igazgató is be­kapcsolódott a témába, elismerőn nyugtázta a szervezeti életben el­ért változást. — Ennek hasznát a gazdaspg- vezetői munkám segítésében is érzékelem. A múlt év második felében például a taggyűlés ál­lásfoglalása alapján tértünk visz- sza a korábban abbahagyott úgy­nevezett programértekezletekre, ahol a középvezetők beszámolta­tása történik. Azelőtt havonta tartottuk ezeket a megbeszélése-, két, de ilyen gyakorisággal^ nem váltak be. Ám negyedévenként le­ülni a középvezetőkkel, jó mód­szere az ellenőrzésnek és az ön- kontrollnak is. Mert ilyenkor ki­ki elmondja, mit hogyan hajtott végre, vagy mit nem teljesített, s ezt meg is kell indokolnia... Visszatérve azonban a párt- alapszervezet munkájára: én fi­gyelemre méltónak tartom azt a mozgósító munkát is, amelyet az óvodai helyek, gyarapítása céljá­ból a kommunista szombat szer­vezésével végzett a pártszervezet. Taggyűléseinkről szólva úgy vé­lem, hogy a jövőben például ha valaki nem végezte el a rábízott feladatQt, az észrevételezéssel is jobban kell élnie a vezetőségnek, Ennek ugyanis súlya, nevelő ha- < tása van. A dicsérettel már nem. fukarkodunk, ezzel nagyon egyet­értek. A magam részéről azt szeret­ném, hogy legyen termeléscentri­kus a pártszervezetünk. Mert a feladat nem kevés: 530 milliós ér­ték körül várható az idei készáru­kibocsátásunk. S ha e cél érde­kében olykor összevitatkozunk , a párttitkárral csak jó származhat — jegyzi meg derűsen az igazga­tó, majd megtoldja: — Megesett tavaly is, hogy ci- báltuk egymás haját, s lám, egyi­künk sem kopaszodott bele! Ha­sonlóan képzelem a továbbiakban is. Perny Irén I Jövedelmező üzlet Bár az üzleti élet bizonyos te­rületén Anglia szilárdan tartja vezető helyét, az ország gazdasá­ga azonban válságban van. A fémiparban, a repülőgépgyártás­ban és az autógyártásban is le­marad- legnagyobb európai kon- kurrensei mögött. A lehallgatókészülékek gyár­tása azonban rohamosan fejlődik Nagy-Britanniában, méghozzá olyan ütemben, hogy az Egyesült Államokat és Japánt is.maga mö­gé utasította. Angliában számos kisebb vállalat főprofilban és több nagyvállalat mint jövedel-. mező melléküzemággal foglalko­zik a „poloskák" (ez a lehallgató­készülékek zsargon elnevezése) előállításával. A fenti következtetésekre ju­tott az amerikai Ben Jamil, aki a lehallgatókészülékek hatásta­lanításának legnevezetesebb szak­embere. Az említett szakember, aki kiállitásrendezési megbízás­sal érkezett Londonba, meglepe­téssel ismerte el, hogy a lehall- gatókészülékek-üzlet 1 igazi köz­pontjába érkezett. Nyíltan kije­lentette, hogy műszereivel tehe­tetlen az angol technikai újdon­ságokkal szemben. Jamil már sokféle, bonyolult szerkezetű „poloskát” tett hatás­talanná New York-i bankokban, hivatalokban és magánházakban, de az angol szerkezetekkel szem­ben kudarcot vallott; ezek a gyártmányok ugyanis elemek és fel töltés nélkül működnek, és gyakorlatilag lehetetlen felfedez­ni őket. Az Angliában előállított le- hallgatókészülékek túlnyomó többségét exportálják, többek kö­zött az USA-ba, írja a Daily Te­legraph. Az amerikai bűnügyi szervek évről évre nagyobb mennyiségben vásárolják az an­gol árukat, hiszen alig akad olyan amerikai állampolgár, aki ne szerepelne a biztosító társa­ságok, al bankok, a CIA, vagy az FBI titkos dossziéiban. Az amerikai szakértőből ilyen lelkesedést kiváltó termék Ang­liában hasonló sikert aratott. Az ipari kémek és a rendőrség is igénybe veszi ezeket az eszkö­zöket. Lehallgatókészüléket fe­deztek fel a szakszervezet és az Angol Kommunista párt helyisé­geiben. Konstrukciójukból ítélve, a „poloskákat” már néhány évvel ezelőtt elhelyezték. Azóta már sokkal modernebb készülékek vannak forgalomban. Vajon nem azzal magyarázható ez a „fejlő­dés”, hogy megnőtt a kereslet a kémberendezések iránt? (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents