Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

1976. január 13. ® PETŐFI NÉPÉ • 3 MIT MONDANAK A SZÁMOK ? A nagy családok lakáshelyzetéről Határozott cselekvési egység a gazdasági építőmunkában „A nagycsaládosok lakásgond­jainak megoldásával folyamato­san kell foglalkozni.” — így kez­dődik az MSZMP Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottságának az ezzel kapcsolatos tennivalókat taglaló legutóbbi határozata. Három kérdéssel kerestük fel a megyeszékhely és további négy város lakáshivatalának, illetve igazgatási osztályának vezetőjét: 1. Jelenleg hány három-, vagy többgyermekes család lakásigény- léséről van tudomásuk? 2. Há­nyán jutottak családi otthonhoz közülük 1975-ben? 3. Mik a ki­látások a közeljövőt tekintve? A válaszokból kihámozható: a vá­rosi tanácsok nemcsak átfogó in­tézkedési tervek készítésével, te­hát adminisztratíve, hanem — az egyik legfontosabb és legidő­szerűbb problémaként kezelve — a gyakorlatban, intézkedéseikben is állandóan napirenden tartják a sokgyermekesek lakásügyeit. Kecskeméten a -tavaly júniusi felmérés 281 kifejezetten rossz körülmények között élő nagycsa­ládost talált. Novemberre a szá­muk 193-ra csökkent, miután 65- en elfogadható hajlékhoz jutot­tak, 23-an pedig nem jelentkez­tek a tanács felhívására. Ugyan­akkor 92 munkahelyi vezetővel megtárgyalták a segítés módját. Az eiedmény: OTP-lakás vásár­lásához 1976—77-ben 87 kérelme­zőt részesít munkahelye 20 szá­zalékos anyagi támogatásban (mint köztudott, az állami válla­latoknál dolgozó fizikai munká­soknak a „beugró” fennmaradó részét az állami költségvetés ter­hére elengedik), s úgy tűnik 66 család még az idén költözhet is. További 45 nagy család minő­ségi cserét szeretne, 65-nek pe­dig tanácsi értékesítésű — azaz szövetkezeti —, avagy tanácsi bérlakás kellene. E két utóbbi csoportba tartozók, összesen 106 kis közösség helyzete a legkedve­zőtlenebb, mégis egészen valószí­nű, hogy 1978 végére ők is át­vehetik a kulcsokat. Az elmúlt évben 28 három, vagy ennél több gyermeket nevelő házaspárnak, illetve egyedül élő szülőnek utal­tak ki kényelmes lakást. Közü­lük 18-an, OTP-sek mintegy 900 ezer forintot kaptak vállalatuk­tól, ezen felül összesen 200 -ezer forint előtörlesztés alóli mentes­séget is élvezhettek. Kiskunfélegyházán 46, az át­lagosnál népesebb és az eddigi­nél komfortosabb ellátásra szo­ruló család /lakik. 1975-b_en tizen­egynek tanácsi bérleményt, ötnek OTP-öröklakást adtak. 1976-ban előreláthatólag 56, OTP által ér­tékesítésre kerülő családi otthon segíthet a gondokon. Hatvan többgyermekes, jobb lakhatási körülményekre váró családfőt tartanak nyilván Kis­kunhalason. Huszonöt családot örvendeztettek meg tavaly egy- egy új otthonnal, a jövőt illetően viszont még nem tudnak nyilat­kozni. Mint mondták, nem is­meretes előttük. hány lakás épül fel az idén, s a lakáselosztási ter­vet sem hagyta még jóvá a vb. Az elosztásnál természetesen a sokgyermekesek jönnek majd el­sősorban számításba. A kalocsai névjegyzékben húsz nagy család lakáskérvénye szere­pel, s ők a gazdái a most is ér­vényes- kiutalások közül ötnek. A múlt esztendőben tízen állami, heten OTP-lakáshoz jutottak. Kalocsán is főként a kettőnél több fiatalkorút eltartó szülők igényét kívánják kielégíteni, ám a teljesítés ütemét lassítja, hogy kevés a városban a nagyobb szo­baszámú lakás. Kiskőrösön 24, a fenti kategó­riába sorolható családról tudnak. 1975-ben 13 sokgyermekes létfel­tételei változtak meg gyökeresen. Ez évben várhatóan öt tanácsi bérlakást és 10 OTP beruházású családi otthont vehetnek birtok­ba a három, vagy ennél több gyermekkel rendelkező szülők. Sajnálkozva közölték a taná­csoknál, szinte kivétel nélkül mindenütt, hogy bizony nem mindegyik család kezeli saját gondját-baját úgy. ahogy kelle­ne. Nem tudni hányán, de bizo­nyára sokan vannak,' akik vala­milyen oknál fogva máig sem nyújtották be az igénylést. Ezek felkutatása meghaladja a taná­csi dolgozók erejét, jóllehet is­meretes előttük, hogy a nyilván­tartottaknál sokkal több helyen kellene a sürgős és hathatós se­gítség. Véleményük szerint rend­kívül sokat segíthetne e téren — mármint a felvilágosításban — az üzemi, munkahelyi jogpropa­ganda. K. F. Az eltelt hónapokban a dolgom zók körében végzett párt mun­kánk középpontjában a kongresz- szus dokumentumainak ismerte­tése állt. A következőkben a fő hangsúlyt a kongresszus határo­zatainak megvalósítására, a hatá­rozatok végrehajtásának segítésé­re, ellenőrzésére kell fordítanunk. A kongresszusi dokumentumok­ban megfogalmazott tennivalók megvalósításán túl gyorsítani kell a két kongresszus között ho­zott és ma is érvényben levő ha­tározatok végrehajtását Minde­nekelőtt a negyedik ötéves terv sikeres befejezésére, a Központi Bizottság 1974. december 5-i és 1975. július 2-i, a gazdasági élet fellendítésére vonatkozó határoza­tainak végrehajtására kell mozgó­sítani minden erőnket. A XI. kongresszus beszámolója az elért eredmények mellett szó­vá teszi: .... különösen fontos, hogy a mindennapi munkában nagyobb figyelmet fordítsunk a párthatározatok egységes értelme­zésére és következetes képvisele­tére”. A határozatok egységes értel­mezése a végrehajtás alapja. A döntések után nincs helye a két­értelműségnek, az ingadozásnak. Az ilyen magatartás a végrehaj­tás elhúzódását, feszültségek ki­alakítását- jelentené. A végrehaj­tásban persze adódhatnak viták, amelyeknek megvan a fontos és nélkülözhetetlen szerepük is. Az azonban egyértelmű, hogy ezek a viták nem gátolhatják meg a cse­lekvést. A figyelemnek a meglevő vitában is a határozatok további megértetésére, a tudatos, a meg- valósíás mikéntjére kell irányul nia, s a határozatok végrehajtá­sának szervezését, az ellenőrzést, a megvalósítást kell szolgálnia. Az eszmei, politikai munka, az ideológiai nevelő tevékenység megerősítése, fellendítése kétség­telenül szükséges eszköze a kong­resszusi határozatok végrehajtá­sának. A kommunistáknak köte­lességük. hogy pártunk határoza­tait ne csak hirdessék, hanem ha kell, kiálljanak védelmükben a munkahelyükön és környezetük­ben. nyílt fórumon és négyszem­közt egyaránt. Politikai munkánk a valóságból induljon ki. A téves nézeteket vallókkal bátrabban, személyekre és konkrét témákra vonatkoztatva vitakozzunk. A pártszervek igényeljék a tö­megszervektől és mozgalmaktól, hogy egy-egy határozat végrehaj­tásában önálló feladatokat lássa­nak el és jellegüknek megfele­lően mozgósítsák tömegeiket. Mindenki alakítsa ki a maga te­rületén a tennivalókat, ne várják mindig a\ pártszervek „külön” határozatát. A párthatározatok szellemében mindenki meg tudja találni sajátos közegeiben végzen­dő feladatát. Erősítsük azt a szemléletet, hogy mindenki a sa­ját területén, a kapott megbíza­tások végrehajtásáért felel első­sorban. Azt vizsgálják, hogy ki-- nek hogyan lehetne jobban tel­jesíteni a reá eső feladatokat és ne a „külső” okokra való hivat­kozással akarják magyarázni a hiányosságukat. • A jelenlegi időszakban legfon­tosabb feladatunk, hogy a gaz­dasági építőmunkánkban követ­kezetes. határozott cselekvési egység érvényesüljön, hogy a gaz­dasági célkitűzéseink végrehajtá­sához megnyerjük a dolgozók szé­les tömegeit. A dolgozókkal öntudatukra tá­maszkodva értessük meg: azért, hogy jobban éljünk, hogy a közös javakból többet kapjunk vissza ahhoz, először olcsón, korszerűen, gyorsan kell termelnünk. Közis­mert: elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk Az igények egyre bővebb kielégítésének, az életszínvonal emelésének alapja a fegyelmezett, jó munka a ter­melés és a termelékenység eme­lése. a költségek csökkentése,, amelyek nem egyszerű kampány- feladatok. hanem következetes, a gazdaságot teljes egészében átfo­gó, hatékonyabb tevékenységet kívánnak B. J. A Vasas Szakszervezet központi vezetőségének ülése A kohó- és gépipar V. ötéves tervéről és az 1976. évi tenni­valókról tanácskozott hétfőn a Vasas Szakszervezet központi ve­zetősége. Az ülésen Nemeslaki Tivadar kohó. és gépipari mi­niszter egyebek között arról be­szélt: ahhoz, hogy a versenyké­pes termékek gyártása az átla­gosnál jóval dinamikusabban nö­vekedjék, az ipar erőforrásait ezekre a területekre kell kon­centrálni, s az elavult, gazdaság­talan termelést vissza kell szo­rítani, meg kell szüntetni. Szá­mos vállálatnál ugyanis, a meg­felelő eszközök és a munkaerő hiánya gátolja a korszerű és gaz­daságosan elöállíiható termékek gyártását, ezen a helyzeten úgy lehet változtatni, ha gyors üte­mű, szelektív fejlesztést hajta­nak végre. Az erre vonatkozó terveket a minisztérium már ki­dolgozta, és meghatározta a gaz­daságos termékszerkezet kialakí­tásának legfőbb elveit is. Ennek megfelelően olyan kiemelt fej­lesztéseket hajtanak végre, ame­lyek lehetővé teszik a fényforrá­sok, a vákuum-technikai gépek, a közúti jármű részegységek, a számítástechnikai eszközök, to­vábbá az olaj- és gázvezetékek­hez szükséges automatika, a te­lemechanikai hírközlőrendszerek termelésének dinamikus növelé­sét. Ugyancsak erőteljesen fej­lesztik a szerszámgépek, telefon- központok, és átviteltechnikai be­rendezések, az orvosi műszerek, valamint az energetikai és vegy­ipari gépek és berendezések gyár­tását. A fejlesztéshez szükséges pénzügyi feltételek biztosítására az év elejétől differenciált sza­bályozást vezetnek be. (MTI) Szép új szokásaink Zavarba jöttem a múltkoriban. Külföldi vendégei voltak a gyúr­nak, megnézték az üzemrészeket, majd amikor visszafelé mentünk az irodaházba, meglepetten tor­pantak meg egy számukra külö­nös látvány előtt. Gyerekkocsit toló, pályásokat dajkáló fiatalasz- szonyok lépkedtek velünk együtt az úton. Mellettük férj, nagypapa, nagymama. A hangulatosan, al­kalomhoz illően berendezett ta­nácsterembe igyekeztek, ahol a nemzetiszínű szalagos anyakönyv­vezető is ott állt. az üdvözlök cso­portjában. Mi a vendégekkel mö­göttük. Végignézték a névadó ün­nepséget, tapsoltak az úttörők kó­rusának, gyönyörködtek a kicsik­ben. Később azonban feltették a kérdést: mi is valójában ez a név­adó ünnepség? Hogyan fonódtak össze annyira az emberek élete munkahelyükkel, hogy még a leg­bensőségesebb családi eseményt is ebben a körben tartsák? Zavarba jöttem — mert annyi­féle válasz kínálkozott. Elmond­hattam volna hogy a társadalmi ünnepségek szép,, új népszokássá válnak. Beszélhettem volna a kezdetekr.ől, amikor még értetlen­ség fogadta a próbálkozásukat. Majd a folytatásról, amikor meg­csontosodott szokásokat egyre töb­ben kívánták felváltani valami új­jal, s ehhez már a szakemberek, a népművelők adtak segítséget. Fel­ismerve az igényt, összeállították az új „illemtankönyvet'', amely a mai embérhez szól, a mi gondol­kodásunk, fogalmaink szerint te­remt ünnepélyes kereteket az,ün­nepi alkalomnak — ha nem is mindenben tökéletesen. Mesélhet­tem volna a brigádokról, amelyek ugyancsak családi eséménynek tartják, ha valamelyik társuknál megszaporodik a família. De ak­kor a brigádmozgalomról is szólni kellett volna, hiszen ennek törté­nete nélkül az is érthetetlen, ho­gyan erősödnek a munkahelyeket és az othonokat összekötő ezerféle szálak. De ekkor már az üzemi demokráciát, a munkálok és ve­zetők kapcsolatának változásait sem lehetett volna kihagyni a felsorolásból, szólni kellett volna az önálló véleményalkotásra ne­velő közszellemről, hiszen a szá­lak erősödésének ez a talaja. A bőség ejtett zavarba, ezért hát inkább a történetet mondtam el. Az anyakönyvet először aláírt házaspár, Margit és Pista törté­netét. Régen ismerem őket. Az életüket, az indulásukat. Mind a ketten falura kerültek a gyárba, itt tanultak szakmát, itt ismerték meg egymást és a munkássorsot. Évekig éltek albérletben, hajnal­ban keltek, késő éjjel kerültek ágyba, így végezték el mind a ketten a technikumot. Mégsem voltak keserűek soha. Gyűjtöttek, élére állították a forintokat, re­mélték, lesz majd nekik is önálló otthonuk. Tavaly kaptak lakást, saját pénzük és a gyári kölcsön fedezte az előzetes befizetést. Ta­valy töltötték otthon először a karácsonyt. Máskor mindig a szü­lőkhöz utaztak, kimenekültek az albérletből, de megfogadták, ha egyszer saját lakásuk lesz, soha többé nem mennek karácsonyi vendégségbe, hanem ők várják a családot. Tavaly költöztek, a kicsi nemrég születeti. A névadó ünnepség előtt beszél­gettem velük, én is azt kérdeztem: miért? Miért ezt választották? Margit és Pista összenézett, mo­solyogok. őket megkeresztelték annak idején> a szülök tulajdon­képpen most is nehezteltek, mi­ért fosztják meg az unokát az egyházi szertartástól; de hát nem az ö dolguk, nem szólnak bele. Ök viszont tudatosan döntöttek a név­adó ünnepség mellett. A maguk sorsából tanulták meg, hogy csak saját magukra és munkahelyük közösségére támaszkodhatnak. At­tól semmi nem lesz könnyebb, pemmi nem változik, ha egy cse­csemőt egy vélt, magasabb hata­lom kegyelmébe ajánlanak. Neki is azt kell majd megtanulnia, amit a szüleinek, a maga helyét magának kell megtalálnia a vi­lágban. Azok között, akik most ta­núskodnak az anyakönyvi be­jegyzésnél — rokonok, munkatár­sak, baráti családjában. V. E. KÉPERNYŐ Korszerű utak A közuták telítettsége, a for­galmi torlódások gyakoriságának növekedése világjelenség. Ezen kétféleképpen lehet segíteni: egyrészt hagy átbocsátóképessé­gű gyorsforgalmi utakat — autó­pályákat — kell építeni, más­részt a megfelelő régi úthálózat állapotát folyamatosan a fejlődő forgalomnak megfelelő szinten kell tartani. Közismert, hogy a magyar kormány két éve fogadta el az autópálya-programot, amely szerint 1985-ig 500 kilométernyi gyorsforgalmú utat építünk - az országban, a Balatonon kívül Hegyeshalom, Mislyjlc-jjs jSzegeö. irányában. _,^u. _T. Az autópalwk^pítéáé- csak“"az'1 egyik — kisebb — összetevője lehet annak a nagy munkának, amely elengedhetetlenül szüksé­ges a növekvő forgalom kiszolgá­lásához, ahhoz, hogy a jármű­vek áradata viszonylag zökkenő- mentesen érje el célját a köz­utakon. Ám figyelembe keli ven­ni, hogy a 30 ezer kilométernyi országos közúthálózat csaknem kétharmadán az útburkolat szé­lessége nem • éri el a korszerű motoros járműforgalom által megkívánt minimális hat métert, sőt az alsóbbrendű utak nagyobb részén a négy métert sem. A hazai .útépítőipar hatalmas fejlődésen ment át a legutóbbi ßt-hai-,.é,vben, ,Javult.. &. munka, .mriQQsegei^^iivekedetfci-ai. téyésiiss mértje.' MafTtfár a'*íegTOm3 korszerű gépekkel, koncentrált munkával végzik az útépítést, a szükséges útjavításokat. • A korszerű M 7-cs autópálya budapesti bevezető szakasza. JÁNOSHALMA NAGYKÖZSÉG TANÁCSA, IGAZGATÁSI CSOPORT: Tavaly 2777 üggyel foglalkoztak A vaskos ügyiratkötegek az év végi statisztikák készítésekor is­mét előkerülnek az emberek iigyes-bajos dolgaival' foglalkozó hivatalok szekrényeiből. A jánoshalmi tanács igazgatási csoportján is elővették a tavalyi, már elintézett ügyeket, amelyeke valóságos problémákról, emberi gondokról szólnak. A népesség­nyilvántartással, (lakásügyekkel, kisajátításokkal, gyámügyekkel, szabálysértésekkel, anyakönyvi feladatokkal, a tulajdon elleni kisebb bűncselekményekkel ki­lencen foglalkoznak a csoport­ban. Kindla Károlyné csoport- vezető a megnövekedett felada­taikat két számadat viszonyítá­sával jellemezte. A csoport négy évvel ezelőtt 1422 ügyet intézett el. Tavaly 2777 üggyel foglalkoz­tak. A csoport dolgozóinak ideje, munkája, energiája tulajdonkép­pen egyik ügy szempontjából sem felesleges, hiszen minden esetben emberek dolgait intéz­ték, eldöntötték a vitát vagy ki- hékítették a torzsalkodókat. A jánoshalmi tanács igazgatási csoportja jelenleg 27 tartási szer­ződést tart nyilván. Az igazgatási csoport jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy a felek tartási szer­ződést köthessenek. Ezután pedig ugyancsak ők ellenőrzik a szer­ződés teljesítését is. Több példa van rá, hogy az eltartó és az el­tartott összeszólalkozik. Rendsze­rint semmiségen, jelentéktelen dolgon: történetesen nem elég meleg az étel, vagy éppen meleg, vagy hideg van a szobában. A nézeteltérés elfajul, ellenségek lesznek, megfogadják, hogy fel­bontják a szerződést. A tanács­hoz fordulnak, s az igazgatási csoport dolgozói, mint azt a jog­szabály előírja, békéltetni igye­keznek. Kimennek a lakásra, be­szélgetnek a felekkel, aminek rendszerint az a vége, hogy mindannyian mosolyognak a „halálos harag” okán..! Jánoshalmán évente 40 ezer fo­rint a gyámügyi segély. Ez lé­nyegesen több, mint a koráb-. biakban, de annyira nem sok, hogy túlságosan bőkezűen adhat­Beszéd hang nélkül Hol tartana ma a televízió­zás, ha az emberhez, fimhez ha­sonlóan növekedett volna: a be­széd képességét csak létének egy bizonyos időszakától birtokolná. Csodálatos alkotásokkal aján­dékozta meg a művészetet a mo­zi néma korszaka! A közlés kényszere teret adott a szónál sokszor többre képes gesztusok­nak; Arra kényszerítette a mű­vészt, hogy szája helyett az egész testével beszéljen, tolmácsolja az érzelmek, indulatok hullámzását. A Kutyhbaj- rémek vándorkö­szörűsét? élvekvöiajháltáiö igazán a dolgok ilyen“ alakulását. Egy szót sem szólt szombaton este Páger Antal, s~ mégis tudom, sőt érzem egész életét, ismerem egyéniségét, s vele szomorkodom megcsalatottságában. Csizmarek Mátyás ötletes forgatókönyvéből, Kárpáti György mesteri rende­zésével ő varázsolt művészetet a képernyőre. Se sava, se borsa A Hozott anyagból szerkesztői, rendezői közül csak kevesen jöt­tek rá, hogy az anekdotát a han­gulat, a környezet, az alkalom, az előadói egyéniség élteti, mint a fát gyökerei, levelei. Az anekdotázásnak is van dra­maturgiája. Egyik vidám történet a másikból hajt ki, a kis társa­ság tagjai egymással versengve adják elő a jobbnál-jobbnak vélt sztorikat. Egyetlen felesleges szó nélkül telitalálatos pontossággal jellem­zi a tréfás történet a megéne­kelt személyt, jelenséget. A nának az arra rászoruló, sok- gyermekes családoknak. Az igazgatási csoport évente általában 4—5, esetenként hat gyereket helyezett állami gon­dozásba. Ezek a gyerekek több­nyire fossz körülmények között, egészségleien lakásban élnek, s italozó szüleiktől nen: várható a megfelelő nevelés. Az egyik gyeteket például azért kellett ál­lami gondozásba venni, mert so­rozatosan lopott. Az anyja szinte naponta kopogtatott az igazgatási csoport ajtaján, védte, 1 vissza­követelte „ártatlan” gyermekét, aki szerinte otthon nagyon ren­des fiú volt. Ezt viszont aligha tudhatta, hiszen rendszeresen egész nap egyedül volt otthon a gyerek. Tilosban legelt a jószág, gaz­dája ellen szabálysértési eljárás indult. Tanúk vallották, sőt a ti­losban járt jószágot maga gazda vezette ki a szomszéd földjéről. Napnál világosabb a szabálysér­tés-esete. A gazda mégis órákig bizonygatta, igazságtalanul bán­tak el vele. Csak azért is... Tárnái László Gobbi Hilda stílusos tolmácsolá­sában hallott „Fel vörösök pro­letárok, jászolba, jászolba” hosz- szu újságcikknél, magyarázatnál élesebben m,ut-atja — például —' a kettős nevelés fonákságait. A szombat esti anekdotázáson többet bosszankodtunk, mint vi­gadtunk. Néhány üdítő pillanat­tól eltekintve, se sava, se borsav nem volt. A legtöbben unalma­san fecsegtek. Az anekdota kü­lönleges zamatát tolmácsolójá- nak egyénisége' adja. Ezért volt jó Csurka, Ungvári, Csemus Mariann. Remélem nem kell a jövőben szombatonként 40—50 percig anekdotákat «hallgatnom.“riSülö- nösen tg- ilj'én |—Smhsznfeb anyag- ÜiSfjÄ " 'S ' f Ity Mit csináltak a banditák? Értesüléseink szerint a Magyar Televízió ellenőrzési osztállyal „gazdagodott”. Igaz-é a hír, ne' firtassuk, belső ügy. A túlzott kontroll egészségtélen, de ha nem megy másként... Észreve­hetően .javulna a riporterek, mű­sorközlők beszédkultúrája, stílu­sa, ha — például arra illetékes szakemberek megmondanák, megírnák vissza-visszatérő hibái­kat, rossz beidegzettségeiket. Té­vedni emberi dolog, a tévedésben megmaradni balgaság, különösen százezrek füle hallatára. Slszomorítoan pongyolán fo­galmazott szombaton este Antal Imre is. Többször „hát”-tal kez­dett mondatot. Vajon meghall­gatta-e Tomkai Judit műsorát vasárnap a rádióban? A „hát” szó és a többi pongyolába öltö­zött, lompos, semmitmondó ki­fejezés ellen hadakozik a ripor­ter, harcba szólítva a hallgató­kat. (Ö is ismeri a közmondást: „lányomnak mondom, “hogy a menyem is értsen belőle”. Meg: (a riporter is lehet hallgató). . A vasárnap esti döcögős Kicso­da — micsoda? játékvezetője sa­ját csapdájába esett. Az egyik versenyző — hozzá hasonlóan — feltételes módot használt kije­lentő helyett. Törhette Vágó Ist­ván a fejét, hogy azok a bizo­nyos sivatagi banditák kirabol­ták-e a piramist vagy csak gon­dolkodtak az akción. Az „ízléstelenség” „témájában” Hagyhatom-e szó nélkül Galsai Pongrác gusztustalan anekdotá­ját?. Efféle malackodás jobb tár­saságban is illetlenségnek szá­mít. Tartson a tévé felvilágo­sító előadásokat, harcoljon az ál- sz.emérem ellen, tapsolunk vál­lalkozásaihoz. Fütyülünk, doho­gunk, ha a szombatihoz hasonló sértések elviselésére kényszerít a tévé. Mondandóm még lenne, de be­fejezem, mert a közmondás is azt tartja, hogy sok beszédnek, sók az alja. A tévé és a szó kapcsolatairól szólván semmi­képpen sem. vállalhatom ezt a veszélyt. H. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents