Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-29 / 24. szám

4 • PETŐFI NEPE 9 1976. január 29. Nádaratás géppel AHortobágyi Állami Gazdaság Erdő- és Nádgazdasági Üzemének munkásai hat megye területén Üjfehértótól Kecskemétig vágják a nádat. Hét nádarató gép és 100 ember végzi ezt a nehéz munkát. A nádaratást a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Park terüle­tén kezdték, hogy majdan a madarak íészkelését ne zavarják, ebben az idényben egymillió-két­százezer kéve nád betakarítására számítanak. (MTI-fotó: Balogh P. László felvétele—KS.) Tovább akarnak lépni A nagybaracskai Haladás Ter­melőszövetkezet 1973. és 1974. évi gazdálkodása alapján elnyerte a kiváló címet. — A megtisztelő kitüntetés egyúttal azt is jelenti számunk­ra, hogy kötelezettségünknek te­kintjük a gazdálkodás további ja­vítását. . Azt szokták mondani, a kiváló cím rangot jelent, de egy­úttal felelősséget is — hangoz­tatja Kozma István, a községi pártvezetőség titkára, aki egyúttal a termelőszövetkezet pártalap- szervezetének is a titkára. Kiegészítésül hozzáteszi: — Ezért pártszervezetünk mun­katervében a legfontosabb fel­adatok között szerepel a terme­lés irányítása, segítése. Kidolgoz­tuk intézkedési tervünket az MSZMP Központi Bizottságának 1975. december 5-i határozata alapján. Legfontosabb tennivaló­nak tekintjük a termelékenység növelését, a műszaki színvonal emelését. A gépesítésben sokat léptünk előre. Ez feltétele a ter­melés korszerűsítésének. Belép­tünk a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet által kezde­ményezett KITE néven ismeretes kukoricatermesztési rendszerbe. Elkészült a MA—60-as korszerű takarmánykészítő üzemünk is. Tavaly már nagy mennyiségű szárítmányt készítettünk. Ezzel is javul fejlődő állattenyésztésünk takarmányozási színvonala. A több gép és berendezés egy­úttal megkívánja a hozzáértőbb irányítást Két gépészmérnököt és egy technikust alkalmaznak a jobb gépkihasználás érdekében. — További előrelépést jelent, hogy ismét növeljük a cukorrépa­termő területünket, a tavalyi 65 helyett az idén 90 hektáron ter­mesztjük ezt a fontos ipari nö­vényt, éspedig teljesen gépesítve. Ez évben először az egész terü­leten alkalmazzuk a szemenkénti vetést. A gépesítés azért is elsőrendű kérdés a termelőszövetkezetben, mert évről évre csökken a mun­kaerő. Az elmúlt fél évtized alatt több mint száz szövetkezeti tag ment nyugdíjba. Fiatalok léptek ugyan be a szövetkezetbe, de számarányuk nem haladja meg a kilépők és az elköltözők számát. A csaknem nyolcszáz tag megkö- - zelítőleg fele nyugdíjas, járadé­kos. A következő esztendőkben további elöregedésre lehet számí­tani. A pártalapszervezet taggyűlése­in, pártcsoportüléseken egyik leg­gyakoribb téma, hogyan lehetne növelni a termelékenységet, mi­képp, milyen módszerekkel old­hatnák meg a belső tartalékok kiaknázását. — Azt szoktuk mondani — magyarázza Kozma István —, hogy legnagyobb tartalékunk a munkaszervezésben van. Sokat tehetünk a munkafegyelem meg­szilárdításában is. Már ezek ön­magukban termelékenységnövelő tényezők. Jobb szervezéssel, ta­karékosabb gazdálkodással gyor­sabban haladhatnánk előre. Ta­valy 770 ezer forint értékű meg­takarítást terveztünk, ezzel szem­ben 1 millió 100 ezer forintot ér­tünk el. Az idén még nagyobb feladataink lesznek. Az új gaz­dasági szabályozók még inkább ösztönöznek bennünket az éssze­rűbb gazdálkodásra. Kiszámítot­tuk,' hogy két és fél, hárommil­lió forint termelési értékkel kell növelni teljesítményünket ah­hoz, hogy figyelembe véve a nö­vekvő központi elvonásokat és az emelkedő termelési költségeket, szinten tudjuk tartani a gazdál­kodást. Viszont mi tovább is akarunk lépni. Ehhez pedig ket­tőzött erőfeszítésre van szükség. A pártszervezet tagjai eddig is példát mutattak a feladatok vég­rehajtásában és ezután is számí­tani lehet rájuk. Nem egy eset­ben a termelőszövetkezet szinte valamennyi tagjával összefogva társadalmi munkában oldottak meg fontos feladatokat. Máskor a kötelezettségeken túlmenően vál­laltak különmunkát. így volt ez az 1-es számú majorba vezető út megépítésekor is, amelyre 3200 munkaórát áldoztak. Örködnek azon is, hogy a mun­kakörülményeket fokozatosan ja­vítsák. Egyik legnagyobb sikerük, hogy megoldották a község kis­gyermekeinek bölcsődei-óvodai ellátását. A termelőszövetkezeti asszonyoknak tehát nincs olyan gondjuk, hogy hol helyezzék el az apróságokat. _ Ez annál is in­kább eredménynek tekinthető, mert a dolgozó tagok 40 százaléka asszony és lány. Év közben többször megtár­gyalták az 1974. évi decemberi határozat alapján készített intéz­kedési terv végrehajtását. Menet közben alkalom nyílt arra, hogy segítsék a feladatok- sikeres vég­rehajtását. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy az elmúlt évi gazdálko­dás sikerrel zárult és a termelő- szövetkezet mérlege kedvező eredményt mutat. K. S. A demokrácia kispolgári értelmezései A kispolgári mentalitás elősze­retettel értelmez mindent szájízé­nek megfelelően. A marxizmust, s a marxizmus alaptételeit is. Így volt ez a múltban, s így van a szocialista fejlődés jelenlegi idő­szakában is. Különösen akkor, amikor a szocialista építés soron- következő feladataival előtérbe kerülnek az elméleti kérdések. Hogy a tömegek a közélet részeseivé váljanak Az elmúlt évtized szocialista fejlődésének egyik nagyon fontos feladata a szocialista demokrácia kérdésköréhez kapcsolódik. Tár­sadalmi életünkben és munkahe­lyünkön egyaránt arra van szük­ség, hogy társadalmunk mind szé­lesebb tömegei — termelő mun­kájukon kívül is — részeseivé váljanak a közéletnek, beleszól­hassanak országos és helyi dol­gaink intézésébe, részt kapjanak és vállaljanak közös gondjaink megoldásában, döntéseink előké­szítésében. ellenőrzésében és meg. valósításában. Egyszóval szavuk legyen és hallassák is szavukat minden olyan esetben, amikor ér­dekeikről van szó. A szocialista demokrácia fejlesztésének prog­ramja és az erre vonatkozó hatá­rozatok — túlzás nélkül állíthat­juk — mozgósították társadal­munk túlnyomó többségét e rend­kívül fontos feladatok realizálá­sára. De miközben a társadalom naavobb része a megvalósítás le­hetőségeit kereste és keresi nap­jainkban is, megjelentek a két­kedők. a „kibicek”, a szkeptikus kézlegyintők és a cinikus félrema. gyarázók. Ügy látszik, a szocialis­ta demokrácia fejlesztésének prog­ramja és gyakorlata alkalom volt a demokráciával kapcsolatos leg­különfélébb — egymással nem­egyszer szöges ellentétben élió — előítéletek felelevenítésére. A „mindent jobban tudók” és a kétkedők Vannak például olyanok, akik a demokráciát ..parttalanul” ér­telmezik. Szerintük társadalmunk túlszabályozott, az egyén lehető­sége pedig erősen korlátozott, hi­szen az állampolgár mindenüt' rendeletekbe, előírásokba, szabá­lyokba ütközik. A társadalom ve­zetése és irányítása túlságosan centralizált, mondják, és a szo­cialista demokrácia feladata első­sorban e centralizáltság feloldása, társadalmi szabályozása volna. Ideáljuk a kényszerítő erő és esz. közök nélküli hatalom, amely végletekig elnéző az állampolgá­rok „szabad akaratával” szem­ben. Ide sorolhatjuk azokat is, akik a demokráciában csak az el­lenzékieskedés lehetőségét látják, akik nem látnak különbséget a résztvevők felelősségteljes bele­szólása és a kívülről történő fe­lelőtlen ellenvélemények között, ök azok. akik mindent jobban tudnak, akik problémáikat min­dig „előre látták” és megjósolták, egyszóval azok, akik sohasem dön­téseink végrehajtásában, közös munkánkban jeleskednek, hanem mindig csak a fanyalgásban, és a kéretlen kritikában. Mások viszont a szocialista de­mokrácia fejlődésétől, további szé­lesedésétől, „óvják” társadalmun­kat. Jó néhányan gondolják azt, hogy máris túlságosan „messzire mentünk” túl sokat „megenged­tünk”. Gazdasági, társadalmi problémáinkat általában a de­mokrácia fejlődésétől származtat­ják. és társadalmi életünk nega­tív tendenciái mögött — a mun­kaerőhiánytól a lazaságig, a fe­gyelmezetlenségig — mindenben az úgynevezett „liberalizálódás” következményeit látják. Ök azok, akik a demokrácia fejlesztését egyoldalúan a „rendteremtésben”, az adminisztratív intézkedések egyoldalú erősítésében jelölik meg. Ide tartoznak azok is, akik sze­rint társadalmunk tömegei még. nem elég érettek a szocialista de­mokráciára, a dolgozók még nem tudnak „lehetőségeikkel élni”, nem tudják demokratikus fóru­mainkat „megfelelően felhasznál­ni”. tehát nem velük, hanem he­lyettük kell a demokráciát gya­korolni. A dolgozók véleményét ők legszívesebben ki sem kérik, meg sem kérdezik, mert eleve fe­leslegesnek, esetleg zavarkeltőnek tartják. mégis gyakorta előfordul, hogy ezek a szélsőséges pézetek keve­rednek. vagy „átcsapnak” egy­másba. Megtörténhetett például, hogy az, aki tegnap még a demok­rácia szélesítését kifogásolva „rendteremtést” sürgetett. ma már az új szabályzatoktól, rende. letektől a demokrácia fejlesztésé­re hivatkozva berzenkedik. Nem nehéz felismerni, hogy e nézetek mögött többnyire nem is ahnyira a demokrácia valóságos értelme­zése, hanem sokkal inkább szocia­lista fejlődésünk egészének meg­ítélése és félreértése húzódik meg. ’ Természetesen a kettőt — a de­mokráciát s a szocializmust — nem lehet egymástól elválasztani. A demokrácia a szocialista társa­dalomban nemcsak jelentésében jelent népuralmat, hanem valósá­gosan is. Szocialista társadalmunk fejlődésének eredményei nagy­részt azon múlnak, hogy mennyi­re sikerül a gazdaság feladatait, a társadalomépítő munkánkat és társadalmi életünk további de­mokratizálódását szinkronban tar­tani. Feladataink e téren közis­mertek. Egész társadalmunkat át­fogó méretekben arra van szük­ség, hogy a társadalmi demok­rácia közvetett és közvetlen for­mái és intézményei a legszélesebb lehetőségét biztosítsák a szocialis­ta állampolgáriságnak. s egyben elősegítői, formálói legyenek a demokratikus szellemű szocialista állampolgárok kialakulásának. Ki. sebb közösségeinkben — minde-i nekelőtt a munkahelyeken — pe­dig a demokrácia fejlesztésének feladata azt követeli tőlünk, hogy az üzemi és munkahelyi kollektí­vák mind szélesebb rétegei vegye­nek részt közös dolgaink intézésé­ben. osztozzanak a döntések elő­készítésének felelősségteljes mun­káiban, ismerjék meg a döntések tartalmát, segítsék elő megvalósí­tását, egyszóval munkahelyükön is gazdaszemmel nézzék közös fel­adataink megvalósítását. A társadalmi és gazdasági de­mokrácia fejlődése egyben előse­gíti a szocialista közéletiség ki­alakulását, jó politikai légkört, széles vitákat teremt, tehát olyan helyzetet, amelyben a kívülálló bírálgatók, az önjelölt „mindent jobban tudók”, a kétkedők, a szó­éiulizmust félreérek és_félrema- gyafázók, vagyis a szdeialífeta de­mokrácia kispolgári ii /értelmezőt! egyre kevesebb fogódzót találva magukra, maradnak és kikopnak társadalmunkból. B. A. Költöző falvak Nyolc falu lakói költöztek nem­rég korszerű életkörülményeket nyújtó kolhozközpontba a Tatár­földön. A mintegy tízmillió ru­beles építési költség hetven szá­zalékát — gazdasági és lakóépü­letek létesítését — a Sarló és Ka­lapács Kolhoz fedezte. A kulturá­lis, egészségügyi és szolgáltató létesítmények beruházási költsé­geit pedig az állam vállalta ma­gára. A nyolc falu .népe immár fél évszázada egy kolhozba egyesült. Mivel egymástól távol estek, mindegyikben külön állattenyész­tő telepek létesítésére volt szük­ség, és fölművelő brigádok szer* vezésére. Ezzel a termelői tevé­kenység elaprózódott. A kolhoz közgyűlése ezért határozta el, hogy központi falut építenek, s ehhez az állam tizenöt évre hi­telt adott. A kazanyi építészek 1—5 szobás lakások típusterveit készítették el. Három év .múlva harminc család tarthatott lakás- szentelőt az új faluban — Sapsi- ban. A falut csatornázták. A la­kásokban hideg-meleg víz, és gőz­fűtés szolgálja a kényelmet. A lakás a kolhoz tulajdona, a lak­bér havonta mintegy 17 rubel, és ebben a szolgáltatások díja is benne van. Nagyot változott így a „költöző falvak” lakóinak élete. A köz­pontosított állattartást teljesen gépesíthették. A gondozók két műszakban, kedvező körülmények között dolgozhatnak. A szántó­földi gazdálkodást 55 traktor, 17 kombájn és 27 gépkocsi szolgálja. A gépek jó kihasználásával emel. kedett a termésátlag, gazdago­dott a kolhoz. Bevételükből újabb állattenyésztő telepet létesítenek és további száz lakást építenek a faluban. A köztársaság kolhozai ennek a példának hatására szintén kol­hozközpontokat építenek. A mintegy négyezer tatárföldi fa­lucska helyén így a közeljövőben 1200 korszerű, városka születik. Jurij Ivanov az APN tudósítója Lassan járj - többet látsz Ismét „egyenes” az 52-es 9 Az 52-es út mellett, a Duna-völgyi Csatorna hídjánál masszív munkagépek rendezik a terepet. A hídépítkezés anyaggödrének helyére visszatolják a humuszréteget, így a talaj ismét termővé válik. Fejlődésünk tempója úgy elké­nyeztetett már bennünket, hogy jártunkban-keltünkben inkább csak a látványosabb, vagy ha úgy tetszik, monumentális hatású változásokat vesszük észre. Pláne, ha legtöbbször gépkocsi­iramban nézünk körül. Holott ha egy csöppet „lelas­sítunk”, sok részletben felfedez- 'hetjük az átalakulást, újulást. Azaz — a kiemelkedő gyarapo­dások között Is lépten-nyomon létrejön valami más, mint ed­dig volt. Fülöpszállás alatt robogunk — az 52-es műúton. Miközben kiör­vendezzük magunkat, hogy el­maradt mögöttünk a téli-esős, szomorú-felleges időjárás, amely Kecskeméttől kísért bennünket, mert tiszta tavaszi napfény alá futottunk — ösztönösen csök­kentjük a sebességet. — De hát minek? — kapjuk rajta magunkat. — „Kiegyenese­dett” az országút, amely ezen a részen olyan hosszú ideig ijeszt­gette az autósokat ázzál a kis hajtűkanyarral. Oly sokáig kel­lett kerülgetni a hídépítést, hogy a gépkocsivezetőkben, akik gya­korta járnak erre, külön idegpá­lyák fejlődtek ki. Ezért hajtot­tak el itt reflexszerű óvatosság­gal: „Bele ne hajtsunk már a gödörbe, mint a „paradicsomos” ember, akit a szállítmánya is be­temetett.” Ez a drukk már csak emlék lesz ezután. A híd elkészült, „lé­niában” folytatódhat rajta az út. Hogy nem is olyan régen még nagyobb szabású építés folyt itt, a híd, illetve az út két ^oldalán látható „nyomok” jelzik. A változás megérdemli, hogy két percre megálljunk. Tömzsi munkás 'hajol be — hí. vásunkra — a gépkocsi ablakán, majd,. hogy jobban halljuk egy­más szavát a buzgó széllel felerő­södő motorzúgásban, helyet szo­rítunk neki idebent. Molnár Ferenc, a Kecskeméti Vízügyi Építő Vállalat műveze­tője távirati stílusban tájékoztat. — A hidat már a múlt évben átadták, mi pedig a környéken végezzük el a befejező terepren­dezést. Az úgynevezett anyaggö­dör helyére toljuk vissza a hu­musztalajt. /Azt csinálja amoda a kotrógép, meg a dózer. A híd mellett elkészült 4 lefolyó és 2 lépcső... Pár nap még, *és az utolsó hat ember is elvonul in­nét — A földön pedig — int a helyükre kerülő humuszrétegek irányába — újból termelhet a téesz Szolgálatban Tovább, be a községbe. Nem „célfeladattal”, hiszen csak át­szaladunk rajta — de itt is csak megállunk a főtéren. — Mit veszel észre, ott közé­pen? — Nekem mondod? Én fény­képeztem a nyáron. — De nem azt. — Nem hát. Csak Papp Antal tanácstitkárt, ahogy innét a tér sarkáról mutatta: „Oda épül a buszváró”. Tehát ez is megvan. Ügy áll itt, mint „aki” rég ideszokott, mintha tavaly ilyenkor még nem lett volna üres a helye. Lámcsak, milyen elegáns hát­tér az autóbuszváró az úttörők közlekedési rajának is. Mire le­fényképeztük őket, már munká­juk is akadt. A napközisek népes csapatát kalauzolták át az úton ügyes határozottsággal. Dolga végeztével mosolyogva néz szembe a fotólencsével a há­• Az új autóbuszváró beletartozik már a városképbe. rom szolgálatos: Bugyi Mária ellenőr, s a két tárcsás legény, Csepregi László, és Gyenes Sán­dor. Mielőtt kikanyarodtunk a köz­pontból, belestünk a tanácsháza kiskapuján át az udvarra. Arról az „alsó”, hosszú épületről is em. lített valami elképzelést Papp elvtárs. Valaminek berendezik, megfelelő átalakítás után... No, majd ha egyszer megint erre járunk, oda is bekukkan­tunk. Tudjuk, az azért hosszadal­masabb munka. De azért — visszatérve az „apróbb” változásokra —, ugye még az udvarokba is érdemes betekinteni, ha az átalakulások kis jeleit is becsüli az ember... Tóth István • A. Hámán Kató úttörőcsapat 7 tagú közlekedési rajának szolgálatosai: Bugyi Mária ellenőr (középen), csepregi László és Gyenes Sándor; 9 Szolgálat közben az úttörők. (Tóth Sándor felvételei.) A gazda szemével, tudatával, igyekezetével — hetnek meg. S bár a demokráciát „parttalanul” értelmezők és a de­mokráciát „beszűkítők” álláspont­ja homolokegyenest ellenkező, A demokrácival kapcsolatos előítéleteket és félreértéseket to­vább sorolhatnánk, hiszen az em­lítettek számos változatban jelen-

Next

/
Thumbnails
Contents