Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-29 / 24. szám
4 • PETŐFI NEPE 9 1976. január 29. Nádaratás géppel AHortobágyi Állami Gazdaság Erdő- és Nádgazdasági Üzemének munkásai hat megye területén Üjfehértótól Kecskemétig vágják a nádat. Hét nádarató gép és 100 ember végzi ezt a nehéz munkát. A nádaratást a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Park területén kezdték, hogy majdan a madarak íészkelését ne zavarják, ebben az idényben egymillió-kétszázezer kéve nád betakarítására számítanak. (MTI-fotó: Balogh P. László felvétele—KS.) Tovább akarnak lépni A nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezet 1973. és 1974. évi gazdálkodása alapján elnyerte a kiváló címet. — A megtisztelő kitüntetés egyúttal azt is jelenti számunkra, hogy kötelezettségünknek tekintjük a gazdálkodás további javítását. . Azt szokták mondani, a kiváló cím rangot jelent, de egyúttal felelősséget is — hangoztatja Kozma István, a községi pártvezetőség titkára, aki egyúttal a termelőszövetkezet pártalap- szervezetének is a titkára. Kiegészítésül hozzáteszi: — Ezért pártszervezetünk munkatervében a legfontosabb feladatok között szerepel a termelés irányítása, segítése. Kidolgoztuk intézkedési tervünket az MSZMP Központi Bizottságának 1975. december 5-i határozata alapján. Legfontosabb tennivalónak tekintjük a termelékenység növelését, a műszaki színvonal emelését. A gépesítésben sokat léptünk előre. Ez feltétele a termelés korszerűsítésének. Beléptünk a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet által kezdeményezett KITE néven ismeretes kukoricatermesztési rendszerbe. Elkészült a MA—60-as korszerű takarmánykészítő üzemünk is. Tavaly már nagy mennyiségű szárítmányt készítettünk. Ezzel is javul fejlődő állattenyésztésünk takarmányozási színvonala. A több gép és berendezés egyúttal megkívánja a hozzáértőbb irányítást Két gépészmérnököt és egy technikust alkalmaznak a jobb gépkihasználás érdekében. — További előrelépést jelent, hogy ismét növeljük a cukorrépatermő területünket, a tavalyi 65 helyett az idén 90 hektáron termesztjük ezt a fontos ipari növényt, éspedig teljesen gépesítve. Ez évben először az egész területen alkalmazzuk a szemenkénti vetést. A gépesítés azért is elsőrendű kérdés a termelőszövetkezetben, mert évről évre csökken a munkaerő. Az elmúlt fél évtized alatt több mint száz szövetkezeti tag ment nyugdíjba. Fiatalok léptek ugyan be a szövetkezetbe, de számarányuk nem haladja meg a kilépők és az elköltözők számát. A csaknem nyolcszáz tag megkö- - zelítőleg fele nyugdíjas, járadékos. A következő esztendőkben további elöregedésre lehet számítani. A pártalapszervezet taggyűlésein, pártcsoportüléseken egyik leggyakoribb téma, hogyan lehetne növelni a termelékenységet, miképp, milyen módszerekkel oldhatnák meg a belső tartalékok kiaknázását. — Azt szoktuk mondani — magyarázza Kozma István —, hogy legnagyobb tartalékunk a munkaszervezésben van. Sokat tehetünk a munkafegyelem megszilárdításában is. Már ezek önmagukban termelékenységnövelő tényezők. Jobb szervezéssel, takarékosabb gazdálkodással gyorsabban haladhatnánk előre. Tavaly 770 ezer forint értékű megtakarítást terveztünk, ezzel szemben 1 millió 100 ezer forintot értünk el. Az idén még nagyobb feladataink lesznek. Az új gazdasági szabályozók még inkább ösztönöznek bennünket az ésszerűbb gazdálkodásra. Kiszámítottuk,' hogy két és fél, hárommillió forint termelési értékkel kell növelni teljesítményünket ahhoz, hogy figyelembe véve a növekvő központi elvonásokat és az emelkedő termelési költségeket, szinten tudjuk tartani a gazdálkodást. Viszont mi tovább is akarunk lépni. Ehhez pedig kettőzött erőfeszítésre van szükség. A pártszervezet tagjai eddig is példát mutattak a feladatok végrehajtásában és ezután is számítani lehet rájuk. Nem egy esetben a termelőszövetkezet szinte valamennyi tagjával összefogva társadalmi munkában oldottak meg fontos feladatokat. Máskor a kötelezettségeken túlmenően vállaltak különmunkát. így volt ez az 1-es számú majorba vezető út megépítésekor is, amelyre 3200 munkaórát áldoztak. Örködnek azon is, hogy a munkakörülményeket fokozatosan javítsák. Egyik legnagyobb sikerük, hogy megoldották a község kisgyermekeinek bölcsődei-óvodai ellátását. A termelőszövetkezeti asszonyoknak tehát nincs olyan gondjuk, hogy hol helyezzék el az apróságokat. _ Ez annál is inkább eredménynek tekinthető, mert a dolgozó tagok 40 százaléka asszony és lány. Év közben többször megtárgyalták az 1974. évi decemberi határozat alapján készített intézkedési terv végrehajtását. Menet közben alkalom nyílt arra, hogy segítsék a feladatok- sikeres végrehajtását. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt évi gazdálkodás sikerrel zárult és a termelő- szövetkezet mérlege kedvező eredményt mutat. K. S. A demokrácia kispolgári értelmezései A kispolgári mentalitás előszeretettel értelmez mindent szájízének megfelelően. A marxizmust, s a marxizmus alaptételeit is. Így volt ez a múltban, s így van a szocialista fejlődés jelenlegi időszakában is. Különösen akkor, amikor a szocialista építés soron- következő feladataival előtérbe kerülnek az elméleti kérdések. Hogy a tömegek a közélet részeseivé váljanak Az elmúlt évtized szocialista fejlődésének egyik nagyon fontos feladata a szocialista demokrácia kérdésköréhez kapcsolódik. Társadalmi életünkben és munkahelyünkön egyaránt arra van szükség, hogy társadalmunk mind szélesebb tömegei — termelő munkájukon kívül is — részeseivé váljanak a közéletnek, beleszólhassanak országos és helyi dolgaink intézésébe, részt kapjanak és vállaljanak közös gondjaink megoldásában, döntéseink előkészítésében. ellenőrzésében és meg. valósításában. Egyszóval szavuk legyen és hallassák is szavukat minden olyan esetben, amikor érdekeikről van szó. A szocialista demokrácia fejlesztésének programja és az erre vonatkozó határozatok — túlzás nélkül állíthatjuk — mozgósították társadalmunk túlnyomó többségét e rendkívül fontos feladatok realizálására. De miközben a társadalom naavobb része a megvalósítás lehetőségeit kereste és keresi napjainkban is, megjelentek a kétkedők. a „kibicek”, a szkeptikus kézlegyintők és a cinikus félrema. gyarázók. Ügy látszik, a szocialista demokrácia fejlesztésének programja és gyakorlata alkalom volt a demokráciával kapcsolatos legkülönfélébb — egymással nemegyszer szöges ellentétben élió — előítéletek felelevenítésére. A „mindent jobban tudók” és a kétkedők Vannak például olyanok, akik a demokráciát ..parttalanul” értelmezik. Szerintük társadalmunk túlszabályozott, az egyén lehetősége pedig erősen korlátozott, hiszen az állampolgár mindenüt' rendeletekbe, előírásokba, szabályokba ütközik. A társadalom vezetése és irányítása túlságosan centralizált, mondják, és a szocialista demokrácia feladata elsősorban e centralizáltság feloldása, társadalmi szabályozása volna. Ideáljuk a kényszerítő erő és esz. közök nélküli hatalom, amely végletekig elnéző az állampolgárok „szabad akaratával” szemben. Ide sorolhatjuk azokat is, akik a demokráciában csak az ellenzékieskedés lehetőségét látják, akik nem látnak különbséget a résztvevők felelősségteljes beleszólása és a kívülről történő felelőtlen ellenvélemények között, ök azok. akik mindent jobban tudnak, akik problémáikat mindig „előre látták” és megjósolták, egyszóval azok, akik sohasem döntéseink végrehajtásában, közös munkánkban jeleskednek, hanem mindig csak a fanyalgásban, és a kéretlen kritikában. Mások viszont a szocialista demokrácia fejlődésétől, további szélesedésétől, „óvják” társadalmunkat. Jó néhányan gondolják azt, hogy máris túlságosan „messzire mentünk” túl sokat „megengedtünk”. Gazdasági, társadalmi problémáinkat általában a demokrácia fejlődésétől származtatják. és társadalmi életünk negatív tendenciái mögött — a munkaerőhiánytól a lazaságig, a fegyelmezetlenségig — mindenben az úgynevezett „liberalizálódás” következményeit látják. Ök azok, akik a demokrácia fejlesztését egyoldalúan a „rendteremtésben”, az adminisztratív intézkedések egyoldalú erősítésében jelölik meg. Ide tartoznak azok is, akik szerint társadalmunk tömegei még. nem elég érettek a szocialista demokráciára, a dolgozók még nem tudnak „lehetőségeikkel élni”, nem tudják demokratikus fórumainkat „megfelelően felhasználni”. tehát nem velük, hanem helyettük kell a demokráciát gyakorolni. A dolgozók véleményét ők legszívesebben ki sem kérik, meg sem kérdezik, mert eleve feleslegesnek, esetleg zavarkeltőnek tartják. mégis gyakorta előfordul, hogy ezek a szélsőséges pézetek keverednek. vagy „átcsapnak” egymásba. Megtörténhetett például, hogy az, aki tegnap még a demokrácia szélesítését kifogásolva „rendteremtést” sürgetett. ma már az új szabályzatoktól, rende. letektől a demokrácia fejlesztésére hivatkozva berzenkedik. Nem nehéz felismerni, hogy e nézetek mögött többnyire nem is ahnyira a demokrácia valóságos értelmezése, hanem sokkal inkább szocialista fejlődésünk egészének megítélése és félreértése húzódik meg. ’ Természetesen a kettőt — a demokráciát s a szocializmust — nem lehet egymástól elválasztani. A demokrácia a szocialista társadalomban nemcsak jelentésében jelent népuralmat, hanem valóságosan is. Szocialista társadalmunk fejlődésének eredményei nagyrészt azon múlnak, hogy mennyire sikerül a gazdaság feladatait, a társadalomépítő munkánkat és társadalmi életünk további demokratizálódását szinkronban tartani. Feladataink e téren közismertek. Egész társadalmunkat átfogó méretekben arra van szükség, hogy a társadalmi demokrácia közvetett és közvetlen formái és intézményei a legszélesebb lehetőségét biztosítsák a szocialista állampolgáriságnak. s egyben elősegítői, formálói legyenek a demokratikus szellemű szocialista állampolgárok kialakulásának. Ki. sebb közösségeinkben — minde-i nekelőtt a munkahelyeken — pedig a demokrácia fejlesztésének feladata azt követeli tőlünk, hogy az üzemi és munkahelyi kollektívák mind szélesebb rétegei vegyenek részt közös dolgaink intézésében. osztozzanak a döntések előkészítésének felelősségteljes munkáiban, ismerjék meg a döntések tartalmát, segítsék elő megvalósítását, egyszóval munkahelyükön is gazdaszemmel nézzék közös feladataink megvalósítását. A társadalmi és gazdasági demokrácia fejlődése egyben elősegíti a szocialista közéletiség kialakulását, jó politikai légkört, széles vitákat teremt, tehát olyan helyzetet, amelyben a kívülálló bírálgatók, az önjelölt „mindent jobban tudók”, a kétkedők, a szóéiulizmust félreérek és_félrema- gyafázók, vagyis a szdeialífeta demokrácia kispolgári ii /értelmezőt! egyre kevesebb fogódzót találva magukra, maradnak és kikopnak társadalmunkból. B. A. Költöző falvak Nyolc falu lakói költöztek nemrég korszerű életkörülményeket nyújtó kolhozközpontba a Tatárföldön. A mintegy tízmillió rubeles építési költség hetven százalékát — gazdasági és lakóépületek létesítését — a Sarló és Kalapács Kolhoz fedezte. A kulturális, egészségügyi és szolgáltató létesítmények beruházási költségeit pedig az állam vállalta magára. A nyolc falu .népe immár fél évszázada egy kolhozba egyesült. Mivel egymástól távol estek, mindegyikben külön állattenyésztő telepek létesítésére volt szükség, és fölművelő brigádok szer* vezésére. Ezzel a termelői tevékenység elaprózódott. A kolhoz közgyűlése ezért határozta el, hogy központi falut építenek, s ehhez az állam tizenöt évre hitelt adott. A kazanyi építészek 1—5 szobás lakások típusterveit készítették el. Három év .múlva harminc család tarthatott lakás- szentelőt az új faluban — Sapsi- ban. A falut csatornázták. A lakásokban hideg-meleg víz, és gőzfűtés szolgálja a kényelmet. A lakás a kolhoz tulajdona, a lakbér havonta mintegy 17 rubel, és ebben a szolgáltatások díja is benne van. Nagyot változott így a „költöző falvak” lakóinak élete. A központosított állattartást teljesen gépesíthették. A gondozók két műszakban, kedvező körülmények között dolgozhatnak. A szántóföldi gazdálkodást 55 traktor, 17 kombájn és 27 gépkocsi szolgálja. A gépek jó kihasználásával emel. kedett a termésátlag, gazdagodott a kolhoz. Bevételükből újabb állattenyésztő telepet létesítenek és további száz lakást építenek a faluban. A köztársaság kolhozai ennek a példának hatására szintén kolhozközpontokat építenek. A mintegy négyezer tatárföldi falucska helyén így a közeljövőben 1200 korszerű, városka születik. Jurij Ivanov az APN tudósítója Lassan járj - többet látsz Ismét „egyenes” az 52-es 9 Az 52-es út mellett, a Duna-völgyi Csatorna hídjánál masszív munkagépek rendezik a terepet. A hídépítkezés anyaggödrének helyére visszatolják a humuszréteget, így a talaj ismét termővé válik. Fejlődésünk tempója úgy elkényeztetett már bennünket, hogy jártunkban-keltünkben inkább csak a látványosabb, vagy ha úgy tetszik, monumentális hatású változásokat vesszük észre. Pláne, ha legtöbbször gépkocsiiramban nézünk körül. Holott ha egy csöppet „lelassítunk”, sok részletben felfedez- 'hetjük az átalakulást, újulást. Azaz — a kiemelkedő gyarapodások között Is lépten-nyomon létrejön valami más, mint eddig volt. Fülöpszállás alatt robogunk — az 52-es műúton. Miközben kiörvendezzük magunkat, hogy elmaradt mögöttünk a téli-esős, szomorú-felleges időjárás, amely Kecskeméttől kísért bennünket, mert tiszta tavaszi napfény alá futottunk — ösztönösen csökkentjük a sebességet. — De hát minek? — kapjuk rajta magunkat. — „Kiegyenesedett” az országút, amely ezen a részen olyan hosszú ideig ijesztgette az autósokat ázzál a kis hajtűkanyarral. Oly sokáig kellett kerülgetni a hídépítést, hogy a gépkocsivezetőkben, akik gyakorta járnak erre, külön idegpályák fejlődtek ki. Ezért hajtottak el itt reflexszerű óvatossággal: „Bele ne hajtsunk már a gödörbe, mint a „paradicsomos” ember, akit a szállítmánya is betemetett.” Ez a drukk már csak emlék lesz ezután. A híd elkészült, „léniában” folytatódhat rajta az út. Hogy nem is olyan régen még nagyobb szabású építés folyt itt, a híd, illetve az út két ^oldalán látható „nyomok” jelzik. A változás megérdemli, hogy két percre megálljunk. Tömzsi munkás 'hajol be — hí. vásunkra — a gépkocsi ablakán, majd,. hogy jobban halljuk egymás szavát a buzgó széllel felerősödő motorzúgásban, helyet szorítunk neki idebent. Molnár Ferenc, a Kecskeméti Vízügyi Építő Vállalat művezetője távirati stílusban tájékoztat. — A hidat már a múlt évben átadták, mi pedig a környéken végezzük el a befejező tereprendezést. Az úgynevezett anyaggödör helyére toljuk vissza a humusztalajt. /Azt csinálja amoda a kotrógép, meg a dózer. A híd mellett elkészült 4 lefolyó és 2 lépcső... Pár nap még, *és az utolsó hat ember is elvonul innét — A földön pedig — int a helyükre kerülő humuszrétegek irányába — újból termelhet a téesz Szolgálatban Tovább, be a községbe. Nem „célfeladattal”, hiszen csak átszaladunk rajta — de itt is csak megállunk a főtéren. — Mit veszel észre, ott középen? — Nekem mondod? Én fényképeztem a nyáron. — De nem azt. — Nem hát. Csak Papp Antal tanácstitkárt, ahogy innét a tér sarkáról mutatta: „Oda épül a buszváró”. Tehát ez is megvan. Ügy áll itt, mint „aki” rég ideszokott, mintha tavaly ilyenkor még nem lett volna üres a helye. Lámcsak, milyen elegáns háttér az autóbuszváró az úttörők közlekedési rajának is. Mire lefényképeztük őket, már munkájuk is akadt. A napközisek népes csapatát kalauzolták át az úton ügyes határozottsággal. Dolga végeztével mosolyogva néz szembe a fotólencsével a há• Az új autóbuszváró beletartozik már a városképbe. rom szolgálatos: Bugyi Mária ellenőr, s a két tárcsás legény, Csepregi László, és Gyenes Sándor. Mielőtt kikanyarodtunk a központból, belestünk a tanácsháza kiskapuján át az udvarra. Arról az „alsó”, hosszú épületről is em. lített valami elképzelést Papp elvtárs. Valaminek berendezik, megfelelő átalakítás után... No, majd ha egyszer megint erre járunk, oda is bekukkantunk. Tudjuk, az azért hosszadalmasabb munka. De azért — visszatérve az „apróbb” változásokra —, ugye még az udvarokba is érdemes betekinteni, ha az átalakulások kis jeleit is becsüli az ember... Tóth István • A. Hámán Kató úttörőcsapat 7 tagú közlekedési rajának szolgálatosai: Bugyi Mária ellenőr (középen), csepregi László és Gyenes Sándor; 9 Szolgálat közben az úttörők. (Tóth Sándor felvételei.) A gazda szemével, tudatával, igyekezetével — hetnek meg. S bár a demokráciát „parttalanul” értelmezők és a demokráciát „beszűkítők” álláspontja homolokegyenest ellenkező, A demokrácival kapcsolatos előítéleteket és félreértéseket tovább sorolhatnánk, hiszen az említettek számos változatban jelen-