Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-29 / 24. szám

1976. január 29. • PETŐFI NEPE • S Romjaiban is szép Shakespeare: Téli rege Bemutató a kecskeméti Katona József Színházban A Téli rege Shakespeare hatalmas élet­művének egyik sokat vitatott darabja. Igaz nem egyedül van. Az angol költőóriás szin­te valamennyi drámája ellen­tétben áll a gö­rög tragádia- szerzők által kimunkált esz­tétikai, illetve szerkesztési el­vek nagy ré­szével. De utol­só előtti műve még az önma­ga által vallott dramaturgiai szabályokkal is ellenkezik, és már csak ezért is kivívta a lo­gikai érvek és a realizmus mérőlécével centizgető kri­„„nvxt • Bohemia királyát Forgács Ti. Hiszen az bor a,akit°“»- eredeti öt fel­• A megvádolt királyné és gyermeke. Hermione: Szakács Eszter, Mamilius: Morva Ernő. (5.) A kereszt-alaprajzú szén* tély, amely az óriási, csipkésre faragott piramist tartja, nagy ma­gasságban épült. A kupolákat két­szeres embernagyságú Siva-szob- rok díszítik; a kupolák alatt, tágas termek. Sok száz méter hosszú fa­laik a Mahábhárátából és a hindu legendák világából vett dombor­művek díszítik. Itt még nem val­lották be, hogy a korabeli khmer embert faragják kőbe. A mennyor­szág gyönyöreit csodálatosan szép, félmeztelen táncosnők, mesés kin­csek formájában ábrázolják. Odébb Yama. a halálisten válo­gat a halottak közt: ki kerül a pokolba, ki az égbe. A pokol bor­zasztó: az ördögök úgy ütik. rúg­ják, hajszolják ott a holt lelkeket, mint a derék angkori polgárok a rabszolgáikat. Persze, minden angkori. A hő­sök, a táncosnők, a hajcsárok. A névtelen művészek Siva, Visriu, Buddha arcára is jellegzetes khmer vonásokat faragtak. Órá­kig gyönyörködhet az ember eb­ben az 1250-ben megnyílt, sokáig zárva tartott és még most sem könnyen látogatható tárlatban. Közben ráébred, hogy ez éppen olyan piramis, mint az egyipto­miaké, a király uralkodási és te­metkezési helye. Bantéay Srei. A khmer barokk­nak ez a legszebb ránkmaradt emléke Szent István magyarorszá­gi uralkodása idején, az ezred­fordulón keletkezett. Építésének első szakaszát 960 körül V. Yaya- varman király rendelte el: a mű­vet I. Suryavarman 1020 körül fejezte be. Nehéz, válságos idő­szak volt ez; trónviszály, belhábo- rú pusztította Kambodzsát és a külellenség is betört a birodalom­ba. Indra, Krisna istenek és tetteik Banteay Srei-ben csak mellék- szereplők. Itt mindent a díszítő­elem foglal el: az időtlenidő, a végtelen volna, a kusza kacska­ringókkal tagolt tér. Ha valaki ránéz, úgy tűnik, szörnyű a ren­detlenség az istenség körül. Ám, ez csak a látszat. Ha valaki el­mélyülve szemléli az aprólékosan, finoman kifaragott kőábrát, egy­hamar felismeri rajta a rendet és az összhangot. A gazdag képzelő­erő és a világ rendjében való 9 Dombormű Banteay Srei-ből. nagy hit sugárzik Banteay Srei templomainak díszeiből. Itt nyoma sincs az Angkor más templomainál megcsodált nagy méreteknek. Türkörsima erdőtisz­táson épült; ha a főbejárathoz vezető kövezett utat nem számít­juk, a négyzetalakú templom alig száz négyzetméternyi téren épült. Nincs rajta kiemelkedő építmény, mint a többi nagy emlékművön. Angkor Vat messze van; a régi időben, az őserdőn át egynapi gyalogút is lehetett a nagy szen­télyig A franciák csak 1923 kö­rül fedezték fel. Ekkor történt, hogy André Malraux író-minisz­ter egy párizsi régiségkereskedő megbízásából expedíciót indított a halott városba. Felrakta szeke­reire a legszebb kőfaragványokat és elindult velük a tenger felé. Henri Maréchal, a nagy khmer­kutató hiába kérte, fenyegette, eljutott velük Saigonig. Ott azon­ban nem osztották műpártoló, lel­kesedését. Elkobozták a kőkincset és azt visszaküldték Banteay Srei-be. Maréchal nagy gonddal helyezte el eredeti környezeté­ben. A gyönyörű emlék azonban tovább izgatta a műértő burzsu- jok fantáziáját. Amerikaiak is meg akarták szerezni. Hatalmas összegeket ígértek érte, előbb Franciaországnak, majd a függet­len Kambodzsának. Kövenként akarták New Yorkba szállítani és ott. a vasbetonóriások közelé­ben felállítani. Nem kaDták meg; az Amerika-barát Lón Nol-csapa- tok sem foglalták él. Az ott folyt harcok alatt, 1974-ben került Banteay Srei fennállása óta a legnagyobb veszélybe. De nem sé­rült meg. Most csodálatos csend van ott. Angkor Vat-ból ritkán utazik oda valaki, a temolomváros az. ezer­hangú dzsungel némaságába bur­kolódzik. Varázsát a színe fokozza. A szél odahordja a környék rózsa­szín kőporát és befesti vele Ban­teay Srei csöpp szentélyeit. Nem is kőhöz, hanem festett fához ha_ sonlít. Sehol ilyen gazdagon nem ábrázolják a kambodzsai erdőt és a tisztáson virító virágokat. Sehol ilyen állatsereglettel nem találkoztak az istenek, tnint aho­gyan azt a művész a Banteay Srei-1 kőkapuk homlokzatára vé­sett mozgalmas képeken ábrázol­ta. A gyermek Krisna bejárja öccsével a vidéket, hogy az Esőcsinálót megkeresse. Hónapok óta nem .volt .csa­padék. Ember, növérly'' ésr “áte lat szenved az aszálytól. Hát ahogy mennek, elébük toppan Indra, és kérdi, mi járatban van­nak. Mondják. Nem nagy dolog, mondja Indra. Csak békítsetek meg Visnuval. Na jó, mondja Krisna. Megindult az eső. örül­tek az állatok és a fák. Táncra perdültek a lovak, az elefántok, a madarak felszálltak a felhők alá, hogy minél gyorsabban érje őket a víz. Persze, Krisna könnyen ígért, mert ő Visnu átlényegült földi alakja volt. Meglett a béke, zölldelt az erdő, vidáman élt az ember és állat. Hát ezt ábrázolja a legszebb kapu, legszebb homlokdísze Ban­teay Srei-ben. Mithé György (Folytatjuk.) vonás nem is egy, hanem leg- alább két színpadi mű tartalmát egyesíti. Az első „darab” egy féltékeny királyról szól, aki ta­nácsadói minden józan figyelmez­tetése ellenére meg akarja ölet- ni legjobb barátját. Elvakultsá- gában elűzi magától újszülött gyermekét és maga leplezve le saját vélt szarvait, hűtlenség vád­jával bíróság elé állítja hitvesét. Az igazságról csupán Apollón is­ten jóslata győzi meg, de akkor­ra már késő. Minden beteljese­dett; szeretteit elveszítette. A második, ugyancsak önálló darab hangulatos pásztorjátékkal kezdődik. A vidám ünnepségen a házigazda szépséges lányát egy álruhás királyfi óhajtja eljegyez­ni. „Nemtelen” szerelme azonban kihívja á rangrejtve megérkező koronás apa haragját. A fiatalok­nak menekülniük kell. Az össze­bonyolódó szálak végül is egy Moliére által is kedvelt fogással oldódnak meg; a pásztorlányról kiderül: talált gyermek és szár­mazása tisztázódását követően így elfogadható „partivá” válik. A happy end azután minden eddigi keservre gyógyírt hint. Bebizo-, nyosodik"figyäffiSr Höity "a "baíztór-" lány az első számú király gyer­meke, majd a tizenhat éve halott­nak vélt királynő megjelenése is hozzájárul az általános boldogság­hoz. E sok szerzői önkénnyel megírt történetben még számos képtelen­ség található. Nemcsak a jellemek fejlődése, a cselekedetek motívu­mainak ábrázolása elnagyolt, de az írót olyan nyilvánvaló tévedé­sek sem zavarják (hacsak nem készakarva illesztette a mesébe), mint az, hogy Csehországnak tengére van, vagy hogy Szicília királya az antik Görögország hí­res szentélyéből Delphiből kér is­teni jóslatot. Shakespeare tekin­tete könnyedén átsiklik a „hi­bák” felett. A szerkesztés szigo­rúsága helyett a mesére összpon­tosítja figyelmét, az idő, tér és logika kötöttségeivel dacoló rege szabad áradására. Teremtő erővel szárnyaló képzelete feledteti a megsértett szabályokat, a röghöz- tapadt logika törvényeit. Mint ahogy Petőfi sem tiszteli nagyon a földrajzi tényeket Kukorica Jancsi utazásának leírásakor. A Téli regében Shakespeare — akárcsak utolsó művében, a Vi­harban Prospero varázsló — min­dent összekevert, összebogoz, hogy azután nagy bölcsen elrendezhes­se. A cselekmény szétszakadoző szálait összeölti az idő monológ­ja, a halottakat feltámasztja az erkölcsi igazság, az önző indula­tok nyájas megbánásokban ol­dódnak fel. Végezetül az emberi­esség tiszta, fennkölt példázatával zárul a színjáték. A szerző va­rázslatának tettenérhető bűvereje a képzelet átütő ereje és a nyel­vezet, amely mint minden költői álomnak, e színjátéknak is lénye­ge. • Shakespeare játékát, Retten „ál­modták” ‘ a kecskeméti színház színpadára. Zsámbéki Gábor ren- dezo és PduérGyuXa, a díszletek' és jelmezek .tervezője közösen keltették életre a Téli rege láto­mását. Mindketten a kaposvári Csiky Gergely Színház tagjai. Mielőtt a darab színreviteléről szólnék, a játéktérről kell meg­emlékeznem. Nemcsak azért, mert a függöny felgördülése nyomán nyíltszíni tapsot kapott a néző­térre áradó látvány. Hanem azért is, mert a közönség elismerését ezúttal egy korszerű, hatásos, ön­álló jelentést hordozó, de a szer­ző szellemével mégis rokon szín­padtér vívta ki. A maximális nagyságúra^ tágí­tott színen a tér és az idő tüll- függönyén keresztül sejtődött minden. A tiszta fehér, háttér szinte Gordon Craig, a nagy szín­házreformátor intenciója szerint készült. A királyi lakoma dús asztalára vetülő árnyékvilágítás, a megdermedt drapériák és a gallyakból szőtt „rozetta” szürkés ködképe hideg tárgyak, fények és színek költészetével indította el az előadást. A rendezés már azzal is sokat tett az egységes színészi játékfelfo­gás megteremtéséért, hogy szün­telenül „jelenlevő” színpadi de­korációt teremtett. Ezután át is adva helyét Shakespeare párbe­szédeinek, látszólag vissza is vonult. Nem tolakodott előtérbe a szöveg értelmezésével, magamuto­gatásával nem kelt versenyre sem a szereplőkkel, sem a szerzővel. Csak a mesére ügyelt, a versso­rok tiszta áradására, a képzelet szabad játékáea, és ezért tudott szuggesztív előadást teremteni. Zsámbéki Gábor szerénysége a világszínház nagy egyéniségeivel rokonítja rendezését. A drámaíró tisztelete, sokrétű mondanivalójá­nak jelzésekben, ritmusban és a változó kompozíciókban való ki­bontása tette gazdaggá és emlé­kezetessé a kecskeméti előadást. Már az elmondottakból is ki­világlik, hogy a Téli rege. nem. a nagy szerepek darabja. Sokkal inkább az együttes játéké. Ahol fontosabb a kettős előjelű egyéni indulatok pontos jelzésénél, a lé- lekábrázolás mélységénél a közös színészi nyelvezet, a mozgások, a jelenetek ritmusa, a színek és a díszletelemek harmóniája. A kecskeméti előadás sikere eme al­kotói együttműködés ereflménye volt. Az egységes társulati mun­ka, a huszonöt szereplő alakítá­sának összehangoltsága rendezőt és színészt együttes elismerésre érdemesít. A játékával akaratlanul is mér­cét adó, s társait is magával len­dítő Gábor Miklós Leontes ala­kításában az elvakult indulatok 9 A féltékeny Leontes szerepé­ben Gábor Miklós. sokszólamúsága érvényesült. For­gács Tibor Polixenes-e árnyalt­ságával egyben jelezte kettőjük szerepének ' közös vonásait is. Trokán Péter Camillo-ként jól ’ illeszkedett a két király szerep- felfogása közé. Fekete Tibor a végzet elől elfutni nem tudó An- tigonus belső meghasonlásának ábrázolását oldotta meg, Farády István pedig Florizel királyfit ját­szotta hitellel. A nemes urak csoportja mellett (Mvskát László, Popov István, Ba- ranyi László, Lengyel János. Tor­ma István és Jánoky Sándor) a köznépi figurák alakítóinak adó­dott vígjátéki lehetőségük. Major Pál (juhász) és Csernák Árpád (Műfűre) jól érezték át Shakes­peare népies szereplőinek nyers : realizmusát. Hetényi Pál Autoly- cus-a ugyancsak harsány valósá­got teremtett a színpadon. Az ártatlanul elbukó királyné, Hermione szerepében Szakács j Eszter a tragédiák fenséges hang­jait szólaltatta meg. Sára Berna­dette líráíarí‘rajzolta meg Pérdi- lS tát, a pásztorlány-királylányt, | Gumik Ilona pedig a férfiúi el- vakultsággal bátran szembeszálló Paulinát alakította meggyőzően. Monyók Ildikó és Albert Éva pásztorianyai üdék és természete­sek voltak. Az idő szerepében Kölgyesi Györgyöt,- a porkolábéban Hor­váth Józsefet láthattuk. A színpadon zeneileg és színé- szileg is jól feltalálta magát a Kecskeméti Collegium Musicum együttese Jeney Zoltán elképze­lései nyomán. A koreográfus Veöreös Boldizsár volt, Pavlovits Miklós (58.) —Belátta, hogy igazad van. — Idővel. Mert nemcsak nega­tívumokkal tömtem a fejét. Óva­tosan, nagyon csínján pozitívu­mokat is adagoltam. Hogy ez a korszak a vegyipar korszaka. A vegyiparban pedig, különösen a gyógyszeriparban, ő olyan kez­dősebességgel ugorhat neki a jövőnek, mint csak nagyon keve­sen. Minden esélye megvan, hogy ezen a területen igazán kiemel­kedőt produkáljon. Az Adorján névvel a gyógyszer brancsban igazán kiválhat a tömegből, fej­jel a többiek fölé magasodhat, sikeres lehet. — Végül mégis belátta. Nem lehetett ellenérve... — De, volt az is. Hogy neki sohasem volt kedve a kémiához, az általános iskolában és később a gimnáziumban is csak megta­nulta- a kémiát, mert muszáj volt... Megmagyaráztam neki, hogy csak azért nem érdekelte a kémia, mert hiányzott, ami ösz­tönözze. De majd én gondosko­dok az ösztönzéséről, bízza csak rám, gondoltam magamban. Ha jól emlékszem vissza, még a har­madik gimnáziumban, igen félév után.... akkor ünnepélyesen megígértem neki, hogy ha érett­ségi után megállja a helyét a felvételi vizsgán, akkor én telje­sítem a legnagyobb álmát. — És mi volt az álma? — Egy kocsi, mondanom se kell. (Mai gyerek. Autó.) Lehe­tőleg nyugati gyártmányú. De ha nem nyugati, az se baj, csak ne Trabant legyen. Persze nekünk afelől nem voltak kétségeink, hogy felveszik az egyetemre. Ne­kem az volt a fontos, hogy egy­általán jelentkezzen a vegyész­karra. Jelentkezett, felvették, megkapta a kocsit, az első ko­csiját. — Volt kitartásod végigcsinál­ni. Büszke lehetsz magadra, An­na. — Kénytelen voltam megcsi­nálni. Egy idealista ifjúra nem szabad ráhagyni, hogy egy életre félrecsússzon. Be akartam bizo­nyítani, magamnak is, hogy mindig jogosan voltam szkepti­kus, ha azt hallottam más szü­lőktől, hogy nincs semmi fegy­verük a gyerekeik holdkóros el­képzelései ellen. Mondd, Toncsi- kám, kapunk estére aszfalt a Hullámban? Nem kellett volna előre foglalni? Széplélek, mint az apja. De ezt nyíltan nem mondhattam meg neki egyszer se. összetörtem vol­na vele. Nem olvashattam a fe­jére, hogy kitűnni az emberek közül, ahhoz nem csak fantázia kell, hanem erő is. Lélek, kisfiam, erős lélek. De neked csak szép lelked van. Eszed is igaz, de az ész, az értelmes fej, az nem azo­nos az alkotó lélekkel.. Erős lel­ket, azt nem örököltél tőlem. Saj­nos, bármennyire szomorú is be­vallom ... Harcolni a létért, ezt csak én tudtam. Helyettetek is. Negyvenötben, közvetlenül a há­ború után, amikor az egész or­szág éhezett körülöttünk, én nem szégyeltem penicilinnel és szal- varzánnal seftelni. Artúr pirult emiatt, de azt egyszer se kér­dezte meg, hogyan eszik' ő vajat és miből fűtünk, amikor köröskö­rül kukoricakásán élnek millió­nyian és mindenki fagyoskodik Később meg, amikor már hár­man voltunk, ugyancsak jól néz­tünk volna ki, ha Artúrra bízom a sorsunkat. Nekem kellett -be­bizonyítanom, hogy ebből az él­hetetlen emberből igenis lehet teljesítményeket kipréselni, csak az kell, hogy rászorítsam a ma­gam akaratára, rákényszerítsem, hogy hagyja magát menedzselni. Én lettem mellette a hegyesrefa- ragott karó, ami támasz is, de ösztöke is. Az én energiám nél­kül kódis gyógyszerész lenne ma is, nem pedig elismert farmako­lógus. Ahhoz, hogy híres ember legyen belőle, ahhoz az én ener­giám kellett, amit otthonról hoz­tam a faluból, a paraszt apám­tól. aki mániákus gyarapító volt, úgy ragasztgatta egymás mellé a nadrágszíjföldeket, ahogy Af- túr a bélyegeket a párttagsági könyvébe. Én kényszerítettem rá a karriert, én tapostam ki belőle a tehetségét, nélkülem egész éle­tére megszorult volna a patika­pult mögött, járna ma is kitérde­sedett nadrágban, talpalt cipő­ben, stoppolt zokniban, rojtos nyakú ingekben foltozott gatyá­ban. Embert csináltam belőle, embert alkottam belőle, nevet csi­náltam a nevéből, előbb orszá­gosat, aztán európait. Semmi se lett volna belőle, ha én nem va­gyok, ahogy Pubiból se lett vol­na semmi, ha ráhagytam volna a hóbortos álmait. Belőlem nem válhatott a női emancipáció isko­lapéldája, de nem éltem - hiába eddig se. Megalkottam Artúrt és megalkottam a fiamat. Hányszor belefáradtam, úristen, hányszor éreztem, hogy nem győzöm to­vább türelemmel! Naponta fel­ügyelni, megtanulta-e az angol leckéjét, naponta felügyelni, rendesen megette-e az ebédjét, vacsoráját, naponta ellenőrizni, elment-e úszni, aztán elment-e vívni, aztán elment-e judózni és tartani benne a lelket és tartani benne a lelket, ha ku­darcok érték és sírt, kö- nyörgött, hogy ne kelljen to­vább csinálnia, nincs neki tehet­sége a víváshoz, a judóhoz, ért­sem már meg, hogy ugyanúgy nincs tehetsége ezekhez a hü­lyeségekhez, ahogy a hegedűhöz se volt. Le kellett győznöm a sajná­latot magamban, valahányszor én is úgy éreztem már, hogy csak kínzóm szegény gyereket, és én képes voltam rá, hogy saját magamnál is erősebb legyek. Megtiltottam magamnak, hogy elfáradjak. Én nem fáradhatok el. Talpon kell lennem, amíg élek. Nekem életfogytiglan helyt kell állnom mellettük. Ezután is. Egy nagy etápon megint túl va­gyunk. Aliz lesz a, félesége, be lesz biztosítva anyagilag, eljutott a lehetséges legmagasabb szint­re. De ha most engedélyezném magamnak azt. a luxust, hogy megpihenjek a habáraimon, vég­zetes tévedést követnék el. Minden Aliz mellett szól, de rám ezután is szükség lesz. Aliz al­kalmatlan arra, hogy igazi tá­masz legyen, mert ő maga. is irányításra szorul. Folytatnom kell, egyre folytatnom, amit ed­dig tettem, ott állni most már kettejük mellett, hogy meg is tartsam őket a sínen, ha már sínre tettem őket. Belelátok a fi­amba. Már most, amikor még feleségül se vette Alizt és még be se költöztek abba a villába az Istenhegyi úton, már most attól retteg, hogy mit fognak szólni az emberek. Retteg, hogy összesúgnak a háta mögött és azt pusmogják, hogy Alizt a vá­gyon miatt vette el. Nekem kell tartanom benne a lelket, ha meg­jelenik a szemében az a bizony­talan, zavaros fény, amit én na­gyon jól ismerek. Én vagyok az egyetlen, aki képes ráparancsol- ellenséges irigységére, gúnyos mosolynál többre sohase méltassa azokat, akik azért ugatnak meg mindenkit, aki többre vitte; mint ők, mert ők maguk semmi­re se vitték. A támasz szerepét ezután is nekem kell vállalnom, mert Aliz alkalmatlan arra, hogy erőt öntsön a fiamba, hiszen Alizt senki se nevelte rá válsá­gok elviselésére, se a szülei, sa a körülmények nem edzették el­lenállóvá az egyéniségét-. Aliz megalkotása is rám vár. Amíg -élete, nekem kell alkalmassá formálnom arra, hogy ha én már nem leszek, ő vegye át tőlem a stafétabotot, ő legyen Pubi energiaforrása, mentsvára is, ahányszor kell. Elég lesz-e ehhez a munkához az életem? Kell, hogy elég legyen. Többre is. Pubi karrierjének egyengetésé- hez. Ez lesz á könnyebb. Amíg Artúr a helyén van, addig van időm gazdálkodni az Adorján- névvel, öt év, de legföljebb tíz év elég ahhoz, hogy olyan ala­pot építsek a fiam alá, amit már nem lazíthat meg senki se. Egy bizonyos szint fölött már .kizárhatók a váratlan esemé­nyek. Egy bizonyt» rang az ipa­ri hierarchiában már páncél minden orvtámadás ellen. Válsá­gok ellen nem, de a bukás ellen igen. A válságok átvészelésére - pedig ott lesz mellette Aliz, akit addigra alkalmassá teszek — Elképesztő, ahogy ezek a mi embereink bele tudnak me­rülni a sakkba. Megszűnik kö­rülöttük a világ, vihar törhetne ki, hányódhatnánk a hullámo­kon, ők csak sakkoznának to­vább. (Folytatjuk.) >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents