Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

1976. Január 24. 9 PETŐFI NEPE • 3 Nekividult a Bánom-kert A tagkönyvcsere - politikai munka Amíg igazán Bánom-kert volt az a zsombékos, nádas, vizenyős — és nem is mindig kellemes il­latú fertály ott a nagyközség kö­zepén, jobban is jött ki, hogy a két főútvonal házsorai takarták az átutazók szeme elől. Épp elég baj volt vele, nem még hogy róla emlegették volna Soltvadkertel. — Sejtjük, de hogy még pon­tosabbak legyünk: miért is hívták azt a területet Bánom-kertnek? — érdeklődtünk Nagy Károly ta­nácselnöktől. Mindjárt természetes magyará­zatát adta. — Az emberek sok munkát beleöltek, hogy valamiféle kis- kertészkedést alakítsanak ott ki. De csak egy kiadós eső kellett, máris vízbefulladt minden. „Bá­nom, hogy egy kapavágást is tet­tem benne” — mondogatták ilyenkor... Innen a „Bánom- kert”. De ahogy takargatta „Bánom”- ját a helység annak idején, épp úgy szívesen mutogatná most már az áthaladónak: nézze meg, mi lett azon a nyomorult földda­rabon pár esztendő leforgása alatt. Na, hogy láttatja is. Mert az új több szintes házakból álló lakó­telep előőrsei kisorakoztak a fő­utca szegélyére. Azon kívül több utcáról nyílik rálátás a soltvad- kerti „emeletes negyed”-re. Amellyel egyébként még nem tűnt el a Bánom-kert, legalább is mint elnevezés. Nagy Károly ugyanis még ehhez igazítja az átalakulás menetét. Ügy mondja. — A Bánom-kert jobb olda­té ^ A Bánom-kert jobb oldala már teljesen beépült. Előtérben a — szennyvízvezeték kivételével — közművesített, beépítésre váró te­rület. Ián 1970-ben kezdtük építeni az új lakótelepet. Miután feltöltöt- tük a vízállásos mélyedéseket, volt olyan vélemény, hogy ott le­gyen a piactér. „Dobjunk rá még egy pár lapáttal, s akkor alkal­mas lesz lakóépületek elbírására is” — támadt másik nézet is, és ebben volt még több fantázia. Azóta épült fel 4 — négylaká­sos, kétszintes ház — állami mind a 16 lakás —, ezekhez csatlako­zott 10 — ugyancsak négylakásos OTP-, majd 6 — kétszintes csa­ládi ház. — Befejezés előtt áll egy hat­lakásos, háromszintes lakóház, de ez már a Bánom-kertnél — bal­oldalt — jegyzi meg a tanácsel­nök. S ezen a bizonyos bal oldali ré­szen újabb 48 lakás felhúzására van hely. Négy — 12 lakásos házra gondolnak. Tervezik, hogy 9 Részlet „emeletes’! Soltvadkertből. (Tóth Sándor felvételei) egészségügyi komplexumot, tehát orvosi rendelőt, gyógyszertárat lé­tesítenek a 3 szintes házak föld­szintjén, s föléjük lakások ke­rülnek. — Ezzel nyilván enyhülnek is­mét a lakásgondok. — Ez az, amit nem állíthatunk egyértelműen. Lakásigénylő to­vábbra is közel kilencven van a nagyközségben! Az V. ötéves tervben nem kapunk célcsoportos lakásépítési keretet — persze, tudjuk, nem csak mi. Pedig ahol ennyire előkészített terület áll rendelkezésre, úttal, villannyal, járdával, s a fejlesztési alapból is jelentősebb összeget fordíthat­nánk erre. Építési kapacitás is volna— Hosszú évek alatt szép számmal épültek itt lakások... De... Elsősorban ki kellett elégí­teni azokat, akiknek a házát sza­náltuk. Aztán lakás kellett or­vosnak, pedagógusnak, új szak­embereknek ... Tudjuk, a nagy- családosokat lakáshoz kell jut­tatni. De mikor nincs?... Ezek már nem annyira vála­szok, határozott elgondolások, mint inkább hangos töprengések. Egy nagyközségi tanácselnökéi — új tervidőszak kezdetén. A leckét most is feladta az élet. Megoldása szintén nem lesz köny- nyű, hiszen — mint eddig sem — ezután sem lesz olyan feladvány, amelynek a megvalósításánál egyszerűen csak le kellene má­solni előző idők módozatait. Ami a mindenütt nehéz diót jelentő lakáskérdést illeti, talán éppen az előkészített terület ad valami pluszt a könnyebb to­vábblépéshez. Tóth István 9A* MSZMP XI. kongresszu­sának döntése alapján elkezdő­dött a pártalapszervezetekben a párttagsági könyvek cseréjének széles körű politikai, szervezeti előkészítése. A most folyó évi beszámoló taggyűléseknek — ahol önálló napirendi pontként ismertetik a Központi Bizottság­nak a tagkönyvcserével kapcso­latos levelét, s a végrehajtásra vonatkozó alapszervezeti intéz­kedési terveket — fontos szere­pük van a politikai előkészítésé­ben. Tulajdonképpen ezzel veszi kezdetét a tagkönyvcsere. A tag­gyűlés e napirendi pontjának megtárgyalását valójában akkor tekinthetjük eredményesnek, ha mindenki számára világossá vá­lik, hogy a párttagsági könyvek cseréje nem adminisztratív, ha­nem politikai feladat. Olyan ak­ció, amelynek célja egyfelől, hogy fokozzuk a párttagok általános társadalmi aktivitását, másfelől pedig, hogy növeljük a párttag­sággal járó személyes követelmé­nyeket. Ennek megfelelően a tagsági könyvek cseréje, bár természetesen adminisztratív te­vékenységgel is párosul, elsődle­gesen politikai tartalmú esemé­nye a párt életének. 9 A XI. pártkongresszus hatá­rozatai mind a párttagságban, •mind a párton kívüli dolgozó, tö­megek körében kedvező fogadta­tásra találtak. Egyértelműen el­mondhatjuk, hogy a párt politi­káját a közvélemény jónak ítéli. A párt elhatározásai egyeznek népünk érdekeivel és törekvé­seivel. Ezért kap általános tá­mogatást a gyakorlat által iga­zolt és a kongresszuson megerő­sített politikai fő vonal, amely­nek sikeres folytatása további nagy feladatot, munkát jelent. 0 Az emberek a politikát napon­ta minősítik a gyakorlati végre­hajtás alapján. Éppen ezért, hogy továbbra is jó minősítést, meg­felelő támogatást kapjon, elen­gedhetetlen, hogy a megvalósí­tásban a párttagok példamutató­an élen járjanak; az egész párt­tagság mind magasabb fokon ak­tivizálódjon. A tagkönyvcsere jó politikai előkészítése és lebonyo­lítása azt jelenti, hogy a párt minden tagjának mind tudato­sabban személyes ügyévé válik a politika végrehajtásában való fe­lelős, tevékeny részvétel. Ezért már a mostani taggyűléseken ar­ra keli a fő figyelmet fordítani, hogy a tagkönyvcserét ebben a szellemben készítsék elő és foly­tassák le. 9 A taggyűléseket követően az alapszervezetekben megalakulnak a vezetőség tagjaiból a beszélge­tő bizottságok, s márciustól fo­lyamatosan hozzálátnak a pártta­gokkal való egyéni beszélgetés­hez. A beszélgetések a közös fel­adatról folyjanak, arról, hogyan teljesítsük kötelezettségeinket, milyen módon éljünk jogainkkal, s mit kell tennünk azért, hogy munkánk színvonalasabbá váljék, hiányosságai megszűnjenek. En­nek feltétele természetesen, hogy e beszélgetések nyílt, elvtársi légkörben történjenek. Hiszen céljuk nem valamiféle tagfelül­vizsgálat, nem is elsősorban a hibák keresése, kutatgatása és figyelmeztetések osztogatása, ha­nem a párt előtt álló feladatok jobb végrehajtása, az időszerű teendők jó megoldására való mozgósítás. Az egyes párttagokkal szemben kialakított követelményrendszer­ben első helyen a párt politiká­jának ismerete, vállalása és ter­jesztése, védelme és megvalósí­tása áll. Ez az alapvető, ezzel kell összhangban lennie a mun­kában tanúsított magatartásnak, és a magánéletnek is. Nagyon körültekintően és differenciáltan kell számon kérni a követelmé­nyeket, óvakodva a szélsőségtől, ügyelve, hogy semmilyen túlzás ne kaphasson helyet a párttagok megítélésében. 9 Nem szabad sajnálni az időt, az energiát a beszélgetésektől, hiszen akkor lesznek igazán ered­ményesek, ha körültekintően, egyénekre - szabra tervezik meg azokat. Akik a beszélgetéseket vezetik, felelősségteljes munkát végeznek, de nem tarthatják ma­gukat különb párttagnak annál, akivel beszélgetnek. Minden eset­ben egyenjogú párttagok között folyik a véleménycsere. Csak így várhatjuk el, hogy a párttagok érdemben elmondják, hogyan íté­lik meg saját maguk és alap- szervezetük munkáját. Mindebből következik, hogy a beszélgetésekre minden párttag­nak készülnie kell, de nem ke­vésbé készülnie szükséges a ve­zetőségnek is. 9 A tagkönyvcsere tehát nem öncél, hanem politikai eszköz a pártalapszervezetek számára a XI. kongresszus által megjelölt feladatok1 működési területükön való sikeres megvalósításához. Eredményes lebonyolítása min­den bizonnyal újabb lendületet visz a pártszervezetek munkájá­ba, s ennek alapján a párt egé­sze is még sikeresebben felel meg a fejlett szocialista társada­lom építse során támadt köve­telményeknek. Sz. I. Helyén az Ecce homo A debreceni Déri Múzeumban befejeződött a húszmillió forin­tos rekonstrukció, s megkezdő­dött a visszaköltözés. Elsőként Munkácsy híres festménye, az Ecce homo Ikerült vissza ere­deti helyére. A nagyméretű kép az építkezés ideje alatt is a mú- . zeum épületében maradt — vé­dőfalak között. FILMJEGYZET A Sakál napja A módszerben van a hiba Szövetkezetek tapasztalatcseréje Az Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal (továbbiakban a Hi­vatal) teljesen egyéni módszert vezetett be az autó- és motorsze­relő kisiparosok adóbevallásának ellenőrzésére. A Hivatal dolgozói megjelennek a már nem garan­ciális gépkocsik tulajdonosainál, s felteszik a kérdést: Hol, mikor, mennyiért javíttatta a tulajdo­nos a gépkocsit? A Hivatal adat­gyűjtőjénél egy lista is van, ame­lyen szerepel az autó- és motor- szerelő kisiparosok neve és egy- "egy név elhangzásakor egy „stri­gula” kerül a név mellé. Ezt kö­vetően az adatgyűjtő — miután a javíttató emlékezetből (s ki emlékszik több évre visszamenő­leg?) felsorolta a tételeket és az összegeket — aláíratja a nyilat­kozatot. Erre a módszerre tettek többen is panaszt a szerkesztőségünknél, kétségbe vonva a Hivatalnak ilyen irányú adatgyűjtési jogo­sultságát, a szolgáltatást végezte­tők kikérdezését, mondhatnánk az állampolgárok zaklatását. Félreér­tés ne eSsék, nem a kisiparosok adójának megállapítása ellen, az esetleges ügyeskedők, a nagyobb jövedelmet eltitkolok védelmében emelünk szót! Véleményünk sze­rint, s ez természetes, a kisiparo­sok adóját pontosan, az elvégzett munka, a megszerzett jövedelem arányában kell és szükséges meg­állapítani. Csupán az említett módszer ellen tiltakoznak az em­lített állampolgárok. Telefonon kerestük a Hivatal Illetékes csoportját, s ott érdek­lődtünk, egyáltalán van-e ilyen fajta adatgyűjtés, s helyesnek ta­lálják-e a módszert? Az illetékes kifejtette, hogy az adatgyűjtők igenis jogosultan járnak el, s ha valamelyik állampolgár megta­gadja a választ, az szabálysértést követ el, ellene eljárást indíta­nak. Egyébként az adatgyűjtők a helyszínen igazolják magukat, s hivatkoznak az adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó pénz­ügyminiszteri rendeletre. Nem volt túlzottan megnyug­tató a Hivatal illetékesének vá­lasza, s ezért a megyei tanács pénzügyi osztályán érdeklődtünk e módszer alkalmazásáról, a hi­vatkozott rendeletről. Nos, a 30 1969 (XI. 25.) Korm. számú, il­letve a 38/1969 (XII. 29.) PM számú rendelet 4. paragrafusának 1. bekezdése kimondja a követ­kezőket: „Az adóhatóság az adó­fizetési kötelezettség, illetőleg az adó mértékének megállapításával kapcsolatban a tényállás tisztá­zásához szükséges esetekben jogo­sult adatokat gyűjteni, helyszíni ellenőrzést, könyvvizsgálatot tar­tani és ehhez az állampolgárok és a jogi személyek kötelesek az adóhatóságnak adatokat szolgál­tatni,” A rendelet szövegéből egyértel­műen megállapítható, hogy a tényállás tisztázásához szük­séges esetekben jogosult az adóhatóság, jelen esetben a Hi­vatal adatokat gyűjteni, illetőleg az állampolgároktól adatokat kér­ni. Ez tehát olyan esetekre vo­natkozik, amikor felmerül annak a gyanúja, hogy a kisiparos el­titkolja az adóköteles jövedelmet. Nyilvánvalóan ez a „módszer” nem alkalmas arra, hogy ilyen módon állapítsák meg egyes szak­mák — az autó- és motorszerelő kisiparosok — adótételeit. A Hi­vatal hatáskörét túllépve alkal­mazta ezt a kellően meg nem fontolt módszert, amely az ál­lampolgárokat teszi ki szekatúrá­nak, s kétségeket ébreszt a be­csületesen dolgozó kisiparosokban. A Hivatal egyébként kétszeresen szabálytalanul járt el: egyrészt, amikor nem tartotta be a rendel­kezés előírásait, másrészt amikor a szabálytalan eljárást egy ren­deletre való hivatkozással próbál­ta legalizálni. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Mivel a megkér­dezettek, a gépkocsitulajdonosok nyilvánvalóan képtelenek pontos adatokat szolgáltatni — nem te­szik félre a számlákat, sok eset­ben apró javításkor a kisiparos számlát sem köteles adni — szá­mos tévedés adódhat. Sőt, szélső­séges példát említve a javíttató részéről tévesen bemondott adat esetében a kisiparos adóját eset­leg felemelhetik. Szerencsére, a megyei tanács pénzügyi osztályán sem tartják jónak a Hivatal által alkalmazott ilyenfajta „adatgyűjtést”, s felte­hetően utasítják az illetékest, hogy a kisiparosok adóbevallásá­nak ellenőrzésére ennél célrave­zetőbb módszert 'dolgozzanak ki. Ez egyébként a Hivatal illeté­kesének is eszébe juthatott volna, annál is'inkább, mert ezt a mód­szerüket a felettes szervek már kifogásolták. Gémes Gábor A Szovjetunió sok szövetkeze­ti dolgozójának ismerősen cseng a magyar Hungarocoop Szövetke­zeti Külkereskedelmi Vállalat ne­ve. Ez a cég a világ 53 országával folytat együttműködést. Fő keres­kedelmi partnere a szovjet Cen- troszojuz. A magyar szövetkezeti boltokban egyre gyakrabban lát­hatók olyan különféle fogyasztá­si cikkek, amelyek a szovjet fo­gyasztási szövetkezetek üzemei­ben és- kombinátjaiban készül­tek: ajándéktárgyak, háztartási, villamossági cikkek, hangszerek. A magyar szövetkezeti dolgozók viszont cipőt, ruhát, kötszövött készítményeket szállítanak a szov­jet piacra. Évről évre bővül a két ország szövetkezeti szerveze­teinek választékcseréje. Ä Hungarocoop szovjet—ma­gyar tagozatának dolgozói nem­egyszer jártak a Szovjetunióban, ismerkedtek a szövetkezeti dolgo­zók tapasztalataival. Szovjet szö­vetkezeti dolgozók — a Centro-, Szojuz, több köztársasági és te­rületi fogyasztási szövetkezet ve­zetői és szakemberei szintén jár­tak a Magyar Népköztársaságban, hogy tanulmányozzák a kereske­delem, a vendéglátó üzemág, a felvásárló szervek tevékenységét. Az utóbbi időben a szövetkeze­ti dolgozók között szoros kap­csolatok alakultak ki a tervezés és építés területén is. Alekszandr Jeliszejev és Jevgenyij Mjasznyik, a Centroszojuz tervezési és be­ruházási igazgatóságának vezetői Magyarországon járva felfigyel­tek azokra a gazdag tapasztala­tokra, amelyeket a magyar szö­vetkezeti dolgozók a korszerű gyümölcstárolók tömeges építésé­ben szereztek. Ezeknek a tapasz­talatoknak a helyszínen való megismerése, valamint a terve­zés és építkezés kérdéseivel fog­lalkozó két nemzetközi szövetke­zeti szemináriumon — Moszkvá­ban és Szófiában — folytatott vélemény- és információcsere mindkét ország, szakemberei szá­mára igen hasznos volt. A szocialista országok közül elsőnek Magyarország sajátította el a többrétegű (szendvics-típusú) fémpanelek gyártását és kezdett hűtőtárolókat és gyümölcstároló­kat építeni belőlük. A Centro­szojuz ebből a típusból négy komplett gyümölcstárolót ‘vásá­rolt Magyarországtól. A különböző területeken meg­valósuló választék- és tapasztalat- csere mindkét ország szövetkeze­ti dolgozóinak segítségére van a falusi lakosság ellátásának meg­javításában. Z. Skabelnyikova (APN—KS) Az elnök szerepét, akinek életéért Cayla-Legrand játssza. a küzdelmet vívják, Adrien Az osztrák származású, neves amerikai filmrendező, Fred Zin­nemann mestere, pontosabban szólva bűvésze szakmájának. Va­rázslata nyomán a mozivászon összekeveredik a fantázia és va­lóság történelem és dramaturgia. Akik pedig végig, izgulták A Sa­kál napja című bűnügyi filmjé­nek másfél óráját, ráadásul az­zal az ál-tudattal távoznak, hogy azt hiszik: bepillantottak a ku­lisszák mögé. Mintha az állam­rendőrség és a terrorszervezet titkos iratgyűjtőit lapozgatták vol­na át. Ügy tűnik szinte tanúi voltak egy nagy történelmi „szto­rinak”, amely csak a hírzárlat következtében nem szivárogha­tott ki a köztudatba. Mindebből azonban csak kevés dolog igaz. Filmjének ötletét Zinnemann egy jól sikerült kri­HOZZASZÓLÁS A KÖZÖS SIKEREK LÉPCSŐIN CÍMŰ CIKKHEZ Kiskőrösi eredmények, gondok A Kiskőrösi Állami Gazdaság nem zárkózik el olyan kommu­nális feladatok közös megvalósí­tásától, amelyek megoldását a gazdaság is keresi és ehhez anya­gi alapokkal is rendelkezik. Elő­fordul, hogy a pénz a megvaló­sítás idejénél később áll rendel­kezésre. A tanácsok eddig hitel- feltétellel előlegezték meg — ha szükségesnek látták — az össze­get. A vállalat koordinációs szer­ződésben kötelezte magát a ké­sőbbi visszafizetésre. így tudtunk 480 ezer forinttal a kiskőrösi szennyvízcsatorna-építéshez hoz­zájárulni. A koordináció több esetben vállalati kezdeményezésre indul. Így a vállalat is olcsóbban, ked­vezőbben valósíthat meg egy-egy tervet. 200 méter hosszú villany- és vízvezetéket építettünk. Ehhez a Wattay u. lakói 20 ezer forin­tot, a tanács tervet és kivitelezőt adott. Még ném fordult elő, hogy gaz­dasági jellegű együttműködésnél a gazdaság ne vállalt volna anya­gi részesedést. A kulturális, szo­ciális tennivalók teljesítésében való részvétel már problemati­kusabb. A gazdaságok rendsze­rint üzemen belül nem tudják az ilyen igényeket kellő színvo­nalon teljesíteni, ugyanakkor a tanácsok mind erőteljesebben számítanak az óvodák, bölcsődék építésében, bővítésében és fenn­tartásában a vállalatokra. Szíve­sen közreműködünk, egy bizo­nyos határig. Például Kiskőrösön áz elmúlt öt esztendőben 16 óvo­dai hely létesítésében és fenn­tartásában vettünk részt. Az új ötéves tervben 220 ezer. forinttal járulunk hozzá a legkisebbek korszerű elhelyezéséhez. Ezenkí­vül a gazdaság területi elhelyez. kedésénél fogva érintett 12 ta­náccsal működünk együtt. Éven­te mintegy 100 ezer forint érték­ben vállaltunk társadalmi mun­kát, adunk szállítóeszközt vagy pénzt. Egyes tanácsok azonban anya. gi teherbírásunkat meghaladó kí­vánságokat támasztanak. Ezek teljesítése a termelői alapok csök­kenésével járna. A járási hivatalt kértük meg, hogy a2 említett éves támogatást ossza fel az érintett községek kö­zött. A koordinációt, a tanácsok kezdeményező szerepét továbbra is fontosnak tartom, ezért javas­lom, hogy legyenek nagyobb fi­gyelemmel az üzemek, vállalatok adottságaira. Az együttműködés­nek mindig találkoznia kell a vállalati érdekekkel. Tóth Sándor igazgató miből szerezte, amelynek alap­ja nem több, mint az a köztu­dott tény, hogy az OAS elneve­zésű francia titkos szervezet tag­jai nem kedvelték Algéria füg­getlenségét elismerő de Gaulle elnököt, és többször szövögettek terveket meggyilkoltatására. Egy elnökgyilkosság azonban — s ezt szomorú események ta­pasztalataiból tudjuk — bo­nyolult dolog. Nagy körülte­kintést igényel. Akik szervezik, eltüntetnek minden terhelő bi­zonyítékot. Akik pedig a másik oldalon állnak, a titkos rendőrök, azoknak sem tiszta minden eset­ben a lelkiismeretük. A valóság- hűség igényével készülő filmal­kotásnak ilyenformán a dolgok bonyolult összefonódásának fel­tárására kellene törekednie. A nézők viszont nem szeretik a túlságosan érthetetlen és nehe­zen követhető történeteket. Ken­neth Ross forgatókönyvíró jól tudja ezt, és ezért írt cselekmé­nyes, egyéni alakításokra építke­ző filmsztorit. Azaz a kalandfil­mek receptjei szerint, itt is a „nagy egyéniségek” csatája dúl a mindenre elszánt Sakál és a rettenthetetlen detektív között E küzdelmet ezután korszerű és nagy szakmai rutinnal elkészí­tett körítés övezi, amelyben jól érvényesül a rendező érzéke a megfelelő ritmus, az ellentétes szerkesztés és az ötletes vágások iránt, illetve a feszültség felkel­tésének sokféle módja. Egyszóval kitűnő szórakozást, izgalommal fűszerezett másfél órát ígér A Sakál napja című filmalkotás. És egy kis szem­fényvesztést is ad: azt hinni, hogy többet láttunk, mint ami a szemünk előtt történik. De ezért senki nem sértődik meg. A Sakál jól megformált sze­repét Edward For, ellenfelét a detektívet Bemard Archard ala­kítja, a film hatásosan komponált felvételeit Jean Toumier fényké­pezte. , P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents