Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

4 9 PETŐFI NEPE 9 1916. Január 34.

Az ellátás zavartalan...

... de nem volt könnyű ay^A tenni — mondja Laczkó Gyula, a, MEZÖTERMÉK kiskunfélegyházi kirendeltségének vezetője, amikor arrói érdeklődtünk tőle. hogy hogyan sikerült megoldani a város lakosságának zöldség- és gyümölcsellátását. —■ A múlt esztendő igen biztatóan kezdődött, jók voltak a terméskilátások, s könnyen lehetett volna rekord- termést betakarítani, ha... Es itt szólt közbe az időjárás. A júniusi.

júliusi sok csapadék, a három jégverés olyan nagy károkat okozott, hogy a felvásárlásban kereken ezer vagon kiesésünk keletkezett.

Kirendeltségünk dolgozói mindent elkövettek, hogy biztosítsák a lakosság ellátását. Sikerült. A társ-kirendeltségektől és más megyékből elegendő sárgarépát, fejeskáposztát. vöröshagymát, almát és burgonyát tudtunk beszerezni.

A szerződéskötéseket az idei

szezonra a múlt év december 20- ra befejeztük, s várhatóan 1675 vagon árut vásárolunk fel és jut. tatunk el a fogyasztókhoz. Sok termék érkezik a háztáji gazdaságokból. Ezeket a termelő egységeket külön segítjük. Napjainkban például gazdagyűléseket tartunk. ahol megbeszéljük az idei programot, s mindent megteszünk a háztáji gazdák termelési kedvének növeléséért. Védőárat és garantált árat, jó vetőmagot biztosítunk részükre. Miután így megnövekszik a termelési biztonság, remélhetően az idei szezonban mintegy 10 millió csomó hó- naDos retket vásárolhatunk tőlük. Kitűnő fajtájú őszibarack-, meggy, és cseresznyecsemete-ellátással ki. vánjuk növelni a háztáji kertek gyümölcstermelését. A napokban 8 ezer darab csemetét adunk'az igénylőknek.

Ha az idén kedvezőbb lesz az időjárás, sokkal könnyebben el tudjuk majd látni. a városban levő 11 boltunkat zöldséggel és gyű. mölccsel. Ezek a boltok egyébként a múlt évben minden nehézség ellenére a 10 millió forintos tervükkel szemben 13 millió 869 ezer forint értékű árut adtak el — mondotta befejezésül Laczkó Gyula, a MEZÖTERMÉK kiskunfélegyház; kirendeltségének vezetője.

O. L.

9 Műanyaghálóba csomagolják a kirendeltség telepén a burgonyát.

(Opauszky László felvétele)

Módszeresen, eredményesen

A tagfelvétel tapasztalatai Jánoshalmán

Az MSZMP Jánoshalmi Nagyközségi Bizottsága már évek óta fokozott gonddal készíti elő az új párttagok felvételét, fáradozik — jó módszereket alkalmazva, s épp ezért eredményesen — nevelésükön, a feladatokra alkalmassá tételükön. A követett gyakorlatról, s az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról beszélgettünk a napokban - László Józseffel, a pártbizottság titkárával.

— Mindenek előtt az előzetes pártmegbizatásokat határoztuk meg oly módon, hogy pontosan lemérhető legyen:’‘az. illető valóban érett-e a felvételre?-Különösen a.i -szocialista 'brigádokban dolgozók tűntek ki örvendetesen az előzetes pártmunkában. A fő súlyt ennek során a szocialista gondolkodásmód, a tudat fejlesztésére fordítjuk.

— Közelebbről milyen jellegűek a megbízatások?

— Nem csupán az üzemi kereteken belüli tevékenységhez kapcsolódnak, hanem vannak közöttük községi érvényűek (például részvétel a felszabadulási park elkészítésében), s helyet kap a társadalmi és tömegszervezetekben végzett munka is.

— Hogyan válik be a tagfelvétel új módszere?

— Napjainkban jóval magasabb a mérce, s ez így is van rendjén. A párttagsághoz nem elegendő a feddhetetlen életmód,

a becsületesség. Ennél több kell: konkrétan bizonyítani a párthoz való tartozást. A célt szolgáló szemléletváltoztatásról, s a korábbihoz képest jelentős minőségi különbségről van szó. Azelőtt évente 35—40 párttag felvételére került sor, most alig felényi az arány. Régebben nem egy olyan példa akadt, amikor néhány év múltán a tagság egy részétől meg kellett válnunk. Ezzel szemben az utóbbi években senkit sem kellett törölni sorainkból. Előfordul viszont, hogy amíg az egyébként -kifogástalan,- jó tulajdonságokkal rendelkező személy a tagságra al-.. kalmassá válik, olykor másfél-két", esztendőre is szükség van a bizonyításhoz.

— Hogyan „mérik” az előzetes pártmegbízatások teljesítését?

— A pártvezetőség egy tagja kíséri ezt figyelemmel, s eredményesség esetén a felvételt ő kezdeményezi. Üjabb „szűrést” Jelent, hogy a taggyűlésnek a felvételt megerősítő döntése után a pártépítési bizottság egyik tagja újból felülvizsgálja a határozat megalapozottságát, s ezt követően írásban indokolja javaslatát.

— Milyen további jó módszerekkel élnek?

— A párt vb-nek a felvétel tényét megerősítő ülésén mindenkor jelen van az új párttag és az illetékes alapszervezet titkára is. A vb tagjai tájékozódnak a

párttag világnézeti felfogásáról, a szervezeti szabályzat ismeretéről, s ezenkívül pártmunkájához számos hasznos útravalóval is ellátják. A KISZ-tagok felvételénél egyébként az egyik ajánló az ifjúsági szervezet.

— A pártalapszervezet felelőssége az újonnan felvettek iránt igen nagy. Hogyan irányítják további munkájukat?

— A felvételt kezdeményező már említett párttag feladata az utónevelés is. Patronáltját később is rendszeresen segíti, szántónkért tőle a feladatok elvég- ^zéSétpp'Ezenkivül a múlt év óta rsí:l két-három évnél nem régebbi párttagok számára önálló tanfolyamot is rendezünk. Ezen az oktatási igazgatóság tematikája alapján kéthetenként ismerkednek a pártélet alapkérdéseivel, s az egyéb tudni- és tennivalókkal.

— Végezetül szóljunk a tagfelvétel tavalyi adatairól, az új tagság összetételéről is.

—■ A megyei pártbizottság határozatának előírásaihoz igazodva hajtottuk végre a tagfelvételt.

1975-ben hat férfi és négy nő vált érdemessé a párttagságra. A 30 évesnél fiatalabbak száma hat, s közülük négynek volt egyik ajánlója a KISZ. A fizikai dolgozók aránya 70 százalékos,

J. T.

Romjaiban is szép

(2) Az Angkor-részegség mámora nem száll el: aiki valaha is itt járt. és átadta magát Angkor varázsának, kicsit mindig itt marad, bárhová is menjen innen. Mégis az első kábulat után felülkerekedik a kíváncsiság. Ugyan, kik tervezték ezt a kőcsodát. Kik építették. Kik éltek itt?

A sok százezer tonna kő szívesen beszél Kambodzsa történetéről, háborúiról, elmondja — bizonyos cinkos mosollyal — hogyan éltek itt a régen eltűnt emberek. Az óriási kőképek, a végnélküli domborművek majdnem bőbeszédűen vallanak. Ha ezek nem lennének, soha senki nem tudna már erről a társadalomról. Kőbe vésett Mahábháráta. Megadja az embernek, ami az övé: ábrázolja a természetet, éppen

úgy. ahogy mi ma is látjuk; és tiszteli a földöntúli lényeket, amennyire az emberi tehetetlen-, ség csak kiutat kereshet a kátyúból. A legrégibb épületeket Bráh- ma arcképével díszítették, századokkal utóbb, amikor megrendült a nagy istenségbe vetett vakhit, a szankszrit nyelvű iratok Visnu és Siva isten dicsőségéről beszélnek, tőlük várják a katonai vállalkozások sikeréhez mindig szükséges segítséget.

Ám ez a Segítség sokszor elmaradt; a nagy uralkodók, VII. Yayavarman (1181—1215) és H, Indravarman (1215—-1243) a nyugati szövetséges helyett az északihoz fordultak. A táncoló Siva- szobrok helyét ennek nyomán a gondolkodó Buddha foglalja el. A nagy fordulat első századában a

világot megvető, semmibe vevő. szanszkrit nyelven gondolkodó hinajána Buddha szemlélete uralkodott Angkor óriási templomaiban.

A város utolsó századában a khmer Buddha megtanulta a páli nyelvet. Rájött, hogy az élet szép; a ma haj ária Buddha által megtermékenyített művészek építették a földi örömöket hirdető fővárost, Angkor Thomot. Némelyik alkotás mögött olyan tehetséget érez az ember, mint amilyen Michelangelo. vagy Le Corbusier volt. De a neve mindnek elenyészett. Sehol egy nyom. egy kézjegy a kőrengetegben; az isten, a király neve maradt csak fenn. az őt dicsérő művész nevét felemésztette az enyészet.

Az óráisj szobrok duzzadt ajka zárva marad; az ember mindenét odaadná, hg szóra bírná: mondja el a teljes igazságot Angkorról és az ezerévek titkáról. De nem beszélnek, Kőbe vésettek mindent, amit életről és halálról tudtak, aztán elmentek. Halottaikat nepv temették a földbe, hanem elégették. Szerszámaikat a csipkerózsi- ka-századok alatt az őserdő lakói széthordták. Irataikat a háború és a türelmetlenség megsemmisítette. Az ember Angkorban azzal áltatja magát, hogy ott megértett valamit a világból és önmagából. Erre a kőrom nem képes. Inkább a fordítottja igaz. Csak a vágy marad meg az emberben, hogy visszatérjen egyszer óda és ,az ezeréves faragványök 'között 'újraélje a megismerés önáltató gyönyörét. Pedig Angkorból se sokat ragadhat meg; a maga történettudására és főként az érzésvilágára szorul, hogy bármit is megértsen belőle.

Khmer reneszánsza. Kambodzsa első aranykoca i. u. a hetedik század végén kezdődött. I. Yayavarman 30 esztendős uralkodásának idején már felépültek az északi erdők mélyén az első nagy szentélyek, vallási és politikai központok, a kultúra fellegvárai. A korszak azonban rövidesen véget ért — a maláj seregek elsöpörték Kambodzsa-Chenla rövid- lélegzetű ragyogását

Máthé György (Folytatjuk)

9 Domborműrészlet.

(54.) Én minden hétre megszereztem a penicillint Barka doktornak, akinél úgy álltak sorban a háborús nemibetegek, mint máshol mások a ragacsos kenyérért, én pedig hordtam a penicillint, könyörtelen áron mert én is könyörtelen áron kaptam az amerikai katonai misszió sofőréitől, de nekem még a kockázatot- is vállalnom kellett, aminek szintén ára van. ^s a fiamra is gondolnom kellett, akinek könyörtelen áron kellett meSszereznem mindent. amiről más gyerekek anyja álmodni se mert. De amikor óvodába került, mégis ő volt a gyenge, a vasgyúró kis testével is ő volt a kis gyáva gyerek- Ki kellett vennem az óvodából, nem hagyhattam, hogy lelkileg egy életre silány maradjon a háromnégy éves korban elviselt vereségektől. Én tornáztattam otthon, én futtattam a kertben, én biztattam a játszótéren, hogy vedd el a labdát attól a kisfiútól, te vagy az erősebb. Mindhiába. Imádkoztam, hogy bár egyszer, egyetlenegyszer láthatnám, hogy dacos: hogy legalább velem szembefordul. akaratosan kikövetel magának valamit tőlem. Vagy legalább makrancosán megköti magát, ha egyszer valamit megtiltok neki. Artúr szomorúan nevetett a panaszaimon, hogy ő is ilyesforma volt kiskorában, ő is csak azóta versenyképes a többi emberrel szemben, amióta az iskolában már az észtől is függött, hogy kinek van tekintélve és kinek nincs. Vigasztalásnak elég volt. amit mondott, de a bizakodáshoz kevés...

e

— Kérsz sört, Anna?

— Ha valaki idehozza. Jó a szél, nem bízhatom rátok a kpr- iiftinyt. Hozz egy pohárral, Ton- csikám....

— Vigyázva vidd, jéghideg. Az én torkom máris érzi.

—- Kényes a torkod, Toncsi- kám. Az én torkomnak nem árt se hideg, se meleg. Hányszor szidott szegény anyám, amíg élt, ha azon forrón estem neki a levesnek, meg.se fújtam, hogy szőrös a te torkod, madaram. Madaram ... Ha belegondolok, hogy éppen az idén negyven éve... Akkor halt el szegény, nem mondta senki aztán, hogy madaram.

— Szépen becézett.

— Igazán szépen becézni csak az anyja becézi az embert. Később már sohase egészen igaz. Apám, az nem is becézett. Jó ember volt, de jó szava alig. Már a maga apjától megtanulta, hogyan kell parancsolni, 'béresgazda volt a nagyapám, a katonaságnál meg beleszokott a parancsolásba, bíró is volt évekig, első ember a faluban, a parasztok között. Nem szokta meg, hogy jó szót is szólhat. De hát már ő is magával vitte a természetét a földbe. Vigyázz, Toncsikám. meg ne csapjon a vitorla, fordulok ... Az isten nevét is inkább csak káromkodni vette a szájára. Pedig a szíve szerint jó ember volt. Sohse felejtem el, ha megellett valamelyik kocánk, napokig leste, melyik apróbb malacot veri el a többi. Azt kiemelte a hidasból, rámbízta szigorúan, hogy szoptassam üvegből, el ne pusztuljon szegény apró jószág. Nyáron meg, a legnaeyobb dologidőben, mindig, gyerekeket fogadtunk répát sarabolni. ha eső után jobban meglepte n gaz. Anám sohase porolt, ha valamelyik gyerek nem bírta együtt hajtani a sort a többivel. Ha jó kedve volt, még be is állt a gyöngébb gyerek elé kis időre, hadd érje utál a többit. Annak is több, mint húsz

éve, hogy apámat eltemettem. Alig született meg Pubi, temethettem az apámat.

— Az élet rendje, Anna. Egyik jön, másik megy. Annyi marad belőlünk, amit hagyunk magunk után.

— Apámtól annyi se maradt. Én lemondtam a földjeinkről, akkoriban ez volt a legokosabb, ezt is nehéz volt elintézni, de aztán mégis keresztülvittem, hogy elfogadja az állam. A földeket nem is bántam, csak a szőlőnket a hegyen, azt a szép szőlőt, az volt apám büszkesége is, csupa nemes tőke... Azt igen bántam, belefacsarodott a szívem. Akkoriban álmomban se mertem volna hinni, hogy egyszer megint az enyém lesz. Ki hitte volna annak idején... .

— Mikor adták vissza?

— Adták... dehogyis. Az ellenforradalom alatt, vagyis valamivel utána, már ötvenhat december derekán szélugrott a faluban a szövetkezet. Vitte mind a magáét, meg amihez még hoz. záfért. Az én szőlőmet senki se vitte, hát már addig se. közösen se győzték munkálni. Tönkre is silányult az évek alatt, sírt a szívem, amikor megláttam csúffá téve, tele gazzal. írták a rokonok, kerítsek sort rá, hogy hazamenjek, el lehetné intézni a tanácselnökkel, mert az igén beijedt az ellenforradalom alatt, kenyérre lehetett kenni utána.,. szóval, hogy a tanácsnál el lehetne intézni, hogy visszatáblázzák a nevemre a szőlőt. El is intéztem. Filléreket fizettem négyszögöléért, de hát ez jogos is volt, tőlem ingyen vették el. Mondtam Tóthnak, a tanácselnöknek, hogy figyeljen csak rá, mit csinálok én megint abból a szőlőből, tátva marad a szájuk, ha meglátják.

— Meg is csináltad, nem kétséges.

— Meg. Én, Toncsikám, tudtam, hogyan kell. Fizetni kell az embereknek, rendesen fizetni. Azóta is mindig elég embert kapok metszeni, permetezni, kapálni. Mert megfizetem őket. Vincellért is kaptam, fiatalon a herceg vincellérje volt, rendbehozattam neki a présházat, ott. lakjon helyben, gondol is - mindenről, nem kell szólnom rá sohase. Ott lakik, rajta a szeme folyton, a szőlőnél, ez a fontos, meg a kis- traktor.

— Szépen hoz.,.

— Nem panaszkodhatom. Rossz évben is ötvenöt—hatvan hektót. Fajbort. Meg csemegeszőlőt is tizenöt mázsa körül adok el. Igen rossz év, ha csak a háromszorosát adja vissza, mint amit ráköltök napszámban, a vincellér pénzében, vegyszerekben, fölújításban. Hsm mered megkérdezni, mennyit.

— Ne nevess rajtam, Anna, tényleg nem mertem megkérdezni. Nem illik, megszoktam. Kiszámítani pedig nem tudom. Pedig éppen az ilyesmi fúrja az ember oldalát.

— Na, hogy ki ne fúrja, öt cs* tél ezer a fizetésem a munkahelyemen. Ha elosztom tizenkettővel, amit a szőlő hoz egy évben,

minden hónapra többet keres nekem, mint amennyi, a fizetésem.

— Ragyogó üzletasszony vagy, kedvesem. Irigyellek. Persze, engem nem szorítottak rá a körülmények. Nem is tanítottak, hogyan kell gazdálkodni.

— Aki pénzzel bánni kénytelen, a pénz tanítja meg. A pénz nagy parancsoló. Kiköveteli, hogy ne engedd fogyni, mindig szaporítsd. Látom, nem érted. Na várj. Például a mandula. Van két szép sor mandulafám a szőlő közepén. Ha nem tesz kárt a fagy a mandulában, mindenkinek rengeteg a mandulája a faluban, nincs ára a mandulának, nagy a kínálat, urak a fölvásárlók. Vinnék kevesbbért, adnám is én, hogy eggyel kevesebb legyen a gondom, de nincs szívem elpocsékolni. Majd jobb ára lesz jövőre Nem kér enni, ha tartom, jövőre megfizeti a lakbért, hogy egy évig száraz helyet adott neki uz ember a szénapalláson, ahol valamikor Artúrt bújtattam.

— Artúrról persze elképzelni se mernem, hogy érzéke legyen a szőlőhöz, mandjlahoz. Igazam van? •

— De mennyire. Retteg a pénztől. Amióta jobban megy nekünk, neki csak gond és gond a pénz. Ha pénzről hall.' automatikusan az jut eszébe, hogy romlik a pénz, világjelenség az inflációs tendencia. és ha nem mondja is ki. magában attól retteg, hogy öregségére elszegényedünk, visszacsúszik abba a kódis sorba, amibe beleszületett.

(Folytatjuk)

9 Khmer táncosnő Angkor Vat-ból.

• Jobbra: résziéi a romjaiban is szép városból.