Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

PETŐFI NEPE ® 1974. január.23. 1 párttagsági könyv Legyen közügy a technikatörténet Beszélgetés az Országos Miiszaki Múzeum főigazgató-helyettesével A párt gyakorlatában bizonyos időszakonként sor kerül a tagsági könyvek kicserélésére. A felszabadulás óta történt tagkönyvcserékeí — kivéve az 1949. évit, amely tagrevízió­val volt kapcsolatos — lényegében a tagsági igazolványok lejárta, illetve az ideiglenes tagkönyvek kicserélése indokol­ta. Az egyes tagkönyvcserék mégis mindenkor politikai jelen­tőségűek. A párt tevékenységének bármely területét érintő legkisebb szervezeti intézkedés sem választható el ugyanis az általános politikai céloktól. Különösen vonatkozik ez a párttagsági könyvekre. Hiszen ez a dokumentum kifejezője a politikai értelemben vett társadalmi hovatartozásnak, vi­lágnézeti hitvallásnak, egy haladó és tudományosan megala­pozott élenjáró eszme melletti elkötelezettségnek, a kommu­nista magatartás és erkölcsi normák önként vállalt követé­sének. A párthoz való tartozást igazo­ló tagsági könyv politikai értékét mindenkor a helyesen kidolgozott és következetesen megvalósított irányvonallal, a kommunisták példaadó helytállásával és ma­gánéletével az egész párt számá­ra kivívott tekintély adja. A munkásmozgalom veteránjai, párttagságunk korosabb generá­ciója sok nehéz megpróbáltatás árán, az illegalitás körülményei között életüket is kockáztatva harcoltak a nép, az osztály, a párt ügyéért; védték-őrizték a párthoz való tartozásukat. Az első tagkönyvcserét a fel- szabadulás után, 1948-ban a Ma­gyar Kommunista Párt tovább­fejlődésének igényével hajtottuk végre. Az 1949-ben, a két mun­káspárt egyesülése után történt tagkönyvcsere lényegében annak kifejezője volt, hogy azonos poli­tikai platformon, a közös cél ér­dekében megvalósult a munkás­osztály erőinek tömörítése és ked­vezőbb politikai feltételek jöttek létre a szocialista építőmunka ki­bontakoztatásához. A párt vezetésével népünk ki­magasló sikereket ért el szocia­lista építőrAunkában az 1950-es években. Kiépült a munkás—pa­raszt szövetségen alapuló állam­hatalmi-államigazgatási rendsze­rünk: a tanácsrendszer, kialakul­tak a mezőgazdasági üzemek szo­cialista formái; előtte soha nem tapasztalt mértékben fejlődött a tudományos-kulturális élet, né­pünk egészségügyi-szociális körül­ményei. De az sem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy ez időben sú­lyos hibák is jelentkézték a párt' tevékenységében. S ugyancsak erre az időszakra esett, hogy né­pünk belső és külső ellenségei támadást indítottak szocialista vívmányaink ellen. Az 1905-os ellenforradalmi támadás elsősor­ban a pártra irányult. Az elkövetett hibák és az ellen- forradalmi támadás következté­ben a párt, a kommunisták nagy megpróbáltatáson mentek keresz­tül. A kivezető utat a párt újjá­szervezése, helyes politikai vona­lának kidolgozása és alkalmazása jelentették. Akkoribán, 1957— 1958-ban különösen nagy volt a politikai jelentősége a tagsági és tagjelölt igazolványok végleges tagkönyvekre való kicserélésének. Hiszen a párt tagjának lenni az ellenforradalom utáni időszakban ez elkövetett hibákkal való kö­vetkezetes szembenézést, azok ki­javításának vállalását jelentette és hitet a párt szavában, a haladás híveinek erejében, a politikai konszolidáció lehetőségében. Az ezt követően elért politikai és gazdasági eredmények számos tanulságot adtak a pártnak, a kommunistáknak. Elsősorban azt, hogy munkánkhoz az erőt '* ■ önbizalmat a munkásosztálytól, dolgozó népünktől meríthetjük; hogy a tekintélyért és a nép bi­zalmáért naponta újra meg kell dolgozni; hogy a párttagsági könyv nemcsak az eredmények, a sikerek, hanem olykor a nép­szerűtlennek tűnő feladatok vál­lalására is'kötelez. Aki ma a párt tagja akar lenni, annak számára korántsem elég a politikával való ég^etéttéá'': adnak" riyrltan, önzétú5 lenúi'Ki. kelf ^Hm¥'és5 'dolgoznia' e politika képviseletében és érvé­nyesítéséért. Pártunk XI. kongrésszusa az előttünk álló tagkönyvcserét olyan időszakban határozta el. amikor a párt vezető szerepe az élet minden területén töretlenül érvényesül. Jók a tömegkapcsola­tai, biztosított a pártegység, a párt tagjainak túlnyomó többsége céltudatosan és következetesen dolgozik a határozatok végrehaj­tásáért. Egészségesen fejlődik a párt taglétszáma és összetétele is. Következésképpen semmi nem indokolja, hogy általános tagfe­lülvizsgálatot hajtsunk végre. Ellenben a- szocialista építő­munka közeli és távolabbi prog­ramja, a XI. pártkongresszus ál­tal felvázolt törekvések szüksé­gessé teszik, hogy a párt olyan' önvizsgálatot végezzen el, amely a kongresszusi határozatok vég­rehajtására történő felkészülést, mozgósítást szolgálja. Ez a poli­tikai célja a Központi Bizottság 1975. október 23-i határozata ér­telmében sorra kerülő tagkönyv- cserének. A párt területi vezető szervei megfelelő intézkedési tervet ké­szítettek e jelentős politikai fel­adat lebonyolítására. E tervek­ben megfogalmazódott, hogy a tagkönyvcsere politikai-szervezeti és technikai tennivalóit nagyon gondosan szervezett és egyeztetett munkával kell végrehajtani. Méghozzá valamennyi fontos po­litikai célkitűzés, a gazdasági­társadalmi és állami feladatok egyidejű, töretlen végrehajtásá­val. A tagkönyvcsere céljának el­érését szolgáló tennivalók közül kiemelkedő jelentőségűek ázok a beszélgetések, amelyekre ez év márciusa és júliusa között min­den pártalapszervezetben sor ke­rül. Lényeges követelmény, hogy ■ezeket az eszmecseréket a nyílt, őszinte közvetlen elvtársi lég­kör, a jól átgondolt és megalapo­zott véleméhyalkotás jellemezze. Hiszen csakis ily módon lehetsé­ges a párt politikájából adódó feladatok — az alapszervezet te­vékenysége, a párttagok személy szerinti munkája, képzettsége, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására és az alapszerve­zet munkájára vonatkozó véle­mények és javaslatok — valós, zsín.B-iEfs c , »»Has« Nézegetem a* Megyei Művelő­dési Központban az acélmag- nélküli forgonyt, a villamos gép­kocsi 120 esztendeje készített mo­delljét, a világ legelső dinamó­ját, az atomkisérlelek kezdeti szakaszában felhasznált lökésge­nerátor elpfutárát, a villamío- szítőt és Katona József. szavai jutnak az eszembe: ,.Aki tarto­mányokat pusztít halhatatlansár got nyer — aki virágzóvá teszi,- ^alig érdemesittetik egy-két sor írásra.” Ezer és ezer motor dolgozik, | megyében, milliónyi az ország­ban, és mit tudunk a parasztszár- rr.azású feltalálóról, ki százötven esztendeje megépítette az első tisztán elektromágneses hatással működő villanymotort. És ami­kor szódavízzel enyhítjük szom- junkat eszünkbe jut-e, hogy az első szikvízgyártó masinái Jed­lik szerkesztette. És fizikáról, matematikáról beszélgetve sejt­jük-e: sok műkifejezést ő hono­sított meg nyelvünkben. Mégis hagyjuk a drámaíró ke­serű kilakadását, mert . úgy já­runk mint az egyszeri pap, ki mindig a hívőkön kérte számon a távolmaradókat, ürüljünk e ki­váló embert bemutató szenzá­ciós kiállításnak, a természettu­dományos haladást népszerűsítő rendezvénynek, az ismeretterjesz­tés korszerű módszereinek'. A megnyitóra Kecskemétre lá­togató Kiss Lászlónak, az Orszá­gos Műszaki Múzeum főigazgató­helyettesének nyilatkozata is táplálja optimizmusunkat. — Két évtizede kezdődött, ha-, zánkban a műszaki emlékek tu­datos gyűjtése.- Az eszme már százhatvan éves, a megvalósítás a mi korunkra várt. Az 1954-ben szervezett kis csoport azt a fel­adatot kapta, hogy derítse föl, vegye nyilvántartásba, szükség esetén nyilvánítsa védetté, ha kí­vánatos gyűjtse be a sajnos né­ha kallódó, különösen a meg­gyorsult fejlődés, a műszaki­technikai forradalom miatt ve­szélyeztetett emlékké váló tár­gyakat. Sok ezer dokumentum, tárgy került birtokunkba. Tizenöt esztendeje épült föl a leendő műszaki múzeum első ré­sze, a 2500 négyzetméteres rak­tár. Már zsúfolt. Most kezdődik a második szakasz. Hamarosan áll az új épület. Itt helyezik el a könyvtárat, az írásos doku­mentumokat, ..a kutatóhelyiséget. — j Mikorláthatjuk a magyar technikatörténet' jeles alkotásait ? mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm. Fényvisszaverő jelzőtáblák Kelebián csökkent, Hercegszántón növekedett a határforgalom Az út menti jelzőtáblák fontos szerepet töltenek be a közleke­désben. Az úthálózat fejlődésével és a gépkocsiforgalom növekedé­sével számuk egyre szaporodik, öt évvel ezelőtt — a Fővárosi Köztisztasági Hivatal kebelében — külön üzemet létesítettek a táblák ezreinek, tízezreinek az előállítá­sára. Régebben vaslemezből ké­szítették a jelzőtáblákat, súlyuk kb. 8 kg volt. Ma már félkemény ötvözött alumíniumlemezből állít­ják elő őket, s súlyuk csupán 2 kilogramm. Az' egyszerűbb kivitelű, lakko­zott táblákra az alapozás után ke­mencében. 130 C-fiok hőmérsékle­ten égetik be a műanyag lakkot, majd ún. szitanyomásos eljárás­sal viszik fel — s ugyancsak rá­égetik — a szöveget, illetve az ábrát. A lakkozott táblák 4—5 évig megtartják a színüket. Az időjárási károsodásnak nincsenek kitéve, nem korrodálódnak, nem pattog le róluk a festékréteg. A közlekedési jelzőtáblák észle. lése esti. éjszakai vezetés során rendkívül fontos, hiszen külön­böző veszélyhelyzetekről, elsőbb­ségadási kötelezettsegről stb, ál­taluk értesül a járművezető. Mi­után bes.ötétedés után a jármű saját fényforrásával halad, ön­ként adódott a gondolat, hogy fényvisszaverő táblákat készítse­nek. A táblák felületét hat rétegből álló, de így is csak 0,25 mm vas­tag fényvisszaverő fóliával von­ják be. Az egyik réteg mikroszkó- pikus nagyságú üveggyöngyök tö­megéből áll. ez veri vissza a rá­irányuló fénysugarakat. A fólia felvitelét hengerléssel végzik, majd vákuum-vulkanizálással tar­tósítják. Erre az alapra — ugyan­csak I szitanyomással — áttetsző festékből viszik fpl a szöveget és az ábrát. Végül áttetsző védőlak­kal vonják be a táblát, amely 8—10 évig is megtartja fényvisz- szaverő képességét. A fényvissza­verő táblák 1,5—2 kilométerről észrevehetők. Az ismertetett el­járás ma még meglehetősen drá­ga,. ezért nem készülhet minden tábla ebben a kivitelben. Az elmúlt évben a személyfor­galom Kelebián 13 százalékkal csökkent. Összesen 672 553 be- és kiutazó személy lépte át az ál­lamhatárt. A járműforgalom csak 3 százalékkal csökkent. 327 769 vagon gördült keresztül az állo­máson. A legnagyobb mozgás augusztusban volt. akkor egy hó­nap alatt összesen 94 825 személy hagyta el a határállomást, feb­ruárban viszont — az év legki­sebb forgalma volt — „csak” 32 623 utas jelentkezett ellenőr­zésre. A hercegszántói határállo­máson 1975-ben 203 616 személy — 38 százalékkal több. mint a korábbi évben — és 41602 gép­jármű — 29 százalékkal több az előző évinél — átkelését biztosí­tották a pénzügyőrök és a határ­őrök. A világ minten tájáról több mint százféle állampolgárságú be­utazó,, vagy, átutazó fordult meg a két1 határállomáson. A legtöb­ben jugoszláv, magyar, bolgár, szovjet, lengyel, illetve NSZK, osztrák és arab állampolgárok. • A nem szocialista országok ál­lampolgárai körében — az Or­szágos Idegenforgalmi Tanács külföldön folytatott felvilágosító munkája- révén — egvre inkább elterjedt az a hír. hogy Magyar- országra való beutazáshoz szük­séges vízumot a közúti határállo­másokon is beszerezhetik Így Hercegszántón tavaly mintegy négyszáz vízumot adtak ki. Saj­nos. sok külföldi túrista nem tud­ja. hogy vasúti átkelőhelyen nem válthatnak ki vízumot. é$ért Ke­lebián az elmúlt évben csaknem ezer külföldi beutazására nem ke­rülhetett sor. Idős házaspárokat, kisgyermekes anyákat kellett az útlevélkezelőknek visszautasítani, mivel vízumot a Duna—Tisza kö­zött csak a röszkei. vagy a her­cegszántói határállomásokon kap­hattak a kapitalista országok ál­lampolgárai. Bár a személyforgalom a két határállomáson az 1974. évi for­galomhoz viszonyítva összességé­ben csökkent, az áruval és fize­tőeszközzel való csempészkedés Hercegszántón 42 százalékkal. Ke­lebián pedig 23 százalékkal nö­vekedett. Legalább is az ellenőr­zés során felderített csempészáru mennyisége ’ és értéke alapján. Legnagyobb értékben pénz. zseb- számológép, irhabunda, bőrkabát, élelmiszer csempészésével kísér­leteztek a merészkedők. Hamis útiokmánnyal tizennyolc külön­böző állampolgárságú személy kí­sérelte meg a határon való átju- tást Kelebián. A hercegszántói és kelebiai útlevélkezelők és pénz­ügyőrök deviza- és vámbűntett miatt, vagy érvénytelen útiokmá­nyok miatt 1421 utast zártak ki a forgalomból. Az éber határőrök az útiokmá­nyok ellenőrzése közben több ha­társértőt csíptek fülön. Szatmári Károly törzsőrmester a nemzet­közi gyorsvonatban alvást szín­lelő három személyt állított elő. mert nem volt útiokmányuk. Ki­derült, hogv disszidálni akartak. Bonchidai Károly őrmester az egyik hálókocsi forgózsámolyáról „tessékelt” le egv félig megfa­gyott személyt és járőrtársával együtt két másik határsértést is leleplezett. Takács Géza határőr megakadályozta, hogy egv magyar állampolgár útlevél nélkül Jugo­szláviába utazhasson. Lukács An­tal tür**őrmester pedig egy bűnö­zőt csípett fülön. aki útlevelet lo. pott. abba saját., fénykénét ra­gasztotta. s ezzel a hamis útle­véllel akart kereket oldani. Som- lyai József törzsőrmester az egyik belenő vonat postakocsijában el­rejtőzött határsértőt fogta el Kelebián és Hercegszántón a < pénzügyőrök, a határőrök, a MÁV dolgozói, az IBUSZ pénzváltói jó együttműködéssel, pontos munká­val egész évben a kívánalmaknak megfelelően, megbízhatóan és ébe­ren dolgoztak, teljesítették köte­lességüket. • Kiss László az Országos Műszaki Múzeum nevében üdvözli a megnyitó ünnepség résztvevőit. (Katkics A. felvétele.) • Ettinghauser bécsi tanárral közösen tervezte Jedlik Ányos ezt a mostani kerékpár-dina­móhoz hasonla'tosan működő áramfejlesztőt: egy tekercs fo­rog az állandó mágneses sarkok között. A masina 1840-ben ké­szült. (Karáth Imre felvétele.) — Csak a későbbi ötéves ter­vek során gondolhatunk végleges állandó kiállítás megnyitására. Addig többféle módszerrel hasz-' nősítjük gyűjteményünket. A műszerek fejlődéstörténetét lát­tató kiállítás volt az első önálló rendezvényünk. Jól fogadta a közönség, akárcsak ezt a- Jedlik Ányos születésének 175. évfor­dulójára készített összeállítást. Az ősszel Kecskemétre is elhoz­zuk A szemüveg története című vándorkiállítást. — Elégedett-e a műszaki mu- zeológia mostani állapotával? — A mérlegelésnél figyelembe kell venni, hogy honnan indul­tunk és nem feledkezhetünk meg a jelenlegi, takarékosságra kész­tető gazdasági helyzetről. Jó do­log, hogy a szaktárcák már ré­gebben létrehozták az iparági g.vűjleinényfeket. Eddigi munkánk elismerésének is tekinthető, hogy a minisztérium Országos Műszaki Múzeummá minősítette intézmé­nyünket. Vezetője kezdettől, két esztendeje dr. Szabadván Ferenc műegyetemi tanár. Hamarosan a megyei mú­zeumok keretében is szervezett gyűjtés kezdődik. Már elkészül­tek az irányelvek, a módszertani útmutatók. Természetesen min­denütt a helyi sajátosságok sze­rint alakítják ki a gyűjtőkört. Bács-Kiskun megyében az élel­miszeripar nyilván fontos szere­pet kap. Közben sokan érdeklődnek a Jedlik-kiállítás felől, köszönteni szeretnék a Bács-Kiskun megyé­ben szakmai körökben jól ismert Kiss Lászlót. Hosszú ideig a Mű­velődésügyi Minisztérium dolgo­zójaként segítette szőkébb ha­zánk múzeumügyét. Reméljük, hogy az eddigi jó munkakapcso­latok is hozzásegíthetik a me­gyét ahhoz, hogy az Országos Műszaki Múzeum vándorkiállí­tásai minél hamarabb eljussanak Kecskemétre, Bajára, Kiskőrös, re.. I Ezek a kezdeményezések is hozzájárulnak ahhoz, hogy las- san-lassan időszerűtlenné váljon Katona '— József bevezetőnkben említett panasza. A nemzeti köz­tudat részeként hatnak akik — így vagy úgy — azért dolgoztak, hogy virágzóvá tegyék környeze­tüket, hazájukat. Heltai Nándor Jelentős tartalék A korszerű állattenyésztés igen nagy terhet ró a jószágok szervezetére, mert az intenzív termelésre való törekvés szin­te állandó igénybevétellel jár. Az adott üzemi viszonyok kö­zött elérhető' maximális hozamok viszont a megfelelő fajtán kívül^ kedvező tartási körülményeket, és mindenekelőtt meg­felelő takarmányozást kívánnak. Minthogy állatainktól egy­re növekvő teljesítményeket várunk, a megetetett takar­mánynak feltétlenül elégnek, és megfelelő minőségűnek kell' lenni. A kiegyensúlyozott takarmányo­zás jelentőségét csak növeli, az a tény, hogy állattartó telepek napjainkban mindinkább iparsze­rűvé válnak, ami együtt jár a zárt tartással. Így azokat a bio­lógiai • hatóanyagokat, amelyeket régebben a természet nyújtott az állatoknak, ma már sok esetben mesterségesen kell adagolni. Ez határozza meg döntő mértékben az állattenyésztés jövedelmező­ségét, gazdaságosságát. Ezért a takarmány termesztésre az elkövetkező időszakban még nagyobb gondot __kell fordítani a mezőgazdasági üzemeknek. A Bács-Kiskun megyében , évente termelt szálas- és egyéb takar­mányok ugyan biztosítják a je­lenleg meglevő állatállomány ré­szére az élelmet, de a takarmá­nyok összetétele és minősége nem kielégítő. A fehérjékben gazdag lucernát csak a szántóterület 7 százalékán termelik a megye gaz­daságai. A szakszerűtlen betaka­rításból eredően pedig még e kis mennyiségből is kárba vész a tápanyag fele. Jelentősek a tá­rolási veszteségek, meghaladják a 30 százalékot. Nemegyszer elő­fordul, hogy három nap helyett három hét alatt zárják le a si­lókat. Ennek oka részben a szervezetlenség, de legtöbb eset­ben a gépek hiánya. A terme­lési költséget növeli, hogy a megye szarvasmarha-állományá­nak takarmányszükségletét 70 százalékban a szántóföldeken-ter­melik meg az üzemek. Pedig je­lenleg is mintegy 35—40 ezer hektár rét és legelő kihasználat­lan. Ezek bevonásával, a jó gyep­gazdálkodással jelentősen csök­kenteni lehetne a takarmányo­zási költségeket. A több legelte­téssel, az állatok kihajtásával a zárt tartásból eredő hátrányok 'többségét is meg lehetne szüntet­ni. Az állatok’így egészségesebb és jobb termelőképességű utódo­kat tudnának felnevelni. A rét- és legelőgazdálkodás mellett szinte kínálkoznak a nö­vényi hulladékok, amivel a je­lenlegi állatállomány dupláját is el tudná tartani a megyében. Napjainkban kárbavész a' kukori­caszár 90 és a répalevél hatvan százaléka. Az okok közöft itt is a gépesítés hiánya szerepel. Újabban nagy lehetőség kínálko­zik a kukorica szárastól való fel­dolgozásával.. A Bajai és a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság kísér­letei is ezt bizonyítják. A lisztté őrölt száras kukorica 25—30 szá­zalékkal több tápanyagot tartal­maz. mintha hagyományos mód­szerekkel dolgozták volna fel. Ezenkívül külföldön is keresett, jól exportálható cikk á kukorica- liszt. A gazdaságosságot csák nö­veli, hogy a szálastakarmány fel­dolgozása után a lucernaliszt-ké- szítő üzemeket tovább lehet üzemben tartani a száraskukorica feldolgozásával. A megye mezőgazdasági üze­meiben, az állattenyésztésre az V. ötéves terv időszakában még nagyobb feladat hárul, mint az előzőben. Keresni kell a megol­dást. fel kell tárni a lehetősége­ket, hogy tojvább korszerűsödjék H| állattenyésztés, növekedjék a hús- és tejtermelés. Gazsó Béla B. Z. • Szitanyomással viszik fel a szöveget és ábrát a tábla felületére.

Next

/
Thumbnails
Contents