Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

1974. január 23. • PETŐFI NEPE • 5 Litván nők A Litván SZSZK Mezőgazdasági Akadémiájának felmérése! szerint a köztársaság mezőgazdasági tele­pülésein élő. felsőfokú végzettség­gel rendelkező szakemberek 60 százaléka nő. Csak a mezőgazda- sági Akadémián több mint 4000 nő szerzett diplomát a háború óta eltölt három évtized alatt. Je­lenleg a köztársaság mezőgazda- sági akadémián több mint 4000 fele nő; a vidéki orvosok', közgaz­dászok. tanárok, kulturális dolgo­zók között pedig többségben van­nak a lányok és asszonyok. Ma már egyetlen kolhoz vagy szov- hoz sincs Litvániában, ahol a kü­lönféle vezető tisztségekben ne állnának nők is. A 1 mezőgazdasági akadémia egyik tanszékének vezetője is asz- szony: Alekszandra Guljinszkena. Egyszerű paraszt családból szár­mazik. diplomáját a háború után szerezte. Azóta ismert tudóssá vált. s a köztársaság legfelsőbb tánácsának képviselői közé vá­lasztották. (BUDAPRESS—APN) Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnöksége és a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága pályáza­tot hirdet olyan tehetséges fiata­lok felkutatására, akik alkalma­sak az újságírói munkára. A pályázaton részt vehet min­den tizennyolc és harminc év kö­zötti" KISZ-tag. aki vonzalmat érez az újságírói pálya iránt, de eddig még nem publikált rend­szeresen újságban és az előző pá­lyázatokon nem ért el helyezést A pályaművek tükrözzék szocia­lista építőmunkánkat; ezen belül elsősorban, az ifjúság helyzetéről, az ifjúságpolitikai kérdésekről szóló írásokat látnánk szívesen, de foglalkozhatnak a kül- és bel­politikával, a népgazdaság a kul­túra és a sport időszerű esemé­nyeivel. problémáival. Pályázni az újságírás valamely műfajához (riport, interjú, kritika, cikk stb.) tartozó, még nem pub­likált írással lehet. Az írásokat gépelve, három példányban kell beküldeni. A pályázathoz részletes önélet­rajzot is kérünk mellékelni. A pályázat díjai: 1 db I. díj 3000 Ft. 2 db II. díj 2000 Ft, 3 db III. díj 1000 Ft. A KISZ KB kü- löndíja 1000 Ft. A MUOSZ külön- díja 1000 Ft. A fenti díjakon kívül néhány kitűnő pályázat elismerő okleve­let kap. Beküldési határidő 1976. ápri­lis 15. Eredményhirdetés: 1976. május 31-én. Cím; 1368. Budapest. Népköz- társaság útja 101. 5. POB 365. Magyar Újságírók Országos Szövetsége Elnöksége Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága I—l — >>>:v>>>>x*x*xxx*x£x*x;x:xv>xxxvxvxv:\v.vv.v.x<\v:<v<%<*x%<*x*x*x*x'x*x* Egy délután a kecskeméti úttörőházban A rettenthetetlen Doudort de Lagrée. aki először hajózott .végig a Mekongon, már vázlatokat is készített az épületekről. A fran­cia kultűrmisszió következő álló. mása 1907: ekkor a francia hajó­had kényszerítette a thaiföldi (sziámi) királyt, engedje át ezt a területet Kambodzsának. Végre — Angkor francia birtokká lett, megkezdődhetett teljes feltárása. (A többi között a mozdítható.tár­gyak összeszedése és a párizsi ré­giségpiacra való elszállítása.) Az igazság az, hogy a.két nagy folyó, a Mekong és a^Tonle-Sap közötti erdős-hegyes terület min­dig lakott vidék volt. Nagyobb települései (Siem Reap. Ro Vieng, Cheom Ksan) mellett tömérdek kis falú és tanya épült itt. A hegylakó népek mindig természe­tes adottságnak vették az óriási rom létezését és nem kutatták, kié volt... Azt azonban nem le­het tagadni, hogy francia tudósok sokat tettek a nagy kincs erede­tének feltárásáért. A francia ide­genforgalmi vállalatok szép uta­kat .törtek Siem Rpap-tól keletre. Magában a városban luxusszálló­kat építettek, amelyek lehetővé tették, hogy távoli turisták meg­nézhessék. amit korábban csak az ottani lakosok ismerhettek. M j t is egyike voltam ezek­• Királynő portréja. 9 Az alsó képen: női portré. Mindkettő Angkor Vat. nek a szerencséseknek. Útiter­vemben két nap szerepelt Ang­kor megtekintésére, de két hétig maradtam, A látvány és a belőle áradó ismeretlen érzések áradata fogvatartoít és nem engedett. , A varázs máig sem! oldódótt fel; éj­szaka. ébren és félálomban sok­szor járom kísértetiesen magá­nyos folyosóit, megpihenek a szentélyek mélyén és hallgatom a néma őserdő örök moraját, amely amely egyszerre tud mindent el­mondani, amit az örökkévalóság­ról és a múlandóságról tudni kell. Kő Angkorban az első napok kábulatban telnek el. Az ember , tehetetlen porszemmé válik; nem tudja felfogni az ezeréves hata­lom nagyságát, se annak tökéletes pusztulását Az építmények és szobrok művészi hatása egyma­gában is elég ahhoz, hogy telje­sen lekösse az ember gondolat- és érzésvilágát Bach Máté-passió- jának hallgatása, az Uzpenszki székesegyház, vagy a sixtusi ká­polna ébreszti rá így az embert a saját semmiségére; Angkor azon­ban biztosan kegyetlenebbül teszi ezt Ebben az építmény-rendszer­ben az emberi alkotó lángész múl- hatatlanságának a természet -maga. segített; a hatalmas épületeké^sok helyen az őserdő fáinak gyökéréi védik meg az . összeomlástól. A századok óta zavartalanul növek­vő művészetpártoló aljnövényzet birkózik a rombolni kész hangya- társadalmakkal. A kis férgek szö­vetkeztek a tikkasztó meleget árasztó nappal, a viharos széllel, az itt hónapokon át ömlő esővel, meg az „áruló" feszítő gyökerek­kel — és ez az eredmény: az em­ber és az őserdő megóvta Ang- kort. Egyedül jártam ezt az élőhalott kővilágot és végig azt éreztem, nekeni őrizte meg magát, mert el akarta mondani mindazt, amit itt leírok. Máthé György (Folytatjuk.) Kecskeméten, a Komszomol té­ren, az Óvónőképző Intézet sok­emeletes kollégiumának szemközt, földszintes, kicsit kopott épület­ben kapott helyet a Szalvai Mi­hály úttörőház. A munkát negyed évszázada kezdték meg — akik az első úttörőünnepélyeken részt vettek, most már szülőkként lá­togatják a házat. — Igen, látogatják — kapcso­lódik az első gondolathoz Simon Jenőné igazgató. Elkísérik a paj­tásokat, megnézik a szakkörök munkáiból rendezett kiállításo­kat, eljönnek az ünnepélyekre is. — Mi képezi az úttörőház mun­kájának gerincét — kérdezem — miközben az irodából jól láthat­juk: szinte folyamatosan érkez­nek a házba "a most „kezdő” szak­körökre az úttörők. — Az úttörőházban minden szakkör, minden tanfolyam, klub vagy .egyéb rendezvény az isko­lai munkához, illetve a mozgalmi tevékenységhez kapcsolódik. Az iskoláknál a tanítás során kiderül, mi érdekli, mi vonzza a pajtáso­kat. Ilyenformán a szaktanár és a csapatvezető közösen döntik el, kinek milyen szakkörre hívják fel a figyelmét, milyen tanfolyam el­végzésére tartják alkalmasnak. — Most hányán látogatják a szakköröket, tanfolyamokat? — Hozzávetőlegesen ezernégy- százan. Szakköreinkre ezren, a második félévben újból megtar­tott tanfolyamokra pedig négy­százan jönnek el rendszeresen. — Milyen szakkörök működnek jelenleg? — Elsőként említeném a ’ kép­zőművész-szakkört. Szabó Zsuzsa tanárnő vezeti, szép sikerrel, hi­szen a kör tagjainak munkáit kü­lönböző kiállításokon díjazták már. Meglepően nagy az érdek­lődés a modellezőkörök iránt, Hajó- és repülőgépépítéssel kí­ván foglalkozni mind több kisdo­bos is. A rádiós és bélyeggyűjtő szakkörrel együtt ezek úgyneve­zett kihelyezett körök az MHSZ- ben, illetve a Czpllner téri is­kolában találkoznak. A bábosok, díszműlakatosok — ide lányok is jönnek! — a levelező klub tagjai is szép számmal összejönnek, • álcád köztük néhány, pajtás,, aki 3—4 éve f;rends2grg§eijj._járj .Ma, az Ügyes kezek szakkör tagjai van­nak a házban. Látogassuk meg őket! Finom viaszillat lengi be a* szo­bát, ahol a Petőfi iskolából érke­zett lányok a keresztszemes hím­zéseket varrják. Persze, hiszen ebben a szobában készítik az if­jú képzőművész-jelöltek a bati­kolt térítőkét, faliképeket is. Ki­adós hógolyócsata után pirosra- gyúltan hajolnak a térítők fölé mind az öten: Szűcs Márta, Máté Ildikó, Dómján Ilona, Kovács Kati és Szénást Gyöngyi. Most éppen kisméretű térítőt készíte­nek. — Tessék megnézni a könyv­társzoba függönyeit és az album­borításokat — az a tavalyi mun­kánk. Nagyon jól sikerült! A mintákat Várnagy Sári nénivel egy kézimunka-könyvből nézzük ki... rendszerint tiszántúli mo­tívumokat varrunk. A függönyök, naplóborítások valóban szépek. Hasznosan töltik itt az idejüket a pajtások! A folyosót vidám énekszó töl­ti be. A nótafa-szakkör tagjai, huszonhatan, Chiovini Mária ta­nárnő vezetésével. — Hogyan kezdünk énekelni? Teszi fel a kérdést a pajtások­nak. A válaszok pedig záporoz­nak. — Megadom a hangot és intek. — Számolok, háromra kez­dünk ... — Intek és azt mondom, rajta! Megannyi elképzelés, amit a következő foglalkozásokon tisz­táznak majd. Az ismert dalok pedig sorra megszólalnak a Jókai utcai általánosból érkezett Kovács Péter furulyáján. A többiek fi­gyelmesen hallgatják a felcsendü­lő dallamokat: a Czollner térről Kovács Magdi, Csabai Jenő, és Gréczy Éva, a. Petőfi iskolából Damm Zsuzsi, Ábel Györgyi ) és Tóth Sándor, • a Hosszú utcából Varga Mária, Madi Teréz és Sza­bó Gizi, II. Rákócziból Barna Andrea és Kövér Ági — hogy csak a közelben ülőket említsük. Búcsú nélkül hagyjuk el a fog­lalkozást, javában zeng a: Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak __kezdetű dal, ami­k or elmegyünk. — Tanfolyamainkon átlagosan háromszázötven kisdobost, illetve úttörőt képezünk ki valamilyen feladatra. Őrsvezetőnek, rajtitkár-, nak, krónikásnak, mókamester­nek, — vagy készítjük fel a nyolcadikosokat a KISZ-ben va­ló tevékenységre. A tanfolyamok októbertől decemberig, illetve ja­nuártól áprilisig tartanak. Alig másfél órát töltöttünk az úttörőházban, jókedvű, vidám út­törők között, egy hétköznap dél­után. Nem volt ünnepély, lázas izgalom, csak egy kis ízelítő _ a vörösnyakkendősök munkás hét­köznapjaiból. — Nyílt szakköri délután Ba­ján. Kőhegyi Mihályt a baj ármú­zeum tudományos főmunkatársát hívták meg a helyi központi álta­lános iskola úttörői az elmúlt na­pokban rendezett nyílt szakköri délutánra. A nagyszerűen sikerült eseményen a városnak és kör­nyékének történelmi és régészeti tudnivalóiról beszélgettek, tettek fel számos kérdést vendégüknek. * — REJTVÉNYFEJTÖKNEK. A háromfordulós rejtvénypályázat­ra — sajnos — egyetlen helyes megfejtés nem érkezett. Ilyen­formán elmaradt a téli szünet idejére tervezett rejtvénydélután is. Minden bizonnyal az első fél­évi „hajrá” miatt nem jutott idő­tök a rejtvények megfejtésére. A következő héten egyfordulós (!) új rejtvényt közlünk részetekre. Most a helyes megfejtéseket! Ime:| 1. A föld azé, aki megműve­li. 2. Leonardo da Vinci. 3. All-e még az ősz Peterdi háza? Selmeci Katalin (53.) Ha igdzolást kértem volna tőle, fizet-e egyházi adót, hozná a nyugtákat és ha azt igazoltatnám vele, volt-e elsőáldo­zó, másnapra biztosan előkeres­né az otthoni levéltárból azt a giccses képet, amit adni szoktunk, azzal felirattal, hogy első szentál­dozásom emlékére ... Minden igazolást megőriztetik, hátha egy­szer szükség lesz rá. Kelemen elhasalt a stégen. — Hadd mondjam ki helyetted, amit gondolsz. Ugyanúgy tartja rendben az egyházi okmányait, ahogy a párttagsági díját is min­dig pontosan fizeti. Bebiztosítva magát e földön és a mennyekben egyaránt. Mondd, vajon mit fe­lelt volna, ha felteszed neki a kérdést, hogy hivő-e? — El tudom képzelni, hogy azt mondta volna: természetesen. De ilyen kérdést feltenni, ez nem kötelességem. — Mindenesetre tudomásul vet­ted volna, hogy hazudik. Vagy talán nem is hazudik? Amikor oda fog térdelni eléd a menyasz- szanyával, hogy házasítsd össze a villáikat és a vagyonukat, ta­lán igazán hinni fogja, hogy be- biztosítottabb a házassága, ha te is összekötöd a kezüket. — Lehetséges. Ha itt húz el előttünk a vitorlásuk, nézd majd meg magadnak az asszonyt, Ador- jánnét. ö fonta a fonalat, ö a biztosítéka e házasság tartóssá­gának, Bandi, nem az én stólám. Kemény asszony, okos asszony, tiszteletet parancsoló asszony. Franciska kisasszonytól tudom, ő pedig igazán kompetens ilyen ügyekben. Mindjárt, ideér a hajó. Engem már megismert az asz- szony, köszönök neki. Peterdi- Miska levette szalma­kalapját és integetett a vitorlás utasainak. A hajó három méternyire úszott el a stég előtt. Orrán piros be- tőkkel ragyogott a neve: Vizikí- gyó. A kormányrúdtól az asszony is visszaintett a papnak. Kelemen megnézte magának. Ellenzős fe­hér sapka, gesztenyebarnára fes­tett haj őszre színezett tincsek­kel. Mellirozva, . ahogy Kisjutka mondja, Orsika fodrásza után szabadon. Szabályos, ovális arc, amely még most is csinos a rendszeres és gondos karbantar­tástól. Ügy érezte, összeakadt a tekin­tetük. Kék a szeme? Olyasféle. Mellette az a testes úr a férje. A nagy napszemüveggel álcázott kövérkés hölgy minden bizony- nyal a menyasszony anyja. Vala­mennyien fehér ingben, fehér blúzban, fehér sortban. Ahogy hajózni illik. A vitorlás már tíz méternyire járt. Kelemen követte a szemével. A kormányrúdtól az asszony egy pillanatig visszanézett rá. ANNA £s egyszer majd a te boldogtalan, szánandó fiadat sem fogják kímél­ni, hanem az arcába vágják az igaz­ságot, úgy ahogy én most neked: Mivégre éltél? Mi jót tettéi? És a fiad nem tud majd válaszolni, mint ahogy most te se ... MAXIM GORKIJ O A stégen az a fiatalos, ősz hajú férfi a pappal. Kelemen volt, az orvos. Pubi így írta le ebéd előtt. Kelemen, aki nem tudta meggyó­gyítani Matildot. Láttam, hogy engem néz. Pubinak az volt a benyomása, hogy Kelemen, valakitől, talán ép­pen Kozáriéktól megtudta már. hogy vége a romantikus játéknak Katival. Pubit zavarta az orvos viselkedése, de hát ez nála így természetes: élete végéig tartani fog az emberektől. Ha lesz rá óka, ha nem. Bizonytalan volt már gyerekkorában, bizonytalan maradt azóta is. Az Adorjánok terheltsége... Csák ellensúlyozni lehet, de kigyomlálni belőlük le­hetetlen. Mint a parrjdicsombokor. Ha nem vernek karót melléjük; elfe- küsznek a földön. Kísérletileg bi­zonyított tény. A sógorom életén ellenőrizhető. Nem akadt senki, aki kormányozta volna a sorsát, s mi lett belőle? Leélte az életét, mint kistisztviselő, aktakukac a fővárosnál, alig-alig kerülte el, hogy belecsússzon a nyomorba, kopott öltönyben kezdte és kopot­tan került nyugdíjba, tedd ide, tedd oda embernek született és az is mgradt. megvesztegetni is csak akkor hagyta magát, ha a megvesztegető ellenállhatatlanul erőszakos volt. Pénztelenségében már nyugdíjas fejjel is csak arra futotta a fantáziájából, hogy Ar­túrt pumpolja. később pedig Pu­bit is fejje, egy-egy százas erejéig minden délután fejében, amit, Pu­bi az ő lakásán töltött a kislány­nyal. Legföljebb még annyi telik tőle. de ez is csak utóbbi időben, hogy festményeket hajtson fel az uramnak, és ha Artúr' netán az ő közvetítésével vásárol, gyújtsa a kezét a párszáz forintos proví­zióért Ez az Adorján-örökség otthon­ról. az apjuktól, aki se úr nem volt. se proli, műhelyírnok a cső­gyárban, fakó emberke, aki akkor is félreáll, ha senki nem jár ar­rafelé. Csenevész a lelkűk, vézna az önérzetük, sánta az akaratuk. Csak az eszük borotvaéles. Mint a spongya szívnak magukba min­dent, amit megtanulhatnak. Vinni valamire, azt csak abban az eset­ben. ha akad. aki ösztökélje őket, sarkukban járjon, szüntelenül raj­tuk tartsa a szemét. Artúrral hamar tisztába jöttem, alighogy felgyógyult Addig félre- veztett a látszat Azt hittem, a katonaszökevény helyzetével járó rettegéstől és a testi elesettségtől félénk. Gyámoltalan, sápadt ar­kangyal. De aztán is. hogy már ffeléoült. mit se tudott volna kez­deni magával, ha nem fogom ké­zen. Már- nem állt mellette Kozári Jóska Mozdulni st mert volna, nekiindulni valamerre, ha én nem határozok helyette. Akkor éjjel, hogy mezítláb, kiosontam hozzá és befeküdtem melléje a dunna alá, úgy bújt hozzám, mint egy fagyos1 gyerek. Az ablakon bevi- lágolt a hold. rá az arcára. Fehér volt az arca és szép, mint a temp­lomban jobboldalsó arkangyalé az oltárképen. ' Hogy tiltotta volna apám, ha tiltani meri! De akkor már bele­törődött, hogy hiábavaló törni ma­gát. engem úgyse képes rászorí­tani a maga akaratára. Mit tehe­tett. amikor érettségi után nem maradtam otthon eladölánynak, hogy egyszer majd jegyzőné vagy gazdatisztné legyen belőlem? Ká­romkodott. fenyegetett, hogy kita­gad. de én megmakacsoltam ma­gam. hogy gyógyszerész leszek, mert lám a patikában maga él a gvógyszerészné azóta, hogy elil­lant mellőle az ura, de a diplo­májával az az asszony megáll a lábán, egymagában is felneveli a két lányt. Én is olyan asszony le­szek, a magam ura. érjek annyit, mint akármelyik férfiember Ahogy ehhez kötöttem magam, amíg az apám áldását nem adta. hogy menjek csak. menjek arra az egyetemre, ugyanúgy megkö­töttem volna magam Artúr miatt is. de akkor már nem volt hite az apámnak tiltáshoz. Meg va­lami babonás is volt abban, hogy a katonaszökevény, aki miatt koc­kázatot vállaltunk, éppen egy gyógyszerész. Lettem hát Artúr felesége, tá­masz mellette bátorság a bátor­sága hiányában, bár teli bizony­talansággal. hogy sikerülhet-e em­bert csinálnom belőle, de remény­nyel is, hogy a gyerekem a vé­remmel együtt az én természete­met kapja majd. nem az apjáét. De már az óvodában kinyilvánult, hogy mégis az apjára ütött, ö volt a gyenge gyerek, őt lökték odébb, öt rigatták meg naponta, ővele nem akart senki párba áll­ni, ha sétára szólították őket. pe­dig a kis teste semmivel se volt satnyább egyikénél se. Mindent felhajtottam, hogy egészséges le­gyen. gyógyszert és vitaminokat, csokoládét és tejszínt, friss főze­léket. friss tojást friss gyümöl­csöt, ha vagyonba került is. Féle­lem | nélkül kockáztattam, elhes­sentve magamtól a híreket, hogy ki miként keserülte meg a feke­tepiacon. (Folytatjuk) Romjaiban is szép (1) Arigkor történetét száz évvel ezelőtt a Csip­kerózsika meséje alápján szabták ki. Miután a khmer- királyok a XV. században az ellenség nyo­mására elhagyták a fővárost, az egykor virágzó Angkor pusztulásnak indult. Az őserdői mohón bir­tokba vette palotáit, utcáit templomait, szobrait. A sűrűségen át a közelébe sem lehetett jutni. Csak legendák szóltak róla: egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy pompás, gazdag, szépséges te­lepülés. Még Bouroughs bestseller hőse, Tarzan is megfordult e mesés helyen... A szép mese azonban ebben a formában nem igaz. Főként azt a célt szolgálja, hogy bizonyítsa a francia gyarmatosítás hasznosságát, hozzájárulá­sát a világ kultúrkincseinek gyarapításához. Az elbeszélés szerint egy francia, bizonyos Henri Mou- not részt vett abban az 1861-ben kezdődött akció­ban, amely végül is Kambodzsa protektorátus alá helyezésével végződött. Q hatolt át a rengetegen, ahol rábukkant a régen keresett, ismeretlen, el­felejtett kultúra nyomaira.

Next

/
Thumbnails
Contents