Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-22 / 18. szám

1974. január 22. 9 PETŐFI NÉPE • 3 / A SZAKSZERVEZETI KÖNYVTÁRAKRÓL Korszerűsítik a hálózatot Nem egészen másfél évtized telt el azóta, hogy Bács-Kiskunban' is elkezdték kflpíteni a munkahe­lyeken működő könyvtári hálóza­tot, Ezt a cseppet sem könnyű, nagy körültekintést kívánó mun­kát'kezdettől fogva az SZMT me­gyei intézménye fogta, össze és irányította. Az első szerény lépé­sek, eredmények után ma már ott tartanak, hogy megyeszerte ösz- szesen csaknem másfél száz letéti, illetve fiókkönyvtár fejti ki áldá­sos tevékenységét, az üzemek, vál­lalatok dolgozóinak körében. Nap­jainkra elérték, hogy a könyv, az olvasás barátai a munkahelyeken már száfehetvenezer kötetet közt válogathatnak. Különösen az utóbbi esztendők­ben tapasztalható nagyobb ará­nyú fejlődés. Ez az állomány gya­rapításában és a könyvek elhelye­zésében. a kölcsönzési helyek be­rendezésében egyaránt megmu­tatkozik. Az utóbbi időben évente Százhúszezer forintot kap az SZMT megyei könyvtára a köz­ponti keretből, új könyvek be­szerzésére. Ezt az összeget az el­múlt esztendőben több tízezer fo­rinttá' sikerült megnövelniük. 1975-ben több mint százhetven­ezer forint értékű kiadvánnyal bővíthették az állományukat, nem számítva a munkahelyek hozzá­járulását. Egyes kecskeméti, bajai, kiskunfélegyházi és kiskunhalasi üzemek húsz-harmincezer forint értékű könyv beszerzését tették lehetővé. Tavaly tíz új munkahelyi könyvtárat adtak át a rendelteté­sének. Ezek többsége a megye­székhelyen található; de létesítet­tek új szakszervezeti letéti könyv­tárat Hetényegyházán, Baján és Halason is. A központi intézménv dolgozói számára nagy segítséget jelent, hogy végre munkába állít­hattak egy mikrobuszt is; amivel régi vágyuk teljesült. Zavartala­nabb lett a kötetek cseréje, szállí­tása. Az új esztendőben tovább kor­szerűsítik a hálózatot. A központi könyvtár berendezését gazdagít­ják. a belső raktárteret növelik. S az igényeknek megfelelően több üzmi könyvtár új helyiséget, a célnak tökéletesebben megfelelő berendezést kap. A bajai Volán és a kcskeméti Fémmunkás dol­gozói hamarosan, vonzó, tágas he­lyiségben válogathatnak a ked­vükre való művek között Bővítik és szépítik a bajai szakmaközi könyvtárat is. Tremészetesen ezektől a figyelmet érdemlő in­tézkedésektől az olvasótábor to­vábbi növekedését az olvasókedv fellendülését várják. Teljes joggal. V. M. Hatszázötven bojler naponta 9 Tégláson, a Hajdúsági Iparműveknél a múlt évben befejeződött a forróviz- tárolót gyártó részleg re­konstrukciója. Most már naponta 650 bojlert készítenek. Ebben az évben 177 ezer darab hagyja el a gyárat, ebből az igen keresett termékből Ez a mennyiség hetvenezer darabbal több a s tavalyinál. (MTI.fotó — Balogh P. László — KS.) Alkotó ifjúság Gyorsított ütemben 9 A Dunai Kőolajipari Vállalat területén, szovjet szakemberek irá­nyításával, épül az úgynevezett orto-xilol üzem. A százmillió fo­rintos beruházás befejezését eredetileg 1976 végére tervezték. A szerelésben részt vevő szakemberek felajánlásai nyomán azonban várhatóan az év közepére elkészül a mű. (MTI-fotő — Jászai Csa­ba felv. — KS.) Érik a fűszerpaprika a kalocsai klímaházban Javultak a kutatási feltételek a hazai fűszerpaprika-nemesítő központban, Kalocsán. Elkészült és működik a háromkamrás fi- totron, s ezenkívül ezer négyzet- méter alapterületű növényház és jól felszerelt laboratórium segíti a kutatók munkáját. Ezzel, a kül­ső időjárástól teljesen függetle­nül, az év bármelyik időszaká­ban termeszthető a fűszernövény. Az intézet klímaházában már érik a paprika, amely a termé­szetes viszonyokhoz hasonló fény-, hő- és páratartalom mel­lett hoz termést. A mesterséges termesztés lehe­tőségével több mint egy évet nyernek a nemesítők az űjabb fájták előállításakor. Ezenkívül pontos, ismereteket kapnak a fű­szernövény hő-, víz- és fényigé­nyéről, valamint tápanyag-szük­ségletéről. A mesterségesen előál­lított nyárban közelebb jutnak a kutatók a színképződés 1 megis­meréséhez, a paprika Cukórkön- centrációjáriak alakulásához is. A hőkamrákban vizsgálják a csö­vek éréskori fagy tűrését,, a faj­ták betegséggel szembeni ellenál­lóképességét. Az intézet legújabb nemesítésű törzseiből származó egyedek ér­lelik termésüket a növény-, il­letve a klímaházban. A kutatók az 1976-os évet új nemesítési fel­adatokkal kezdték meg. A gépe­sítés, a zárt termesztési rendsze- refij'-az összességében megválto­zott termesztési technológia az eddigiektől eltérő genetikai tu­lajdonságok örökítését sürgeti. Ma már a köztermesztésbe ke­rült legújabb nemesítésű hibri­dek is felülvizsgálásra szorul­nak, hogy mennyire képesek a megváltozott termesztési fonnák követésére. A kézimunkaerő-hiány a várt­nál gyorsabb mértékben befolyá­solja a termesztés módját. Míg korábban előnevelve, a bokroso- dásnak teret hagyva palántázták a fűszernövényt, addig jelenleg már több mint ötven százalékban helyrevetéssel, sűrű állomány­ban termesztik az ételízesítőt. Ez a módszer ideális tőszámmal, ko­rán érő fajtákkal alkalmazható. Egyébként a helyrevetett fű- szerpaprika tenyészideje hosszúra nyúlil$, s a túlzottan tömött so­rokban kedvezőtlenül fiákul,, a termés, megváltozik .a, ,hús^t mag- és a koesány arápya, Vagyis, ap­róbb, az ipar számára értéktele­nebb nyersanyagot adnak a bok­rok. A minőség megőrzése mellett a kutatók most olyan fajta előál­lításán fáradoznak, amely sűrű vetéssel is arányos csöveket hoz. Rövidítik a növény tenyészidéjét, javítják a betegséggel szembeni ellenállóképességüket. V. E. A név, az elnevezés — kicsit szimbólum is. Jelkép, ami önma­gában hordoz olyan feltételezést, hogy az ifjú hév, lendület, a fia­talságban mindig benne rejlő ki­bontakozási készség — alkotó, újat teremtő erő. Egy remek akció viseli most ezt az elnevezést. Már bontakozó, részleteiben már , megmutatkozó akció. Szóljunk kicsit részlete­sebben róla, megérdemli a fi­gyelmet. Még 1974-ben döntött úgy a KISZ Központi Bizottsága, együtt az ipari tárcákkal: mozgalmat hirdetnek ezzel a címmel. Nem kevesebbet hirdettek meg, mint azt, hogy a harmincadik szabad­ság-évébe lépő Magyarországon bontakozzék termelést segítő, al­kotó, lendülettel az ifjú szak­munkások, ipari tanulók, techni­kusok, fiatal mérnökök újító, gyakorlati ötleteket teremtő ked­ve... Miért is? Azért, hogy szü­lessenek segítségükkel gazdasá­gosságot, takarékosságot, műsza­ki újítást segítő ötletek! Saját szakterületükön éljenek javasla­tokkal; érezzék, hogy az ifjúság tudása, szakmai, technikai isme­retei méltó elismerést kapnak az iparágakban, az üzemekben. Résztvevő lehetett minden ifjú­munkás, mérnök, technikus; egyé­nileg, vagy kisebb, együtt dolgo­zó kollektívában. A készült mun­kákból pedig zsűri válogat, az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ, s a tárcák szakembereinek részvételével. Így szólt a „meg­hívás.” Az eltelt hónapok, s mosta, nában, az iparági eredményhir­dető kiállítások adnak feleletet: az Alkotó Ifjúság mozgalom a vártnál is nagyobb sikereket ho­zott. Aki betért decemberben a KGM Technika Házába — ahol a kohó- és gépipar ifjú pályázói közül (több tízezren indultak öt­letekkel és alkotásokkal) a leg­jobb négy-ötszáz munkáit megte­kinthette — megállapíthatta: rendkívül jelentős a fiatalok e mozgalma. Nagy megtakarításo­A legújabb szám vezető helyen teljes terjedelmében közli Púja Frigyes ' ^esszédet1 A Szovjetunió békepolitikája címmel, melyet a Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezésében megtartott kétnapos nemzetközi tanácskozáson tartott. Megkezdte a folyóirat testvér- pártjaink kongresszusi anyagai­nak ismertetését Nagy-Britannia Kommunista Pártja főtitkára be­szédével. Az enyhülés kérdésével kát segítő ötletek, kisgépek; eljá­rások fotói; műszaki leírások, csupán egyetlen iparág területé­ről. Híradástechnika, gépipar/ ezüstnyerés hulladékból — mind a fiatalok ötletei, gonddal ki­munkálva, bevezetésre, alkalma­zásra készen. Pár napja a köny- nyűipar „gyűjteményét” tekint­hettük meg: az iparág legtehetsé­gesebb fiatal dolgozói több mint 500 pályaművel jelentkeztek, öt­letes kempingfelszerelések, ügyes berendezések a papíripar, a tex­tilgyártás, a bőripar számára, pénzt, energiát, fáradságot meg­takarító, korszerű termékeket produkáló eljárások. S a sornak még nincs vége. Az „Alkotó Ifjúság” mozgalom orszá­gos értékelésére csak tavasszal kerül sor. Ha összevetjük a számokat — kétszázezernél is több fiatal vett, vesz részt ebben az akcióban. Szakmunkástanulótól fiatal mér­nökig. Okosan, felkészülten, bi­zonyságot téve műszaki tudás­ról, szakmai hozzáértésről, mun­kája szeretetéről. S ami az ötletek kézzel fog­ható hasznán, meg az erkölcsi értékén kívül számottevő — szemléletformáló, bizonyságtevő is az „Alkotó Ifjúság” akció. A sok szkeptikus, elmarasztaló és nem egészen alaptalan véle­ménnyel szemben azt példázza: a legjobb munkásgenerációk, a leg­jobban felkészült idősebb szak­munkások méltó utódai nevel­kednek a tanintézetekben, dol­goznak ifjú szakmunkásokként, technikusként, mérnökként a gyárakban. Olyan fiatalok tízez­rei, akik folytatni képesek a jó hagyományokat, vállalják az örökséget. Akiket köznapokon észre sem veszünk, viselkedésük­kel békétlenkedünk, szakértelmü­ket is megkérdőjelezzük. Most válaszolt sok tízezer fia­tal. Derék és bizonyító módon. Azzal, hogy valóban „alkotó if­júság” ők, és az alkotások a leg­jobb, legmagasabb mércével is mérhetők. egy Pravda- és egy Einneit-cikk foglalkozik a lapban. Az ágyú és -a kenyér témája annak az össze­állításnak, melyet a folyóirat a Le Monde Diplomatique-ből közöl. Az arab világ és az USA admi­nisztráció változásai a témája több érdekes írásnak. A nyugat­német ifjúság politikai törekvé­seit három izgalmas folyóiratcikk is elénk tárja Nemzetközi Szem­le januári számában. (KS) A Nemzetközi Szemle januári száma Rendelet a közhasználatú zöldterületek fenntartásáról és használatáról A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta a KNEB je­lentését a kormány vízvédelmi rendelkezéseinek végrehajtásáról, mindenekelőtt, hogy a legutóbbi ellenőrzés óta hogyan változott a helyzet. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a négy évvel ezelőtti és a korábban hozott kormányin­tézkedések időszerűek és hatáso­sak voltak, hiszen az ipar és a mezőgazdaság jelentős fejlődése és az országszerte nagyszabású városiasodás következtében sem romlott vizeink minősége, sőt . egyes körzetekben javult is. Az ipar például ma 30 száza­lékkal több szennyvizet bocsát ki. mint 1970-ben, mégis sikerült csökkenteni a tisztítatlan ipari szennyvíz mennyiségét mintegy 20 százalékkal. Egyben a ma ki­bocsátott szennyvíznek egyhar- mada már biológiailag — tehát teljes értékűen — tisztított. A mezőgazdaságban azonban ugrásszerűen megnövekedett az utóbbi években a kibocsátott szennyvíz, különösen az úgyneve­zett híg-trágya mennyisége. Gyors ütemben szaporodtak ugyanis a nagyüzemi, szakosított állattenyésztő telepek, és sajnos ezek szennyvizének elvezetéséről gondoskodtak a legkevésbé. Na­gyon veszélyes jelénség ez, mert ezek a telepek többnyire a talaj­vizet fertőzik. A nemesvámosi sertéstelep megoldatlan szenny­víz-ártalmatlanítása miatt például veszélybe került egész“ Veszprém ivóvízellátása. Az utóbbi években számot té­vőén emelkedett a tisztítatlan vá­rosi szennyvíz mennyisége is, an­nak ellenére, hogy a tervezett­nél gyorsabban nőtt a tisztító ka­pacitás. Hiába: a lakótelepek ör­vendetesen gyors kiépülésével a szennyvíztisztító telepek építése nem tudott lépést tartani. A vá­rosi csatornázási terv például a IV. ötéves terv időszakában 168 százalékra teljesült, de a csator­nák végén, a folyópartokon nem készültek el a szennyvíztisztítók. Így a mezőgazdaság, és a városok fokozódó vízszennyezése miatt a nagyobb erőfeszítések ellenére sem tisztultak vizeink. Ráadásul még soha nem fordított az or­szág akkora figyelmet erre a feladatra, mint éppen az utóbbi években. (Igaz, a külföldről érke­ző szennyeződés is emelkedett.) A városiasodás és a népgazda­ság fejlődése évente 20 millió köbméterrel növelte a kibocsátott és tisztításra váró szennyvíz mennyiségét. Jelenleg 1,3—1,4 milliárd köbméter szennyvíz ke­letkezik évente városainkban, az iparban, a mezőgazdaságban. Ezért számottevő eredmény az is, hogy a vizek. minősége a koráb­bi szinten maradt. Segített eb­ben — nem utolsósorban — a Minisztertanács által elrendelt szigorúbb ellenőrzés és a szabály­sértők progresszív bírságolása is. A befolyt bírságok teljes összege a korábbi évi 25—30 millióról 65—70 millióra emelkedett. A IV. ötéves terv időszakában befolyt bírság — összesen mint­egy 200 millió forint — egy része a kormányrendelet értelmében visszajutott a vízvédelmi beruhá­zások fedezésére a Vízügyi Alap­ba, illetve a vállalatokhoz. A kormány most felhívta a figyel­met arra, hogy a továbbiakban a bírságok összegét teljes mérték­ben vissza kell adni — megte­lő feltételekhez kötve — a beru­házó vállalatoknak. A népgazdaság és a városok fejlődése minden bizonnyal az eddigi ütemben növeli majd a tisztításra váró szennyvizet, ezért további erőfeszítések szükségesek, hogy élővizeink minőségét akár­csak a mai szinten is tarthassuk. A javításhoz az eddiginél is több figyelem, munka és pénz kell. Ezért víztisztaság-védelemre — központi -alapból — körülbelül négyszer többet költünk majd az V. ötéves tervidőszakban, mint a megelőző években. (A feladat jelentőségét húzza alá az is, hogy az V. ötéves tervtörvény — az eddigi középtávú tervektől el­térően — már külön pontban irá­nyozza elő a szükséges teendő­ket.) A környezetvédelem, azon be­lül a víztisztaság-védelem létfon­tosságát ma már szükségtelen bi­zonygatni. Tíz év elég ahhoz, hogy vi­zeinket elpusztítsuk vagy hosszú életűvé tegyük. Ehhez az utób­bihoz a kormány és a vízügyi hatóságok fokozódó figyelme, a központi anyagi alapok bővítése, a ’ szabálysértőkkel szembeni na­gyobb szigor mellé nélkülözhe­tetlen a fegyelmezett, felelősség- teljes és nemcsak a pillanatnyi érdeket tekintő munka is a váro­sok, vállalatok, állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek ré­széről. Valamennyi helyi irányí­tószerv, a tanácsok és valameny- nyi állampolgár önmagával és másokkal szemben kialakított szi­gora a vizek védelme érdekében — a társadalom vagyona védel­mében — felér ebben a feladat­ban a pillanatnyilag víztisztaság- védelmi berendezésekre rendel­kezésünkre álló anyagi eszközök duplájával. A fegyelem és a munka közbeni tudatosság itt is rendkívül értékes és jó hatás­fokkal megtérülő befektetés. G. F. Megjelent az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter rendele­té, amelyben a közlekedés- és postaügyi, valamint a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­terrel egyetértésben egységesen szabályozta a tanácsi kezelésű közhasználatú zöldterületek fenn­tartását és használatát. A gyakorlatban legjobban be­vált módszerek alapján ez a ren­delet foglalta össze először orszá­gosan és egységesen a tanácsi közhasználatú zöldterületek gon­dozásának jogszabályait. Az egy­séges értelmezés szerint közhasz­nálatú zöldterületnek minősül a városok és a községek belterü­letén az állami tulajdonban álló és a tanácsi szervek kezelésében levő minden közpark; a pihe­nést, a szórakozást és a tested­zést is szolgáló^ véderdő; a köz­utat és a járdát szegélyező, vagy a közúti forgalmat elválasztó, növényzettel borított közterület. Ugyancsak e rendelet' jogszabá­lyait kell érvényesíteni azoknál a játszó- és pihenőkerteknél, ame­lyeket a lakóházak és üdülőépü­letek tömbtelkén alakítottak ki, s a fenntartásúkról a tanács gon­doskodik, mert az épület tulaj­donosa nem azonos a közkert tu­lajdonosával, kezelőjével. A rendelet szerint a tanácsok — költségvetésük alapján —, el­sősorban a parkosítási, a városi kertészéti munkát végző tanácsi vállalatot, s ezek hiányában más szervezetet, szövetkezetét bízhat­nak meg a fenntartáshoz szük­séges szolgáltatási munkákal, te­hát a növényzet és a talaj fo­lyamatos ápolásával, gondozásá­val, védelmével, a növények pót­lásával, időszakos cseréjével, a sétautak, kerti építmények, be­rendezések és felszerelések gon­dozásával, tisztántartásával, a közparkok őrzésével stb. A köz­utakon viszont a közlekedés biz­tonsága miatt szükséges növény­gondozási munkálatokat az út­fenntartó szervezetnek kell ellát­nia. A rendelet kimondja, hogy a közhasználatú zöldterületeket és azok építményeit, felszereléseit rendeltetésszerűen mindenki in­gyenesen használhatja, s azok a szervezetek, vállalatok stb., ame­lyek külön engedély alapján más célra használják, kötelesek a nö­vényzet megfelelő védelméről gondoskodni. Így ha engedély alapján megváltoztatják a zöld­területet, kötelesek a tevékeny­ségük befejezését követő 30 na­pon belül az eredeti állapotot — a szükséges mértékben — hely­reállítani. Amennyiben a nö­vényzetet pótolni kell, akkor egy éven belül gondoskodni kell arról, hogy minden fa helyett azonos törzsvastagságú fát tele­pítsenek, és minden cserje he­lyett legalább két cserjét ültes­senek el. Az egyéb növényzet pótlásáról az engedélyt kiadó ha­tóság előírásai szerint kell eljár­ni. A kihirdetéssel hatályba lépett új rendelet a felelősök, a fel­adatkörök és a tennivalók egysé­ges meghatározásával lehetőséget nyújt az épületrengeteg között élő embereknek pihenést, felüdü­lést nyújtó zöldterületeink,- park­jaink fokozottabb védelmére, gondozására. (MTI) Vízi csomópont az Ámu-Darján A közép-ázsiai Amu-Darján be­fejeződött a tahi-atasi vízi csomó­pont építése. A fél kilométer hosz- szú vasbeton védőgát a földgáttal és a hajózsilipen keresztül veze­tő mólóval másfél kilométer hosz- szú átjárót biztosít a folyón. A védőgáton gépkocsik és vasúti sze­relvények haladnak, ami lehető­vé teszi a közlekedés jelentős javí­tását az Amu-Darja alsó folyá­sánál. A vízi csomópont legfőbb jelentősége azonban az, hogy üzembe helyezése utáp új földek válnak öntözhetővé. (APN—KS) 9 Az Amu-Darja folyón levő tahi. atasj vízi csomópont, amelynek segítségével egymillió hektár föld öntözése válik lehetővé. (APN)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents