Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-22 / 18. szám

Önkéntes véradók A félezernél több ágyas Semmelweis kór­házban kapott helyet a véradóállomás is Kiskunhalason. Vezetője: dr. Gyarmati Kál­mán főorvos. Tőle kaptuk a tájékoztatást, hogy az 1962 óta működő egészségügyi in­tézmény vérellátását Biztosító önkéntesek népes táborában jelentős számban vannak fegyveresek is. a fegyvereseknél 0 Dr. Gyarmati Kálmán főorvos az egyik önkéntes véradó határőrt rj|| vizsgálja. ZrM Bulgária és a ' Szovjetunió közötti áruforgalomnak több mint egyharmada — a tengeren — Burgaszon keresztül bonyolódik le. A kikötőváros forgalma külö­nösen azután nőtt, hogy megin­dult a fekete-tengeri bolgár— szovjet állandó hajóforgalom, me­lyet a „barátság vonalának” ne­veztek el. Ez a vonal 12 évvel ez­előtt nyílt meg: az első . hajó, mely a „barátság vonalai" járta, az „Orjol" volt. öt évvel ezelőtt helyezték forgalomba a „Bogdán Hmeljnyickij” nevű óriáshajót. Nehéz lenne megszámolni, hogy mennyi építőipari és mezőgazda­sági gépet, különböző üzemi be­rendezést és felszerelést, gépko­csit, hányféle árucikket szállított már ez a hajó a Szovjetunióból a bolgár népgazdaságnak. A hajó és á burgaszi kikötő ' kollektívája között kölcsönös se­gélynyújtási szerződés jött létre. Ennek nyomán a ki- és berakodás a legrövidebb időn belül törté­nik. A Szovjetunió és,.Bulgária kö-„, zölt 107(5-tói H)ö0-ig az• árucsere-- forgalom 50 százalékkal növek- ’ szik. Különös jelentőségű lehál a hajók állásidejének csökkenté­se. a hajófordulók számának nö­velése. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) Fehér pont: olaj Egy régi technológia újszerű felhasználásával sok új olaj- és földgázlelőhelyre bukkantak ame­rikai olajkutatók. A visszhangos mélységmérő — modern finom műszerek és tökéletes kompute­rek társaságában — megbízható adatokat ad a föld mélyében el­helyezkedő szénhidrogénekről. A tengerfenékről visszaverődő "rez­gések szeizmikus diagramáiból pontosan-■•meg 'tehet állapítani az olaj^lés gázkészlétek'jelenlétét, ~E nióírsZÓr^^iteíp'jtiíl lüezdu^onegGt i i«. Shell új fúrásait a Mexicói-öböl- ben. Mivel a föld alatti szénhid­rogének a diagramákon fehér foltként jelentkeznek, az eljárás is a „fehér pont” nevet kapta. — A nyilvántartott önkéntes véradók száma meghaladja a 'ti­zenháromezret — kezdte a tájé­koztatást a főorvos. — A termé­szetes mozgás következményeként azonban a véradók száma állan­dóan változik' Jelenleg ötezer „hadráfogható” véradó áll példa­mutatóan az intézmény rendelke­zésére. Kiskunhalason minden na­gyobb létszámú gazdasági egység­nél dolgoznak önkéntes véradók. A rendszeres véradók száma ter­mészetesen a községekben is je­lentős. Az emberi életért folyó küzdelemben felbecsülhetetlen ér­ték a fegyveresek által felajánlott vérmennyiség. A határőrök évi átlagban 150—180 liter vért adnak a rászorulóknak. Hasonló meny- nyiségben teljesítik vállalásukat a különböző alakulatok katonái is, — Az egészségügyi intézmény által egy évre tervezett és össze­gyűjtött vértömeg tíz évvel ez­előtt csak 300 liter volt, 1975-ben pedig már 1500 liter. Ennek húsz százalékát a határőrség és a hon­védség helyi alakulatának önkén­tes véradói biztosítják. Legutóbb — január 6-án — a határőrség tényleges és hivatásos állománya ötven liter vért bocsátott a vér­adóállomás rendelkezésére. Gyak­ran előfordul, hogy viszonylag egészen ritka vércsoportú beteg kerül a kórházba balesettel, vagy más .jellegű vérzéssel. Ilyenkor a fegyveres alakulatoknál tudják leggyorsabban mozgósítani a meg­felelő vércsoportú önkénteseket. Ilyen speciális, egyedi esetekre ragyogó az együttműködés a kór­ház és a határőrség között — hangsúlyozta a vezető /őorvos. — Az elmúlt években számtalan esetben fordult elő, hogy az ala­kulat egészségügyi szolgálata per­cek alatt „riasztotta” a számítás­ba vehető véradókat, s a határ­őrök segítségével sikerült meg­menteni a bajba jutott emberek életét. Karácsonykor egy veszedelmes fegyveres bandita három löve­dékei sebesílette meg Sípos Já­nos határőrt. A bátor, példamu­tató katona elfolyt vérét harcos­társai pótolták. Kilenc honvéd: Balogh János, Kenecsi Imre, Pin­tér Sándor, Kovács Tibor, Illés Mihály, Ignácz János, Oláh La­jos, Szőke Zoltán, Papp Sándor és négy határőr: Mis-kei Árpád, Szabó Imre, Tari Mihály, Gorzás Gyula biztosították a súlyosan megsebesült határőr életben ma­radásához nélkülözhetetlen vért. Ez a cselekedet is nagyszerűen példázta az emberi . ,összefogás erejét, ami kőris a beteget gyógyí­tó orvosok segélykérésére tízesé­vel álltak készenlétben az önkén­tes véradók. Gazsó Bcla A FELLENDÜLÉS LÉPCSŐFOKAI — JŐ ÉVET ZART AZ ÉPSZER — LÁTVÁNYOS SIKEREK HAJSZOLÁSA HELYETT „CSAK” JOBBAN DOLGOZNAK Hetente egymillióval több Ott érhetnek el nagyszerű eredményeket, gyors, kedvező változásokat, ahol tudják: nincsenek csodák, véletlenek. Vagyis a megalapozott, körültekintő munkát többre becsü­lik a látványos csinnadráttás, a felszínt kozmetikázó, látszat­eredményeknél. A régóta gondokkal küszködő Bács-Kiskun megyei Építé­si és Szerelőipari Vállalat az elmúlt esztendőben hetente át­lagosan egymillió Ft-tal többet termelt. Mindezt elsősorban a termelékenység javításával érték el. Elsősorban ezért bízhatunk ab­ban. hogy ez a siker toyábbi fej­lődésbiztos alapjának tekinthető. Elsősorban, de nem kizárólag. Talán még fontosabb, hogy a vállalati kollektíva■ viszolyog az ügyes csoportosítással, különféle manőverekkel elérhető érdemek szerzésétől. A kapkodás, a kira­katpolitika ugyanis mindig meg- bosszúlja magát, kamatos kama­tostul megfizettet az alkalmi elő­nyökért. Ritkán fordul elő. hogy szinte egy időben kerülnek új emberek a vezető gazdasági posztokra. Még ritkábban tudunk olyan esetről, amikor az „úi seprűk” ne alapos átszervezéssel fognának munkához. Az ÉPSZER-nél fel­ismerték. hogy a folyamatosság megteremtése a legfontosabb, ez teremti meg a fokozatos változ­tatások lehetőségét, adja vissza a dolgozók lelkesedését. Fellélegeztem, amikor dr. Gá- tay Ferenc a világ legtermésze­tesebb dolgaként közölte, hoev csak ott módosítottak a struktú­rán, ahol ez elkerülhetetlen volt. „Idő kell ahhoz, hogy felmérhes­sük a változásoktól Várható elő­nyöket. Egyáltalán: megvizsgál- juk, miként lehet teljesen ki­használni a mostani felépítésben rejlő adottságokat.” Valóban a kapkodó átszervezés csak ronthat a helyzeten. A ve­zetői bölcsesség eme megnyilvá­nulása megnyugtatta a háborgó kedélyeket. Találgatások, „mi lesz velem aggodalmak” helyett a munkára összpontosíthatták a figyelmüket. Nyilvánvalóvá vált,- hogy min­denki végzett munkájának rpeg- felelő keresetre, megbecsülésre számíthat, A legtöbben igyekez- > tek alkalmasságukat bizonyítani, minél előnyösebben bemutatkozó ni. Közkeletű kifejezést használ­va: ráhajtottak. Az átszervezés helyett a meg­szervezéssel törődtek. A külön­böző részlegek, építésvezetőségek fegyelmezettebb összmunkája ré­vén csökkent az állásidő, keves- bedett a gépállások száma. Tuda­tosították azt a nyilvánvaló fel­Integráció - együttműködés ismerést, hogy a mai bonyolult termelési rendszerben egyetlen mulasztás, késedelem, hiba to­vábbgyűrűzve beláthatatlan ká­rokat okozhat. Olyan alapvető termelési té­nyezőkre irányították a figyel­met, mint a minőség, a fegyelem, az ösztönző bérezés, a munkakö­rülmények javítása. Óhajok, irreális tervek ková­csolása helyett körülnéztek, mit javíthatnának saját munkájukon. Kevés a gép? Kevés! A megyei tanácstól — talán kicsit megkés­ve — kapott támogatásból sem lesz egyik napról a másikra mun­kát könnyítő gép, mert csak azt vásárolhatnak, ami ’pillanatnyi­lag a piacon található. Még éve­kig a meglevő masinák állapotá­tól függ nagy részben a termelő munka hatékonysága. Szigorították a karbantartási előírásokat. Műszaki tanfolyamo­kat szervezték. A hozzáértő dol­gozók kezében csökken a hibás kezelésből adódó károsodások száma, örvendetes, hogy a KISZ- szervezet védnökséget vállalt a kisgépek fölött. Semmiféle titkot, csodát nem találtunk, amikor az ÉPSZER ja­vuló eredményeit elemeztük. Azt hiszem, hogy nagyón tudatosan választották üzemi lapjuk jel­mondatául József Attila szép so­rait: „ ... dolgozni csak pontosan. , szépen, ahogy a csillag megy a/ égen, úgy érdemes.’’ Komolyan veszik az intelmet, ezt tanúsítja az ötvenmilliós többlet. Heltai Nándor 0 Európa virágoskertje A hollandiai Linnaeushof — amelynek nercben nem nehéz felfedezni a Carl con Linnére, a XVlll. században élt nagy botanikusra caló utalást —, kétszer egy érben kirágkiállítás színhelye. Nem kevésbé híres a keunhofi 'virágkiállítás sem, ahol mintegy 7000 különböző tulipánfajtát mutatnak be. A kiállítások időtartama alatt nemcsak a sok száz hektáron a szivárvány minden színében pompázó virág mezőkéi tekinthetik meg a látogatók, hanem a városkák terein és parkjaiban is művészi gond­dal kialakított virág-kompozíciókat fedezhetnek A* ‘ virágknlt’i'sz ' Nollünttiliban nemzeti Ügy. A szomszédos országokból és a tengerentúlról a virág- rajongók milliói keresik fel április második fele és május eleje közt. a kis tengerparti országot, ami. kor o legtöbb virág nyitási idejű elérkezik. A hol­landiai Aalsmeer a világ legnagyobb virágárveré. sóinak színhelyg. Naponta reggeltől délig áll a vá­sár a virágpiacon. Az odasereglett nagykereskedők előtt kocsikon vonul el a sok virág, miközben ők hangoson licitálnak egymás között. Hollandiának igen tekintélyes deviza-bevétele származik a világ- minden részébe exportált virágból. A csepeli A nagy tengeri kikötőkben szé­dül és összezsugorodik az ember, mint az égbenyúló katedrátok­ban. A kikötőkre illik is a ha­sonlat : a tenger hatalmas ' és mozgalmas katedrálisai. Hajókür­tök búgnak, mélyen és titokzato­san. ettől mindenkinek borzongás fut végig a hátán és szeretne íelrohanni arra a hajóra, ame­lyik éppen elmozdul a parttól, szinültig megrakva utasokkal, vagy áruval és lassan, méltóság- teljesen kiimbolyog a nyílt ten­gerre. Egy másik pedig már be­felé iparkodik, akkora, mint egy úszó toronyház és mégis, engedel­mes óriás bébiként rábízza ma­gát az előtte szorgoskodó, dió- héjnyi révhajóra. Még így sem lehet gyerekjáték a több tízezer tonnányi, úszó várósok bekormá- nvozása, a kijelölt „parkolóhe- . lyekre". Nincs kihasználva Aki már látott igazi, tengeri kikötőt, csalódna a csepeliben. Aki pedig a régi. kalandregények romantikáját keresné, itt gyorsan kijózanodna. Nincsenek rozzant cM.pszékek. késdobáló alvilági le- bujok, tengerészt is ritkán látni, legfeljeb látogatóban. A nagy raktárépület tetejéről gyönyörű kilátás nyílik, de nem a végtelen hullámokra, hanem a nagyváros háztengerére... A régi tengerjáró hajóink nyug­díjba mentek, az újak akkorák, hogy nem tudnak idáig jönni a Dunán. Miért fontos nekünk még­is ez a kikötő? — faggatom Szel- vényi Imrét, az üzemigazgatóság kereskedelmi előadóját. | — Először is. nagyon jó a fek­vése. Ezen a ponton fut össze há­rom közlekedési ágazat, a vasúti, a közúti és a vízi szállítás, útvo­nala, ezenkívül nem esik mesz- szire a városközponttól. Mind- ősszel tíz kilométernyire van a 0 kilométerkőtől. Talán mondanom sem kell. hogy ez mennyire meg­könnyíti és gyorsítja a szállítást. szabadkikötőben Tehát fontos áruforgalmi cso­mópont. Óceán járóink " értékes rakománya uszályokon érkezik Csepelre, az árut a szovjet kikö­tőkben, Néniben, vagy Izmailban rakják át. Itt előbb kiürítik, majd újból megpakolják az uszá­lyokat és küldik tovább. Mi is láthatjuk, hogyan vándorolnak, csigalassúsággal, lefelé, vagy fel­felé a Dunán, a szállításnak ez a módja mindennek nevezhető, csak gyorsnak nem, viszont a legolcsóbb a világon. Ezért is ál­doznak annyit mostanában a fo­lyamszabályozásokra, csatornák építésére. A csepeli szabadkikötő békés nyugalma mégis inkább azt tükrözi, hogy nincs teljesen kihasználva a folyami szállítás összes lehetősége? — Valóban. Jelenleg a kikötő 3 millió tonna markolható tö­megáru közvetlen átrakására ké­pes évente, de 2 millió tonnánál nem nagyobb az éves áruforgal­munk. Ha arra gondolok, hogy az őszi csúcsforgalomban a vasút, a haját tépi: az amúgy is túltelített köz­utakon félelmetesen megnőtt az óriási kamionok száma. | amit nyerünk az eladáson, azt ráfi­zetjük az üzemanyagra, igazán nem értem, miért nem nézzük meg Jobban mit érdemes inkább hajóval, mint autóval, vagy vo­nattal szállítani? Vajon hánvnn tudják, hogy a MAHART szer- ződést kötött a nyugatnémet vasúttal, hogy a Regensburgig uszályon vitt. vagy onnét átra­kóit hazai árukat olcsóbban szállítják Hamburg és Regens­burg között? Ez is egy módja lehetne a takarékoskodásnak, érthetetlen okokból mégsem él­nek vele. Mit visznek és hoznak a hajók ? A januári nap megszépítő ra­gyogása sem tudja eltüntetni, hogy a kikötőre is ráférne a fia­talítás. Javarészt öreg, 40 esz­tendős portalannak magasodnak a part mentén, a rakodóterek zsúfoltak, már! most. kevés a fe­dett raktár. Kísérőm mosolyogva meséli, hogy nemrég kezébe ke­rült a kikötő fejlesztési terve az 50-es évekből. Ebben meg külön helikopter-óllomás is szerepelt, ezenkívül 3 medence építése, a mostani 3 mellé. Ha ebből nem is lelt semmi, mégis milyen jövő vár a kikötőre? — Az idén 200 millió forintot költenek rá. Korszerűsítik a tér- világítást, rendbehozzák a me­dencéket. felújítják az utakat és a vágányt, kát. új. modern gépi berendezéseket vásárolnak és a régi 3 tonnás darukat is kicse­rélik nagy teljesítményű 5 tonná­sokra. Arra nem gondolnak már most. hogy a Duna—Rajna—Majna csatorna megépítése feltehetően kihat majd a nyugati hajóforga­lomra, ha pedig a Duna—Tisza csatorna is elkészül, a Szovjet­unióból érkező, vagy az oda irá­nyított áruk tetemes részét lehet a Dunán és a Tiszán átszállítani? — Mi csak a konkrét igények ismeretében tervezhetünk. Amíg | fuvaroztatók nem döntik el és nem jelzik, hogy mit akarnak, nincs nagy értelme a tervezés­nek, mert még úgy járnánk, mint azzal a bizonyos régi. helikopte­res elképzeléssel. Aggodalomra egyébként nincs ok, mert emlí­tettem már, hogy nincs kihasz­nálva a kapacitásunk, tehát ha kiépül az európai víziút rendsze­re. az átrakás mennyisége azon­nal a mostani négyszeresére emelhető és a későbbi terjeszke­désnek sincs akadálya, A folyam partján egészen a Kvassny-zsi- lipig megnövelhető a kikötő. Sokan' azt sem tudják milyen áruk érkeznek, illetve indulnak a kikötőből? —. Az évi, 2 millió tonna áru fele magyar export, vas- és acél­áru. egynegyede egvéb fömeg- áru, szén. zsákos műtrágya. 250 ezer tonnás importunkban jelen­tős helyet foglal el a nyers- és szuperfoszfát, a többi vegyes da- • A partról rabáru. Budapest közellátásában a markoló is fontos szerepet játszunk, in- emeli át nót kapják a cukrot, lisztet, zsírt, az uszályba a déligyümölcsöt is. a lucerna­granulátumot. „Van jövőjük!...” Friss lucernaszagol érzek. Hogy kerül a téli kikötőbe a nyár, a kaszálók illata? A vagonokból. Csakhogy ez a lucerna, egészen pontosan lucerna-pellet, préselt, és apró, zsírkréta darabkákra ha­sonlít, Egyike Nyugaton, a leg­keresettebb, természetes takar­mánynak. A rakodómunkások át­lapátolják a vagonból a darura, áz felemeli, és percek alatt át­ereszti az uszályba. Valaha mind­ezt a dokkmunkások végezték. Vállulcra kapták a nehéz zsáko­kat és egvszál pallón egyensú­lyozlak, ki a partra, fel a ha­jóra. Ma mái- csak a régimódi uszályok okoznak gondot.' A da­ru beemeli ugyan n rakományt, de hogy mindenhová egyenlete­sen, jusson a teherből, csak meg kell ragadni a hagyományos la­pátokat. És. ha már a hagyomá­nyoknál tartunk, sokan azt is megjósolták, hogy az uszályok lassanként eltűnnek a folyókról, teljesen kivonulnak a forgalom­ból? — Ellenkezőleg. Hiszen egész idáig arról beszéltünk, hogy a ví­zi szállításra nagy jövő vár. Ez pedig elképzelhetetlen uszályok nélkül. Csak az újak. egészen már sok. mint az őseik. Nézze meg ezt a, hatalmas szovjet uszályt. (Fotó: Kotroczó István.) Akkora, mint egy kisebbrajta fa­lu. Egy fuvarba 2000 tonnát visz­nek és egyetlen lélek nincs raj­tuk. A kormányos 10—12 bárkát is irányíthat a tolóhajóról, mert a hagyományosokkal ellentétben, ezeket már nem vontatják, ha- | nem tolják maguk előtt. Ezáltal a gép nem veri fel az uszályokra a vizet, a szállítás gyorsabb, ha­tékonyabb és sokkal gazdaságo­sabb. íme, a szállítás, jövője. Az óri­ás uszályok feneketlen gyomrá­ba belemarkolnak a daruk, itt lucernaszagú bogyók potyognak tonnászámra, amott szovjet vas­érc himbálódzik a magasbaemel- kedő tartályban. Mindehhez alig kell ember, a parton csend van és vasárnapok hangulatát idéző nyugalom. Hátunk mögött, hatal­mas fémdobozok sorakoznak. A konténer-pályaudvar. E» is a jö­vő. Válasz arra,- hogyan lehet a súlyos tonnákkal úgy labdázni, mintha hópelyhek lennének? Ré­gen egy egész munkáscsapat órá­kon át birkózott azzal a mennyi­séggel, amelyet most a konténe­ren, 5 perc alatt, gombnyomás­sal átemelnek egyik helyről a másikra. Mindezek azt bizonyítják, hogy ha a csepeli szabadkikötő' nem is sorolható a nagy, tengeri kikö­tők közé, olyan adottságokkal rendelkezik, a gazdaságos szállí­tás annyi lehetőségét kínálja máris, amelyeket nagy hiba len­ne elhanyagolni!.., Vadas Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents