Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-11 / 290. szám

1975. december 11. • PETŐFI NÉPE © 3

KENDŐZETLENÜL:

Egy szegény gazdag

Kapaszkodjon meg a kedves olvasó, mert a következőkben olyan — sajnos, igaz —. történetet fog olvasni, amelyhez hasonlót csak ritkán van alkalma írni az újságírónak. De az ilyesmi akkor is megérdemli az enyhén szólva fejcsóváló figyelmet, ha egyszer fordul elő. Pontosabban, ha előfordulhat. Mert az a furcsa, hogy minden szabályosan történt: pecsétekkel, hivatalos iga. zolásokkal, aláírásokkal.

Kecskemét egyik polgára gépkocsit vásárolt. Használtat. 125 ezer forintért. Mozgalmas fantáziára van szüksége az embernek, hogy el tudja képzelni, milyen autó lehet az, amelyik még használt állapotában is ennyit ér. De ne tépelődjünk ezen. Megvette, mert bizonyára szüksége volt rá, és mert volt is ennyi pénze az illetőnek. Csakhogy hamarosan átgondolta az üzletet, s arra a következtetésre jutott: becsapták. Ez a kocsi nem ér 125 ezret, hanem csak 100 ezret. Valami rejtett hibát fedezett fel, s ugv vélte, jogosan fordul bírósághoz, miután az eladó nem volt hajlandó visszafizetni a 25 ezer forintot.

A magát becsapottnak érző új tulajdonos azonban költségmentességet kért a bíróságtól, vagyis azt akarta elérni, hogy neki ne kerüljön semmibe a per. Régebben ezt, pontosabban az ehhez szükséges iratokat „szegénységi bizonyítványként” emlegettük. De ehhez, mármint a költségmentességhez az kell, hogy az illető a vállalatától kérjen egy kereseti igazolást, a tanácstól pedig egy vagyontalansági bizonyítványt. Mindkettőt beszerezte, s ment vissza a bírósághoz. Kiderült, hogy 1600 forint a havi jövedelme. ingatlan vagyona pedig nincs. Ilyenkor mit tehet a bíróság? Megadja a költségmentességet. Mert így szabályos.

Ki hiszi el viszont, hogy az. akinek havonta, csupán 1600 forint a keresete, a felesége háztartásbeli, s egy iskolás gyereke van. a fizetéséből annyit megtakarít, hogy 125 ezer forintot ki tud fizetni egy használt autóért? Ezt természetesen senki sem hiszi el. Persze nem is az az érdekes ebben az esetben, hogy miből vette az autót a kecskeméti polgár. Talán nyert a lottón, talán örökölt ő. vagy a felesége? Nem tudjuk. Egyetlen egy momentum zavarja az embert a megítélésben: ha neki van 125 ezer forintja, akkor nem szegény,’viszont mégis képes rá. hogy ..költségmentességet” kérjen a bíróságtól. Vagy talán éppen az efféle takarékosság miatt gazdagodott meg az illető? Nem hiszem. Itt egészen másról van szó, de ezt a szót nem is kell kimondanunk. úgyis mindenki tudja. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy benzinkútkezelőről van szó ... — dorgál —

Huszonhárom százalékkal nőtt a tanácsi építőipar termelése

A növényvédelem fejlődése

Kétszázezer hektáron dolgoztak a repülőgépek, helikopterek

9 Munka utáni karbantartás, tisztogatás a növényvédő helikopteren.

Bács-Kiskun megyében a táj mezőgazdasági jellegéből adódóan a növényvédelemnek nagy múltja van. A szőlők, gyümölcsösök védelme hagyományosnak tekinthető. Már a felszabadulás előtt is tekintélyes mennyiségű rézgálic, mészkénlé, arzén, nikotin és gyümölcsfaolaj fogyott el a védekezési munkák során. Volt olyan esztendő, amikor 70 millió forint értékű rézgálicot forgalmaztak a megyében.

A növényvédelem színvonalát három tényező, a felhasznált szerek mennyisége, a gépek létszáma és a szakember-ellátottság határozza meg. 1967-ben 8259

tonna különböző vegyszert használtak fel a növényvédelemre, ez a mennyiség 1974-re csaknem 10 ezer tonnára emelkedett, ezen belül igen jelentős a rovar-, a gombaölő szereken kívül a gyomirtók alkalmazása. A növényvédelemben általános törekvés a biológiailag igen kis mennyiségben aktív anyagok forgalomba hozatala. A rovarirtó szerek súlya. változatlan hatás mellett csaknem a felére, illetve negyedére csökkent. Egészen új vegyszerfelhasználási mód a mikro- kapszulás védekezés, amely elsősorban környezetvédelmi szempontból jelentős.

A különböző vegyszerek megfelelő élettani hatást teremtenek, ha van alkalmas eszköz, amivel azokat ki lehet juttatni a védekezés területére. 1958-ban mindössze 135 növényvédő gép volt a megyében. 1973-ra az 1712-re növekedett. amikor megkezdődött a növényvédő gépek korszerűsítése, az elhasználódott típusok kicserélése. Az eddigi tapasztalatok szerint a védekezéshez a földi növényvédő gépek elegendőek, hiszen 1975-ben már 1800-ra* emelkedett a számuk. Előrelépés a re. nülőgépes növényvédelem elter- iedése. nmelv 1960-ban nsszocen 1440 hektáron történt. Bács-Kís- kun megyébe 1967-ben már

csaknem 10 ezer hektáron, az idén pedig 198 és fél ezer hektáron dolgoztak a repülőgépek. Munkájukat 1967-től kezdődően műtrágyaszórással is kiegészítették. Az utóbbi években átlagosan 39—42 ey.er hektáron repülőgépről történt a talajerőpótlás,

A hatékony növényvédelmi munka hármadik feltétele a szakértelem. 1967-ben csupán 8, az idén pedig 196 irányító szakember működött Bács-Kiskun megye növényvédelmében, a szak- és betanított munkások száma pedig 65-ről 3437-re növekedett.

A szakemberek számának növekedését előmozdította az, hogy

1968-tól kezdődően erős mérget felhasználni csak olyan üzemben lehet, ahol a kártevők elleni védekezést felsőfokú végzettségű szakember irányítja. A növényvédő betanított munkásokat a Bács-Kiskun megyei Növényvédő Állomás képezi ki, és a jövőben is ez az intézmény foglalkozik a betanított és szakmunkások továbbképzésével.

Bács-Kiskun megyében a szántóföldi növények védelme általá. ban megfelelő. Nagyobb gondot elsősorban a különböző gomba- és vírusbetgségek leküzdése jelenti. Ezek ellen akkor a leghatásosabb a védekezés, ha a betegségeknek ellenálló növényeket termesztenek a mezőgazda- sági üzemekben. A szőlő és gyümölcs növényvédelme akkor jó, ha a rendelkezésre álló eszközöket megfelelő szakértelemmel használják fel. Legkisebb mértékű a zöldségfélék növényvédelme. ebben ,az ágazatban van szükség a legnagyobb előrelépésre.

Igazgatói értekezletre hívta össze a hét elején a megyei tanács építési és közlekedési osztálya a megyei és városi építő- és kommunális vállalatok vezetőit. Az értekezleten részt Vettek a tanácsi felügyeleti szervek képviselői is. Az értekezlet témája a tanácsi építőipari vállalatok helyzete és további feladata volt. Az idei év első három negyedévének tapasztalatai alapján Sándor Béla, az építési osztály vezetője megállapította, hogy a vállalatok termelése továbbra is dinamikusan, mintegy 23 százalékkal nőtt. A tervidőszakot eredményesen zárják a tanácsi építőipari vállalatok, kapacitásuk jelentős mértékben növekedett, bár fejlődésük nem volt egyenletes. Az elmúlt évben végrehajtott átszervezés — melynek során létrehozták a Bajai Építő és Építő- anyagipari Vállalatot, és felülvizsgálták az Építési és Szerelő- ipari Vállalat gazdálkodását — kedvező hatással járt. Növekedett a bajai körzetben az építési kapacitás, és a következő években az új vállalat egyre nagyobb részt végezhet a helyi feladatokból. Az IÍPSZER Vállalat pedig már az idén 20 millió forinttal növelte építőipari termelését és nyereségesen gazdálkodott.

Jelentősen bővítette építési tevékenységét a megye két vízművállalata is. A városgazdálkodási szervezetek pedig fokozták kapacitásukat.

Euy kisfiú és egy kislány bátortalanul lépeget Athén rendezett utcáin. Keresik az állam vezetőjének, Periklésznek a palotáját. Találkoznak a hadvezérrel, aki éppen arra jár fegyvereseinek kíséretében. A kérlelhetetlen férfiú megáll velük néhány szóra. Mert a görög emberek kedvesek és udvariasak az idegenekhez. Higgadt, nyugodt, szép beszéddel még felvilágosítást is nyújt a kérdezőknek az athéni demokrácia társadalmi szerkezetéről, az állam berendezkedéséről. örül a két fiatal, és indul tovább, hogy megtalálja végre Periklész házát.

Aztán jön egy teherhordó rabszolga; lesüti a szemét a földre, nem mer ránézni az idegenekre; neki nem szabad a szabadokra vetnie tekintetét. Hogyne, hisz ebben a korban ő a „beszélő állat*'. Tőle nem is tudhatnak meg semmit az érdeklődők; legfeljebb azt, hogy a perzsák legyőzése óta Itt nyögi az igát, vonszolja nehéz sorsát.

A kisfiú és a kisleány végre meg- találta'"'Periklész, házát. Éppen akkor, amikor annak felesége, a szépséges és okbs Aszpázia a híres drámaírónak a szavait hallgatia. aki a legújabb müvével igyekszik megismertetni a művészet és irodalom neves barátját. S azokban a percekben, amikor a városállam két egymással ve- szekedő-pereskedő polgára kér a tekintélyes államférfitól igazságot.

Nos. igyekszünk rövidebhre foeni. A kisfiú és a kislány az Iskolnteie- vizió szereplői voltak a napokban. Amikor egyik délelőttön a tanár —

A vállalatok további fejlődésének feltételei közt az építési osztály vezetője hangsúlyozta a szervezettség, az eszközgazdálkodás és a műszaki színvonal javításának szükségességét. Az iparág vállalatainak ugyanis ezekben rejlenek legfontosabb belső tartalékai* Ugyanakkor javítaná a hatékonyságot, ha s/é - lesebb körben realizálódnának u tanácsi irányítású vállalatok kooperációs törekvései.

Az ötödik ötéves terv időszakában további 50—60 százalékos kapacitásbővítés válik szükségessé. Ez a fejlődési ütem — a megye igényeinek megfelelően —. magasabb az országos átlagnál. Ezért a tanács anyagi lehetőségeihez mérten támogatja a vál lalatok fejlesztési törekvéseit, a vállalatoknak azonban minden erőforrásukat mozgósítaniuk keli fejlődésük érdekében, mert bi • zonyos kapacitáshiánnyal így is számítani kell a tervidőszak első éveiben. A megye építőipara a jelentős fejlődés ellenére néni készült fel kellőeh a következő évek feladataira. Az elmaradás érződik egyes tanácsi szervezeteknél és a szövetkezeti építő iparnál. Mindent el kell követni tehát, hogy a belső tartalékok feltárása és az összehangoltabb -'munka révén csökkenjen a beruházások átfutási ideje, javuljon az építőipari-termelés hatékonysága és a kapacitáshiány ne okozzon gondot a megye, fejlődésében. Zs. A.

a színész Mécs Károly — siettette megismertetni velük, és feltehető«*?» sokezres nézőtáborral, az ókori (»*< rög országot, az athéni lemnfcrá^lát. Amiért most tollat fogtunk, pontosai? ban szólva amikor az írógép mellé leültünk, annak egyedül az az oka, hogy a televízió módszerét kitűnő nek tartjuk.

Mert miről is van szó? Arról, hogy a tömegkommunikációs eszközök virágzása korában nem elegendő csupán elvontan magyarázni — ha mégoly okosan történik is az — az egyes tantárgyakról. Nem elegendő a tös ténelmet sémák, sztereotip szempontok és kérdések alapján elemezni Hanem sokoldalúan szemléletessé kel! tenni a valamikori történésekéi, a* egykori emberi-társadalmi életet, életberendezkedést. Amint azt a Magyar Televízió teszi mostanában; s tegyük hozzá, örvendetesen.

Aki az említett adást megnézte, » csak egy parányit is érdeklődik a történelem iránt — s akadna-e olyan, aki egyáltalán nem érdeklődik iránta? —. az igazán elégedett lehe tett az athéni demokrácia bemutatásával. Pontosabban szólva: életre keltésével. Mert annak lehettünk szemtanúi.

Végezetül még egv kérdés Ide ki vánkozik: nem lehetne-e. nem kelle- ne-e a történelmi folyamatokat akár egv sok rés?biM álló filmsorozat segítségével Ilyen plasztikusan, ilyen sokoldalúan, ennvire a

felnőtt nézőkkel is megismertei»*!?

Varga Mihály

9 A szakszolgálati állomás laboratóriumában a növénybetegség kórokozóját vizsgálják.

9 Egészséges, jói fejlett almát válogatnak a Helvéciái Állami Gazdaság dolgozói. Eredményes volt a növényvédelem.

MAI TÉMÁNK

Megtalálták Periklész házát

Vasárnapi ebéd közben

Vasárnapi ebéd, — az unalomig megszokott mozzanatokkal. A nagyfiú előre kijelenti: „Nekem ne hozzál levest, mama. Mondtam, hogy kockatésztával nem szeretem”. — Mire az ismert és tökéletesen hatástalan éiv: „Pedig milyen jóízű most, hogy galambot is főztem bele a marhahúshoz. Meg, nézd, ragyog a tészta is, mint az arany.” — Es hozzá a „mártír” arckifejezés a nagymama részéről; hogy ez a gyerek az ő főztjét utasítja visz- sza, az övét, aki urak szakácsa volt egykor. Szeme sarkából a lányára — feleségemre —, majd rám vet nem is titkolt szemrehányó pillantást: „Látjátok, ez a ti nevelésetek eredménye. Elkényeztetitek, és itt van”. Ezt fejezi ki a tekintete, de szóval már ő se mondja ki. Tudja, hogy hasztalan.

Hasonló konfliktusok támadnak rendszeresen a szomszédoknál is. „Ha ezek a kölykök a fejükbe vesznek valamit, nincs qz a szigor, amivel el lehetne őket téríteni. A mi Kareszünk is kijelentette: „Vehettek ötezer forintért is nadrágot, de fel nem veszem, ezt már most megígérem. Nekem farmer kell. Nem fogom kiröhög- tetni magam a srácokkal a szerintetek elegáns, „ünnepi alkalmakra is felhúzható” szövet-izében ... Zavarjatok el a háztól, de akkor is csak a farmer ... Legfeljebb albérletbe költözöm”.

Szóval sok családban vannak ÍQV, s ha hozzávesszük, hogy mennyien restellik bevallani, — még többen, mint gondolnánk.

Akaratosak, válogatósak, még ilyen piti kérdésekben is ellenkeznek az idősebbekkel. S ha nehezen magunkra kényszerített önfegyelemmel próbálunk beszélni a fejükkel, az nem egyszer csak falrahányt borsó. Szájuk sarkának gúny or os rándulása — már elég régóta megértette velünk, hogy a „bezzeg a mi időnkben” példázatok mitsem rezdítenek meg bennük. Kísérletezünk hát józan észokokkal, de égre néző szemük fehérje árulkodik: „Mikor hagyjátok abba ezt az ó-héber szöveget?”

„Idejében kellett volna ledörgölni neki az első pofont, akkor másképp gondolkodna. Mostmár akár szíjat hasíthattok a hátából” — kockáztatják meg időnként a nagyszülők, és idézgetik azt a napot, amikor, lám, menynyit használt nekünk . is a kellő pillanatban kiosztott nyakleves: „Ugye, máig se felejtetted el? Az is azért volt, mert nem akartad megénni a lebbencset.” — „De a pofon után se ettem meg sose, emlékezzen csak anyu”. — „Az igaz, de apád is változtatott a módszerén. Ha nem smakkolt valami az ínyednek, nem erőltette. De akkor se kelhettél fel az asztal mellől, míg mindenki jól nem lakott. Végig kellett ülni az ebédet, vacsorát, ha ettél belőle, ha nem.”

Szó se róla, jó pár mai „mi gyerekünkkel” is bizonyára többet elérhettünk volna — pofon mellőzésével — néhány egyszerű, természetes, „ősi” bánásmóddal, ha — mint a nagymamák, nagyapák mondogatják — idejében élünk velük.

De egyrészt volt idő, amikor az ilyen „asztal körüli” nevelésből is „forradalmi változtatást" tartottunk „szükségszerűnek”. Elvetvén sokukat, mint naivakat, csökevényeket. Másrészt eléggé megváltoztak étkezési szokásaink.

A „mai” anyák, apák egyaránt lelkes meggyőződéssel álltak rá a „fényes szellők" korától kezdve üzemi kosztra, munkahelyük mindig színvonalasodó ebédlőjében. A gyerekek? Ök meg tanulták az étkezési illemet óvodában, napköziben, s esténként otthon, ahová nem éppen mindig egyszerre tértek meg a szülők. Es hát mind több módjuk lett — egyéni és közélelmezési viszonyaink színvonalemelkedésével párhuzamosan — a válogatásra, kényeskedésre is. Hogy eleinte ímmel-ámmal, idővel pedig csak piszkálgatva mammogjanak a tányér mellett. Mígnem a kamasz-lázadás idején áperté nemet mondtak sokmindenre. Néha csupán „truccból” pont az ebédkor.

Mert ugye — jó egynéhány családban a gyerek — CSÁSZÁR.

Megüti a fülemet a rádióban elhangzó vasárnapi jegyzet jó pár mondata. Arról, hogy van kisiskolás gyerek, akinek nap mint nap 50 forint zsebpénz jár ki szüleitől. Egy másiknál — nagyobbacska már — 500 forintos az anyagi bázis. A harmadiknál 20 öltönytől roskad odahaza a szekrény.

Szeretnék jobban odafigyelni, de kizökkent a következő különös epizód. Miután a mama betálalta a vastag-ételt és körítéseit, térült-fordult, s betüsténkedett egy — nyújtófával. Elébem tartja.

— Megismered-e, kié volt?

Fogja egyik vékony markolóját,

forgatja, rásimít a hasas gyúróhengerre. Nézem a köpcös kis tésztamívelő szerszámot, ami akkor is ócska darab volt már, amikor jóanyám használta. Itt- ott, ahol gyúráskor a zömök rész gömbölydedsége a kezével érintkezett, még megvan egykori barna fényessége.

— Édesanyádé volt. Hogy mit

*

összekerestem már én ezt! Most találtam meg. hogy kitakarítottam a spájzot... Eltettem emlékbe.

Anyósom látja rajtam a nehezen palástolt meghatottságot.

Mikor nyújtott ezzel a csorbult kis jószággal levestésztát utoljára anyám? Pár nap híján húsz éve, már hogy odavan. Előtte öt-hat esztendőn át már járni is alig tudott, nemhogy főzni, gyúrni, lábasba vizet önteni... Még visz- szább úgy negyven ét'vel de sokszor jutott kényszerpihenőre a kis nyújtófa. Egyszerűen mert nem volt mit nyújtani... Emlékszem olyan karácsonyra is. Pedig apám kis műhelye — az volt a lakószobánk, konyhánk, kamránk is egyben — tele volt kész munkákkal, kosztüm-, s kabátalakításokkal, fordítással, javított ruháival, csak nem jöttek értük. Ahová meg liféráit, nem fizettek. „Ne haragudjon, kedves jó mester, de mindenből kikoptunk Majd újév után... S édesapám valóban jó ember volt. Olyat soha, soha nem tett, hogy valakinek ne adta volna oda az öltönyt, szoknyát (aranyokleveles volt mindkét szabóságból), — csak mert nem tudott fizétni. Egy vigasza volt olyan, szó szoros értelmében fillértelen karácsonyon is, mint a nem tudom hányadik ilyenen: „Annak örülök csak, hogy úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna.”

A kis nyújtófa ünnepi feladata meg az lehetett csak, hogy a szomszédból kölcsönkért lisztből lángost egyengetett édesanyám agyondolgozott keze alatt. Hű de fürgén hengergőzött a párnás, puha tésztán! Sietett rajta láthatatlanná sajtolni anyám könnyeit.

De most üssem agyon az én gyerekemet, mert neki csak csíktésztával kellene a galambleves? Mit tudnak ök arról az útról,

ami a szülök életében az öreg nyújtófától a nekik sosem hiányzott kockatésztáig („örökké csak hús”-ig, „jaj de unom, hogy csak ezt a pár menüt tudod variálni mama”-ig stb.) vezetett. Elhallgattuk tőlük? Dehogy. Nem jól „meséltük” el? Nem hiszem. De más a saját élmény és megint más az „elbeszélés", ami sokuk fülének éppoly „hegyibeszéddé” minősült, mint a száraz tankönyvi szöveg.

Akiknek a markát kisgyerek korukban naponta 50 forint zsebpénz veri, s ha felserdülnek. 500- as bankó sugallja, hogy különbek azoknál, akiknek ez nem adatik meg, előbb-utóbb tömény unalommá, terhes telítettséggé válik ez a szükségtelen bőség. Amivel a 20 öltöny, az állati fényűző házibuli, az ajándék-V olvó, csak Philips magnó, csak amerikai farmernadrág (mert amit nálunk kirakatba tesznek, az hamisítvány) és a „mindene megvan”- játéktömeg jár sokuknál.

Csoda ha ilyen gyerekek semminek se tudnak a végén örülni? Mit képes csinálni naponta 50 forinttal egy kisiskolás, akit egyébként is pazarul ellátnak otthon mindennel? Meg az 500 forintot lobogtató kamasz, akinek szintén nem kellett sosem a kis- ujját se megmozdítani, ha valamit meg akart kapni. Csak lesték a szavát. Fiatalok közt effajta „különb-vagyiság" egyébként se

hat huzamosan. Kiheccelik, kiutálják a jómódjával hencegőt? Akkor tegyünk róla. Így lesz sikk a műfoltos farmer, a mosdatlan- ság. Unalomból is, ellenhatásaként a telítettségnek, amiért nem kellett megdolgozni. Van ebben csírája az ifjú ösztönös tiltakozásának is. Tehát egészséges maggá fejleszthető.

Hogy lehetne azon hamarabb segíteni, hogy számos fiatalt

megszabadítsunk ettől a csömörérzéstől, amivel a ..mindene meg van, amit szeme, szája megkíván ' állapot jár. Mindenképpen azzal, hegy számukra is nyissunk távolságot, utat. Amin megtanulják, hogy csak úgy magától nincs paradicsom, mennyország, hanem mindenért meg kelj dolgozni.

Ehhez kellene sok szülő bölesebb, józanabb mértéktartása órakodása az elvakult ajnározás túl. (A sok szülő közé nem egy vonatkozásban magamat, téged, magunkat is beleszámítva I Jóllehet, egy-egy család dúskalásig feltankolt anyagi javakból, amit állagon felüli tehetséggel, esetleg önkizsákmányoló szorgalommal, szerencsével — lottó-totó — magas jövedelemhez párosult váratlan örökséggel, az ügyeskedések számos fokozatával stb. egyaránt elérhettek — ám örökké az sem fog tartani. Ha az ide született gyerek csak annyit la pasztái, hogy mindeme jómód csupán éhrezetre — hencegésre, az érvényesülés „simává" tételére való, de nem tanul meg dolgozni, igyekezni, célokért küzdeni, össze fog omlani, amikor az életben magára lesz utalva. Ismétlem: minthogy az anyagi jólétet nálunk munkával lehet elérni és fenntartani.

A szülők arányérzékén is múlik tehát, hogy nem korán kiégett, örömtelenné kényeztetett, célttévesztett — ámbár a szüntelen babusgatással eziránti érzékenységétől eleve megfosztott- ták —, fiatal ember lesz szemük- fényéből... Sokunk gyerekeiért aggódva kívánkoztak ki belőlem ezek az „ünneprontó” gondolatok. De hát a szeretet, a családi együttlét kellemes óráiban, az ajándékozás általános öröm-hangulatában majdcsak elviseljük őket.

Tóth István