Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-10 / 289. szám
A • PETŐFI NÉPE • 1975. december 10. ^ W* r ,1- - r*rr<~ ->-v a l ESZTENDŐ TAPASZTALATAIT .. ... Kezdeményezések a bácskai körzet termelőszövetkezeteiben A Bácskai Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége küldöttközgyűlésen kétszer, elnökségi ülésen háromszor vitatta meg, hogy a körzetében levő közös gazdaságok mit tettek a párt Központi Bizottsága elmúlt év decemberében hozott határozatának végrehajtásáért. Egyúttal ajánlásokkal segítette az egységes szemlélet és cselekvés kialakítását. Az egy esztendő alatt szerzett tapasztalatokat összesítette nemrég a területi szövetség. Megállapította. hogy az intézkedési tervek nyomán — amelyek minden termelőszövetkezetben elkészültek — hasznos változások történtek a gazdálkodásban. A közös gazdaságok a termelésszerkezetet több tekintetben módosították, így az általában jobban igazodik a népgazdasági igényekhez. A kalászosok termelése azonos területen folyt mind az előző esztendőkben. jelentősen emelkedett viszont a kukorica, a cukorrépa, az olajos növények vetésterülete. A pillangósok 10, a silókukorica és a csnlamádévetés 45 százalékos növelésével együtt korszerűsödött a betakarítás és a takarmánykészítés. Az idén előállított több mint kétezer vagon zöld liszt és granulátum a múlt évinek kétszerese. Az exportált mennyiség meghaladja az ezer vagont. Sajnos, a zöldségfélék termőterülete jelentősen csökkent. Ennek íő okai: az átlagosnál kedvezőtlenebb jövedelmezőség, az egyre kevesebb kézi munkaerő, a termelési rendszerek ágazati szakosítást segítő hatása. A lakosság ellátásában különösebb zavar nem jelentkezett, mivel emelkedett az üveg és a fólia alatti termelés. s a háztáji, kisegítő gazdaságok jól járultak hozzá az igények kielégítéséhez. A betakarítást értékelve, viszonylag jól alakultak a hozamok kukoricából, cukorrépából, közepes termést adott a kender, a napraforgó és néhány zöldségféle. A kedvezőtlen időjárás és szinte valamennyi termelőszövetkezetet ért többszöri jégverés miatt jelentős veszteségek keletkeztek a kalászosoknál, a szőlőnél, az almánál és a szálastakarmányok egy részénél. A jórészt ezek következtébe előállított bevételi kiesések miatt néhány termelőszövetkezetben az átlagosnál nagyobb pénzügyi gondok jelentkeznek. Az állatállomány fejlődött, a létszám növekedett. Ez év első felében az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva hétezer-ötszáz mázsával több húst értékesítettek a közös gazdaságok. A tejtermelés viszont több mint két százalékkal csökkent. Ennek okai: tenyésztési és tartási hiányosságok. a tbc- és brucellamentesítés kihalása, valamint hasznosítási irányok kialakításának bizonytalanságai. A háztájiban a sertéshizlalás képez legnagyobb hányadot. Várható. hogy az idén a tavalyival azonos mennyiségű, csaknem harmincnégyezer vágott sertés kerül a kisgazdaságokból értékesítéisre. Továbbra is fontos feladat a háztájiban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Sokat tettek a termelőszövetkezetek a takarékos gazdálkodás érdekében. A tervek szerint több mint 28 millió forint megtakarítást érnek el a gazdaságok, ami az elmúlt évi bruttó jövedelem több mint öt százaléka. Eredményes munkát végez a szövetség irányításával működő energiagazdálkodási társulás. Ez abban is megnyilvánul, hogy az idén az 1 kW órára jutó költség tovább csökken. Számos gazdaságos módszert vezettek be a termelőszövetkezetek. A csávolyi Egyesülés a takarmányozási technológia változtatásával mintegy félmillió forint megtakarítást ért el. A takarékossági intézkedések végrehajtását több körülmény nehezíti. Ezek: a termeléshez szükséges anyagok, eszközök forgalmazásának hiányosságai, az ezzel összefüggő számos bizonytalanság. Több gépi berendezés, alkatrész hosszú ideig hiányzott, vagy hiányzik. Ezeket felsorolni hósz- szú ienne. Népgazdasági veszteség az is. hogv évente tíz-tizenkét vagon húslisztnek megfelelő álla• Az utóbbi években több takarmányszárító és .feldolgozó épült a bácskai körzetben. Képünk az érsek- csanádi Bűzakalász üzemében készült. ti hulla és vágóhídi melléktermék kerül megsemmisítésre a feldolgozási lehetőség hiánya miatt. A szalma és a kukoricaszár jelentős részének gazdaságos felhasználása sincs megoldva. Az iparszerű termelési rendszerek elősegítik a hozamok növelését. az üzem- és munkásszervezés színvonalának emelését. A körzet valamennyi mezőgazdasági üzeme egy vagy több növénynyel, illetve állattenyésztési ágazattal vesz részt termelési rendszerben. A kukorica és a napraforgó vetésterületének 80, búza és lucerna 25. százalékát, a szója teljes területét fogják át ezek a termelési együttműködések. Sok lehetőség van a rendszereken belül is a fejlesztésre. Jelentős tartalék az eszközök jobb kihasználása, a szolgáltatások körének bővítése. A szövetség szervezi a termelőszövetkezetek tej- termelési rendszerhez történő csatlakozását. Az elmúlt évben elért, egy tehénre jutó, átlagosan 2250 literes tejtermelés az idén csökkent. Szükség van tehát a tenyésztés. a takarmányozás és az állategészségügy további javításlíra. Gondok vannak az iparszerű sertéstelepeken is. Nincs egységes fajta. A szövetség által létrehozott szakbizottság azon mifh- kúlkodik — az állami gazdaságokkal közösen. — hogy a Bácskai Vágó és Húsfeldolgozó Üzem felépülésének időszakára kialakuljon az egységes minőségű vágósertés tenyésztése. A beruházásoknál is igyekeznek takarékoskodni. Az építkezések többsége saját kivitelezésben készült. Az építkezési beruházások aránya az ósszmennyiséghez viszonyítva 58 százalék. Gépekre a rendelkezésre álló ösz- szeg 35 százalékát költik az üzemek Sokat fordítottak a szarvasmarha-tenyésztést segítő építkezéseken túlmenően zöldlisztkészí- tő, takarmúnyszérító és keverő üzemék létesítésére. A gépesítést segíti, hogy hat termelőszövetkezet alkalmazott repülőgépes, illetve helikopteres műtrágyázást, növényvédelmet. Termelőszövetkezeti társulás alakult repülőgép vásárlására, illetve üzemeltetésére. A tartalékok feltárása, hasznosítása sok területen megnyi- vánul. A zöld liszt, illetve granulátum készítésével foglalkozó tíz termelőszövetkezet több műszakban dolgoztat. A lucernánál és a fűféléknél kétmenetes betakarítást alkalmaz. Különféle módszerekkel csökkentik a költségeket. így az energia felhasználását. A nagy teljesítményű gépeket két műszakban hasznosítják. Szervezettebbé, szakszerűbbé vált az üzemanyagkiadás, valamint az adagolók az égőfejek és a porlasztók beállítása és ellenőrzése, általában a hibamegelőző karbantartási rendszer. Mindez elősegítette, hogy a legtöbb helyen 5—7 százalékkal csökkent az egy normál hektárra, tonna kilométerre jutó üzemanyag-felhasználás. Az eddigi intézkedések — a számos gond ellenére — hozzájárultak a körzet termelőszövetkezeteiben a negyedik ötéves terv utolsó esztendeje célkitűzéseinek teljesítéséhez. Ä további feladat, hogy a területi szövetség szervezze, kezdeményezze a bevált módszerek általánossá tételét. K. S. JOGTALAN PÉNZSZERZÉS CASCO-VAL Biztosítási csalók a vádlottak padján Az utóbbi időben — éppen, a motorizáció gyors fejlődésével — elszaporodtak az olyan, eddig szinte ismeretlen bűncselekményfajták, mint például a biztosítási csalás. A jogtalan pénzszerzésre vállalkozókat azonban gyorsan utolérte a törvény keze, s megfelelő helyre juttatta őket. Az ilyenfajta bűncselekmények társadalmi veszélyessége rendkívül nagy, éppen ezért tanulságként, egy igen tipikus esetről számolunk be olvasóinknak. ’ A bűncselekmény még 1974 júliusában történt, és rá végül is nemrégiben tett pontot a megyei bíróság. Vörös János. Kalocsa. Alkotmány utca 41. szám alatti lakos 1974 júliusában egy új Dácia típusú személygépkocsit vásárolt. Már a gépkocsi átadása előtt az. Állami Biztosító körzetfelügyelője Casco-biztosítási ajánlatot tett, ám Vörös János ezt elutasította. Néhány héttel később Vörös János kölcsönadta járművét öccsének. Vörös István Lászlónak, aki szintén Kalocsán, de az Alkotmány utca l a. szám alatt lakik. El is utaztak Békéscsabára, de visszafelé jövet a 44-es számú úton Lakitelek határában Vörös István szabályszegése miatt egy tehergépkocsinak ütközött, s a Dácia alaposan ösz- szetört. A baleset során a- rendőrség a helyszínen intézkedett, sőt több fényképfelvételt készített a járműről, s Vörös Istvánt Kecskeméten ki is hallgatták. Vörös István a megrongált személygépkocsival azonban nem Kalocsára, hanem Budapestre hajtott, ahol egy ismeretlen személynél elhelyezte, de a kárt sem az Állami Biztosítónak, sem a javítóműhelynek — AFIT. vagy más szerviz — nem jelentette. Egy nappal később Vörös István elmondta bátyjának, hogyan járt, s megbeszélték, hogy a hiányzó Casco-biztosítást még ezen a napon megkötik. Amíg Vörös István Budapesten a gépkocsi javítására intézkedett, addig bátyja. Vörös János az Állami Biztosító megbízottját kereste fel. s megkötötte vele a biztosítást. Augusztus első napjaiban, amikor Vörös János az augusztusi biztosítási díjat is befizette, mindketten Budapestre utaztak, hogy kérik a személvgépkocsi kárának rendezését. Az Állami Biztosító budapesti kárrendezési .igazgatóságán Vörös István bejelentette hogy augusztus 1-én Budapest határában, a Zsámbéki úton leszorították az út árkába, s a gépkocsi ott roncsolódott ösz- sze. Az anyagi kárt 45 ezer forintban állapították meg, ám az Állami Biztosító tudomására olyan adatok kerültek, amelyek meggondolásra késztették a szakembereket. Végül is a biztosító nem fizetett. Erre az adott okot. hogy a társadalombiztosítási kirendeltség kézbesítette az Állami Biztosítónak azt a fizetési meghagyást, amelyből kiderült, hogy Vörös István 1974. július 20-án, és nem augusztus 1-én karambolozott. Amikor az ügyészség magánok- irathamisítássaí elkövetett csalás bűntette miatt vádat emelt a két testvér ellen, s sor került a bírósági tárgyalásra, a testvérek egymásra, sőt másokra próbálták a felelősséget hárítani, s váltig azt hajtogatták, hogy fik nem követtek el csalást, s a 45 ezer forintot jogosan vették volna fel. A tények azonban megcáfolták állításaikat, s a tagadás hiábavaló volt. A kalocsai járásbíróság Vörös Jánost 8 hónapi szabadságvesztésre. ötezer forint pénzbüntetésre. és egy évig a közügyektől való eltiltásra ítélte. Vörös Istvánt egy évi szigorított börtönben végrehajtandó szabadság- vesztésre, hatezer forint pénz.bün- tetésre és egy évig a közügyektől való eltiltásra ítélte. Természetesen kötelezte őket a bűnügyi költségek megfizetésére is. Vörös János és öccse fellebbezett a megyei bírósághoz., amely végül is ez év októberében úgy döntött, hogy a járásbíróság ítéletét helybenhagyja. ilyen módon az ítélet mindkét vádlott esetében jogerős és végrehajtható. A fondorlatos csalási kísérlet nem sikerült, mert ugyan bemutatták a teljesen új állapotban levő Dácia személygépkocsit, amely Vörös István-tulajdonában volt, de arról mélyen hallgattak, hogy Vörös János kocsija ekkor már összetört állapotban Budapesten van. A leleplezés nem a véletlen, hanem a törvényszerű, ségek összefüggésének műve. Ezzel próbálkozni tehát nem tanácsos, mint ahogy ezt a fenti példa is bizonyítja. Gémes Gábor KOCSMÁKRÓL SZÓLUNK: „Vendéglátás” és vehdéglátás (2.) 1 A kulturált, az egyéni, és a társadalmi igényeknek, elvárásoknak megfelelő vendéglátás nem csak gazdasági cél és feladat, v hanem tudati vonatkozású is, mert a kocsmák, büfék, italboltok a * társasélet színterei is. A társaséleté, amelyhez a kocsmákban — a poharazgatás nem azonos az alkoholizmussal — csak az itallal járulnak hozzá, némi harapniyalóval, s egyre több helyen a kétforintosokkal működő elektronlos, ' társasjátékokkal. Persze, ettől alapjaiban még nem Változik az az általánosnak mondható jellegük, hogy „Fizess — igyál — menj!” Ha módosult is csak részleteiben: „többet fizess” ... és így tovább. De ez tnég nem vendéglátás, csak italmérés. Ha a legújabb, az 1974-es Statisztikai évkönyv vendéglátásra vonatkozó adatait föllapozzuk, a számok:, a következőkről szólnak igen érzékletesen, de nem túlzás az sem, hogy „kiáltoznak” 1974. december 31-én az országban 9818 falatozó, italbolt, söntés, kocsma és borozó működött, ezekben 12 milliárd 27 millió forint bevételt számolhattak el, míg az 5353 étteremben, vendéglőben, cukrászdában és eszpresszóban 11 milliárd 57 milliót. Az utóbbit 58 ezer 333 vendéglátóipari dolgozóval, a 12 mil- liárdot pedig mindössze 25 ezer 41 — tehát feleannyi személyzettel érték el. De még rre vonjunk le a számokból semmiféle, következtetést, hanem keressünk újabb összefüggéseket: Az éttermek, cukrászdák stb. kategóriájában az 1 alkalmazottra jutó átlagos havi forgalom 13 ezer 700, illetve 22 ezer 400 forint volt, míg a falatozókban már 26 ezer 300, a büfékben — az egyre alacsonyabb osztályok felé közeledünk — 36 ezer 200, az italboltoké, sön^.seké pedig már 48 ezer 800, tehát tnajdnem háromszoros az egy főre jutó forgalom, mint a magasabb osztályú helyeken. Mindezekből milyen következtetést vonhatunk le? Vegyünk sorra néhányat: Majdnem mégegyszer annyi kocsma van nálunk, mint étte- frem, vendéglő stb. A feleannyi étteremben mindössze 70 millióval kevesebb bevételt számoltak csak el, mint a kocsmákban. Ezt a kocsmák személyzetének kétszeresénél is nagyobb számú alkalmazottal érték el, mert a színvonalas vendéglátás — (nem italmérés és ételkiadás értendő alatta) — emberigényes — vagy ha úgy tetszik — szakemberigényes. A majdnem tízezer kocsma kisszámú alkalmazottjai, a vendéglők éttermek alkálmazottainál kétszer, háromszor több pénzt forgalmaztak alacsonyabb egységárakon. Summa summárum: sok a kocsma —kevés a vendéglő, étterem. Másodszor: kifizetődőbb a kocsma, egyszerűbb, igénytelenebb minden vonatkozásban, ráadásul, összegészében jövedelmezőbb. De nézzük, hogy mi a helyzet például Kecskeméten? A Bács-Kiskun megyei Ven- , déglátóipari Vállalat 40 egységet ' tart fenn. Ebből III. osztályú 30, ’TI., osztály 9, I. osztályú 1. Az .Uníver Szövetkezet 19 egysége közül 11 negyedosztályú kocsma, falatozó, míg 8 harmadosztályú. >Az arányok — kevés különbséggel — a megye többi városára is jellemzőek: de ennél rosszabb a nagyközségekben, még rosszabb a községekben. A tanyavilágban és a tanyaközpontokban pedig a zugkimérők virágoznak, illetve az italbolt szerepét a kinti vegyesboltok töltik be: „Italfogyasztás csak az ajtón kívüli” felirattal. Nem borúlátás, „félrebeszélés” kimondani: a kocsmák újból virágzanak. Hogy ez így van, abban az előbbi okok is jócskán közrejátszanak, nem csak a sokak által „megrögzött fogyasztási szokásnak” nevezett kocsmá- zás, vagy másképpen: kocsmaigény, kocsmatudat, mert azzal nem akarnak felhagyni az emberek, azt szokták meg.',. Persze, ilyen is van, de kocsmalátogatásaim során meggyőződtem magam is arról, hogy bizonyos lumpen szokások olyan emberekben is felfedezhetők, akik egyáltalán nem nevezhetők lumpen elemeknek, de olyanok is sokan vannak, akiknek nem kellene kocsmába járni, mert kultú- ráltabb helyekre is eljárhatnának éppen. De erről még a továbbiakban szeretnék szólni. i Csató Károly (Következik: Emberek, pohárral) A RIPORTER VISSZATÉR Cselédházak Imrehegyen Amikor 1974. március 10_én lapunkban megjelent a Zsellérházak Imrehegyen című riport, kaptunk olyan választ megyénk egyik múzeumának igazgatójától, hogy azok nem zsellérházak, hanem cselédházak. Akkori „sajtóhibánkat” most helyreigazítjuk, s egyben emlékeztetjük olvasóinkat arra, hogy cikkünk bevezetőjében a következőket írtuk: „Kizárólagos célunk a segítés, a tettek sürgetése, a kimondott, leírt és igaz elvek érvényre juttatása...” Több, mint másfél év elmúltával a riporter visszatért az imre- hegyi Káptalanmajorban levő cselédházak, s az abban lakó emberek sorsának helyzetének újbóli vizsgálatára. Erre azért volt szükség, mert az 1974-es tavaszi állapotot tükröző írásban szóltunk a császártöltési Kossuth Termelőszövetkezetről is, amelynek területéhez tartozott Káptalanmajor. Elhatározta a közös gazdaság vezetősége, hogy villamosítja, tataroztatja a lakásokat, de ehhez arra volt szükség, hogy tisztázódjon az épületek tulajdonjoga. Nos azóta ez a tulajdonjog tisztázódott, elvileg tehát nincs akadálya annak, hogy a hajdani cselédházaktól — amelyekben jelenleg tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók laknak — néhány méterre húzódó és az imrehegyi Üj Élet Termelőszövetkezet tulajdonában levő pincéhez tartozó villanyvezetékről a lakásokba is bevezessék az áramot. A témához visszatérve levélben kerestük meg Jónás Dánielt, a császártöltési Kossuth Termelő- szövetkezet elnökét, aki a következőket válaszolta: „Tájékoztatóm, hogy 1974 végére termrlíiszövoikezetünk tulajdonába kerültek a kérdéses lakások és földterületek. megvásárlás útján. Mivel 1975. január l-ével termelőszövetkezetünk egyesült a helyi Felszabadulás Tsz-szel, az egyesülés, maid azt követően a munkák megindítása nagymértékben lekötötte időnket és figyelmünket. tcy csak 1975. júniusában tudtunk az ügyre visszatérni. Megrendeltük a Kiskunsági Tsz Szövetség mellett működő energetikai csoportnál az épületek villamosításának • A cselédházakban hamarosan kigyullad a villanyfény. tervét, ami elkészült es 1975. november elejére meg is kapuink. Kapcsolatba léptünk az Imrehegyi Községi Tanáccsal, hogy legyenek segítségünkre a külső hálózat megépítésében anyagiakkal, vagy ha arra nincs mód. legalább az oszlopok beszerzéséhez nyújtsanak segítséget. A tanács minden segítségtől elzárkózott. Jelenleg ott tart az ügy. hogy megbízásunkra az energetikai csoport eljárt a DÉMASZ-nál. ahol közölték: terveztessük meg a külső hálózatot. s ők engedélyezik az építést. Viszont az oszlopokat nekünk kell beszerezni. Végül azt tudom Ígérni, hogy legkésőbb 1976 májusában a villamosítást befejezzük ...” — hangzik Jónás Dániel levele. Felkeresütk a továbbiakban Bélák Katalint, az Imrehegyi Községi Tanács elnökét, s megkérdeztük, miért zárkóztak el a segítéstől? Arra hivatkozott, hogy a császártöltési termelőszövetkezet Imrehegynek természetesen nem fizet semmiféle hozzájárulást, ezért az imrehegyi tanács sem járulhat hozzá a tsz tulajdonát képező épületek villamosításához. — Hány villanyoszlopra lenne szükség összesen? — kérdezem Bélák Katalintól, aki emlékezve a szövetkezet képviselőjével való beszélgetésre elmondja, hogy tudomása szerint hat darab kellene. Hozzáteszi, hogyha korábban szólnak, akkor a községi tanács meg is tudta volna szerezni ezt a hat darab oszlopot, mert éppen nemrégiben hálózatot bővítettek a községben, egyébként is jó kapcsolatban vannak a DÉMASZ- szal... Igaz, hogy az épületek most már a termelőszövetkézet tulajdonát képezik, de az abban lakó emberek mégis Imrehegyhez tartoznak közigazgatásilag. Valahogy így kellett volna felfogni a hat darab oszlop ügyét a helyi tanácsnak, nem pedig elzárkózni a segítségtől. Ami a császártöltési Kossuth Termelőszövetkezetett illeti, mindenképpen dicséretre méltó állásfoglalást képvisel: önerőből megoldja az imrehegyi cselédházak villamosítását, felújítását. Igaza van az elnöknek, amikor levele végén a következőket állapítjg meg: „Az ottani állapotokon egy év alatt nem tudtunk változtatni. Tizenöt lakás felújítására még egy nagyközségi tanács sem volna képes egy év alatt, csak a sürgősség sorrendjében tudjuk rendbehozni azokat....” Végül leszögezhetjük: érdemes volt visszatérnie a riporternek, s jó volt tapasztalni, hogy a közel kél éve felvetett téma nincs kútba dobva. Ez pedig kizárólag az említett termelőszövetkezet vezetőinek az érdeme. Gál Sándor (Pásztor Zoltán felvétele)
