Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
4 8 PETŐFI NÉPE 8 1975. december 7. „Ha felkötöttük a harangot...” Tavasztól késő őszig a földeken, a téli hónapokban a pap- rikamalomban. Ez az éves munkarendje a legtöbb fajszi asz- szonynak. A Kék Duna Téeszben, a kertészeti ágazatban esztendők óta szorgalommal dolgoznak, s nagy részük van abban, hogy ez a gazdaság kiváló eredményeket ért el a fűszerpaprika, az uborka és egyéb kertészeti növények termesztésében. A huszonharmadik őszt töltötte el a téeszben a fűszerpaprika- termesztéssel, -szedéssel Farkas Sándorné is. Tizenhat éve asz- szonybrigádot vezet. S hogy kiváló munkát végzett, mi sem bizonyítja jobban: az idén Ma- thiász-díjat kapott. — A kezdet nem volt könnyű — emlékezik Farkasné. — Ujjal mutogattak akkoriban arra, aki a téeszbe belépett. Sokat dolgoztunk, de valahogy mégis könnyebben éreztük, mivel összefogva együtt csináltunk mindent. Most is így van, csakhogy lassan-lassan „kiszorulunk” a paprikából. Nem panaszként mondom. Sőt örömmel. A gépesítés már olyan nagy, no meg a vegyszeres gyomirtás, hogy már alig kerül elő a kapa. Persze még nagyon kell a munkáskéz, főleg a szedéskor. De itt van már a kombájn. Ügy hírlik, rövidesen a fűszerpaprikát is olyan gépesítve termeszti a szövetkezet, mint a búzát, kukoricát. — Sokat dolgoztunk az uborka szedésénél is. Egy-egy asszony félezer ölről szedte le a termést. Nyár óta alig volt pihenőnap. A vasárnapok is munkával teltek. Ami az uborkát-illeti, ott még* sokára vált fel a betakarításban >. bennünket a gép. Mostaniban az otthoni teendők is háttérbe - kerültek. Szerencse hogy az édesanyámmal lakunk, mert ha nem főzött volna, legtöbbször vacsora nélkül maradunk. Feladatom adódik bőven, a társadalmi meg. bízatásból is. A téeszben a nőbizottság elnöke vagyok, s tizenöt éve vezetőségi tag. Az asz- szonyoknak akad gondjuk, amit orvosolni kell. Ilyen a kisgyermekek elhelyezése. A községi napközis óvoda szűkös, viszont sok az apróság, húsz-huszonkét gyerek is kimarad az óvodából. Időszakos napközis óvodát kértünk. hogy a szülők el tudjanak jönni dolgozni. A téesz gondoskodott helyiségről, dadáról, a tanács pedig ételről. Sajnos, úgy hírlik, rövidesen erre nem lesz lehetőség. Hogy akkor mit csinálunk? ... Megoldást mindenképpen kell találni, ha azt akarjuk, hogy az asszonyok is tudjanak dolgozni. Társadalmi munkát is végzünk a községben. Ezenkívül az egyik asszonytársam he. lyett — akinek gyermeke súlyos beteg és nem jöhet el mellőle — elvégeztük a téeszben a ráeső munkát. Szóval van mit tenni az asz- szonyoknak, közöttük nekem is. Parasztosan úgy mondjuk: ha egyszer fölkötöttük a harangot, rángatni kell. Vagyis helytállni a magunk vállalta munkában. A szövetkezetben dolgozik a Farkas család minden tagja. Olt. hon is jobbára a téeszről folyik a szó, no meg arról, miként rendezzék be a lakásukat. Üjat építettek az idén, s karácsonykor tartják a lakásszentelőt. — Ebben az esztendőben sok öröm ért. Először voltam külföldön, a téesz jugoszláviai utazásra küldött. Nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam a Mathiász-dí- jat. Szép jutalom a sok éves munkámért. Ügy érzem azonban, ez az elismerés a brigádomnak is szól, melynek tagjaival másfél évtizede együtt dolgozom. Ha ehhez hozzáteszem, hogy jó évet zár a téeszünk, családommal 'új házat építettünk, szebb otthonban éljük elkövetkezendő napjainkat, bizony megvan minden okom az örömre. A téli hónapokban a paprikamalomban dolgozom. Több idő jut a családomra, az otthoni kedvtelésekre. Szeretek varrni, kézimunkázni, tévét nézni és olvasni. Falun egy kicsit az erőgyűjtés ideje a tél és az ismeretszerzésé. Szeretnék jövőre és még sok évig olyan energiával dolgozni, mint eddig. Erre vállalkoztam. Ezt határozta el Fajszon minden téesztag is, amikor annakidején azt a képzeletbeli harangot felkötötte... Cs. I. Gyorsítja a fejlődést az együttműködés A novemberi megyei gazdasági aktívaülésen sok szó esett a termelő üzemek, vállalatok, intézmények közötti együttműködésről, amelynek már számos formája alakult ki eddig is. A gazdasági hatékonyság növelésének egyik módja a termelési rendszereken belüli kooperáció. • Zsuzsika és Gyuri mint feleség és férj is együtt dolgoznak a kárpitosműhelyben, a Petőfi szocialista brigádban. (Kiima Győzd felvétele) Zsuzsika és Gyuri avagy: az üzemekben nemcsak munkasikerek születnek Magyar Ferenccel, a Kecske- mét-szikrai Állami Gazdaság igazgatójával arról beszélgetünk, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az eddigiek során. A gaz. daság ugyanis jó kapcsolatokat alakított ki a környező termelő- szövetkezetekkel. — Talán azzal kezdeném, hogy együttműködési megállapodást kötöttünk a Homokhátsági Mező- gazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségével a körzet egységes kertészeti arculatának kialakítása érdekében. A megállapodás kiterjed a kertészet fő ágazataira. Ezek: a gyümölcs-, zöldségtermesztés, a faiskolai együttműkö- dés, a legjelentősebb azonban a szikrai szőlő, és bortermelési rendszeren belüli kooperáció. Az említett együttműködéshez 16 termelőszövetkezet, illetve vállalat kapcsolódott. Jelentős anyagi alapokkal is betársult 9 közös gazdaság. A lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet 10 ezer hektoliteres. a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet ugyanekkora tárolót épített a szikrai borkuni- binát területén. Több szövet átadta pincéjét az állami ga/uu- ságnak. Két társulást állami vállalatunk több mint 5 millió forint állóeszközzel érdekeli a borkombinátban. A szőlőtermesz, téssel kapcsolatos berendezések, borászati gépek és eszközök közös vásárlásába további hat szövetkezet kapcsolódott be egyenként 370 ezer forintot meghaladó értékkel. ■ Az a törekvésünk, hogy valamennyi partnerünket bevonjuk a kölcsönös kockázatvállalásra alapozott termelés, feldolgozás és értékesítés érdekeltségi rendszerébe. A közös beruházásokkal el lehet érni a partnerek tartós és hasznosabb együttműködését. Meg lehet előzni, hogy a szövet- kezetekn^KiciflÉbii /téháíbalacso- | nyabb frazdáséfh'' hatékonyságú borászati üzemeket létesítsenek, amelyek a nagyüzemekkel nem tudnak versenyezni. Ez utóbbival kapcsolatban van egy olyan megjegyzésem is, hogy az állami pincegazdaságok üzemeit, pincészeteit is be kellene vonni az együttműködésbe. Addig ugyanis, míg az állami gazdaságok, s a térme- lőszövetkezetek igyekeznek kapcsolatokat teremteni a kapacitás növelésére, addig egyes állami pincegazdasági létesítmények kihasználatlanok. Az együttműködéseknek további fejlesztéséről szólva az igazgató a következőket hangsúlyozta: — Az iparszerű szőlő- és bor- termelési rendszerek technikai bővítéséhez véleményünk szerint az együttműködők közös anyagi befektetése szükséges. Térségünkben fontosnak tartjuk a szőlőterületek korszerűsítését, az új telepítések előkészítését. A technológiák kialakítása érdekében a rendszerünkhöz tartozó szövetkezetek szőlőterületeit szakmai szempontból tanulmányoztuk. A korszerűsítést két alapvető gazdaságossági szempont szerint sür. getjük. Ezek: az ültetvények hozamának emelése, valamint a hozamegységre vetített jövedelem növelése. Ily módon a szőlőágazat is hozzájárul a jövedelmezőséghez. Az 1976-ban életbe lépő szabályozó rendszer ugyanis a vertikum mind a két részét, tehát a szőlőt és a borászatot egyaránt érinti. Ezért csak mind -a kettő jövedelmezőségének növelése segíti az előrehaladást, illetve ad megközelítően elégséges bevételt a további fejlesztéshez. Mindezt saját számításainkkal tudjuk igazolni. A szőlőtermesztési költségek 1970 és 1974 között csaknem kétszáz forinttal emelkedtek mázsánként, a borászattal kapcsolatos kiadások egy hektó- literre vetítve több mint 300 forinttal, a palackozási költségek pedig megközelítőleg 800 forinttal. Ugyanakkor az értékesítési, átlagár alig 500 forinttal növekedett. Ha az ágazat eredményességét vizsgáljuk ugyanerre az időszakra vetítve, nem lehetünk túlságosan elégedettek. Arra a kérdésre, hogy miként lehetne a terméseredményeket növelni, a szőlőtermesztést jövedelmezőbbé tenni. így válaszolt a gazdaság igazgatója: — Térségünk egyik legfontosabb szőlőtermesztési tennivaló• A Kerskcmct-szikrai Állami Gazdaság pincéjéből évente több mint négy- és félmillió palack kerül exportra az NDK-ban közkedvelt vermutból. ja az ültetvények korszerűsítése, elsősorban pedig alkalmassá tétele a gépi szüret bevezetésére. Gazdaságunk valamennyi szőlőterületét ez év tavaszán már átalakítottuk közép és magas művelésre. Ugyanezt irányoztuk elő a termesztési rendszerhez tartozó szövetkezeteknél is. Hangsúlyozom azonban, hogy az átállás még állami támogatás esetén is jelentős költség. Egy hektárra vetítve 20—30 ezer forinttal terheli az üzemet. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a vertikumból képződő nyereség, a nem csökkentett állami támogatás és a kedvező hitel- nyújtás segíteni tudná társszövetkezeteinknél a korszerűsítést. Szükségesnek látom, hogy az állami pincegazdaságok is jelentős részt vállaljanak a termelő alapok támo^gtásában. A felvásárolt árumennyiség ugyanis ettől függ. »A mezőgazdasági szövetkezetek egyedül nem képesek megoldani a felújítást és az új telepítéseket. ^Gyakran szóvá teszik különböző fórumokon az exportlehetőségek bővítését. Ezzel kapcsolatban a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság vezetőinek is vannak tapasztalatai. — Az elmúlt években az export aránya az üzemekre vonatkoztatva kedvezőtlen volt, és jelenleg is az. A több termelőszövetkezetet is képviselő állami gazdaság, amely kezdeményezője valamelyik iparszerű termesztési rendszernek. nem kapja meg a lehetőséget, . hogy a partnereivel együtt előállított terméket exportálja, még akkor sem. ha erre igény volna külföldről. Pedig az innen származó nyereség segítené a termelő alapok korszerűsitését, a telepítéseket a társulásoknál. Fontos tehát az exportlehetőségek fokozott kiterjesztése. A szikrai szőlő- és bortermelési társulás 1973-ban 2,7 millió palack Cirfandlit exportált a Szovjetunióba. 1975-ben a kiszállított mennyiség 70 ezer palackra csökkent. Az Ámor vermutból jelenleg 4,7 millió palackot exportál a társulás. Az NDK partner azonban .tpbb.mint 10. millió palackot kér,, évente. . . . í *-/ At_»l I í<J j IK' •' JVéleméliyem"ktétiht1 'félül' kellene vizsgálni a pincegazdasági, valamint a termelőszövetkezeti és állami gazdasági társulások teljesítőképességét és az engedélyezett exportarányokat. Elég, ha azt említem, hogy a Szovjetunió és Magyarország között kötött legfelsőbb szintű gazdasági megállapodások sorában a szőlő és n bor rangos helyen van. A szerződések teljesítése, a belföldi ellátás nekünk, termelőknek elsőrendű feladatunk. Gazdaság- politikai irányelveink valóra váltásában a termelési rendszerek és a velük együtt kialakult együttműködések adhatják az alapját a szőlő- és borgazdaságok továbbfejlesztésének —, hangoztatta , végezetül a gazdaság igazgatója. K. S. Volt egy kislány Kalocsán, Zsuzsikának hívták. Amikor kimaradt az általános iskolából, női fodrásznak szeretett volna tanulni, de a divatos szakma utáni tülekedésben félreszorult, nem vették fel. Akkor még nem sejtette, hogy ez a kudarc mekkora jelentőséggel bír a későbbiekre nézve. Egy év elvesztése után azt tanácsolták Zsuzsikának, hogy legyen kárpitos. Könnyű és szép munka vár rá. A kislány elszánta magát, így került a helybeli Asztalos és Építőipari Szövetkezethez tanulónak. Történt ez három esztendővel ezelőtt. □ □ □ Gyuri, a szövetkezet saját nevelésű kárpitos szakmunkása akkoriban katonáskodott. Mekkora szerencse: a szülővárosában, Kalocsán! „öreg" katona korában, tavaly, rég megvolt már a felbecsülhetetlen értékű kis okmánya, amely mindennapi kimenőre jogosítja a harcost, akivel felettesei elégedettek. Így módja volt rá Gyurinak, hogy röpke vizitekre be-beugorjon a szövetkezet kárpitosműhelyébe meglátogatni brigádtársait, akik visszavárták. Egy márciusi napon a szokásos_ nál’r' hosszabban időzött a műhelyben. Este a laktanyai ágyán fekve, az elálvás előtti meditáció perceiben férfiasán bevallotta magának, hogy a kékszemű, sötétszőke hajú tanulólany, Farkas Zsuzsika miatt nem akaródzott eljönni. Csupa vidámság ez a lány, szinte maga is egy csengő kacagás. □ □ □ Beköszöntött a tavasz... Bakó Gyuri még gyakoribb vendég lett a szövetkezetnél. Érdeklődött a munka, az eredmények felől. Derék gyerek ez a Gyuri! — mondogatták a vezetők és a munkatársai, Ragaszkodik hozzánk. Visszajössz-et, ha leszerelsz? — kérdezgették. Vissza — felelte. Akkor már Gyuri nem ment volna máshová dolgozni, még magasabb órabérért sem. Júniusban kitelt a szolgálati idő, kibújhatott a fiú az angyalbőrből. Régi munkahelyén örömmel fogadták a szorgalmas, ügyes munkást. Ezután mindennap láthatta Zsuzsikát, sőt együtt dolgoztak a Petőfi Sándor szocialista brigádban. Sűrűn előfordult, hogy ketten alkottak párt egy-egy bútordarab kárpitozásához. Az sem volt ritka eset, hogy munka után együtt -mentek hazafelé, bár a kislány a város egyik, a legény pedig a másik szögletében lakott. Zsuzsika nem bánta, hogy Gyuri hozzá-hozzászegődött. Sőt! Mert igaz ugyan, hogy a Petőfi szocialista brigád valamennyi férfitagja megadja a tiszteletet a nőknek, a közös munka nehezebb részét is mindig magukra vállalják, mégis, Gyuri az más, olyan kedves fiú ... □ □ □ Július végén már „hivatalosan" együttjárt a két munkásfiatal. Megszerették egymást, s elhatározták, hogy összeházasodnak. Ha majd Zsuzsika letette a szakmunkásvizsgát, ugyanis hátra volt még a tanulóidő utolsó esztendeje. Türelmesen vártak, de csak november közepéig. Akkor Gyuri annak rendjé és módja szerint megkérte a szülőktől Zsuzsika kezét. Nem kapott kosarat, de az eljegyzéssel várni kellett ez év nyaráig, a szakmunkásjelölt menyasszony ballagásának napjáig. Farkas Zsuzsika és Bakó Gyuri — ma is mindketten a Kalocsai Asztalos és Építőipari Szövetkezet dolgozói — augusztus 16-án élték meg életük legszebo napját, akkor tartották meg az esküvőjüket, amin természetesen többen részt vettek a brigádtársak közül is. Nászútra a szövetkezettől kapott beutalóval Ba- latonberénybe mentek a fiatalok. □ □ □ íme egy bizonyíték arra, hogy az üzemekben nemcsak munkasikerek születnek. A. Tóth Sándor (18.) A nőket úgy izgatja a természetellenes jelenségek ’lehetősége is, mint a bogarakat a lámpafény itt ezen a kihalt utcán. Világosítottam volna fel, hogy száznyolcvan fokban eltájolta magát? Minek? Semmi köze hozzá. Én igenis ugráltam volna örömömben, ha Bogár csak egy deka vonzalmat is érez Treff iránt, aki van olyan klassz fej különben, mint a Pubi, sőt klasszabb, mert a vonásai nem olyan szépfiúsan szabályosak, és ezt nem én állítom, hanem a gyengébb nem, sasszemü, menő csajok, akiknek az érdeklődése nemcsak addig terjedt, mint Bogáré. Bogár csak addig méltóz- tatott terjedni, hogy két-három másodperc erejéig elcsodálkozott, amikor észrevette Treff halántékán a barna anyajegyet, ami precízen olyan falevél formájú, mint a francia kártyában a treff. Azt se csak én ^llítom, hogy Treff intelligenciában se marad el a Pubi mögött, meg karrierügyben se kisebbek az esélyei, hiszen nem ő kapaszkodott, hanem érte kapaszkodtak és tenyéren vitték fel az egyetemről a begyre az atomreaktorhoz, és ha Bogár nem többel, csak egy sápadt mosollyal érdeklődött volna iránta, akkor Treff most itthon lenne örálló kutató fizikus, nem Novoszibirszkben aspiráns, de érdeklődés gyanánt egy sápadt mosolyt se kapott... Bogár íniatt fogadta el, hogy évekre áttelepüljön Novoszibirszkbe. Zsuzsa női fantáziája a beteges, nem én: nincs énbennem semmi perverz féltékenység, én kalapot vásároltam Volna a legspeciálisabb szaküzletben és magasba dobáltam volna, ha Bogár és Treff sorsa valahogyan összegubancolódik, és falaztam volna nekik, ha falazni kellett volna, hogy zavartalanul dilizzenek be egymástól, valahányszor elhatalmasodik rajtuk a szex. Ez az ér. formám ... Treff már egy hete itthon van szabadságon, de nem akar eljönni hozzánk. Telefonon keresett engem a gyárban, hogy találkozzunk, de amikor hívtam, hogy startoljon fel hozzánk valamelyik este, csak hümmögött. hogy még bizonytalan az időbeosztása, rengeteg hivatalos elintéznivaló, satöbbi, de majd még felhív, mert velem nvndenképpen akar találkozni. Azóta se jelentkezett. De az se lehetetlen, hogy mégis telefonált. Bogár napok óta, vagyis már több mint egy hete azzal szórakozik, hogy nem veszi fel a telefont, kivéve délután kettő és három között, amikor az én kuncsaftjaim jelentkeznek, máskor nem. Lehet, hogy Treff éppen akkor telefonált, amikor Bogár nem nyúlt a kagylóért, mégpedig pont a strici miatt nem. Holnap felhívom Treff szüleit, hátha otthon találom a fiút. Be is írom a noteszembe a holnapi naphoz. Treff!!! Fúj a homlokom, látom a visszapillantó tüköiben, hogy a volán íve vastag csíkot vágott a bőrömbe . a szemöldököm felett, és itt ülni is ócska állapot, si- lányan közömbös, hogy maradok-e vagy felmegyek, így hát miért ne menjek fel... Köszönök a főosztályvezetőnek, aztán ácsorgók egy ideig a zuhany alatt. Ami megtörtént, azon már csak Kelemen doktor tud változtatni ... o — Még mindig melózol, apa . .. — Miért? Hány óra? — Ott ketyeg előtted az asztalon az órád, ott a logarléc mellett, de én is informálhatlak a pontos időről. Fél kettő. Éjfél után, természetesen. A korosztályodnak már ágyban a helye. Vagy jobb mulatókban. — Ügy látszik, kilógok a sorból. — A hangodoól pedig kivonták a humort. Mondd, apa ... gondod van? Mi ez a vagon papír? — Élénk vita másfélszáz millió forintról. — Az is pénz? Bíznák rám, majd én megkeresném a helyét, az utolsó kopejkáig lenne helye, úgy éljek. Százötvenmillió puha forinton ennyi kazal papírt vitatkozni ... Ráadásul hazaküldik veled, hogy döntsd el. mi? Ne maradj program nélkül szombatra, vasárnapra. Csinos. — Nem én döntök, tudod te azt. Mindenesetre én vagyok a döntéselőkészítés összegezője, hétfőn nekem kell javaslatot ten. nem, ott lesz a miniszternél minden érdekelt, magától értetődő tehát, hogy akárkinek szól majd a javára, amit előterjesztek, a másik érdekelt csoport törvényszerűen tüzet fog okádni rám. — De a góréd úgy mondja be az ultit, ahogy te osztod eléje a lapot. — Egy miniszterről sose lehet előre tudni, igazán kíváncsi-e a véleményemre, vagy netán már előre határozott az ügyben. — Vagy megkapta •fentről a kottát, hogy mit énekeljen. — Minden döntésnek számos összetevője van, Imre... — Ugyan, apa, ne etessük egymást ... Mellékesen, köpök a százötvenmillióra, tőlem négyszáz vagy ötszáz Volvót is vehetnek rajta, csak a te pihenőidődet sajnálom. Százötvenmillió . . . tökéletesen hidegen hagy. — Nem hagyna hidegen, ha felelős lennél érte. De a Volvoi oi jut eszembe, rendben meghoztad a kocsit? — Az ablakból megtekintheted. Innen fentről még kocsinak is Slátszik. Kft emelet magasból minden kocsi tekSnltélyesebb nemcsak egy Skodáról, de még egy Trabantról is azt hiszi az ember, hogy autót lát. — Igen... mindig itt a második emeleten szoktad elkérni. Egyébként ne járkálj, recseg a padló. Nincs kedved lefeküdni? Én* eltenném magam holnapra. De ha előbb ... — Uram, tölthetek egy italt? — Lekötelezel. — Milyen italhoz van kedve, sir? — Ha már ilyen előkelőén kérdezted, whiskyt kérek. Jég nem kell, a szóda elég hideg. Bogár fellöltötte a szifont, mielőtt lefeküdt. — De a magnóját szabályszerűen itt hagyta a padlón. — Hullafáradt volt már szegény gverek. Félig alva támoly- gott be a szobájába, rossz volt nézni. — Mennyi szódát kérsz? — Két ujjnyit. Te nem iszol? — Ha megtisztel, uram, úgy örömmel. — Erezd magad megtisztelve. — Thank jou, sir. Egészségére sir. — Neked is... Fenemód jólesik. — Nekem is. Parancsolsz cigit, apa? — Maradok a pipámnál. (Folytatjuk.)
