Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
/ 1975. december 7. PETŐFI NÉPE • 3 Épül a DOMUS Kecskemét új városközpontjában épül a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat DOMUS-rendszerbcn működő, 2400 m--es bútor, és lakásfelszerelési áruháza. (Szilágyi Mihály felvétele) Befejezte munkáját a KIOSZ VII. országos küldöttgyűlése Szombaton reggel a Vasasszékházban — a beszámolók, az írásos dokumentumok és a határozati javaslat vitájával — folytatta munkáját a kisiparosok VII. országos küldött- gyűlése. A tanácskozáson részt vett Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. Karakas László munkaügyi miniszter, dr. Villányi Miklós pénzügyminiszterhelyettes, és Bonifert Adóm, az MSZMP KB alosztályvezetője, valamint a lengyel, az NDK- beli és az olasz kisipari kamara küldöttsége is. A vitában felszólalt Keserű Jánosné, aki az MSZMP KB és a kormány nevében köszöntötte a küldöttgyűlést,' elismerését fejezte ki a kisiparosok egész társadalmunk számára hasznos munkásságáért. A küldöttek — a gazdasági irányító és a társadalmi szervek segítőkészségének nyugtázása mellett — főként az adózás további differenciálását, a szociális ellátás javítását, az utánpótlás problémáinak megoldását szorgalmazták. A továbbiakban sor került az országos választmány és a vezetőség megválasztására. (MTI) Az ifjúságért • Bács-Kiskun megyében száz- ki lene ifjúsági klubot tartanak nyilván. A közösségek tagjainak száma mintegy hat. és félezerre tehető. Ha viszont számbavesz- szük azokat az alkalmi és klubszerű csoportosulásokat, amelyek vállalatok, szövetkezetek különböző helyiségeiben, különféle rendszerességgel jönnek létre és nem szerepelnek a hivatalos listákon, bízvást feltehetjük, hogy nyolc-tízezer azoknak á fiataloknak a száma, akik keresik az érdeklődésüknek és közösségi hajlamaiknak megfelelő lehetőségeket személyiségük sokrétű kibontakoztatására. Az ifjúsági klubok mozgalma a hatvanas években terjedt el hazánkban. Bács-Kiskun megyében egy kissé megkésve szerveződtek az első csoportosulások, de lassan-lassan felzárkózunk az országos átlaghoz, sőt már néhány kiemelkedő közösséggel is büszkélkedhetünk. A fejlődés azonban nem egyenletes. Melyek azok az akadályok, amelyek a fiatalok közösségteremtő szándékainak útjában állnak? KISZ-gyűléseken, a múlt évi ifjúsági parlamenteken elhangzó felszólalások jól körvonalazták azt a tényt, hogy nem egy községben, szövetkezetnél vagy üzemben szemléletbeli zavarok gátolják a klubmozgalom kibontakozását. A különböző szintű vezetők közül sokan mintha nem akarnák tudomásul venni. hogy a fiatalok társas együtt- létének több anyagi, tárgyi ésj személyi feltétele van. • Minden klub alapja egy helyiség, amelyben megrendezhetők a rendszeres összejövetelek. Néhány alapvető berendezési tárgy sem nélkülözhető; úgymint bútorzat, játékok, valamint a televízió, rádió, magnetofon és lemezjátszó együttese. Az előbbieknél nem kevésbé fontos, hogy egy úgynevezett „jogi személy” — vállalat, szövetkezet, tanács, vagy művelődési intézmény — vállaljon felelősséget a klubért, segítse, ellenőrizze a működését. Ezt a feladatot rendszerint egy alkalmas személyre, a klubvezetőre hárítják. A három „alapfeltétellel” még csak-csak tisztában vannak az ifjúsági klubok fenntartói. A legtöbb gyakorlati probléma azonban a negyedik követelményből, a működéshez szükséges anyagi fedezet megteremtésének hiányából adódik. A fiatalok felszólalásainak a leggyakrabban visszatérő mottója az volt, hogy „megszerveztük a klubot, társadalmi munkával kialakítottuk a helyiséget, de miből vásároljunk berendezést, illetve miből pótoljuk az elhasználódott eszközöket”? Az ifjúságpolitikai határozató-' kát követően a közösségek egyre jelentősebb társadalmi segítséget kapnak — elsősorban az állami költségvetésből. A központi és a megyei ifjúsági alapból az utóbbi két évben csaknem egymillió forintot fordítottak támogatásukra. A klubok elsősorban különböző pályázatok útján nyerhetnek pénzösszegeket. A kapott anyagiakat rendszerint meghatározott felszerelési tárgyakra vagy építési-átalakítási szükségletekre fordíthatják. • A megyei klubtanács javaslata alapján az idén huszonnyolc jól dolgozó közösség tudja a felszerelését cserélni, bővíteni, illetve újjávarázsolni az összejövetelek célját szolgáló helyiséget. Ha ehhez hozzászámítjuk a központi forrásokból megsegítette- ket, akkor is a működő klubok csupán alig felének csökkentek gondjai. Pedig a többiek, a közösségi alakulás kezdetein állók talán méginkább támogatásra szorulnak. Sok fenntartó szervnél azzal a felkiáltással utasítják el az anyagiakat kérő fiatalokat, hogy ösz- szejöveteleik alkalmával „úgyis csak táncolnak, zenét hallgatnak” és ez értéktelen időtöltés. Akik viszont ezt állítják, nyilván megfeledkeztek arról, hogy egykor maguk is nagy kedvvel járták a szvinget vagy keringőztek és ebből semmi rossz nem származott. És az sem jut eszükbe, hogy a harmonikus, jól szervezett emberi közösségek sokoldalúan fejlesztik az egyéniséget. A mai fiatalok többségét nem elégíti ki az üres szórakozás. Szívesen néznek filmet, látogatnak el kiállításokra, hallgatnak meg előadásokat, vitatkoznak hozzáértő vezető irányításával a világ jelenségein. De mindehhez méltó, legalább a vendéglátóipar színvonalával. vagy otthonukkal egyenértékű környezet szükséges. Ennek kialakításához, az előadói tiszteletdíjak, útiköltségek megtérítéséhez és a klubok folyamatos működéséhez azonban rendszeres anyagi támogatásra van szükségük. • A fiatalok eme jogos igényét ismeri el az MSZMP XI. kongresszusának határozata, amely kimondja, hogy „az ifjúság körében folyó eszmei-politikai nevelésben növelni kell a társadalom minden szervezetének, minden tagjának felelősségét és aktivitását”. P. M. Öttornyú múzeum Dunapatajon Az egykori dunapataji unitárius kistemplomot megvásárolta a Bács-Kiskun megyei Tanács A rég bezárt öttornyú — fiatornyos — és deszkamennyezetű, érdekes erdélyi stílusú épületet rövidesen felújítják és múzeumnak rendezik be. Pastyik István, a Pataji Múzeum igazgatója elmondta, hogy itt mutathatják be az elmúlt másfél évtized alatt felgyülemlett, értékes helytörténeti, illetve néprajzi jellegű anyagokat, amelyek rég közönség elé kívánkoznak, de nem valók a meglevő múzeumi parasztházba. Ily módon közönség elé kerülhetnek például Kodály Zoltán dunapataji kapcsolatainak, látogatásainak dokumentumai. Bemutathatják a 45 hangszerből álló, páratlan helyi citeragyűjte- ményt. Erről egyébként Kodály is nagy elismeréssel szólt. A változatosan faragott, díszített pataji muzeális citerák közt vannak többféle állatfejesek, akad teljesen különleges, egy halalakú népi hangszer, az áttört díszítések pedig az ősi Nap-kultuszt is szimbolizálják. Kiállítási tárgyak lesznek a pataji népi építészet megmentett tárgyi emlékei. A legújabb szerzemények egyike, egy fiókgeren- da-darab különösen értékes. A lebontott öreg ház egykori építője, Kiss Sándor pataji ácsmester ezt írta rá vastag ceruzavonásokkal: „másik házam le égett 1856. Augusztus 16. Napján akkor le égett 108 Ház Vasár nap délután". Üjabb adalék ez a csaknem 120 éve történt pataji tűzvész körülményeinek felderítéséhez. Nyilvánosságra kerül majd a Pataji Múzeum egyedülálló térképgyűjteménye, amelynek érdekessége, hogy a sok kartográfia mindegyikén feltüntették Pa- tajt is, bár a térképek Európa különböző országaiban készültek a múlt századokban. A régészeti tárgyak Közül különösen értékesek azok, amelyek azt bizonyítják. hogy a nagymúltú helység környékén már az őskorban is éltek emberek. A megyei tanács közművelődést segítő anyagi támogatásával létrejövő intézmény ugyanakkor más rendezvényekre is alkalmas lesz. Otthont ad majd kamarakoncerteknek, különféle előadásoknak. irodalmi rendezvényeknek és egyéb ismeretterjesztő eseményeknek is. Rapi Miklós O * * tvenhét évvel korábban, december 7. napján látott napvilágot az alig két héttel korábban megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának napilapja, a Vörös Űjság. Éppen ezért éz a nap a magyar sajtó minden év. ben megismétlődő ünnepévé lett. Az első kommunista újság hangja, célkitűzései, közérthetősége — a társadalmi sorsforduló miatt — nemcsak a magyar nép életében, hanem a magyar sajtó történetében is fordulópont. Soha annak előtte hasonló bátorsággal, lelkesedéssel nem hirdették a magyar nép, a munkásosztály igaz ügyét, amelynek gyökerei a kommunista tanokban és a szocialista célkitűzésekben fogantak. A Tanács- köztársaság leveréséig megjelent 151 példány elévülhetetlenül hirdetni fogja a kommunista sajtó hitelét és magasabbrendűségét. Századunk eleje haladó újságírásának már volt miből táplálkoznia. Hiszen a marxizmus klasszikusai mindmáig hasznos és irányt mutató alapelveket szögeztek le, és több mint egy évszázada harcoltak a cenzúra önkénye ellen. Marx különösen szenvedélyesen ostorozta. Azt mondotta erről a rossz rendőri rendszabályról: „Mert nem éri el azt, amit akar, és nem akarja azt, amit elér.'" A nagy gondolkodó klasszikus tömörséggel fogalmazott az akkor áhított szabad sajtóról. „A népszellem éber szeme agy nép megtestesült bizalma önmagában. A sajtó az az eszményi világ, amely állandóan a valóságból buzog és — egyre gazdagabb szellemként — az új éleiet hozza magával és visszaáramlik belé." Lenin a sajtó tulajdonságaként az eleven politikai munkát és eleven agitációt említi. j-fzek a klasszikus gondolatok r~* a felszabadulás után újjá- született kommunista sajtóban, szocialista rendünkben mind megvalósulnak. A sajtónap mindig alkalom arra, hogy önmagunkat vizsgálva mérlegre tegyük tetteinket, és újabb törekvésekkel ígérkezzünk el a holnapnak. Természetesen a sajtó minden esztendőben más és más körülmények között ünnepel. Esztendővel korábban legfőbb tennivalónk a XI. kongresszusra való készülődés, az azt megelőző négy év eredményeinek a közvélemény elé tárása és ezzel összefüggő sok-sok politikai kérdés megtárgyalása volt. Az egy évvel későbbi mai helyzetben már a XI. kongresszus határozatai megvalósításának kötelezettségeiről szólunk, s annak az élet, a társadalom valamennyi területére való érvényességéről. Ez is azt bizonyítja, hogy a sajtó elválaszthatatlan a társadalomtól, amelyet tükröz, amelyen változtatni akar. Az újságírók az adott társadalom tagjai, s feladatuk, hogy világnézetüknek, fel- készültségüknek, szakmai tudáNépszolgálat suknak megfelelően a legjobban szolgálják a társadalmi fejlődést. Mindebből az is adódik, hogy a sajtó szükségszerűen elkötelezett. Ez az elkötelezettség hasznos, ha az emberi haladást szolgálja, s visszahúz, ha haladásellenes erőket támogat. A sajtószabadság nem valami tértől, időtől független tájékoztatást jelent, hanem a nép, a társadalmi haladás magas szintű szolgálatát.-r -ra a mai magyar sajtó, illetve r~§ lapunk munkásságát vizs- ■*- “*■ gáljuk, magabiztosan vallhatjuk, hogy eleget teszünk hivatásunknak. Lapunk fontos fegyver és eszköz a párt kezében, olyan tömeges orgánum, amely százezernél több olvasóhoz juttatja az általános pártpolitikán nyugvó megyepolitikai elgondolásokat. Ennek tengelyében pedig nem más áll, mint a szocializmus építése ügyének szolgálata, a naponkénti meggyőzés. Az újságírók tolla mindig sokakhoz szól és maradandóan, tehát nagy a leíróit szó ereje. De nagy a hitele is. És ez a hitelt érdemlő bizalom szűnni nem akaróan az újságírók felelősségérzetéből, kommunista elkötelezettségéből, pártosságából, szocialista tudatosságából, a társadalom formálásának szándékából fakad. A mai szocialista sajtó, közte lapunk népszerűségét is elsősorban politikai tartalma adja. Az olvasónak az „imponál”, ha a lapból áradó információkon túl művelődhet, megismerheti a gazdaságpolitikai célkitűzéseket, s egyáltalán a párt politikáját, amely a mindennapok eseményei során valósul meg. Az olvasó azért is bizalommal van a párt politikáját képviselő sajtó iránt, mert a lapok általában színesebbek, érdekesebben tálalják mondanivalójukat, témáik találkoznak az olvasó törekvéseivel, de azért is, mert megleli benne a közélet ferdeségeinek figyelemmel kisérését, kritikáját is. Kritikai munkásságunkkal azonban Vajon hányszor indult így mindennapi kézbesítöútjára 1952 óta Sántha István tiszakécskei postás? Mert azóta van közszolgálatban. Akkoriban még nemcsak a bajusza, szemöldöke, hanem ma már fehér haja is inkább feke- téllett. — Szokott elfáradni? — A hosszú út... A 3-as kézbesítési körzet az övé. Hét utcájában 13 800 méter a lemért útszakasz. Ezt járja be nap mint; nap. Illetve többet, hiszen 300—350 házba igencsak belátogat, tehát ennyiszer „kiágazik” a térkép szerinti távolság. Amikor kezdte, még 3 postás látta el belterületen a kézbesítő- szolgálatot. Most már hatan csinálják ezt, de — mint mondja - egyenként jelentősen nagyobb terheléssel, mint az akkoriak. — Abban az időben a táskában elfért levél, újság, küldemények. Most már ... A postai színű — piros, zöld — kerékpár első. hátsó csomagtartó_ jára is táska került, Az eredetinek továbbra is a vállon a helye Mindenki jóismerőse így fér el az a 25—30 kilónyi kézbesíteni való, ami csak amolyan átlagsúly. Mert amikor a hét második felében megjelennek a képes-színes lapok, heti sajtótermékek bizony felborul az átlag ... S ha esik, ha fúj, ha hőguta fenyeget, ha fagymámor, a levelet, értékcikkeket, utalványokat, pénzt, újságot, totó-, lottó- szelvényt, — de minek soroljuk — vinni és vinni kell. — Értékcikkeket? — Igen. Bélyeget, lapokat, utalvány-nyomtatványt, s hasonlókat, örülnek az idős emberek, hogy nálam kapható; nem kell be- kutyagolnii érte a község közepére. Még kérnek is, ugyan hozzon már holnap ezt vagy azt. — Nyilván, nemcsak saját körzetében ismerik? —• Ó... községszerte, s a határban is ... Meg a gyerekek. Érzik, hogy szeretem őket. Sokszor úgy közrekapnafc, alig tudok elhajtani köztük a biciklivel. — Tessék felvenni, postás bácsi! — Na, ülj fel, de csak három ház- hossznyira. — Aztán cseréljük a potyautast. önkéntelenül is Zsebére tapint. — Mindig van nálam cukor, öt-hat szemnek minden találkozáskor van gazdája. Jóbarátok vagyunk. Mikor várják a megjelenést, messziről kiabálják: — , Postás bácsi, megjött már a „Dör- mögő”? — Van öröm, ha igen. Ha meg nem, megegyezünk: addig majd dörmög a postás bácsi nektek. Tudom, hogy szakszervezeti bi_ zalmi is. — Volt-e már üdülni? Mintha elodázni akarná a választ. Tán most számlálja magában? — Egyszer — a Mátrában. Pedig lett volna beutaló, még ha ritkán is jön kedvező időpontra. Senki nem mondhatja, hogy „maga felé hajlott a keze”. Szereti a gyerekeket. Vajon a fiatalokat vonzza-e ez a pólya, még mindig nem lehetünk elégedettek. Az újságírók közéletisé- ge többek között abban is megmutatkozik, hogy bátran vet fel olyan kérdéseket, amelyek a közvéleményt foglalkoztatják. Szem előtt tartandó munkásságunkban, hogy a kritikai elemek szaporításával együtt a bírálat legyen átgondolt, megalapozott és azt tükrözze, hogy á bíráló a hibák ellen harcol, a párt politikájának védelmében, a szocializmus érdekében. Erre annál is inkább szükség van, mert társadalmunk fejlődése, a szocialista demokrácia kiszélesítése, az előttünk álló gazdasági-politikai feladatok megoldása a sajtó ilyen irányú továbbfejlődését is megköveteli. De arra is ügyelni kell, hogy úgy fessünk igazi képet társadalmunkról, hogy az elismerés és bírálat aránya megfeleljen az eredmények és a hibák életben jelentkező arányának, súlyának. Ugyanakkor merjünk bátran és szenvedélyesen dicsérni. Néha úgy tűnik, mintha ehhez jobban hiányozna a bátorság. A bírálatoknál pedig tartsuk magunkat ahhoz a fő követelményhez, amelyet úgy neveznek, hogy újságírói alaposság és felelősség. A szocialista újságírás nagy sikere: nagymértékű elterjedtsége, olvasottsága. Bálint György, a mártírhalált halt nagy magyar publicista a maga idejében írásainak társadalmi hatását, illetve hatástalanságát illetően még így busongott: „Most dobozokat csomagolnak belénk és összegyűrnek, soha senki sem fog többé elolvasni.” Ez a szomorkodás, amely lépten-nyomon elődeink, a régi haladó szellemű szerzők mellé szegődött, ma már nem sajátja az újságírásnak. Az írások hatékonysága, hasznossága, közvetlen társadalmi haszna, üzemek, munka- csoportok, szocialista brigádok együttérzése a lapokban felvetett cikkek politikai törekvéseivel, a sok-sok visszajelzés mind-mind jó biztatás a ma szereplő írók és a ma megjelenő újságok számára. £1 ha a sajtó szocialista szel- lerne és az újságíró meg- győző, önálló állásfoglalása, népszolgálatot teljesítő munkája még tovább acélosodik, ha közkinccsé tesszük a jó tapasztalatokat, ha továbbhintjük a világosságot, ha a feldolgozás még választékosabb lesz, akkor a ma- gyar sajtó és közte lapunk is, még nagyobb közkedveltségnek néz elébe. Weither Dániel amelyen annyit lehet mozogni, ismeretséget szerezni, barátságot kötni? Van-e elég utánpótlás postáséknál? — A jelenlegi szükséges létszám megvan ... Fiatalok is megmegpróbálják a szakmát, de egy_ két hét múlva többen hátat fordítanak ... Egyrészt felelősségteljes munka... — De talán nem ez riasztja őket? — Inkább az, hogy itt vasárnap, ünnepen' is készenlétben kell állni. Ha háromnapos ünnepy van, abból az első szintén elmegy. Azzal lehetne kedvet csinálni, ha az ünnep csakugyan egész szabad lenne. Mert egy ifjú embernek nem elég csak azzal érvelni, hogy azért is szép ez a szakma, mivel szabad levegőn dolgozik az ember, jár-kel, lát, hall, beszélget. A szabad napról nehezebben tud lejpnondani. ... Lám, milyen jó, ha a postás nemcsak a maga dolgát végzi hűséggel, tisztességgel, hanem a szakma emberi oldaláról is gyűjti a véleményeket, tapasztalatokat. Ezért, is oly régen bizalmi Sántha István. Tóth István • Bent az asztalnál a válltáskát rakja meg Sántha István. Tőle jobbra Vargha István brigádvezető készülődik. ö is a kécskei posta egyik régi dolgozója: • Mindjárt útrakész a piros-zöld postásbicikli. (Tóth Sándor felvételei)
