Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-05 / 285. szám

' * PETŐFI NÉPE • 1975. december 5. „Kis” ügyek, nagy célok Miben jár a kisgyerek? • Hazánkban a szocialista épí­tőmunka új szakaszába léptünk, amikor pártunk a társadalmi ha­ladás újabb perspektíváit tárhat­ta dolgozó népünk elé. A XI. kongresszus határozataiban meg­fogalmazódtak azok a célkitűzé­sek, melyeknek végrehajtására a közeli és távolabbi jövőben össz­pontosítani kell erőfeszítéseinket, mozgósítani kell a társadalom valamennyi rétegét, a hazáját sze­rető és a szocializmus ügyét ma­gáénak valló valamennyi állam­polgárt. Napjainkban a párt, a társa­dalmi. az állami és a gazdasági szerveink azon munkálkodnak, hogy saját területükön kidolgoz­zák a kongresszusi határozatok­ból adódó helyi tennivalókat, il­letve jó néhány területen már a gyakorlati végrehajtás is meg­kezdődött. Pártszerveink, pártszerveze­teink és minden kommunista közös és személyes felelőssége, hogy a szemléletben és a cse­lekvésben egyaránt érvényesüljön a társadalom érdeke, hogy segít­sék megvalósítani azokat a he­lyi célkitűzéseket, melyek a kong­resszus által kitűzött nagy célok irányába hatnak. E két alapvető feladat szoros egységet képez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az előttünk álló feladatokat nem le­het csak „fő vonalaiban”, úgy­mond „globálisan” megoldani, hanem azok valóra váltásáért a hétköznapok során aprólékos munkával nap mint nap meg kell dolgozni. De a szocialista építő­munkánk eddigi gyakorlata arra is bizonyságul szolgál, hogy. «a helyi feladatokat is úgy lehet csak sikeresen megvalósítani, ha állandóan szem előtt tartjuk az általános társadalmi, politikai és gazdasági célkitűzéseket. Az előttünk álló nagy felada­tok megvalósításához az egyes részfeladatok következetes és si­keres megoldásán keresztül vezet az út. Aki elhanyagolja vagy le­becsüli a saját munkaterületén jelentkező kicsinek látszó, de fon­tos részkérdések elintézését és csak az úgynevezett „nagy hord­erejű” dolgokban serénykedik, nem mondhatja el magáról, hogy eleget tett a társadalmi várako­zásoknak. Az élet valamennyi területén számos meggyőző példa van arra, hogy a kis dolgokból lesznek a nagy ügyek, hogy „glo­bálisan” legfeljebb csak ideig- óráig lehet dolgozni, mert ez előbb-utóbb visszaüt. • Számos esetben lehetünk ta­núi az olyan fajta véleménynek és magatartásnak, hogv ez vagy az a nagy ügy szempontjából „mellékes", vagy „elhanyagolha­tó” dolog. Sem a pártmunka, sem az áilami vagy gazdasági te­vékenység területén nincsenek el­hanyagolható dolgok. Jogos az a megállapítás, hogy aki érzéketlen a napi problémákkal, az aprólé­kosnak látszó dolgokkal szemben, az képtelen arra is. hogy a kö­zösség érdekeit szolgálja. Az egyik mezőgazdasági üzemünk vezetője például fáradhatatlanul járta a megye és a járás állami, pénzügyi és kereskedelmi szer­veit előnyös gazdasági lehetősége­ket kutatva a közösség számára, A nagy utánjárás közepette azon­ban a saját gazdaságának állat- tenyésztő telepére fél év alatt egyszer sem jutott el. mondván, hogv neki erre nincs ideje. Fia ugyanis legalább egyszer gondot fordít annak ellenőrzésére, hogy miként folyik az állatok takar­mányozása, és milyenek a tartá­si körülmények, több százezer fo­rintot is megtakaríthatott volna. Természetesen az élet minden területén vannak különös jelen­tőséggel bíró dolgok, 'úgymond „kiemelt feladatok”. Az Is nyil­vánvaló, hogy ezekre fokozott fi­gyelmet és energiát kell szentel­ni, mert kihatásaik akár politi­kai, akár gazdasági tekintetben ezt teszik indokolttá. De még az ilyen jellegű kérdé­sekben is a megoldás kucsát ki- nek-kinek a saját portáján, hely­ben kell keresnie és megtalálnia. Éppen a közelmúltban fordult elő, hogy az egyik ipari üze­münkben a munka- és üzemszer­vezés megjavításával kapcsola­tos párthatározat végrehajtására az igazgatói körlevelek és a ter­melési tanácskozások sorozata csak általános instrukciókat adott, minduntalan csak azt ismételve, hogy „jobban ki kell használni az e téren levő üzemi tartalékokat”, de addig amíg pontosan meg nem állapították és meg nem hatá­rozták. hogy melyek ezek a tar­talékok, tulajdonképpen semmit sem tudtak előbbre jutni. • E néhány példa is arra hív­ja fel a figyelmet, hogy a szo­cialista építőmunka további fel­adataira vonatkozó központi ha­tározatok csak úgy hozhatnak megfelelő eredményeket. ha azokban mindenki megtalálja a saját feladatát és megvalósítja azokat a helyi tennivalókat, me­lyek végül is majd a nagy egé­szet; az általános célkitűzések si­kerét hozzák. Dr. Latos István az MSZMP PB alosztályvezetője Gázvezeték Bulgáriában A Szovjetuniót és Bulgáriát összekötő földgázvezeték építése a tervek szerint 1978-ban fejező­dik be. Jelenleg is már tíz nagy bolgár iparvállalat működik szov­jet földgázzal, s három év múl­va ismét tíznél több vállalatot és gyárat kapcsolnak a vezeték­hez. 1978-ig még 265 kilométer gáz­csövet kell lefektetni, ebből 20 kilométert hegyes terepen. Az építkezéssel egy időben meg­kezdik a szovjet földgáz két leg­nagyobb dél-bulgáriai felhaszná­lójának: a Sztara Zagora-i és a dimitrovgrádi vegyipari kombid nátnak a földgázra való átállítá­sát. A szakemberek számítása szerint ez mindkét kombinátnál 30—35 százalékkal csökkenti majd az ammónia előállításának ön­költségét. A kombinátok rekonst­rukciójára fordított összegek tíz hónap alatt megtérülnek. Hajógyártási együttműködés .Az 1976—80. évekre szóló szov­jet—lengyel kölcsönös hajó- és hajóberendezés-szállítási egyez­mény — amelyet a közelmúltban írtak alá — az előző ötéves terv­időszakhoz képest kétszeresére növeli a hajóipari áruforgalmat. Lengyelország az egyezmény ke­retében halász-, halfeldolgozó-, hűtő-, fűrészáru- és konténerszál­lító, valamint 105 000 tonna víz- kiszorítású hajókat gyárt partne­rének. A Szovjetunió tank- és szárnyashajókat, valamint hajó­berendezéseket ad cserébe. (BU- DAPRESS—APN) Bár hátra van még egy hónap az esztendőből, a Kecskeméti Ci­pész Szövetkezet dolgozói már megfogalmazhatják 1975 főbb ta­nulságait. Minidenekelőtt azt szögezhetik le, hogy a jó minő­ségű, tetszetős árura ebben az évben is bőven akadt vevő: ha 100 ezer párral több gyermek­cipőt gyártottak volna, azt is mind el tudták volna adni az elkészülő 200 ezer pár mellett. Az augusztusi országos cipő­ipari börzén — amelyen a szö­vetkezet 1976. első félévi kapa­citását lekötötték szerződések­kel — a kereskedelmi vállalatok öt új gyermekcipő-modellen kí­vül három 1975-ös fazonból is rendeltek. Ugyanis ezeknek a három színkombinációval gyár­tott lábbeliknek az idei népsze­rűségéből a kereskedelmi part­nerek arra következtettek, hogy a vásárlók jövőre is keresni fog­ják őket az üzletekben. Az el­adott öt új modell közül négy szandál, egy pedig cicamintás lenvászonból és bőrből szerkesz­tett, mikroporózus gumitalpú száras cipő, amely szintén ta­vaszra és nyárra való. Szandál­ból 80 ezer párat rendeltek a szövetkezettől, többet, mint ed­dig bármikor. A tervek szerint a jövő év első felében összesen 120 ezer pár gyermekcipőt állí­tanak elő. Hogy az 1976 első félévi ter­mékmennyiség ennél kevesebb vagy több lesz, az attól függ, mikorra tudják befejezni a fo­lyamatban levő üzembővítést. A Kecskeméti Cipész Szövetkezet — mint arról korábban már be­számoltunk — 2 millió forint ál­lami támogatást kapott kapa­citásának növelésére, azzal a ki­kötéssel, hogy 1976-ban az ez évinél 100 ezer párral több gyer­mekcipőt gyárt. Ennek legfőbb feltétele a régi zsúfolt üzem ki­bővítése. A termelő területet a Kecskeméti Kesztyűs Szövetke­• Szabó Gergely modellező be­mutatja az egyik új gyermek- cipömodellt. zet Ötemető utcai üzemházának megvásárlásával nagyobbítják. Az ottani helyiségekben az úgy­nevezett alja-gyártást és a kész­termékek csomagolását végzik majd. Az átköltözés időpontjaat- tól függ, hogy a Dél-magyaror­szági Áramszolgáltató Vállalat az új üzem működéséhez mikorra tudja a szükséges energiaforrást megteremteni. A gyerekcipőt gyártó szövetke­zet gépállományának az állami támogatásból történő felújítása sem fejeződött még be. Az év végéig esedékes hét új sima tű­zőgép és két nyugatnémet, talp­varrásra használt nehéztűzőgép megérkezése és üzembehelyezé­se. Már biztosra vehető, hogy a Kecskeméti Cipész Szövetkezet dolgozói az idei 200 ezer párat előíró tervüket december 23-ra teljesítik. A modelltervező szak­emberek jelenleg már 1976 má­sodik felére készülnek: a gyár­tandó béleletlen száras cipőket béleltre tervezik át. A. T. S. ZÖLDSÉGGYÁR A KAUKÁZUSBAN A Kiszlovodszki Kísérleti Üveg­házi Kombinátban 120 ezer négyzetkilométer területen ter­mesztenek zöldséget. Az észak­kaukázusi üdülőhelyeken ez a harmadik ilyen nagyságú gazda­ság. Az új kombinát lehetővé te­szi, hogy folyamatosan friss zöldséggel lássák el a közelé­ben levő szanatóriumokat és üdülőket. A gazdaság az elmúlt évben több mint ötezer tonna zöldséget termelt az üdülőváro­sok részére. A kiszlovodszki kombinát ipa­ri jellegű mezőgazdasági léte­sítmény. A növénytermesztés és a betakarítás valamennyi folya­matát automatizálták. Az üveg­házak hőmérsékleti viszonyait automatikus készülékek szabá­lyozzák. # Termékeny föld, meleg és napfény, gépesített gazdaság biztosítja a kiszlovodszki üvegházakban, hogy egy négyzetméteren több mint 29 kiló uborka, vagy 15 kg paradicsom teremjen. Miről írnak megyei laptársaink? Premixüzem épül Bábolnán Mint ismeretes, az iparszerű nagyüzemi állattenyésztés hazai továbbfejlődésének egyik kulcs­kérdése a felhasználandó takar­mány minőségének, hatékonysá­gának javítása. Ezért is 'döntő jelentőségű a Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombinát, a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termé­kek Gyára, valamint a Kőbányai Gyógyszerárugvár most megalakí­tott közös társulása, amely a gaz­daságos állattartásnál ma már nélkülözhetetlen gyógytápok, ho­zamnövelő és más speciális ható­anyagok előállításával, forgalma­zásával foglalkozik. Részleteket a Tatabányán megjelenő Komá­rom megyei újság, a DOLGOZOK LAPJA közöl. Megtudjuk a cikkből, hogy a társulás 120 millió forint költség­gel épít Bábolnán korszerű pre- mixüzemet. Berendezéseit svájci cég szállítja. Tervek szerint 1977 tavaszán kerül átadásra a magas fokon automatizált létesítmény — szakembereit az említett vállala­tok biztosítják —. ahol egyelőre baromfi-, sertés- és juhpremixet készítenek az iparszerű állatte­nyésztő telepek és az intenzív háztáji fajták számára. Mivel ilyen anyagokat jelenleg mintegy 15 ezer tonna mennyiségben im­portál a népgazdaság. így az évi 30 ezer tonnányi bábolnai ter­mék bőven fedezi az országos szükségletet. Bővül a szegedi Patyolat-szolgáltatás A szomszédos Csongrád megye székhelyének. Szegednek a napi­lapja. a DÉLMAGYARORSZAG számol be arról, hogy a helyi I’atyolat-szolgáltatás köre tovább bővül. Az új évtől kezdődően a városban kölcsönözni lehet ágy- nemügarnitúrákat; mintás, tük­rös paplanhuzatokat, kis- és nagypárnahuzatokat, valamint fe­hér lepedőket. A három hét ha­táridejű kölcsönzés megkönnyíti a fiatal házasok, az albérletben lakó diákok, a nyugdíjasok és a nagycsaládosok otthoni munkáját. De segíti a háziasszonyokat is, akiknek a jövőben a több napig maradó vendégek miatt sem szük­séges új ágynemű-garnitúrákat vásárolniuk, hogy aztán azok so­káig ott sorakozzanak használat­lanul a fehérneműs szekrény pol­cain. összeállította: Velkei Árpád Jó lesz vigyázni, fiúk! Fiúk, fiúk — nem azért mon­dom, de össze kell szednünk ma­gunkat. Mármint abból a szem­pontból, hogy létszám-kisebbség­ben lévén a lányokkal szemben — nyeregben érezhetjük magun­kat. Tudniillik ez maholnap il­lúzió. Világosabban: múlóban t'annak azok az idők, amikor szinte fenn­héjázva dalolhattuk, miszerint — „Találok én szeretőt; minden uj- jamra kettőt...’’ Még világosabban: kezdünk szemmel láthatóan és kézzel fog- hatóan többen lenni, mint a lányok. Tehát — kezdünk lét­számfölénybe kerülni. Abszolút számunkat tekintve ugyan még mi, fiúk voltunk kevesebben ez év elején, de... Szóval, az új Statisztikai Évkönyvből többek között megtudhatjuk, hogy 1975 elején 1(1 millió 509 ezer lakosa volt az országnak, s ebből 5 mil­lió 97 ezer, tehát a felénél keve­sebb — a férfi. Végösszegben te­hát még mindig túlsúlyban van­nak a nők, de ... és mégegyszer de... 40 éven aluli férfiak 3 millió 6/ ezer 500-an lótnak-futnak, él­nek a hazában, míg velük szem­ben, jobban mondva párhuzamo­san már csupán 2 millió 968 ezer 900 nő teszi ugyanezt. így tehát a bírásabb, azaz fiatalabb kor­csoportokban már — „fölényben" vannak a férfiak. Másképpen fogalmazva, létszámukat tekint­ve, a tlök kerültek alul. Nem nagyon ugrálhatunk hát, mi, fiúk. hogy például nekünk igazán édesmindegy, szépek va­gyunk-e, vagy rondák, hiszen a lányok jóval többen vannak, nyu­godtan válogathatunk közöttük, s még akkor is — miként a nó­tával is tanúsítottuk — „minden ujjúnkra kettő" akad. Nem fölényeskedhetünk már, nem bizony. S jó, hogy a statisz­tika idejében észretérít bennün­ket. így bízvást remélhetjük, hogy szép menetelesen leszállha­tunk a magas lóról, amelyen „rit­kaságunk” túltengő tudatában ül­dögéltünk eleddig. Beképzeltsé­günk bástyái mögött aztán min­dent megengedtünk magunknak. Pacuhaságtól kezdve, ormótlan kiillemen át a málészájúságig — mindent könnyen vettünk. Va­kon bedőlve a torz ideológiának, hogy tudniillik: „Nem baj. ha a férfi olyan csúnya is, mint az ördög, csak...” Nos, ennek vége. Ha nem ka­punk észbe, csakugyan loholha­tunk majd, mint az a bizonyos eb —, akkor se tudunk a ked­vünkre való leányzó mellett ki­kötni. Egyszerűen azért, mert a lányok nem egyeznek ma már olyan könnyen bele, hogy — tisztesség ne essék, szólván — az első jöttment melléjük szegőd­jön. Az aktív korosztályokat te­kintve mi, fiúk „kerekedtünk fö- litl" számbelileg, ami azt vonja maga után, hogy lehet belőlünk válogatni. A selejtesének, fér­gesének befellegzik, mihelyst az ósdi férfiközpontúság bázisáról akar oldalbordát választani ma­gának. S akit még mindig fanatizál a férfiúi önérzettúltengés és csak legyint, mondván, hogy ez csu­pán amolyan országos statiszti­ka, pislantson bele Bács-Kiskun megye Statisztikai évkönyvébe, a Népesség—Népmozgalom című fejezetnek születésekkel foglal­kozó részébe. Fehéren-feketén láthatja, hogy 1974-ben a megyé­ben 4,979 fiúval átellenben „mind­össze" 4,698 lányka jött eleve­nen a világra. Azaz, e kislányok már pólyabeli korukban meg­kezdhetik a válogatást, melyik legényre vessék a szemüket úgy istenigazában. Hiszen idei fiúcs­kákból is nagyobb a „kínálat". Tüzetesebben vizitálva az év­könyv adatait, az is leszűrhető, hogy a járások és városkörnyé­kek községeiben, úgy globaliter, kevesebb kislány született, mint fiú: az arány 2,912:2,738 a fiúk „javára". A városok közül Kis­kunhalas, valamint Kalocsa a kivétel, ahol is 259:275, illetve 136:140 a fiúk, s lányok élveszü- letési számaránya. Amiért is csak hálásak lehetnek e helysé­gek maszületett legénykéi. Hogy nékik megadatik majdan némi kis válogatás, ami mégiscsak ál­dás a sorstól. Hiszen csak az egyik városról szólva is, nem vé­letlen, hogy dalba is foglalták vonzerejüket: „Jaj, de szép a kalocsai lány...” De ha már úgy alakul a ten­dencia. hogy inkább férfiakkal népesülnek be jobban tereink, legyünk tekintettel immár nagy idők óta leányokon csiszolódott szépérzékünkre. Adjanak többet magukra a fiúk is. tisztelet a ki­vételnek, aki eddig se fukarko­dott orcájának, formájának megjelenésének behízelgőbbé té­teléért. A trehányokra gondolok, akik például meg vannak győ­ződve arról, hogy kedvesük, ará­juk, feleségük olyankor is eped­re búvik a képükhöz, ha azon hatnapos sörte meredezik. Meg a maligán-vérnyomásúakra. akik szentül hiszik, hogy ők négykéz­láb is angyalok, meg olyankor is szekszenilesek. ha szesztartal­muk miatt 50 méteren belül már életveszéllyel i ár nyílt lánggal közelükbe kerülni. Azért mondom. Ki-ki szedje össze magát. Mert az öntelteket úgy fricskázzák el maguk mellől a lányok, mint akiknek minden ujjúra két fiú esik. T. I. 0 A szövet­kezet fűződőjében az állami támogatásból vásárolt új gépekkel dolgoznak az asszonyok és lányok. (Opauszky László felvételei) Mondjuk meg őszintén Levéiválasz egy bajai nyugdíjasnak Kiéreztük soraiból a Maróti házaspár megbántódottsága miat­ti haragját, megértjük levelének szenvedélyes hangvételét. S bár eszünk ágában sincs mentséget találni a szülők munkahelye, munkatársai számára, elöljárói­ban mégis leszögezzük: jobb sze­retnénk hinni, hogv figyelmetlen­ségből és nem közömbösségből maradtak el — az idejében kül­dött meghívó ellenére — a kis Anikó névadóünnepségéről a két üzem képviselői. Abban is igazat adunk önnek. Gömbös László elvtárs. hogy a figyelmetlenség miatt utólag el­nézést kérni lehet, de Maróti Jó- zsefék családi esemény feletti örömébe cseppentett ürömöt fe­ledtetni már sokkal nehezebb. Nem kis mértékben azért, mgrt a szülők* kétkezi munkásembe­rek. akik a meghívottak . távol- maradását így is magyarázhat­ták önmaguknak: „Nos, igen, mert csak egyszerű fizikai dolgo­zó gyermekéről van szó. Bezzeg, ha valamilyen funkciót betöltő égvén gyermekének névadója lett volna!...” Való igaz: egy-egv ilyen példa nyomán oly könnyen gyűrűzik tovább, immár általánosítva a munkásközérzetet sértő, lehan­goló következtetés. Ennek szem elől tévesztése további nyomós okkal súlyosbítja a szóban forgó két munkahely szakszervezeti tisztségviselőinek figyelmetlensé­gét. mulasztását. Velünk együtt bizonyára ön is jól emlékszik arra a Vas megyei küldött, fiatal elvtársnőre, aki pártunk XI. kongresszusán a szí­vünkből szólt, mondván: semmi nem indokolja, hogv egyszerű jel­zővel illessük őket. hiszen a munkások a javak előállítói, nagyszerű emberek! Jóllehet, az iménti emlékezte- tésre Gömbös elvtárs vitára ké­szen rávágja: — Éppen ezért ér­demelnek megkülönböztetett fi­gyelmet és figyelmességet! Ebben is egyetértünk. Hozzá­tesszük azonban: abban a hely­zetben vagyunk, hogy a bizonyí­tó jó példák sokaságát sorakoz-- tathatnánk fel; olyan példákat, amelyekből okkal általánosítha­tó a megye üzemeiben a munká­sok iránt megnyilvánuló figyelem és figyelmesség. Még akkor is, ha történetesen a bajai két üzemben megesett figyelmetlenség nem egyedülálló rossz kivétel. Egyetértéssel nyugtázzuk a megállapítását: elégtelen osztályzatot érdemelnek a szó­ban forgó vállalatoknál a társa­dalmi eseményeket szervező bi­zottság tagjai. Legyen tanulság nekik: a jövőben egyforma fi­gyelmet minden dolgozó gyer­mekének társadalmi névadója iránt...!" Rendkívül figyelemre méltóak a levele további részében felve­tett gondolatok. Főleg a hivatko­zott példa, amely szerint — idéz­zük: — „... a párt egyik tagja, gyermekének névadó ünnepsége mellett megrendezte az egyházit is. persze, más községben történt a keresztelő. teljesen lejáratva ezzel a társadalmi névadás poli­tikai jelentőségét.” Mi is hallottunk ilyenről, s el­ítéljük ezt a magatartást. Még­pedig azért, mert a marxista- leninista ideológiát, a párt poli­tikai eszméit ismerő, magukénak valló, s a párt soraiba tömörülő emberek magatartását, tetteit kö­tik a Szervezeti Szabályzatban rögzített, a pártba való felvétel­kor meggyőződésből és önkénte­sen vállalt normák, kötelességek. Akik erről megfeledkeznek, való­ban vagy képmutatóak. vagy po­litikailag. ideológiailag éretlenek. Lám. egy téma a számos ha­sonló kérdés közül, amelvek bizo­nyára előkerülnek az elkövetkező hónapokban, amelyekről a párt­tagsági könyvek cseréjét megelő­ző beszélgetéseken is szó esik majd. Az eszmecsere előtt ugyan­is nemcsak hasznos, de szükséges is az önvizsgálat. Ezért is örülünk gondolatfel­vetésének, köszönjük levelét, vé­leményére a jövőben is számí­tunk. Perny Irén

Next

/
Thumbnails
Contents