Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
1975. december 5. • PETŐFI NÉPE ö 3 (*) „Kalocsai kertek alatt.. Kultúrkombinát lesz Olyanná szeretnénk fiatalítani, mint amilyen a kecskeméti Kodály Intézet... Szinte emeletenként ismétlődően hallottuk a nemes szándék megfogalmazását, ahogy a monstruó- zus építkezésen fölfele haladtunk. Említette a munkás, akivel a várfal vastagságú bolthajtások teherbíró képességéről csevegtünk. Így vélekedett az építésvezető, aki azt ecsetelte, hány száz kocsiforduló kellett eddig a törmelékek elszállításához. Csak eddig. Mert a hajladozó, nyikorgó deszkapallók alatt és körül bokát nyelő volt még a por, téglaszilánk, cementgödör. Meg-megszeppen- tünk, mi civilek, amikor jókat lengettek rajtunk a rugózó deszkaösvények. Egy_egy lélegzetnyelető pillanat előtt jól jött a figyelmeztetés, hol vigyáz-' zunk. Egyik építő a lehántott födémre mutatott fel. — Es ezt mind kézzel leverni! Magunkban elhűlve találgatóztunk, miről értek föl olyan magasra, és micsoda felületeken kalapálták le a vakolatot! Kísérőinket hallgatva, izgalmasan vegyes érzésekkel képzeltük el, mi lesz a még himlőhelyes falak, csorba sarkok, szétbontott kiszögellések, rokkant ajtók, kövér porrétegek takarta padozatok helyén. Földszinttől a második emeletig. Szállása lesz itt a népfrontnak, Vöröskeresztnek. Eminnen idegenforgalmi fogadóhelyiség nyílik, társalgó, öltöző stb. Amott irodák lesznek. Klubok — mindenkinek. Szakköri helyiségek, próbatermek, itt zenevilág, amott gyermekkönyvtár, emitt s a 3 méter szeles, boltíves folyosókon kamarakiállítások. Majd oktatási öve- zet. A felnőtt továbbképzés elméleti, s gyakorlati bázisa; előadó- íj vetítőteremmel, laborral, szertárral... Jaj, vissza kell ugrani: a 200 személyes színháztermet majdnem kihagytam! S lent a kávéhazat. amely igencsak első lesz a maga nemében a megyében. Vajon ki lesz ügyesebb gazdajelölt, a Vendéglátó vagy a MÉSZÖV? A tervező szakemberek 90 millió forintot érőre becsülték ezt a volt főiskolaépületet, amelyből akkora művelődési kombinátot alakítanak, hogy az ún. hasznos légköbméter „magasan” felülmúlja a megyeiét... S jövőre már átadják a hatalmas épülettömb első felet; a főutcai részt. — Most még a pénzt „kapirgáljuk” össze. Az ütemet mindenképpen tartani tudjuk — nyugtat a tanácselnök mosolya. Minden dicséret ezért a költségvetési üzem munkásainak, s a társadalmi segítőknek, a sok szocialista brigádnak! Kilépünk a kapun. Hunyorítva tekintünk fel arra a második emeletre, amelyik afféle mai lakóépületen már a sokadik volna. Valaki, mintegy emlékeztetőül, újra megjegyzi. Lesz olyan, mint a kecskeméti Kodály Intézet.. í Nem hinném, hogy a „romantika” mondatja velem ... Ha ipargazdasági meggondolások; játszották is a főszerepet abban a folyamatban, aminek révén a Finomkerámia Művek porcelánfestő üzeme Kalocsára került, valahol — nem is olyan távol ettől — hatnia kellett a népművészet kisugárzó erejének. Azért is esett e városra a választás, mert a kalocsai lányokban tovább él a híres író- s varró asszonyok kivételes képessége. Nem mintha más tájakon élőkben nem volna meg az érzék a népi díszítőművészethez. Csakhogy a sajátos kalocsai stílusvilágba az itteniek születtek bele, ők az örökö- . sök, megőrzők és továbbadok. Az ő „vérükben” van benne igazán a közösség által elfogadott régi stílusalakok tisztelete. S a tehetség ennek a forma- és színvilágnak belső derűből fakadó gazdagítására, alakítgatására, s változatok — variánsok — szinte kimeríthetetlen elképzelésére. Jólesett hallani, hogy a jellegzetes kalocsai motívumokról és színvilágról szólva mennyire egybecsengtek a népművészeti Szövetkezet elnökének, Kalapos Istvánnénak, illetve tőle „távol”, a porcelánfestő üzem vezetőjének. Benyada Jenőnének a jellemzései. Az öregszínekről, a szomorúakról, a tüzesen ragyogókról. S hogy a Népművészeti Házban látott színpompás világot — végeredményben a múzeumit — frissen, fiatalosan újraéledve szemlélhettük a porcelánfestő üzemben születő alkotásokon. A gyöngyvirágot, harang- és csengettyűvirágot, liliomot, pillevirágot, nefelejcseket, a leveleket, indákat, szőlőbajuszt — hogy csak néhányukat említsük. Meg ezek felcsillogását a káprázatos színekben... Mennyi fajtáját ismerik csak a pirosnak: tulipiros. csertőipiros, paprikapiros, lángszín, borszín... Megvan ezeknek a „hivatalos” szakmai neve is, csak azokból éppen a vidék nyelvének kifejező ereje és — miként a motívumoknál meg a sok más kedves, hangulatos elnevezésű színnél érzékelhetjük Megvan-e a mintatervezőknek az a szabadság, amivel a híres íróasszony-elődök, megmaradva a hagyományos stílusvilágon he. lül, a motívumokat kitalálták, variálták? — kérdeztük. Ezek kitalálását rábízzuk megtervezőikre. A képzelt virágokat az asszonyok, lányok álmodják meg. Megrajzolják, vagy elmondják, amit képzeltek, s a rajzoló megcsinálja. ... Lassan-lassan „elkopnak” az olyan házfalak, ahová az iró- asszonyok rajzolták, festették fel virágillatos, -formás álmaikat. Van egy úi „mező”, amelyet a lányok, unokák ezután is behinthetnek — teleírhatnak — virágbetűkkel: a porcelán. Tóth István (Tóth Sándor felvételei) — a dalaikra s a tájra jellemző természeti környezet sugallata hiányzik. Tízegynéhány nőt tanítottak meg induláskor a herendiek porcelánt festeni. Ma már százhu- szan dolgoznak az üzemben, amely azóta Hódmezővásárhelyhez került. Harmincán rajzolnak, nyolcvanan festenek, ám ez utóbbiakból is tud rajzolni — írni, ahogy errefelé a minták előrajzolását mondják — harminc-negyven. ők már új rétegét képviselik a kalocsai munkásságnak : porcelánfestő szakmunkások. Az átlagéletkor 22 év. — Hogyan törtek be termékeikkel a piacra? Benyadáné: — Amikor cégünk képviselője bemutatta az első darabot az olaszoknak — odakint —, azok nem hitték, hogy kézzel van festve a porcelán. Alapos vizsgálódás után meggyőződtek a valóságról, a akkor már így beszéltek: „Le a kalappal azok előtt, akik ilyet tudnak csinálni.” Az olaszok azóta másodszor rendeltek a kalocsai festésű porcelánokból. A japánok is. Tavaly a spanyolok csatlakoztak a vevőkhöz. Az igény több annál, mint amennyit jelenleg gyártani tud az üzem. Termelési értékben 1972-ben 980 ezer forintnál jártak, jelenleg 10 és fél millió körül tartanak. Bizony — kísérletek egész során kellett megküzdeniük, míg a kezdeti halvány színekből egv- szercsak előbukkantak a tündökletes kalocsai színek, Mostmár megvan a védjegy is: két keresztbe fektetett ecset. VÁROSOK — Engedj föl engem is, naaa! Én még nem voltam! — Nézd! En is milyen jól tudom... Látod? —■—■n—— r iwii í uh A TERVIDŐSZAK elelmes, könnyen le- ^, marad a „többnyerges” • lovaglásról. Márpedig Ú Ú Tv] ki kell használni minden percet hiszen egyre ritkáb- V ü VJ E ban süt már le ilyen szép őszi nap az ovi másfél mmmmmmmmmmm—mm hektáros udvarára. Az ún. Középső kertekben nemrég adták át a 75 személyes új óvodát. S ekkora szép darab földet falovon beszáguldani. ennyi idő alatt — nem gyerekjáték. Nyugodtan viselheti ez a gyermekintézmény is a „mindenki óvodája' kitüntető nevet. Mint a többi óvoda — s annyi más kalocsai létesítmény létrehozásába, ennek építésébe, berendezésébe, felszerelésébe is annyian „beszálltak”, hogy felsorolásuk most hosszú listát tenne ki. S még akkor is kimaradna valaki. „Óvodapolitikában” is okos, bölcs város Kalocsa. Az iparosítás első lépései óta tudatosan és párhuzamosan folyt óvodák kialakítása Azért mondjuk így, mert a kezdetekkor ezek is régi, volt birtokosok, kasznárok egykori házaiban kaptak, helyet. Az első új óvodákat tulajdonképpen a . IV. ötéves terv hozta. Tény, hogy kevés ilyen város van az országban, ahol elmondhatják: óvodagondunk nincs. Itt, a legújabban hamisítatlan kalocsai színpompában virulnak a gyerekek szobái. Legszebbek bennük persze a zsibongó, egészséges, gyönyörű gyerekek. A környezet önmagában is formálja a fogékony apróságok ízlését. Akik ilyenbe szoknak bele, fölcseperedvén, majd felnőtt korban — nehezen adják alább. Az már természetesen a felnőttek, elsősorban a szülők, pedagógusok dolga lesz, hogy közben megtanítsák a növekedő emberkékkel: derekasan meg is kell dolgozni azért, ha az itt csírázni indult igénj'ességgel tudják majd laA hagyomány ereje mr “ ih« A Hazafias Népfront megyei elnökségének múltkori „kihelyezett” ülésén — egy szóval kifejezve — Kalocsa szerepelt fő napirendi pontként. A vita egyik legérdekesebb felszólalása Geri István városi tanácselnöké volt. Kihasználtam a legközelebbi alkalmat, hogy ennek egyes részleteiről tovább beszélgessünk Geri elvtárssal. Volt egy ilyen ténymegállapítás: „Ma már elmondhatjuk, hogy Kalocsa mezőgazdasági településből döntő mértékben ipari város lett.” >— Honnan indultak? Geri István: — Örököltünk egy nagy falut, amely az is maradt a hatvanas évekig. Az iparosítási politika meghirdetésekor itt álltunk ipar nélkül. Másfelé megindultak a a jelentősebb ipari beruházások. Mi abból kimaradtunk. Majd következett az ipari üzemek egy részének kitelepítése Budapestről. Szívesen fogadtuk. aki csak jött. Képle- tesen szólva: ha szarufésűt gyártottak, azt se bántuk, csak települjenek Kalocsára. Helyet is adtunk. A volt papi birtokok gazdasági épületeit, egykori középületeket. Kapva kaptak rajtuk. Arra se kellett költeni, egy kis átalakítással indulhatott bennük az ipar... Riporter: — Ügy, hogy mostmár a különféle tanácsi és minisztériumi tárcákhoz tartozó vállalatokkal együtt mintegy 20 üzemben 8833 embert foglalkoztatnak.. Ebből a munkások száma — feljegyez- ' tem — 6895... Később új üzemek is létesültek a városban. Geri István: — Három-néfv jelentős, egészen új gyárunk van. Ám az ipar elterjedésének korában, az extenzív szakaszban létesült üzemek é”ü- ’letei nagyrészt elhasználódtak, tönkrementek. Van vállalat, ahol az egyik részleg falazata alátámasztásra szorult. Nehezen képzelhető el erőteljesebb korszerűsítés, gépesítés ilyen leromlott állagú helyeken. S nem ipari gépsorok működésére tervezték a Textilfeldolgozó födémjeit, falazatát, a helyiségek elrendezését, hiszen eredetileg szálloda volt... Mehetnénk sorban a példákkal, nem beszélve a műemlékjellegű építményekről. Riporter: — Ez tehát a továbbfejlődés: egyik szűk keresztmetszete. Pedig a tempó dinamikus. Az „ipari háttér” közel 2 és fél milliárd termelési értéket produkál, ami 1970-hez képest 173 százalékos emelkedés. Viszonylag jó a termékszerkezet, mint említette akkor elnök elvtárs, s ezt az export egyharmados aránya is alátámasztja... Geri Istv:án: — Máshol is szorít a cipő: alacsony a szakmunkások aránya, átlagosan 25 százalék. Sajnos, némely üzemben nem eléggé érzékelik ennek a súlyát; ezt jelzik a továbbtanulásra vonatkozó tervek. Riporter: — Hogy mostmár 13 jelentősebb üzemet számolhatunk Kalocsán, ahhoz sokminden egyéb feltétel megteremtése kellett. Az infrastruktúrával kapcsolatosan néhány vonást érzékeltessen, elnök elvtárs. Geri István: — Nagy falu v.blti az örökség, említettem. Volt egy használható útja, a mostani István király út, két oldalán vizesárokkal. Ifi-vezető koromban elterveztünk egy háztömb körüli bicikli- versenyt. „Egyenes” útvonalon kellett lebonyolítani, alkalmas „körüli” út még nem volt. A víz, csatorna is mindig nagy kérdőjel volt. 4 kút adott csak élvezhető vizet a városban.. Vízigényes időszakokban, emlékszem, már éjfél után beállt az ember a sorba, hogy másfél—két óra múlva vízhez jusson. Amikor 1962- ben létrejött a társulásos vízmű. azt terveztük, hogy 1982- ig elegendő lesz a hozam. Már most kétszeres a fogyasztás. Riporter: — Szerencsére belépett a regionális vízmű... Geri István: — Az első ütem. Rákapcsoltunk két községet is. így ott is városi ivóvizet kapnak... Ekkora beruházások meghaladják egy város erejét. Ami a folytatást illeti: beugrott egy új jogi fogalom, amely szerint ez „Kistérségi vízmű”. Márpedig központilag a „regionális”-t támogatják. .. Sajátságos helyzetben van 70—80 kilométer hosszú terület népe itt a Duna mentén: nincs víz. A faj- sziak is fúrtak utána; nem találtak. .. Riporter: — Csatornázásról utakról, szállításról, egészségügyről más alkalommal írunk lapunkban. Most arról a szintén sajátos kapcsolatról beszéljen, ami a város és vonzáskörzete között kialakult. Geri István: — A Kalocsa körüli mintegy 15 kilométeres „gyűrűben” is annyi ember él, mint a város -lakossága, azaz több mint 18 000. Innét mintegy háromezren járnak be dolgozni. A további munkaerőutánpótlásnak is nélkülözhetetlen forrása a „gyűrű”. Érdekeink közösek. Az is mindkettőnknek jó, hogy közel 300 Volán-járat hozza-vi- szi a környékbelieket. Szén számmal vannak, akik úpv döntöttek, hogy ha már itt dolgoznak, itt szeretnének letelepedni. Közülük is vannak abból a 306 üzemi munkásból, akik lakáshelyzetének javításához, letelepedéséhez 614 200 fiorfn t támogatást adtak. Megfigyelhető hogy nemcsak munkavállalók, hanem a módosabbak s az ún. „elit”, mint téesz-elnök, állatorvos szintén itt építenek házat. Előáll a fordított helyzet: „blokkolás után” a műszak végén ők a faluból rohannak a városba. Egyik volt téesz-vezető 6 évig nem vett részt a községben, munkahelyén rendezett ünnepségeken. Riporter: — Helyes volna-e olyan célt kitűzni, hogy minden bejáró a városban telepedjen le Geri István: — Nem. Ilyen mérvű beáramlásnak nincsenek meg a reális feltételei- Csupán a lakáshelyzetre gondoljunk. Megoldhatatlan leckét adna egymaga ez is. Hiszen nincs elég építőkapacitás sem a városban... Ha belegondolunk, hogy négv-öt éve még vita volt azon, kell-e emeletes ház Kalocsán az embereknek. S ott áll már például a hatezres Széchenyi lakótelep, többszintes épületeivel. Riporter: — A bejárók maradjanak csak „falusiak” Geri István: — El akarjuk érni. hogy aki tíz kilométeres körzeten belülről jár be, — az ne legyen bejáró. Riporter: — Bejáró és mégsem bejáró? Hogyan lehetséges Geri István: — Segítsünk olyan feltételeket teremteni a „gyűrűben”, hogy aki ott lakik, „szeressen ottmaradni”. Ez váljék közérzetté. Ehhez hozzájárulás a jó buszközlekedés. A kalocsai kereskedelem színvonalának következetes emelése. Nem koncentráló. mindent központosító „má. nia”, hogy terveinkben elsősorban a nagyobb kereskedelmi és szolgáltatóegységek jf ej Vesztése szerepel. Legyen elsősorban kifogástalan alapellátás a falvakban. Hiszen, ha akarjuk . ha nem — erről tanúskodnak a piaci napok—, a tartós fogyasztási cikkeket a városban vásárolják meg... Egyébként; kereskedelmünk fejlesztése is öreg épületek igénybevételével indult. Most „új hullámban” vagyunk. Jövőre 2 ÁBC-áruház épül— 2 lakótelepen. 1976-ban kezdjük építeni és 1977-ben adjuk át a szolgáltatóházat. Épül az új bútoráruház. 1978-ban avatjuk a nagyáruházát... Ez lesz Kalocsán, de a fejlesztés kihat a „gyűrű” életviszonyainak alakulására is. Városias színvonalú ellátás irányába. ... Geri elvtárs tájékoztatója után. közvetlen kalocsai élmények szerzéséért mikrobuszba ültünk. Mielőtt nekivághattunk volna a „kalocsai kertekaljának”, jódarabig villogott a kocsi jelzőlámpája a tanácsháza sarkán. Vártuk, j mikor sorolhatunk be az autóforgalomba. Azon az úton, ahol az iparosítás kezdetén még lovasszekerek is döcögtek. . j Bölcsen, tudatosan
