Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
4 • PETŐFI NEPE 0 1975. december 21. IPARSZERŰEN HETVENEZER HEKTÁRON Átlagon felüli eredmények a kukorica termesztésben Búcs-Kiskun megyében hat esztendővel ezelőtt kezdtek iparszerűen termeszteni szántóföldi és kertészeti növényt a mezőgazdasági üzemek. A szántóföldi növénytermesztés új módszereit a IV. ötéves terv kezdetén Baján« Bácsalmáson, Kecskeméten, egyes kertészeti ágazatonként pedig Fajszon, Kiskőrösön, Kiskunhalason, Kunbaján, Nyárlőrinccn és Sükösdön dolgozták ki a mezőgazdasági szakemberek. Az iparszerű növénytermesztő« széles körű kibontakozásában, ily módon a megye állami és szövetkezeti gazdaságai jelentős szerepet vállaltak. Iparszerűen termesztette a kukoricát a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz, megtelt a terménytároló. A jó hatásfokkal működő termelési rendszerek 1975-ben már 70 ezer hektárra terjedtek ki. Ebből búzát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát, szóját és lucernát összesen 63,9 ezer hektáron termesztettek áz állami gazdaságok és szövetkezetek. A többi » kertészeti ágazathoz tartozó szőlő, alma, paradicsom, burgonya és fűszerpaprika termőterülete volt Az iparszerűen művelt szántóin! di növények köz.ül a kukorica a legjelentősebb, összesen 50 ezer hektárjáról a korszerű technológia alkalmazása folytán a 45 mázsás megyei átlagot 15 mázsával meghaladó {érmést takarítottak be. A jánoshalmi Petőfi Tsz ez évben 1465 hektár kukoricát nádudvari módszerrel termesztett és 78,8 mázsás átlagtermést ért el. A dunapataji Üj Élet Termelőszövetkezet 600 hektáron a bajai rendszert választotta és hektáronként 75 mázsa tengerit takarított be. A húsz bácskai termelőszövetkezetben 17 600 hektár volt a kukorica vetésterülete. Hagyományos módon csupán 3700 hektárt műveltek, erről 60 mázsás átlagtermést szedlek le. Az ipar- szerű rendszerhez társult bácskai szövetkezeteknek viszont hektáronként 72 mázsa lett az átlaga, sőt a felsőszentiváni közös gazdaságban a hektáronként 100 mázsás termést is megközelítették kukoricából. A kukoricán kívül a napraforgó és a szója iparszerű termelésében volt kimagasló az idei eredmény a kalocsai járás szövetkezeteiben. A dunavecsei Béke hektáronként 19. a hartai Erdei Ferenc Tsz. pedig 20 mázsát ta• Hazai termesből származó szójadarát önt a garatba Balázs Sándor, a jánoshalmi Petőfi Tsz takarmánykeverő üzemében. (Szilágyi Mihály felvételei) karitott be a BKH szerint művelt pillangós növény magjából, A BNR termelési rendszert kidolgozó Bácsalmási Állami Gazdaságban az idén több. mint ezer hektáron 24 mázsával magasabb terméssel fizetett a napraforgó, de ehhez a rendszerhez társult mezőgazdasági .szövetkezet is takarított be hektáronként 20 mázsás termést az olajos növényből. A Duna-meiléknél és a Bácskánál jóval kedvezőtlenebb talaj- adottságú szövetkezetekben ugyancsak terjednek a szántóföldi és kertészeti növénytermesztés iparszerű módszerei. Pedig a homokhátsági körzetben sokkal nehezebb kialakítani a bajai, a nádudvari. a bábolnai rendszer által megkövetelt, nagy táblákat. . A kecskeméti járás, valamint a Kiskunfélegyháza és környéke 55 közös gazdaságából 33 szövetkezetben a szántóterület 42 százalékán alkalmaztak korszerű termeléstechnológiát. A városföldi Dózsa és a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetkezet 2—2. a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz pedig egy nagy teljesítményű gépsort vásárolt erre a célra. A homokhátság! szövetkezetekben néhány esztendővel ezelőtt hektáronként mindössze 32—35 mázsa kukorica termett, az átlagtermés 1974-ben a 33 gazdaságban 52 mázsára, ez évben pedig 60 mázsa fölé emelkedett. A városföldi Dózsa Tsz-nek 1570 hektáros kukoricaterületén 81 mázsa lett az átlagtermése. 1976-tól kezdve a megye mindhárom körzetében újabb gazdaságok társulnak az iparszerű rendszerekhez. Kiskunhalas környékén 6 szövetkezet a kukoricán kívül a búzát is az új technológiával termeszti. Kiskunfélegyházán a Vörös Csillag Tsz 1976-ban 300 hektárra növeli a cukorrépa vetésterületét, s a fontos ipari növényt a nádudvari módszerrel termeszti. A kalocsai járásban ebben az esztendőben húsz közös gazdaság választotta valamelyik ipanszerű eljárást, és a kukoricán kívül burgonyát, sőt fűszerpaprikát ia termesztett iparszerűen. Az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon nagydíjjal kitüntetett t'ajszi fűszerpaprika termelési rendszernek ez évben 5 gazdaság volt a tagja, s ezek több, mint, 1400 hektárról 90 mázsát megközelítő fűszerpaprikatermést szedtek le. Az új evben tovább növekszik a Duna mentén és a megyében másutt is a szántóföldi és a kertészeti termelési rendszerek gazdaságainak száma. A Mezőgazdasági, és Élelmezésügyi Minisztérium 1975-ben jóváhagyta a Kiskőrösi Állami Gazdaság sZőlő-. a kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Tsz kajszitermelési rendszerét. A kecskeméti szövetkezet jelenleg 140. a következő években pedig 500 hektáron termeszti iparszerűen az igen keresett sárgabarackot. A Homokhátság termelőszövetkezetei közül néhány 1975-ben lett a tagja a hosszúhegyi alma- és szőlőtermelési rendszernek, s elhárult minden akadály a szikrai, a kunbajai. valamint a kiskunhalasi .szőlőtermelési rendszerek további fejlődése elől. Kecskeméten, valamint Tiszakécskén a szikrai, Tompán pedig a soroksári rendszerben termesztenek paradicsomot hazai és külföldi gyártmányú gépsorok alkalmazásával. Kiss Antal Visszapillantó • Tegzes József, a Rózsa Ferenc szocialista brigád vezetője. A műszak véget ért, a Rozsa Ferenc kőműves szocialista brigád tagjai hazaindulnak. Tegzes József brigádvezető a kapuból visszanéz az épülő Kötöttárugyár egyenes vonalak közé zárt alakjára. Gyerekkorában, amikor néha bejöttek a szüleivel Pirtóról Kiskunhalasra, élvezettel bámulta meg az ilyen nagyobb építkezéseket. Csodálta az állványokon dolgozó bácsikat, akik olyan magabiztosan néztek te rá több emelet magasságból, mint ő a cipője orrára. Nem remélte, hogy egyszer majd maga is ura lesz téglának, betonnak, magasságnak. Alacsony és nyápic volt még nyolcadikos korában Is, ezért gyöngének érezte magát a szíve szerinti építő szakmához. Hányszor kesergett apjának, anyjának: Én már ilyen kicsi maradok, nem szeretnek majd engem a lányok se! Tegzes József ezen a gyerekkori félelmén mosolyogva ereszti neki a kerékpárját a Halas centruma felé vezető útnak. A nyeregben ülve arra gondol, hogy ha az általános iskola után felveszik szerszámkészítőnek, aminek jelentkezett, akkor most valahol másfelé járna, sőt, talán egészen más ember is lenne. Szerencsére kizárólag kőművesnek fogadták el, ide, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat halasi építésvezetőségéhez. Eleinte attól tartott, hogy nem lesz képes megtanulni ezt a szakmát. Nemcsak a testi gyengesége aggasztotta, nehéznek találta az iskolai, elméleti tanulnivalót is. A kollégiumot helyettesítő munkásszálláson szabad ideje nagy részét a tankönyvekkel töltötte. Akkor, a szálláson alakult ki az a szokása, hogy — mint a jó sofőr — sűrűn használjam „visz- szapillantót". így sohasem feledkezett meg arról, hogy honnan jött: gyakran gondolt a pir- tói szülői házra, ahol becsületességre, szorgalomra és kitartásra nevelték, hat testvérével együtt. Ennek köszönheti, hogy eddig „karambol" nélkül haladt előre. Az inasévek alatt a változó vidéki munkahelyeken nem mindig aludt selyempaplan alatt, s voltak kemény napjai, amikor istenigazában kifáradt a munkában. De ettől edződött testileg-lelkileg. Mikorra harmadéves lett, szinte már ugyanolyan vállas, magas volt, mint amilyen most, 26 évesen. Hasonmása az édesapjának. Nem maradt szégyenben, ha az építkezésen meg kellett fogni ezt vagy azt, de akkor sem. ha az iskolában felelésre szólították. Végül is csupa jelest írtak a szakmunkás-bizonyítványába. Ha valaki megkérdezné, hogy diákkorában miért lépett be a KISZ-be, s miért vállalta azután a titkári tisztséget, a személyes tetejébe még közösségi gondokat, feladatokat, hirtelenében nehezen tudna jól megalapozott választ adni. Jött magától az egész, úgy éhezte, hogy a fiatalok legjobbjai között a helye, s ha már éppen őbenne bíznak, akkor megpróbálja irányítani a kollektív munkát. Elégedettek voltak vele. Ezt bizonyítja, hogy amikor 1971-ben leszerelt a határőrségtől, s a géppisztoly helyett ismét a kőműveskalapácsot vette kézbe, újból megválasztották titkárnak. Persze, világraszóló eredményeket nem produkáltak ők sem ezelőtt, sem ezután, csak annyit tettek, amennyit a munkahelyek folytonos cserélődése és a fárasztó építőmunka megengedett. Mi tagadás, a kőműveseknek, még ha ráérnek, akkor sem mindig áll a lábuk táncra, s előfordul, hogy klubozni, vitatkozni sincs kedvük, inkább pihenni kívánkoznak. Tegzes József két sosem fakuló élményt köszönhet a KISZ-ben végzett munkájának. 1972-ben fél évet tölthetett Kubában, ahol nemegyszer látta és hallotta Fidel Cast rőt, akit forró üdvözléssel fogadott a gyűléseken nemzetközi gárdájuk. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség toborozta a népes brigádot, amelynek négy magyar KISZ-fiatallal együtt tagja lehetett. A távoli szocialista országban szintén építettek, iskolát meg lakóházakat. A perzselő hőség és a huszonötféle nyelv ellenére hogy ment ott a munka! A másik, gondolatokban, képekben és érzésekben őrzött emléke a berlini Világifjúsági Találkozó, amelyre szintén delegálták a BÁÉV KISZ-szervezetéből. Ha az ott összesereglett fiatalokon műina, valamennyi nép háborí(Szilágyi Mihály f elvétele) tatlan békében, s egymást segítve élne a Földön. A KISZ-es évek nemcsak mozgalmi sikereket hoztak Tegzes Józsefnek: kétízben a vállalat kiváló dolgozójának bizonyult, a kiskunhalasi kórház építéséért kitüntették az Egészségügy kiváló dolgozója címmel, továbbá megkapta az építésügyi és városfejlesztési miniszter dicsérő oklevelét. De talán a vilngjárás- nál, a kitüntetéseknél is többet jelent számára, hogy a képességeinek és vonzódásának megfelelő építőmunka szépségéből jutott számára az elmúlt évek minden egyes napjára. Tegzes József elégedett ember, mert nemcsak kitüntetéseket tudott kiérdemelni, hanem az őt. munkássá nevelő építésvezetőség kollektívájának elismerését, bizalmát is. Fiatal kora ellenére munkástársai odafigyelnek szavára. 1972-ben maguk közé fogadták a kommunisták, ebben az évben pedig az a megtiszteltetés érte, hogy alapszervezeti titkárrá választották. A Csipkeházi lakótelephez érve a fiatal kőműves gyönyörködve tekint a szép, új házakra,, amply ek építésében részt vett a brigádjával. Az építésvezetőség dolgozói közül hatan itt kaptak lakást a nyáron, köztük Tegzes József is. Csak 35 ezret kellett előre kifizetni a kétszobás lakásért, mert segített a vállalat. Ketten várják otthon: a felesége, Marika, és a kisfia, Józsika. Karácsonykor jobban benépesülnek majd a szobák, mert a testvéreikkel és a szüleikkel akkor tartják meg a lakásszentelőt. A Rózsa Ferenc szocialista brigád vezetője bizakodva tekint előre, reméli, hogy tanulás és további munkasikerek várják. Az újabb célok felé is úgy halad majd, mint eddig: gyakran használva a „visszapillantót". A. Tóth Sándor m (29.) Sokáig hallgatott. Nem tudta eldönteni, kifogást mondjon-e vagy az igazat. Aztán mégis az igazat mondta. — Anna úgyse engedne. De te menj el. nem jó itt neked. Ha rendbejövök, majd akkor... Pesten találkozunk. Csak Annától köszöntem el. Megköszöntem mindent. — Reméjem, találkozunk még. — Isten vele. — Nem volt barátságtalan. — Apám miatt pedig ne haragudjon ránk. Goromba ember, de jószívű. — Vigyázzon Artúrra, kisasz- szony. — Ne legyen miatta gondja. Bízza rám. Az egyetemen találkoztunk újra. Nekünk már csak két-három vizsgánk volt hátra. Anna akkor, negyvenöt őszén lett harmadéves. A házat, ahol első évben és másodévben albérletben lakott, romokban találta. Odaköltözött Artúr özvegy anyjához. Élelemmel fizetett a szállásért. Az apja nem sajnálta a lisztet, füstölt húst. babot, zsírt, tojást. Következő tavasszal házasodtak össze, amikor Artúr állásba lépett abban a belvárosi patikában. Röviddel az esküvő előtt halt meg Artúr anyja. Közönséges tüdőgyulladás vitte el, pedig penicillint is kapott. Az esküvőjükön én voltam az egyik tanú. Anna főtt sonkát és főtt tojást rakott elénk, ez volt á lakodalmas ebéd. Közben kérdezték meg: — Van állásod? — Az iparügyi minisztériumban vagyok. — Hogy kerültél oda? — Küldtek. /' Éhes voltam, /tömtem magam, nem volt kedvem részletezni, hogy az iparügyi minisztérium élén szociáldemokrata miniszter áll, a kommunista pártot államtitkár képviseli a minisztériumban és én az államtitkár egyik munkatársa vagyok, fiatal fejjel felelős funkcióban, micsoda alli- teráció. Bogár elismerését fejezné ki érte... \ Hívtam Artúrt, hagyja ott a patikát, beviszem a gyógyszeriparba, talpra kell állítani a gyógyszeripart, érdekes munkája lesz. — Horizontálisan is. vertikálisan is végtelenek a perspektíyák — így mondtam. Anna nevetett, de idegesen. — Ne szédítsd Artúrt. Enélkül se tetszik neki, hogy alkalmazott. Ű se szereti, ha parancsolnak neki. — Hat éppen ezért... Anna a szavamba vágott: — Fejezzük be. Elmenni az iparba... Infláció van. a pénz semmit sem ér. amit természetben adnak, éhenhalni is kevés, így rendesen megélünk, amíg Artúr énrám hallgat. Az esküvőjük után gyakrabban találkoztunk. Egyedül voltam esténként gazdátlan kutyának éreztem magam, jól esett elüldögélni náluk. _Ök legalább fűtöttek. Én még fűteni se tudtam a minisztériumi fizetésemből. Aztán, később, hópapok múlva egyszer hosszabb ideig kettesben hagyott bennünket Anna. Artúr rámnézett: — Rád kellet volna hallgatnom. Nem kérdeztem meg. hogy miben kellett-volna rám hallgatnia. Vártam, hadd mondja magától, ha akarja. Folytatta is: — Elegem van belőle, hogy délelőtt kereskedősegéd vagyok, délután laboráns. Minden második éjjel ügyeletes. Termeljük a pénzt a gazdánknak, hogy minél többet sibolhasson ki külföldre. Rád kellett volna hallgatnom. Azt mondtam: — Még mindig nem késő. — Arról hallgattam, hogy hamarosan államosítani fogjuk a gyógyszergyárakat. — Bírd rá Annát, hogy engedje otthagynod a patikát. — Én ahhoz kevés vagyok. Beszéld rá te. Nem hittem a kísérletben, mégis sikerült. Könnyebben, mint gondoltam. Két hónap múlva derült ki. hogy miért, de akkor már Artúr nem dolgozott a cégnél. A tulajdonost letartóztatták árurejtegetésért, be nem jelentett vegyianyag-készletekért, valutázásért. és volt további tíz pontja is a vádiratnak, ahogy emlékszem. Artúrt csak tanúként hallgatta* ki a gazdasági rendőrség. Anna hálás volt. később újra megköszönte, hogy Artúrt elhelyeztem a Biopharma-nál. A legkedvezőbb időpontban került oda, de erre én is csak utóbb jöttem rá. amikor a nagyvállalatok államosításának napjaiban a Bio- pharma kutató laboratóriumának jóformán a teljes személyzete felkötötte a nvúlcipőt. A gyár svájci érdekeltség volt, a farmakológusok Svájcba szöktek. Artúr új ember volt. ő maradt. Kézenfekvő volt a döntés hogy ő vegye át a laboratórium ve/.etés't. Én javasoltam, hogy így legyen, de ha nem javaslom, akkor is biztosan őt nevezték volna kf. Schubik professzor még az egyetemen megjósolta, hogy Artúr sokra viheti, ha az invenciózus szelleméhez szorgalmat és kitartást is fejleszt ki magában. Anna pedig a legalkalmasabb serkentőnek bizonyult, hogy rászorítsa ezeknek az erényeknek a kifejlesztésére. Mégpedig közvetlenül: akkoriban végzett az egyetemen, de még kezébe se kapta a diplomát. már ott várta a fenntartott helv Artúr mellett a gyá/rban. Mint a testet öltött kitartás és példás szorgalom, szuggesztív erő és szüntelen felügyelet. Annyira, hogy hamarosan terhére lett Artúrnak. Egyik nap idegesen hívott telefonon: — Felkereshetlek? Délután bejött a minisztériumba. — Anna az idegeimre megy. Már egyenesen akadályoz a munkámban. Pedig most nekem nyugalom kell. Ha minden jól megy. Jóska, rövidesen olyan eied- ménnvel rukkolok ki, hogy lennakad a külföld szeme is. Tudtam az eredményeiről. Mások is tudtak róla. A minisztérium elismerését fejezte ki, hogy Artúrt javasoltam a Biopharma kutató-laboratóriumának élére. — Mit .vársz tőlem? Mit tehetek én? — Segítened kell. Annának különben se jó, hogy folyton vegyszerek közölt... Még nem át ul- tam el neked se, most megmondom. Anna állapotos. Két napig tájékozódtam. Harmadnap sikerült Annának jó helyet találni a gyógyszerimportban. A terhessége utolsó hónapjai alatt ágyban kellett maradnia. Mire megszülte Tamást, jól beszélt angolul. Egyszer, később, büszkén mesélte, hogy a tolófájásai közben is angol szavakat gyakorolt. Néhány nappal Tamás születése után halt meg Anna apja. Évek múlva, véletlenül került szóba az öreg paraszt. Anna elgondolkozva jegyezte meg: — Szerencséje volt apámnak Nem érte meg. hogy kuláklistárn tegyék. Abba is belehalt volna, hogy belagosították a legjobb földjeinket, elvették a szép szőlőnket. ahol titeket bújtattunk, emlékszel. Jóska .. — Bejöttél megnézni a lányodat, apu? Ezt is régen csináltad . •. — Láttam, hogy ég nálad a villany. — Befejezted? — Még nem. Na, aludj ... — Apu... Haragszol? — Ne csacsiskodj. Miért haragudnék? — Hülyeségekkel piszkáltalak. — Minden témára bérleted van nálam, ebben már régen megállapodtunk. — Ülj ide mellém. Csak egy kicsit... Bérletem van. de ahhoz nincs jogom, hogy én kérjem számon rajtad, miért nincs vagyonunk. Éppen én, akire szórtad a pénzt. — Módjával. Sohase vertem adósságba magam miattad. (Folytatjuk.)
