Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
Egy kiállítás leltára Hideg, meleg, középszer A Téli tárlat ismét elérte egyik célját. Azt., hogy többen elégedetlenek vele, vagyis vitáznak róla. Szóba hozzák a fiatalok, akik úgy érzik, hogy a szüleik, mestereik áthághatatlan vasbeton-falakat emelnek a betörésük elé. És. emlegetik az idősebbek is, akik elégedetlenek a fiatalos lendület, nyomaival. A teli tárlatokat hovatovább divat lett szapulni. Mini a megszokott helyi sajtót, vagv mint a helyi műemlékeket, amelyek mindig szegényebbnek tűnnek, mint a többi. Igen, a Rács-Kiskun megyei képzőművészeknek ez a seregszemléje a maga alig változó egyformaságában tér vissza évről évre. Az idén már a tizenegyedik alkalommal. • Ilozsó János: Déli napsütés. • Bodri Ferenc: Merengő. 0 Kerekes Ferenc: Temetés. RAFFAI SAROLTA: Csak álmaid Megkapaszkodtál őszi opföbe: el fordiilt alólad a fold. Barlangba bújhatnál — s rni végre, a felszín nélküled diilovg. hiányodat csak magad érzed, egy hely üres — nem te hiányzol Kitagadtak mar, s kitagadnak a régen idillt lomhaságból riadt szívek — a szűk erccskék, mind alig alig rerdesők. Hiába állanái meg tisztán bundabugyros, fagy ottan is tüzelni vágyó had előtt; csak álmaid, o küszák, szépek, a vad és t jszelid csapat elevenek. hát ők az élet. Soha el nem bocsátanak. A Téli Tárlat érzetei De hát milyen legyen? Az ország más vidékeiről nézve kifejezetten áldásosnak tűnik ez a fajta békessége« hangulat. Lehet dolgozni, tessék! Inkább az a baj. hogy másféle megnyilatkozási alkalmakból van kevés Kecskeméten, „s ettől a nyugodt -egymásutánban újra meg újra sorra kerülő eseményektől kérjük számon egy mozgékonyabb kis- galéria, vagy Képcsarnok-terem szerepét is. Az idén huszonnyolc alkotó mutatja be több mint száz festményét, grafikáját, textilmunkáját, kisplasztikáját. Sok vagy kevés? Önmagában ki dönthetné el? A látszat ellenére sem sok, ha a kiemelkedő teljesítményeket vesszük sprru. Ezek felelnek meg annak az igénynek, amelyet úgy fogalmazott meg az egyik latogato, hogy a megújulás jeleit szeretné felfedezni esztendőről esztendőre, a monotónia helyett, Tóth Menyhért, a résztvevők doyenig, a fehér színskálából.- s> az élet apró kék «és1 piros pontjaiból alkotott valami egé- ■‘‘föéndíülöböiétf’öl'zse című Vászna a súlyos népi. paraszti létezésről ad hírt igen tudatos festésmóddal. Lenyűgöző hatású ez a portré. Olyan, amivel nem lehet nem számolni többé. Egészen másfele Bozsó János világa. A Kék al konv megújulásával bizonyítja, hogy hagyományos módon, kevéssel is sokat képes mondani. S ő festette a tárgyakban átlényegülő. legtöbb egyszerű örömet sugárzó neorealista „filmkockát" is. (Déli napsütés.) A grafikusok közül Bodri Ferenc rajzi, frissesége hozta a legtöbbet. Szinte érezni, ahogy egy gyors, sokszorosan begyakorolt mozdulattal felvázolja a problémát. Olyan Merengők és Arcok néznek vissza a lapjairól, akik összhangba szeretnének kerülni a Világgal, s a szenvedésükkel már harmóniát sugároznak másoknak. Döbbenetes erejű a nála Is fiatalabb Kerekes Ferenc nemzedékeket felvonultató, Tenjetés című fafaragása. Ö kapta az egyik művészeti dijat.. A másik Weinträger Adolfnak jutóit, A bajai festő pedagógus falusi, tanyasi tárgyú olajképein újabb eL leni mondások, lüktető feszültségek vették át a helyét a korábbi romantikus szemléletnek. Sőt, a Rönkhordója mintha túldramatizált lenne. Talán őt ellenpontozza Diószegi Balázs benső séges líraisága, amely a havam tájból is otthonos hangulatot varázsol elő és B. Mikii Ferenc összefogott, letisztult ábrázolásmódja. Kétségtelen művészi ráhangolt, ság érződik a kísérletezésekből is. Goór Imre erős eilen tét hatásra építő, síkokra bontott Két arccal jelentkezett. Klossy Irén egyre tökéletesebb térbeli érzete, két vált ki, fölzaklató, vagy épp nyugtató felületi hatásokat ér el. Egy mozdulat élményszerű lat egyik felfedezettjévé a szobrász Szombathelyi László (Ülő nő). Plakettjei is merészebbek, közelebb állnak korunkhoz, mint, amelyeket. Tóta Gyula készített. Stotz Mihály vérbeli grafikusi ötlettel egy hangjegyfüzet lapjára vetítette ki foltszerűen Kodály Jól ismert fejtartását. Elsősorban illusztratív grafikákat küldött be Kai mámé Ho- róczi Margit. Mintha egy-egy szomorkás, a természet és ember kölcsönös kiszolgáltatottságát sűrítő költői hasonlatot rögzítene a vonalaival. Bagi Béla Cinomszín. összhanggal, realisztikusan és mégis álomszerűén idézi fel Szentendréi. R. Boros Ilona textil faliképéi már voltak jobbak is. A Ballada kissé erőltetett, a Bűnbeesés a használt anyagtól idegen képi hatásra törekszik. Lisztemé Cser Fra most sem maradt el másoktól, technikai tudásban. Palkó Pál grafikáiban pedig az a jó, hogy nem is akarnak többet mondani, mint amennyi ránézésre látszik az életből. Az. elvontabb témájú rajzai olyanok, mintha színpadi díszleteknek készültek volna. A Téli Tárlat egyszerre nyújt áttekintést azoknak, akik most találkoznak először a Bács-Kis- kunban élő alkotókkal, s azoknak is, akik a fejlődésvonalakra kíváncsiak. Nem könnyű dolog, s a csaknem 30 művész ebben az esetben nyomban soknak tűnik. A rendezés 'nem is vállalkozhat ennyire vegyes anyag csatasorba állítására, inkább csak felvillant színeket, egyéniségeket. Nehezen illeszthető az együttesbe Palkó József Kutatás című műve, Kovács László eléggé megoldatlan Két kapuja, iff. Éber Sándor külsőséges hatásokra törekvő természethüsége. Szappanos István is többet villantott már fel a tehetségéből, mint amit a vízparti guoache-ok mutatnak. Kiss J. Zoltán cigányromantikája, Kun István régies áb_ rázolásmódja mellett tovább fokozzák a vegyességet Marostor- dai Anna portréi és Faluhelyi József akvarelljei. Hozzátartozik az - összképhez, hogy Pálf.v Gusztáv szobrász — távolmaradásával — mintegy átengedte „fönntartott" helyét a gyöngébb munkáknak, ami sokféle találgatásra ad álltaimat.. Mindenképp feltűnő ugyanis, hogy aki itt találta meg önmagát és — nem mellékesen — alkotói lehetőségeit, egyszerre csak hiányzik a mecénás közművelődési szerepet betöltő seregszemléjéről. Szóval, a XI. Bács-Kiskun megyei Téli Tárlat mégsincs látnivalók és tanulságok nélkül Kecs. keméten, a Katona József Múzeum összes termeiben. Halász Icrenc • Goór Imre: Két arc. • Weinträger Adolf: Rönkhordás. 070 VAN NI BOCCA CC/O: Nyolcadik nap Első novella (Részlet) Élt tehát valaha Milánóban egy német, ki szolgálatban állott, bizonyos Gulfardo nevezetű: derék és hűséges annak irányában, kinek szolgálatába szegődött, mi pedig ritka dolog a németeknél; mivel pedig mindig hűségesen megadta amaz pénzt, melyet néki kölcsönadtak, számos kereskedő akadt volna, ki csekély kamatra szívesen kölcsönzött volna neki akár mely nagy summa pénzt. Ez tehát Milánóban lakozván, beleszeretett bizonyos madonna Ambruogia nevezetű szépséges hölgybe, ki felesége volt Guasparruolo Casgastrac. cio nevezetű gazdag kereskedőnek, ki jó ismerőse és barátja volt: és szerelmében oly tartózkodón viselkedett, hogy sem a férj. sem más semmit nem vett észre; üzent tehát egy napon a hölgynek, s kérte, hogy kegyesen hajoljon szerelmére, ő pedig vi- szontag készségesen hajlandó mindent megcselekedni, mit csak tőle kíván. A hölgy sok huzavonajrtán arra az elhatározásra jutott, hogy megteszi dzt, mit Gulfardo kíván. Ita- bogy az két feltételeiteljesít: egyik, hogy emez dolgot soha nem szabad senki előtt felfednie; másik. * hogy mivel néki bizonyos okokból szüksége vagyon kétszáz aranyforintra, azt kívánja, hogy gaz. dag ember lévén, adja meg ezt néki, s annak utána mindenben kedvére leszen. Gulfardo, mikor ekképpen értesült az asszonynak kapzsiságáról, felháborodott hitványságán, holott eleddig becsületes asszonynak gondolta, és akkor forró szereimp szinte gyűlöletre vált, és feltette magában, bogy megcsúfolja őt: üzent tehát neki, hogy nagyon szívesen megteszi ezt s minden egyebet, mi hatalmában va. gyón, s mit a hölgy kíván; miért is üzenje meg néki. mikor kívánja, hogy meglátogassa öt, mert akkor elviszi a pénzt is, és bizony emez dolog felöl senki meg nem tud semmit, legfeljebb egyik pajtása. kiben fölöttébb megbízik, s ki minden ügyesbajos dolgában mindig el szokta kísérni. * December 21-reL Giovanni ilorcareio halálának 110«. évfordulójára. \ . A nagy olasz író világhírű elbeszélései, a Dekameron című gyűjteményben foglalt borsos történetek azóta sem Veszítettek elevenségükből. Az. elbeszélésekben a tréfás, , szomorú vagy kacagtató mesékben az író felvonultatja korának egész társadalmát, a középkor alkonyán már az. újkor előhírnökeként a vakhit helyett, a józan észt, az ""sanyargatás helyett a derűs életörömöt hirdeti. \-----• Szántó ^ Piroska rajza. A hölgy, vagyis inkább ez a ringyó, ennek hallatára megörvendezett, és visszaüzente néki, hogy férje, Guasparruolo, kevés napok múltán üzleti ügyeiben Genovába utazik, és ezt ö majd idejébenértésére adja és üzen érette. Gulfardo pedig alkal. inas időben elment Guasparruolo hoz, és szólott hozzá ekképpen: , — Valamely üzletet szeretnék nyélbe ütni, melyhez kétszáz aranyforintra i-olna szükségem: kérlek kölcsönözd nékem iyiez pénzt oly kamatra, miként máskor is szoktál kölcsönt adni. Guasparruolo felelte, hogy szívesen, és azon nyomban markába olvasta a pénzt. Kevés napok múltán Guasparruolo elutazott Genovába, miként felesége megmondotta, miért is az asszony üzent Gulfardóért. hogy jöjjön hozzá, és hozza magával a kétszáz aranyforintot., Gulfardo maga mellé vette pajtását és elment a'hölgynek házába, kit is ott lelt amint reá várakozott; és mindjárt első dolga volt, hogy pajtásának szeme láttára markába olvasta a kétszáz aranyforintot és szólott hozzá ekképpen: / — Madonna, fogd ezt a pénzt, s add oda férjednek, ha majd hazatér. A hölgy elvette a pénzt, és nem értette, miért beszél Gulfardo ekképpen: azonban aZt hitte: azért. beszél így, hogy paitása ne gondolja, miképpen ne. talán fizetség fejében adta néki. Miért is szólott ekképpen: Szívesen megteszem, de meg akarom olvasni hogy mennyi. És kiöntötte a pénzt az asztalra s mikor látta, hogy megvan mind a kétszáz, fölöttébb megörvendezett magában, eltette a pénzt, és visszatért Gul- fardóhoz, kit is ágyasházába vezetett s nem csupán amaz éjjel, hanem még sok éjszakán által részesítette öt testének gyönyörűségeiben, mígnem férje megtért Genovából. Mikor tehát Guasparruolo Genovából megtért. Gulfardo meglesvén, mikor van együtt feleségével, nyomban hozzája ment, s az asszony előtt szólott hozzá ekképpen: — Guasparruolo, a pénzre, vagyis a kétszáz aranyforintra, melyet a minap nékem kölcsönadtál, nem volt szükségem, mivelhogy nem tudtam nyélbe ütni amaz üzletet, melyre kértem: annak okáért nyomban visszahoztam feleségednek, s általadtam néki: töröld ki tehát számadásomból. GIOVANNI BOCCACCIO: Forrás körül... Forrás körül egy szép csalitba' három angyalka ült a zöld füvön: neszét szirom pergette, csókos szóbeszéd, s a három ében hollópilla-páron zöld fény nyilallt át ingó villaágon, mely a szikrázó Nap hevét setét aranyhajakra pengve szűrte szét, míg szél fuvallt át forró illatáron. Mit is beszéltek? „Lányok, mit csinálnánk” — susogtak hárman csendbe, hallga-hallga — „ha itt teremne most. kit idevárnánk?” „Tán elszaladnánk, ki jobbra, ki balra?' „Jaj. csak itt volna, aki messzi vár ránk!" „Ki elszaladna, az vón’ csak a balga!'’ (A ..Rime”-ból tordította: Rónai Mihály András) « Guasparruolo feleségéhez fordulván megkérdezte, vajon megkapta-e a pénzt. Az asszony1, ki ott látta a tanút, nem tagadhatta le a dolgot, hanem szólott: — Bizony hogy megkaptam, csak még eddig elfelejtettem megmondani neked. Mondta akkor Guasparruolo: — Gulfardo rendben vagyon: Isten áldjon, én majd elrendezem a számadásodat. Gulfardo eltávozott, az asszony pedig hoppon maradt, és odaadta férjének becstelensége szény- nyes bérét; és ekképpen a furfangos szerelmes ingyért élvezte kapzsi hölgyét. Révay József fordítása
