Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

Németh Károly felszólalása az országgyűlés téli ülésszakán — Belpolitikai eseményekben gazdag esztendő végére érkez­tünk ' — kezdte beszédét az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Ezek sorát pártunk nagy jelentőségű XI. kongresszusa nyi­totta meg, majd folytatódott lei­szabadulásunk harmincadik év­fordulójával, az országgyűlési vá­lasztásokkal, a magyar szakszer­vezetek kongresszusával és az or­szággyűlés mostani, kiemelkedő jelentőségű ülésszakával zárul. Most az a feladatunk, hogy a párt,XI. kongresszusán elhatáro­zott társadalompolitikai céljaink, kai, gazdaságpolitikai törekvé­seinkkel összhangban törvénybe foglaljuk népgazdaságunk fejlesz­tésének következő öt évre szóló programját, amelynek megvaló­sításával előrehaladunk a fejlett szocialista tár sadalom építésének útján. Eredményes hazai munka — kedvezőtlen világgazdasági változások — A közeli napokban befejező­dő tervidőszakban a magyar nép­gazdaság helyes irányban, ered­ményesen és dinamikusan fejlő­dött. Hazánkban a gazdasági épí­tőmunka sikeresen előrehaladt, a IV. ötéves tervben kitűzött cé­lok többségét minden eddiginél nagyobb tervszerűséggel valósí­tottuk meg. Bővültek a társada­lom termelőerői, tovább erősö­dött a termelési viszonyok szo­cialista jellege. A nemzeti jöve­delem a tervezettnél nagyobb mértékben és a korábbinál egyen­letesebb ütemben nőtt. Javult a társadalmi termelés hatékonysá­ga. a termelés növekedése lénye­gében a munkatermelékenység emelkedéséből származik. Az ipar. a népgazdaság vezető ágú, túlteljesítette feladatát, a köz­ponti fejlesztési programok vég­rehajtása kedvező irányba befo­lyásolta a termelési szerkezet át­alakulását. A mezőgazdasági tér* meiés növekedési üteme is je­lentősen meggyorsult. A kenyér- gabona és a kukorica termelésé­ben felzárkóztunk a világ élen­járó országai közé. Emelkedett népgazdaságunk technikai színvo­nala, sok új létesítménnyel gaz­dagodott az ország. A gazdasági növekedést az életszínvonal rend­szeres javulása kísérte. A reál­bér és a reáljövedelem növeke­dése a tervezettnek megfelelően álakul. Az előirányzott szociál- politikaii intézkedéseket végre- flájtöítük, 'sőt' egyes területeken ^ItMjesltéttÜk/ Számottevően nö­vekedett a lakásállomány, bővült a gyermekintézmények hálózata. Javultak az oktatás, a közmű­velődés és az egészségügyi ellá­tás, valamint a tömegközlekedés feltételei. A lakosság áruellátása a tervidőszakban kiegyensúlyo­zott volt. — Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy mindaz, amit elér­tünk, gazdaságpolitikánk helyes­ségét, népünk eredményes mun­káját bizonyítja. Ha a világgaz­daságban bekövetkezett változá­sok nem hatottak volna kedve­zőtlenül népgazdaságunkra, ak­kor most az eddigi legsikeresebb ötéves tervünk végrehajtásáról számolhatnánk be. A tervidőszak második felében nagy mértékben növekedtek az energiahordozók és alapanyagok árai, amelyekből behozatalra szorulunk, ugyanak­kor az általunk exportált termékek ára csak mérsékelten emelkedett. Emiatt, és a Közös Piac diszkriminációs intézkedései következtében számottevő vesz­teség érte a népgazdaságot. A terheket döntő mértékben az ál­lam vállalta magára anélkül, hogy egyéb kötelezettségeit csök­kentette volna. — A szocialista tervgazdálko­dás fölényéről, a szocialista or­szágokkal. elsősorban a Szovjet­unióval folytatott együttműködé­sünk erejéről és népgazdaságunk szilárdságáról tanúskodik, hogy a tőkés infláció kedvezőtlen ha­tásai, külkereskedelmi vesztesé­geink — bár hátrányosan befo­lyásolták a gazdasági egyensúly feltételeit — nem okoztak törést gazdasági fejlődésünkben. — A megváltozott világgazda- sági helyzetben azonban szembe­tűnőbbé váltak a gazdasági mun­kánkban mar korábban Is meg­levő _ fogyatékosságok. Minde­nekelőtt az, hogy a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban ha­lad előre a termelés szerkezeté­nek korszerűsítése: a minden pia­con jól értékesíthető, versenyké­pes termelés aránya nem éri el az indokolt mértéket. Nincs lé­nyeges előrehaladás a beruházási tevékenység javításában, az üzem- és munkaszervezésben, az állóeszközök kihasználásában és a munkaerőgazdálkodásban. A megváltozott világgazdasági hely­zet felismerését csak lassan kö­vették a szükséges intézkedések. Magasabb minőségi követelmények — Pártunk Központi Bizottsága novemberi ülésén jóváhagyta az V. ötéves népgazdasági terv irányelveit. A célok meghatáro­zásában figyelembe vette nép­gazdaságunk helyzetét, a IV. öt­éves terv teljesítésének várható eredményeit, a hosszútávé terve­zőmunka tapasztalatait, a KGST- országokkal lefolytatott tervkoor­dinációs tárgyalások megálla­podásait. Megállapította, hogy ed­digi eredményeink és gazdasá­gunk belső tartalékai lehetővé, a megváltozott Világgazdasági fel­tételek pedig szükségessé teszik, hogy a gazdasági munkában az eddigieknél magasabb, minőségi követelményeket támasszunk. — Nagy erőfeszítéseket igénylő, de reális célkitűzés, hogy a ter­vezett növekedési ütem megvaló­sításával biztosítsuk a népgazda­ság töretlen fejlődését, a fogyasz­tás és a felhalmozás növekedé­sének folyamatosságát, az élet­körülmények szolid, de megala­pozott javítását. A feltételek nem olyan kedvezőek, hogy a törvény- tervezetben foglalt előirányzott­nál gyorsabb előrehaladást ter­vezhetnénk, de nem is olyan ne­hezek, hogy szabad lenne ennél kisebbre venni az előbbrelépést. — A tervezőmunka során az igényeli — különösen a beruhá­zások tekintetében — jóval meg­haladták a reális lehetőségeket. Az igények növekedése a fejlő­dés természetes velejárója és szí. vünk szerint teljesítenénk is azo­kat, de nem indulhatunk ki vá­gyainkból. Mint ahogy a család is rangsorol, úgy a nagy család­nak, az országnak is — a reális lehetőségekkel számolva — szi­gorú következetességgel rangso­rolni kell a jogos igények kielé­gítésében. A hazánk és népünk iránt érzett felelősség arra kö­telezi pártunkat és kormányun­kat — és bennünket képviselőket is —, hogy mindenkor anyagi le­hetőségeink körültekintő figye­lembevételével alakítsuk ki ál­láspontunkat. A törvénytervezet­ben foglalt célok reálisak, meg­valósíthatók, de látnunk kell, hogy a tervidőszakban gazdasági építőmunkánkat a korábbihoz képest nehezebb feltételek mel­lett fogjuk végezni. — A további előrehaladás dön­tő feltétele a társadalmi terme­lés hatékonyságának erőteljes nö­velése. a népgazdaság kiegyen­súlyozott fejlődésének biztosítá­sa. Ennek érdekében halasztha­tatlan feladat, hogy mozgósít­suk a meglevő erőforrásainkat, jobban használjuk ki gazdasá­gunk belső tartalékait. — Az ipari termelés tervezett növekedése némileg kisebb, mint amit a jelenlegi ötéves tervidő­szakban elértünk — mondotta. A követelményeknek megfelelően termékszerkezetben történő meg­valósítása azonban a korábbinál lényegesen nehezebb feladatot je­lent. a termelés nagyobb növe­kedése csak akkor lenne kívána­tos, ha olyan termékekből gyár­tanánk többet, amelyek az elő­irányzottnál nagyobb mértékben növelnék a gazdaságos exportot, vagy a tőkés importot helyettesí­tenék. — A gazdaságos termelési szer­kezet kialakításának meggyorsí­tása a kiegyensúlyozott fejlődés nélkülözhetetlen és semmi más­sal nem pótolható feltétele. Csak akkor érhetünk el sikert, ha rö­vid időn belül kidolgozzuk és kö­vetkezetesen végrehajtjuk a min­den piacon versenyképes gyárt­mányok növelésének, a gazdaság­talan termelés korlátozásának programját. Ez a központi iránv- nvító szervek, a minisztériumok és a vállalatok közös feladata és egybehangolt munkájukat igény­li. Megoldásra váró feladat az is. hogy az átlagosnál gyorsabb fej­lesztésre kijelölt ágazatok és vál­lalatok indokolt létszámszükség­letét kielégítsük a dolgozók vál­lalaton belüli és a vállalatok kö­zötti tervszerű átcsoportosítása út­ján. Az érintett dolgozók átcso­portosítását, átképzését tervsze­rűen, jól előkészítve, reális igé­nyeik figyelembevételével kell lebonyolítani. Növekvő termelés, változatlan létszámmal — Az ipari termelést válto­zatlan létszámmal, a termelé­kenység emelésével kell növelni. Az új munkahelyeken csak oly módon biztosítható a létszám, ha más területről munkaerőt sza­badítunk fel. Ha nem ezt ten­nénk. tovább növekednének a ki­használatlan kapacitások, ami a beruházási erőforrások pazarlásá­hoz vezetne. Véget kell vetnünk annak az állapotnak, hogy miköz­ben egyes területeken munka? erőhiány gátolja a folyamatos ter­melőmunkát és fontos szolgálta­tások kielégítését, addig más területeken pazarlás folyik a munkaerővel. A munkaerő haté­konyabb foglalkoztatása a nép­gazdaság minden területén — az iparban, a mezőgaz.daságban és az államigazgatásban — elő­térben álló feladat. — A terv a mezőgazdasági ter­melés 16-^18 százalékos növelé­sével számol. Ez feltételezi, hogy az állami gazdaságok és a terme­lőszövetkezetek termelése ennél nagyobb mértékű lesz. Az elő­irányzott növekedés az anyagi, műszaki, technikai feltételek ol­daláról megalapozható. A terv teljesítése — a népgazdaság más területeihez hasonlóan — itt is feltételezi ía belső tartalékok mozgósítását. Mindenekelőtt azt, hogy a mezőgazdasági üzemekben is növeljék a termelés hatékony­ságát, csökkentsék a termelési költségeket, emeljék az üzem- és munkaszervezés színvonalát. For­dítsanak nagyobb figyelmet a már létrehozott, de még ki nem használt hagyományos és kor­szerű állattenyésztő telepek és gépi berendezések gazdaságos üzemeltetésére, nagyobb szaksze­rűséggel és takarékosabban gaz­dálkodjanak a vegyi- és üzem­anyaggal, a takarmánnyal, a mel­léktermékekkel, csökkentsék a termelési és a szállítási vesztesé­geket. — A mezőgazdasági termelés szerkezete adottságainkkal össz­hangban lényegében kialakult. Az ésszerű szakosítás mellett, a nép­gazdaság igényeihez alkalmazkod­va, fenn kell tartanunk mező- gazdaságunk sokoldalú termelé­sét. A két fő ágazat közül a növénytermesztés növekedése 'esz a gyorsabb, de megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az állat- tenyésztésre, különösen a hús- és a tejtermelés növelésére. Ez a feltétele annak, hogy a bel­földi ellátás kiegyensúlyozott le­gyen és növekedjék az export. A mezőgazdasági termelés fejlő­désével összhangban gondoskodni kell a termékek megóvásáról, a feldolgozó kapacitások, a hűtő- és tárolótér bővítéséről. Viszony­lag gyors ütemben fejlesztjük az élelmiszeripart, hogy ezáltal le­hetővé váljék a mezőgazdasági termékek magasabb fokú feldol­gozása, a gazdaságosan értékesít­hető termékek nagyobb tömegű előállítása. — A tervidőszakban is folvtat­juk agrárpolitikánkat. Továbbra is alapvető feladatnak tekint jük a mezőgazdaság" korszerű nagyüzemi rendszerének fejlesztését, a gazdál­kodás szocialista vonásainak erősí­tését. Az állami gazdaságoktól és az élenjáró termelőszövetkezetek­től azt várjuk, hogy a jövőben is példamutató kezdeményezői lesz­nek a korszerű technika és ter­melési eljárások, a .nagy hozamú fajták alkalmazásának. A korsze­rű, hatékony termelési és üzem- szervezési módszerek elterjeszté­sével, a hagyományos termelési módszerekben fejlő lehetőségek jobb kiaknázásával, a vezetés színvonalának emelésével, az üze­mek ésszerű szakosodásával, együttműködésük fejlesztésével jelentős mértékben növelhető mind a jól, mind a közepesen, gazdálkodó, mind pedig a gyenge adottságú termelőszövetkezetek termelése. - : " — Egy dolgot azonban' hangsú­lyozni szeretnék: most nem az üzemi méretek további növelésé a feladat, hanem sokkal inkább a már kialakult üzemnagyságok által nyújtott lehetőségek fo­kozottabb kihasználása. A ter­melőszövetkezetek ésszerű és megalapozott egyesülését a jövő­ben is támogatjuk. Nem helyes azonban a szövetkezetek egyesü­lésének szorgalmazása, amikor ennek feltételei nincsenek meg és emiatt jelentős veszteségek keletkeznek, termelési kapacitá­sok maradnak kihasználatlanul. — Hangsúlyozni kívánom to­vábbá, hogy a háztáji és a ki­segítő gazdaságoknak mind az önellátásban, mind az áruterme­lésben a jövőben is fontos szere­pük lesz. Minden illetékes szerv­nek többet kell tennie a háztáji és kisegítő gazdaságokban folyó termelés ösztönzésére, a munka megkönnyítéséért, termékeik át­vételének jobb megszervezéséért. Életszínvonal, társadalmi juttatások — A terv gazdasági lehetősé­geinkkel összhangban irányozza elő az életszínvonal emelését. Szo­cializmust építő társadalmunk alapvető célja és fontos hajtóere­je a lakosság életszínvonalának rendszeres emelése, növekvő anyagi és kulturális igényeinek lehetőségeinkkel összhangban álló kielégítése. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az élet- körülmények javítása csakis gaz­dasági fejlődésünkkel összhang­ban történhet, az életszínvonal emelésének lehetősége gazdasági munkánk eredményétől függ. A terv szerint a lakosság jövedel­me, a fogyasztás, a nehezebbé vált gazdasági feltételek mellett is jelentősen növekszik. A terv­időszak folyamán fokozódik a tartós fogyasztási cikkek térhó­dítása, egészségesebb lesz a táp­lálkozás, jelentősen fejlődik az öl­tözködési és a lakáskultúra, ja­vulnak a lakásviszonyok, bővül­nek a szolgáltatások. — Arra törekszünk, hogy a ke­resetekben a végzett munka mennyisége, minősége, a szakkép­zettség, a munka nehézségi foka az eddiginél jobban érvényesül­jön. Nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel, a sok helyen tapasztalható egyenlősdivel. A dolgozók többségének igazságér­zetét is sérti az a gyakorlat, ami­kor a bérek és a jutalmak el­osztásánál arra hivatkozva nem differenciálnak a teljesítmények arányában, hogy az a dolgozók között feszültséget teremt. En­nek éppen az ellenkezője igaz, és az a feladat, hogy mindenütt érvényt /.erezzünk a teljesítmé­nyekkel összhangban álló bére­zésnek. A tervidőszakban a kere­seti arányok javítását központi béremeléssel is elősegítjük. Ugyanakkor emeljük a több mű­szakban, folyamatos munkarend­ben dolgozók műszakpótlékának összegét is. — Fontos társadalmi, politikai követelménynek tekintjük, hogy a munkásság és a parasztság jö­vedelme megközelítőleg azonos ütemben növekedjék. Külön fi­gyelmet kívánunk fordítani a nagyüzemi munkásság bér- és jö­vedelmi viszonyainak alakulásá­ra, továbbá arra, hogy csökken­jenek a termelőszövetkezeti jö­vedelmekben fennálló indqkolat- lan különbségek is. A helyesebb jövedelmi arányok érdekében ar­ra törekszünk, hogy az alacsony keresetűeknél az átlagosnál na­gyobb legyen a növekedés, ugyan­akkor meg kell akadályozni min­den . jövedelemnövekedést, amely nem áll arányban a teljesítmény ­nyel. — A következő években is a társadalmi juttatások növelésével fokozatosan mérsékelni kívánjuk a családok jövedelmi színvonalá­ban az eltartottak száma miatt meglevő különbségeket. A társa­dalmi juttatások a munkajövedel­meknél gyorsabban növekednek. Növeljük a társadalmi hozzájáru­lást a gyermeknevelés költségei­hez: emeljük a családi pótlékot: továbbra is fontos feladatnak te­kintjük a gyermekintézmények fejlesztését; gondoskodunk arról, hogy a gyermekgondozási segély mértéke lépést tartson az átlag­keresetek növekedésével. Nagy figyelmet fordítunk a nyugdíjasok ■helyzetének . javítására. A nyug­díjak reálértékének megőrzése mellett á' tervidőszakban lehető­ségeinkkel összhangban emeljük az alacsony nyugdíjakat. A me­zőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára a tervidő­szak végére fokozatosan — a nőknél 55, a férfiaknál 60 éves korhatárra csökken. Mindebben az idős kordákról való fokozot­tabb gondoskodás jut kifejezésre. — A bérek és a szociális jut­tatások emelése nem egyetlen té­nyezője az életszínvonal, az élet- körülmények javítására irányuló törekvéseinknek. A lakosság élet­körülményeinek javulását szol­gáló beruházásoknál fenntartjuk a jelenlegi tervidőszakban meg­valósult magas arányt. A ren­delkezésre álló anyagi eszközök zömét a lakás- és a közműépítés, a nagyvárosi tömegközlekedés, az óvodai, az általános iskolai és a szakmunkásképzés hálózatának fejlesztésére fordítjuk. A lakás­építés üteme elsősorban a fővá­rosban, a nagyvárosokban és az ipari centrumokban gyorsul. Meg­különböztetett figyelmet fordí­tunk a nagycsaládosok, a munká­sok lakásépítésének támogatásá­ra és arra, hogy az építés pénz­ügyi feltételei jobban igazodja­nak a lakásra várók jövedelmi és szociális helyzetéhez. —• Amint látható, a következő tervidőszakban is az életkörülmé­nyek, a jövedelmi viszonyok fo­lyamatos javítására törekszünk, a reáljövedelmek és a reálbérek azonban a tervidőszak első felé­ben — gazdasági lehetőségeink­kel összhangban — az öt év át­lagánál szerényebb mértékben növekedhetnek. — A terv számol az árak vál­tozásával is és ennek megfelelően irányozza elő a reálbérek és a reáljövedelmek növekedését, vagyis úgy alakítjuk a jövedel­meket és a szociálpolitikát, Hogy azok együttesen a lakosság élet- színvonalának tervezett javulását eredményezzék. Az árpolitika célkitűzése, hogy a termelői árak jobban tükrözzék a ráfordításo­kat, Ez fontos feltétele annak, hogy megvalósulhassanak a ter­mékszerkezet átalakítására, a mi­nőség javítására, a gazdaságos termelésre irányuló célkitűzések. Ugyanakkor tartósan a fogyasz­tói árak sem maradhatnak el a termelési költségektől, ezért gaz­dasági fejlődésünk érdekében egyes fogyasztói árakat is emel­ni szükséges. A nagyobb kihatá­sú fogyasztói áremelést, mint például jövőre a húsáremelést, jövedelemkíegészítéssel kapcsol­juk össze és ezáltal is biztosít­juk. hogy a tervezett reálbér- és a reáljövedelem-növekedés meg­valósuljon. — Annak érdekében, hogy a fogyasztói árak növekedése a ter­vezett keretek között maradjon, biztosítani kell az árfegyelmel, az árak szigorú ellenőrzését, az indokolatlan áremelések és visz- szaélések megelőzését. Nagy fe­lelősség hárul a vállalatokra és az ezeket irányító minisztériu­mokra abban, hogy a gazdasági szabályozók módosítása miatt be­következő nyereségcsökkenést ár­emeléssel. minőségrontással ne hárítsák át a fogyasztókra. — Megkülönböztetett figyelmet igényel, hogy az árualapok és a vásárlóerő továbbra is összhang­ban legyen. Gondoskodni kívánunk arról, hogy kiegyensúlyozott legyen a lakosság áruellátása. Az ellá­tásért felelős minisztériumok, vállalatok tartsák elsőrendű köte_ lességüknek, hogy összehangolt munkával megteremtsék ennek minden szükséges feltételét. Nemzetközi kapcsolataink — Előrehaladásunk elképzel­hetetlen a nemzetközi gazdasági kapcsolatok sokrétű fejlesztése, állandó bővítése nélkül. Érde­künkben áll, hogy még erőtelje­sebben használjuk ki a nemzet­közi munkamegosztásból szár­mazó előnyöket, növeljük az áruforgalmat és a termelésben előtérbe állítsuk a kölcsönös előnyökön nyugvó tartós együtt­működési formákat. — A magyar népgazdaság fej­lődésében a jövőben is alapvető szerepe lesz a KGST-orszagok- kal folytatott sokoldalú együtt­működésnek. Ennek szellemében veszünk részt több közös beru­házásban, valamint a KGST-or- szágok nyersanyag- és energia- szükségleteinek kielégítését, a gépiparban a termelési kooperá­ciót és a szakosodást hosszútávra megalapozó célprogramok kidol­gozásában, majd megvalósításá­ban. A mezőgazdaság területén olyan együttműködésre törek­szünk, amely elősegíti közössé­günk szükségleteinek biztonságos kielégítését a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből. — Gazdaságunk fejlesztésében, szerkezetének korszerűsítésében a jövőben is kiemelkedő szerepe lesz a magyar—szovjet gazdasá­gi kapcsolatoknak. Ipari termelé­sünk jelentős mértékben a Szov­jetunió nyersanyag- és energia- forrásaira támaszkodik. Ipari be­ruházásaink számottevő hánya­da korszerű szovjet technológiai berendezések felhasználásával, közvetlen műszaki segítségével valósul meg.. Szovjet műszaki se­gítséggel, komplex berendezések szállításával épül például a paksi atomerőmű, az új solti rádióadó és sok más nagy létesítményünk. Ugyanakkor a Szovjetunió biz­tonságos értékesítési lehetőséget nyújt a magyar mar és a mező- gazdasági termékek számára. — Jól fejlődnek gazdasági kap­csolataink a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista ország­gal. A középtávú népgazdasági tervek egyeztetése, a hosszú le­járatú kereskedelmi megállapo­dások rendszere nagy biztonsá­got nyújt népgazdaságunk terv­szerű fejlődéséhez. — Minden korábbinál nagyobb erőfeszítést követel tőlünk az elő­irányzott tőkés külkereskedelmi forgalom tervszerű megvalósítá­sa. A tőkés importtal kapcsola­tos árveszteségek és a termelés növeléséhez szükséges anyagim- port miatt a behozatalnál gyor­sabb ütemben kell növelnünk a tőkés országokba irányuló ex­portot. Az ehhez szükséges áru­alapok gazdaságos megtermelése és értékesítése megköveteli a külkereskedelmi munka színvo­nalának emelését, a termelő és a külkereskedelmi vállalatok nagyfokú aktivitását, összehan­golt tevékenységét, a terveszerű- ség, a szervezettség és a piacku­tatás javítását. — A tőkés országokkal folyta­tott gazdasági kapcsolatokat ál­talános külpolitikai törekvéseink­kel összhangban, a szocialista közösség érdekeit is szem előtt tartva alakítjuk. Együttműködés­re törekszünk, de ennek a köl­csönös előnyökön, a hátrányos megkülönböztetésektől mentes, egyenlő elbánáson kell alapulnia. — A megváltozott világgaz­dasági helyzet, a nemzetközi munkamegosztásban való aktí­vabb részvételünk megköveteli, hogy jobban feltárjuk a világgaz­daság változásainak a magyar népgazdaságra gyakorolt hatásait, összefüggéseit, hogy rugalmasab­ban tudjunk alkalmazkodni a megváltozott; feltételekhez. — Most. amikor az országgyű­lés a szocializmus építésének a következő 5 évre szóló nemzeti programját iktatja törvénybe, gondolnunk kell arra is, hogy az 1976-os esztendővel kezdetét ve­szi a terv végrehajtása. Mint is­meretes. pártunk Központi Bi­zottsága jóváhagyta az 1976. évi népgazdasági terv irányelveit, amelyek összhangban vannak az ötéves terv céljaival. A jó kezdet fél siker — A jó kezdet fél siker. Elkeli érnünk, hogy már a jövő év­ben kibontakozzanak, megerősöd­jenek azok a folyamatok, ame­lyek megalapozzák a további évek kiegyensúlyozott fejlődését. Ez megfontolt, de határozott köz­ponti és helyi intézkedéseket kö­vetel. Mire irányuljanak ezek az intézkedések? Mindenekelőtt a gazdaságos és versenyképes ter­mékek arányának növelésére, a gazdaságtalan termékek termelé­sének korlátozására: a gazdasá­gos export növelésére, a tartós és biztonságos értékesítési kap­csolatok kiszélesítésére, a mun­kaerő-gazdálkodás javítására, a munkaerő tervszerű átcsoporto­sítására. a munkafegyelem erősí­tésére. az adminisztratív létszám csökkentésére — a takarékos­ság következetes érvényesítésére, az energia és a nyersanyag ész­szerű felhasználására, a költség, vetési intézmények gazdálkodá­sának javítására, az igazgatási tevékenység egyszerűsítésére — egyszóval anyagi és szellemi erő­forrásaink, nagy tartalékaink jobb hasznosításál a. — Gondoskodni kell arról is, hogy a folyamatos munka felté­teleinek biztosításával egy időben növekedjék a teljesítménybérben dolgozók száma, hogy a műszaki és a szervezési feltételekkel össz­hangban a munkanormákat min­denütt folyamatosan tartsák kar­ban, fordítsanak nagyobb figyel­met a termelő álló-alapok foko­zottabb kihasználására, az üzem- és munkaszervezés megjavításá­ra. Határozottan véget kell vetni a gazdasági lehetőségeinket meg­haladó költekezéseknek, a még sok helyen tapasztalható hivalko­dó ieprezentálásnak, a felesle­ges külföldi utazásoknak, a pa­zarlásnak. A törvénytervezetben foglalt­célok elérése a vezetés minden szintjén a korábbi évekénél na­gyobb erőfeszítést, szervezettsé­get, szemléleti és cselekvési egysé­get követel. A munka minőségét nemcsak az anyagi termelésben, minden más területen is javítani kell. A gazdasági fejlődés felté­telei — összhangban gazdaság- irányítási rendszerünk bevált alapelveivel — a központi irányí­tás. valamint a vállalati önálló­ság és felelősség egyidejű erősí­tését követeli. A központi irányí­tás erősítése azt célozza, hogy egyértelműbbé, következetesebbé és össze hangol tahtoa tegyük a döntéseket, hogy a gazdasági fo­lyamatok szabályozása jobban szolgálja a népgazdasági terv megvalósítását, a társadalmi ér­dekek érvényesítését. — A bonyolultabbá vált felada­tok megoldásának elengedhetet­len feltétele a vezetés színvona­lának emelése, az üzemi, mun­kahelyi demokrácia erősítése, az egyszemélyi felelősség érvényesí­tése. Terveink teljesítése a veze­tőkkel szemben az eddiginél sok tekintetben magasabb követelmé­nyeket támaszt, nagyobb felelős­séget, fegyelmezettebb munkát igényel. A vezetők többsége ma is eredmenyesen látja el feladatát, politikai. szakmai hozzáértése, emberi magatartása alapján al­kalmas arra. hogy a nagyobb kö­vetelményeknek megfeleljen. Gyakori azonban, hogy azonos műszaki és gazdasági feltételek rhellett dolgozó vállalatok, szö­vetkezetek gazdasági eredményei és teljesítményei között elfogad­hatatlanul nagyok a különbségek. A gyengébb eredmény az esetek nagv részében a nem megfelelő­vezetésnek tulajdonítható. A szükséges személyi cserék mégis elmaradnak — és ez így nincs rendjén. Ugyanakkor job­ban meg kell becsülni azokat a vezetőket, akik következetesek a párt- és az állami határozatok ér­vényesítésében. önállóak és ha­tározottak a döntésekben, a végre­hajtás. a munkafegyelem megkö­vetelésében. jó szervezők és kez­deményezők. akik támaszkodnak a dolgozókra, erősítik az üzemi demokráciát, megteremtik a fel­tételeit annak, hogy a szocialista munkaverseny a terv céljaival összhangban, lendületesen foly­tatódjék. — Amikor most törvénybe fog­laljuk a következő tervidőszak célkitűzéseit, olyan programról határozunk, amely igazodik a valóságos helyzetünkhöz, figye­lembe veszi eddigi eredményein­ket, reálisan számol erőforrá­sainkkal. a fejlődés belső és kül­ső feltételeivel. A terv megvaló­sítása a gazdasági fejlődést, né­pünk életkörülményeinek továb­bi javítását, a fejlett szocialista társadalom építésének folytatását jelenteni. Ötödik ötéves tervünk a további előrehaladás, a szocia­lista építőmunka olyan program­ját jelenti, amely a nemzet egé­szét. dolgozó népünk boldogulá­sát szolgálja. Ezért megvalósítá­sában bizton számíthatunk mun­kásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk, egész dolgozó né­pünk cselekvő támogatására. Ez tervünk sikeres végrehajtásának legfontosabb biztosítéka. — A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magam nevében a törvényja­vaslatot elfogadom és a tisztelt képviselőtársaknak is elfogadásra ajánlom — zárta beszédét Né­meth Károly. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents