Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

1975. november 16. • PETŐFI NEPE # S Szép szerszámok mestere • A mester kantárfejre való magyar sallangot készít. Alig pár hét múlva ötven esz­tendeje lesz annak, hogy Nyilas Imre, a kecskeméti Csóka ut­cában élő neves szíjgyártó mes­ter hozzákezdett a tisztes szak­ma elsajátításához. E fél évszá­zad során szebbnél-szebb, re­mekbe munkált alkotások kerül­tek ki a keze alól. Hosszú időn át mint magán- kisipairos< tevékenykedett, majd a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság, jelenleg pedig a kis­kunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz kötelékében folytatja a mun­kát; formálja, idomítja gondos, szakértő kézzel a lószerszámo­kat. Csaknem egy évtizede már, hogy jóbaráti és munkakapcso­latban is áll Abonyi Imrével, a már országosnál is nagyobb hír­névre szert tett fogathajtó Euró- pa-bajnokkal. Számára nem egy garnitúrát készített ez idő alatt, s készít jelenleg is. Mint mondja, csikóskantártól kezdve az arab kantáron át a karikásostorig mindennek az elkészítéséhez ért, ami csak belefér a szakmába. Amikor meglátogattuk, gya­korlott keze alatt éppen egy né­gyesfogathoz való fonott szer­szám alakult. Egyébként mire a fénylő szíjú. cifra szerszám- készletről elmondhatja, hogy kész. — abba négy hónap is be­letelik. Egy komplett ötösfogat szerszámozata például 21 sallan­got igényel. Imre bácsi' 65 esztendős, s a napokban .ünnepelte nevenapját. Fiatalos, pirospozsgás arcú, alig ritkuló barna hajú ember. Az -életkorából legalább egy évtize­det nyugodtan letagadhatna. Kí­vánjuk, hogy még hosszú időn át folytassa ezt a szívéhez oly közelálló, s általa mesterfokon végzett tevékenységet! J. T. % Díszes oldalsallang, debreceni mintára. Imre bácsit is bele­számítva, az országban hárman ha tudnak ilyet készíteni! (Pásztor Zoltán felvételei) Merre, s hová az orvosi diploma után Kedvező a helyzet Bács-Kiskun megyében A vasgyűjtési akció eredményei Az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegetik; hazánkban kevés az orvos, a jogász, sőt bölcsész-diplomás sincs elegen­dő. Tavaly például négyezer orvosi állás maradt betöltetlen, a jogi diplomások több mint fele nem jogi munkaterületen dolgozik, s megdöbbentő az Élet és Irodalom egyik riport­jában közölt tény is, mely szerint a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán végzett hallgatóknak csu­pán elenyésző százaléka jelentkezett tanítani, a tanárjelöltek többsége más jellegű — művelődésiház-igazgató stb. — munkahelyeken helyezkedett el. A statisztika mindezt egyértel. műén igazolja. A valóságban a probléma azonban lényegesen bonyolultabb. Ha viszonyítunk, •ez is kiderül. Az egészségügy területén dolgozó diplomásokat például véve, kiderül, hogy a fővárosban aránytalanul sok az orvos, vidéken aránytalanul ke­vés. A frissen diplomázott orvo­sok túlnyomó többsége még je­lenleg is a fővárosban akar el­helyezkedni. Ugyanakkor Bor­sod. Szabolcs vagy Nógrád me­gyében évek óta nagyon kevés végzős orvos jelentkezik. 47 végzős orvos A többihez viszonyítva, s bi­zonyos átlagot alapul véve Bács. Kiskun megyében kedvező a helyzet. Míg Baranyában, Bor­sodban, Pest megyében évente általában 20—25 végzős orvos helyezkedik el, Bács-Kiskun me­gyében 40—45 friss diplomás kezdi pályafutását. Két évvel ezelőtt 40 általános orvosi kart végzett és 5 fiatal fogorvos állt munkába. Tavaly 40 fiatal orvos helyezkedett el nálunk. Mint azt dr. Pataky József, a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályának vezetője mond­ta. a végzős orvosok számára az idén Bács-Kiskun megyében 75 állás volt. Az Egészségügyi Mi­nisztérium ebből 58-ra adottén- gedélyt. Erre a helyes arányok miatt van szükség. A miniszté­rium ugyanis nyilvánvalóan na­gyobb keretszámot ad azoknak a megyéknek, amelyekben a töb­bihez viszonyítva kevés az or­vos. Így tehát az idén is nagyobb UóiL.bk- .i sa ' i’.oiuío'íy keretszámot kapott például Sza­bolcs, Borsod, vagy Nógrád me­gye. Az állások betöltése ebben az évben is pályázat útján és két szakaszban történt. Áprilisig a megyei tanács vb egészségügyi osztálya az egyetemeket tájékoz­tatta azokról az üres állásokról, amelyeket végzős orvosokkal be lehet tölteni. A pályázók három helyet jelölhettek meg. Az egye­tem javaslata után az egészség- ügyi osztály döntötte el a vég­zős orvosok felvételét. Az idén nálunk 40 általános orvos és hét fogorvos helyezkedett el. Rajtuk kívül négy megyei ösztöndíjas is munkába állt, de ők nem tartoz­nak a minisztérium által meg­jelölt keretszámba. Újdonság: a minisztérium egy szülészeti köz­ponti gyakornoki státuszt adott Bács-Kiskun megyének. A második szakaszban a pá­lyázók közvetlenül a munkahe­lyekhez fordulhattak. Bács-Kis­kun megyében eddig erre sajnos egyetlen példa sem volt. A vég­zős orvosok közül a .12 állásra április elejéig „szabad a vásár”, utána ismét pályázat útján lehet majd betölteni a munkahelyeket. A ránytalanságok Az általános orvosi kart vég­zett negyven fiatal közül nagyon sokan az alapszakmák, így a belgyógyászat, szülészet, a gyer­mekgyógyászat és a sebészet iránt érdeklődtek. Kevesen jelentkez­tek a röntgen- és az elmeosztá­lyokra, a laboratóriumokba, a kórbonctanra, s a KÖJÁL-hoz. Ennejs. <pk^.MJehef„, talán az egye­temi hallgatókban kialakult né­zet, vagyis az, hogy az egyete­meken főként az orvos gyógyító szerepét hangsúlyozzák, holott a Valóságban a betegségek megelő­zésére való törekvésnek is na­gyon nagy szerepe és jelentősége van. A végzős orvosok közül hár. man körzeti rendelőkben helyez­kedtek el. A szakemberek véle­ménye szerint célszerű, ha az egyetemről kikerülő fiatal orvos néhány évig kórházban dolgo­zik, mert így később sokkal könnyebben el tudja látni a kör­zetorvosi teendőket. A végzős orvosok bérkategó­riáját 1900—2600 forint között állapította meg az Egészségügyi Minisztérium. A bérezés Bács- Kiskun megyében is a tanulmá­nyi eredménytől függ. Jó kapcsolat a szegedi egyetemmel „• f A 47 végzős és már Bács-Kis­kun megyében dolgozó orvos túl­nyomó többsége a Szegedi Or­vostudományi Egyetem hallgató­ja volt. A megyei tanács jó kap­csolatot alakított ki a Tisza parti város egyetemével. Az egészség- ügyi osztály vezetői minden év­ben felkeresik a szegedi orvos­kar utolsó éves hallgatóit. Ta­valy meghívták őket Bács-Kiskun megyébe, s autóbusszal minden város kórházába ellátogattak az orvosjelöltek. A harmad-, ne­gyed-, illetve ötödéves orvos- tanhallgatók közül évenként 30— 40 hallgató a kecskeméti megyei kórházban vesz részt szakmai gyakorlaton. A fiatalok megis­merik a megye egészségügyi in­tézményeit, s ez is elősegíti, hogy az egyetem elvégzése után ide pályázzanak. Az összkép tehát Bács-Kiskun. megyében sem egyértelműen kedvező. Ami azonban világosan kiderül, nem a fiatal diplomá­sok száma a kevés — s itt az orvosok mellett megemlíthetjük a jogászokat, bölcsészeket is —, az aránytalanság a nagy. taitntHiBiM « ,Tarnai László ötvenezer tonna hulladékvas összegyűjtésére hirdetett akciót ‘annak ideién a KISZ Központi Bizottsága. Ezzel elő akarták se­gíteni, hogy az ózdi kohászok a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben kitűzött célju­kat elérhessék. Bács-Kiskun megye, ifjúkom­munistái az év végéig kétezer tonnát adnak át a MÉH-tele- peknek. Októberig már 1463 ton­nát gyűjtöttek össze az alapszer­vezetek tagjai, de sok helyütt a KISZ-en kívüli fiatalok is részt, vettek a közös munkában. A fémhulladékért kaoott összegek egy részét befizették a Vietna­mi—Magyar Barátság-Szakmun­kásképző Intézet felépítésére. Átutalásuk Összege:v; októberig már meghaladta a 25 ezer fo­rintot. Az akció sikerét jól jellemzi az a tény, hogy október végéig, egy hónap alatt újabb 25 ezer forinttal növekedett a vietnami számla. Sok helyen gondot okoz az, hogy a1 fiatalok ugyan ösz- szegyűjtötték az elfekvő vas- és fémhulladékokat, de különböző akadályok miatt nem tudták át­adni a MÉH-nek. 55 perc Szabadszállásról rú íríisfeSoii:-! áőote'setajzs Szabadszálláson jártunk a Ma­gyar Rádió és Rapcsányi László jóvoltából pénteken délután. Szél- tében-hosszában bebarangoltuk a nagyközséget, időztünk letűnt századokban, néhány pillantást vethettünk a holnapi, városiaso­dó nagyközséget formáló tervek­be. A „kicsit idevalósi” riporter a teljességre törekedve mutatta be a sajátos arculatú kun települést. Az adatok, tények, a tájékozó­dáshoz szükséges közlések mellett igyekezett kitapogatni, érzékel­tetni a lakosság gondolkodásmód­jának változásait, a konok kunok fortélyosnak mondott észjárását. Az egyórás műsor az alakító, életformát befolyásoló tájban, az egymást váltó nemzedékek távla­tos perspektívájában ábrázolta a mai embereket. Megszólaltatta a Petőfi, József Attila, Prielle Kornélia emlékek tudóit. Űj ismeretek ugyan nem bukkantak föl, az elhangzott tör­téneteket is olvastuk már, még­is hasznosnak, szükségesnek mi­nősíthető az efféle összegezés. Az az igazság, hogy az emberek többsége nagyon keveset tud nagyjainkról, elődeink ■ életéről, a más tájon élők örömeiről, gond­jairól. A rádióhallgatók számára ál­talában az újság varázsával ha­tottak a „Huszárkertes nagypa­pával", a könyveit féltve dugdb- só kis Attilával kapcsolatos em­lékek. .eieaoiisEaáöia aáevjio se > ! rr-r—f.v* <. t a ,, VTi ! Ismét megállapíthatjuk, hoj)y Rapcsányi László kitűnő arány­érzékkel csoportosítja'mondandó- ját, természetes közvetlenséggel, frappáns átkötésekkel vált té­mát. Kevés riporter azonosul annyira a választott témával, mint ő. Következésképpen azt szeretné, ha ez a riport is hoz­zájárulna Szabadszállás, gondjai­nak csökkentéséhez, növelné az egykori város jóhírét, maga is tanúja volt a helyiek törekvő buzgalmának. Ez a segíteni aka­rás, a személyes élmény meggyő­ző továbbításának a képességei a jó ügyek népszerűsítésének a szándéka adja a Rapcsányi-ripor- tok sajátos hatását, összetéveszt­hetetlen hangulatát, közérdekű jellegét. Miszter Türr... A romantikus hangvételű „A küldetés” Türr. István életének egyik kevéssé ismért ^ szakaszát dolgozta fel az ifjúság számá­ra”, Takács Tibor és Kertész László ügyesen pörgette a cse­lekményt, hasznos, az oly hiá­nyos történelmi tudatot fontos adatokkal erősítő információkat csomagolt az akkor éppen an­gol szolgálatban álló forradal­már bukaresti küldetését fel- élevenítő rádiójátékba. Szíve­sen hallgattuk. A műsort szom­baton délelőtt a Kossuth adó su­gározta. H. N. mwy/mfflmm • A modern szállodák, üdülök, középületek ékes szemléltető példái annak, milyen sokféleképpen lehet ötvözni a régit és az újat, mennyi gazdag játéklehetőség kínálkozik a sima, mértani formák­kal is! (Fotó: Radó Gyula) földgázlelőhelyeket, a kőolajve­zetékeket, az olajtársaságok rész­vényeinek többségét, felosztot­ták a nagybirtokok zömét és hozzáláttak a mezőgazdaság át­szervezéséhez. Sokfelé jó talajba hull a szö­vetkezéssel szembeni ellenál­lásra buzdító propaganda, pedig a kedvezmények nagyok. A szö­vetkezeti parasztok ingyen jut­nak lakáshoz, élelemhez, a gaz­daságok kötelesek bölcsődéket, iskolákat építtetni, ahová autó­busszal hozzák-viszik a gyere­keket, hogy a szülőknek erre se legyen gondjuk. Soha ekkora tö­rődésben nem volt része az- al­gériai földművelőnek, az átál­lás mégsem könnyű. Akik már bent vannak a szövetkezetben, most tanulják az új rendszerű gazdálkodás alapszabályait, per­sze, hogy nem mindig alkalmaz­zák hibátlanul. Akik pedig még kint vannak, körömszakadtáig védik földecákéjüket és minden módon igyekeznek kibújni be- szolgáltatási kötelezettségük alól. Ha másként nem mégy. össze­aprítják a zöldséget, szétverik a dinnyéket, mind egy szálig el­pusztítják, amit. keserves mun­kával megtermeltek. Miután a szövetkezet mozga­lom még csak most keresi ön­magát, nem képes folyamatosan annyit termelni, amennyire szük­ség volna, mindezek átmeneti­leg megnehezítik a lakosság el­látását, A bolti árak magasak, a választék a korábbinál kisebb, mindenki úgy segít magán, ahogy tud. Az algíri férjek „kiszállásu­kat” egyben beszerzésekre is felhasználják. A falvakban és az országutak mentén rengeteg a „maszek” gyümölcs- és zöld­ségárus, s a hazafelé tartó autók pontosan úgy festenek, mint ná­lunk a városi piacokra igyekvő őstermelők mozgórakományai. Ládaszám viszik a paradicsomot, paprikát, fűszeruborkát, tököt, tojást. Nagy a család! Nagy^ áz ét­vágy is! Különösen Rápiadán- kor! Amikor 12 órát kéll kop­lalni azért, hogy 12 órán át egy­folytában lehessen enni! Vadas Zsuzsa (Folytatása következik.) Ramadan Algériában... VI. Szövetkezetek a nagybirtokokon A városokkal úgy van az em­bert, mint a szerelemmel. Vagy átfut rajtuk közömoösen. csu­kott szívvel, vagy megérinti a ritka találkozások hirtelen fel­lobbanó érzéki varázsa, amelyet boldogsággá érlel a tartósabb együttlét és életreszóló emlékké avat a hálás felismerés. hogy nem csalódtunk egymásban. Algír, az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaság fővá­rosa, a bédekerek és a szakér­tők szerint is a világ egyik leg­szebb városa, sorrendben San Francisco, Rio de Janeiro és Ná. poly után következik. Különle­ges szépségét fekvésének kö­szönheti. A tenger hajlékony, finom félkörívéhez lépcsőzetesen ereszkedik le a fehérbe öltö­zött város. Égszínkék, rózsaszínű festéssel, színes csempékkel dí­szített: mór paloták és 15—20 femeletes felhőkarcolók, kupolák, tornyok, széles sugárutak és la­birintusként tekeredő, nyüzsgő sikátorok, párizsi mintára ké­szült bérházak és Kelet ezer szí­ne, a francia ízlés és az arab életmód keveredése formákban, tónusokban, tüneményes hangu­latokban. Eltévedni nem lehet, minden lépés közelebb visz valamihez. A redbtlenül sima tengerhez, ha­jókhoz, parkokhoz, fényes üzle­tekhez, lépcsőházak hűvös tit­kához, az utcákon tolongok tar­ka áradatához, a város életéhez. Algír, ma teliszájjal nevet a tengerre. Mély vés szenvedélyes örömmel éli át újjászületésének csodáját és a város külső képét, belső életét lázasan átformáló változásokat. Szakadatlanul épít­kezik. Az új bérházak majdnem ugyanolyanok, mint nálunk. Er- kélyes téglalapok, és négyzetek. Az erkélyeken temérdek ruha szárad, gyerekek zsibonganak, lefátyolozott asszonyok terefe­rélnek. Ez már igen nagy dolog! A hagyományos építkezés mip- den család közé falat emelt. Ahol a házak nem az utcára, ha­nem az udvarra néznek, a la. kők is bezárkóznak, elszigetelőd­nek. A modern építkezés sem változtatta meg egycsapásra a régi életmód nehézkes szokása­it, de kénytelen-kelletlen lazí­tott rajtuk. 1 Az erkély azért van, hogy használják, s ha már oda kilép a ház asszonya, nem védi sem fal, sem rács a külvilágtól. A gyerekek lent játszanak a házak körül, a férjek dolgoznak. mi bűn lehet abban, ha két szom­szédasszony néhány szót vált egymással? Szükségessé teszi és egyben megkönnyíti a közele­dést az is, hogy az új bérlakások — akárcsak a mieink —. nem túl nagyok, a fiatal házasok nem laknak együtt a szüleikkel. A fe­leség sarkában nem áll ott a szokásokra éberen felügyelő anyós, nélküli ugyanis, férje tá­vollétében nem léphet ki a ház­ból és egyetlen mondatot sem válthat senkivel. — Az emberek, különösen az idősek — panaszkodtak a fiatal algíriak —, nehezen változtatnak a szokásaikon. Könnyebb száz új házat felépíteni, mint kiverni a fejükből az iszlám maradiság át- kos szellemét. És nemcsak ez okoz gondot. Az ország, amely mostanára ép­pen túljutott az önálló állami fejlődés első szakaszán, kivívta és megszilárdította gazdasági függetlenségét, fokozottabb fi­gyelmet kíván szentelni a társa­dalmi átalakulásoknak. Ez pe­dig nálunk sem ment könnyen annakidején, náluk pedig talán még erőteljesebb az osztályérde­kek ütközése. Az belső reakció itt sem nézte és nézi ölhetett ke. zekkel, hogy államosították a nagy- és középvállalatokat, a Jellegzetes, mór stílusú épület belső udvara Algírban. A hófehér falat tarka csempékkel díszítették, a körfolyosó korlátja fából faragott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents