Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

1975. november 11. • PETŐFI NEPE • 3

Betakarítás után

• Már csak a mélyszántás van bátra. A száraz talajon lassabban halad a munka.

v

• A gazdaság szárítóberendezése naponta 25 vagon tengeriből vonta el a fölösleges nedvességet.

A Borotai Termelőszövetkezetben is befejezték november 7-re az 'Őszi búza vetését. A tavalyi 680 hektár helyett az idén 845 hektáron termelik ezt a fontos kenyérgabonát.

i — Igyekeztünk a vetéssel — magyarázza Palotai Istán főagro- nómus — a jó termés egyik feltétele ugyanis az, hogy idejében kerüljön földbe a mag. Az idén is énnek köszönhetjük a viszonylag jó eredményeket. Hektáronként 40,4 mázsa búzát arattunk, pedig az időjárás nem kedvezett az aratás tájékán.

Á kukoricából is jó termést értek el. Olyat, amelyre még nem volt példa a borotai határban. Egyes táblákon 87—93 mázsa volt a hozam hektáronként májusi morzsoltban számítva. Az 5 ezer hektáros gazdaság egyébként már évek óta jó eredményeket ér el. Palotai István azt is elmondja, hogy a legutóbbi országos mező- gazdasági kiállításon az elmúlt három év terméseredményei alapján aranyérmet kaptak a kukoricatermesztési ágazatban. Az idei termés még az előző évekét is túlszárnyalja.

— Tíz évvel ezelőtt kerültem a szövetkezetbe — folytatja. — Akkor egy hektár kukoricavetés 18 mázsát adott májusi morzsoltban számítva. Az idén már 76 mázsánál tartunk, ha az üzemi átlagot vesszük. Megjegyzem, a búzatermesztésben is hasonló eredményeket értünk el. 1965-ben 21. az idén 40 mázsán felül termesztettünk hektáronkénti átlagban.

Fontos növényük még a szőlő. Az idén jégverés érte az ültetvényt. Ennek ellenére 169 hektáron 80 mázsa körüli termést értek el. A szőlő egy részét maguk dolgozzák fel és a bort saját üzletekben értékesítik, nagyobb részét azonban tovább adják az állami pincészeteknek.

Komáromi Áronnal, a szövetkezet főkönyvelőjével arról beszélgetünk, mi várható az év végére,

vagyis hogyan alakul a gazdaság mérlege.

Az időjárás sok kárt okozott. Néhány növényből a tervezettnél mégis magasabb termést tudtunk betakarítani a vártnál jobb minőségben. Ez pótolja a dohánynál, valamint a gyümölcstermesztésben jelentkező kieséseket. Gondunk van még a sertéstenyésztésnél is. Az ipari sertéstelepen szigorítanunk kellett a fegyelmet. A baromfitenyésztés hozza a tervezett bevételt. Nyereséges a keres- kedelmj ágazatunk is. Üzletházunkban, amelyben bisztró, húsüzlet és élelmiszerbolt működik, egyre nő a forgalom. Az idén a tavalyinak mintegy kétszerese várható forintban számítva. Keresettek vágóhídi termékeink is. Jövedelemező a gombatermesztés.

Nem sok van már hátra az évből. Már lassan a zárszámadásra készülünk. Ez az az időszak, amikor még alaposabban, még megfontoltabban ellenőrizzük a bevételeket és a kiadásokat.

Bízunk benne, hogy a gondok ellenére sikerrel zárjuk az esztendőt.

K. S.

A szovjet zene

országos

fesztiválja

A magyar—szovjet zenei kapcsolatokban sok éves hagyománya van annak, hogy a Szovjetunió nagyvárosai egy időben, fesztiválszerűen ismertetik meg közönségükkel a kortárs magyar zeneszerzés jelentős alkotásait. Viszonzásként a szovjet kultúra napjai eseménysorozatában november első felében hazánkban országosan bemutatják a kortárs szovjet zene reprezentatív műveit. A klasszikus mesterek — például Prokofjev, Sosztakovics és Hacsatiirján — művei csakúgy elhangzanak, mint a fiatalabb zeneszerző gárda kompozíciói. A szovjet zeneszerzésnek ilyen, egész országunkat átfogó fesztiváljára még nem volt példa Magyarországon.

A műsorokat Debrecen, Miskolc. Pécs és Szeged muzsikusai állították össze, s az alkotásokat is e négy nagy zenei központ előadóművészei tolmácsolják. Az új szovjet zeneművek azonban nemcsak e négy nagyvárosban csendülnek fel. hanem a zenei centrumok széles körzeteiben is. Borsod megyében például 9 zeneiskola szerepel hangversennyel, bemutatóval az ünnepi ciklusban. A hazánkban vendégeskedő szovjet zeneművész-küldöttség is ellátogat majd a magyar zene vidéki központjaiba. így módjuk nyílik műveiket magyar előadóművészek tolmácsolásában meghallgatni, s megismerkedni a vidék zenei életének jelentős személyiségeivel is.

Az Aram Hacsaturján vezette szovjet muzsikusdelegáció tanulmányozza a kortársi magyar zeneszerzés reprezentatív alkotásait, s a magyar kollégákat megismerteti az új szovjet zene friss eredményeivel. Megvitatják majd a két ország zenekultúrájának és zeneéletének időszerű kérdéseit is. A szovjet művekből összeállított hangversenysorozat, az alkotó viták és eszmecserék tovább mélyítik a két ország muzsikusainak kapcsolatát. (MTI)

A gyógyszeripar és a mezőgazdaság* új fajta kapcsolata

Az iparszerű nagyüzemi állattenyésztés továbbfejlődésének egyik kulcskérdése a takarmányozás minőségének, hatékonyságának javítása. A feladat megoldására jött létre a mezőgazdaság és a gyógyszeripar újszerű kapcsolata: a Bábolnai . Mezőgazdasági Kombinát, a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára, valamint

a Kőbányai Gyógyszerárugyár BCR néven premixtermelő társulást hozott létre.

A premixek. a gyógytápok. a hozamnövelő és más speciális hatóanyagok előállítása és forgalmazása mellett folytatják takarmányozási és állategészségügyi kutatásaikat. Hasznosítják azokat a gazdag tapasztalatokat, melyek

az utóbbi években Bábolnán az iparszerű állattenyésztésben, a bábolnai kutatásokban felhalmozódtak, valamint a nagy hagyományokkal rendelkező gyógyszer- gyárak kutatási és gyákorlati munkájában összegyűltek.

A társulás — amelyben a tagok egyenlő arányban vesznek részt — elsőként premixüzemet létesít Bábolnán. Az építkezést a jövő év tavaszán kezdik meg; s egy esztendő alatt be akarják fejezni. Egyelőre baromfi-, sertés- és juh- premixet állítanak elő az iparszerű állattartó telepek és az intenzív háztáji fajták számára.

Az évi 30 ezer tonnás kapacitású gyár termékeiből exportra is jut majd. (MTI)

A jövő tudatos

Mostanában, az 1975-ös esztendő és a IV. ötéves terv finisében helyenként némi szorongással gondolnak a jövőre. Erre bizonyos magyarázatot találunk, ha kicsit visszapillantunk a közelmúltra. A vállalatok, a szövetkezetek a legutóbbi két esztendőben is töretlenül fejlőd.ck, növekvő nyereséget értek ,1. Miközben a népgazdaság problémái — a*külkereskedek._. és a költségvetés egyensúlyi ^.ondjai — halmozódtak. Mert a világ- gazdasági változások negatív hatásai alig érintették a gazdálkodó egységeket, annál inkább sújtották a népgazdaságot. A viszonylag jómódú vállalatok és szegényebb államháztartás fura ellentmondását az új tervidőszakban nyilvánvalóan fel kell szántóim.

A jövő iránti aggodalom talán annyiban indokolt, hogy a vállalatok erre a növekvő teherviselésre többnyire még nem készültek fel. Annak ellenére, hogy a megoldás módozatai ismertek. A közgazdasági szabályozó eszközök módosításával növelik majd a termelés, a gazdálkodás költségeit — a világpiaci változásokkal összhangban. S a vállalatok, a szövetkezetek éppen azáltal kényszerülnek hatékonyabb, jobb munkára, hogy költségnövekedéseiket általában nem háríthatják át partnereikre. A mintegy 30 százalékos követelmény-növeléshez nem lehet egyik napról a másikra felzárkózni, s így a vállalatok bizonyos része átmenetileg 1976-ban a nyereség és a belőle képzett fejlesztési források csökkenésével számolhat.

□ □ □

Ezt az átmeneti időt persze jelentősen le lehet rövidíteni jó felkészüléssel most a középtávú tervezés időszakában. Ott, ahol eleve számolnak a realitásokkal. Ott, ahol nem a múlt fejlődési irányát vetítik mechanikusan előre, hanem a növekvő követelmények jegyében az irány- és arány változtatást, a jövő tudatos formálását tervezik meg öt esztendőre, vagy szükség szerint még hosszabb távra.

Derűlátásra, bizakodásra kellő alap, hogy időben — még az idén — lesz törvényerőre emelt új ötéves terve az országnak S ez a terv a KGST-országokkal sokoldalúan egyeztetett, s nemzetközi egyezményekkel megalapozott. A gazdaság féjlesztését és az életszínvonal emelését irányozza elő, ha némileg szelídebb ütemben is mint az előző, a

IV. ötéves terv. Az eddigi, immár csaknem két évtizedes politika töretlenül érvényesül. az

formálása

1976—1980-as évek terve az új helyzetben is bizalomra épít és felelősséget sugároz.

Népgazdasági méretekben és a vállalatoknál egyaránt a minőségi követeltnények kielégítése kíván nagy erőfeszítéseket. A termeléesnövekedés mennyiségi előirányzatai például látszólag könnyen teljesíthetők. Ám a gazdasági egyensúly javítása, a termelés összetételének, az értékesítés szerkezetének lényeges átalakítását feltételezi. Nem a hogyan többet, hanem a hogyan jobbat, hogyan mást, korszerűbbet, olcsóbban kérdésre kell mindenekelőtt válaszolni. Más szavakkal: versenyképessé válni a növekvő követelmények közepette — a legigényesebb piacokon is!

□ □ □ \ - \- A tervező fantázia szárnyalásának csak a realitások szabnak határt. A tartalékok rendkívül nagyok, egyrészük nyilvánvaló és ismert. De van amit most kell feltárni, számba venni, tervezni. Az idei évre takarékossági terveket készítettek a gazdálkodó szervezetek, jövőre, s a következő esztendőkben nem lesz erre szükség. Mert az országos és a helyi ötéves tervező munka szerves része, lényege az ésszerű takarékosság, a tartalékok feltárása. A cél; a meglevő eszközök és erőforrások jobb hasznosítása. A munkaidőalapok népgazdasági méretekben szinte alig nö- vékednek, a mezőgazdaságban és az iparban pedig --kifejezetten csökkennek 1976—1980-ban. így a többlettermelés forrása gyakorlatilag psakis a meglevő munkaerő, a munkaidő jobb kihasználása lehet. Az állóeszközök, a gépek, az épületek jobb hatásfokú hasznosítása ugyancsak nagy belső tartalék. S már csak azért sem mondhatunk le erről a meglevő lehetőségről, mert a beruházás forrásai szerényebb mértékben növekednek a következő öt esztendőben, mint előzőleg, s azok is koncentráltabban kerülnek felhasználásra.

□ o □

Valamennyiünkön múlik tehát, hogy elért eredményeinket stabilizáljuk, s az életszínvonal további rendszeres emelését megalapozzuk. Érezze hát mindenki a felelősséget saját jobb életéért, az ország gazdasági (egyensúlyi) helyzetének javításáért. És járuljon hozzá ki-ki lehetőségeihez mérten az idei feladatok, a IV. ötéves terv sikereser teljesítésével, ajövő megalapozásával, elképzeléseivel, javaslataival.

K. J.

Marokkó: a múlt és a jelen

(1.) Esik az eső

A repülőtéren feltűnt, hogy prémgalléros kabátba, jó vastag gyapjúpulóverbe öltözött utasok szállnak ki a velünk egyidőben érkező párizsi gépből Budapestről kellemes őszi napsütésben indultunk, s most mindenki azt találgatta, hogy Párizsba talán már beszökött a tél? Szó se róla. Hamarosan mi is előszedtük a melegebb holmikat — már aki hozott magával, mert Marokkó legnagyobb kikötővárosa, Casablanca meglehetősen hűvös fogadtatásban részesített. Már ami az időjárást illeti. Igazi, lángoló afrikai hőségre számítottunk, s helyette hűvös szél fújt, kitartóan esett az eső.

— Örömeső — magyarázták boldogan az idevalósiak, s bár nekünk igazán nem sok örömünk telt benne, be kellett látnunk, hogy ebben a festői szépségű országban, ahol a lakosság 85 százaléka a mezőgazdaságból él, s legnagyobb ellenség a szárazság, valóban minden csepp eső aranyat ér. Arra gondoltunk, hogy ahol örülnek az esőnek, már van is egy közös kapocs. A föld, amely életet ad, verejtékkel adóztat és kenyérrel fizet. És a szamarán kocogó, durvaszövésű gyapjúburnuszba öltözött arab földműves ma épp olyan keményen dolgozik, kezdetlegesen műveli a földjét, mint a mi parasztságunk több száz éve. Valaha bennünket nézhettek ugyanilyen álmélkodással a feudális magyar állapotokba belecsöppent külhoni utazók, ahogy most mi csodálkoztunk: „hogyan

lehet ezt a kopár, napperzselte földet faekékkel felszántani és olyan vályog viskókban élni, amilyenekben nálunk már jószágot sem tartanának?”

A várva-várt örömesőben még sivárabbnak tűnt a végtelen pusztaság, amelyből úgy emelkedtek ki a vályogfallal körülkerített, négyszögletes házakból álló kis települések, mint az alföldi tanyák, csak jóval szegényesebb, ridegebb kivitelben. A falak körül lovak, birkák, tevék legelésztek. Gép nincs. Miből is lenne? Marokkó mesés gazdagságának egyik legfontosabb forrása a mezőgazdaság, de a földet megművelőknek ebből legfeljebb annyi a hasznuk, hogy nem halnak éhen. ■

Ez is nagy szó volt, ahol a városi lakosság több mint 20 százaléka — a vidéken élők 50 százaléka — munkanélküli. Pedig a talaj termékeny, minden megterem benne a kukoricától az árpáig, de a csapadék kevés, egyenlőtlenül oszlik el, és nem kedvez a fejlődésnek az sem, hogy a legjobb földek egy része még mindig francia és spanyol tulajdon. Bár az ország 1956 óta független, a külföldi tőkének még igen nagy a befolyása, a királyság pedig nem az az államforma, amelyik a földreformra alaposan megérett, elmaradott agrárországot felrázhatná több évszázados ólmából.

Más bajok is vannak. Nincsenek tisztázva az államhatárok, még a szomszédos Algériával

sem. Aztán ott van a Spanyol- Szahara, a világ egyik leggazdagabb foszfát-lelőhelye, az afrikai kolonizáció egyik utolsó bástyája. Nem csoda, hogy ■ a spanyolok is ragaszkodnak hozzá, Mauritánia is igényt tart rá, Marokkó is szeretné megkapni; mert akié a foszfát, azé a pénz és a hatalom hosszú időkre! Ezért vált incidensek forrásává a II. Hasszán marokkói király által szervezett és elindított „menet”, amely szándékában akkor sem nevezhető békésnek, ha valóban fegyvertelen.

Nem vitás, hogy Spanyolországnak meg kell végre szüntetnie a gyarmati uralmat, viszont egy békésnek álcázott marokkói provokáció egyrészt tovább élezi a pattanásig feszült helyzetet, másrészt meggátolja, hogy Nyu- gat-Szahara lakosság^ önként és szabadon dönthessen a jövőjéről.

Az is érthető, hogy a menetbe százezrével jelentkeztek önkéntesek. rengeteg a munkanélküli, és feltehetően mind a foszfáttól remélte sorsa jobbraíordulását, vagyis munkát, jövedelmet. A király pedig, aki ellen többször kíséreltek meg merényletet politikai ellenfelei, igyekszik megnyerni — a tőle telhető eszközökkel — népe jóindulatát. Az

1971—72-es puccsok mögött a földbirtokosok és a gazdag polgárok álltak. II. Hasszán ekkor döbbent rá trónja ingatagságára és rendszere elszigeteltségére. Ezen óvatos reformokkal kívánt segíteni. Elsőnek a mezőgazdaság fejlesztését tűzte ki célul: öntözőműveket, csatornahálózatot építettek, gépeket vásároltak, életre hívták a Parasztságot Modernizáló Szervezetet. Ennek az a célja, hogy megismertesse a fellahokkal a modern gépeket, felkutassa a művelésre alkalmas területeket és mindenkit ellásson vetőmaggal.

A szervezet természetesen képtelen megoldani azt, amire csak egy gyökere^ földreform lenne képes. Ahogy a szükségreformok

# Marokkó nyugati partját a Földközi- tenger, keleti partvidékét az Atlantióceán mossa, de az Atlaszon túli, a Szaharába torkolló részeken a legdrágább ital: egy korty víz.

A vízárusok Marokkó legjellegzetesebb figurái. Tarka bojtokkal díszített széles kalapot, élénkvörös ruhát viselnek, oldalukon vizestömlő, nyakukban rézpoharak

csörömpölnek. Ma már nem annyira a vízárusításból, mint inkább az idegenforgalomból élnek.

(Fotó: Radó Gyula)

• Csodálatos élmény volt, amikor Casablancában megpillantottuk as

Atlanti-óceán haragos hullámait. A partján végig, töb'b kilométeres hosszúságban szebbnél-szebb luxus strandok sorakoznak. Valamennyi válogatott ízléssel szolgálja a külföldiek és a gazdagok kényelmét. Az „örömeső” azonban nem tisztel sem rangot, sem pénzt, hazakergette a fürdőzőket.

is valamelyest enyhítik, de nem oldják meg az ország súlyos ellentmondásait. Igaz, hogy a király nagyon módjával, de igyekszik korlátozni a külföldi tőke érdekeltségét, a hasznot mégis ők, valamint a helyi gyárosok, földbirtokosok fölözik le. Mérhetetlen gazdagságukkal szemben a király csak úgy képes uralkodói egyensúlyát fenntartani, ha új szövetségeseket keres. Talán ezért is szánta el magát a szovjet—marokkói kapcsolatok kiépítésére.

A Szovjetunió részt vett a tan- geri hajógyár tervezésében, felépítette a djerudai 165 megawattos hőerőművet, és ugyancsak szovjet segítséggel épült a Zania— Nurbar 10 megawattos kapacitású vízienergetikai komplexum

A közeledés jelei abból is megfigyelhetők, hogy megnyitották Marokkó kapuig a szocialista országok turistái előtt. Az idén, az IBUSZ először vitt magyar csoportokat Marokkóba, és Casablancába, éppen a király palotája előtt, szovjet turistákkal is találkoztunk.

— Tovaris — mutatott rájuk kedvesen fiatal arab idegenvezetőnk. Mi pedig eltűnődtünk azon, hogy lám Marokkóban is megtanulták, ismerik ezt a megszólítást. Jóllehet ez részükről ma még csupán udvarias formaság, mégis jó, ha tudják. Hasznosak ezek a találkozások is. A népek, az emberek, közötti barátság útjait egyengetik.

Vadas Zsuzsa (Folytatása következik)

v