Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-05 / 260. szám
# 4 • FETOFI NEPE • 1975. november 5. SOK MÉG A TENNIVALÓ A határozat végrehajtása állandó feladat A PETŐFI NEPE ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR MEGÁLLÁS (36.) Egyik legfontosabb feladatunk a pártmunkában az MSZMP Központi Bizottsága elmúlt évi decemberi határozata végrehajtásának ellenőrzése. Nagy hozzáértést, megfontoltságot, a tények alapos ismeretét, a határozat helyes értelmezését követeli meg ez a tennivaló, nemcsak a vezetőktől, hanem a párttagság egészétől, minden dolgozótól. A Központi Bizottság már 1972-ben határozatot hozott a munka- és üzemszervezés javítására, amely jó alapot adott a további munkához. Korszerűsödött a vezetés, javult a belső ellenőrzés, a bizonylati rendszer, a munkafegyelem. Nagyobb gondot fordítottak a tartalékok feltárására, a minőségre. A vezetés minden szintjén javult a tervszerűség. Ennek köszönhetően az 1974 decemberi határozat kidolgozásához a régebbinél jobb vezetési és üzemszervezési tapasztalatokra építve foghattunk hozzá. Intézkedési tervek Az erősödő nyugati infláció, a gazdasági válság hatása érződik a szocialista államokban is. Hazánkra még jobban hat, hiszen külkereskedelmünk egyharmada a tőkés országokkal bonyolódik le. Megdrágultak a nyugatról vásárolt nyersanyagok, a gépek és más árucikkek. Ennek ellen- súlyozására szükségesek mindazok az intézkedések, amelyeket a decemberi határozat tartalmaz. A határozat meg jelenésekor fontos feladatunk volt, de ma is az, hogy mindenki ismerje meg a tennivalókat. Járuljon hozzá végrehajtásához javaslataival, konkrét cselekvő munkájával. A tájékoztatás minden eszközét alkalmaztuk ennek érdekében, A határozatot a párt- szervezetek és -testületek taggyűlésein megtárgyaltuk. Ezt követően a vállalatok, szövetkezetek, gazdasági vezetői a kollektívákkal együttműködve intézkedési terveket dolgoztak ki a konkrét végrehajtásra vonatkozóan. Ezeket a terveket az állami vállalatok üzemi értekezleteken, a termelőszövetkezetek közgyűléseken, küldöttgyűléseken, az ipari szövetkezetek, ÁFÉSZ-ek munkahelyenként megtárgyalták és termelési egységekre bontották. A szocialista brigádok, műhely- és munkacsoportok a közvetlenül rájuk vonatkozó feladatokat még részletesebben, külön is megtárgyalták. A dolgozók saját javaslataikkal kiegészítették a terveket és mindennapi munkájuk során azonnal hozzákezdtek végrehajtásához. A feladatok között szerepel a munkafegyelem megszilárdítása, a takarékosabb gazdálkodás, az import csökkentése, az export növelése, a tartalékok feltárása, a termelésnövelés, a korszerűsítés, az újítók munkájának felkarolása, az ésszerűsítések és a jobb minőségre való törekvés. A mezőgazdasági üzemekben a korszerű termelés további fejlesztése, az iparszerű módszerek terjesztése került előtérbe. Az állami fejlesztési programban is szereplő zöldség-, hús-, cukorrépa-, szójatermelés bővítése, a lucernaliszt és egyéb takarmányok gyártásának fellendítése található még a tervek között. A forgó- és állóalapok jobb hasznosítása, a hatékonyság növelése általános feladat. Az egy egységnyi .területről a lehető legkisebb költséggel minéL nagyobb érték előállítása is fontos érdek. Minden területen Egyik alapvető teendő a takarékoskodás. A járás termelőszövetkezetei 45 millió forint megtakarítást vállaltak. A tervezett összes megtakarítás a bruttó jövedelem 8,6 százalékát, az anyag- költség 7 százalékát, a halmozott termelési érték 2,2 százalékát teszi ki. Mindezek ellensúlyozni tudják, többek között a kenyérgabona-betakarítás után számba vehető — az elmúlt évi terméshez viszonyított — 40 millió forint kiesést. Nagyon sokat kell tennünk, hogy a termelőszövetkezetek az elmúlt évi gazdasági szintet fenn tudják tartani. A kukorica és a cukorrépa még nincs teljesen betakarítva, de nem árt emlékeztetni rá, hogy csak a termelőszövetkezetekben a főbb növények betakgrítási veszteségének 2—3 százalékos csökkentése 23— 25 millió forint többletbevételt jelenthetne. Az állattenyésztésben a jobb tenyésztői munkával, a pazarló takarmányozás megszüntetésével újabb 25 millió forinttal növelhető a bevétel egykét éven belül a termelőszövetkezetekben. A határozat azonban nemcsak a takarékosságra, hanem a gazdasági élet minden területére vonatkozik. Most már — mivel elegendő idő telt el az intézkedési terv elkészítése óta — megfelelő következtetéseket vonhatunk le. összegezhetjük eddigi munkánkat és kiegészíthetjük feladatainkat újabb tennivalókkal. Ehhez segítséget adott az is, hogy a járási pártbizottság több községi pártbizottságot, valamint üzemi és termelőszövetkezeti vezetőséget beszámoltatott eddig munkájáról. Titkári értekezleten értékeltük az eredményeket. Év végéig ezt a községi vezetőségek is megteszik. Máris elmondhatjuk, hogy csak kezdeti sikereink vannak. Ha a kívánalmakhoz igazítjuk a tennivalókat, akkor még rengeteg a dolgunk. Szemléletváltozást várunk Jobban, konkrétabban szükséges elemezni a helyzetet. Javítanunk kell a tömegpolitikai munkán, a tájékoztatást. A mennyiség mellett a tartalomra is kell ügyelni. A minőség mellett a termelési költségeket is jobbam figyelemmel kísérjük. A szemléletváltozást szeretném hangsúlyozni. Sok tartalékunk van. Nem hasznosítjuk eléggé lehetőségeinket például az állat- tenyésztésben, takarmányozásban. Van egy-két jó kezdeményezés a járás termelőszövetkezeteiben, amit érdemes népszerűsíteni. Olyan apróságokra is szükséges felfigyelni, hogy miképp szállítjuk a betakarított terményeket. Sok szemes kukorica elszóródik például a dűlő- utakon és az országutakon. Előfordult, hogy míg a kombájntól a kukorica az átvevőhelyre érkezett, már 40—50 kg hiányzott a teherautóról. Elgondolkoztató, hogy amikor takarékossági törekvéseink vannak, még mindig találkozunk ilyen hanyagsággal. A jó munkát jutalmazzák az üzemekben, de a pazarlást nem büntetik eléggé. Az előbbi példa azt is bizonyítja, hogy nagyobb ellenőrzésre van szükség. Nagyon fontos, hogy a határozat végrehajtása során minden dolgozó tudja, hogy mit, miért kell elvégeznie és munkájának hatása hogyan jelentkezik. Ahol így van, ott eredményről is számot tudunk adni. A határozat végrehajtása nem kampány, hanem állandó együttes feladat, egyéni és társadalmi érdek. Szabó Imre a bajai járási pártbizottság első titkára KULCSKÉRDÉS: A TERMEKSZERKEZET (5) A diagnózis után Meglehetősen jó ideje, majd’ három esztendeje — a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülése óta — kész a diagnózis, a gyógyulás megkezdődött, néha megállt, majd ismét folytatódott, de lassan, a szükségesnél és lehetségesnél lassabban. A Minisztertanács 1975. január 30-i ülése, a műszaki fejlesztésről tárgyalva például azt volt kénytelen megállapítani, hogy viszonylag nagy összegek maradnak a fejlesztési alapban felhasználatlanul, s a gyártmányfejlesztésnél is lassúbb, vontatottabb a gyártás korszerűsítése. Elveszett kamat Nem ritka eset ugyanis, hogy a gyártmány valójában gazdaságos lehetne, de veszteségessé teszik a gyártási folyamatok közbeni hibák, a munkaíegyelmi lazaságok — ami nemcsak a munkásokra értendő! —, azaz a gyártást nem igazították ténylegesen a termékhez. Holott a termékszerkezet változtatásának extenzív forrásai — amik eddig előtérben álltak, új üzemek, gyárak stb. — elapadnak, s az intenzív mód, a műszaki fejlesztés kerül előtérbe. Amit jól jeleznek az ötödik ötéves terv előzetes számításai is, így a többi között a beruházásra fordítható összegekről. Megint példáért nyúlva: ha az árrendszer lassan követi a költségek változását, ezzel elősegíti az ésszerűtlen vállalati magatartás kialakulását. Azaz e magatartást nem szabad kizárólag szubjektív okokkal magyarázni, hanem a tökéletlen szabályozókra, az érdekeltség egyazon irányának hiányára is fel kell figyelni. Ugyanakkor a szubjektív okok sem mellékesek, mert hi- ■szen sokan gondolkoznak úgy, hogy nem érdemes a változtatások terhét, kockázatát viselni, mivel rengeteg a gáncsoskodás, az értetlenkedés, s míg a nehézkes szervezeteken átjut valami, addigra már fölösleges megcsinálni, és elismerés helyett elmarasztalás jöhet. A Gazdaságkutató Intézetnek az ipari nagyvállalatokról készített vizsgálata egyebek között megállapította, hogy alkalmazkodóképességük — rugalmasságuk — kisebb, mint más cégeké, s ennek fő oka elsősorban nem a gazdasági környezetben van — de abban is! —, hanem a vállalati szervezetben. E szervezet nehézkességét a szervezetlenség, a kapcsolatok, döntési rendszerek tisztázatlansága, az ún. felelősségek meghatározatlansága okozza. Mindezekre a vállalatok jelenleg még minimális figyelmet sem fordítanak. A növekedés nem minden 1980-ra 1,5 millió négyzetméter alapterületű épület létrehozásához szükséges kapacitást kell megteremteni a könnyűszer- kezetek gyártásában. (Tavaly 500 ezer négyzetméternyi épült, de ezek egyedi létesítmények, nem sorozatgyártás termékei.) A házgyári lakás gyorsan tető alá kerül, de lassan a hagyományos technológiára hagyatkozó iskola, üzlet, szolgáltatóház stb. A könnyűszerkezetek mennyiségének növelése ezen a gondon segít, ám e módszer a helyszíni építési munka termelékenységét három—ötszörösére növeli, az építési időt pedig a felére csökkenti! Előbbiek alapján már bátran leírhatjuk: a termékszerkezet dinamikus fejlődése nem okvetlen a jobb áru mennyiségének gyarapítása, az ezt szolgáló kapacitások bővítése. Elsősorban a hatékonyság, a társadalmi jövedelmezőség fokozásának mértéke ad igaz képet a változás értékéről, arról, hogy látszatra, avagy valójában haladtunk-e. Mindenki pénztára Ennek belátását mutatja, hogy a gyógyszeripar, jól értékesíthető termékeinek előállítását fokozva, két év alatt 45 új gyógyszert is forgalomba hozott, azaz a termékszerkezet alakításának minden fő irányában haladt. E terület népgazdasági súlya azonban érthetően szerényebb, mint a gépiparé, hiszen utóbbi az ipari termelés egyhar- madát adja, s itt tevékenykedik a legtöbb szakmunkás. Részesedése a népgazdaságban a foglalkoztatottság alapján nagyobb, mint a termelés szerinti. Azaz — nemzetközi összehasonlításban — értékalkotó képességük kisebb a nemzetközi átlagnál. Ezért döntő, hogy a változás elsősorban a gépiparban váljon j gyorsabbá. A súlypont itt van. de teendők seregestől lelhetők mindenütt. Az irányításban, a szabályozásban éppúgy, mint a vállalati szervezet tökéletesítésében, a szemlélet, a légkör változtatásában. Ne restelljük leírni a közhelyet: mindenki pénztárából, a nemzeti jövedelemből csak akkor vehet ki mindenki többet, ha többet tett bele. S a mostani időszakban e több legfőbb forrása a kulcskérdésre adott kedvező, tények igazolta válasz: a termékszerkezet gyorsabbá váló és folyamatos korszerűsítése. M. O. (Vége.) Percek alatt a magasba \ ________ h M - .....^ A z építmények mennyezetén, belső gerendázatán végzendő festési, javítási, szerelési munkálatokhoz nem egyszer állványzatot kell összeállítani, ami nagyon költséges, Időigényes megoldás. Az Ilyen feladatok elvégzésének megkönnyítésére a képen látható kettős ollós, oiajhídraulikue mobil áU- ványt konstruálták nyugatnémet mérnökök. Az alumínium idomdarabokból összeállított, mindössze 40 kg súlyú szerkezetet összecsukott állapotban kerekeken gördítik a munka színhelyére. Ott a talpkeret négy sarkán levő kézi hajtású, biztosítható csavarorsókkal megemelik és stabilizálják az állványzatot. Majd a munkát végző személy fellép a korlátokkal határolt lemezre, és nyomógombos kapcsolóval működésbe hozza az olajhidraulika motorját, s ezáltal a kívánt magasságig (maximálisan 6 méterre) emeli az állványzatot. A motor megállításakor, a hidraulikus rendszer kikapcsolásakor a kettős olló alsó és felső vége reteszelődik, Így munka közben nem fordulhat elő. hogy ösz- szecsuklana a praktikus szerkezet. MODELLEZŐK KLUBJA • A Pécsi Ércbányász Vállalat modellező klubját a legjobbak között tartják számon. Az ötvennyolc minősített versenyzője közöl nyolc a magyar válogatott keret tagja: 1975-ben több országos bajnokságot és egy csapat- bajnokságot is nyertek. „(5) Tilos megállni: a) ahol a jármű fényjelzőkészülék vagy jelzőtábla jelzésének az észlelését akadályozza; b) ahol a jármű és az úttesten levő záróvonal vagy a jármű és az úttest másik szélén álló jármű között legalább 3 méter széles hely nem marad; c) be nem látható útkanyarulatban, bukkanóban vagy más olyan helyen, ahol a járművet a többi jármű vezetője kellő távolságból nem észlelheti; d) útkereszteződésben és az úttestek széleinek metszéspontjától számított öt méter távolságon belül, kivéve, ha közúti jelzésből más következik; ez a tilalom nem vonatkozik az úttor- kolattal vagy útelágazással szemben megálló járműre, ha az a többi jármű bekanyarodását nem akadályozza; e) kijelölt gyalogosátkelőhelyen és a gyalogosátkelőhely eiőit öt méter távolságon belül; f) hídon, aluljáróban, alagút- ban, valamint ezek be- és kijáratánál; g) vasúti átjáróban, és attól számított 30 méter távolságon belül, valamint vasúti, illetőleg villamospályán és ezekhez olyan közel, hogy a jármű a vasúti jármű. illetőleg a villamos közlekedését akadályozza; h) villamos-, autóbusz-, és trolibusz-megállóhelyet jelző tábla előtt és után — ha útburkolati jelből más nem következik — 15 méter távolságon belül; i) taxiállomáson (az állomást jelző berendezés, illetőleg tábla előtt — ha útburkolati jelből más nem következik — 15 méter távolságon belül); j) villamos-megállóhelynél levő járdasziget és a hozzá közelebb eső járda közötti úítestrészen; k) járdán, kivéve, ha közúti jelzésből más következik.” A tilalmakkal kapcsolatosan szeretnénk megjegyezni a következőket: az a) pont az észlelés akadályozásának tilalmáról beszél, s ezért személygépkocsival ebből a szempontból megállás ott is lehetséges, ahol tehergépkocsival. vagy autóbusszal tilos. A készüléktől, vagy táblától tartott 10 méteres távolság már nem szabálytalan. A b) pont szempontjából a feltételek akkor teljesülnek, ha a megállni kívánó jármű odaérkezésekor legalább 3 méter széles hely még megvan. Ilyenkor a megállás még megengedett, de a később odaérkező és szabálytalanul megálló lesz felelős a szabály megszegéséért. Ebből következik, hogy 3 méternek az úttest másik oldalán levő akadály mellett is meg kell lennie, nemcsak a záróvonal mellett. Be nem látható útkanyarban a megállás attól függetlenül tilos, hogy milyen az úttest szélessége, vagy van-e ott záróvonal. Az álló járművet ugyanis nemcsak a szembejövőnek. hanem a mögöttes forgalomnak is időben észlelnie kell. Az 5 méteres távolságot ott is és akkor is tartani kell, ahol a keresztutca forgalma mindkét irányban tilos, vagy ha az egy- forgalmú út. Tilos megállni járműosztályozó területén, ha az úttest jobb széle besorolásra útburkolati jellel ki van jelölve. Ez ott kezdődik, ahol az első nyíl fel van festve. A gyalogosátkelőhelyen és attól visszafelé számított 5 méteren belül ezentúl mindenfajta járművei tilos megállni, s ezt még forgalmi okokból is el kell kerülni, hogy a gyalogosokat ne akadályozzuk. Az f) pont alkalmazása szempontjából a hídfeljáró már hídnak, a hídfő pedig útkereszteződésnek tekintendő, ezért a felsorolt helyek be- és kijáratánál értelemszerűen 5 méter távolságot kell tartani. Vasúti átjáróban forgalmi okból sem szabad megállni, ami annyit jelent, hogy a vasúti átjáróra rá sem szabad hajtani, ha megállás nélkül, forgalmi okból előreláthatóan nem lehet elhagyni. A 30 méteres távolság e vonatkozásban a megállni kívánó járműhöz legközelebb eső sínszáltól számít. Ha a vasúti átjáró előtt záróvonal is van, és maradna mellette 3 méter széles hely, akkor is tilos a megállás 30 méteren belül. A villamos-, autóbusz- és trolibusz-megállóhelyeket jelző jelenlegi táblák kicseréléséig érvényben maradnak, de a régi tábláknál is az új szabályt kell alkalmazni. „(6) A rendelkezés nem vonatkozik a forgalmi okból szükséges megállásra, valamint arra az esetre, ha e rendelkezések a jármű műszaki hibája miatt nem tarthatók meg.” E bekezdés fogalmazásából következik, hogy a műszaki hiba csak abban az esetben mentesít a szabály megtartása alól, ha a hiba természete lehetetlenné teszi a más helyen, vagy módon való megállást. Végezetül vegyük e paragrafus utolsó bekezdését: „(7) A jármű ajtaját a vezető csak akkor nyithatja ki, ha ezzel a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti.” Ehhez a szabályhoz aligha kell magyarázatot adni. AZ ÚJ JOGS ZABÁL Y OKRÓL A minőség védelme A könnyűipari áruk és szolgáltatások minőségének védelme és további fejlesztése érdekében a könnyűipari miniszter rendeletben szabályozta a könnyűipari minőségellenőrző intézetek jogkörét és eljárását. A 2/1975. számú miniszteri rendelet szerint az említett intézetek a minőségellenőrzés keretében a könnyűipari ágazatban ellátják az áruk minőségének vizsgálatát. Ellenőrzik a könnyűipari áruk és szolgáltatások minőségére vonatkozó kötelező állami előírások megtartását. Az intézetek vizsgálják forga- lombahozatal előtt a gyártónál a gazdálkodó szerv új gyártmányainak minőségét, kidolgozzák a könnyűipari termékek minimális minőségi követelményrendszerét, vizsgálják a gyártók által beszerzett, felhasznált anyagoknak a megfelelőségét. Ha a minőségellenőrző intézet vizsgálati jogkörében eljárva jogszabály, vagy más kötelező előírás megsértését észleli, vagy mulasztást állapít meg, kezdeményezi a megfelelő fegyelmi, szabálysértési, büntető felelősségre- vonást. A gazdasági bírságról szóló rendeletben foglalt esetek feltárásakor a minőségellenőrző intézet köteles javaslatot tenni a gazdálkodó szerv felügyeleti szervénél, illetőleg indítvány tételére jogosult más szervnél gazdasági birság kiszabásának indítványozására. A minőségellenőrző intézetek műszaki, gazdasági tájékoztató és információs tevékenységet folytatnak. A minőséggel és minősítéssel kapcsolatos kérdésekben felkérésre szakvéleményt nyilvánítanak bíróságok és más hatóságok előtt. Ugyancsak a minőségvédelemmel kapcsolatos a belkereskedelmi és könnyűipari miniszter 10/1975. számú együttes rendeleté. amely a bútoripari termékekkel kapcsolatos jótállási igények teljesítését szabályozza. A rendelet — a vásárlók garanciális jogára is figyelemmel — kimondja, hogy a jótállás alá tartozó bútoripari terméket gyár, tó illetőleg az importot megrendelő belkereskedelmi vállalat, vagy szövetkezet és a garanciális javításokat végző vállálat szerződésben állapodnak meg a vásárlót megillető jótállási igények kielégítésének módjáról. A termelő megrendelőjének köteles igazolni, hogy a garanciális javításra vonatkozó szerződést megkötötte. Szerződés hiányában jótállási kötelezettség alá tartozó bútoripari terméket a termelő nem értékesíthet, az értékesítő szerv belföldi termelőtől nem szerezhet be, illetve forgalomba nem hozhat. Ez az intézkedés elejét veszi annak, hogy a vásárló jótállási (igényét nem, vagy csak ügen hosszadalmas utánjárással tudja érvényesíteni. Egyébként a vásárlók jogairól való tájékoztatást. az esetleges kizáró feltételeket a jótállási jegyek tartalmazzák. Az együttes rendelet részletesen szabályozza a termelő és javító vállalat jogviszonyát. Ennek keretében érdekeltebbé teszi a javító vállalatot a jótállási kötelezettség tejesítésében. A javító vállalat tájékoztatást ad a termelőnek, az értékesítő szervnek a termék tipikus hibáiról és azok feltehető okairól, közreműködik a jótállási jegyek szétosztásában, Dr. Kerék Lajos csoportvezető ügyész
